Az Ujság, 1906. március (4. évfolyam, 59-73. szám)
1906-03-01 / 59. szám
___________ politikusnak helyi tanulmányok alapján megvilágítani. A régi magyar büszkeségről beszélt Tisza István gróf a szabadelvű pártban mondott nagy beszédében. Igenis, a szégyenpír fut arczunkba, ha látjuk, hogy a büszke magyar ifjúság mily önlealázó módon keresi a horvát és szerb ifjúság kegyét és ha látjuk, hogy a horvát ifjak a magyarokkal még szóba állani sem akarnak! A »Mladost« nevű horvát egyetemi dalkör csak azért siettette annyira Belgrádba való utazását, hogy ne kelljen a gyűlölt magyarokkal találkozni. A horvát lapok erősen dementálták a Budapesti Hírlap hírét a horvátok és magyarok együttes utazásáról és mennyire nevettek itt Horvátországban a kimondhatatlanul naiv magyar ifjúságon, mely a horvát labdarúgóknak — akik között alig volt egyetemi hallgató, de annál több boltossegéd — oly nagyszerű ovácziókat rendezett. Oh quanta simplicitas! Évszázados, mélyen gyökeredzett gyűlöletet, nem lehet more patria rendezett demonstrácziókkal, szép beszédekkel és bankettekkel szeretetté átalakítani. A délszláv ifjak komoly és czéltudatos emberek, akik tudják, hogy mit akarnak és nem kapkodnak fűhöz-fához, mint a mi ideges, dekadens magyar ifjúságunk. Hungarus transdravensis. ' .f * . » y. Tisza István gróf, mint Zágrábból táviratoztak, Tomasics doktorhoz, a horvát kormánypárt elnökéhez levelet intézett,’ a melyben arról panaszkodik, hogy a koalíció leszállította a magyar nemzet színvonalát akkor, amikor Ausztriában Klosaczczal, Horvátországban Czingiiával szatornizált a törvényes képviseletek háta mögött. A magyar többségnek a Magyarországhoz állandó kapcsokkal hozzáfűzött horvát nemzet illetékes vezéreivel kellene érintkeznie. — Hogyezekkel közös politikát kell csinálnunk, — úgymond Tisza — ezt miniszterelnöki rövid működésem tényei után aligha kell még szavakkal is dokumentálnom. . (Polónyi a rendőrségen.) Polónyi Gézát az ellene indított bűnvádi eljárás kapcsán ma délután kihallgatták a rendőrségen. Délben egy órakor kapta az idézést, amely délután négy órára hívta őt Tóth Lajos rendőrkapitány elé. Polónyi ebből azt állapította meg, hogy a rendőrség őt a főváros mai délutáni közgyűlésére az adók beszolgáltatása és a királyi biztos kineveztetése, iránt tervezett interpellációjában akarta megakadályozni, ami ilyeténképpen sikerült is. «A kihallgatás során Polónyi hivatkozott mentelmi jogára, amely szerinte még mindig épségben van, mert az országgyűlés feloszlatása nem alkotmányos formák szerint történt. A dolog lényegére nézve kijelentette, hogy a Sas-körben mondott beszédét nem készítette ki előre, senkit se hatalmazott föl arra, hogy abból följegyzéseket, újságközléseket készítsen s bár a beszéd reprodukciója nagyjában megfelelhet a jóságnak, mégis hangsúlyozza, hogy a részek egymáshoz kapcsolása nem lehet helyes, különösen pedig, hogy ő a király személyét nem érintette, hanem csak a korona tanácsadóit aposztrofálta. (Pest megye.) .* Rudnay Béla királyi biztoshoz a vármegyeitisztviselők közül ma délelőtt a következők voltak, berendelve: Némethy Jenő és Meskó Rudolf monori szolgabirák, Halász Móricz gödöllői szolgabiró, Mészöly László központi aljegyző, id. Zólnay Jenő tiszteletbeli főügyész és Serfőző Géza gazdasági előadó. A kihallgatásról az érdekeltek semmit sem mondanak. Annyi azonban mégis kiszivárgott, hogy Rudnay kijelentette a tisztviselők előtt, hogy mindaddig, amíg ő a tisztviselői karral gyenenekint érintkezésbe sem lépett, a közgyűlést megtartani nem engedheti. Ezen kívül mondják a vármegyeházán, hogy Rudnay mindenáron maradásra akarja birni a tisztviselőket s a kihallgatás során megígérte a tisztviselőknek, hogy fizetésüket az elmaradt havi járandóságokkal együtt az állam újra fizetni fogja s offenzív intézkedéseket nem követelnek tőlük, csak az ügyek adminisztratív végzését. A tisztviselők azonban egy-kettő kivételével a merev visszautasítás álláspontján maradtak, amire Rudnay azzal felelt, hogy idézte előttük a büntetőtörvénykönyv 181. szakaszát. A tisztviselők azonban ezzel szemben sem változtatták meg maguktartását. Ma délelőtt Beniczky Lajos falispánnál fenjárt Dessewffy Emil gróf, a ki a tisztviselők egységes magatartására vonatkozólag egy tervet ajánlott, a mely állítólag megmentené a tisztviselőket a büntetőjogi meghurczoltatástól. Az állampénztár ma kiutalta a kezelő- és segédszemélyzet, valamint Kőszeghy Sándor főlevéltáros és Bellaágh Imre főügyész havi járandóságait. • (A vidék.) Borsod megye főipánja, Brezovay András, ma délelőtt Miskolczon fölkereste Tyrnauer járásbirót, hogy informácziót kérjen tőle a kilakoltatási perben. A járásbiró megtagadta a kérelmet. Debreczenben holnapra várják Naszády István táblabírónak királyi biztossá való kineveztetését. Békés megye törvényhatósági bizottsága ma délelőtt Fábry Sándor alispán elnöklésével tartott közgyűlésében a belügyminiszter harmadszori megsemmisítő rendelete daczára is fentartotta ellenálló határozatát és felhívja összes tisztviselőit, hogy a közérdek megvédése czéljából mindaddig maradjanak meg állásaikban, amíg a kormány tőlük törvényes esküjükbe ütköző cselekményt nem követel. Zólyom megye közgyűlése Répássy Mátyás alispán elnöklete alatt kimondotta, hogy az önkéntes adófizetést, a katonai szolgálatra való önkéntes jelentkezést hazafiatlanságnak tekinti ; az országgyűlés mostani feloszlatása törvénytelen ; az autonóm vámtarifa és a kereskedelmi szerződések most történt életbeléptetése nyílt abszolutizmust jelent ; a tisztviselők számára létesített megyei nyugdíjalapot minden kormányrendelettel szemben kizárólag a saját hatáskörében kezeli és a kormány részéről elmozdítandó tisztviselők számára minden körülmények között megnyitja. Újvidék város rendőrfőkapitánya ma hivatalosan értesített bennlünket, hogy Újvidéken vasárnap semmiféle népgyűlés, vagy pártgyűlés nem volt, hanem csak a függetlenségi párt választmánya értekezett. Az értekezleten mindössze ötven ember volt. A gyűlésre és Teleki Arvéd gróf távirati üdvözlésére vonatkozó hírt mi egy koalícziós híradóból vettük át. Szilágy megye tisztviselői karáról az a hír érkezett, hogy lemondott. Ma a tisztviselői kar egyik tagja erősen megcáfolja a híresztelést. A vármegye tisztviselői ma Zilahon értekezletet tartottak, amelyen kimondották, hogy a jóléti bizottságnak a tisztviselők feloldása ellen hozott legutóbbi határozatát csak akkor tekintik magukra nézve kötelezőnek, ha azt a közgyűlés is elfogadja. is.ASomogy megye jóléti bizottsága ma csak a választott megyei tisztviselőket fizette ki, míg a kinevezettek nem kapták meg fizetésüket. Az utóbbiak helyzete válságos. Aranyosmaróthon Sényi Kálmán főispán hivatalos helyiségeit ma foglalta el és Simonyi Béla alispánt, Majláth István főjegyzőt és Bodó János aljegyzőt hivatali engedetlenség miatt állásaiktól karhatalommal elmozdította. Csik megye köztörvényhatósága a tisztviselőket a tilalmak alól feloldotta. Makón Cseresnyés főispán ma elmozdította Tabisz Géza központi tiszteletbeli főszolgabírót és Tarnay Ákos árvaszéki ülnököt, akik rendelkezésének nem tettek eleget. Sopron városa ma megtagadta az önként befizetett adók beszolgáltatását. Abaúj-Torna megye közigazgatási bizottsága mai ülésén, amelyen csak a tisztviselők és a kinevezett tagok jelentek meg, Rakovszky alispán és Puky főjegyzői ellen a fegyelmit megelőző vizsgálatot Krausz Vilmos pénzügyigazgatóra bízta. Szalay László bizottsági tag ellen, mert a főispánt »egyénnek« nevezte, a királyi ügyész megindította az eljárást. Szeged város mai közgyűlésén elnökölt Nagy Mihály főispán első ízben, óriási lármával fogadták, de azért az elnöklésben ,nem akadályozták meg. Nagy Mihály beszédet mondott. Rózsa Izsó azt indítványozta, hogy a törvényhatóság a saját érdekében mondjon le az erőszakoskodásról. Polczner Jenő, Wégman Ferencz, Kószó István fölszólalása után levették a napirendről a följegyzett hatvan indítványt, azután megtámadták Rainer főkapitányt, hogy mért járt kezére a főispánnak, mire Rainer kijelentette, hogy ez a pártvezérek és a polgármester tudtával történt. A főispán ezután a közgyűlés folytatását elhalasztotta. A közgyűlésen a rendőrség tartotta fönn a rendet. (Magyarország szétdarabolása.) “ Lipcsében vaskos könyv jelent meg ezzel a programmatikus czimmel: Die Vereinigten Staaten von Gross-Österreich. (Nagy-Ausztria egyesült államai.) Szerzője szomorú hirhedtségü ember: Popovici C. Aurél, a ki a magyarországi és erdélyi román nemzeti, párt központi végrehajtóbizottságának tagja volt. Az ismert memorandumon érben a kolozsvári esküdtbíróság négy esztendei államfogház-büntetéssel sújtotta. Popovici azt akarja elhitetni olvasóival, hogy tárgyilagos történeti tanulmányt irt, pedig munkájának minden sorából kirí vagy a tájékozatlanság, vagy pedig — jóval gyakrabban — a gonosz ferdítés, a mániákus gyűlölködés, a lélek szennyes indulata. Popovici arról álmodozik, hogy Ausztria és Magyarország földarabolódik egyes államocskákra, melyek együttvéve alkotják majd a föderativ »Nagy-Ausztriát«. A jövendőnek erről az utópisztikus államáról a hóbortos gyűlölködő térképet is rajzolt, mely hű képét adjamegzavarodott,érzelmeinek és eszelős vágyainak. E térkép szerint Magyarországot teljesen földarabolnák. Ausztriához csatoltatnék Moson, Sopron, Pozsony, mint német tartomány egészen Győrig. Tótország lenne egész Felső-Magyarországból; határai délen lennének : Érsekújvár, Nógrád-Vadkert, Kassa, Nagykároly, melyek mind Tótországhoz tartoznának. Godicziához csatoltatnék: Északkeleti Magyarország, Beregszászszal s Nagykárolylyal együtt. Szerb Vojvodina lenne Torontálból, Bácskából, Erdély lenne külön román ország egész Nagyvárad, Arad, Temesvárig, melyek szinténErdélyhez tartoznának. Székelység, nevű elkülönített székely tartomány is lenne. Német részek gyanánt a németajkúak által lakott, területileg össze nem függő részek mindenkiinnen kiszakíttatnának külön tartományi jogokkal. Ily részek lennének a tolnaiak, bánságiak, szászok, szepesiek, óbudaiak lakta helyek. Magyarországnak körülbelül csak a fél ország maradna meg. Popovics, akinek rosszhiszeműségével csak együgyűsége vetekedik, azt hiszi, hogyéppen a mostani pillanat rendkívül kedvező a korona öntudatos közbelépésére, Magyarország nemzetiségeinek fölszabadítására és az egész ország újjáalapítására. Ösztönszerűleg érzik (tudniillik a magyarok), hogy ez nemcsak lehetséges, hanem hogy az ilyen nagy osztrák szervezetet soha többé nem pótolhatja a magyar hegemónia. Az a kérdés tehát: megteheti-e és meg fogja-e tenni a mi császárunk, hogy a hatalmat kiszolgáltassa a Kossuthistáknak és szövetségeseiknek ? Megteheti-e és meg fogja-e tenni a császár, hogy a birodalom és az uralkodóház szövetkezett árulóinak eszközt adjon a kezükbe ennek a nagy és dicső jövőjű monarchiának a tönkretételére ? Azt hiszem, egyetlen Habsburg sem fog ilyen politikát követni. Semmi esetre sem! És ha a birodalomrontóknak már különben is levert koalícziója bűnbánatot tanúsítana is, nem volna szabad ismét lábra állítani. A világ minden kincséért sem ! Mert ez a birodalom számos népeinek legutolsó reményét semmisítené meg örök időkre. A fiumei határozat és a birodalmi eszme hanyatlásának más jele ma még csupán a kedélyek izgatottságából ered — akkor azonban mindez félelmetes áradattá növekednék és futótűzként lepné el a véglegesen kiábrándult népeket, a németeket is. . „ AZ ÚJSÁG Csütörtök, márczius .