Az Ujság, 1906. június (4. évfolyam, 149-162. szám)

1906-06-01 / 149. szám

. (A póttartalékosok.) A póttartalékosok egy részét július elsején nem bocsátják haza. A tüzérségnél és a szekerész­csapatnál levő póttartalékosokat a lovak és a szerelvény rendben tartására júliusban is szol­gálatban hagyják s csak augusztus elsejével szabadságolják. (»Gyomlálnak.«) Polónyi Géza igazságü­gyminiszter Várady Sándor debrecze­ni ügyésztől az ügyészi megbíza­tást visszavonta s a király az igazságügyminiszter előterjesztésére Váradyt az ipolysági törvényszék­hez bíróvá nevezte ki. (Névszerinti szavazás.) A nemzetiségi párt tagjai — a­mint kire jár­­ — az újoncz törvényjavaslatnál névszerinti szavazást kérnek a tavalyi harmadik korosztály­nak az idén való sorozhatása kérdésében. A Ház érdemleges tanácskozásainak során előrelátható­lag ez lesz az első névszerinti szavazás. (Zichy Nándor gróf és a néppárt.) A néppárt ma délelőtt köszöntötte a párt­körben Zichy Nándor grófot, a párt megalapító­­ját, tárnokmesterré történt kineveztetése alkal­mából. Rakovszky István, a párt alelnöke mon­dotta az üdvözlő beszédet. — Alig egy pár beté, — mondotta Rakovszky — hogy fiadal, szeretett elnökünk, abból az alka­lomból, hogy ő felsége őt azzal a nagy bizalommal tüntette ki, itt ünnepeltük, hogy itt állottam és a párt érzelmeit tolmácsoltam. Nem felejtem el azt a büszkeséget, a­melyet a te arczódról le­olvastunk akkor és ez az egyetlen büszkeség, a­mely más embert nem bánt, az atyának büszke­sége, az atyának öröme a felett, hogy igaz érdem szerint a fiát ez a nagy kitüntetés érte, a­mely nemcsak a te családodé, hanem az egész párt kitüntetése is. Ma előtted állunk, ma téged ért egy nagy kitüntetés. Ez a kitüntetés nekünk nagyobb örömet okoz, mint neked. Azt kívánjuk, hogy az Úristen téged ezen új méltóságodban hosszú éveken át sokáig jó egészségben éltessen, hogy mindig példakép szolgálj, mutasd nekünk, hogy hogyan kell harczolni és hogyan kell elér­nünk azt a czélt, a­melyért mi valamennyien küz­dünk, hogy boldog legyen ez az ország, boldog legyen ez ország népe és hogy a mi hitünket ért sérelmek elhárításával hitünk régi jogaiba vissza­­helyeztessék. Zichy Nándor gróf megköszönve az üdvöz­lést, a többek között ezeket mondotta : — A tárnoki méltóság mai nap úgyszólván egy történeti reminiszc­enczia csupán, hanem azért mégis egyike a legmagasabb méltóságoknak és ennek következtében azt emberileg kicsinyeim nem lehet és nem szabad. A­mi a dolgot magát illeti, azt nem az én kitüntetésemnek tartom, hanem a néppártra kell hárítanom. Ha nem lenne a néppárt, én semmi sem volnék. ( Közbeszólások : No, no ! Ellentmondunk !) Mindjárt felelek rá. Molnár János : Megfordítva : ha kegyelmes úr nem volna, nem volna a néppárt. (Éljenzés.) Zichy Nándor gróf : Én magamat e párttól elválasztani nem tudom s mindabban, a­mi történt, leginkább a néppártnak kitüntetését látom. A­mit eddig elértünk, a­mióta sikerült, a­miben nekünk is nagy részünk van, azt a szabadelvű pártot meg­semmisíteni, a­mely ellen küzdenünk kellett, azóta csak annak lehetősége nyílott meg előttünk, hogy valamit megteremtsünk. Voltaképpen mi, a néppárt, vajmi keveset értünk el egyebet, mint azt, hogy az én szeretett fiam ő felsége személye melletti miniszter, továbbá azokat a kitüntetéseket, a­melyek engemet is értek, azt a térfoglalást a parlamentben az elnöki széken és egyéb irányban, azt a rokonszenvet, melylyel mai nap minden oldalról találkozunk, holott azelőtt minden oldal­ról ellenszenvvel találkoztunk. Ezek etikus ténye­zők. Ezekből azután valóságos alkotmányos vív­mányoknak kell válniok. Azonban mi türelemmel küzdöttünk, ha egy kissé fel is pezsgett a vér ben­nünk és az indulatok heve, az nem a mi pártunk jellegéből, hanem a mi magyar individualitásunk mivoltából fakadt és az indignáczió volt az, mely minden emberben felgerjed, a­mikor jogot, igaz­ságot, hazájának érdekét, egyházának érdekét, hitének mivoltát megtámadva látja. Tulajdonkép­pen tehát, édes barátaim, most kezdődik majd a küzdelemnek az ideje , mert hiszen azok a sérel­mek, a­melyeket elszenvedtünk, még mai nap is nagyobbrészt fennállanak. Mire­ mutassak rá? Az első, a legfontosabb : a tanügy. Ott vagyunk ebben, a­hol voltunk. A katolikus vagyon ? Hiszen az a kormány kezében van, a kormány pedig nem katolikus. Minden felekezet rendelkezik a magáé­ról, mi felettünk pedig mások rendelkeznek. (Úgy van!) Egyet értünk el, hogy — úgy hiszem — a mi katolikus iskoláink államosítása szünetel, örvendek a ti rokon szen veteknek és üdvözlésiek­­­nek ; azt melegen viszonzom és köszönöm. Minden jókivánatom a párt felé irányul, még­pedig azért, mert a hazának minden jót kívánok és hitünknek jobb voltát és viszonyai javulását ettől a párttól és ennek működésétől várom. Én csak azt kívánom, hogy, minthogy már öreg vagyok és csak a hát­térben tudok néha-néha egy-egy szót ejteni, sohase szűnjetek meg ti állhatatos bajnokai lenni annak az ügynek, a­melyért egyesültünk. A beszédet éljenzés követte; a tisztelgés ezzel végződött. (A fiumei kormányzó.) Nákó Sándor gróf fiumei kormányzó — a­mint Fiuméból jelentik — ma reggel a gyorsvona­ton nejével együtt Fiuméba érkezett. A kormányzó a kormányzói palota berendezésére és a június hu­szonhatodikára kitűzött beiktatásra vonatkozó intézkedések megtétele végett utazott oda. Dél­előtt Gál Tibor kormányzó-helyettes referált a kormányzónak. Nákó gróf Fiuméból Bécsbe uta­zik, hogy megköszönje a királynak kormányzóvá történt kineveztetését. (Szatmári Mór kibuktatása.) A pártkörökben pozitív formában elterjedt tegnap esti hírekre vonatkozólag Hammersberg László országgyűlési képviselő ma kijelentette, hogy neki Szatmári Mór kibuktatásában semmi része nem volt. Szatmári Mór országgy­űlési kép­viselő ma délelőtt személyesen és írásban is be­jelentette Justh Gyula képviselőházi elnöknek, hogy a mentelmi és munkásügyi bizottságban vi­selt tagsági állásáról lemond. Ugyanezt bejelen­tette Kossuth Ferencznek, mint a függetlenségi párt elnökének is. AZ ÚJSÁG Péntek, junius 1. A kereskedelmi — A közgazdasági bizottság ülése. — A képviselőház közgazdasági bizottsága ma dél­előtt Batthyány Tivadar gróf elnöklete alatt ülést tartott, a­melyen tárgyalás alá került a kereske­delemügyi miniszter törvényjavaslata a gazda­sági és keresekedelmi viszonyok rendezéséről. Minthogy ellenzék nincsen, az ellenőrzést és kifogásolást természetesen azok gyakorolják, a­kik azután, mindent rendben találva, meg is szavazzák az előterjesztéseket. Ebben az ellenőrző komédiá­ban itt is, mint más bizottságban, s nyílt ülésen is két motívum dolgozik. Az egyik, hogy ütik a javaslatok eredeti szerzőit, a múlt kormányt, a másik, hogy önmagukat szalválják a kényszerhely­zettel. Ezúttal is kidomborították, hogy noha ők csak azt csinálják, a­mit az előző kormány, az előző kormány mégis elárulta, ők pedig megmentik vele a hazát. Ilyen szemfényvesztésekkel azután elérik azt a látszatot, mintha önálló politikusok kritiká­val illetnék a kormány munkáját, pedig hát csak szolgailag engedelmeskednek a parancsnak, annál is inkább, mivel a bizottságban nincs titkos sza­vazás. Földes Béla előadó utal arra, hogy a nemzet akarata nem érvényesült azzal a súlylyal, a­mely szükséges lett volna ahhoz, hogy a nemzet érde­kei hathatós védelemben részesülhessenek. Az előző kormány bizonyos tényleges állapotokat terem­tett, a­melyek előtt szemet hunyni nem lehet. Most az a feladat, hogy a tényleges állapotból át­­menjünk­ a jogi állapotba. A leghelyesebb forma erre az volna, ha az összes, tényleg megkötött nemzetközi szerződések letárgyaltatnának. A tör­vényjavaslatnak nem is c­élja, hogy ezt megaka­dályozza, mivel azonban a helyzet gyors intézke­dést igényel, ezt másként megtenni nem lehet, mint úgy, hogy a­ törvényhozás fölhatalmazza a kormányt a kötött szerződések érvényben tartására. Szóló ezután részletesen ismerteti a javaslat tar­talmát. Nagy Feren­cz némi aggodalmakat táplál a szóbanforgó javaslattal szemben. A törvényhozás­nak a javaslat megszavazásával felhatalmazást kell adni oly szerződések életbeléptetésére, a­me­lyeknek tartalmát nem is ismeri. Talán nem kel­lett volna okvetlenül ezen módhoz folyamodni, a­mely szerint a kormány elődjének intézkedését úgyszlován csak saját girójával látja el. Ilyfor­­mán a javaslat megszavazása tulajdonképpen igen jelentékeny bizalmi nyilatkozat a kormánynyal szemben, de,, mivel szóló bizalommal van a kor­mány iránt, kész a javaslatot elfogadni. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter köszöni az előtte szóló bizalmát, szeretné azonban meggyőzni őt arról, hogy a kormány által követett eljárás helyes is volt. A kormánynak és a tör­vényhozásnak első kötelessége az országot kive­zetni a törvényen kívüli állapotból minden kér­désben. Hogy a kormány az előző kormány intéz­kedéseit saját girójával látná el, az határozottan tévedés, ellenkezőleg a javaslat indokolása hatá­rozottan törvényteleneknek jelenti ki az előző kor­kormány intézkedéseit. Most éppen az a feladat, hogy az országot egy teljesen szokatlan állapotból kivezessük. Tárgyi okokból is helyesebb ezt az utat választani. Végül Darányi Ignácz földmivelésügyi minisz­ter kifejti, hogy ma ex-lex állapot létezik a gazda­sági kérdések és a külkereskedelem terén, a­me­lyet mentől előbb meg kell szüntetni. A javaslat­ban foglalt intézkedések szükségesek azért is, hogy a kormány a még be nem fejezett szerződéses tár­gyalásokat jogszerűen folytathassa. A vámtarifa és a szerződések később a törvényhozásban tár­gyalás alá kerülnek és a tárgyalás alatt levő ja­vaslat elfogadása a törvényhozás állásfoglalásá­nak ezekben a kérdésekben elvileg nem prejudikál. Többek hozzászólása után a javaslatot álta­lánosságban elfogadták. A részletes tárgyalás során a 2. §­ bekezdé­sét így állapították meg : »Fölhatalmaztatik to­vábbá a kormány, hogy a külállamokkal 1907. évi deczember 31-én túl, de legkésőbb 1917 de­­czember végéig terjedő hatálylyal is a törvény­­h­ozás jóváhagyásának fentartásával kereskedelmi szerződéseket köthessen.« Nagy Ferencz aggodalmakat táplál az 1917-iki határidő fixírozásával szemben, mert ez a lejárat­tal nem bíró szerződések tekintetében kezeinket megkötné. E részben különvéleményt is jelent be. A 3. §-t egy stiláris módosítással elfogadták. A javaslat ezzel részleteiben is elfogadtatván, a bizottság a javaslatnak a pénzügyi bizottságban és a Házban való képviseletével Földes Béla elő­adót bízza meg. A tegnapi napon a kereskedelemügyi minisz­ter által beadott és a bizottsághoz utasított je­lentésekre előadókal a bizottság Nagy Emil, Ság Manó, Laehne Hugó és Lázár Pál bizottsági tago­kat jelöli ki. A vámtarifa előadásával a bizottság Laehne Hugót, a kereskedelmi szerződések elő­adásával Teleki Arvéd grófot és az állategészség­ügyi egyezménynek előadásával Szilassy Zoltánt bízta meg.* A képviselőház pénzügyi bizottsága ma dél­után 4 órakor Széll Kálmán elnöklete alatt ülést tartott, a­melyen a kormány részéről Wekerle Sándor miniszterelnök, Kossuth Ferencz keres­kedelemügyi miniszter, Darányi Ignácz földmive­lésügyi miniszter és Popovics Sándor és Szterényi József államtitkárok vettek részt. Tárgyalás alá került a kereskedelemügyi miniszter törvényjavas­lata a külkereskedelmi és forgalmi viszonyok ren­dezéséről. A közgazdasági bizottság előadója, Földes Béla röviden ismerteti a javaslatot és a közgazda­­sági bizottság által rajta eszközölt módosít­ásokat és a javaslatot elfogadásra ajánlja. Hoitsy Pál, a pénzügyi bizottság előadója, utal arra, hogy az 1899 : XXX. t.-cz. szerint a kor­mánynak mindaddig, míg a régi tarifa­­ujjal helyet­tesítve nincs, még szerződési tárgyalásokba sem volt szabad bocsátkozni; daczára ennek azonban, az előző kormány a szerződéseket meg is kötötte. Ezzel kényszerhelyzetet teremtett, mert a szerző­déseket most már törvényesen is életbe kell lép­tetni, ha nem akarjuk az országot kereskedelmileg elszigetelni. Ebben a kényszerhelyzetben szóló a javaslatot elfogadásra ajánlja. A bizottság a javaslatot általánosságban és részleteiben elfogadja és a közgazdasági bizottság által e javaslaton eszközölt módosításokhoz hozzá­járuló szerződések.

Next