Az Ujság, 1907. február (5. évfolyam, 28-51. szám)

1907-02-08 / 34. szám

Péntek, február 8. ________________________AZ ÚJSÁG és társai követték el. — Kifosztott lakás. Kellemetlen éjszakai kalandja volt Vollstreich Imre háztulajdonos­nak. Az éjszaka fél kettőkor ment haza Újpesten a Kossuth­ utcza 30. szám alatt levő lakásába. Az ajtókat nyitva találta. Gyufát gyújtott. Ebben a pillanatban két lövés dördült el. A golyók a feje mellett süvítettek el. Látta, hogy ezután az utczára nyíló ablakon két férfi és egy nő másztak ki és elfutottak. Ezután átkutatták a lakást és megállapították, hogy betörők jártak a lakás­ban és elvittek 760 korona készpénzt, 1000 koronáról szóló takarékpénztári könyvet és 1000 koronát érő ék­szert. — Különös öngyilkosság. Kovács Ignácz éjjeli­őr az éjszaka elhatározta, hogy öngyilkosságot követ el. Miután szöget nem talált Dandár­ utcza 24. számú laká­sán, fogott egy főzőkanalat, ezt az ajtó közé csukta és erre felakasztotta magát. Mikorra észrevették, már halott volt. Asztmában szenvedett a 64 éves ember és ezért követte el az öngyilkosságot. — Eltűnt portás. Tállos Lajos operaházi portás a minap eltávozott Pod­­maniczky-utcza 19. számú lakáséról , azóta nyoma veszett. A rendőrség keresi. — Ferencz József keserüviz páratlan hashajtószer. — Haris, Zeillinger és Társa, a kék csillaghoz, IV., Váczi-utcza 16. szám, vászon- és fehérnemű üzle­tükben, több szép menyasszonyi kelengye f. hó 11-ig megtekinthető. — A ZOLTÁN-féle Csukamájolaj iz és szag nélküli. Üvegje 2 K. Zoltán gyógytárban Budapest, V., Szabadságtér. Megszöktetett örökösnő. — Saját tudósítónktól. — Salgó Béla volt szinész, a­ki Schneider Margit ügyében úgy szerepelt, mint a leány mostoha­­atyja, ma délelőtt megjelent a főkapitányságon, a­hol a következőket mondotta el : — A József főherczeg-szállóban lakom, a­hol baridkor rendelkezésére állok a főkapitányságnak, a­mennyiben ki akar hallgatni. A­mi a Schneider Magit esetét illeti, róla ezeket mondhatom : Körülbelül két évvel ezelőtt Cservenka bács­­megyei községben, a­hol társulatom játszott, mgismerkedtem Schneider Kornél dr. bácsmegyei főorvos özvegyével, a­kinek megígértem, hogy jüt veszem, ha feleségemtől elválasztanak. Schnei­­dinéval és leányával nemsokára New-Yorkba költöztünk, a­hol tizenhét hónapig boldogan éltünk, s tizenhetedik hónap végén Schneiderné tüdő- gyuladásba esett és meghalt. Halálos ágyán meg­fért, hogy holttestét égessem el és hamvait vigyem el Magyarországba. Ezt meg is tettem. Schneiderné halála után rokonai kérték a new-yorki osztrák­­magyar konzulátust, hogy gyermekét, a­melyet én időközben adoptáltam (ezt írásban tudom bizonyítani), vegyék el tőlem. A gyermeket a konzulátus tényleg átvette és elhelyezte a G­erry Society nevelő­intézetben, a­hol a nép söpredékének gyermekei kapnak menhelyet. A leány innen levelet írt nekem, melyben elpanaszolta, hogy rosszul bánnak vele, súrol­tatnak vele és meg is ütik. Megjegyzem, hogy ebbe az intézetbe a szó szoros értelmében becsalták a leányt. Egy nap, távollétemben, egy konzulátusi alkalmazott jelent meg házamban és azt mondta a leánykának : — Jöjjön el, kisasszony, atyját elgázolta a villamos ! A leányt múlt hó ötödikén vitték el New­ Yorkból. Az a hajó, a­melyen Triesztbe szállítot­ták, rozoga és állatok szállítására berendezett jármű. Az osztrák-magyar konzul nem engedte meg, hogy a hajóra szálljak, de én követeltem, hogy fogadott leányommal együtt engedjenek utazni. Ekkor a hajóskapitány megengedte, hogy én is a hajóra üljek, de a leányt elkülönítette tőlem és hajós tisztek közé szállásolta. Végre protestán­som után megengedték, hogy a fedélzeten talál­­kozhassam a leánynyal. Tizenkilenc­ napig tar­tott, míg Triesztbe értünk. Triesztben Lamke Antal bácsmegyei tiszteletbeli főügyész várta a gyermeket, hogy Zomborba vigye. De a leány nem akart tudni erről. Sirva fakadt és kijelentette, hogy egy lépést sem tesz nélkülem. Lamke, a leányka hivatalból kirendelt gyámja erre Budapestre hozta és a Szent Margit-zárdába helyezte el. Lamire a zárdában engem, mint a leány mostohaapját mutatott be és kijelentette, hogy bármikor meglátogathatom a leányt. A múlt héten, szombaton elmentem a zárdába, hogy sétálni vigyem a leányt. A zárda kapusnéja ezzel fogadott : — Margit már nincsen itt! A főnöknő azt mondta, hogy a leányt gyámja vitte el, de nem tudja, hogy hová. Kétségbeesetten kerestem mindenütt a gyermeket. Ezalatt kaptam egy levelet Csernus Pál bácsmegyei ügyvédtől, a­ki azt írta, hogy a leányt el kellett helyezni máshová, mert a főnöknő nem tűrte meg a zár­ _______________ * Ibsen-esték. Az Országos Gyermekvédő­ Liga javára szilire kerülő Hedda Gabler-t a Nemzeti Színház márczius hó 8-án mutatja be. A darabot Lenkei Hedvig fordította, a­ki a czímszerepet fogja játszani. Az előadást megelőzőleg, márczius 7-én lesz Brandes György felolvasása az Uránia tudományos színházban. * Ismét Kuszeviczkyről. Este kapott értesítés szerint a nagyhírű gordonjátszó a hangversenyét nem petiteken, nem is a Vigadóban, hanem, vasárnap este, még­pedig a Royal-teremben kénytelen megtartani. A már megváltott jegyek kicserélhetők a Harmóniánál. * Mérsékelt helyáru előadás a Tháliában. A Thália-társaság vasárnap, e hó 10-én Heyermannn halásztragédiáját, a Remény-t hozza színre, mér­sékelt áru, 2 koronás, 1 koronás és 70 filléres helyárak mellett. A nagysikerű darabnak az idén ez lesz az utolsó előadása, melyre még lehet kapni jegyet a Folies pénztáránál.­dában. Hogy hová vitték a leányt, azt nem írta meg. Csak véletlenül tudtam meg, hogy az Angol kisasszonyok zárdájában van fogadott leányom. Tegnap elmentem tehát ebbe a zárdába, hogy meglátogassam a leányt. De a főnöknő vissza­utasított : — Megtiltották, hogy beengedjem a leány­hoz. Leverten elmentem lakásomra, a­hol két detektív várt azzal, hogy a főkapitánysághoz föl­jelentés érkezett, mely szerint én a leányt el­szöktettem Amerikába. Ez a két detektív meg­tudva a valót tőlem, hogy a leányt rokonsága el­vittette az Angol kisasszonyokhoz, békében hagyott. Ma reggel beidéztek a IX. kerületi kapitány­sághoz, a­hol a leány gyámja és Csernus dr. ügyvéd is megjelent. Azt követelték, hogy tiltsák meg nekem a leány meglátogatását. A rendőrség azon­ban ezt a kérelmüket nem teljesítette. Tehát nem igaz az a vád, hogy én a leányt megszöktettem. Az amerikai milliomos históriája sem igaz. SZÍNHÁZ, zene. * Hubay, Popper, d’ Albert. Ez a három fényes név igen szép és igen nagy közönséget vonzott ma a Royal-terembe. Az eredetileg hirdetett Csaj­kovszky-féle zongorás hármas helyett ugyan Haydn első trióját (A-dúr) játszották, de ennek üdeségét, mollba játszó fináléjának drámaiságát szintén igaz élvezettel hallgatta mindenki. A sorrend megfordításával most Volkmann Zi-moll zongorás triója következett, Beethoven hatása alatt írt, szinte túlságosan gazdag tartalmú, hosszú mű , a végén ismét visszatérő bevezető rész megragadó gyászzene, ezt a remeket a három művész különösen szépen, méltóan tolmácsolta. Az utoljára játszott Beethoven-triót (B-dúr, 97. mű) mintha kissé ernyedten, azaz a sok apró finomságok — inkább a hegedű­szólamban — nem mindig egyforma gondos kidolgozottságával adták volna elő; valószínűleg máris igen sok­szor játszották, ilyenkor a biallon könnyen úrrá válik, főleg ilyen hosszúra nyúló műben, a est utolsó számában. Egészben azonban ez is művészi eredményt jelentett s itthoni mestereink csak a legnagyobb hálát érdemlik úgy a műsor, mint a remeklő zongoraművész megválasztásáért. (mtv­) * Blaha Lujza levele. Pásztor Árpád bájos legendája, a Harang tudvalevőleg Blaha Lujza asszony betegsége miatt került le a Király Színház műsoráról. A kiváló művésznő most levelet írt a szerzőhöz, melyben értesíti, hogy a jövő héten már valószínűleg ismét felléphet a nagysikerű da­rabban. Az érdekes levelet itt közöljük : Kedves szerzőm! Harangozás sokféle van , de harang csak egy, a­mely most miattam nem áll meg. Nem volt elég szegény Kis­boldogasszony fal­vaiaknak 30 évig várni harangjukra, most még ráadásul 8—10 napig kell türtőztetni magukat, bármi hangosan kö­­vetelik is, hogy: Nekünk harang kell ! Hiába, nagy úr az az influenza, nagyobb meg egy színház-direktor­­­nál is. Fokozta lázamat és szenvedésemet az a tudat, hogy éppen most, a­mikor nekem oly jó szerep jutott, a­mely egyéniségemnek úgy megfelel, kellett­­meg­szakítanom az előadásokat. Nagyon sajnálom, mert igazán kedvencz szerephez jutottam. Látja milyen önző vagyok, csak magamról és szerepemről írok, pedig első­sorban a darabról kellett volna megemlé­keznem, a­mely a maga mesterkéletlen igaz mivoltá­ban oly szép, oly új, oly kedves. Bár lázam már elmúlt, még ágyban fekszem , de remélem, hogy a jövő hét első felében ismét folytathatjuk ott, a­hol elhagytuk. Hiába, örök igazság, hogy: ember tervez, Isten végez. Ebben meg kell nyugodni. Vigaszom az, hogy a­mit elmulasztottunk, az nem pótolhatatlan, hogy a kö­zönség nem felejt el egy hét alatt s még mindig elég alkalma lesz a Harang­ban gyönyörködni. Szives üd­vözlettel a viszontlátásig, Budapest, 1907 február 7. Sprinyiné Blaha Lujza: * Darabváltozás az Operában. A Rajna kincse mai előadása Flatzné Gizella asszony lemondása miatt elmaradt. Helyette a Faust került színre Kaczer Margit és Arányi Dezső közreműkö­désével. A megszokott szereplők jó előadását telt ház nézte, a­miben része van a ballet új csilla­gának is, a kis Nirschy Emíliának ; ebből azonban koránszem következik, hogy Operánk eddigi két első tánc­osnőjének most már egyáltalán ne legyen szabad a közönséget gyönyörködtetni! Ők művész­nők ma is s még egyáltalán nincsenek abban a korban, hogy »megérdemelt« nyugalmukról le­hetne beszélni. A bölcsek köve. (Vígjáték 3 felvonásban, irta Somorjai Artur, előadták a Várszínházban először 1907. február 7-én.) A ruai főpróbán a Nemzeti Színház egyik kitűnő és igen tekintélyes intéző tagja mellett volt szerencsém helyet foglalhatni. A kedvező véletlen éppen kapóra jött: megtudok egyet-mást tőle, mondom. — Hallod-e, mért mutatják be ezt a bölcsek kővé-­ Budán, mért nem Pesten ? — kérdem. — Azért, mert volt már ilyenre preczedens többször is. — Azért ? No hát, édes öcsém, velem így ne beszélj , hanem felelj egyenesen ! A preczedens nem ok, hanem csak mentő körülmény. Én pedig a feltűnő jelenségnek okát akarom tudni. Mondd meg tehát, hogy mért adják a darabot először Budán ? — Mért ne adnák Budán ? — kérdő viszont ő rendithetlen nyugalommal. Láttam, hogy inkább húzok ki három divatos politikusból egy őszinte szót, mint ebből az ember­ből egy fölvilágosítást. Fordítottam tehát a dolgon : — Tudod mit, pajtás ? Vigyen el az ördög! — Mért vinne engem el az ördög ? — Mért ne vinne téged el az ördög ? — kér­dém viszont én épp oly rendithetlen nyugalommal. Ekkor aztán meg voltunk elégedve mind a ketten és bel­mélyedtünk a kezdődő darab hall­gatásába. Hallottuk pedig a következőket: Egy hírneves fővárosi újságíró, Opos Viktor, elment nyaralni Erdély hegyei közé, Bányaőrbe, hol valami festőművész-telep is volt. Hirtelen tá­vozott a fővárosból, szökve. Szökött pedig azért, mert egy igen kedves asszony, Lili báróné, ki őt hosszas betegségében gondosan ápolta, végül belé­­szeretett. Minthogy ő a bárónő irányában csak hálát érzett, nem pedig szerelmet, a kényelmetlen viszonynak úgy vélt legjobban véget vethetni, hogy eltűnt a nélkül, hogy bárkinek megmondta volna, hová megy. Mikor Opos a nyaralóhelyre érkezett, itt egy nyugalomba vonuló derék néptanítónak jubileu­mát ünnepelték fényes díszvacsorával. Az öreg néptanító nagyon jó és szerény ember volt; tel­jesen boldognak is érezte magát ötven évi szol­gálat után a négyszázforintos nyugdíj birtokában. Csak egy baj volt a háznál, az, hogy a kedves öregnek szép unokáját, Annát, a bányatanácsos fia szerette ; a gazdag és büszke tanácsos pedig nem akarta megengedni, hogy fia ily szegény leányt vegyen nőül. Mert a boldogsághoz a »böl­csek köve« szükséges, — mondá a tanácsos — a bölcsek köve pedig a pénz. (Innen a darab czime.) A furfangos újságíró, hallván a dolgokról, egy régi hamisított okiratot praktizált a tanácsos ke­zébe, mely okirat arról szólt, hogy az öreg nép­tanító pinczéjében »háromszázezer négyszegletes aranyforint van elásva« már Apaffy fejedelem ideje óta. A tenger kincs hamis hire fejébe szállt a bányatanácsos urnak, ki azonnal bele is egyezett fiának és a néptanító unokájának házasságába. , ll

Next