Az Ujság, 1906. december (4. évfolyam, 345-359. szám)
1906-12-16 / 345. szám
16 ---------------.-.„..nm ...................................................... helyezik többé a történet tekintélye fölé, hanem egy sorba a népköltészet sezépségeivel. A költő azt hiszi, hogy a hit irányában kötelező pietás ellen nem vét, ha a »régi anyagot« az újabb kor »szépségi igényeihez«képest átformálja. Az újabb költő nem prédikálni, hanem gyönyörködtetni akar és e törekvésében nem kíméli a megszokott fölfogásokat. Neki semmi sem szent, mikor azt keresi, ami szép. Chateaubriand-nak a mitológiára mondott szellemes szavát: »Les dieux s’en vont« megtoldja azzal, hogy »et les Saints aussi«, így aztán előállnak ily eretnek színi művek, mint ez a Delila is. Ki tehet ellene? És mit tegyünk ellene? Ha egyszer nem hiszszük, minek tiszteljük? . Én, részemről, ez ügyben dönteni nem akarok, mert nem is tudok. Én szívesen elhiszem, hogy Delila csoda asszony volt, mert »meg vagyon írva» , de nem vitatkozom Barabással, ha azt mondja, hogy jó anya volt, mert viszont ez nincs megírva. Hát min vitatkoztam ? Én csak azt nézem, hogy ha Delila tényleg jó anya volt, amint azt Barabás költői képzeletből állítja, mily dráma folyik e föltevésből ? Hát, nagyon szép dráma folyik belőle ; egységes, jól szerkeszett és egyes részeiben fölötte hatásos dráma. Delila átmegy a filiszteusok táborába, kik, ígéretük szerint, kezébe teszik le az állam egyik legfőbb hatalmát: fölavatják Astaróth főpapnőjének. Mint ilyen, Delila részt vesz a nép ügyeinek legfőbb intézésében ; az istennő jóslatait hirdeti, a király elhatározásait befolyásolja, a sereg vezéreit irányítja ; utóbb egy merész cselszövéssel még a vele ellenkező, féltékeny királynét is megsemmisíti és ennek is hatalmát saját kezeibe veszi. De bármennyire emelkedik föl fényben, rangban, hatalomban, szemei előtt csak egy czél áll, az, hogy fiát visszaszerezze. Az állam ügyeiben, a nép javának és bajának intézésében, saját magándolgaiban, szerelmeiben és gyülölségeiben csak egy gondolat üli lelkét, egy vágy epeszű keblét, egy akarat serkenti erélyét: fiát viszontlátni, fiát újra bírni, fiát a rabságból megváltani és az élet boldogságába visszavezérelni. Ezért él és ezért kész meghalni. Ezért szövetkezik Assyria harczias királyával ; ezért üzeni meg a háborút Egyptomnak ; ezért öli meg saját kezével az ősz főpapot, ki őt férje elárulására csábította és ezért kegyelmez megTudithnak és a többi zsidóknak, kik végre — tizennégy esztendei busulás, vágyakozás, epedés és küzdés után — hazahozzák a fiút a rabságból. És mikor a hitéért és népéért vakon rajongó, sötét lelkű Judith a vonakodó fiút kényszeríti, hogy áruló anyját arezon pökje, a szegény, örökké zaklatott Delila, ki most már teljesen birja rokonszenvünket, — egészen elfeledtük a bibliát, mintha sohasem létezett volna — a szánandó Delila, az anyai szeretet mártírja összeroskad a rabszolgák előtt, és ujját sem emeli föl ellenük. Senki sem könyörül rajta ; csupán a szelíd, vak óriás Sámson, ki a bűnbánó, zokogó asszonyt gyöngéden keblére fogadja. »Ó, ha én téged ilyennek ismertelek volna!« — mond a bűnös Delila fuldokolva kányáitól. Megható, gyönyörű jelenet. Judith azonban többet követel. Neki nem elég a megbánás; neki a teljes megtérés kell. Hogy a fiút kiadja, azt követeli Delilától, hogy ez viszont adja a filiszteusok egész seregét, egész hatalmát az elnyomott zsidók kezébe. És e követelésre Delila perczig sem gondolkozik. Mindenbe beleegyez. Elárulja népét, seregét, hatalmát és megszökteti fiát azon reményben, hogy később utána szökhetik és egyesülhet vele. Mit neki az ország',, mit neki egy korona, mit neki egész népe ! A fiát kereste. Hogy megtalálta, azzal elérte életének minden czélját. Ekkor azonban a végzet fölemeli sújtó kezét Delila ellen. A zsidók tönkretették Delila utasításai szerint a filiszteusok egész seregét. Levágták mindnyájukat. Csak egy ember menekült meg közülük, a fővezér Mulilla, ki halálra sebesülve jó épp a nagy ünnepség alatt Astaróth templomába hírül hozni az árulást. A nép, mely a templomban a vak Sámsont gúnyolva mulatott, megrémül e hírre. És ekkor kiderül az is, hogy Delila volt az, ki a főpapot megölte. A holttesten megtalálták Delila tőrét. Minden nyilvánossá lesz és a filiszteusok fölkészülnek azon zsidók üldözésére, kik Delila fiával megszöktek. A perez válságos. Ha a felbőszült emberek a menekült zsidókat elérik, Delila fia elveszett, meghal a többivel. Időt kell nyerni. Delila, ki most is csak fia üdvét látja maga előtt, nem habozik. Oda lép Sámsonhoz : — Van még erő benned, Sámson ! — Érzem, hogy van. — Döntsd el ez oszlopot, mely a templomot tartja. Sámson nekiáűl az oszlopnak. Egy nagy roppanás. És a templom romjai befödik a filiszteusokat, Sámsont és Delilát. Mind elvesztek, csak a menekülő fiú él. Minden elbukott, csak az anya szeretete győzött, és diadalmaskodott. Hát ez igen szép mű. Lelkesedve néztük és megrendülve látjuk végét. Nem tagadjuk, hogy van benne sok kifogásolható is. De nem kötekedünk részletek fölött. Összességében tekintjük és készséggel, sőt örömmel valljuk meg, hogy Barabás nagy tehetséggel bír a drámairásra. Darabja feltűnően jól van megszerkesztve, hatalmas erővel fejlődik jelentőssé és nagygyá; az érdekes drámai helyzetek a hatásos, megkapó jelenetek egymást érik benne; elejétől végig fogva tartja a néző figyelmét , és ami fődolog, azt a szenvedélyt, melynek dicsőítésére meghatott, ellenállhatatlan erővel és meggyőző igazsággal magasztalja föl egész az apoteózisig. Többet pedig tőle követelni igazán túl szigorú volna. És mégis van benne még valmi, ami megérdemli, a legfőbb dicséretet, és ez gyönyörű, tiszta, magvas és hangzatos magyar nyelvezete. Az ósdi, bibliai magyarság, melyen párbeszéde folyik, kissé kálomista izű ugyan, de érdekes, kedves és oly jól esik hallani. Olyan, mint egy régi templom mélazengzetű harangja. Elérzékenyíti az embert hízelgő komolyságával. Nem hinném, hogy volna még ember Magyarországon, ki ezt a beszédet ilyen természetességgel tudná írni. Hogy tehát egy banális szóval mindent megmondjunk, Barabásnak az este igazi és nagy sikere volt a Nemzeti Színházban. Ki is hívta a közönség minden felvonás után négyszer-ötször , az utolsóelőtti felvonás után pedig, mikor a darab sorsa eldől, nyolczszor. A darab sikere folyton csak növekedett. Mikor bementünk a színházba, azt kérdeztük, ki ez a Barabás? Ha ezt a kérdést most intézik hozzánk, tudunk felelni: Barabás a Deíva szerzője. Ez pedig azt jelenti, hogy nagytehetségű író. Az előadás is igen szép volt. K. Hegyes Mari nagy értelemmel, igazi mély érzéssel és egyátalán magas színvonalú művészettel játszotta a czímszerepet. A közönség lelkes elismeréssel fogadta és gyakori zajos tapsokkal jutalmazta minden tekintetben megfelelő alakítását. A Judith kisebb szerepét Jászai Mari emelte föl klasszikailag tökéletes játékával a nagyobb jelentőségű színpadi sikerek sorába. Szacsvay kiválóan jó volt Sámson szerepében, az öntudatos erő pompás személyesítője az első felvonásban és nemes a vége felé a szelíd önmegadásban. Gál mint főpap, Gyenes mint Mulilla fővezér és Ivánfi mint király teljesen igazolták művészi hírnevüket. A többiek is mind jól megállták helyüket az összjátékban. Mindnyájukat lelkesen tapsolták. A darab kiállítása gazdag és elég korhű; annyira amennyire a Racinet-ben tartalmazott adatok a jelmezre nézve a korhűséget megadják. Csakhogy a Rácinet jelmezkönyvének megjelenése óta huszonöt év folyt le és azóta a régiségtan nagyot haladott, különösen az euphrates-völgyi és a kis- ázsiai régi népek ismeretében. A rendezés hibátlan volt. Keszler József: AZ ÚJJBÁG Vasárnap, deczember 16 FŐVÁROS. (Az uj törvényhatósági bizottság megalakulása.) Mérő János, az igazolóbizottság elnöke, akként intézkedett, hogy a virilisták skrutiniumát nyomban a választások befejezése után, vagyis 19-én tartsák meg. Huszonnegyedikén délután az igazoló választmány kihirdeti a választás eredményét s erről jelentést tesz a főpolgármesternek. Az új törvényhatósági bizottság alakuló közgyűlését deczember 27-ére hívják össze. A választás ellen deczember 22-től 29-ig lehet felszólalni s a választmány deczember 31-én dönt a felszólalások ügyében. (Állami segítség a fővárosnak.) Bárczy polgármesternek a minap kijelentette a miniszterelnök, hogy január első felében a képviselőház elé terjeszti a főváros támogatására vonatkozó törvényjavaslatokat. A községi választások. — Saját tudósítónktól. — Még soha oly nagy érdeklődés nem volt a községi választások irránt, mint most. Némely kerületben erős küzdelemre van kilátás. Főleg a budai kerületekben lesz nagy a felfordulás. Nincs senki, aki egész bizonyossággal meg tudná állapítani, hogy a kerületek pártjai közül melyik fog diadalmaskodni. Minden kerületben három, különböző jelszavak után induló párt küzd a diadalért. A pesti oldalom a Ferenczváros az, ahol teljesen bizonytalan a helyzet. A kerület viszonyait alaposabban ismerők azt állítják, hogy Ballaginak és pártjának leszállt a csillaga. A Belvárosban nem lesz küzdelem. A sasok Polónyi nélkül is győzni fognak. A legbiztosabban állanak azonban a demokrata kerületek , az V., VI., VII. és VIII. kerületek, melyekben a Községi Polgári Demokrata Párt óriási fölénynyel fog győzni. Ez nem kétséges többé. Az új pártalakulás teljesen meghódította e kerületeket. A Józsefvárosban megpróbálták ugyan az ellenzéki szervezkedést, de mivel látták a teljes sikertelenséget, megkísérelték a Hűvös-párttal való egyezkedést, azonban minden eredmény nélkül. Ezt ma este a józsefvárosi demokraták pártértekezletén Hűvös József maga mondta el. A mai nap eseményeiről a következőkben számolunk be. A Józsefvárosi Községi Polgári Demokrata Párt ma este rendkívül népes értekezletet tartott. A kör nagyterme és mellékhelyiségei egészen megteltek választókkal. Botfai Bűvös József udvari tanácsos ajánlatára Császár Jenőt választották az értekezlet elnökéül. Elnök megnyitja az értekezletet. Felemlíti, hogy a harcz immár megkezdődött, az ellenfél már plakátokon piszkolódik. Az a párt becsmérel bennünket, melynek tagjai éveken át itt működtek velünk, azok szidják a Hűvös-pártot, kik ugyanezt a pártot éveken át támogatták. (Úgy van ! Úgy van !) Hűvös József: Kikeresztelkedtek! (Élénk tetszés.) Elnök : Mi az ilyen plakátharcba bele nem megyünk. Mi csak olyan hangon beszélhetünk, mely műveit emberekhez méltó. (Zajos helyeslés.) Majd az urnák előtt szavazatokkal fogunk vitázni.