Az Ujság, 1906. július (4. évfolyam, 193-208. szám)
1906-07-16 / 193. szám
Budapest, 1906. IV. évfolyam. 193. szám. Hétfő, julius 16. Előfizetési várak .vs : K kiséjles kormánypárt. — Uj választások. — Egy teljesen beavatottnak mondható főrangú politikustól kaptuk a következő érdekes sorokat: A kormány sorsa meg van pecsételve. Polónyi Géza igazságügyminiszter hozta létre azzal, hogy a béketárgyalások során Bánffy bárónak a kormányelnökségre való kombináczióba vételét leszorítva, Wekerle Sándor nevét erőltette előtérbe. És Polónyi Géza személye teszi lehetetlenné a kabinet együttmaradását azzal, hogy viselt dolgai révén a kabinetből való kilépésre kényszeríti Andrássy Gyula grófot, Zichy Aladár grófot s még talán az ügyvédi ténykedések iránt nem mindig skrupulózus Darányi Ignáczot is. Hadik államtitkár öccse lemondott egy gyárigazgatósági tagságról, mert önök kiírták a tényállást és Hadik János gróf államtitkár, valamint Andrássy Gyula gróf miniszter röstelték a dolgot. Pedig ez az igazgatósági tagság csak szépséghiba volt az intaktságon. Polónyi Géza igazságügyminiszter kivándorlási ténykedéseit azonban a legtárgyilagosabb kritika sem minősítheti egyébnek, mint a felelős állásokon méltán megkövetelt érintetlenség súlyos sérelmének. Mert hiszen faktum az, hogy Polónyi vezéragense volt — úgy látszik még csak a legutóbbi hetekben is — egy kivándorlási vállalatnak. Mit gondolnak? Andrássy Gyula gróf, Hadik János gróf és Zichy Aladár gróf megmaradnak vele egy kabinetben? Megmaradnak akkor, mikor ahhoz a szerepléshez még korrektség szempontjából is szó fér ? Pedig Polónyi Gézának köztudomás szerint egyéb afférjei is voltak hosszú ügyvédi pályafutása alatt. Olyan ügyei, amelyek miatt nemcsak a kaszinó-morál, de a demokrata felfogás is pálczát tört felette. Nos hát nem is marad Andrássy Gyula gróf a kabinetben, sőt Zichy Aladár gróf se. Ezzel azután elérkezik Wekerle Sándor oda, ahonnan tulajdonképpen indulnia kellett volna: egységes párt fog állani mögötte, a magát ma még mindig függetlenséginek mondó kormánypárt. Nem puszta kombináczió ez, amely talán a legutóbbi napok eseményeiben találhatja egyetlen alapját. Andrássy Gyula gróf már régebb idő óta kedvetlenül nézi a kormány működését és a kormányelnököt minden más frakciótól légmentesen elzáró »függetlenségi« párt többé-kevésbé jól palástolt törekvéseit. Azok az apró észrevételek is, amelyek leginkább a kormány lapjaiban merültek fel, hogy a koalícióban a néppárt akar dirigálni, csak egy halvány sugarat vetnek arra a kulisszák mögött való mérkőzésre, amelyet a hatvanhetesek folytatnak a függetlenségi táborral. Wekerle Sándor kormányelnök maga is tudja, hogy Andrássy Gyula gróf és Zichy Aladár gróf egyetlen pillanatig se ragaszkodnék már a miniszteri tárczához s éppen ezért már tapogatódzás is történt részéről, hogy a hatvanhetes pártokkal szemben nem volna-e lehetséges őszre az országgyűlés feloszlatása és új választás révén egységes többséget nyernie, ha mindjárt függetlenségi cégér alatt is. Ez esetben ő maga is belépne a többség soraiba, amely azután egy szerencsés czímváltoztatás révén végleg megszabadulna a függetlenségi Programm ballasztjaitól. Selkifalmasalsli mozdony írta Konkoly-Thege Miklós dr. Most, mikor a napilapok mind tele voltak a borzasztó katasztrófával, mely a salisburyi állomáson játszódott le, ahol 47 utas közül 24 ott a helyszínen lelte a halálát, s 19 megsebesült, valóban érdemes rámutatni arra az örvendetes tényre, hogy hála a Máv. kiváló képzettségű s elővigyázó személyzetének, súlyosabb balesetek a Máv. naplójában nincsenek följegyezve, ami kétségkívül csakis a személyzet iskolázottságának, fegyelmezettségének és lelkiismeretségének tudandó be. Hogy azonban ily kitűnő személyzet feladatának tényleg meg is felelhessen, szükséges, hogy a közlekedési eszközök is megfeleljenek a modern igényeknek. A nagyközönség például igen hamar kész a panaszszal, hogy miért nem akasztanak a vonathoz több kocsit ? Persze könnyű ilyesmit kívánni, de hogy azt a több kocsit továbbítani is kell, arra nem igen sokan gondolnak s ha egy tehervonathoz hasonló gyorsvonat azután egy jó csomó perccel késik, vájjon ki fog legjobban duzzogni, várjon nem maga az utazó közönség ? Pedig hát a szegény mozdony hogy vigye, ha nem bírja ? Ezért törekszik ma minden állam a leghatalmasabb mozdonyok beszerzésére, még »Old England« is, s amelyik ezt még nem érte el, úgy tesz, mint a németek, hogy állandóan két mozdonynyal utaznak. Már pedig inkább késsék a vonat, bármily sietős is az utam, mintsem hogy futárvonaton két mozdonynyal utazzak, mert az a lehető legbizonytalanabb utazás. A mi Máv.-unk vezetősége óvakodik is ettől, amennyire lehet s csakis a legelkerülhetetlenebb körülmények mellett él ezzel a kisegítő eszközzel. Múltkor írott czikkemben megemlékeztem az In. mozdonyról, mely hivatva van a megterhelés folytán való késés baján segíteni. Azóta az egyik mozdony a milánói kiállításon büszkén hirdeti a Máv gépgyárának dicsőségét s a másik kettő is elhagyta már a műhelyét s folynak vele a kísérletek, úgy hogy a legközelebbi napokban már ez a két remekmű is át lesz adva a forgalomnak. Ezek pedig oly típust fognak képviselni, amely 10—15 évre meg fog felelni a forgalom szükségleteinek és igényeinek. Az egyik mozdonynyal megejtették a terhelési és mütanrendőri próbát s a mütanrendőrinél (futópróba) elérték vele a bámulatos 141 kilométer sebességet, de azért ennél sokkal több az, midőn a terhelési próbánál 350 tonna terhelésnél (10 nagy Pullmann-kocsi) elérték Köbölkút és Párkány- Nána között a 108 kilométer sebességet. 1906. évi július 11-én alkalmam volt a 803. számú mozdony terhelési próbájánál jelen lenni, s meggyőződtem arról, hogy tényleg ennél hatalmasabb gyorsvonati mozdony ma alig van Európában, mely nagy sebesség mellett képes volna azt az óriási terhelést legyőzni és tovább vontatni. A kísérletezést Papp János főfelügyelő vezette a Máv egy sereg jeles gépészmérnökének kíséretében, s éppen Papp Jánosnak is sok érdeme van s még lesz is abban, hogy Roth Pál és Dvorzsák Hubert kiváló szaktudásával együtt a régi mozdonyépítésnél még mindig divatozó »czopfot« a Máv gépgyárában teljesen kiirtják s mint már örvendetesen tapasztalható, teljesen uj korszakot nyitnak meg. A 803. számú mozdonynyal ugyancsak 350 tonnát (10 nagy kocsi) vittünk s elértük vele Kürth és Párkány-Nána között a még ilyen terheléssel soha el nem ért 114 kilométer sebességet, amely mellett a mozdony feltétlen nyugodtan siklott tova a síneken s látszott, hogy a 350 tonnával csak játszik. Ami a nyugodtságot illeti, az természetesen a négy hengeres szerkezetnek köszönhető, amiről már előbbi czikkemben is volt szó, mert a gép két-két hengerének forgattyuja egymással szemben áll, mig a két külön szisztéma egymással derékszögre van állítva s ennek következtében a szemközt állított forgattyuknál a vezetésben, a menynyire az egyik a gépet emeli, a másik annyira lefelé szorítja s igy a teljesen egyensúlyozott mozgás helyre van állítva, azaz hogy a lengő mozgás ki van zárva. A szerkocsi szintén négy tengelyen nyugszik, minek folytán annak is a legnyugodtabb járás van biztosítva, mig a régi szerkocsik, melyeknek mégis mindig nagy súlyát a merev három tengelynek kell hordani, mindig nyugtalanul szoktak járni s azok nyugtalan járása a mozdonyt is befolyásolja, mivel azzal mereven van kapcsolva. A mi utolsó típusunknál elért nyugodt járással nem csupán a személyzet lábait, nemcsak a pályát kíméli a remek szép gép, hanem újból fokozza azt a máris elért lehető legnagyobb biztonságot, amely oly megnyugtatóvá teszi az utazást a Máv vonalain. Az In. típusú gépre sok dicséretet mondani szószaporítás. Dicséri magamagát, de még jobban a megteremtőjét! Hovatovább, ha a személyzet teljesen hozzászokik, annál jobban fogja ez a gép a magyar gépipar dicsőségét hirdetni. A minap egy angol folyóiratban egy angol gépészmérnök, aki a milánói kiállítást meglátogatta, úgy nyilatkozott, hogy Magyarország vasúti gépek előállítása tekintetében előbbre van, mint bármely ország a világon. Részemről teljesen csatlakozom az angol mérnöknek ezen igazságos és elfogulatlan ítéletéhez. JEIFino r Olay Lajos kilépett, Olay Lajos országgyűlési képviselő a következő levelet intézte Kossuth Ferenczhez, mint a függetlenségi párt elnökéhez : Lapunk mai száma 8 oldal. Nagyméltóságú Kossuth Ferencz miniszter , úrnak, mint a függetlenségi és 48-as párt elnökének Budapest. Tisztelt barátom! Indíttatva érzem magam tisztelettel tudomásodra hozni, hogy a pártkörből e körnek folyó hó 13-án hozott határozata miatt kilépek. Légy kegyes ezt a körnek bejelenteni. Egyidejűleg teljes határozottsággal kinyilvánítom, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak, amig te vezeted s amig országosan ismert elveink megvalósítására igazán törekszik, változatlan hive és tagja maradok s a kormányt, melynek tagja vagy, támogatom. Ezt a pártot képviseltem a törvényhozásban negyedszázad óta és a társadalomban közel negyven év óta. Vagyont, munkát és életnyugalmat áldoztam érte, elvei kiszakíthatlanul gyökereznek lelkemben, tehát pártközbeli dolgok az én párthűségemet nem érinthetik. Kilépésem oka világos. Az én párthűségem fölött ítélni a pártkört illetékesnek el nem fogadom. A pártkör sohasem rendelkezhetik olyan irányban, hogy én választási küzdelem alatt kipróbált jellemű, nagy múltú és nagythetségű függetlenségi férfiú, iránt, pártunk egykori nagytekintélyű elnöke iránt rokonszenvemet ne nyilváníthassam. Jól tudod, tisztelt barátom, hogy Eötvös Károly is elszánt akarattal azon elvek győzelméért küzd, amelyeket mi hirdetünk s a melyekért mi küzdünk. Szives tisztelettel maradok a pártkörön kívül is igaz hived és tisztelő barátod Olay Lajos, orsz. képviselő. A szerb affér. A szerb külügyi sajtóiroda — amint Belgrádból jelentik — szükségesnek tartja annak hivatalos konstatálását, hogy a szerb kormány osztrák-magyar részről megkapta azt