Az Ujság, 1907. március (5. évfolyam, 52-64. szám)
1907-03-01 / 52. szám
é dével tényleg a dinasztia és a korona állásponta ellen beszélt. Medakovics elnök éles szavakkal rótja meg Frankot, hogy miután tegnap az elnök dorgálását helyesnek ismerte el, ma nyilatkozatát mégis fentartja. Potocsnyak előadó beszélt még, aki a tárgyalás alatt levő költségvetési tétel elfogadását ajánlotta. A Ház ezt megszavazta s az ülés bevégződött. Ügyvédek az igazságügyi államtitkárnál. A budapesti ügyvédi kamara választmánya nevében Szivák Imre dr. kamarai elnök és Pap József dr. kamarai titkár ma délelőtt tisztelegtek Meskó László igazságügy államtitkárnál, hogy őt államtitkárrá való kinevezése alkalmából üdvözöljék. Szivák Imre beszédére Meskó László államtitkár kijelentette, hogy legnagyobb büszkeségének tartja, hogy ügyvédnek vallhatja magát s mindig kötelességének fogja ismerni, hogy az ügyvédi érdekeket, amennyiben azok a közérdekkel ellentétben nem állanak, a legmelegebben istápolja.» A tanítók fizetésrendezése. A közoktatásügyi bizottság ma délután öt órakor Sághy Gyula elnöklete alatt folytatta a tegnap este megszakított ülést a tanítók fizetésrendezése tárgyában. A kormány részéről az ülésen Apponyi Albert gróf közoktatásügyi miniszter, Tóth János államtitkár és Halász Ferencz miniszteri tanácsos vettek részt. Az állami tanítókra vonatkozó részleteket Bedeházy János ismertette. Ezután Vértan Endre előadó ismertette a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és hitfelekezeti néptanítók járandóságairól szóló törvényjavaslatot. Molnár János kijelenti, hogy sok és mély aggálya van, főképp azért, mert ez a javaslat erősen gravitál az államosítás felé. Meczner Béla: Legnagyobb sérelmük a felekezeti tanítóknak, hogy az állami tanítók tölbük helyeztetnek, pedig a felekezetek egyházi s vallási szempontból többet tesznek. A kántortanítókra sérelmes, hogy a kántori fizetést is beszámítják a tanítói fizetésbe. A száz koronás korpótlék helyett, ha lehetséges volna, kétszáz koronás pótlékot óhajtana. Apponyi Albert gróf kéri a bizottságot, hogy tagjai ne váljanak készséggel szócsöveivé a siránkozóknak. Nem ő csinálta a különbséget az állam és felekezeti tanítók között. Ő ezt az állapotot készen találta, s most sokkal közelebb hozta egymáshoz az állami és a többi tanítót. A kántori kérdést úgy megoldani, mint Meczner akarná, a mai viszonyok között financziálizer jóformán teljesen lehetetlenség. A disparitást orvosolni akarja lépésről lépésre, de az aequiparacziót a felekezeteknek is elő kell segíteni, nem csupán az államnak. A felekezetek jogait nem bántja, csak az állam jogait óvja meg és egyúttal biztosítja. A javaslatot általánosságban elfogadta a bizottság. A részleteknél a lakás és lakbér kérdése körül élénk vita indult meg s végül az eredeti szöveget fogadták el. A lakbérosztályba sorozás azon az alapon történik, mint az állami tisztviselőknél. A tárgyalás folytatása holnap délután 4 órakor lesz. A pénzügyi bizottság márczius hó 2-án, délután öt órakor tárgyalja a javaslatot. -7 • •. ■■ ♦............. ■■ A nagy felvonulás. — Kiegyezési tárgyalások. — Bécsben összpontosul néhány napig Magyarország és Ausztria figyelme. Nagy apparátussal indult neki mindkét fél a tárgyalásoknak s ha azoknak nem lesz eredményük, igazán nem az előkészítés híján múlik. Bécsben voltak ma már a magyar gazdasági miniszterek, államtitkáraikkal és szakreferenseikkel tanácskoztak a magyar házban, majd egyes osztrák miniszterekkel, közben ő felsége fogadta Beck bárót is, délután pedig újból a miniszterek külön-külön találkoztak. Szóval mozgalmas nap volt. Pedig csak előkészítő munka folyt. A tárgyalás módozataira nézve iparkodtak megállapodni. Nyilván sikerült is ez a munka, mert holnap már érdemleges tárgyalások lesznek. A bécsi lapok ma csöndesebben és szelidebben viselkednek, de a pesszimisztikus hangulat átüt czikkeiken. A mai bécsi eseményekről az alábbi tudósítást adjuk : (Előértekezlek.) A Bécsbe érkezett magyar miniszterek és államtitkárok az egész délelőttöt Wekerle miniszterelnök szállásán, a magyar palotában töltötték, ahol egymással tanácskoztak, anélkül, hogy formaszerűen tárgyaltak volna. Ma reggel érkezett meg Szterényi József kereskedelmi államtitkár s már nyolcz órakor jelentkezett Wekerlénél. Tizedfél órakor meglátogatta a miniszterelnököt Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter, félórával később jött Popovics Sándor pénzügyminiszteri államtitkár s tíz és fél órakor érkezett Darányi Ignácz földmivelési miniszter Mezőssy államtitkárral, valamivel későbbpedig Zichy Aladár gróf miniszter. A tanácskozáson részt vett Dulik Iván miniszteri tanácsos is. (Wekerle — Beck bárónál.) Wekerle Sándor miniszterelnök 11 órakor Beck báró osztrák miniszterelnökhöz ment, akivel két óra hosszáig tanácskozott. A miniszterelnök visszatért a magyar palotába s beszámolt tanácskozásának eredményéről Darányi és Kossuth minisztereknek. A két miniszterelnök mai első tárgyalásán — hír szerint — csak elvi kérdésekről volt szó, érdemleges tárgyalásba nem bocsátkozott a két kormányelnök. A megbeszélés során megállapodtak abban, hogy az érdemleges tárgyalások holnap délelőtt kezdődjenek, mégpedig olyformán, hogy az egyes szakminiszterek egymás közt tárgyalják a kiegyezési anyagnak az illető szakba vágó részleteit. Wekerle Sándor miniszterelnök e minőségében Beck báró osztrák miniszterelnökkel, pénzügyminiszteri minőségében pedig Korytowski lovag osztrák pénz- ügyminiszterrel fog a hozzája tartozó kiegyezési kérdésekben tárgyalni. Ma nincs megállapítva, hogy a kiegyezési kérdésében érdekelt valamennyi miniszter részvételével ezúttal lesznek-e közös értekezletek. A magyar miniszterek ma együtt ebédeltek a Sacher-szállóban. Holnap délutáni fél 2 órára a kiegyezési tanácskozások összes résztvevői dojeunerre hivatalosak az osztrák miniszterelnökségbe. A N. Fr. Pr. estilapja a két miniszterelnök találkozásáról ezeket írja: " A két miniszterelnök mai tanácskozásának hosszú tartamából is következtethető, hogy nemcsak arról volt szó, várjon ma délután meginduljanak-e az érdemleges tárgyalások, sőt ellenkezőleg, a megbeszélés során a kiegyezés valamennyi kérdése szőnyegre került, habár a dolog érdemébe a két kormányelnök ma még nem bocsátkozott. A mai konferenczia a tárgyalások anyagának irányelveit és alapjait körvonalazta, ami a tárgyalások további menetére nézve döntő fontosságú. (Délutáni tanácskozások.) A Sacher-szállóban tartott ebéd után a magyar miniszterek visszahajtattak a magyarházba, majd Wekerle miniszterelnök a délután folyamán négy óra után ismét találkozott Beck báró miniszterelnökkel, később pedig Korytowski pénzügyminiszterrel, akivel a saját resszortjába tartozó dolgokról tárgyalt. Az osztrák miniszterelnök holnap déli egy órára ebédre hívta meg a magyar kormánynak Bécsben lévő tagjait. Bécsből telefonáltak a Budapesti Tudósítónak . A délután folyamán az összes magyar miniszterek érintkezésbe léptek osztrák kollégáikkal. Wekerle Sándor dr. miniszterelnök a délután folyamán újból hosszasabb ideig értekezett Beck báró osztrák miniszterelnökkel az osztrák miniszterelnökségben, majd az osztrák pénzügyminisztériumba ment, ahol a késő esti órákig értekezett Kornilowski lovag osztrák pénzügyminiszterrel. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter Forscht dr. osztrák kereskedelemügyi miniszternél, Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter Auersperg gróf osztrák földmivelésügyi miniszternél tettek látogatást. Kossuth és Darányi miniszterek ezután együtt meglátogatták Aerenthal báró közös külügyminisztert is. AZ ÚJSÁGPéntek, márczius 1. (Közös értekezlet.) Holnap délelőtt tíz órakor a kiegyezés véglegesítése körül érdekelt összes miniszterek egybegyűlnek az osztrák miniszterelnökségen és valószínűleg már ez alkalomból közös értekezlete lesz a két miniszterelnöknek és a magyar és az osztrák szakminisztereknek. A tárgyalásokba magyar részről bevonják Popovics Sándor dr., Szterényi József és Mezőssy Béla dr. államtitkárokat is. (Beck audiencziája.) Beck báró osztrák miniszterelnök ma délben hosszabb kihallgatáson jelent meg a király előtt. (A magyar álláspont.) A N. Fr. Presse mai estilapjában egy vezető magyar politikussal folytatott intervjút közöl, melyben többek között a következők foglaltatnak: — A magyar kormány a küszöbön álló kiegyezési kérdésben azt a czélt tartja szem előtt, hogy a magyar vámtarifának önálló formáját biztosítsa. Ez nem új törekvés Magyarország részéről, hanem a régi törvényekből folyó természetes következmény és ezért nem lehet olybá tekinteni, mint hogyha Ausztria részére bizonyos kompenzációkat vonna maga után. Hogyha a magyar kormánynak sikerül ezt a czélt elérnie, — és ki van zárva, hogy ez ne sikerüljön neki, — akkor egyelőre meg lesz elégedve a helyzettel. Vagyis ez azt jelenti, hogy a magyar kormány az Ausztria részéről elismert ezen helyzetért semmiféle rekompenzációt a kiegyezésnek más terén nem adhat. A magyar kormány azonban nem helyez nagy súlyt arra, hogy oly kérdések, amelyek nem sürgősek, már most megoldassanak. És bár egyáltalán nem zárkózik el attól, hogy ezeket a kérdéseket is most tárgyalják, mind a mellett, ha nem mutatkoznék lehetőnek ezeknek a kérdéseknek megoldása, nem ragaszkodik hozzájuk. Amihez a magyar kormánynak ragaszkodnia kell, az az, hogy azok a kérdések, amelyeknek megoldását feltétlenül szükségeseknek látja, már most rendeztessenek. Ezek közé tartozik elsősorban a vámtarifa kérdése, mert a kereskedelmi szerződéseket be kell czikkelyezni. Ami ezenkívül még rendezhető, annak a rendezését a magyar kormány szívesen látja. A minimum, amelyet már most rendezve látni akar, az a vámtarifa elfogadása és a kereskedelmi szerződések lezárása, mégpedig abban a formában, amelyben Kossuth Ferencz kilátásba helyezte. Ami a bankkérdést illeti, ez is azok közé tartozik, amelyeket Magyarország nem tekint feltétlenül szükségesnek. A többi bécsi esti lapok általában igen tartózkodóan írnak a kiegyezés kérdéséről és olybá tekintik az egész dolgot és ezt hangsúlyozzák, hogy a kérdés tisztára a magyar kormány álláspontján fog megfordulni és e tekintetben különösen utalnak Kossuth álláspontjára, akiről már a Budapestről érkezett lapszemelvények útján is az a hír van elterjedve, hogy szigorú radikális álláspontot fog képviselni a tárgyalások folyamán. "Az osztrák álláspont.) (Saját tudósítónktól.) Az osztrák politikai és parlamenti körök várakozása rendkívül le van fokozva. Ezt írja nekünk bécsi tudósítónk. Ezt a pesszimisztikus hangulatot pedig az váltja ki, hogy Magyarország részéről abszolúte nem mutatkozik előzékenység az osztrák kívánságokkal szemben. Sajátságos az az elfogultság, sőt mondhatni vakság, — írja tudósítónk , melylyel a bécsi mérvadó körök a kiegyezést megítélik. Nem tudnak és nem akarnak abból a megrögzött hitből kiábrándulni, hogy Magyarország koncesszióval tartozik gazdasági téren a közjogi vívmányokért. Mindenekelőtt nehezen bírják feláldozni a hosszúlejáratos szerződés eszméjét. Ma már féligmeddig maguk is elismerik, hogy ennek az eszmének a sorsa fölötte bizonytalan. De a rövidlejáratú szerződés ellen a bankszabadalom lejártával érvelnek. Fontos osztrák érdeknek tartják ugyanis, hogy ha 1917-en túl a szakadásra kell elkészülni, akkor a bankközösség már 1911-ben megszüntetendő. Nagy akadálya a megegyezésnek a fogyasz-