Az Ujság, 1907. február (5. évfolyam, 28-51. szám)
1907-02-08 / 34. szám
Péntek, február 8. ________________________AZ ÚJSÁG és társai követték el. — Kifosztott lakás. Kellemetlen éjszakai kalandja volt Vollstreich Imre háztulajdonosnak. Az éjszaka fél kettőkor ment haza Újpesten a Kossuth utcza 30. szám alatt levő lakásába. Az ajtókat nyitva találta. Gyufát gyújtott. Ebben a pillanatban két lövés dördült el. A golyók a feje mellett süvítettek el. Látta, hogy ezután az utczára nyíló ablakon két férfi és egy nő másztak ki és elfutottak. Ezután átkutatták a lakást és megállapították, hogy betörők jártak a lakásban és elvittek 760 korona készpénzt, 1000 koronáról szóló takarékpénztári könyvet és 1000 koronát érő ékszert. — Különös öngyilkosság. Kovács Ignácz éjjeliőr az éjszaka elhatározta, hogy öngyilkosságot követ el. Miután szöget nem talált Dandár utcza 24. számú lakásán, fogott egy főzőkanalat, ezt az ajtó közé csukta és erre felakasztotta magát. Mikorra észrevették, már halott volt. Asztmában szenvedett a 64 éves ember és ezért követte el az öngyilkosságot. — Eltűnt portás. Tállos Lajos operaházi portás a minap eltávozott Podmaniczky-utcza 19. számú lakáséról , azóta nyoma veszett. A rendőrség keresi. — Ferencz József keserüviz páratlan hashajtószer. — Haris, Zeillinger és Társa, a kék csillaghoz, IV., Váczi-utcza 16. szám, vászon- és fehérnemű üzletükben, több szép menyasszonyi kelengye f. hó 11-ig megtekinthető. — A ZOLTÁN-féle Csukamájolaj iz és szag nélküli. Üvegje 2 K. Zoltán gyógytárban Budapest, V., Szabadságtér. Megszöktetett örökösnő. — Saját tudósítónktól. — Salgó Béla volt szinész, aki Schneider Margit ügyében úgy szerepelt, mint a leány mostohaatyja, ma délelőtt megjelent a főkapitányságon, ahol a következőket mondotta el : — A József főherczeg-szállóban lakom, ahol baridkor rendelkezésére állok a főkapitányságnak, amennyiben ki akar hallgatni. Ami a Schneider Magit esetét illeti, róla ezeket mondhatom : Körülbelül két évvel ezelőtt Cservenka bácsmegyei községben, ahol társulatom játszott, mgismerkedtem Schneider Kornél dr. bácsmegyei főorvos özvegyével, akinek megígértem, hogy jüt veszem, ha feleségemtől elválasztanak. Schneidinéval és leányával nemsokára New-Yorkba költöztünk, ahol tizenhét hónapig boldogan éltünk, s tizenhetedik hónap végén Schneiderné tüdő- gyuladásba esett és meghalt. Halálos ágyán megfért, hogy holttestét égessem el és hamvait vigyem el Magyarországba. Ezt meg is tettem. Schneiderné halála után rokonai kérték a new-yorki osztrákmagyar konzulátust, hogy gyermekét, amelyet én időközben adoptáltam (ezt írásban tudom bizonyítani), vegyék el tőlem. A gyermeket a konzulátus tényleg átvette és elhelyezte a Gerry Society nevelőintézetben, ahol a nép söpredékének gyermekei kapnak menhelyet. A leány innen levelet írt nekem, melyben elpanaszolta, hogy rosszul bánnak vele, súroltatnak vele és meg is ütik. Megjegyzem, hogy ebbe az intézetbe a szó szoros értelmében becsalták a leányt. Egy nap, távollétemben, egy konzulátusi alkalmazott jelent meg házamban és azt mondta a leánykának : — Jöjjön el, kisasszony, atyját elgázolta a villamos ! A leányt múlt hó ötödikén vitték el New Yorkból. Az a hajó, amelyen Triesztbe szállították, rozoga és állatok szállítására berendezett jármű. Az osztrák-magyar konzul nem engedte meg, hogy a hajóra szálljak, de én követeltem, hogy fogadott leányommal együtt engedjenek utazni. Ekkor a hajóskapitány megengedte, hogy én is a hajóra üljek, de a leányt elkülönítette tőlem és hajós tisztek közé szállásolta. Végre protestánsom után megengedték, hogy a fedélzeten találkozhassam a leánynyal. Tizenkilenc napig tartott, míg Triesztbe értünk. Triesztben Lamke Antal bácsmegyei tiszteletbeli főügyész várta a gyermeket, hogy Zomborba vigye. De a leány nem akart tudni erről. Sirva fakadt és kijelentette, hogy egy lépést sem tesz nélkülem. Lamke, a leányka hivatalból kirendelt gyámja erre Budapestre hozta és a Szent Margit-zárdába helyezte el. Lamire a zárdában engem, mint a leány mostohaapját mutatott be és kijelentette, hogy bármikor meglátogathatom a leányt. A múlt héten, szombaton elmentem a zárdába, hogy sétálni vigyem a leányt. A zárda kapusnéja ezzel fogadott : — Margit már nincsen itt! A főnöknő azt mondta, hogy a leányt gyámja vitte el, de nem tudja, hogy hová. Kétségbeesetten kerestem mindenütt a gyermeket. Ezalatt kaptam egy levelet Csernus Pál bácsmegyei ügyvédtől, aki azt írta, hogy a leányt el kellett helyezni máshová, mert a főnöknő nem tűrte meg a zár _______________ * Ibsen-esték. Az Országos Gyermekvédő Liga javára szilire kerülő Hedda Gabler-t a Nemzeti Színház márczius hó 8-án mutatja be. A darabot Lenkei Hedvig fordította, aki a czímszerepet fogja játszani. Az előadást megelőzőleg, márczius 7-én lesz Brandes György felolvasása az Uránia tudományos színházban. * Ismét Kuszeviczkyről. Este kapott értesítés szerint a nagyhírű gordonjátszó a hangversenyét nem petiteken, nem is a Vigadóban, hanem, vasárnap este, mégpedig a Royal-teremben kénytelen megtartani. A már megváltott jegyek kicserélhetők a Harmóniánál. * Mérsékelt helyáru előadás a Tháliában. A Thália-társaság vasárnap, e hó 10-én Heyermannn halásztragédiáját, a Remény-t hozza színre, mérsékelt áru, 2 koronás, 1 koronás és 70 filléres helyárak mellett. A nagysikerű darabnak az idén ez lesz az utolsó előadása, melyre még lehet kapni jegyet a Folies pénztáránál.dában. Hogy hová vitték a leányt, azt nem írta meg. Csak véletlenül tudtam meg, hogy az Angol kisasszonyok zárdájában van fogadott leányom. Tegnap elmentem tehát ebbe a zárdába, hogy meglátogassam a leányt. De a főnöknő visszautasított : — Megtiltották, hogy beengedjem a leányhoz. Leverten elmentem lakásomra, ahol két detektív várt azzal, hogy a főkapitánysághoz följelentés érkezett, mely szerint én a leányt elszöktettem Amerikába. Ez a két detektív megtudva a valót tőlem, hogy a leányt rokonsága elvittette az Angol kisasszonyokhoz, békében hagyott. Ma reggel beidéztek a IX. kerületi kapitánysághoz, ahol a leány gyámja és Csernus dr. ügyvéd is megjelent. Azt követelték, hogy tiltsák meg nekem a leány meglátogatását. A rendőrség azonban ezt a kérelmüket nem teljesítette. Tehát nem igaz az a vád, hogy én a leányt megszöktettem. Az amerikai milliomos históriája sem igaz. SZÍNHÁZ, zene. * Hubay, Popper, d’ Albert. Ez a három fényes név igen szép és igen nagy közönséget vonzott ma a Royal-terembe. Az eredetileg hirdetett Csajkovszky-féle zongorás hármas helyett ugyan Haydn első trióját (A-dúr) játszották, de ennek üdeségét, mollba játszó fináléjának drámaiságát szintén igaz élvezettel hallgatta mindenki. A sorrend megfordításával most Volkmann Zi-moll zongorás triója következett, Beethoven hatása alatt írt, szinte túlságosan gazdag tartalmú, hosszú mű , a végén ismét visszatérő bevezető rész megragadó gyászzene, ezt a remeket a három művész különösen szépen, méltóan tolmácsolta. Az utoljára játszott Beethoven-triót (B-dúr, 97. mű) mintha kissé ernyedten, azaz a sok apró finomságok — inkább a hegedűszólamban — nem mindig egyforma gondos kidolgozottságával adták volna elő; valószínűleg máris igen sokszor játszották, ilyenkor a biallon könnyen úrrá válik, főleg ilyen hosszúra nyúló műben, a est utolsó számában. Egészben azonban ez is művészi eredményt jelentett s itthoni mestereink csak a legnagyobb hálát érdemlik úgy a műsor, mint a remeklő zongoraművész megválasztásáért. (mtv) * Blaha Lujza levele. Pásztor Árpád bájos legendája, a Harang tudvalevőleg Blaha Lujza asszony betegsége miatt került le a Király Színház műsoráról. A kiváló művésznő most levelet írt a szerzőhöz, melyben értesíti, hogy a jövő héten már valószínűleg ismét felléphet a nagysikerű darabban. Az érdekes levelet itt közöljük : Kedves szerzőm! Harangozás sokféle van , de harang csak egy, amely most miattam nem áll meg. Nem volt elég szegény Kisboldogasszony falvaiaknak 30 évig várni harangjukra, most még ráadásul 8—10 napig kell türtőztetni magukat, bármi hangosan követelik is, hogy: Nekünk harang kell ! Hiába, nagy úr az az influenza, nagyobb meg egy színház-direktornál is. Fokozta lázamat és szenvedésemet az a tudat, hogy éppen most, amikor nekem oly jó szerep jutott, amely egyéniségemnek úgy megfelel, kellettmegszakítanom az előadásokat. Nagyon sajnálom, mert igazán kedvencz szerephez jutottam. Látja milyen önző vagyok, csak magamról és szerepemről írok, pedig elsősorban a darabról kellett volna megemlékeznem, amely a maga mesterkéletlen igaz mivoltában oly szép, oly új, oly kedves. Bár lázam már elmúlt, még ágyban fekszem , de remélem, hogy a jövő hét első felében ismét folytathatjuk ott, ahol elhagytuk. Hiába, örök igazság, hogy: ember tervez, Isten végez. Ebben meg kell nyugodni. Vigaszom az, hogy amit elmulasztottunk, az nem pótolhatatlan, hogy a közönség nem felejt el egy hét alatt s még mindig elég alkalma lesz a Harangban gyönyörködni. Szives üdvözlettel a viszontlátásig, Budapest, 1907 február 7. Sprinyiné Blaha Lujza: * Darabváltozás az Operában. A Rajna kincse mai előadása Flatzné Gizella asszony lemondása miatt elmaradt. Helyette a Faust került színre Kaczer Margit és Arányi Dezső közreműködésével. A megszokott szereplők jó előadását telt ház nézte, amiben része van a ballet új csillagának is, a kis Nirschy Emíliának ; ebből azonban koránszem következik, hogy Operánk eddigi két első táncosnőjének most már egyáltalán ne legyen szabad a közönséget gyönyörködtetni! Ők művésznők ma is s még egyáltalán nincsenek abban a korban, hogy »megérdemelt« nyugalmukról lehetne beszélni. A bölcsek köve. (Vígjáték 3 felvonásban, irta Somorjai Artur, előadták a Várszínházban először 1907. február 7-én.) A ruai főpróbán a Nemzeti Színház egyik kitűnő és igen tekintélyes intéző tagja mellett volt szerencsém helyet foglalhatni. A kedvező véletlen éppen kapóra jött: megtudok egyet-mást tőle, mondom. — Hallod-e, mért mutatják be ezt a bölcsek kővé- Budán, mért nem Pesten ? — kérdem. — Azért, mert volt már ilyenre preczedens többször is. — Azért ? No hát, édes öcsém, velem így ne beszélj , hanem felelj egyenesen ! A preczedens nem ok, hanem csak mentő körülmény. Én pedig a feltűnő jelenségnek okát akarom tudni. Mondd meg tehát, hogy mért adják a darabot először Budán ? — Mért ne adnák Budán ? — kérdő viszont ő rendithetlen nyugalommal. Láttam, hogy inkább húzok ki három divatos politikusból egy őszinte szót, mint ebből az emberből egy fölvilágosítást. Fordítottam tehát a dolgon : — Tudod mit, pajtás ? Vigyen el az ördög! — Mért vinne engem el az ördög ? — Mért ne vinne téged el az ördög ? — kérdém viszont én épp oly rendithetlen nyugalommal. Ekkor aztán meg voltunk elégedve mind a ketten és belmélyedtünk a kezdődő darab hallgatásába. Hallottuk pedig a következőket: Egy hírneves fővárosi újságíró, Opos Viktor, elment nyaralni Erdély hegyei közé, Bányaőrbe, hol valami festőművész-telep is volt. Hirtelen távozott a fővárosból, szökve. Szökött pedig azért, mert egy igen kedves asszony, Lili báróné, ki őt hosszas betegségében gondosan ápolta, végül belészeretett. Minthogy ő a bárónő irányában csak hálát érzett, nem pedig szerelmet, a kényelmetlen viszonynak úgy vélt legjobban véget vethetni, hogy eltűnt a nélkül, hogy bárkinek megmondta volna, hová megy. Mikor Opos a nyaralóhelyre érkezett, itt egy nyugalomba vonuló derék néptanítónak jubileumát ünnepelték fényes díszvacsorával. Az öreg néptanító nagyon jó és szerény ember volt; teljesen boldognak is érezte magát ötven évi szolgálat után a négyszázforintos nyugdíj birtokában. Csak egy baj volt a háznál, az, hogy a kedves öregnek szép unokáját, Annát, a bányatanácsos fia szerette ; a gazdag és büszke tanácsos pedig nem akarta megengedni, hogy fia ily szegény leányt vegyen nőül. Mert a boldogsághoz a »bölcsek köve« szükséges, — mondá a tanácsos — a bölcsek köve pedig a pénz. (Innen a darab czime.) A furfangos újságíró, hallván a dolgokról, egy régi hamisított okiratot praktizált a tanácsos kezébe, mely okirat arról szólt, hogy az öreg néptanító pinczéjében »háromszázezer négyszegletes aranyforint van elásva« már Apaffy fejedelem ideje óta. A tenger kincs hamis hire fejébe szállt a bányatanácsos urnak, ki azonnal bele is egyezett fiának és a néptanító unokájának házasságába. , ll