Az Ujság, 1907. március (5. évfolyam, 65-78. szám)

1907-03-16 / 65. szám

Szombat, márczius 16. AZ ÚJSÁG Mi, Magyarország német ajkú polgárai, ki­próbált honpolgári hűségünkön csorbát nem ejtve, nemzetiségünket fenn óhajtjuk tartani és ennél­fogva állampolgári jogaink lényeges alkatrészekép követeljük az összes hazai nemzetiségek védelmére fennálló, de végre nem hajtott törvények szigorú al­kalmazását, valamint a ezért követendő új törvé­nyek behozatalát ; követeljük ezt épp oly határo­zottan, mint a­hogy magyar hazánk iránti pol­gári kötelességeinket eddig mindig hiven teljesí­tettük és a jövőben is hiven teljesíteni kívánjuk és fogjuk. Követeljük nevezetesen német anyanyel­vünket a községi és önkormányzati életben megillető és a törvényben gyökerező tiszteletét és helyét; követeljük a német jegyzőkönyvi nyelvet, a­hol azt a törvény megengedi és követeljük, a törvényszabta korlátokon belül anyanyelvünk használatát az állami hatósággal való érintkezésben. Tiltakozunk anyanyelvünknek az egyházi életben és az oktatás terén való használatának mindennemű korlátozása ellen. A­míg az állam nem teljesíti azon még ma is fennálló törvényes kötelezettségét, hogy az összes állampolgárok anyanyelvinek tannyelves iskolákat állítson fel, melyeket soha meg nem szűnünk köve­telni, addig ellene vagyunk a községi és felekezeti iskolák államosításának. Követeljük az egyesületi és gyülekezési jognak intézményes biztosítását és törvénybe iktatását. Követeljük a sajtótörvénynek szabadelvű szellemben való alkalmazását a nem magyar sajtóval szemben is, követeljük a sajtó­óvadék megszüntetését, valamint a sajtó­ügyekben az esküdtszéki eljárás reformját, végül követeljük a királyi ügyészségek részéről eddig tapasztalt indokolatlan sajtórendészeti üldözéseknek meg­szüntetését. Követeljük az országgyűlési képviselő­­választások részére az általános, titkos, közvetlen és egyenlő szavazati jogot és annak községenkénti gyakorlását, a választókerületeknek arányos be­osztását és nemzetiségi tekintetben lehetőleg egységessé való kikerekítését. Követelünk alapos adóreformot, az adóknak pártatlan kivetését, vala­mint a progresszív adórendszer meghonosítását kap­csolatosan egy új, igazságos kataszterfelvétellel, továbbá a szövetkezeti jog reformját, valamint az állam részéről gyakorolt merev központosítás alól felmentendő szövetkezeti ügy szabad fejlesztésé­nek előmozdítását, végül egy egyszerű, átérthető illetéktörvény meghozatalát. Követeljük a kis­birtokos osztály és általában az összes termelő néposztályoknak fentartása és védelmére szükséges otthonmentési törvények alkotását; követeljük a vadászati törvénynek a mezőgazdaságra kártékony rendelkezéseinek megváltoztatását, az eladásra alkalmas állami jószágoknak a szomszédos község . Mi az, a­mi csillog a kezükben ? — Kasza. Nem beszélgettek tovább, minden figyel­müket lekötötte, a­mi odakünn történik. Égő pipacstáblák vágódtak a tekintetük elé, másutt még nem érintették a búzát és olyan volt egy­­egy darab föld, mintha kétrét hajló sárga óriások hajbókolnának onnan feléjük, azután más búzatáblák jöttek, a­hol már learattak és az összedobott kévék mintha megkarolták volna egymást, mintha tánczba kezdenének. Meleg, szagos szellők röpködtek be hozzájuk. Földek nyargaltak el földek után, Ágnes egy­szer csak elkapta a Gyuri kezét. Felkiáltott: — Nézd a, borjú . . . A rőtszőrű, karcsú lábú állat megijedt a vonat zajától és iramodással rohant az anyja felé. Meg-megbicsaklott, újra felszökkent, Ágnes topogott a lábával és kaczagott. Odaszólt Gyurinak : -! — A mienk is, most már, meglesz ... — Micsoda ? — A borjú. — Hát nektek is van ? . .. — Van hát, tehenünk is, meg lovunk is... Elhallgattak, elgondolkoztak. A vonat egy­szerre csak megállott. A nagysága izgatottan parancsolgatott a szobalánynak, az Ágnesnek, d© valahogyan a család még­is csak kiszállt. Kocsira ültek és behajtattak a faluba. A­mikor leszálltak, Gyuri kíváncsiskodva néze­gette a gunyhós házacskákat és megkérdezte Ágnest : • — Ez a falu, Agnes ?­­ A kis parasztlány nagy kalapskatulyát czipelt, egészen eltakarta az arczát és Gyuri csak a szavát hallotta : — Ez, de látnád csak a miénket . . . A falu pompás örömöket kínált a pesti gyerekeknek. Tespedt vérüket felforralta az által való megválthatását és az alapítványi jószá­goknak a bérlők által való megválthatását.­­ A püspöki konferenczia, Vaszary Kolos bibornok herczegprímás elnöklésével ma folytatta tanácskozását a püspöki kar. A konferenczia dél­előtt tíz órakor kezdődött és az elnöklő herczeg­primás a jegyzőkönyv vezetésére Prohászka Otto­kár dr. székesfejérvári püspököt kérte fel. A kon­­ferenczián a tegnapi tagok mindannyian részt­­vettek Fischer-Colbrie Ágost kassai püspök kivé­telével. Napirenden voltak első­sorban is a miniszteri iratok, a­melyek a tanítók, tanítónők és tanárok fizetésének állami segítségéről és a szerzetesnőknek szánt állami támogatásról szóltak. Ezek után több iskolai és jótékonysági ügyet tár­gyaltak, köztük a budapesti tudományegyetem hittudományi karának javaslatát és a katolikus közoktatási tanács előterjesztését. A tanácskozás déli egy órakor véget ért. A le nem tárgyalt jelen­tések és indítványok tárgyalását az ápr­isi püs­pöki tanácskozás napirendjére tűzték ki.­­ Tisza István gróf beiktatása. Tisza Ist­ván grófnak a dunántúli ev. ref. egyházkerület főgondnokának ünnepélyes beiktatása, mint érte­sülünk, április hó .­10-án lesz.­­ A katonatisztek fizetésjavitása. A közös hadügyminisztérium — mint Bécsből jelen­tik — a katonatisztek és katonai tisztviselők fizetésjavítására tervezetet készített, a­melyet most megküldenek úgy a magyar, mint az osztrák honvédelmi miniszternek.­­ A horvát országgyűlés. A mai ülésen — a­mint Zágrábból jelentik — a betegségéből fel­épült Badraj igazságügyi osztályfőnök előterjesz­tette az igazságügyi költségvetést. Kifejtette az igazságügyi program­mot, miközben Rauch báró­val polemizálva megjegyezte, hogy az esküdtszék intézménye szorosan összefügg a polgári szabad­sággal és Rauch báró csak atyja hagyományait követi, a­mikor az esküdtszék intézménye ellen foglal állást. Budaj beszéde után az interpellá­­cziókra tértek át. Tomics altábornagy a Dalmá­­cziával való vasúti összeköttetés miatt akart interpellálni, de a Budapestről visszatért kép­viselőktől nyert informác­iók alapján interpellá­­czióját visszavonta. A költségvetési vita során az egyenes és köz­vetett adók tételénél Frank József dr. és társai indítványt adtak be, hogy küldessék ki úgy Hot­eles, tiszta levegő és itt ugrálhattak, szalad­gálhattak akármeddig, nem volt gáz és nem volt házmester, a réten pedig nem ólálkodott a mérges arczu őr. Gyuri mióta idejött, egyre kereste a falut, valami titokzatos erő meg­mozdult az apró emberkében, hatalmába­ kerí­tette és az eszét teletűzdelte foszlányos, víziós sejtelmekkel . . . milyen lehet a tájék, a­honnan az Agnes jött, a­hol a kis parasztlány mese­emberei különös, csodálatos dolgaikat elkövet­ték. Egy délután a gyerekek a réten k­anczú­­roztak. Pörkölődtek a napsütésben, de mezítláb és kabát nélkül voltak, nem törődtek a hőség­gel. Agnes felszökött a fűből és a­ gyerekeket is felrángatta a rétről. Ugrott egyet és nevetve szólt: — Gyertek, megmutatom, hogy játszot­tunk mi odahaza a falun. A gyerekek körbefogták Ágnest és a kis parasztlány leoldotta a kötényét. Meglobog­tatta, a gyerekek szeme előtt megczikáztatta és ujjongva kiáltott : — Játszszunk bikásdit... —és nekiugrott az egyik gyereknek, hogy az menten felborult. A gyerek nem sírt, de valamennyien elértették a játékot. Egymásnak ugrottak és öklelték, hempergették egymást. Az apró bikák nem fáradtak és újra-újra összecsaptak Ágnessel. A kis parasztlány Gyuri elé toppant. A fiú ijedten nézett a lányra. Ágnes rákac­agott, egérfogait feléje csattogtatta és meglobogtatta a kötényét. Ágnes rábámult a mozdulatlan gyerekre, de újra villogtatta fehér kötényét és rákiáltott Gyurira : — Hajrá ! Hajrá ! — És nekiugrott a fiú­nak. Gyuri keményen megállt, hirtelen meg­nyúlt­ a teste és Ágnes egész hosszában ráesett a gyerekre. A kis parasztlány elejtette a köté­nyét. A két gyerek villámgyors karolással, vátország, valamint Magyarország részéről 12—12 tagból álló regnikoláris deputáczió a végből, hogy Horvát-Szlavon-Dalmátország pénzügyi gaz­dasági önállósága tárgyában egyezményt kössön s szólítsák fel a kormányt, hogy az állampénztár­ból, valamint az államvasutaknak horvátországi vonalain befolyt összegből 4 millió koronát folyósít­­tasson a magyar kormánynál, a­mely összeg a h­orvát népiskolai tanítók fizetésének javítására és a népiskolai tanítás rendszeres fejlesztésére szolgáljon. Beszéd közben Frank elájult, de csakhamar magához tért s az ülés éjfélkor végződött.­­ A szakcsi választás. Dombóvárról távira­­tozzák, hogy a szakcsi kerületben a legtöbb sza­vazatot, 685-öt a néppárt jelöltje, Huszár Károly lapszerkesztő kapta. A függetlenségi párti jelöltek egyike Heinrikffy 548, másika, Szluha Pál 528, Jancsó szoczialista jelölt pedig 4 szavazatot kapott. Huszár Károly néppárti és Heinrikffy Pál függet­lenségi jelölt között pótválasztás lesz.­­ A dijnokok jogi helyzete. Az egész dijnoki karra kiható elvi jelentőségű határozatokat, hozott a minap a közigazgatási bíróság. Az egyik vitás kérdés az első tanácsban (elnök Wlassics Gyula, előadó Szinyei-Merse József) az volt, hogy az állandó fizetéssel rendszeresített, állami tisztvise­lővé kinevezett dijnoknak ez utóbbi minőségében közvetlenül eltöltött szolgálati ideje miképpen szá­míttassák be végkielégítés vagy nyugdíjaztatás ese­tében. Együk miniszter ugyanis e vitás kérdést tartalmazó konkrét eset alkalmából arra az állás­pontra helyezkedett, hogy a nyugdíjazásnál a bijnoki minőségben teljesített szolgálati idő csak akk­or számíttatik be, ha állandó fizetéssel rend­szeresített állásban eltöltött idő alapján a nyug­­díjképesség megállapítható, azaz ha az utóbbi minőségben eltöltött szolgálati idő tíz évet tesz ki. Végkielégítésnél pedig csak a rendszeresített állás­ban eltöltött időt veszi a végkielégítés alapjául, mert a dijnokokról szóló 1897 : XXIV. t.-cz. csak a nyugdíjazásról szól és nincs abban szó végkielé­gítésről is. Ez állásponttal szemben a közigazgatási bíróság arra az alapra helyezkedett, hogy a dijnoki minőségben eltöltött idő a végellátás minden fajánál az 1897 : XXIV. t­.-cz. 2. §-ának 5. pontja alapján beszámítandó abban az arányban, mint azt a törvény rendeli, azaz a dijnoki minőségben eltöltött két teljes év egy szolgálati évnek tekin­tetik.­­ A másik kérdést a közigazgatási bíróság II. tanácsa (elnök Wlassics Gyula, előadó Harmos Gábor) döntötte el, kimondván, hogy az állami hang nélkül, ölelkezett. A fejük összeborult, fiatal testük összefonódott és egy-két perczig így álltak, egymást ölelve a nap tüzes sugár­zásában, a szagos fűben. Valami történt. . . Esteledett már, a gyerekek hazamentek. Gagyogtak, szólítgatták Ágnest, de az nem felelt, ment Gimri mellett, hallgatagon. Át­­láboltak már a réten és rájutottak a faluba vezető útra, de a két gyerek csak ballagott, egymáshoz simulva, a­nélkül, hogy beszélget­tek volna. A falu elején kocsizörgés hallatszott és éktelen lúdgágogás. A kisebb gyerekek előre haza szaladtak,­­ nekik várniok kellett, míg a kocsi elhalad előttük. Zörrent, döczögött a parasztszekér, raj­túd menekült az útjából rémülten. Gágogva felrepültek a magasba és elszárnyaltak Ágnes fölött. A kis parasztlány felemelte a fejét és tágra nyitott szemekkel megbámulta, a­mint a ludak elhúznak fölötte ; pihe, fehér toll kerengett a nyomukban. Ágnes megrántotta Gyuri karját és kipirosodott arcz­­czal szólt hozzá : — Gyuri, én hazamegyek . .. akármit is mond az anyád . .. Gyurinak remegett a hangja . — Te Ágnes, én elmegyek veled pa­rasztnak. — Jó. — Szökjünk meg. * — Jó. A két gyerek a falu elején megfordult és elindultak az országút felé. Este volt már, a tücskök, a békák már muzsikáltak,­ a tarlón illatosan áradozott a­ levágott élet. Agnes meg­fogta a Gyuri kezét és csendesen, tündérfan­­tomok útján baktattak előre. Agnes törte meg a csendet és rámutatott az égre : — Látod Gyuri, az ott a gönczölszekér... "

Next