Az Ujság, 1907. szeptember (5. évfolyam, 208-220. szám)

1907-09-01 / 208. szám

­r __________________________________ az olaszoknak még néhány vágást készülnek adni, hogy azontúl az exponált kikötővárosban abszo­lúte senki se legyen, a­ki az ott úgyis mélyen megrendített állameszméhez ragaszkodik. Hogy az efféle oktalan és brutális erélyeskedések mennyire nem illenek be és éppen ott a magyar politikába, azt mindenki könnyen beláthatja. Az pedig, hogy Fiume olasz lakossága éppenséggel­ semmivel sem szolgált rá erre a rosszindulatra, már abból is kitetszik, hogy a múlt hetekben éppen a fiumei rapprezentanza volt az, a­ki a kormánytól az ottani horvát helyőrség helyére, még­pedig sür­­getőleg, magyar helyőrséget kért. Hogy a fiumei olaszságnak ebben a kérelmében hazafiatlanság és megtámadásra való ürügy nincsen, az elég világos. Ezzel párhuzamosan és éppen oly méltat­lanul kívánják fölébreszteni Fiume ellen az ország gyűlöletét más oldalról is. Még­pedig Bánffy Dezső báró egykori szerencsétlen balfogásainak az emlékével, a­melyekről, mint a kormány­zati ügyetlenség fényes példáiról, legjobb volna hallgatni. Bárhogy legyen is, egészen érthetet­len, hogy most mindenki a hazafiasan viselkedő fiumei olaszságon akarja brutális kézzel érvényesí­teni azt az erélyt, a­mit a horvátokkal, oláhokkal, szerbekkel és tótokkal szemben kellett volna használni. Mi a magunk részéről a magyar állameszme nagy érdekeit nézzük és végzetes oktalanságnak tartjuk, hogy a magyar kikötőváros olasz lakos­sága ellen ilyen indokolatlan bujtogatások folynak éppen akkor, a­mikor a rapprezentanza a magyar katonaság iránt való bizalmának fényes jelét adta. Min­denesetre óhajtani kell, hogy a magyar köz­vélemény ne üljön föl ezeknek a legújabb koali­­eziós aberráczióknak. Fiuméban a magyar állam­­eszmének csak éppen annyi baja van, a­mennyit a horvát paktum, a koaliezió és Nákó Sándor gróf okozott neki. Merjük állítani, hogy a fiumei olaszság ott sokkal jobb magyar politikát csinál, mint a koaliezió. «­ Tervek egy összeférhetetlenség megszün­tetése körül. A Magyar Jelzálog-Hitelbank kor­mányzói állásának kreálása, hogy az így kelet­kezett összeférhetetlenség megszüntethető legyen, a nyár folyamán több tervet dobott felszínre, a­mely tervek azonban, talán éppen a nyár miatt, nem valósultak meg. Legújabban ismét egy érde­kes desincompatib­itási tervet kolportálnak. E szerint az Union-Bank csoportja vállalja el az összeférhetetlenség kérdésének megoldását, még­pedig akként, hogy az összeférhetetlenség okát tevő Agrárbank-részvények nagyobb részét, 51 százalékot, átveszi, tehát a Jelzálogbank birto­kában csupán 49 százalék maradna, mi­által az összeférhetetlenség megszűnnék. A dolognak azon­ban az a csattanója, hogy az Union-Bank a Jel­zálogbankot az agrár­részvények nagyobb, 51 százaléknyi kvantumának repptálási kényszerére szorítja, vagyis a Jelzálogbank, ha az Union­ Bank követeli, bizonyos meghatározott idő alatt tar­tozik ezt a nagyobb kvantumot visszavenni. Ez a desincompatibilitási terv a tőzsdén ma élénk szó­beszéd tárgyát képezte, ahhoz idomítja bírói szervezetet is. Józanul ez a törvényhozó megcsinálja mind a kettőt: a per­­rendtartást és a bírói szervezetet és ezzel kap­csolatban rendezi a státus-kérdést és egyéb, az évtizedek óta felhalmozódott sérelmek orvoslását a bírói szervezetről szóló törvényben és ezeknek megfelelőleg csinálja meg a költségvetési elő­irányzatot. Az én programmom tehát, a­melyet a kor­mány hozzájárulásával terjesztettem elő s a­melyet a törvényhozás a költségvetés elfogadásával helye­selt és magáévá tett, s a­mit ma már nem az én­­ígéretem gyanánt, hanem a kormány és a törvény­hozás politikai és erkölcsi kötelezettsége gyanánt kell tekintenünk, s a­mely a távozó miniszterrel sem szűnt meg, sem nem módosult, rövidre fog­lalva ebből állott. A bírák anyagi helyzetének és fizetésrende­zésének kérdése a néptanítók és vasutasok hely­zetének javításával egyenlően sürgősnek és együt­tesen végrehajtandónak ismertetett el. Az egész — évenkénti — költségtöbbletnek, vagyis az öt millió koronának az 1908-iki költségvetésbe fel kell vétetnie. Hogy ez lehetővé legyen, az igaz­ságügyi kormány kötelezettséget vállalt, hogy úgy a végleges perrendtartást, valamint a bírói szervezetről szóló törvényt az őszi ülésszak elején már ez évben a képviselőház elé terjeszti és a 3.400.000 korona többletet ezekkel a javaslatok­kal kapcsolatban az 1908-iki költségvetésben elő­irányozza. v . Polónyiáda. Junktim nincs, ámde van. »V . Polónyi és a bírák. A bírák régóta sürge­tett fizetésrendezését — mint többször meg­írtuk — tisztán azért késleltetik, mert a kor­mány e fizetésrendezés és a polgári perrendtartás megalkotása közt junku­mot ásított fel. Erről a hivatalosan sokszor letagadott kapocsról ma egy estilap Polónyi Gézától kért nyilatkozatot. Az egykori igazság egykori minisztere ezeket mon­dotta : — A dolog úgy áll, hogy a fizetésemelés, perrendtartás és bírói szervezet között abszolút értelemben vett junku­m nincs. Mert hisz a fizetést magát emelni minden szervezeti törvénymódo­sítás nélkül abszolút értelemben véve lehetséges. A mi esetünkben a junku­m abból állott, hogy az a törvényhozó, a­ki végleges polgári perrend­­­tartást meg akarja alkotni, « természetszerűleg». Osztrák államférfi a kiegyezésről. — Saját tudósítónktól. — Az osztrák politikai világnak egyik ve­zérlő egyénisége, a­ki jelenleg külföldön tar­tózkodik, volt szíves lapunk munkatársának felvilágításokat nyújtani a kiegyezés legfon­tosabb kérdéseiről. (Hangulatrontás.) — Sajnos, — így kezdte a beszélgetést — a kiegyezési tárgyalások kísérő zenéje erősen érezhető volt a tárgyalások egész folyamán. Nem tartom helyén­valónak a fölött vitat­kozni, melyik oldalról kezdték ezt a csúnya crescendo-t, de bizonyos, hogy a tárgyaló kormányférfiakat sokszor irritálta az a han­gos zsivaj, a­mely bizonyos szélső csoportok­tól eredt s melynek tetőpontja volt Ausztriá­ban a Los von Ungarn jelszó, Magyarországon pedig a vámháboru eshetőségével való fenye­getés. Arról nem is szólván, hogy innen is, túl is a paroxizmusig kiabáltak a »kizsarolás«, »kiszipolyozás«, és »becsapás« miatt. Isten csodája, hogy ily viszonyok közt lehetett va­lami eredményre jutni s csak a mindkét kor­mányra háruló óriási felelősség tudata segített át nem egyszer igen fenyegető zátonyokon. (Kész — de nem perfekt.) — Van tehát pozitív eredmény ! — kér­dezte munkatársunk. ■* Az államférfiu ajkán futó pillanatra szkep­tikus mosoly villant meg, azután hirtelen, ko­moly hangon ezeket adta elő : Mi . A kiegyezés, mondhatni, kész, de nem perfekt. A szétfutó ágak most már inkább egymás felé hajlanak. Az irány : az egybefutó szögé. Minden részletkérdést megvitattak, min­dennel tisztába jöttek s mindkét kormány­­elnök tudja, mi lesz a maximum, a mit kon­­credál, s a minimum, a mit elfogad. És pedig kölcsönösen tudják. Wekerle ismeri Becknek és Beck báró Wekerlének legvégső álláspont­ját. Ha két kérdésben és pedig eminens poli­tikai kérdésben sikerül a megegyezés, akkor az összes részletek dolgában huszonnégy órán belül megvan a végleges megállapodás, ön tudja, mely kérdésekről van szó : a kvótáról és a bankról. Nos, biztosíthatom, hogy e rész­ben nagy,­inámitás a magyarok részéről, ha azt hirdetik, hogy azok a kiegyezés komplexumából kicsatoltatnak. Ez is egyike azoknak a han­gulatrontó jelszavaknak, a­melyeket beledob­nak a kényes tárgyalásokba. A legnagyobb ha­tározottsággal mondhatom, hogy az osztrák kormány részéről ki van zárva a megegyezés lehetősége, a­míg e két kérdés tisztázva nincs. Akár nyílt, akár titkos, de bizonyos megálla­podásnak kell létrejönni a két kormány közt egyrészt a kvótának hosszabb időre való ren­dezése, másrészt a bank további közössége iránt. Nincs osztrák kormány, mely az osztrák parlament elé léphetne a kiegyezéssel, a­nél­kül, hogy e két kérdésre választ tudna adni. Lehet, hogy nem részletes választ, de föltét­lenül irányjelölőt. y $ (Kvótaemelés.) W — És szabadna tudnom valamit ez irány­ról ? — kérdezte tudósítónk. — Nincs mit titkolni. Az eddigi kvóta­­kulcs nem felel meg. Roppant nehéz helyébe olyat találni, a­mely a két ország teherviselő­képességét igazságosan fejezi ki. A kérdés ma egyszerűen ez: direkt vagy indirekt kvóta­emelés ? Vagyis, bizonyos meghatározott szá­zalékkal többel járuljon-e Magyarország a kö­zös kiadásokhoz, vagy pedig a vámbevételek elkülönítésével egyenlíttessék ki a differenczia. Több mint valószínű, hogy ez utóbbi expediens­­hez folyamodnak. A direkt kvótaemelés fel­­keltené az agitácziót s a kiegyezés ellenségei­nek brutális fegyvert adna kezébe az izga­tásra. Azután meg újra kezdődnék az a kínos, gyötrelmes alku tized- és századperczentek körül, mint a Széll—Körber-féle tárgyalások­nál. Mindez elmarad, ha a két ország a maga vámbevételeit a saját állampénztárába jut­tatja s a közös kiadások egészét fedezi a mos­tani kvótakulcs szerint. (Bankközösség. . . — A­mi pedig a bankot illeti, hát az közös marad a kereskedelmi és vámszerződés lejártáig. Az önök miniszterelnöke ismeri a pénzügyek minden rejtélyét s higyye meg, nem ok nélkül s valóban Magyarország gaz­dasági érdekében exponálja magát, az ellen­kező áramlatokkal szemben is, a bankközösség mellett. Voltaképpen ez a kérdés már rég a megoldottak közé lenne sorolható, ha nem komplikálná azt a valutarendezés, illetve a készfizetések felvétele. A magyar kormány köte­lező ígéretet és fix terminust kíván ez utóbbira. Az osztrák kormány ma még nincs annyira tisztában az osztrák politikai pártokkal, hogy ily ígéretet tehessen. Az osztrák parlamentben látszólag nagy ellenzéke van a készfizetések felvételének.­­De hát Beck báró is már hosz­­szabb idő óta tárgyal a pártvezérekkel s van­nak készletben né­mely belpolitikai rekompen­­zácziói, a­melyek a puhitás sikerét nem zár­ják ki. ► — De a magyar parlamentben van egy csoport, mely késhegyig hajlandó menni az önálló jegybankért — jegyezte meg tudó­sítónk. — Lárifári ! Magyar bankkormányzói illú­ziók ! Különben Wekerle úr dolga, hogy a késhegyeket letompítsa. Van rá példa önöknél, hogy a legéktelenebb ellenzéki lárma huszon­négy óra alatt sziréndallá változott, a­mikor a hangszalagok tulajdonosa — pozíc­ióba jutott. Egy kézlegyintéssel jelezte az illető állam­­férfiú, hogy erről nem érdemes tovább be­szélni. . — S mikorra várható a kiegyezés per­­fektuálása ? — volt tudósítónk utolsó kérdése. — Jóslatokkal igazán nem foglalkozom — AZ XTISAG _____________ Vasárnap, szeptember 1.’

Next