Az Ujság, 1906. június (4. évfolyam, 163-177. szám)

1906-06-16 / 163. szám

t tölt be. Közli továbbá a miniszter kimutatásának adatait a hadsereg tiszti állományának kiegészí­téséről. Itt az utolsó hat év tapasztalatairól meg­jegyzi, hogy a rendszeresített állományban hiányzó tisztek számának kimutatása a mai álla­potnak nem felel meg. A 7 százalék hiány a hat évi átlagnak felel meg. Ez a hiány azonban három év óta nem áll fönn. Hoitsy Pál nem tartja komolynak a válaszok­nál követett eljárást. Ezeket sokkal egyszerűbben és a delegácziókhoz méltóbban kellene elintézni. A föltett kérdések nagy száma csak arra való, hogy odahaza bizonyítják, hogy a delegáczió meg­tette kötelességét a hadügyminiszterrel szemben. Zichy Miklós gróf a kincstári alapítványi he­lyek fölosztásáról megjegyzi, hogy a szokás az, hogy az összes kincstári alapítványi helyeket kommasszálják és azokból Magyarországot meg­illeti a megfelelő hányad : a 44 százalék. Ebben Magyarországnak határozott megrövidítését látja. A tisztán magyar alapítványok maradjanak tisz­tán a magyarok számára, a­mi tisztán osztrák az alapítványi levél értelmében, legyen osztrák, a­mi pedig az egész monarchia területére szól, abból Magyarországot 44 százalék illesse meg. Indítványozza, hogy a közös hadügyminiszter mutassa ki, hogy az alapítványi levél értelmében mennyi most a tisztán magyar, tisztán osztrák kincstári alapítvány és mennyi az egész mon­archiára szóló közös alapítvány ? Okolicsányi László előadó megjegyzi, hogy a magánalapítványokban a miniszter keze na­gyon meg van kötve. Hegedűs Sándor Hoitsy Pálnak szólva, meg­jegyzi, hogy a kérdések részletezése az idők során mindig helyesnek bizonyult. Eitner Zsigmond a tisztképző-intézeteknek csakis tiszta faj magyar vidékeken való elhelyezé­sét követeli. Bakonyi Samu : A magyar államiság szem­pontjából és a kiegyezési törvény határozott ren­delkezései szerint a katonai tisztképző- és nevelő­­intézetek nem a közös hadügyminiszérium veze­tése alá és hatáskörébe tartoznak. Ha a kiegyezés szempontjából nézzük a dolgot, az 1867 : XII. törvényczikk 12. szakasza értelmében a kiegye­zésre vonatkozó jogot az országgyűlés magának tartja fenn, ha pedig a nevelés szempontjából te­kintjük, kétségtelen, hogy ezeket az iskolákat a magyar közoktatásügyi minisztérium, hatáskörébe kell utalni. Természetesen katonai szempontokból a hadügyminiszter kellő befolyást tartana fenn magának. Minden katonai képzőintézetből kell egyet a magyar állam területén is létesíteni. Okolicsányi László előadó megjegyzi, hogy a kismartoni alreáliskolát főreáliskolává alakítják át és legközelebb Marosvásárhelyen állítanak alreál­iskolát. Szabó István a következő határozati javas­latot terjeszti elő : »A hadügyminiszter utasíttatik, hogy a magyar vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve akként intézkedjék, hogy a Magyarország területén levő katonai iskolák vizsgáin a magyar kormány kiküldöttje a magyar nyelvtanítás eredményét ellenőrizze és az ezen iskolákban használatos tan­könyveket a magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter a magyar közjog szempontjából is felül­vizsgálja.« Zichy Miklós gróf indítványozza, hogy uta­­sittassék a közös hadügyminiszter, hogy mind az ő resszortjába nem tartozó, az ilyen spérva kiegé­szítésre vonatkozó ügyek egész komplexumát tegye át a magyar kormány, illetőleg a honvédelmi minisztérium tárc­ája körébe, illetőleg mondja ki az országos bizottság, hogy az erre vonatkozó költségek felett határozni, ezeket megállapítani a törvények értelmében nincs jogosítva. Issekutz Győző nincs egy nézeten Bakonyival a tekintetben, hogy a katonai intézetek a magyar közoktatásügyi minisztérium hatáskörébe tar­toznak. Rudnyánszky József báró helyesebbnek tar­taná, ha a katonai oktatás kérdése a magyar ható­ságok hatáskörébe tartoznék, erről azonban tör­vény van és a­míg ezt meg nem változtatják, a delegáczió hatásköre e tekintetben fennáll. . Zichy Miklós gróf erre visszavonj­a inditványát. Bakonyi Samu fejtegeti, hogy az 1867. évi­­ XII. törvényczikk szempontjából nem lehet ki­­fogás az ellen, hogy a Magyarországon lévő katonai intézetekben a magyar kormánynak túlnyomó befolyást biztosítsanak.­­ Okolicsányi László előadó a miniszter jelent­­­tésének és a legutóbbi delegácziós határozatnak további idevágó részeit felolvassa s megjegyzi, hogy a történelem és természetrajz ma is magyarul taníttatik, a jövő évre a fizika és két év múlva a matematika is magyarul fognak előadatni. Kéri a válasz tudomásul vételét és a határozat meg­újítását. Hoitsy Pál örvendetes tudomásul veszi a választ. A magyar nyelvi oktatás sikere érdekében óhajtja, hogy a növendékeket ne csak grammati­kából tanítsák magyarul, hanem a hét bizonyos napján beszélgető gyakorlatok által is. Hegedűs Sándor : Ez már meg is van. Hoitsy Pál kívánja továbbá, hogy az intézetek a megfelelő magyar könyvtárral láttassanak el. Ez nem történt meg eddigelé kellőképpen. Zichy Miklós gróf a magyar könyvek beszer­zési módjára vonatkozólag tesz kérdést. Okolicsányi László előadó f­elel a feltett kér­désekre. Hoitsynak megjegyzi, hogy a hadügy­miniszter az előbb alkalmazásban volt korrepe­titorok helyett most nevelőket alkalmaz és ez a magyar nyelvi oktatásban is érvényesül. A köny­vekre nézve a hadügyminiszter figyelemmel van arra, hogy a megfelelő arányú megrendeléseket magyar könyvekből, magyar c­égeknél tegyék meg. A katonai iskolák elhelyezése nem olyan kedvezőtlen, mint a minőnek mondják. A tan­intézetekben ezután is a katonatisztek gyermekei számára kell fentartani az elsőséget. A hadapród­iskoláknál a jelentkezés teljesen megfelel a vára­kozásnak. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az iskolai bizonyítványon kívül a testi alkalmasságot is figyelembe kell venni. A tankönyveket korrigálni fogják. A­mi a magyar kormány képviselőinek a vizsgákhoz való kikül­dését illeti, ez ellen semmi kifogása nincs, de kéri, hogy a kiküldés a honvédelmi minisztérium által történjék. A bizottság a válaszokat tudomásul vette, az idevágó határozatokat megújította s kimondotta, hogy a miniszter czíme ezentúl csak »közös had­ügyminiszter« legyen s elfogadta, hogy a közös katonaiskolák vizsgáin a honvédelmi miniszté­rium is képviseltessék. (A pótlovak.) Okolicsányi László előadó javasolja a pót­lovakra vonatkozó hadügyminiszteri válasz és a ki­mutatások tudomásul vételét. Szalay László a lószükséglet beszerzésénél a tenyésztők érdekeit nem látja kellőképp érvénye­sülve. A tenyésztőkkel szemben sokkal szigorúbb az eljárás, mint a kereskedőkkel szemben a ló­­avató-bizottságok részéről. Hegedűs Sándor: A tenyésztőknél nem az anyag rosszasága, hanem a velük alkalmazott szigor okozza a nehézségeket. Csatlakozik Szalay kívánságához. Okolicsányi László előadó megjegyzi, hogy a hadügyminiszter is arra törekszik, hogy a tenyész­tőktől való beszerzés aránya fokoztassék. Hoitsy Pál kéri a hadügyminisztert, hogy az e részben mutatkozó hiányokat orvosolni töre­kedjék. Cziráky Antal gróf azt kívánja, hogy a­hol ménesek vannak és bevásárlások eszközöltetnek, módjában legyen a bevásárló bizottságnak az esetleges selejtes anyagon túladni. Legalább a direkt bevásárlásoknál óhajtja, hogy a tenyész­tőknek előny adassék. Pitreich lovag közös hadügyminiszter vála­szol a felhozott kifogásokra. Mindenesetre a leg­jobb akarattal van a tenyésztők iránt és reméli is, hogy sikerülni fog már az idéntől kezdve a hely­zeten javítani. A bizottság a választ elfogadta. (A magyar ipar.) Okolicsányi László előadó : A kimutatás sze­rint a közös hadsereg szükségletéből 64.19% lett felhasználva Ausztriában és 31.35% Magyar­­országon. A többi a megszállott területre és a külföldre esik. Indítványozza a határozat meg­újítását és a válasz tudomásul vételét. Hegedűs Sándor a miniszter eljárása iránt elismeréssel tartozik, de még mindig bizonyos hiányokat tapasztal, így a tengerészeti megren­deléseknél pl. a minták megtekintése csak Pólá­­ban történhetik. Ezen könnyen lehetne segíteni. Azután a kvótát úgy kell berendezni, hogy olyan czikkekre nézve, a­melyek Magyarországon ter­meltetnek spec­ialiter, a kvótát meghaladó mérv­ben is Magyarországon eszközöltessenek megren­delések, esetleg az egész szükséglet erejéig, míg más czikkeknél kárpótlásul Ausztriát lehet ha­sonló módon részesíteni. Nagy hivatás várna továbbá a kereskedelmi miniszterre, a­ki ha a hadügyminiszter részéről megfelelőleg megkerestetik, csoportosítani képes az egyes gyárakat és iparosokat bizonyos czikkek termelésére. A határozati javaslatot tehát bővít­tetné a következő ponttal : »Utasíttatik a közös hadügyminiszter, hogy úgy a pályázati tárgyak mintáinak megtekintése, azok mennyiségének köz­lése, valamint a kész czikkek átvétele iránt úgy intézkedjék, hogy a magyar iparosokra nézve azok hozzáférhetők legyenek, illetőleg ez költséget nekik ne okozzon és a magyar kereskedelmi mi­niszter útján a felszerelésben való részvételre előre felhivassanak, illetve a termelési ágak és czikkek szerint csoportosíthatók legyenek. A hazai ter­mékek feldolgozásával foglalkozó gyárak állan­dóan nagyobb megrendelésben részesít­tessenek, a­mi a kvóta arányába beszámítható lenne«. Hoitsy Pál felvilágosítást kér arra nézve, nem lehetne-e magyarországi gyárban is ágyút önteni? Pitrekca lovag közös hadügyminiszter szólal fel, megadván a felvilágosításokat. Fölvetették, hogy Magyarországban új arzénnát építtessék. Ez kellemetlen volna Magyarországra nézve. Mert az ágyuk alkatrészeit magánipar­ útján szerzik, s a csöveket úgyszólván harmincz évben egyszer cserélik ki teljesen. Új lőszergyár azonban lesz és pedig Komáromban, és ennek berendezésén már hosszú idő óta dolgoznak is. Hegedűs Sándor kéri a jelentésbe való fel­vételét a hadügyminiszter azon kijelentésének, hogy a rendkívüli megrendelésnél a magániparnak jutó részből a kvóta a magyar iparnak fenn fog tartatni. Wekerle Sándor miniszterelnök közli, hogy azok a tárgyalások, a­melyeket a közös hadügy­miniszterrel és az osztrák kormánynyal a magyar iparnak megfelelő tekintetbe vétele iránt folytat, egészen rendszeresen, pontról-pontra befejezettek­nek tekinthetők. Ezen tárgyalások kiterjedtek mindazon kívánalmakra, a­melyeket Hegedűs fel­sorolt, hogy a magyar ipar miként vétessék te­kintetbe. A választ tudomásul vették. (Önkéntesek, hadbírák, nyugdíjak.) Az egyéves önkéntesekre vonatkozó határo­zatra adott választ a delegáczió-albizottságok tu­domásul vették. A nyugdíjazásokra vonatkozó vá­lasz következik. Hoitsy Pál azt kérdi, nem le­hetne-e a terheken könnyíteni? Hegedűs Sándor hasonló értelemben szólal fel. A hadbírókra vo­natkozó válasznál Rudnyánszky Sándor gróf azt a kifogást terjeszti elő, hogy kevés a hadbírói létszám, mert egy évig díjtalanul szolgálnak. Pitreseh közös hadügyminiszter kijelenti, hogy lassanként ezek is belejönnek abba a rangsoro­zatba, hol fizetést élveznek és igy ez az anomália meg fog szűnni. Ezeket is tudomásul vették. AZ ÚJSÁG Szombat, június 16. Bécsben és itthon. — Saját tudósítónktól. — Bécsben közös minisztereket készülnek falatozni a delegátusok. Idehaza új tiszt­viselőket és hatalmasságokat szül a mai rend­szer. Bécsben a mumust játszszák, itthon a gondviselést. Ott sújtanak, itt jutalmaznak. * A mai napról itt adjuk a jelentéseket. (Apponyi Bécsben.) Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter ma Bécsbe érkezett, hogy a delegáczió tanácskozásain jelen legyen. Azt a hírt, — a­mit különben senki se terjesztett — hogy a kultusz­­miniszter bécsi útja a külügyminiszter ellen ter­vezett támadás leszerelésével van kapcsolatban, a kormány nagyon c­áfoltatja. Úgy látszik tehát, hogy a föltevés igen alapos. Apponyi gróf egyéb­ként — bécsi híradás szerint — holnap kihallga­tásra megy a királyhoz. (Uj pénzügyi államtitkár.) • Désy Zoltán volt főispán, azután pedig függetlenségi képviselő államtitkár lett a pénz­ügyminisztériumban. A­mint a kormány egyik

Next