Az Ujság, 1907. március (5. évfolyam, 52-64. szám)
1907-03-01 / 52. szám
Budapest, 1907.____________ V. évfolyam. 52. szám. Péntek, márczius 1. Előfizetési árak: SZERKESZTŐSÉG: Egész évre... ._ ... 28 k. — £, Éfgipgs# IPjl Ej® i|S Aagsjk Budapest, Rákóczi-út 54. az. Félévre ............ 14 » - » MÉ "jHT || ffl ff| Mm É? Teieionjse-ie. Negyedévre ..... 7 » — Kas wsk jfn? ifi Ka s|| gjfjj vjfs KIADÓHIVATAL. Egy b£ra ........ 2 . 40 * 0LJ1A M* ||| ||| la wLwwk Hi Budapest, Rákóczi-út 54. ez. Egyes szám ára S fillér, | jP1! M J8 ÉL HIL H ni^i 1L n TeleI°n 6t^-°2-°3 Vidéken 10 fillér. 0 M W M.gjesea Hét« kivételével ROVÁS. Ha a lapokat olvasván, azt hiszik, hogy Andrássy Gyula mai színliberális beszédével nagy sikert aratott a Házban, nagyon csalódnak. Néhány becsületes sansculette tapsolt csak, a többség komoran fogadta a neki nem tetsző nyilatkozatokat. De hát fogadta, mert át kellett látnia, hogy a koalíciós többség mégis csak liberális nemzeti többséget képvisel, s azt is átlátták, hogy az ilyen liberális beszédnek mégis csak nagy haszna van. Tehát engedték Andrássyt liberáliskodni, de maguk csak a haszonból kérnek részt, az ódiumból nem. Andrássy Gyula — föltéve, hogy a kormány azonosítja magát vele — a maga kormány- liberálizmusával szemben találta magát a támogató többségei hangulatával és kívánságaival. Politikai következései ennek nem lesznek, úgy lehet, Andrássy beszédének sem. A libe- rális nyilatkozatokat az urak nem szívesen ugyan, de eltűrik, ha az ő szájuk ize szerint való kormányzati tényeket kapnak. Ilyeneket pedig kapnak bőven. Szervezeteket feloszlatni, kolportázst betiltani, újságírókat lecsukni, — mintha hallottunk volna ilyen kormányzati tényekről, régen, egy nappal a liberális beszédek elhangzása előtt. * Van valami konok konzekvenczia a képviselő urakban : akik Polónyinak tapsoltak, azok támogatják ugyan Günthert, de nem tapsolnak neki. Sajátságos, de koalíciós jellemvonás, hogy ugyanabban a politikai keretben,gyanazoknak támogatása mellett máról-holnapra Güntherré vált Polónyi. Nem egy miniszter lépett a másik helyébe, hanem egy másik rendszer váltotta föl az elsőt, mely diadalmasan körülhordoztatott a Házban és az országban. Ez a koalíczió nagy ereje, a szó szoros értelmében mindenre képes, s nem szabad őt megítélni elvei, mondásai után, sőt tettei után sem. * Wekerle már tárgyalt is Beck-kel s a bécsi lapok révén már tudjuk, hogy egyik fél sem olyan vad, amilyennek hittük. Egészen nyájas kis tárgyalásokra van kilátásunk, s egészen barátságos lehetetlenségre a megegyezés tekintetében. Mert máris elhatározták, hogy nem fognak megegyezni, de a meg nem egyezés bizonyos pontozatokat fog megállapítani, melyek a megegyezést mindkét fél és a vámközösség megelégedésére teljesen pótolni fogják. Íme az új formula: kiegyezést csak jót köthetnek a kormányok, de ki nem egyezést olyat, amilyet éppen akarnak. S ha a népek meg vannak elégedve a ki nem egyezés sikereivel, akármikor el lehet majd keresztelni kiegyezésnek, s akkor dupla lesz a diadal. Vigasz. Részem volt már fáklyafényben, Ünnepelt a sokaság . Mint vihar zúgott az éljen, Nékem állott a világ. Máskor rútul lehurrogtak, Hullt reám gúny és szitok ; Árban, sárban meghurczoltak, Üldöztek a hírlapok. Egyiket sem érdemeltem, Súgta büszke öntudat; Rossz utána jót reméltem, S nem adtam meg magamat. Jobb, ha szívünk önmagával El békében, csendesen ; Nem gondol a nagy világgal S nem lankad küzdelmiben. Küzdőt tán ez megbuktatja. Gyakran ez a pályabér . De hű szívét megnyugtatja — S ez mindennél többet ér. Gyulai Pál. A reakettő alkonyodik. A Fiuméból Amerikába induló és kivándorlókkal egészen megtelt óriási hajó orráról egy tolnamegyei napszámos szemrehányásokkal búcsúzott el hazájától. Beszédjénekrövid foglalatja az volt, hogy 60 krajezar napszámból nem lehet hét tagból álló családnak megélni. Együgyű szó, tudok. Az sem való, hogy az országban mindenütt és mindenkor csak akkora a napszám. De a következtetés, az logikus. A kivándorót a kénytelenség meg az elkeseredés hajtja kifelé, s bizony csak nagy ritkán az a vágy, hogy birtokát — amint ma a belügyminiszter mondta — kikerekítse. Bárhogy legyen is azonban, ennek az együgyű embernek az elkeseredett beszéde mégis sokkal tartalmasabb volt, mint az a képviselőházbeli vita, mely napok óta fenékig fölkeverte mindazt a reakcziós sarat, ami ebben a népképviseletben a lelkek mélyén lappangott. És ami már-már olyan indítványokban is formázódott ki, amilyeneket — nemcsak reakcziósságuk, de oktalanságuk szerint is — ez a Ház talán még sohasem hallott. A képviselőház fölötte alacsony értelmi színvonalára vall tehát, ha a nép képviselői egyik a másik után messze túlhajtott még azon is, amit a nemzeti alap vagyon tulajdonosai az OMGE kérvényében, tehát érdekképviseletük által kívántak. Mégpedig botrányosan túlhajtott. Egészen addig, hogy az elégedetlen földmivelési munkássággal szemben az állam direkt, kényszerítő beavatkozását követelték, s a Polónyi-féle reakcziós ígéretekből már-már egy olyan új Magyarország képét formálták ki, ahonnan csak éppen a birtokosok nem szöktek volna meg. Vagy még azok is, mert hiszen munkáskezek nélkül a földbirtok is holt vagyon. Ennek a felfogásnak talán legmélyebb pontjára ért ma Dessewffy Emil gróf képviselő, aki még a 35 százalékra rugó latifundiumokat, s ezenfelül a 8 százalékra rugó kötött birtokot is olyan kedvező állapotnak hirdethette, ami semmiféle kivándorlási impulzust nem idéz elő. Amit a lefolyt napokban komoly Esetek. írta Quintus. (Revolver.) Ez azok számára íródik, akik elhiszik, hogy minden hírlapíró született revolver. Nagyobb és előkelőbb olvasóközönséget képzelni sem lehet ez idő szerint. Imént a szomszéd szobából sebbel-lábbal és lelkesült arccal nyit be az egyik derék és szeretetreméltó fiatal írótársunk : — Éljen, éljen ! Megvan. Csodálkozva néztem rá : — Mi van még ? Talán valami főnyereményt csináltál ? — Főnyeremény ! ? Sokkal több. Épp most olvasom egy estilapban, hogy a nevem alatt valaki csalt és revolverezett. — Boldogtalan , és ennek még te örülsz ! — Hogyne örülnék. Hát hallottad te valamikor, hogy szegény ember nevére hamisított valaki váltót ? Váltót csak miliomosok nevére szokás hamisítani. — No és ? — Hát még sem érted ? Ebből az következik, hogy én már országos nevű író vagyok és van hitelem a publikumnál. Annak az akasztófáravalónak senki sem adott volna egy fabatkát sem, ha nem azért, mert azt gondolta, hogy ő én vagyok. Tehát ismer a nagyközönség. — Süsd meg az örömödet. — Pedig nemcsak ennek örülök. — Hogyan, még másnak is ? — Persze ! Látszik, hogy te nem gondolkozol modernül. Lásd, most ki fog tudódni az is, hogy én becsületes hirlapíró vagyok. — Hiszen ez tudnivaló volt eddig is. — Jaj dehogy volt tudnivaló. Mi most mindnyájan gyanúsak vagyunk. Te is gyanús vagy. De én most nem leszek gyanús. Látod, most azt a kötélrevaló élősdi férget megfogták. Törvényszékileg ki fog róla sülni, hogy az Én nevemben csalt és zsarolt. Ezzel együtt ki fog sülni az is, hogy Én nem szoktam csalni és zsarolni. Tehát, hogy Én becsületes ember vagyok. Ha ez nem történik, a kutya se tudta volna. Mosolyogtam ezeken a paradoxonokon. Végre is van bennük valami igazság. És elmeséltem az én esetemet. Néhány éve az egyik jó barátom azzal lepett meg, hogy a becsületemet megmentette. Vállat vontam rá, de ő a jó barát fölháborodásával folytatta : — Pedig rosszul teszed. Ti nem is tudjátok, mennyi csirkefogó élősködik a neveteken. A napokban egy előkelő társaságban voltam, ahol néhány u. n. pénzbestia is jelen volt. Miliomok forgatói, némelyik maga is miliomos. A neved szóba jött. Az egyik nagy pénzember legyintett a kezével : — Éh, hagyjátok el, ő is csak . . . És a jobb keze három ujját összeriszálta, ami virágnyelven azt jelenti, hogy te is kaptál komisz pénzeket. Szóval, hogy revolvereztél. Megütődtem. Lapunk mai száma 24 oldal.