Az Ujság, 1907. március (5. évfolyam, 65-78. szám)
1907-03-16 / 65. szám
Szombat, márczius 16. AZ ÚJSÁG Mi, Magyarország német ajkú polgárai, kipróbált honpolgári hűségünkön csorbát nem ejtve, nemzetiségünket fenn óhajtjuk tartani és ennélfogva állampolgári jogaink lényeges alkatrészekép követeljük az összes hazai nemzetiségek védelmére fennálló, de végre nem hajtott törvények szigorú alkalmazását, valamint a ezért követendő új törvények behozatalát ; követeljük ezt épp oly határozottan, mint ahogy magyar hazánk iránti polgári kötelességeinket eddig mindig hiven teljesítettük és a jövőben is hiven teljesíteni kívánjuk és fogjuk. Követeljük nevezetesen német anyanyelvünket a községi és önkormányzati életben megillető és a törvényben gyökerező tiszteletét és helyét; követeljük a német jegyzőkönyvi nyelvet, ahol azt a törvény megengedi és követeljük, a törvényszabta korlátokon belül anyanyelvünk használatát az állami hatósággal való érintkezésben. Tiltakozunk anyanyelvünknek az egyházi életben és az oktatás terén való használatának mindennemű korlátozása ellen. Amíg az állam nem teljesíti azon még ma is fennálló törvényes kötelezettségét, hogy az összes állampolgárok anyanyelvinek tannyelves iskolákat állítson fel, melyeket soha meg nem szűnünk követelni, addig ellene vagyunk a községi és felekezeti iskolák államosításának. Követeljük az egyesületi és gyülekezési jognak intézményes biztosítását és törvénybe iktatását. Követeljük a sajtótörvénynek szabadelvű szellemben való alkalmazását a nem magyar sajtóval szemben is, követeljük a sajtóóvadék megszüntetését, valamint a sajtóügyekben az esküdtszéki eljárás reformját, végül követeljük a királyi ügyészségek részéről eddig tapasztalt indokolatlan sajtórendészeti üldözéseknek megszüntetését. Követeljük az országgyűlési képviselőválasztások részére az általános, titkos, közvetlen és egyenlő szavazati jogot és annak községenkénti gyakorlását, a választókerületeknek arányos beosztását és nemzetiségi tekintetben lehetőleg egységessé való kikerekítését. Követelünk alapos adóreformot, az adóknak pártatlan kivetését, valamint a progresszív adórendszer meghonosítását kapcsolatosan egy új, igazságos kataszterfelvétellel, továbbá a szövetkezeti jog reformját, valamint az állam részéről gyakorolt merev központosítás alól felmentendő szövetkezeti ügy szabad fejlesztésének előmozdítását, végül egy egyszerű, átérthető illetéktörvény meghozatalát. Követeljük a kisbirtokos osztály és általában az összes termelő néposztályoknak fentartása és védelmére szükséges otthonmentési törvények alkotását; követeljük a vadászati törvénynek a mezőgazdaságra kártékony rendelkezéseinek megváltoztatását, az eladásra alkalmas állami jószágoknak a szomszédos község . Mi az, ami csillog a kezükben ? — Kasza. Nem beszélgettek tovább, minden figyelmüket lekötötte, ami odakünn történik. Égő pipacstáblák vágódtak a tekintetük elé, másutt még nem érintették a búzát és olyan volt egyegy darab föld, mintha kétrét hajló sárga óriások hajbókolnának onnan feléjük, azután más búzatáblák jöttek, ahol már learattak és az összedobott kévék mintha megkarolták volna egymást, mintha tánczba kezdenének. Meleg, szagos szellők röpködtek be hozzájuk. Földek nyargaltak el földek után, Ágnes egyszer csak elkapta a Gyuri kezét. Felkiáltott: — Nézd a, borjú . . . A rőtszőrű, karcsú lábú állat megijedt a vonat zajától és iramodással rohant az anyja felé. Meg-megbicsaklott, újra felszökkent, Ágnes topogott a lábával és kaczagott. Odaszólt Gyurinak : -! — A mienk is, most már, meglesz ... — Micsoda ? — A borjú. — Hát nektek is van ? . .. — Van hát, tehenünk is, meg lovunk is... Elhallgattak, elgondolkoztak. A vonat egyszerre csak megállott. A nagysága izgatottan parancsolgatott a szobalánynak, az Ágnesnek, d© valahogyan a család mégis csak kiszállt. Kocsira ültek és behajtattak a faluba. Amikor leszálltak, Gyuri kíváncsiskodva nézegette a gunyhós házacskákat és megkérdezte Ágnest : • — Ez a falu, Agnes ? A kis parasztlány nagy kalapskatulyát czipelt, egészen eltakarta az arczát és Gyuri csak a szavát hallotta : — Ez, de látnád csak a miénket . . . A falu pompás örömöket kínált a pesti gyerekeknek. Tespedt vérüket felforralta az által való megválthatását és az alapítványi jószágoknak a bérlők által való megválthatását. A püspöki konferenczia, Vaszary Kolos bibornok herczegprímás elnöklésével ma folytatta tanácskozását a püspöki kar. A konferenczia délelőtt tíz órakor kezdődött és az elnöklő herczegprimás a jegyzőkönyv vezetésére Prohászka Ottokár dr. székesfejérvári püspököt kérte fel. A konferenczián a tegnapi tagok mindannyian résztvettek Fischer-Colbrie Ágost kassai püspök kivételével. Napirenden voltak elsősorban is a miniszteri iratok, amelyek a tanítók, tanítónők és tanárok fizetésének állami segítségéről és a szerzetesnőknek szánt állami támogatásról szóltak. Ezek után több iskolai és jótékonysági ügyet tárgyaltak, köztük a budapesti tudományegyetem hittudományi karának javaslatát és a katolikus közoktatási tanács előterjesztését. A tanácskozás déli egy órakor véget ért. A le nem tárgyalt jelentések és indítványok tárgyalását az áprisi püspöki tanácskozás napirendjére tűzték ki. Tisza István gróf beiktatása. Tisza István grófnak a dunántúli ev. ref. egyházkerület főgondnokának ünnepélyes beiktatása, mint értesülünk, április hó .10-án lesz. A katonatisztek fizetésjavitása. A közös hadügyminisztérium — mint Bécsből jelentik — a katonatisztek és katonai tisztviselők fizetésjavítására tervezetet készített, amelyet most megküldenek úgy a magyar, mint az osztrák honvédelmi miniszternek. A horvát országgyűlés. A mai ülésen — amint Zágrábból jelentik — a betegségéből felépült Badraj igazságügyi osztályfőnök előterjesztette az igazságügyi költségvetést. Kifejtette az igazságügyi programmot, miközben Rauch báróval polemizálva megjegyezte, hogy az esküdtszék intézménye szorosan összefügg a polgári szabadsággal és Rauch báró csak atyja hagyományait követi, amikor az esküdtszék intézménye ellen foglal állást. Budaj beszéde után az interpellácziókra tértek át. Tomics altábornagy a Dalmácziával való vasúti összeköttetés miatt akart interpellálni, de a Budapestről visszatért képviselőktől nyert információk alapján interpelláczióját visszavonta. A költségvetési vita során az egyenes és közvetett adók tételénél Frank József dr. és társai indítványt adtak be, hogy küldessék ki úgy Hoteles, tiszta levegő és itt ugrálhattak, szaladgálhattak akármeddig, nem volt gáz és nem volt házmester, a réten pedig nem ólálkodott a mérges arczu őr. Gyuri mióta idejött, egyre kereste a falut, valami titokzatos erő megmozdult az apró emberkében, hatalmába kerítette és az eszét teletűzdelte foszlányos, víziós sejtelmekkel . . . milyen lehet a tájék, ahonnan az Agnes jött, ahol a kis parasztlány meseemberei különös, csodálatos dolgaikat elkövették. Egy délután a gyerekek a réten kanczúroztak. Pörkölődtek a napsütésben, de mezítláb és kabát nélkül voltak, nem törődtek a hőséggel. Agnes felszökött a fűből és a gyerekeket is felrángatta a rétről. Ugrott egyet és nevetve szólt: — Gyertek, megmutatom, hogy játszottunk mi odahaza a falun. A gyerekek körbefogták Ágnest és a kis parasztlány leoldotta a kötényét. Meglobogtatta, a gyerekek szeme előtt megczikáztatta és ujjongva kiáltott : — Játszszunk bikásdit... —és nekiugrott az egyik gyereknek, hogy az menten felborult. A gyerek nem sírt, de valamennyien elértették a játékot. Egymásnak ugrottak és öklelték, hempergették egymást. Az apró bikák nem fáradtak és újra-újra összecsaptak Ágnessel. A kis parasztlány Gyuri elé toppant. A fiú ijedten nézett a lányra. Ágnes rákacagott, egérfogait feléje csattogtatta és meglobogtatta a kötényét. Ágnes rábámult a mozdulatlan gyerekre, de újra villogtatta fehér kötényét és rákiáltott Gyurira : — Hajrá ! Hajrá ! — És nekiugrott a fiúnak. Gyuri keményen megállt, hirtelen megnyúlt a teste és Ágnes egész hosszában ráesett a gyerekre. A kis parasztlány elejtette a kötényét. A két gyerek villámgyors karolással, vátország, valamint Magyarország részéről 12—12 tagból álló regnikoláris deputáczió a végből, hogy Horvát-Szlavon-Dalmátország pénzügyi gazdasági önállósága tárgyában egyezményt kössön s szólítsák fel a kormányt, hogy az állampénztárból, valamint az államvasutaknak horvátországi vonalain befolyt összegből 4 millió koronát folyósíttasson a magyar kormánynál, amely összeg a horvát népiskolai tanítók fizetésének javítására és a népiskolai tanítás rendszeres fejlesztésére szolgáljon. Beszéd közben Frank elájult, de csakhamar magához tért s az ülés éjfélkor végződött. A szakcsi választás. Dombóvárról táviratozzák, hogy a szakcsi kerületben a legtöbb szavazatot, 685-öt a néppárt jelöltje, Huszár Károly lapszerkesztő kapta. A függetlenségi párti jelöltek egyike Heinrikffy 548, másika, Szluha Pál 528, Jancsó szoczialista jelölt pedig 4 szavazatot kapott. Huszár Károly néppárti és Heinrikffy Pál függetlenségi jelölt között pótválasztás lesz. A dijnokok jogi helyzete. Az egész dijnoki karra kiható elvi jelentőségű határozatokat, hozott a minap a közigazgatási bíróság. Az egyik vitás kérdés az első tanácsban (elnök Wlassics Gyula, előadó Szinyei-Merse József) az volt, hogy az állandó fizetéssel rendszeresített, állami tisztviselővé kinevezett dijnoknak ez utóbbi minőségében közvetlenül eltöltött szolgálati ideje miképpen számíttassák be végkielégítés vagy nyugdíjaztatás esetében. Együk miniszter ugyanis e vitás kérdést tartalmazó konkrét eset alkalmából arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nyugdíjazásnál a bijnoki minőségben teljesített szolgálati idő csak akkor számíttatik be, ha állandó fizetéssel rendszeresített állásban eltöltött idő alapján a nyugdíjképesség megállapítható, azaz ha az utóbbi minőségben eltöltött szolgálati idő tíz évet tesz ki. Végkielégítésnél pedig csak a rendszeresített állásban eltöltött időt veszi a végkielégítés alapjául, mert a dijnokokról szóló 1897 : XXIV. t.-cz. csak a nyugdíjazásról szól és nincs abban szó végkielégítésről is. Ez állásponttal szemben a közigazgatási bíróság arra az alapra helyezkedett, hogy a dijnoki minőségben eltöltött idő a végellátás minden fajánál az 1897 : XXIV. t.-cz. 2. §-ának 5. pontja alapján beszámítandó abban az arányban, mint azt a törvény rendeli, azaz a dijnoki minőségben eltöltött két teljes év egy szolgálati évnek tekintetik. A másik kérdést a közigazgatási bíróság II. tanácsa (elnök Wlassics Gyula, előadó Harmos Gábor) döntötte el, kimondván, hogy az állami hang nélkül, ölelkezett. A fejük összeborult, fiatal testük összefonódott és egy-két perczig így álltak, egymást ölelve a nap tüzes sugárzásában, a szagos fűben. Valami történt. . . Esteledett már, a gyerekek hazamentek. Gagyogtak, szólítgatták Ágnest, de az nem felelt, ment Gimri mellett, hallgatagon. Átláboltak már a réten és rájutottak a faluba vezető útra, de a két gyerek csak ballagott, egymáshoz simulva, anélkül, hogy beszélgettek volna. A falu elején kocsizörgés hallatszott és éktelen lúdgágogás. A kisebb gyerekek előre haza szaladtak, nekik várniok kellett, míg a kocsi elhalad előttük. Zörrent, döczögött a parasztszekér, rajtúd menekült az útjából rémülten. Gágogva felrepültek a magasba és elszárnyaltak Ágnes fölött. A kis parasztlány felemelte a fejét és tágra nyitott szemekkel megbámulta, amint a ludak elhúznak fölötte ; pihe, fehér toll kerengett a nyomukban. Ágnes megrántotta Gyuri karját és kipirosodott arczczal szólt hozzá : — Gyuri, én hazamegyek . .. akármit is mond az anyád . .. Gyurinak remegett a hangja . — Te Ágnes, én elmegyek veled parasztnak. — Jó. — Szökjünk meg. * — Jó. A két gyerek a falu elején megfordult és elindultak az országút felé. Este volt már, a tücskök, a békák már muzsikáltak, a tarlón illatosan áradozott a levágott élet. Agnes megfogta a Gyuri kezét és csendesen, tündérfantomok útján baktattak előre. Agnes törte meg a csendet és rámutatott az égre : — Látod Gyuri, az ott a gönczölszekér... "