Az Ujság, 1906. február (4. évfolyam, 31-58. szám)

1906-02-01 / 31. szám

4 .kódolási álláspontjára helyezkedett volna, meg­változtatta eredeti felfogását és most már csak azoknak a bizonyítékoknak beszerzésére, össze­állítására, törekedett, hogy a kibontakozás nem a vezérlő-bizottságon és a koalíc­ión múlt. (A vezérlő-bizottság.) A szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottsága ma délelőtt tíz órakor értekezletet tartott. Jelen voltak : Kossuth Ferencz, Andrássy Gyula gróf, Apponyi Albert gróf, Zichy Aladár gróf, Darányi Ignácz, Sághy Gyula, Batthyány Tivadar gróf, Justh Gyula, Tóth János, Szederkényi Nándor, Gulner Gyula, Barabás Béla, Hadik János gróf, Holló Lajos, Molnár János, Rakovszky István és Polónyi Géza. A hiányzók közül csak Bánffy Dezső báróról esett sok szó a bizottsági tagok és a konferenczia iránt érdeklődő függetlenségi képviselők sorai­ban. Úgy magyarázták Bánffy báró elmaradását, hogy az Andrássy gróf részére készített előter­jesztés szövegéből kimaradt az önálló vámterület dolga,a mihez Bánffy báró a megegyezés lehető­ségét kötötte. A tanácskozásról, a mely egy órakor ért véget, ezt a rövid hivatalos közlést adták ki: ■— A vezérlő-bizottság végleg megállapí­totta és formulázta azt a választ, a­melyet Andrássy Gyula gróf a vezérlő-bizottság ne­vében a királylyal közölni fog. A konferenczia után Kossuth Ferencz, And­rássy Gyula gróf és Hadik János gróf együtt ma­radt még, azért, hogy a válasziratot letisztázzák. A letisztázott példányt Andrássy Gyula gróf magával viszi a királyhoz, a másik példány Kossuth Ferencznél marad. A válaszirat a három főpontra : a katonai kérdésre, a gazdasági és a király által teljesen érintetlenül hagyott belügyi dolgokra terjeszkedik ki és mintegy kormányzati program­nját képezi a baloldali koalicziónak. A vezérlő-bizottság ülése után Andrássy Gyula gróf a kabinet-iroda utján táviratilag kért királyi kihallgatást, a melyen a vezérlő-bizottság válaszát közli az uralkodóval. (Andrássy g­óf a királynál.) Andrássy Gyula gróf holnap utazik Bécsbe s pénteken délben járul a király elé, hogy a koaliczió vezérlő-bizottságának álláspontjáról jelentést tegyen. körülöttem s kikkel valamennyivel ezen a helyen éltem együtt vagy találkoztam leg­gyakrabban. A hegyek alakzata, a nap szin­­játéka rajtuk ugyanaz, mint régen, a folyó zúgása is ugyanazt a dallamot hallatja, az esti harangszó, a kolompok hangja sem vál­tozott ... és ráismerek minden régi fára, bokorra ; igaz, hogy néhány már elpusztult azok közül, a­melyeket oly sokáig láttam, némelyik fölmagasodott és többet föd el most az égből, mint régen, némelyik elvénult s mintha már-már búcsúzni akarna, de e helyett van olyan, a melyet mint csemetét láttam, és a melynek most a törzse akkora, mint a derekam ... És épp úgy az emberek . . . vasárnapon­ként a templomban, mikor az »offera« után elvonulnak a padom mellett, egyenként ismer­­gethetem az arczokat, ezt mint nyalka férfit ismertem, most reszketeg aggastyán, ezzel katonásdit játszottam, most kopaszodó telkes­­gazda, ki talán már kétszer­ is megjárta Ameri­kát, ezt az asszonyt, ki most felnőtt leányá­ban mintha megifjednék, akkor ölében hor­dozta az édes­anyja . . . Bizony sok változott meg itt is, de ezt a változást keresztüléltem magam is, s ezért hozzám itt most is minden a régi nyelven beszél, mert idegen élet, idegen akarat, idegen szellem nem férkőzött be közém és e hely közé. Megpróbálom leírni, a mit ennek a régi helynek régi nyelve beszél, mielőtt elmegyek magam is a többiek után és nem lesz többé senki, a ki ezt a nyelvet megérti... Berzeviczén, 1905. évi szeptember elején. (Az önálló vámterület.) A koaliczió részére küldött királyi üzenetnek katonai részét tegnap publikálta Ugron Gábor. Ma a vámszerződésre és az önálló vámterületre vonatkozó részt publikálja. A király üzenetének idevágó pontja e szerint úgy szól, hogy a német és olasz, meg a többi vám- és kereskedelmi szerződést 1917-ig meg kell kötni. Ausztriával szemben a vámszövetség szintén eddig feltartandó, 1917-től pedig Magyarország tár­gyalhat Ausztriával a közös vámterület fentartá­­sáról és egyezzenek meg az iránt, a mint tudnak ; a király sem egyik, sem másik félre befolyást nem fog gyakorolni.­­— A király üzenetének értelme az, — fejtegeti ezeknek előrebocsátása után Ugrón , hogy a meg nem újított szerződés hiányában is Magyar­­ország kárára fennálland­ó közös vámterület, úgy a külfölddel szemben, a­kikkel szerződünk, mint Ausztriával, a­kivel nem szerződtünk. 1917-ben sem fog az elmúlni, mint más szerződésünk és mint törvényeink ezt­­megállapítják. Önmagától, hanem csak akkor lesz jogunk az önálló vámterü­letre, ha az iránt megegyezünk Ausztriával. Hátha Ausztria nem egyezik meg velünk, mi lesz akkor velünk? Az, a­mi most történik a király ellenmondásának okából, az fog akkor is meg­esni velünk, de Ausztria ellenzése következtében. A vámterület és szerződés kérdésében ma függet­len Magyarország. Mihelyt elfogadja a király üze­netében foglalt feltételt, többet nem független ország, hanem Ausztriától függő tartomány. Ha Ausztria nem akarja prédáját elbocsátani, akkor az marad örökre hazánk. Bekövetkezik e téren a három faktor elmélete, a­mit egyszer Tisza Kál­mán kifejtett és mindnyájan visszavertünk, mert Magyarország törvényeit, a közös ügyekről szóló­kat is, rendes útón hozta az országgyűlésen és szentesítette a király. Jövőre a nemzet és királyon kívül a harmadik tényező Ausztria lenne, ha az önálló vámterületet­­létesíteni akarná a nemzet. A mai törvényes állapotból engedni nem szabad. Magyarország nem egyezett meg a vámterület közösségére nézve Ausztriával, szerződése nincs, a­melyik kösse, de törvénye van, mely 1907-ben szabaddá teszi forgalmában Ausztriától. Ugrón Gábor tegnapi és mai nyilatkozatait a vezérlő-bizottság tagjai nagy megdöbbenéssel tárgyalták ma is, s azt hiszik, hogy Ugrón idő előtt tett kijelentései lényegesen megnehezítik a füg­getlenségi párt megnyerését a vezérlő-bizott­ság megállapodásainak egyhangú elfogadására. Ugron Gábor a vezérlő-bizottságban sem állott egyedül a vétóval, — Bánffynak is voltak erős aggodalmai — a függetlenségi pártban pedig Ugronnak már előreláthatólag néhány nap alatt számbavehető tábora lesz. (Közös miniszteri tanácskozás.) Fejérváry báró miniszterelnök holnap dél­után Bécsbe utazik, hogy jelen legyen pénteken a külügyminiszter elnöklete alatt a kereskedelmi szerződések dolgában tartandó közös miniszteri értekezleten. A kormányelnökkel utaznak Vörös László és Fenitzsch Artúr báró miniszterek is. (Kié a felelősség?) Andrássy Gyula gróf lapja, Az Ország Ugrón Gábornak a vezérlő-bizottságból való kilépéséről és támadó czikkeiről nyilatkozik és a következő igazán feltűnő megjegyzéseket fűzi ennek a szerinte »megtévelyedett politikusnak« akc­iójához : »Ha mi, a sajtó egyszerű munkásai az ese­mények forrásától jelenleg teljesen elzárt hely­zetünkben is meg tudtuk sejteni és érezzük azt a hatalmas és szép alapgondolatot, mely az ország irányadó politikusait vezette azon elhatározásuk­nál, hogy a béketárgyalás alapjául szolgáló pro­­pozícziót nem utasították vissza, mennyivel in­kább hazafias kötelessége lett volna és lenne Ugronnak, ki közvetlenül a forrásnál állva sze­rezte impresszióit, minden erejével közreműködni azon eszmének keresztülvitelében, hogy a béke­­akczió esetleges meghiúsulásáért a felelősséget min­den körülmények között másnak kell viselnie s nem a koalicziónak. Leszámolt Ugrón a lelkiismere­tével ?« (A horvátok és a koaliczió.) A koaliczió vezérlő-bizottsága s a horvát ellenzéki képviselők bizottsága közti első tárgya­lást —­ mint Fiuméból jelentik — február tizen­­nyolc­adikára tűzték ki. A horvát megbízottak érintkezésbe fognak lépni a horvátországi és dal­­mácziai szerb párttal közös akc­ió-programm megalkotása végett. A tárgyalást két napra ter­vezik. megyei ellenállás.) A megyei ellenállás szervezése és a megyei tisztviselők anyagi érdekeinek jogvédelme érdeké­ben szerdán délután bizalmas értekezletet tartott a végrehajtó-bizottság, melyen Apponyi Albert gróf elnökölt. A tanácskozásban résztvettek Hadik János gróf, Dulner Gyula, Holló Lajos és Horváth József országgyűlési képviselők, továbbá Beniczky Lajos, Pest megye alispánja. A bizottság a »szerve­zés részleteinek kérdéseivel« foglalkozott és meg­tett minden előkészületet arra, hogy az esetleges bekövetkező abszolutisztikus uralom esetén a megyei tisztviselők jogsegély és támogatás nélkül ne maradjanak. A bizottság valószínűleg még ezen a héten újabb tanácskozásra ül össze, mert a folya­matban, levő béketárgyalások a bizottság szervező akc­ióját és előkészítő munkálatait egy pillanatra sem akaszthatják meg. A koalíc­ió egyik beavatott tagja elvhez a következő kommentárt fűzte tudósítónk előtt: " A vezérlő­ bizottság ma befejezett tanács­kozásainak kezdetén arról volt szó, hogy a megyei ellenállást nem szabad tovább szítani, nehogy a békének ez a feltétele akadályul szolgáljon a ki­bontakozásnál. Ugrón Gábor kilépése és nyilat­kozatai azonban egészen más irányt adtak a vezérlő­bizottság tanácskozásainak, már pusztán azért is provokált egy olyan momentumot, a­mely a »le­szerelési« hajlandóság ellen bizonyít, hogy Ugrón Gábor vádja erejét veszítse. Más mód nem állván itt a Vezérek rendelkezésére, Apponyi gróf sürgősen nekilátott a megyei ellenállás továbbszervezésének, gondosan kerülve természetesen ebben a kérdés­ben a titokzatosságot. (Köcsön és a Dom.) A Budapesti Hírlap ma reggeli számában turóczszentmártoni tudósítás van, mely szerint Köcsön Lajos turóczmegyei főispán Szigethy pénzügyigazgató által a tótoknak a főispán­ beiktatáson leendő részvétele fejében, a tót nem­zetiségi Dom-szálló részére, az eddig megtagadott itailmérési engedély megadását megígérte. Ezzel a hírrel szemben Köcsön Lajos főispán a következő helyreigazítás közzétételére kért föl bennünket: — Nem igaz, hogy a szucsányi kerületet Mudronynak ígérte. A Dom részére italmérési engedélyt nem ígért. Ezt Szigethy­ pénzügyigaz­gató sem tette az installác­ió alkalmából. Köz­tudomású tény, hogy Szigethy méltánytalannak találta, hogy a Dómnak ily engedélye nincs, és még a múlt év októberében e tekintetben jelentést tett a pénzügyminisztériumhoz. Turócz­­szentmártonban mindenki tudja, hogy Szigethy pénzügyigazgató a Dom­ engedélyét már régebben jogosnak tartotta. Az engedélyt Újhelyi Attila főszolgabíró ígérte meg Simkó községi bírónak azzal, hogy ha Köcsön főispán installáczióján a tótok nem vesznek részt, becsületszavára mondja, hogy az engedélyt márczius hóban, a jelenlegi kormány megbukása után a koalíc­ió megadja.Nem igaz, hogy csupán a tótok installálták Köcsönt, mert az installáczión három magyar bizottsági tag is jelen volt. A tótok különben is már a de­­c­ember 30-ikán tartott közgyűlésben elhatároz­ták, hogy a főispánt installálni fogják. (Ítélet a tisztviselői fizetések dolgában.) A vármegyék dotácziójának és ennek kapcsán a tisztviselők illetményeinek megvonása miatt több panaszt tettek a közigazgatási bíróságnál és az első négy ilyen közjogi perbem ma délelőtt dön­tött a közigazgatási bíróság első tanácsa Wekerle Sándor elnöklésével. A tanács tagjai: Jeszenszky Sándor, Szinnyei-Merse József, Garorfy László és Nagy János. Mészöly László dr. és több pestvármegyei AZ ÚJSÁG Csütörtök, február 1.

Next