Az Ujság, 1906. január (4. évfolyam, 1-30. szám)

1906-01-30 / 29. szám

Kedd, január 30. AZ ÚJSÁG Mátyást, gazdává Suciu Györgyöt választották meg. A közgyűlés a választás eredményét nagy éljenzéssel vette tudomásul. IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS. § A pest megyei főügyész pere. A budapesti törvényszék felebbviteli tanácsa Zsitvay Leó elnök­letével és Tóth Ernő táblai bíró referálása mellett szerdán délelőtt tíz órakor foglalkozik a hivatalos hatalommal való visszaélés vétsége miatt a bün­tető járásbíróság által három hónapi fogházra és hivatalvesztésre ítélt Fazekas Ágoston pest megyei főjegyző ügyével. Ez alkalommal a pernek érdem­leges elbírálásáról még nem lesz szó, hanem a bíróság csupán azt fogja megvizsgálni, vájjon pót­lásra vagy kiegészítésre van-e szükség, mi­előtt nyilvános felebbviteli tárgyalásra, azaz a felebbezés alá kerülő ügynek elbírálására kerül a sor. Ennek elintézése után a felebbviteli tárgyalás napját a fejleményekhez képest mielőbb ki fog­ják tűzni. § Fedák Sára följelentése: Fedák Sára prima­donna ráunván az automobilozásra, megbízta automobiljának vezetőjét, Kulák Ferenczet, hogy az automobilt szolgáltassa át a Velodrom társa­ságnak. Ez meg is történt, de két benzines hordót, a­melyben a géphez szükséges benzint a magyar ásványolajipar-részvénytársaságtól szokták szállí­tani, nem adott át, mert — szerinte — a művésznő maga is abban a véleményben volt, hogy az az ő tulajdona. Kulák ez ügyben többször meg is kér­dezte a művésznőt, de mert erre nézve határozott utasítást nem kapott, végre is eladta a két hordót huszonhat forintért egy olajkereskedőnek. Fedák Sára lopás miatt feljelentette Kulákot. Az ügyet ma tárgyalta Kürti dr. járásbíró. A vádlott tagadta a vádat és azzal védekezett, hogy Fedák Sára nem törődött a dologgal. A tárgyaláson kiderült, hogy a két hordó nem is a Fedák Saroltáé, hanem az ásványolajipar-részvénytársaságé és kiderült az is, hogy a társaság kára megtérült. Wenczel Gusztáv dr. ügyészi megbízott kérte ugyan a vádlott meg­büntetését, de a bíró a jóhiszeműséget beigazolva látta és a vádlottat felmentette. Az ítélet jogerős. a Zeysig redivivus. A budapesti esküdtbíróság tudvalevőleg a Zeysig-féle röpirat szerzőjét és a röpirat kiadása tárgyában terhelt másik két vád­lottat felmentette az ügyészség által ellene emelt vád alól. A jogerőssé vált ítélet következtében a kereskedelmi miniszter értesítette a posta- és távirdahivatalnokokat, hogy a Berlinben, Wert­heimer Jenő kiadásában nyomatott »Die ungarische Krise und die Hohenzollern von Professor Julius A. Zeysig« czímű sajtótermékre elrendelt lefoglalást feloldja. § Török Aurél dr. előadása. A Magyar Jogász­­egylet legutóbbi ülésén Török Aurél dr. egyetemi tanár a bűnügyi embertanról tartott előadást. Vavrik Béla curiai tanácselnök elnöki megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a jogtudomány­nak a társadalomtudománynyal való kontaktusa mennyire fontos. Török Aurél dr. előadásában utalt arra, hogy büntető típus nincsen, de Lombrosónak érdeme, hogy a fősúlyt az emberre helyezi. Lomb­­roso azt hiszi, hogy a lélek idomítja az arcz­­vonásokat, melyeken nem változtathatnak. Az erkölcsi beteg rendellenes jelekkel van szerinte fölruházva s ő ötvenhárom ilyen stigmát külön­böztet meg, mely a Denta által megvizsgált fegyenczeknek csak 3%-ánál hiányzik. A leg­fontosabb a fülkagyló deformitása (szegélytelen fül, csücskös fül), a koponya deformitása, stb. Ily stigma azonban jóformán minden emberen van és a fegyenettípus közel áll a vademberek típusához, mely pedig a legkülönbözőbb lelki tulajdonságok kifejezője lehet. Kevésbé egyoldalú megfigyelések pedig azt mutatják, hogy az arcz inkább nemzetiséget, fajt, társadalmi réteghez való tartozást tüntet föl, mint lelki indulatokat. Lombroso tanításai tehát — habár abban az irányban, mint ő azt hangsúlyozta, pozitív ered­ménynyel nem bírtak — mégis az emberiség figyel­mét a bűnösökkel való helyesebb bánásmód felé te­relték. A letartóztatási intézetek reformja, a bűnö­söknek munkára való fordítása volt ennek további eredménye. Nagy súlyt kell továbbá helyeznünk a prophylacticus intézkedésekre és e téren nem annyira az állami kényszerre, mint a társadalmi emberbarát­ intézményekre van szükség. Lomb­roso elméletével tehát úgy jár, mint az alchimis­­ták, a­kik aranyat akartak találni és a porczel­­lánt fedezték föl. Ha Lombrosónak nem is sikerül az emberi test külső alakulataiból annak lelki mivoltára biztos következtetést vonni, működé­sének nagy haszna és óriási jelentősége abban állott, hogy a bűntettesekkel való megfelelőbb bánásmódot eredményezte. Az előadó szabad előadását, világos fejtegetéseit és szellemes fordu­latait a nagyszámú közönség, melynek sorai között a közéletnek számos jelese megjelent, zajos tetszéssel fogadta. § A kivándorlók névsora. Bekker Sándor volt községi jegyző a brémai és a hamburgi hajóstársa­­ságoknak ügynöki minőségben a kivándorolni készülők névsorát akarván megszerezni, Holló János belügyminiszteri dijnoknál kérelmezte az útleveleket kért emberek névjegyzékét. A díjnak hivatkozván arra, hogy ez hivatalos titok, a kérel­mezőt elutasította. Ekkor Bekker maga mellé vett néhány embert, a­kikkel a statisztikai hiva­talban próbálkozott meg, illő díjazást ígérve. Ott is visszautasították őket és fel is jelentették a kompániát. Bekker a főtárgyaláson azzal véde­kezett, hogy lapot akart indítani és ezért kellett neki a névsor az újdonság­ rovat számára. A többiek viszont azzal védekeztek, hogy nem is­merték Bekker c célzatát. A törvényszék a vád­lottak közül megvesztegetési kísérlet miatt Szabó Árpádot egy heti fogházra és hatvan korona pénz­büntetésre, Noszlopy Németh B. Tivadar végre­hajtói irákot százhúsz korona pénzbüntetésre és Bekkert mint felbujtót egy havi fogházra és nyolc­van korona pénzbüntetésre ítélte. § A kvartett együtt van. Közöltük már, hogy a Strauss testvérek bőrnagykereskedők bukása és a hitelezők följelentése folytán a rendőrség Strauss Mórt és Mihályt Porgesz könyvelőjükkel együtt letartóztatta. A milliós bukás negyedik tényezőjéről, a­ki azonban mint Strauss a har­madik, tudniillik Strauss Sándorról azt beszélték, hogy az ellene emelt rendkívülien súlyos vádak elől megszökött és hogy immár közelebb van New­ Yorkhoz, mint Brémához. Ezt a föltevést ma megcáfolta Strauss Sándor, a­mennyiben jelentkezett Nedeczky dr. vizsgálóbírónál. Strauss Sándor a vizsgálóbíró előtt kijelentette, hogy ő nem szándékozott Amerikába utazni, hanem kül­földön volt. Ott olvasta az újságokban, hogy fivéreit letartóztatták, őt pedig betöréses lopással gyanúsítják. Ezt a vádat ő a legmélyebb indig­­náczióval utasítja vissza és ezért jelentkezett haladéktalanul a vizsgálóbíró előtt. A vizsgáló­bíró e kijelentés után azonnal intézkedett Strauss Sándor letartóztatása ügyében.­­ Betörők és orgazdák. G­sik Imre és Ladányi (Meisels) Géza vidéki kezdő színészek álkulcs­segélyével betörtek Pongrácz Jenőné báróné Baross-utczai lakásába és onnan tizenkétezer korona értékű ékszert vittek el, a­mely értékeket Starck Márton ékszerészsegéd közvetítésével több budapesti ékszerésznek eladogatták. A befejezett vizsgálat után az ügyészség vádjára a vádtanács ma Csík Imrét és Ladányi (Meisels) Gézát lopás bűntettéért, Strack Mártont pedig orgazdaság bűntettéért helyezte vád alá. Rajtuk kívül vád alá kerültek még : Lendvai (Löwy) Artur, Spiegel Adolf, Meisels Janka orgazdaság vétségéért, Friedmann Izidor, Kemény Ede magánzó, Ull­­mann József ékszerész, Lefkovics Lipót, Pariser Márk ékszerész, Weisz Sámuel, Fröhlich Bernát, Pick Adolf műkereskedő és Neubauer Károly tulajdon elleni kihágásért. Csik Imre és felesége született Kathona Jusztin jogtalan elsajátítás vétségéért.­­ A tolvajok doyenja. Brenner Ármin a buda­pesti tolvajok köztisztelet nélkül megőszült nesz­tora. Hatvanhárom éves, de már a múlt század közepén kezdte meg a mesterségét. A bünteté­seknek egész skáláját végigélvezte. Ő már a bot­büntetés eltörlése eltörlése előtt is el volt ítélve. Ezzel az is meg van mondva, hogy saját szemé­lyében is élő argumentum volt a botbüntetést eltörleni kívánók humanitástól eltelt gárdája előtt. Tisztes korában ismét baja esett az igazságszolgál­tatással. Stanczer Ilona emelt panaszt ellene azért, hogy a villamos vasúton a pénztárczáját, a­mely­ben pénz és öt darab színházi jegy volt, elemelte. A budapesti törvényszék ma trágyalta a pőrét Langer dr. bíró elnökletével. A viharos múltú öreg­embert Földes Árpád dr. védte. A vád szerint a pénzestárczát nem találták meg nála, mert — állítólag — tovább adta. De a főtárgyaláson ezt beigazolni nem lehetett. A vádlott tagadott és így Belopotoczky dr. ügyész elejtvén a vádat, a törvényszék fölmentette és nyomban szabadlábra helyezte az öreget. Az ítélet kihirdetése után örömmel és — villamoson sietett haza. IS SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Ni'.vtelen levelekre nem válaszaimé­. Kéziratok megőrzésére nem vállalkozunk. J — Kalmár Antal, közjogi író. Tudósokat nem szoktunk elemi dolgokra kioktatni, önnel azonban kivételt­ teszünk. Ha nem érti, miként lehetett Széll Kálmán ellen a póttartalékosok dolgában írni, holott azokat csak Tisza István hívta be, hát tessék megnézni pl. a Pesti Napló 1902-iki májusi kötetét, ott igen tanulságos ol­vasmányokra fog bukkanni, különösen a május 12-iki és május 17-iki delegáczionális ülés tudó­­sításában. Ha még többre kiváncsi, például a delegáczióban fölvetett póttartalékos-beh­ivás kér­désének országgyűlési tárgyalásaira, akkor októ­bertől kezdve lapozgasson a kötetekben azon év dec­emberéig, mert erről a kérdésről folyt a Széll elleni első obstrukc­ió. Ha azonban ez az utánajárás egy dolognak, melyről hiteles lelep­lezéseket méltóztatott írni, terhére van, kérdez­zen meg akármilyen tudatlan riportert, — töviről-hegyire el fogja önnek mondani. Mert a riporternek muszáj tudni azokat az eseményeket, melyeidről a közjogi izó csak ír. — Pista. Megint úgy vagyunk vele. Mivel mi őszintén kívánjuk, még pedig jól megfontolt okokból és az ország érdekében a koaliczió kor­­mányrajutását, politikai álláspontunk is ez. Ezt gyöngíteni csak az őszinteség rovására lehetne. A kétszínűség pedig nem a mi kenyerünk. Ha az ország békéje érdekében ez a mindenekelőtt való czél van érve és az alkotmány helyre van állítva, akkor az alkotmányos harctban helye lehet mindezeknek az okos dolgoknak. Most az első a haza békéje! — Egyébiránt a javaslat a törvénybe ütközik és így kivihetetlen. Kivált akkor, a­mikor a törvény erejének helyreállításá­ról van szó. A két franczia kamarának van ilyen együttes (souverain) hatásköre. Nálunk ez reform nélkül lehetetlen. ’ •— Honvéd. Katonai ügyében mindenkor a kerületi hadkiegészítő parancsnoksága illetékes, így a gyakorlatra való behívása dolgában is csak az tehet lépéseket. — F. L. Nagyb­áta. A droguista tanulónak legalább négy középiskolai bizonyítványának kell lenni. A tanulási idő, illetve a praxis tiz év. Midőn önálló üzletet akar nyitni, az engedélyért a bel­ügyminiszterhez kell fordulnia. — Vitatkozók. Kis betűvel. Csak az u. n. fönséges stílusban lehet igy: »Nagy vagy Te, Isten !«› A KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. (Az e rovation közlöttekért a felelősség a beküldőt terheli.) Térítés teaestélyen. Tekintetes szerkesztő úr ! Az elmúlt szombaton a skót egyház hold-utczai termében teaestélylyel egybekötött hangverseny volt, a­melyet bizonyos »Zsidó Ifjak Szövetsége« rendezett. Az a körülmény, hogy biztos tudomásom szerint ilyen nemi szövetség egész Budapest területén nincs, nem­különben az is, hogy az ünnepély színhelye az angol misszió gyújtópontja volt, nyilvánvalóvá tette előttem, hogy itt a térítőtársulat egyik újabb fortélyáról van szó. Ebbéli feltevésemben nem ingatott meg az a körülmény, hogy az estélyt az orosz zsidók javára rendezték. Nem ingatott meg az sem, hogy a programmpontok túlnyomó része zsidó tárgyú volt. Gyanúmban osztoztak mások is, így esett meg azután, hogy elment oda néhány valóságos zsidó ifjú is a sionisták táborából. Őket egy cseppet sem lepte meg Szabó lelkész úrnak a programmpontok közé beszorított két térítő beszéde, a­melynek végső következtetése a szokásos finálé volt: »Édes zsidó testvéreim, keresztel­­kedjetek ki!« Mikor az önérzetesebb zsidó ifjak meg­hallották ezt, megbotránkozásukat fejezték ki azon, hogy a térítők zsidó gyékényen akarják árulni portékájukat. Ez a tényállás. Most hadd térjek rá arra,­­ a­mi ebből a dologból nemcsak engem érint, hanem vala­mennyi becsületesen gondolkodó embert és a sajtót is, melyet joggal szoktunk a társadalom lelkiismeretének nevezni. A­míg a misszió a saját neve alatt, ha nem is mindig a legkifogástalanabb eszközökkel, igyekezett a szegény zsidók között híveket szerezni, addig hallgattunk, mert »liberális« államban élünk. De most, hogy a mi ezégérü­nk alatt, zsidó ezégér alatt akarják áraikat forga­lomba hozni, ezt már nem nézhetjük nyugodt szemmel. De nem nézheti senki sem, a­kiben csak parányi érzék van a tisztesség iránt, a­melylyel éppen annak az eszmé­nek tartozunk első­sorban, a­melyet propagálni akarunk. Tekintetes szerkesztő urnak készséges híve Bokor Ármin, tanár.

Next