Az Ujság, 1907. március (5. évfolyam, 65-78. szám)

1907-03-16 / 65. szám

Szombat, márczius 16. AZ ÚJSÁG rendszabályok nem igen történhettek s a kormány sem tett azóta semmit ily irányban. A beszakadt mennyezet, a­mely beszakadása közben több négyszögletű darabra vált szét, a teremnek csaknem egész baloldalát és a czentrum­­helyek legnagyobb részét elfödi. Fenn a mennyezet­ben nagy négyszögletű űr tátong. A duma épületét nagy kiváncsi tömeg veszi körül, a­ki csak hozzáfér, emlékül fadarabokat visz magával. A duma parasztképviselői táviratilag kérték választóikat, hogy a halálveszedelemből való szerencsés meg­menekülésük alkalmából hálaimákat mondjanak. A mennyezet beszakadásáról szóló hír a czárra élénk benyomást tett. A legszigorúbb parancsot adta ki, hogy mindazokat, a­kiket a katasztrófáért felelősség terhelhet, feleletre vonják. Elhatározta, hogy a terem újjáépítésével meg­bízandó szakértőket ne a kormány nevezze ki, hanem a duma válaszsza. Pétervár, márczius 15. (Saját tudósítónk távirata.) Ha a tauriszi palota mennyezetének beszakadása néhány órával később történik, kétségen kívül a képviselők legnagyobb része súlyosan megsérült volna úgy a szélsőbaloldalon, mint a jobboldalon. A képviselők padjait részben összezúzták a mennye­zetnek leszakadt súlyos darabjai. Aránylag keveset szenvedett volna a c­entrum. Érintetlenek marad­tak a katasztrófától az elnökség helye és a minisz­teri székek. Attól tartanak, hogy a katasztrófa igen kedvezőtlen hatást fog a politikai viszonyokra gyakorolni, a­mennyiben agitác­iós eszközül fogják felhasználni. (A duma ülése.) Pétervár, márczius 15. A duma ülését délelőtt­­12 órakor nyitják meg a tauriszi palota kupola­termében. Számos képviselő nem érti az elnök szavát. A teremben nagy zaj támadt, a­melyet az elnöknek csak nagy nehezen sikerült megszüntetni. A kadet­ párt az ülés berekesztését indítványozza, miután a jelen körülmények között nem lehet dolgozni. (Helyes­lés.) Több más pártbeli képviselő is támogatja az indítványt. Algszinszki demokrata szoczialista azzal vádolja a jobbpártot, hogy merényletet ké­szített. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök rendreuta­­sítja a szónokot. Több szónok az ülés berekeszté­sét kéri, míg más üléstermet találnak. A zajban elnök szavazás alá bocsát egy indítványt, mely felfüggeszti az ülést és utasítja az elnökséget, hogy a kormánynyal egy az ülés megtartására alkalmas terem átengedése ügyében tanácskozzék. Az indítványt majdnem egyhangúlag elfogadják, mire az ülés 1/41 órakor véget ér. Szolyoin minisz­terelnök és több minisztertársa jelen volt az ülésen. (A kormány nyilatkozata.) Pétervár, márczius 15. Az ellenzéki pártok tegnap este újból a kor­mány nyilatkozatával szemben tanúsítandó maguk­­tartása ügyében tárgyaltak. A tanácskozás késő éjjelig tartott, de végleges eredményre nem ve­zetett. A szocziáldemokraták kijelentették, hogy ragaszkodnak határozatukhoz és felhívták a mun­káspártot, hogy csatlakozzék hozzájuk, a­mit ez nem hajlandó megtenni. A pártok e kérdést a duma holnapi ülésén a kormány nyilatkozatát meg­előző szünet alatt újból tárgyalni fogják. Pétervár, márczius 15. A szocziáldemokrata­ párt véglegesen kijelen­tette, hogy a kormány nyilatkozatára való vála­szolás tervét nem adhatja fel. (Merényletek.) Berlin, márczius 14. Lodzból jelentik 14-iki kelettel. Sk­u­per gyá­rost az utc­án ismeretlen tettesek revolverlövésekkel megsebesítették. A rendőrség és katonaság a mene­külő merénylőkre sortüzet adott. A katonai pa­rancsnok elrendelte, hogy a járókelők, ha őrség közeledik, kezüket föltartani tartoznak. Két mun­káscsoport összeütközött, miközben néhányan meg­sebesültek. A közbelépő katonaság szétválasz­totta a verekedőket. Zgieszben ismeretlen tettesek agyonlőttek egy csendőrt. NÉVTELEN L­EVELEK. A sztrájkokról. Herrn Ferdinand August Bebel Berlin. Azért írok az urnák levelet, mert azt hiszem, van valami mondani­valóm a sztrájkokról. De ha én mondom el, pusztába kiáltó hang marad, ha Ön mondja el, egy-két millió ember esküszik rá. Sok dologgal vagyunk így a világon. Lássa, a javas­­asszonynak nem szabad meggyógyítania a beteget, de az orvos agyonkúrálhatja, vagy csiptetőket varr­hat bele a hasába. Azt akarom az urnak mondani, hogy igaz és becsületes barátja vagyok a sztrájkjognak. A nagy szegénység csakis ezzel a fegyverrel harczolhat a nagy gazdagság ellen. A kizsákmányolás ellen ez az egyetlen védekezés. De valami hibája mégis van. Valami szer­vezeti hibája. Tudja olyan, mint a rákos operác­ió. Hogy egy kis darab beteg húst kivágjunk, rá­adásul kell adnunk egy nagy darab egészséges húst. És még egy dolog miatt hasonlít a rákbetegséghez. Kiújul. Nem lehet olyan jól meggyógyítani, hogy meg ne ismétlődjék. A mi szép magyar fővárosunkat említem pél­dául, de akármilyen más várost is mondhatnék, mert ilyenformán megy a dolog mindenütt. Gyerek­koromban még jóformán azt se tudták, hogy mi az a sztrájk. Úgy voltunk vele, mint az influenzá­val. A nevét is alig ismertük. Most meg mindenki influenzás és idegbajos. És mindenki sztrájkol. Az egyik sztrájk be se végződött, már kezdődik a másik. Olyanná lett, mint a jó öreg nap. Az is hiába megy le minden este az egyik oldalon, mikor minden reggel visszajön a másikon. Ennyi idő alatt, mint a világ egyik első szoc­ialistája kitapasztalhatta ön, hogy mi ennek az oka. A legtermészetesebb dolog a világon. Mondjuk, hogy elkezdenek a szabók sztráj­kolni. Egy pár hónapig nem dolgoznak, akkor diadalt vívnak ki, elérik a követeléseiket, újra munkába állnak és szent a béke. Csakhogy a ruha drágább lesz. Erre a pinczérek kezdenek sztrájkolni. Teljes joggal. A frakk is drágább lett, a vasalás is, a polgári ruha is, nem elég a jövedelmük. Kivonul­nak a Trieszti nőhöz egy hónapra, aztán diadalt aratnak. Csakhogy drágább lesz a hús, a pecsenye, a kolbász, a kávé, étel, ital. Honnan győzze ezt a megterhelést a kő­­mives, a vasmunkás, a czipész, az asztalos, a lakatos ? Sztrájkol. És megy sorra a sztrájk a mesterségeken, mint a falusi bíróság. De van ennél még nagyobb hiba is. Először is a sok dologtalan kéz. A munkásnak csak a keze sztrájkol. A gyomra nem, a torka sem. Enni kell, inni muszáj. Még talán többet is a kelle­ténél , unalomból is, bátorítás okáért is és be­­felejtőnek is. — Hoho, czimbora, — mondja ön, tisztelt Fer­dinand August Bebel uram — hát mire való a sztrájk-kassza ? Hát a sztrájk-kassza valóban erre való. De ki adja a kasszába valót ? A munkás. Még­pedig sokkal többet ad, mint a mennyi benne van. A kezelés, a szervezés, a begyűjtés, a kiadás mind sok pénzbe kerül. A sztrájk­kasszát se őrzik olcsóbban, mint a Krisztus koporsóját. Ne lássa, így szedik le a sztrájkok diadaláról már előre a tejfölt. Alig ér véget valamiféle sztrájk, már újra kellene kezdeni, a költségek behozatala végett. Ez egy óriás bűne a sztrájknak. A másik, még óriásibb, hogy mindég az ártatlan szenvedi meg, és sohase az, a­ki ellen voltaképpen irányul. Nézze uram. A minap mészáros-sztrájk volt. Fine-finále : drágább lett a hús. Nem­ tudom pon­tosan mennyivel, mondjuk, hogy húsz krajczárral kilónként. Egy kiló vesepecsenyéből lesz négy marhafilé. Eddig egy koronáért kaptam a filét a kis korcsmában, de mivel a hús húsz krajczárral drágább lett, most az egy filét hatvan krajczárért árulják. A mészáros nem vesztett a sztrájkon, a legé­nye se, a korcsmáros se (az pláne még többet nyer). Hát ki vesztett ? Én. Most nem ehetek délben kilét vesepecsenyéből, hanem csak marha­gulyást vagy pájslit. Mivel több pénzem nincsen, mint a­mennyi van, azt érem el a sok sztrájkkal, hogy komiszul élek. Két szoba helyett csak egyben lakom, négy tál étel helyett kettőt eszem, négy öltő ruha he­lyett csak hármat csináltatok, prém helyett plüs­sel béleltetem a télikabátomat és Gianaclis helyett Princesast szívok. Vigye el az ördög, ha legalább maguknak hasznuk volna belőle. De nincs. A­mit a munkás keserves küzdelem árán kierőszakol magának, háromszorosan lehúzzák a bőréről És ne higyje, hogy ez valaha megjavul. Dehogy is javul. Lássa uram, most negyedéve nagyon rossz termés volt Magyarországon. Akkor drága volt a búza és drága lett a liszt. Az én kis korcs­mámban siettek a kis tészta árát fölemelni. Tizenöt krajczárról húszra. Azóta kétszer egymásután — unverseiib­en, — olyan termésünk volt, hogy a parasztgyerekek búzával játszottak az utczákon gombost. De a kis tészta az én kis korcsmámban még mindig húsz krajczár. És húsz krajczár lesz időtlen időkig. Hacsak (ne adj isten) rossz termésünk nem lesz. Mert akkor felemelik huszonötre. Hát ezért mondom én önnek, tisztelt uram, csináljon valamit a sztrájkokkal Valami refor­mot. Valami újjászervezést, a­minek az legyen a legfőbb elve, hogy a munkás haszna ne legyen kára a nagyközönségnek (ebben a munkás is benne van). És erre két módszer van. Az egyik a dolog­­talanság és a vele járó tőke- és munkaveszteség elkerülése. * Ha a szabó sztrájkol, akkor ne menjen el a Trieszti nőhöz lumpolni, hanem jöjjön el hozzám kabátot varrni. Beszéljen rá, hogy én vegyek posztót és bélést, tűt meg ezernát, ő pedig üljön le és varrja meg a kabátomat. Keressen tisztes munkával tisztes kenyeret. És ne akarja, hogy én rongyos kabátban járjak, hogy esetleg neki vala­mivel jobb legyen a kabátja. A mester ne keres­sen, a­ki nem akar a segédjével becsületesen osz­tozni a nyereségen, de ne szenvedjen a munkás, és ne szenvedjen a közönség. De hát mit csináljon a vasutas, az elektro­mos, a pinctér, a gépgyári munkás, a kőmives ? Mit csináljon az a munkás, a­ki magában nem tud dolgozni ? Azok számára tessék kitalálni valami másféle sztrájkot. A­mi semmi esetre se lehetetlen. Ilyen­kor ne a munkás sztrájkoljon, hanem a közönség. Rá kell venni, rá kell tanítani az embereket, hogy ne mindig a maguk jogait sztrájkolják ki, hanem néha a másét is. Ha a gázgyárban bajok vannak, rá kell venni az embereket, hogy gyertyával vilá­gítsanak. Ha a vasútnál bajok vannak, rá kell venni az embereket, hogy lehetőleg keveset utaz­zanak és szállítsanak, vagy egyéb útirányokat válaszszanak. A­hol a pinczérrel rosszul bánnak, oda ne járjunk enni és kávézni. Ha a sörrel meg­zsarolnak, igyunk vizet vagy spricczert. Hogy ezt nem lehet megcsinálni ? De bizony lehet. Csak igazsága legyen a munkásnak. Az igazságnak rettenetes meggyőző ereje van. Akár hiszi, akár nem az úr, de Magyarországon meg­történt egy időben, hogy senki se irt levelet, mert nem akart bélyeget fogyasztani, senki se ivott bort­, mert nem akart akcziót fizetni, senki se dohányzott, mert nem akart a trafikba menni .

Next