Az Ujság, 1906. június (4. évfolyam, 163-177. szám)
1906-06-16 / 163. szám
t tölt be. Közli továbbá a miniszter kimutatásának adatait a hadsereg tiszti állományának kiegészítéséről. Itt az utolsó hat év tapasztalatairól megjegyzi, hogy a rendszeresített állományban hiányzó tisztek számának kimutatása a mai állapotnak nem felel meg. A 7 százalék hiány a hat évi átlagnak felel meg. Ez a hiány azonban három év óta nem áll fönn. Hoitsy Pál nem tartja komolynak a válaszoknál követett eljárást. Ezeket sokkal egyszerűbben és a delegácziókhoz méltóbban kellene elintézni. A föltett kérdések nagy száma csak arra való, hogy odahaza bizonyítják, hogy a delegáczió megtette kötelességét a hadügyminiszterrel szemben. Zichy Miklós gróf a kincstári alapítványi helyek fölosztásáról megjegyzi, hogy a szokás az, hogy az összes kincstári alapítványi helyeket kommasszálják és azokból Magyarországot megilleti a megfelelő hányad : a 44 százalék. Ebben Magyarországnak határozott megrövidítését látja. A tisztán magyar alapítványok maradjanak tisztán a magyarok számára, ami tisztán osztrák az alapítványi levél értelmében, legyen osztrák, ami pedig az egész monarchia területére szól, abból Magyarországot 44 százalék illesse meg. Indítványozza, hogy a közös hadügyminiszter mutassa ki, hogy az alapítványi levél értelmében mennyi most a tisztán magyar, tisztán osztrák kincstári alapítvány és mennyi az egész monarchiára szóló közös alapítvány ? Okolicsányi László előadó megjegyzi, hogy a magánalapítványokban a miniszter keze nagyon meg van kötve. Hegedűs Sándor Hoitsy Pálnak szólva, megjegyzi, hogy a kérdések részletezése az idők során mindig helyesnek bizonyult. Eitner Zsigmond a tisztképző-intézeteknek csakis tiszta faj magyar vidékeken való elhelyezését követeli. Bakonyi Samu : A magyar államiság szempontjából és a kiegyezési törvény határozott rendelkezései szerint a katonai tisztképző- és nevelőintézetek nem a közös hadügyminiszérium vezetése alá és hatáskörébe tartoznak. Ha a kiegyezés szempontjából nézzük a dolgot, az 1867 : XII. törvényczikk 12. szakasza értelmében a kiegyezésre vonatkozó jogot az országgyűlés magának tartja fenn, ha pedig a nevelés szempontjából tekintjük, kétségtelen, hogy ezeket az iskolákat a magyar közoktatásügyi minisztérium, hatáskörébe kell utalni. Természetesen katonai szempontokból a hadügyminiszter kellő befolyást tartana fenn magának. Minden katonai képzőintézetből kell egyet a magyar állam területén is létesíteni. Okolicsányi László előadó megjegyzi, hogy a kismartoni alreáliskolát főreáliskolává alakítják át és legközelebb Marosvásárhelyen állítanak alreáliskolát. Szabó István a következő határozati javaslatot terjeszti elő : »A hadügyminiszter utasíttatik, hogy a magyar vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve akként intézkedjék, hogy a Magyarország területén levő katonai iskolák vizsgáin a magyar kormány kiküldöttje a magyar nyelvtanítás eredményét ellenőrizze és az ezen iskolákban használatos tankönyveket a magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter a magyar közjog szempontjából is felülvizsgálja.« Zichy Miklós gróf indítványozza, hogy utasittassék a közös hadügyminiszter, hogy mind az ő resszortjába nem tartozó, az ilyen spérva kiegészítésre vonatkozó ügyek egész komplexumát tegye át a magyar kormány, illetőleg a honvédelmi minisztérium tárcája körébe, illetőleg mondja ki az országos bizottság, hogy az erre vonatkozó költségek felett határozni, ezeket megállapítani a törvények értelmében nincs jogosítva. Issekutz Győző nincs egy nézeten Bakonyival a tekintetben, hogy a katonai intézetek a magyar közoktatásügyi minisztérium hatáskörébe tartoznak. Rudnyánszky József báró helyesebbnek tartaná, ha a katonai oktatás kérdése a magyar hatóságok hatáskörébe tartoznék, erről azonban törvény van és amíg ezt meg nem változtatják, a delegáczió hatásköre e tekintetben fennáll. . Zichy Miklós gróf erre visszavonja inditványát. Bakonyi Samu fejtegeti, hogy az 1867. évi XII. törvényczikk szempontjából nem lehet kifogás az ellen, hogy a Magyarországon lévő katonai intézetekben a magyar kormánynak túlnyomó befolyást biztosítsanak. Okolicsányi László előadó a miniszter jelenttésének és a legutóbbi delegácziós határozatnak további idevágó részeit felolvassa s megjegyzi, hogy a történelem és természetrajz ma is magyarul taníttatik, a jövő évre a fizika és két év múlva a matematika is magyarul fognak előadatni. Kéri a válasz tudomásul vételét és a határozat megújítását. Hoitsy Pál örvendetes tudomásul veszi a választ. A magyar nyelvi oktatás sikere érdekében óhajtja, hogy a növendékeket ne csak grammatikából tanítsák magyarul, hanem a hét bizonyos napján beszélgető gyakorlatok által is. Hegedűs Sándor : Ez már meg is van. Hoitsy Pál kívánja továbbá, hogy az intézetek a megfelelő magyar könyvtárral láttassanak el. Ez nem történt meg eddigelé kellőképpen. Zichy Miklós gróf a magyar könyvek beszerzési módjára vonatkozólag tesz kérdést. Okolicsányi László előadó felel a feltett kérdésekre. Hoitsynak megjegyzi, hogy a hadügyminiszter az előbb alkalmazásban volt korrepetitorok helyett most nevelőket alkalmaz és ez a magyar nyelvi oktatásban is érvényesül. A könyvekre nézve a hadügyminiszter figyelemmel van arra, hogy a megfelelő arányú megrendeléseket magyar könyvekből, magyar cégeknél tegyék meg. A katonai iskolák elhelyezése nem olyan kedvezőtlen, mint a minőnek mondják. A tanintézetekben ezután is a katonatisztek gyermekei számára kell fentartani az elsőséget. A hadapródiskoláknál a jelentkezés teljesen megfelel a várakozásnak. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az iskolai bizonyítványon kívül a testi alkalmasságot is figyelembe kell venni. A tankönyveket korrigálni fogják. Ami a magyar kormány képviselőinek a vizsgákhoz való kiküldését illeti, ez ellen semmi kifogása nincs, de kéri, hogy a kiküldés a honvédelmi minisztérium által történjék. A bizottság a válaszokat tudomásul vette, az idevágó határozatokat megújította s kimondotta, hogy a miniszter czíme ezentúl csak »közös hadügyminiszter« legyen s elfogadta, hogy a közös katonaiskolák vizsgáin a honvédelmi minisztérium is képviseltessék. (A pótlovak.) Okolicsányi László előadó javasolja a pótlovakra vonatkozó hadügyminiszteri válasz és a kimutatások tudomásul vételét. Szalay László a lószükséglet beszerzésénél a tenyésztők érdekeit nem látja kellőképp érvényesülve. A tenyésztőkkel szemben sokkal szigorúbb az eljárás, mint a kereskedőkkel szemben a lóavató-bizottságok részéről. Hegedűs Sándor: A tenyésztőknél nem az anyag rosszasága, hanem a velük alkalmazott szigor okozza a nehézségeket. Csatlakozik Szalay kívánságához. Okolicsányi László előadó megjegyzi, hogy a hadügyminiszter is arra törekszik, hogy a tenyésztőktől való beszerzés aránya fokoztassék. Hoitsy Pál kéri a hadügyminisztert, hogy az e részben mutatkozó hiányokat orvosolni törekedjék. Cziráky Antal gróf azt kívánja, hogy ahol ménesek vannak és bevásárlások eszközöltetnek, módjában legyen a bevásárló bizottságnak az esetleges selejtes anyagon túladni. Legalább a direkt bevásárlásoknál óhajtja, hogy a tenyésztőknek előny adassék. Pitreich lovag közös hadügyminiszter válaszol a felhozott kifogásokra. Mindenesetre a legjobb akarattal van a tenyésztők iránt és reméli is, hogy sikerülni fog már az idéntől kezdve a helyzeten javítani. A bizottság a választ elfogadta. (A magyar ipar.) Okolicsányi László előadó : A kimutatás szerint a közös hadsereg szükségletéből 64.19% lett felhasználva Ausztriában és 31.35% Magyarországon. A többi a megszállott területre és a külföldre esik. Indítványozza a határozat megújítását és a válasz tudomásul vételét. Hegedűs Sándor a miniszter eljárása iránt elismeréssel tartozik, de még mindig bizonyos hiányokat tapasztal, így a tengerészeti megrendeléseknél pl. a minták megtekintése csak Pólában történhetik. Ezen könnyen lehetne segíteni. Azután a kvótát úgy kell berendezni, hogy olyan czikkekre nézve, amelyek Magyarországon termeltetnek specialiter, a kvótát meghaladó mérvben is Magyarországon eszközöltessenek megrendelések, esetleg az egész szükséglet erejéig, míg más czikkeknél kárpótlásul Ausztriát lehet hasonló módon részesíteni. Nagy hivatás várna továbbá a kereskedelmi miniszterre, aki ha a hadügyminiszter részéről megfelelőleg megkerestetik, csoportosítani képes az egyes gyárakat és iparosokat bizonyos czikkek termelésére. A határozati javaslatot tehát bővíttetné a következő ponttal : »Utasíttatik a közös hadügyminiszter, hogy úgy a pályázati tárgyak mintáinak megtekintése, azok mennyiségének közlése, valamint a kész czikkek átvétele iránt úgy intézkedjék, hogy a magyar iparosokra nézve azok hozzáférhetők legyenek, illetőleg ez költséget nekik ne okozzon és a magyar kereskedelmi miniszter útján a felszerelésben való részvételre előre felhivassanak, illetve a termelési ágak és czikkek szerint csoportosíthatók legyenek. A hazai termékek feldolgozásával foglalkozó gyárak állandóan nagyobb megrendelésben részesíttessenek, ami a kvóta arányába beszámítható lenne«. Hoitsy Pál felvilágosítást kér arra nézve, nem lehetne-e magyarországi gyárban is ágyút önteni? Pitrekca lovag közös hadügyminiszter szólal fel, megadván a felvilágosításokat. Fölvetették, hogy Magyarországban új arzénnát építtessék. Ez kellemetlen volna Magyarországra nézve. Mert az ágyuk alkatrészeit magánipar útján szerzik, s a csöveket úgyszólván harmincz évben egyszer cserélik ki teljesen. Új lőszergyár azonban lesz és pedig Komáromban, és ennek berendezésén már hosszú idő óta dolgoznak is. Hegedűs Sándor kéri a jelentésbe való felvételét a hadügyminiszter azon kijelentésének, hogy a rendkívüli megrendelésnél a magániparnak jutó részből a kvóta a magyar iparnak fenn fog tartatni. Wekerle Sándor miniszterelnök közli, hogy azok a tárgyalások, amelyeket a közös hadügyminiszterrel és az osztrák kormánynyal a magyar iparnak megfelelő tekintetbe vétele iránt folytat, egészen rendszeresen, pontról-pontra befejezetteknek tekinthetők. Ezen tárgyalások kiterjedtek mindazon kívánalmakra, amelyeket Hegedűs felsorolt, hogy a magyar ipar miként vétessék tekintetbe. A választ tudomásul vették. (Önkéntesek, hadbírák, nyugdíjak.) Az egyéves önkéntesekre vonatkozó határozatra adott választ a delegáczió-albizottságok tudomásul vették. A nyugdíjazásokra vonatkozó válasz következik. Hoitsy Pál azt kérdi, nem lehetne-e a terheken könnyíteni? Hegedűs Sándor hasonló értelemben szólal fel. A hadbírókra vonatkozó válasznál Rudnyánszky Sándor gróf azt a kifogást terjeszti elő, hogy kevés a hadbírói létszám, mert egy évig díjtalanul szolgálnak. Pitreseh közös hadügyminiszter kijelenti, hogy lassanként ezek is belejönnek abba a rangsorozatba, hol fizetést élveznek és igy ez az anomália meg fog szűnni. Ezeket is tudomásul vették. AZ ÚJSÁG Szombat, június 16. Bécsben és itthon. — Saját tudósítónktól. — Bécsben közös minisztereket készülnek falatozni a delegátusok. Idehaza új tisztviselőket és hatalmasságokat szül a mai rendszer. Bécsben a mumust játszszák, itthon a gondviselést. Ott sújtanak, itt jutalmaznak. * A mai napról itt adjuk a jelentéseket. (Apponyi Bécsben.) Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter ma Bécsbe érkezett, hogy a delegáczió tanácskozásain jelen legyen. Azt a hírt, — amit különben senki se terjesztett — hogy a kultuszminiszter bécsi útja a külügyminiszter ellen tervezett támadás leszerelésével van kapcsolatban, a kormány nagyon cáfoltatja. Úgy látszik tehát, hogy a föltevés igen alapos. Apponyi gróf egyébként — bécsi híradás szerint — holnap kihallgatásra megy a királyhoz. (Uj pénzügyi államtitkár.) • Désy Zoltán volt főispán, azután pedig függetlenségi képviselő államtitkár lett a pénzügyminisztériumban. Amint a kormány egyik