Az Ujság, 1907. szeptember (5. évfolyam, 208-220. szám)
1907-09-01 / 208. szám
r __________________________________ az olaszoknak még néhány vágást készülnek adni, hogy azontúl az exponált kikötővárosban abszolúte senki se legyen, aki az ott úgyis mélyen megrendített állameszméhez ragaszkodik. Hogy az efféle oktalan és brutális erélyeskedések mennyire nem illenek be és éppen ott a magyar politikába, azt mindenki könnyen beláthatja. Az pedig, hogy Fiume olasz lakossága éppenséggel semmivel sem szolgált rá erre a rosszindulatra, már abból is kitetszik, hogy a múlt hetekben éppen a fiumei rapprezentanza volt az, aki a kormánytól az ottani horvát helyőrség helyére, mégpedig sürgetőleg, magyar helyőrséget kért. Hogy a fiumei olaszságnak ebben a kérelmében hazafiatlanság és megtámadásra való ürügy nincsen, az elég világos. Ezzel párhuzamosan és éppen oly méltatlanul kívánják fölébreszteni Fiume ellen az ország gyűlöletét más oldalról is. Mégpedig Bánffy Dezső báró egykori szerencsétlen balfogásainak az emlékével, amelyekről, mint a kormányzati ügyetlenség fényes példáiról, legjobb volna hallgatni. Bárhogy legyen is, egészen érthetetlen, hogy most mindenki a hazafiasan viselkedő fiumei olaszságon akarja brutális kézzel érvényesíteni azt az erélyt, amit a horvátokkal, oláhokkal, szerbekkel és tótokkal szemben kellett volna használni. Mi a magunk részéről a magyar állameszme nagy érdekeit nézzük és végzetes oktalanságnak tartjuk, hogy a magyar kikötőváros olasz lakossága ellen ilyen indokolatlan bujtogatások folynak éppen akkor, amikor a rapprezentanza a magyar katonaság iránt való bizalmának fényes jelét adta. Mindenesetre óhajtani kell, hogy a magyar közvélemény ne üljön föl ezeknek a legújabb koalieziós aberráczióknak. Fiuméban a magyar állameszmének csak éppen annyi baja van, amennyit a horvát paktum, a koaliezió és Nákó Sándor gróf okozott neki. Merjük állítani, hogy a fiumei olaszság ott sokkal jobb magyar politikát csinál, mint a koaliezió. « Tervek egy összeférhetetlenség megszüntetése körül. A Magyar Jelzálog-Hitelbank kormányzói állásának kreálása, hogy az így keletkezett összeférhetetlenség megszüntethető legyen, a nyár folyamán több tervet dobott felszínre, amely tervek azonban, talán éppen a nyár miatt, nem valósultak meg. Legújabban ismét egy érdekes desincompatibitási tervet kolportálnak. E szerint az Union-Bank csoportja vállalja el az összeférhetetlenség kérdésének megoldását, mégpedig akként, hogy az összeférhetetlenség okát tevő Agrárbank-részvények nagyobb részét, 51 százalékot, átveszi, tehát a Jelzálogbank birtokában csupán 49 százalék maradna, miáltal az összeférhetetlenség megszűnnék. A dolognak azonban az a csattanója, hogy az Union-Bank a Jelzálogbankot az agrárrészvények nagyobb, 51 százaléknyi kvantumának repptálási kényszerére szorítja, vagyis a Jelzálogbank, ha az Union Bank követeli, bizonyos meghatározott idő alatt tartozik ezt a nagyobb kvantumot visszavenni. Ez a desincompatibilitási terv a tőzsdén ma élénk szóbeszéd tárgyát képezte, ahhoz idomítja bírói szervezetet is. Józanul ez a törvényhozó megcsinálja mind a kettőt: a perrendtartást és a bírói szervezetet és ezzel kapcsolatban rendezi a státus-kérdést és egyéb, az évtizedek óta felhalmozódott sérelmek orvoslását a bírói szervezetről szóló törvényben és ezeknek megfelelőleg csinálja meg a költségvetési előirányzatot. Az én programmom tehát, amelyet a kormány hozzájárulásával terjesztettem elő s amelyet a törvényhozás a költségvetés elfogadásával helyeselt és magáévá tett, s amit ma már nem az énígéretem gyanánt, hanem a kormány és a törvényhozás politikai és erkölcsi kötelezettsége gyanánt kell tekintenünk, s amely a távozó miniszterrel sem szűnt meg, sem nem módosult, rövidre foglalva ebből állott. A bírák anyagi helyzetének és fizetésrendezésének kérdése a néptanítók és vasutasok helyzetének javításával egyenlően sürgősnek és együttesen végrehajtandónak ismertetett el. Az egész — évenkénti — költségtöbbletnek, vagyis az öt millió koronának az 1908-iki költségvetésbe fel kell vétetnie. Hogy ez lehetővé legyen, az igazságügyi kormány kötelezettséget vállalt, hogy úgy a végleges perrendtartást, valamint a bírói szervezetről szóló törvényt az őszi ülésszak elején már ez évben a képviselőház elé terjeszti és a 3.400.000 korona többletet ezekkel a javaslatokkal kapcsolatban az 1908-iki költségvetésben előirányozza. v . Polónyiáda. Junktim nincs, ámde van. »V . Polónyi és a bírák. A bírák régóta sürgetett fizetésrendezését — mint többször megírtuk — tisztán azért késleltetik, mert a kormány e fizetésrendezés és a polgári perrendtartás megalkotása közt junkumot ásított fel. Erről a hivatalosan sokszor letagadott kapocsról ma egy estilap Polónyi Gézától kért nyilatkozatot. Az egykori igazság egykori minisztere ezeket mondotta : — A dolog úgy áll, hogy a fizetésemelés, perrendtartás és bírói szervezet között abszolút értelemben vett junkum nincs. Mert hisz a fizetést magát emelni minden szervezeti törvénymódosítás nélkül abszolút értelemben véve lehetséges. A mi esetünkben a junkum abból állott, hogy az a törvényhozó, aki végleges polgári perrendtartást meg akarja alkotni, « természetszerűleg». Osztrák államférfi a kiegyezésről. — Saját tudósítónktól. — Az osztrák politikai világnak egyik vezérlő egyénisége, aki jelenleg külföldön tartózkodik, volt szíves lapunk munkatársának felvilágításokat nyújtani a kiegyezés legfontosabb kérdéseiről. (Hangulatrontás.) — Sajnos, — így kezdte a beszélgetést — a kiegyezési tárgyalások kísérő zenéje erősen érezhető volt a tárgyalások egész folyamán. Nem tartom helyénvalónak a fölött vitatkozni, melyik oldalról kezdték ezt a csúnya crescendo-t, de bizonyos, hogy a tárgyaló kormányférfiakat sokszor irritálta az a hangos zsivaj, amely bizonyos szélső csoportoktól eredt s melynek tetőpontja volt Ausztriában a Los von Ungarn jelszó, Magyarországon pedig a vámháboru eshetőségével való fenyegetés. Arról nem is szólván, hogy innen is, túl is a paroxizmusig kiabáltak a »kizsarolás«, »kiszipolyozás«, és »becsapás« miatt. Isten csodája, hogy ily viszonyok közt lehetett valami eredményre jutni s csak a mindkét kormányra háruló óriási felelősség tudata segített át nem egyszer igen fenyegető zátonyokon. (Kész — de nem perfekt.) — Van tehát pozitív eredmény ! — kérdezte munkatársunk. ■* Az államférfiu ajkán futó pillanatra szkeptikus mosoly villant meg, azután hirtelen, komoly hangon ezeket adta elő : Mi . A kiegyezés, mondhatni, kész, de nem perfekt. A szétfutó ágak most már inkább egymás felé hajlanak. Az irány : az egybefutó szögé. Minden részletkérdést megvitattak, mindennel tisztába jöttek s mindkét kormányelnök tudja, mi lesz a maximum, a mit koncredál, s a minimum, a mit elfogad. És pedig kölcsönösen tudják. Wekerle ismeri Becknek és Beck báró Wekerlének legvégső álláspontját. Ha két kérdésben és pedig eminens politikai kérdésben sikerül a megegyezés, akkor az összes részletek dolgában huszonnégy órán belül megvan a végleges megállapodás, ön tudja, mely kérdésekről van szó : a kvótáról és a bankról. Nos, biztosíthatom, hogy e részben nagy,inámitás a magyarok részéről, ha azt hirdetik, hogy azok a kiegyezés komplexumából kicsatoltatnak. Ez is egyike azoknak a hangulatrontó jelszavaknak, amelyeket beledobnak a kényes tárgyalásokba. A legnagyobb határozottsággal mondhatom, hogy az osztrák kormány részéről ki van zárva a megegyezés lehetősége, amíg e két kérdés tisztázva nincs. Akár nyílt, akár titkos, de bizonyos megállapodásnak kell létrejönni a két kormány közt egyrészt a kvótának hosszabb időre való rendezése, másrészt a bank további közössége iránt. Nincs osztrák kormány, mely az osztrák parlament elé léphetne a kiegyezéssel, anélkül, hogy e két kérdésre választ tudna adni. Lehet, hogy nem részletes választ, de föltétlenül irányjelölőt. y $ (Kvótaemelés.) W — És szabadna tudnom valamit ez irányról ? — kérdezte tudósítónk. — Nincs mit titkolni. Az eddigi kvótakulcs nem felel meg. Roppant nehéz helyébe olyat találni, amely a két ország teherviselőképességét igazságosan fejezi ki. A kérdés ma egyszerűen ez: direkt vagy indirekt kvótaemelés ? Vagyis, bizonyos meghatározott százalékkal többel járuljon-e Magyarország a közös kiadásokhoz, vagy pedig a vámbevételek elkülönítésével egyenlíttessék ki a differenczia. Több mint valószínű, hogy ez utóbbi expedienshez folyamodnak. A direkt kvótaemelés felkeltené az agitácziót s a kiegyezés ellenségeinek brutális fegyvert adna kezébe az izgatásra. Azután meg újra kezdődnék az a kínos, gyötrelmes alku tized- és századperczentek körül, mint a Széll—Körber-féle tárgyalásoknál. Mindez elmarad, ha a két ország a maga vámbevételeit a saját állampénztárába juttatja s a közös kiadások egészét fedezi a mostani kvótakulcs szerint. (Bankközösség. . . — Ami pedig a bankot illeti, hát az közös marad a kereskedelmi és vámszerződés lejártáig. Az önök miniszterelnöke ismeri a pénzügyek minden rejtélyét s higyye meg, nem ok nélkül s valóban Magyarország gazdasági érdekében exponálja magát, az ellenkező áramlatokkal szemben is, a bankközösség mellett. Voltaképpen ez a kérdés már rég a megoldottak közé lenne sorolható, ha nem komplikálná azt a valutarendezés, illetve a készfizetések felvétele. A magyar kormány kötelező ígéretet és fix terminust kíván ez utóbbira. Az osztrák kormány ma még nincs annyira tisztában az osztrák politikai pártokkal, hogy ily ígéretet tehessen. Az osztrák parlamentben látszólag nagy ellenzéke van a készfizetések felvételének.De hát Beck báró is már hoszszabb idő óta tárgyal a pártvezérekkel s vannak készletben némely belpolitikai rekompenzácziói, amelyek a puhitás sikerét nem zárják ki. ► — De a magyar parlamentben van egy csoport, mely késhegyig hajlandó menni az önálló jegybankért — jegyezte meg tudósítónk. — Lárifári ! Magyar bankkormányzói illúziók ! Különben Wekerle úr dolga, hogy a késhegyeket letompítsa. Van rá példa önöknél, hogy a legéktelenebb ellenzéki lárma huszonnégy óra alatt sziréndallá változott, amikor a hangszalagok tulajdonosa — pozícióba jutott. Egy kézlegyintéssel jelezte az illető államférfiú, hogy erről nem érdemes tovább beszélni. . — S mikorra várható a kiegyezés perfektuálása ? — volt tudósítónk utolsó kérdése. — Jóslatokkal igazán nem foglalkozom — AZ XTISAG _____________ Vasárnap, szeptember 1.’