Az Ujság, 1907. március (5. évfolyam, 65-78. szám)
1907-03-16 / 65. szám
Szombat, márczius 16. AZ ÚJSÁG rendszabályok nem igen történhettek s a kormány sem tett azóta semmit ily irányban. A beszakadt mennyezet, amely beszakadása közben több négyszögletű darabra vált szét, a teremnek csaknem egész baloldalát és a czentrumhelyek legnagyobb részét elfödi. Fenn a mennyezetben nagy négyszögletű űr tátong. A duma épületét nagy kiváncsi tömeg veszi körül, aki csak hozzáfér, emlékül fadarabokat visz magával. A duma parasztképviselői táviratilag kérték választóikat, hogy a halálveszedelemből való szerencsés megmenekülésük alkalmából hálaimákat mondjanak. A mennyezet beszakadásáról szóló hír a czárra élénk benyomást tett. A legszigorúbb parancsot adta ki, hogy mindazokat, akiket a katasztrófáért felelősség terhelhet, feleletre vonják. Elhatározta, hogy a terem újjáépítésével megbízandó szakértőket ne a kormány nevezze ki, hanem a duma válaszsza. Pétervár, márczius 15. (Saját tudósítónk távirata.) Ha a tauriszi palota mennyezetének beszakadása néhány órával később történik, kétségen kívül a képviselők legnagyobb része súlyosan megsérült volna úgy a szélsőbaloldalon, mint a jobboldalon. A képviselők padjait részben összezúzták a mennyezetnek leszakadt súlyos darabjai. Aránylag keveset szenvedett volna a centrum. Érintetlenek maradtak a katasztrófától az elnökség helye és a miniszteri székek. Attól tartanak, hogy a katasztrófa igen kedvezőtlen hatást fog a politikai viszonyokra gyakorolni, amennyiben agitációs eszközül fogják felhasználni. (A duma ülése.) Pétervár, márczius 15. A duma ülését délelőtt12 órakor nyitják meg a tauriszi palota kupolatermében. Számos képviselő nem érti az elnök szavát. A teremben nagy zaj támadt, amelyet az elnöknek csak nagy nehezen sikerült megszüntetni. A kadet párt az ülés berekesztését indítványozza, miután a jelen körülmények között nem lehet dolgozni. (Helyeslés.) Több más pártbeli képviselő is támogatja az indítványt. Algszinszki demokrata szoczialista azzal vádolja a jobbpártot, hogy merényletet készített. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök rendreutasítja a szónokot. Több szónok az ülés berekesztését kéri, míg más üléstermet találnak. A zajban elnök szavazás alá bocsát egy indítványt, mely felfüggeszti az ülést és utasítja az elnökséget, hogy a kormánynyal egy az ülés megtartására alkalmas terem átengedése ügyében tanácskozzék. Az indítványt majdnem egyhangúlag elfogadják, mire az ülés 1/41 órakor véget ér. Szolyoin miniszterelnök és több minisztertársa jelen volt az ülésen. (A kormány nyilatkozata.) Pétervár, márczius 15. Az ellenzéki pártok tegnap este újból a kormány nyilatkozatával szemben tanúsítandó maguktartása ügyében tárgyaltak. A tanácskozás késő éjjelig tartott, de végleges eredményre nem vezetett. A szocziáldemokraták kijelentették, hogy ragaszkodnak határozatukhoz és felhívták a munkáspártot, hogy csatlakozzék hozzájuk, amit ez nem hajlandó megtenni. A pártok e kérdést a duma holnapi ülésén a kormány nyilatkozatát megelőző szünet alatt újból tárgyalni fogják. Pétervár, márczius 15. A szocziáldemokrata párt véglegesen kijelentette, hogy a kormány nyilatkozatára való válaszolás tervét nem adhatja fel. (Merényletek.) Berlin, márczius 14. Lodzból jelentik 14-iki kelettel. Skuper gyárost az utcán ismeretlen tettesek revolverlövésekkel megsebesítették. A rendőrség és katonaság a menekülő merénylőkre sortüzet adott. A katonai parancsnok elrendelte, hogy a járókelők, ha őrség közeledik, kezüket föltartani tartoznak. Két munkáscsoport összeütközött, miközben néhányan megsebesültek. A közbelépő katonaság szétválasztotta a verekedőket. Zgieszben ismeretlen tettesek agyonlőttek egy csendőrt. NÉVTELEN LEVELEK. A sztrájkokról. Herrn Ferdinand August Bebel Berlin. Azért írok az urnák levelet, mert azt hiszem, van valami mondanivalóm a sztrájkokról. De ha én mondom el, pusztába kiáltó hang marad, ha Ön mondja el, egy-két millió ember esküszik rá. Sok dologgal vagyunk így a világon. Lássa, a javasasszonynak nem szabad meggyógyítania a beteget, de az orvos agyonkúrálhatja, vagy csiptetőket varrhat bele a hasába. Azt akarom az urnak mondani, hogy igaz és becsületes barátja vagyok a sztrájkjognak. A nagy szegénység csakis ezzel a fegyverrel harczolhat a nagy gazdagság ellen. A kizsákmányolás ellen ez az egyetlen védekezés. De valami hibája mégis van. Valami szervezeti hibája. Tudja olyan, mint a rákos operáció. Hogy egy kis darab beteg húst kivágjunk, ráadásul kell adnunk egy nagy darab egészséges húst. És még egy dolog miatt hasonlít a rákbetegséghez. Kiújul. Nem lehet olyan jól meggyógyítani, hogy meg ne ismétlődjék. A mi szép magyar fővárosunkat említem például, de akármilyen más várost is mondhatnék, mert ilyenformán megy a dolog mindenütt. Gyerekkoromban még jóformán azt se tudták, hogy mi az a sztrájk. Úgy voltunk vele, mint az influenzával. A nevét is alig ismertük. Most meg mindenki influenzás és idegbajos. És mindenki sztrájkol. Az egyik sztrájk be se végződött, már kezdődik a másik. Olyanná lett, mint a jó öreg nap. Az is hiába megy le minden este az egyik oldalon, mikor minden reggel visszajön a másikon. Ennyi idő alatt, mint a világ egyik első szocialistája kitapasztalhatta ön, hogy mi ennek az oka. A legtermészetesebb dolog a világon. Mondjuk, hogy elkezdenek a szabók sztrájkolni. Egy pár hónapig nem dolgoznak, akkor diadalt vívnak ki, elérik a követeléseiket, újra munkába állnak és szent a béke. Csakhogy a ruha drágább lesz. Erre a pinczérek kezdenek sztrájkolni. Teljes joggal. A frakk is drágább lett, a vasalás is, a polgári ruha is, nem elég a jövedelmük. Kivonulnak a Trieszti nőhöz egy hónapra, aztán diadalt aratnak. Csakhogy drágább lesz a hús, a pecsenye, a kolbász, a kávé, étel, ital. Honnan győzze ezt a megterhelést a kőmives, a vasmunkás, a czipész, az asztalos, a lakatos ? Sztrájkol. És megy sorra a sztrájk a mesterségeken, mint a falusi bíróság. De van ennél még nagyobb hiba is. Először is a sok dologtalan kéz. A munkásnak csak a keze sztrájkol. A gyomra nem, a torka sem. Enni kell, inni muszáj. Még talán többet is a kelleténél , unalomból is, bátorítás okáért is és befelejtőnek is. — Hoho, czimbora, — mondja ön, tisztelt Ferdinand August Bebel uram — hát mire való a sztrájk-kassza ? Hát a sztrájk-kassza valóban erre való. De ki adja a kasszába valót ? A munkás. Mégpedig sokkal többet ad, mint a mennyi benne van. A kezelés, a szervezés, a begyűjtés, a kiadás mind sok pénzbe kerül. A sztrájkkasszát se őrzik olcsóbban, mint a Krisztus koporsóját. Ne lássa, így szedik le a sztrájkok diadaláról már előre a tejfölt. Alig ér véget valamiféle sztrájk, már újra kellene kezdeni, a költségek behozatala végett. Ez egy óriás bűne a sztrájknak. A másik, még óriásibb, hogy mindég az ártatlan szenvedi meg, és sohase az, aki ellen voltaképpen irányul. Nézze uram. A minap mészáros-sztrájk volt. Fine-finále : drágább lett a hús. Nem tudom pontosan mennyivel, mondjuk, hogy húsz krajczárral kilónként. Egy kiló vesepecsenyéből lesz négy marhafilé. Eddig egy koronáért kaptam a filét a kis korcsmában, de mivel a hús húsz krajczárral drágább lett, most az egy filét hatvan krajczárért árulják. A mészáros nem vesztett a sztrájkon, a legénye se, a korcsmáros se (az pláne még többet nyer). Hát ki vesztett ? Én. Most nem ehetek délben kilét vesepecsenyéből, hanem csak marhagulyást vagy pájslit. Mivel több pénzem nincsen, mint amennyi van, azt érem el a sok sztrájkkal, hogy komiszul élek. Két szoba helyett csak egyben lakom, négy tál étel helyett kettőt eszem, négy öltő ruha helyett csak hármat csináltatok, prém helyett plüssel béleltetem a télikabátomat és Gianaclis helyett Princesast szívok. Vigye el az ördög, ha legalább maguknak hasznuk volna belőle. De nincs. Amit a munkás keserves küzdelem árán kierőszakol magának, háromszorosan lehúzzák a bőréről És ne higyje, hogy ez valaha megjavul. Dehogy is javul. Lássa uram, most negyedéve nagyon rossz termés volt Magyarországon. Akkor drága volt a búza és drága lett a liszt. Az én kis korcsmámban siettek a kis tészta árát fölemelni. Tizenöt krajczárról húszra. Azóta kétszer egymásután — unverseiiben, — olyan termésünk volt, hogy a parasztgyerekek búzával játszottak az utczákon gombost. De a kis tészta az én kis korcsmámban még mindig húsz krajczár. És húsz krajczár lesz időtlen időkig. Hacsak (ne adj isten) rossz termésünk nem lesz. Mert akkor felemelik huszonötre. Hát ezért mondom én önnek, tisztelt uram, csináljon valamit a sztrájkokkal Valami reformot. Valami újjászervezést, aminek az legyen a legfőbb elve, hogy a munkás haszna ne legyen kára a nagyközönségnek (ebben a munkás is benne van). És erre két módszer van. Az egyik a dologtalanság és a vele járó tőke- és munkaveszteség elkerülése. * Ha a szabó sztrájkol, akkor ne menjen el a Trieszti nőhöz lumpolni, hanem jöjjön el hozzám kabátot varrni. Beszéljen rá, hogy én vegyek posztót és bélést, tűt meg ezernát, ő pedig üljön le és varrja meg a kabátomat. Keressen tisztes munkával tisztes kenyeret. És ne akarja, hogy én rongyos kabátban járjak, hogy esetleg neki valamivel jobb legyen a kabátja. A mester ne keressen, aki nem akar a segédjével becsületesen osztozni a nyereségen, de ne szenvedjen a munkás, és ne szenvedjen a közönség. De hát mit csináljon a vasutas, az elektromos, a pinctér, a gépgyári munkás, a kőmives ? Mit csináljon az a munkás, aki magában nem tud dolgozni ? Azok számára tessék kitalálni valami másféle sztrájkot. Ami semmi esetre se lehetetlen. Ilyenkor ne a munkás sztrájkoljon, hanem a közönség. Rá kell venni, rá kell tanítani az embereket, hogy ne mindig a maguk jogait sztrájkolják ki, hanem néha a másét is. Ha a gázgyárban bajok vannak, rá kell venni az embereket, hogy gyertyával világítsanak. Ha a vasútnál bajok vannak, rá kell venni az embereket, hogy lehetőleg keveset utazzanak és szállítsanak, vagy egyéb útirányokat válaszszanak. Ahol a pinczérrel rosszul bánnak, oda ne járjunk enni és kávézni. Ha a sörrel megzsarolnak, igyunk vizet vagy spricczert. Hogy ezt nem lehet megcsinálni ? De bizony lehet. Csak igazsága legyen a munkásnak. Az igazságnak rettenetes meggyőző ereje van. Akár hiszi, akár nem az úr, de Magyarországon megtörtént egy időben, hogy senki se irt levelet, mert nem akart bélyeget fogyasztani, senki se ivott bort, mert nem akart akcziót fizetni, senki se dohányzott, mert nem akart a trafikba menni .