Az Ujság, 1906. november (4. évfolyam, 300-314. szám)
1906-11-12 / 311. szám
Hétfő, november 12. AZ ÚTJSÁG mányt Mezőssy Béla földmivelésügyi államtitkár képviselte, a főrendiház nevében pedig Vay Elemér báró jelent meg az ünnepen. A képviselőház részéről Szalay László vezetésével a következő képviselők vettek részt : Ráth Endre, Bizony Ákos, Szokoly Tamás, Hellebronth Géza, Leitner Adolf, Bottlik István és Hebrony József. Ott voltak még az ünnepélyen Kubik Béla főispán, Tarnay Gyula alispán, Zelenka Pál püspök, Szentpáli István polgármester, Radvány István, a miskolczi kereskedelmi és iparkamara elnöke, Lévay József költő, továbbá Melly Béla fővárosi tanácsnok, Budapest székesfőváros nevében. A Szemerecsalád tagjai közül megjelentek: özvegy Szemere Attiláné, Szemere Huba képviselő, Szemere Márton, Szemere Béla, Szemere György, Szemere Lajos, Szemere Huba, Szemere Dezső, Szemere József, Kürthy Emil és neje Szemere Gizella és három gyermekük, Szemere Gáspár és Szemere Géza. Résztvettek még az ünnepségen a következő küldöttségek: a magyar tudományos Akadémia Szendrey János, Balogh Jenő és Borovszky Samu által képviselve, Gömör vármegye küldöttsége Fáy István főispán és Bornemissza László alispán vezetésével, Heves vármegye küldöttsége Majzik Viktor alispán vezetésével, Zemplén vármegye küldöttsége Dókus Gyula alispán vezetésével) Abaújtorna vármegye küldöttsége Berdinándy Béla megyei főjegyző vezetése mellett, továbbá Debreczen és Nagyvárad küldöttei, a városi öszszes iskolák, intézetek, körök, társulatok, egyesületek stb. Az ünnepélyt megelőzőleg reggel kilencz órakor Tarnay alispán Borsod megye nevében koszorút helyezett el Szemere Bertalannak az avasi temetőben levő sírjára. Maga a leleplezési ünnepély tizenegy órakor a megyeházán kezdődött, ahol Kubik Béla főispán elnöklete mellett díszközgyűlés volt. A főispán a díszközgyűlést megnyitván, rövid beszédet mondott, amelyben üdvözölte a megjelenteket. Majd Vadnay Tibor megyei főjegyző számolt be a szobor történetével, elmondva, hogy annak felállítását Tarnay alispán kezdeményezésére 1898-ban mondotta ki a megyei közgyűlés. A szükséges harminchatezer korona összegyűlt és a szobrot Róna József szobrászművész készítette el s a közgyűlés elhatározta, hogy annak ünnepélyes leleplezését a múlt év nyarán tartja meg. Az áldatlan politikai viszonyok azonban meggátolták ebben a megye és város hazafias közönségét, így történt, hogy a leleplezést csak most lehet megtartani. Ezután Kubik Béla főispán felkérte a jelenlevőket, hogy a vármegyeház mellett levő Szemeretérre vonuljanak a szoborhoz, amely ugyanazon a helyen áll, ahol Szemere Bertalan 1849 tavaszán, mint Felsőmagyarország teljhatalmú kormánybiztosa, hosszabb ideig lakott. Itt a Himnusz eléneklése után Tarnay Gyula alispán mondott ünnepi beszédet, amelyet a következő lendületes szavakkal fejezett be, miután a szép műről lehullott a lepel: — Itt állsz tehát előttünk nagy hazafi, a hazaszeretetnek ékesszavu hirdetője ! Nem hiába virrasztott sírod felett a honfiúi érdemek hosszú sorozata, elkövetkezett az idő, midőn szülőmegyéd hálája és elismerése koszorúját helyezi szobrod talapzatára. Itt jelöltünk neked helyet székházunk mellett, mely első s legnagyobb diadalaidnak volt színhelye. Itt jelöltünk neked helyet, hogy mindig közelünkben állj, hogy serkentsen szorgalmad képe, mely a haza szolgálatában sohasem pihent, sohasem fáradt, hogy bátorítson erős hited, mely a nemzet jövendője felől még a száműzetés nélkülözései között sem esett kétségbe, hogy vezessen bölcseséged, a mely nemzeti létünket könnyelműen koczkára tenni mindig óvakodott. Ha egykor e székházból ismét küzdelemre szállnánk a hazáért, erényeidre lesz függesztve szemünk. Ha törekvéseinkben félreismerés és hálátlanság érne, a te példádból, pályád szemléletéből merítünk erőt. A te szellemed pedig, ha letekint ma hozzánk, nyugodtan térhet pihenőre, mert álmod teljesült : fellendült az ország s a tiednél boldogabb nemzedék munkálkodik a haza sorsán. A nagy hatást keltett ünnepi beszédet követőleg Lévay József, az ősz költő szavalta el ez alkalomra írt »Szemere Bertalan szobránál« czimű ódáját, melyet lapunk vasárnapi számában már közöltünk. Ezután Tarnay alispán, mint a szoborbizottság elnöke átadta a szobrot megőrzés és gondozás végett Szentpáli István polgármesternek, aki azt átvéve, Miskolcz város nevében köszönetet mondott annak létesítéséért. A szobor megkoszorúzása következett ezután. Elsőnek Szalay László tette le a szoborra a képviselőház koszorúját. A főrendiház koszorúját báró Vay Elemér tette le, a kormány koszorúját pedig Mezőssy Béla államtitkár helyezte el a szoborra e szavak kíséretében . A magyar királyi kormány nevében leteszem Szemere Bertalan szobrára ezt a koszorút. A népjogért és a magyar szabadságért küzdött férfiak sorában ott tündöklik az ő neve. Nagy tehetséggel és lankadatlan szorgalommal dolgozott. És mi volt a jutalom ? Éltében tengerszenvedés, holta után e hideg szobor. E hideg szobor, amely legyen intő jel az élőknek arra, hogy forrjon össze a haza szeretetetében és az alkotmány védelmében mindenkor, mindenha, mindhalálig, aki jó magyar. Az országgyűlési függetlenségi párt koszorúját Bizony Ákos tette le. Koszorút helyeztek el még a szoborra : Budapest székesfőváros nevében Melly Béla tanácsos, Borsod megye nevében Tarnay Gyula alispán, Miskolcz város nevében Szentpály István polgármester, az Akadémia nevében Szendrey János ; elhozták még koszorúikat Zemplénmegye, Gömör megye, Heves megye, Abaújtornamegye, Arad, Nagyvárad, a miskolczi református egyházegylet, a miskolczi negyvennyolcas honvédek, a Fillér-egylet, a miskolczi nemzeti kaszinó, az ipartestület, a református főgimnázium, a miskolczi kereskedelmi és iparkamara, a miskolczi nemzeti színház, a polgári kör, a Sárospatak, kollégium ifjúsága, a Szemere-család tagjai stb. A koszorúzás megtörténvén, a szózat eléneklésével a szép hazafias ünnep véget ért. Délutáni két órakor a Korona szálló dísztermében kétszáz terítékű bankett, este pedig a színházban díszelőadás volt, amelyen a Hajdúk hadnagyát adták, megszólalt, egészen más hangon, mint egyébkor ; vagy csak Klárának tetszett az ügy? — Klára, — kezdte, nem véve le meleg tekintetét az asszonyról — ha nem is ismételgettem előtted, de te azért tudod ugye, hogy boldog, nagyon boldog voltam itt köztetek? — Remélem — felelte Kaira elfojtott hangon. — Az voltam Klára. . . nagyon boldog. És neked köszönhetem, hogy hazatérve az idegenből, meleg otthont találtam. De a világ megirigyelte ezt a boldogságot és elűz. . . — Nem törődünk a világgal, Gábor ! — kiáltott fel Klára elszántan. — De törődnünk kell, Klára — felelte az író komolyan. — Törődnünk kell a gyermekeid, a te jó hírneved miatt... — A hírnevem miatt? Amit már annyiszor darabokra szaggattak úgyis ! — vélte keserűen az asszony és hevesen folytatá : — A hírnevem ! Mindig a látszat, a külszín miatt minden ! De én nem akarom, hogy elmenj Gábor, nem akarom ! A barátom vagy, gyermekeim gyámolítója, a helyed itt van közöttünk ! Elég sokáig nélkülöztünk, elég sokáig tartott, amíg a szived felmelegedett irántunk ! — Az én szivem, Klára ? — szólt Gábor megilletődve. — Az én szivemnek nem volt szüksége felmelegedésre ! A gyermekeidet az első pillanatra megszerettem, téged pedig Klára soha, soha sem szüntetek meg szeretni! — Igazán ? — kérdezte Klára bizonytalanul — pedig én egy időben azt hittem, megvetsz, elvesztettem a becsülésedet. — Mikor hitted ezt ? Miből következtetted ? — Imre halála után — felelte Klára halkan. — Mint bátyád özvegyéért megtettél ugyan mindent az érdekemben, de rideg, zárkózott lettél irányomban, kerültél. .. Aztán elutaztál. Elmentél a világ végére, csakhogy ne kelljen találkoznod velem! — Tudod, miért utaztam én akkor Afrikába? — kérdezte Imre fellángoló szemmel. — Mert reménytelenül szerettelek, mert szenvedtem, mert fájtak a könyeid, mert féltékeny voltam még a halottra is ! — Pedig nem volt okod Gábor, nem volt, erre esküszöm ! — erősítette Klára egészen felindulva. — Oh, Istenem ! hogyan magyarázzam meg neked, minő végzetes tévedés sodort engem Imre karjaiba !... mit szenvedtem, mikor vissza kellett utasítanom házassági ajánlatodat, mit szenvedtem, mikor Imre halálos ágyánál találkoztunk és én nem tagadhattam meg a haldokló kérését, pedig éreztem, hogy benne is csak téged szerettelek, téged !. .. — Tehát nem csak a sejtelmem ? te mégis engem szerettél Klára ? — kiáltott fel Gábor boldogan és az asszony keze után nyújt. — Mindig csak téged szerettelek ! — felelte Klára komolyan, ünnepélyesen. — Mindig csak téged ! — és nem húzta vissza a kezét. TÁVIRATOK: A vasutasok nagygyűlése. Fiume, november 11. A vasutasszövetség itteni kerületének ma tartott választmányi ülésén Fodor társelnök következő határozati javaslatát fogadták el : A tervezett szegedi országos nagygyűlés, tekinttel a rendes évi közgyűlés közelségére és a szövetségre háruló nagy költségekre, ne tartassák meg, továbbá, hogy a megüresedett tisztségeket a központi választmány ideiglenes megbízással töltse be. Hasonló állásfoglalásra az összes társkerületeket felszólították. A franczia hadseregről. Páris, november 11. Chéron, az uj hadügyi államtitkár-helyettes a hadastyánok mai bankettjén elnökölvén, beszédet mondott, a melyben utalt a hadseregnek a hazával szemben fennálló kötelességeire s azt mondotta, hogy a haza védelme erős, hatalmas, egyetértő és okos hadseregre van bízva, mely a nemzettel minden tekintetben egyetért. A hadsereg-ellenesek véleményeivel szemben szónok azt fejtegette, hogy a béke megőrzése érdekében szükséges, hogy a hadsereget minden támadással szemben megvédjük, amit úgy teszünk leghelyesebben, hogy demokrata jellegét hangsúlyozzuk. A helyzet Oroszországban. Pétervár, november 11. Az októbristák pártja ma kiáltványt intézett a választókhoz, amelyben azt mondja, hogy az elmúlt véres év sokra megtanította az orosz polgárokat és számos régebben elkövetett hibákra figyelmeztette őket. A dumába a legjobb orosz férfiakat kell beválasztani, akik zászlajukra a haza békés újjászervezését írják és a nép javára fognak törekedni. Tiflisz, november 11. A diákok között tapasztalt izgatottság következtében a középiskolák felsőbb osztályait ideiglenesen bezárták. Tiflisz, november 11. Éjfél után messzire elhangzó robbanás történt. Amint később kiderült, egy a Pethansky-úton tartott házkutatás alkalmával pokolgép robbant fel. A robbanás alkalmával két rendőr és egy házmester életét vesztette, egy rendőrtiszt és egy rendőrfelügyelő megsebesült. 3