Az Ujság, 1906. október (4. évfolyam, 284-299. szám)

1906-10-16 / 284. szám

Budapest, 1906. IV. évfolyam. 2­4. szám. E16fsz-8tégl^ i ^ »93 Kedd, október 16. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Kerepesi-út 54.88. Telelőn S8-16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Kerepesi-út 54. SS. Telefon 61-01-02-03. Megjelen minden nap, ünnep és vasárnap után ia. . " A Goluchowskival űzött \­égtelen komédia igen jellemző az új nagy korszakra. Már megint buzgón menesztik, tehát valószínűleg megint maradni fog. S még ha sikerülne is végre ki­­szekérezni, mi jelentősége lenne ennek most már magyar szempontból ? Hiszen a­miért a nemzeti hadjáratot kezdték ellene, azért már teljes felmentvényt kapott a magyar delegá­­cziótól. Bizonyítványt állítottak ki neki korrekt magaviseletéről és helyes külügyi politikájáról, s most mégis tovább hirdetik ők maguk, hogy e bizonyítvány hamis volt. S azt mondják : nemzetellenes bűneinél még nagyobbat is vé­tett. A legtemperamentumosabb koalícziós ve­zér diplomata atyafiát penzionálta, a­helyett, hogy előléptette volna. Ezért most már csak­ugyan nem lehet neki kegyelmezni. Hacsak a király meg Wekerle valahogy megint el nem hárítják fejéről a veszedelmet. Hogyan ? Pél­dául kegyelmes urat csinálnak az atyafiában megbántott koalicziós vezérből — és megint kész a kegyelem. * Fiúménál a tenger csendes. Nákó, a bő­kezű gróf, nem mond le kormányzói állásáról. A laphimek, mely őt lemondatta, nem volt komoly alapja. Komoly alapja ugyan az ifjú gróf kormányzóvá kinevezésének sem volt s az ő és a kormány fiumei politikájának sincs, de ez nem baj. Fiuméban oly nagyszabású kormányzósági palotát találtunk építeni, hogy az abban lakást csak nagyon gazdag és költe­kező fiatal mágnások bízják meg. Ez volt a döntő szempont Nákó kinevezésénél, s ha le­mondana, megint csak ez lenne utódja ki­bérsításánál. Tehát mindegy, akár lemond kormányzó, akár nem. A­mi pedig Fiumét illeti, az a koalíc­iós politika bölcseségéből szép csöndesen átalakul horvát Riekává, akárhogy hívják a gazdag mágnásifjút, a­ki abban a nagy palotában reprezentál. * A parlament közgazdasági bizottsága je­lenleg ipart fejleszt. Elve ellenére, mert leg­nagyobbrészt önálló vámterületes űrből áll, míg az iparfejlesztést a dologhoz értő Szterényi államtitkár közös vámterületi alapon diktálja. Az urak, némi módosításaik elfogadása után, tökéletesen meg vannak győződve, hogy a ma­gyar ipart elvük ellenére is nagy sikerrel lehet fejleszteni. Sőt egyik fő sajtóközlönyük már meg is döbben, hogy az avult földbirtokos nemesség helyett a magyar ipar-Eldorádóban modern gyári-nemesség kap majd fel az ugorka­­jára. Mely okból iparfejlesztő kedvezményeket csakis a jelen kormány s csakis becsületes em­bereknek adhasson. Más becsületes ember ter­mészetesen nincs, mint koalícziós. Ily feltétel mellett az új előjogos gyár­­ nemesség meg­teremtése és fölvirágoztatása is igen helyes. Tisza Kálmán fúziója. Irta Nadányi Emil. Még mostanában is, vezérczikkekben úgy­szólván minden alkalommal, röpiratban leg­utóbb a Mocsáry Lajoséban, sok szó esik arról a fúzióról, melynek 1875-ben a Deák-párt megszűnése és a szabadelvű­párt megteremtése volt az eredménye. Tisza Kálmán nagy állam­férfim alakja nem szorul ugyan igazolásra, pártja pedig, melynek működése fölött most már az elfogulatlan történetire van hivatva ítélni, befejezte pályafutását, mégis a téve­dések helyreigazításáért, valamint a sokszor hol analógiának, hol az újabbkori politikai élet egyik kijegeczesedő pontjának kijelölésére szükségesnek mutatkozik a fúzió történetét feleleveníteni és annak mozzanatait lejegyezni. Mert Tisza Kálmán fúziója, pártja és a régi Deák-párt közötti ellentétek hamis színben vannak a­­ közvélemény előtt feltüntetve. S nagyon kevesen — még a parlament ifjú tag­jai között is — tudják, hogy tulajdonképpen miben volt, már a kiegyezés alatt, a határo­zati és felirati pártok között a lényeges kü­lönbség, s milyen előzmények, kikötött fel­tételek teljesítése után következett be az egyesülés és a kortesczélokra Tisza Kálmán ellen annyiszor felhasznált »bihari pontok« fel­függesztése. Ismeretes, hogy az 1865-iki országgyűlésen négy párt állott egymással szemben. Az Apponyi konzervatív pártja, a szélsőbaloldal, a határo­zati és a felirati párt. A két első komoly szá­mításba nem jöhetett. Mindenki tudta, hogy egy esetleges kiegyezkedés esetén jelentős sze­repe csak a két utóbbi pártnak lehet. Nem­csak mivel számszerint is ezek voltak leg­többen, hanem mert czéljaikban megegyeztek, s csupán az eszközök tekintetében váltak szét nézeteik. Hozzájárult még e feltevéshez az is, hogy eme két párt képviselte az ország leg­számottevőbb és minden modern állam leg­inkább megbecsült elemét : a középosztályt. A felirati párt mögött tömörültek Deák Fe­rencz vezérletével a földbirtokosok, iparosok és a régi táblabírói kar nagy része. Vezér­eszméje : jogállam alapján a demokratikus Magyarország megteremtése. Szem előtt tartva az ország függetlenségét is, csakhogy számolva a pragmatika szankc­ió következményeivel, egybekapcsolva maradni az uralkodóház oszt­rák örökös tartományaival. A Teleki László tragédiája után Tisza Kálmán vezérlete alatt álló határozati párt szintén nem gondolt az Ausztriától való elválásra. Éppen úgy, mint a­hogy a felirati párt, ez is elfogadta a di­nasztia egységéből önként következő közös­séget. Czélja csak annak megakadályozása volt, hogy­ az összeköttetés által kifejlődő gyakori érintkezés ne legyen előmozdítója az évszázados bécsi egy­beolvasztási politikának. Ezért inkább hajlandó volt lemondani az or­szág befolyásáról a két állam együttesen inté­zendő ügyeinél. Amolyan elszigetelt országot akart, melyet gyengeségénél fogva, még a közös ügyek kérdéseinél érhető anyagi vesz­teségek árán is, meg kell védbástyázni az idegen kultúrával és törekvésekkel szemben. A felirati és határozati pártok azonban az országgyűlésen együtt­működtek. A második feliratot Tisza Kálmán pártja is egyhangúlag fogadta el. Bízvást hitte, hogy a­mint 1860 óta egy után járhatott a Deák-párttal, ezután se kell külön utakat keresnie. S mikor egy alkalommal nyilvánosságra jutott, hogy a fel­irati párt külön tanácskozik, sőt szervezkedik, a határozati párt hivatalos közlönyében fe­jezte ki rosszallását az organizáczió miatt, ki­jelentvén, hogy erre már csak azért sincsen szükség, mert ők minden tekintetben osztják Deák Ferencz nézeteit. De a legközelebbi év végén a két párt szoros fegyverbarátságának mégis vége szakadt. A novemberi királyi leirat után ugyanis a felirati párt tanácskozást tartott a válasz megszerkesztése ügyében. Deák Ferencz fel­szólalásában két részre osztotta a leiratot. Az egyik : a jogfolytonosság elvi elismerését foglalja magában ; a másik : az uralkodó kí­­vánságait preczizírozza a 15-ös bizottság ja­vaslata alapján. A jogfolytonosság elvi elisme­rését Deák nem tartotta kielégítőnek A re­stitutio in integrum-ot nemcsak elvben, de a valóságban is érvényre kívánta emeltetni. A leirat másik részét pedig, hogy az ország­gyűlés a közösügyi javaslat alapján dolgozzon ki törvényjavaslatot a­ közös ügyek kezelése tárgyá­ban, nem tartotta elfogadhatónak. A 15-ös bizottság javaslatai első­sorban a 67-es bizott­mány tanácskozásai tárgyát kell hogy képez­zék. Ezért azt indítványozta, hogy intézzenek újabb feliratot a királyhoz, melyben minden lehető egyezkedés feltételeként "állítsák fel a jogfolytonosság helyreállítását. Aztán mond­ják ki, hogy miután az országgyűlés a közö­sen kezelendő kérdések megbeszélése végett Törvény, a­mely nem kell. Törvény, mely nem az életnek s nem az élet valamely szükségletének felel meg, okos és czélszerű­ nem lehet. Hát még ha a törvény olyan, hogy a­kiknek érde­kében készült, kézzel-lábbal tiltakoznak ellene ? A kereskedelmi kormány a minap benyújtott többek közt egy törvény­­javaslatot a szabad hajózásról. S a szabad hajósok most a képviselőkhöz fordulnak, hogy akadályozzák meg e törvény létre­jöttét. Inkább kívánják a régi törvény meghagyását, mint az újat. A szabad­hajózási törvény tehát nem kell a szabad hajósoknak. Megindokolják ezt azzal, hogy a régi, már erejét vesztett 1893: XX. t.-cz., a­melyet hatékonytalannak állítottak, meglevő tengerészetünket ké­pes volt előmozdítani sokkal kevésbé súlyos áldozatokkal, mint a­mennyivel az uj törvényjavaslat egyenesen illuzó­­riussá teszi mindazt, a­mit igér. A szabad hajózás dolgában, azt hisz­­szü­k, a legilletékesebbek maguk a sza­bad hajósok. Ezek pedig azt mondják, hogy a törvény inkább lebilincseli, hu­rokra köti a hajózást, semhogy támo­gatná. Az egyik kezével gyámolítani akarja ezt a fontos kereskedelmi intéz­ményt, hogy az osztrák tengerészet ver­senyével szemben erősítse, a másik kezé­vel pedig kötelezettségek és megszorítá­sok által minden támogatástól meg­fosztja. Az új törvényjavaslat kétféle segélyt nyújt elvben : egyet hajóbeszerzési hozzá­járulás, egy másikat hajózási vagy mért­­föld­díj c­ímén. Az előbbi a hazai ipar fejlesztésének, a másik a hazai kereske­delemnek volna hivatva használni. Külön­­külön mindegyik inkább megfelelne a cél­­jának, így azonban, a­hogy most van, annyi közös, vagyis mindkétféle segélyre érvényes kötelezettséghez és követelmény­hez kötötték, hogy a segélyek egymástól függőkké s azonkívül teljesen illuzóriu­­sokká válnak. A hajóbeszerzési hozzájárulásr a­da- Lapunk mai száma 32 oldal.

Next