Az Ujság, 1906. november (4. évfolyam, 300-314. szám)

1906-11-12 / 311. szám

Hétfő, november 12. AZ ÚTJSÁG­ mányt Mezőssy Béla földmivelésügyi államtitkár képviselte, a főrendiház nevében pedig Vay Ele­mér báró jelent meg az ünnepen. A képviselőház részéről Szalay László vezetésével a következő képviselők vettek részt : Ráth Endre, Bizony Ákos, Szokoly Tamás, Hellebronth Géza, Leitner Adolf, Bottlik István és Hebrony József. Ott vol­tak még az ünnepélyen Kubik Béla főispán, Tarnay Gyula alispán, Zelenka Pál püspök, Szent­­páli István polgármester, Radvány István, a mis­­kolczi kereskedelmi és iparkamara elnöke, Lévay József költő, továbbá Melly Béla fővárosi tanács­nok, Budapest székesfőváros nevében. A Szemere­­család tagjai közül megjelentek: özvegy Szemere Attiláné, Szemere Huba képviselő, Szemere Már­ton, Szemere Béla, Szemere György, Szemere Lajos, Szemere Huba, Szemere Dezső, Szemere József, Kürthy Emil és neje Szemere Gizella és három gyermekük, Szemere Gáspár és Szemere Géza. Résztvettek még az ünnepségen a következő küldöttségek: a magyar tudományos Akadémia Szendrey János, Balogh Jenő és Borovszky Samu által képviselve, Gömör vármegye küldöttsége Fáy István főispán és Bornemissza László alispán vezetésével, Heves vármegye küldöttsége Majzik Viktor alispán vezetésével, Zemplén vármegye küldöttsége Dókus Gyula alispán vezetésével) Abaújtorna vármegye küldöttsége Berdinándy Béla megyei főjegyző vezetése mellett, továbbá Debreczen és Nagyvárad küldöttei, a városi ösz­­szes iskolák, intézetek, körök, társulatok, egyesü­letek stb. Az ünnepélyt megelőzőleg reggel kilencz óra­kor Tarnay alispán Borsod megye nevében koszo­rút helyezett el Szemere Bertalannak az avasi temetőben levő sírjára. Maga a leleplezési ünne­pély tizenegy órakor a megyeházán kezdődött, a­hol Kubik Béla főispán elnöklete mellett dísz­közgyűlés volt. A főispán a díszközgyűlést meg­nyitván, rövid beszédet mondott, a­melyben üdvö­zölte a megjelenteket. Majd Vadnay Tibor megyei főjegyző számolt be a szobor történetével, el­mondva, hogy annak felállítását Tarnay alispán kezdeményezésére 1898-ban mondotta ki a megyei közgyűlés. A szükséges harminc­hatezer korona összegyűlt és a szobrot Róna József szobrász­művész készítette el s a közgyűlés elhatározta, hogy annak ünnepélyes leleplezését a múlt év nyarán tartja meg. Az áldatlan politikai viszo­nyok azonban meggátolták ebben a megye és város hazafias közönségét, így történt, hogy a le­leplezést csak most lehet megtartani. Ezután Kubik Béla főispán felkérte a jelen­levőket, hogy a vármegyeház mellett levő Szemere­­térre vonuljanak a szoborhoz, a­mely ugyanazon a helyen áll, a­hol Szemere Bertalan 1849 tava­szán, mint Felsőmagyarország teljhatalmú kor­mánybiztosa, hosszabb ideig lakott. Itt a Him­nusz eléneklése után Tarnay Gyula alispán mon­dott ünnepi beszédet, a­melyet a következő lendületes szavakkal fejezett be, miután a szép műről lehullott a lepel: — Itt állsz tehát előttünk nagy hazafi, a hazaszeretetnek ékesszavu hirdetője ! Nem hiába virrasztott sírod felett a honfiúi érdemek hosszú sorozata, elkövetkezett az idő, midőn szülő­megyéd hálája és elismerése koszorúját helyezi szobrod talapzatára. Itt jelöltünk neked helyet székházunk mellett, mely első s legnagyobb diadalaidnak volt színhelye. Itt jelöltünk neked helyet, hogy mindig közelünkben állj, hogy ser­kentsen szorgalmad képe, mely a haza szolgálatá­ban sohasem pihent, sohasem fáradt, hogy báto­rítson erős hited, mely a nemzet jövendője felől még a száműzetés nélkülözései között sem esett kétségbe, hogy vezessen bölcseséged, a mely nemzeti létünket könnyelműen koczkára tenni mindig óvakodott. Ha egykor e székházból ismét küzdelemre szállnánk a hazáért, erényeidre lesz függesztve szemünk. Ha törekvéseinkben félre­ismerés és hálátlanság érne, a te példádból, pályád szemléletéből merítünk erőt. A te szellemed pedig, ha letekint ma hozzánk, nyugodtan térhet pihe­nőre, mert álmod teljesült : fellendült az ország s a tiednél boldogabb nemzedék munkálkodik a haza sorsán. A nagy hatást keltett ünnepi beszédet köve­­tőleg Lévay József, az ősz költő szavalta el ez alkalomra írt »Szemere Bertalan szobránál« czimű ódáját, melyet lapunk vasárnapi számában már közöltünk. Ezután Tarnay alispán, mint a szobor­­bizottság elnöke átadta a szobrot megőrzés és gondozás végett Szentpáli István polgármesternek, a­ki azt átvéve, Miskolcz város nevében köszönetet mondott annak létesítéséért. A szobor megkoszorúzása következett ezután. Elsőnek Szalay László tette le a szoborra a kép­viselőház koszorúját. A főrendiház koszorúját báró Vay Elemér tette le, a kormány koszorúját pedig Mezőssy Béla államtitkár helyezte el a szoborra e szavak kíséretében . A magyar királyi kormány nevében leteszem Szemere Bertalan szobrára ezt a koszorút. A nép­jogért és a magyar szabadságért küzdött férfiak sorában ott tündöklik az ő neve. Nagy tehetséggel és lankadatlan szorgalommal dolgozott. És mi volt a jutalom ? Éltében tenger­szenvedés, holta után e hideg szobor. E hideg szobor, a­mely legyen intő jel az élőknek arra, hogy forrjon össze a haza szeretetetében és az alkotmány védelmében min­denkor, mindenha, mindhalálig, a­ki jó magyar. Az országgyűlési függetlenségi párt koszorúját Bizony Ákos tette le. Koszorút helyeztek el még a szoborra : Budapest székesfőváros nevében Melly Béla tanácsos, Borsod megye nevében Tarnay Gyula alispán, Miskolcz város nevében Szentpály István polgármester, az Akadémia nevében Szend­rey János ; elhozták még koszorúikat Zemplén­­megye, Gömör megye, Heves megye, Abaújtorna­megye, Arad, Nagyvárad, a miskolczi református egyházegylet, a miskolczi negyvennyolc­as honvé­dek, a Fillér-egylet, a miskolczi nemzeti kaszinó, az ipartestület, a református főgimnázium, a mis­kolczi kereskedelmi és iparkamara, a miskolczi nemzeti színház, a polgári kör, a Sárospatak, kollégium ifjúsága, a Szemere-család tagjai stb. A koszorúzás megtörténvén, a szózat elének­­lésével a szép hazafias ünnep véget ért. Délutáni két órakor a Korona szálló dísztermében kétszáz terítékű bankett, este pedig a színházban dísz­előadás volt, a­melyen a Hajdúk hadnagyát adták, megszólalt, egészen más hangon, mint egyébkor ; vagy csak Klárának tetszett az ügy? — Klára, — kezdte, nem véve le meleg tekin­tetét az asszonyról — ha nem is ismételgettem előtted, de te azért tudod ugy­e, hogy boldog, nagyon boldog voltam itt köztetek? — Remélem — felelte Kaira elfojtott hangon. —­ Az voltam Klára. . . nagyon boldog. És neked köszönhetem, hogy hazatérve az idegenből, meleg otthont találtam. De a világ megirigyelte ezt a boldogságot és elűz. . . — Nem törődünk a világgal, Gábor ! — kiál­tott fel Klára elszántan. — De törődnünk kell, Klára — felelte az író komolyan. — Törődnünk kell a gyermekeid, a te jó hírneved miatt... — A hírnevem miatt? A­mit már annyiszor darabokra szaggattak úgyis ! — vélte keserűen az asszony és hevesen folytatá : — A hírnevem ! Mindig a látszat, a külszín miatt minden ! De én nem akarom, hogy elmenj Gábor, nem akarom ! A barátom vagy, gyermekeim gyámolítója, a helyed itt van közöttünk ! Elég sokáig nélkü­löztünk, elég sokáig tartott, a­míg a szived fel­melegedett irántunk ! — Az én szivem, Klára ? — szólt Gábor meg­­illetődve. — Az én szivemnek nem volt szüksége felmelegedésre ! A gyermekeidet az első pillanatra megszerettem, téged pedig Klára soha, soha sem szüntetek meg szeretni! — Igazán ? — kérdezte Klára bizonytala­nul — pedig én egy időben azt hittem, megvetsz, elvesztettem a becsülésedet. — Mikor hitted ezt ? Miből következtetted ? — Imre halála után — felelte Klára halkan. — Mint bátyád özvegyéért megtettél ugyan min­dent az érdekemben, de rideg, zárkózott lettél irányomban, kerültél. .. Aztán elutaztál. Elmen­tél a világ végére, csakhogy ne kelljen találkoznod velem! — Tudod, miért utaztam én akkor Afrikába? — kérdezte Imre fellángoló szemmel. — Mert re­ménytelenül szerettelek, mert szenvedtem, mert fájtak a könyeid, mert féltékeny voltam még a halottra is ! — Pedig nem volt okod Gábor, nem volt, erre esküszöm ! — erősítette Klára egészen fel­indulva. — Oh, Istenem ! hogyan magyarázzam meg neked, minő végzetes tévedés sodort engem Imre karjaiba !... mit szenvedtem, mikor vissza kellett utasítanom házassági ajánlatodat, mit szenvedtem, mikor Imre halálos ágyánál találkoz­tunk és én nem tagadhattam meg a haldokló ké­rését, pedig éreztem, hogy benne is csak téged szerettelek, téged !. .. — Tehát nem csak­ a sejtelmem ? te mégis engem szerettél Klára ? — kiáltott fel Gábor bol­dogan és az asszony keze után nyújt. — Mindig csak téged szerettelek ! — felelte Klára komolyan, ünnepélyesen. — Mindig csak téged ! — és nem húzta vissza a kezét. TÁVIRATOK: A vasutasok nagygyűlése. Fiume, novem­ber 11. A vasutasszövetség itteni kerületének ma tartott választmányi ülésén Fodor társelnök következő határozati javaslatát fogadták el : A tervezett szegedi országos nagy­gyűlés, tekinttel a rendes évi közgyűlés közel­ségére és a szövetségre háruló nagy költségekre, ne tartassák meg, továbbá, hogy a megüresedett tisztségeket a központi választmány ideiglenes megbízással töltse be. Hasonló állásfoglalásra az összes társkerületeket felszólították. A franczia hadseregről. Páris, november 11. Chéron, az uj hadügyi államtitkár-helyettes a hadastyánok mai bankett­jén elnökölvén, beszédet mondott, a melyben utalt a hadseregnek a hazával szemben fennálló köteles­ségeire s azt mondotta, hogy a haza védelme erős, hatalmas, egyetértő és okos hadseregre van bízva, mely a nemzettel minden tekintetben egyetért. A hadsereg-ellenesek véleményeivel szemben szó­nok azt fejtegette, hogy a béke megőrzése érdeké­ben szükséges, hogy a hadsereget minden táma­dással szemben megvédjük, a­mit úgy teszünk leghelyesebben, hogy demokrata jellegét hang­súlyozzuk. A helyzet Oroszországban. Pétervár, november 11. Az októbristák pártja ma kiáltványt intézett a választókhoz, a­melyben azt mondja, hogy az elmúlt véres év sokra meg­tanította az orosz polgárokat és számos régebben elkövetett hibákra figyelmeztette őket. A du­mába a legjobb orosz férfiakat kell beválasztani, a­kik zászlajukra a haza békés újjászervezését írják és a nép javára fognak törekedni. Tiflisz, november 11. A diákok között tapasz­talt izgatottság következtében a középiskolák felsőbb osztályait ideiglenesen bezárták. Tiflisz, november 11. Éjfél után messzire el­hangzó robbanás történt. A­mint később kiderült, egy a Pethansky-úton tartott házkutatás alkal­mával pokolgép robbant fel. A robbanás alkalmá­val két rendőr és egy házmester életét vesztette, egy rendőrtiszt és egy rendőrfelügyelő meg­­sebesült. 3

Next