Az Ujság, 1906. január (4. évfolyam, 1-30. szám)
1906-01-28 / 27. szám
lé . Az Uránia-színház műsoron levő darabja, Tormay Cécile Szirének hazája czímű tanulmánya a jövő héten is minden este színre kerül. A darab első tizenöt előadását oly szép siker kísérte, aminővel a színház kevés darabja dicsekedhetik. A magvas szöveg, az elsőrendű technikai felszerelés és a bűbájos olasz énekszámok könnyű megfejtését adják annak a nagy vonzóerőnek, amelyet a darab a folyton növekvő közönségre gyakorol. * Hangverseny az orosz zsidók javára. Sikerült hangversenyt rendezett ma este a Zsidó Ifjak Szövetsége a skót iskola dísztermében. A hangversenyt Róbert Károly zongorajátéka nyitotta meg: Beethoven, majd Herz egy-egy zongoraszámát játszotta el szép technikával. Pásztor József Heyermans-nak Ahasverus czímű színművét olvasta fel a maga fordításában. Az ifjúsági énekkar Freischmanni Rezső vezetésével régi héber énekeket adott elő. Rónaszéki Béla elszavalta Halévi Juda Alkony czimü költeményét. Gergely Dezsőné és Laub Adolfné igen pontos összetanultsággal elénekelték Mendelssohn Az Urnák napja czimü duóját. Kovács Sándor Schumann Ábrándjait játszotta el hegedűn. Göde Lajos és Révész Imre szavalata után a vegyes kar Viktor János vezetésével preczízen énekelte el a Gályarabok énekét. A nagyszámban megjelent közönség sokat tapsolt. * Zách Klára: Győrből írják, hogy az Opera igazgatóságának megbízásából Noseda Károly aligazgató Győrbe érkezett, hogy megnézze a Franek Gábor által megzenésített és Kunz Jenő dr. által szintehozott Arany János balladájának, Zách Klárának előadását. Noseda a tegnap előadott darab felől rendkívül elismeréssel nyilatkozott és kijelentette, hogy némi bővítéssel az Opera feltétlenül szinte hozza. * A Gyermekszínházban vasárnap a Hófehérke és a hét törpe czímű varázsregét adják. Az igazgatóság gondoskodott arról, hogy e darabot szép kiállításban pompás betanulással adják elő. Mozart. — 1755—1905. — Mint valami rejtett folyam, tör elő a telkekből Mozart emlékezetének tisztelete. Százötven évvel azután, hogy megszületett s valamivel több, mint egy századdal azután, hogy méltatlanul eltemették, az ő neve van mindenek ajkán. Őt ünnepli a régiek kivője és az újnak vak rajongója ; reá hivatkozik az is, a kinek visszatetsző minden, a mi szokatlan és más nyomokon járó s őt idézi tanyul a mindenáron való újszerűség hajszolója is. Mozart olyan fogalom, a melyben mindenek találkoznak, vagy a melynek megértésében mindenek legalább találkozni igyekeznek. S a nagyságnak, a többi emberen való felülemelkedésnek, a rajtuk való szellemi uralomnak nincs döntőbb bizonysága, mint az, amikor valamely egyéniség ilyetén középpontjává válik az emberiség érdeklődésének s mindenkori forrásává a gyönyörűségnek. Nem mindenkor volt ilyen Mozart nagy szellemének sorsa. Mint minden próféta, a feltámadás jogát ő is mártíromsággal szerezte meg. Az a csodálatosan derűs lélek, amelyből a tiszta, realisztikumtól nem zavart, hangzásban és telki tartalomban egyaránt csakis szépségre törekvő zene fakadt, életében a vértanuk kálváriáját járta meg. Csodagyermeknek indult és csodaemberré lett. Mámoros diadalokkal teli gyermekkor és ifjúság után éppen férfikorában, amikor legteljesebbé tett alkotó ereje, mélyebbé telki élete, amikor már megteremtette a művészi zenének új műformáit, akkor érte őt a mellőzés keserűsége, az életért való súlyos gond s a legnagyobb elhagyatottság közepette a halál. Nagyra tartották, de azért életében meg nem becsülték. A zenetörténelem legnagyobbjai közé iktatta be s följegyezte róla, hogy a Haydn megteremtette szimfónia-forma továbbfejlesztője, a drámai zene újjáteremtője, egyképpen nagy és jelentős az összes emberi érzések zenei kifejezésében. De azért az utána következők elnyomták itt-ott műveinek kultuszát s kivált Beethoven sötétfényű csillaga, majd a modern kor zenei fejlődése egy időre mintha leszorították volna az örök aktualitás teréről. De nagy lelkek kritériuma az is, hogy állják minden divat forgandóságát, hogy hozzájuk és életük munkájához mindenkor visszatér az emberiség, bármennyire el is távolodik tőlük egy-egy időre. Mozarthoz is hamarosan visszatért a modern szellem. A zeneművészeti igazság keresői, tévutakon hajszolói benne is fölismerték a maguk törekvését, csakhogy nemesebb formában s benne is megtették az ideált, csakhogy megvalósítva a géniusz teremtő erejével. A modern zenekar nagy apparátusának gőgjétől eltelt művészet meghajolt Mozart előtt, aki a maga korának kisebb apparátusával többet és tökéletesebben fejezett ki, mint a modern »óriások« s minden újítása mellett sem lépte át a művészetnek, a szépnek korlátjait. Elmúlt idők örökéletű alkotásaihoz a késő kor akkor szokott visszatérni, ha a maga törekvéseitől hajtva, ha uj utakat keresve eltévelyedett. A nagy szellemek megtermékenyítik a kifáradt telkeket s feltámasztásuk megújhodást hoz mindig késő korok szellemi életében. A modern zeneművészet zavarosára talán ilyen hatással lesz a Mozarthoz való visszatérés is. * Mint a zeneirodalomra, az énekművészetre is nagy hatással lehetne Mozart méltó kultusza és megértése. Hogy azonban az énekművészet renaissances, kivált nálunk, el fog-e következni, annak ki a megmondhatója ? Az a mód, ahogy az Operaházban Mozartot előadják, nem sok kilátást ad erre, valamint az a lomhaság, amelyet Mozart műveinek ápolásában tanúsítanak. Az Operaház évek óta ígérget Mozart-cziklust, természetesen a müncheni cziklus hatása alatt. De azért mindeddig cziklusnak nyoma nincs s a százötvenedik évforduló ünnepére az Operaház csak két repertoáron levő Mozart-operát tudott előadni : a Don Juant és A varázsfuvolát. Az elsőt ma adták elő meglehetősen gyenge előadásban. Takáts a czímszerepben, Arányi mint Ottavio és Venczel a kormányzó kis szerepében helytállottak. Vasquez grófnénak legalább hangban imponáló Donna Annája helyett azonban Krammer Teréz énekelte a szerepet ma először. Komoly tanulmányra valló ábrázolása azonban kivált énekben nem ért fel Mozarthoz. Mozart, a könnyen termő dallam tipikus mestere, nem bírja el az erőlködést s a mesterkéltséget. Krammer Teréz énekéből pedig teljességgel hiányzott a hangvétel könnyűsége s a hang szépsége. Hasonlóképp Kaczér Margit is minden elismerésre méltó törekvése mellett bágyadt és éles volt Donna Elvira szerepében. Kornál játékban ötletes, de énekben fogyatékos volt. A Mozart-stílus követelményeinek csak a zenekar felelt meg Kerner karnagy vezetése alatt. Sándor Tivadar. Egyszer a vidéken vendégszerepelt, Hamzetet játszta. Délben a patikáriusnál nagy ebéd volt, ebéd után elszavalta petőfi őrültjét s óriási hatást keltett vele. Este aztán, mikor a színpadon »a tenni vagy nem lenni« monológba kezdett, felkiáltott a patikárus : — Ne ezt Gyula, az Őrültet ! Erre az egész közönség ordított: »az Őrültet« és Kovács Gyula, hogy tovább játszhassa a dán királyfit, elmondta az őrültet: — Őrület! ! Most, hogy a János vitézt annyiszor adják, visszaemlékszem, hogy Kovács Gyula sokszor beszélt róla, mennyire szeretné színpadra alkalmazni (barátja, Szász Gerő meg is ígérte, hogy dramatizálja). Kukoricza Jancsi ideálja volt, de szerette volna eljátszani! Roppantul kedvelte a csillogó magyar ruhát; ha jutalomjátéka volt, rendszerint elköltött tizhúsz forintot fényes gombra és azt felvarratta pánczéljára és csizmájára. Hej, ha láthatta volna a Fedák Sári skófiummal kivarrott, klárissal ékesített tengerzöld huszárruháját, arany pással borított, arany sarkantyus stikkelt csizmáját a János vitézben, de megirigyelte volna ! Sokan azt mondták róla, hogy régi-módi szülész volt, pedig dehogy volt régi-módi: »magyar volt minden izében«. Shakespeare után Petőfi volt az ideálja, mert Kovács Gyula igazi költő is volt. Mindig mondta, hogy ha meg kell halni, úgy szeretni meghalni, mint Egresi Gábor vagy Petőfi. S vágya teljesült, ott halt meg a szabad ég alatt, mikor Petőfit dicsőitette. A napsugár ölte meg, melyet imádott. AZ ÚJSÁG Vasárnap, január 28. RÉGI SZÍNÉSZEK. Irta Újházi Ede. E. Kovács Gyula kolozsvári színész. Gyönyörű, szépséges szép, igazi magyar -pünkösdi-rózsás arczu, göndör fürtös, daliás termetű színész volt. Bár bajuszt nem viselt, azért olyan jóizű magyar képe volt, mintha a bájja ki tett volna pederve. Predestinálva volt a magyar hősök személyesítésére. Debreczeni diák volt és onnan ment el Szentgyörgyi Pistával színésznek, de csakhamar felkerült a pesti Nemzeti Színházhoz, ahol Jókai Könyves Kálmánjában mint Almos nagy feltűnést keltett. Aztán elment kincses Kolozsvárra, ahol is örökös tag lett, mert a kolozsváriak kinevezték őt a »miénk«-nek. Mindenki szerette, a színpad volt az ő mindene, úgy ment fel rá, mint a pap a szószékre, telve igazi áhítattal. Férfiruhabérlet Deutsch F. Károly Andrássy-ut I. FŐ¥ÁS0S. (A tiszti orvosi vizsgák.) A belügyminiszter tudatja a ma érkezett leiratában, hogy a folyó évi tavaszi tiszti orvosi vizsgák Budapesten márczius 5-én kezdődnek, Kolozsvárott pedig márczius elsején. (Új közúti kocsik.) A közlekedési bizottság egy régebben tartott ülésén Bródy Lajos felvetette az eszmét, hogy nem lehetne-e a közúti kocsikban külön rekeszeket készíteni a dohányzó utasok számára. Bródy felemlítette, hogy most a dohányos utasok kénytelenek a nyílt perronon tartózkodni, ami különösen téli időben kellemetlen. A közúti vaspályatársaság, hogy e bajon segítsen, új berendezésű vasúti kocsik forgalomba bocsátására kér a tanácstól engedélyt. Az uj motorkocsik abban különböznek az eddigiektől, hogy mindkét perronjuk nagyobb az eddigieknél s a perronok minden oldalról el lesznek zárva. A társaság kéri a tanács jóváhagyását. Az Andrássy-ut meghosszabbítása. — Saját tudósítónktól. — A Magyar Építőművészek Szövetsége, mely január hó 3-án tartott egyetemes ülésén az Andrássy-útnak a Városligeten keresztül való meghosszabbítására vonatkozó tervezetét magáévá tette, e napokban a főváros tanácsához átiratot intézett, melyben e tervet melegen pártolja és kéri a fővárost, hogy az uj Artézi-fürdő részére, melynek az építését néhány hó múlva megkezdik és mely az eddigi dispozícziók szerint éppen az uj avenue-vel keresztbe van tervezve, egy, más közel fekvő hely választassák ki. A javasoll elhelyezés — úgy hja a szövetség — minden irányban javíthatatlan hiba volna. Világos ugyanis, hogy a körülbelül 150 méter hosszú és kb. 80 méter mély épülettest a paknak ezen helyen levő szabad részét teljesen betöltené és a szabad tájszerű kilátást, ami pedig egy park elengedhetetlen követelménye, teljesen elrontaná. Másrészt pedig oly közel volna a mezőgazdasági múzeumhoz, hogy ez a két épületkolosszus egymás hatását feltétlenül csak rontaná.