Az Ujság, 1907. szeptember (5. évfolyam, 221-232. szám)
1907-09-24 / 227. szám
AZ ÚJJSÁG Kedd, szeptember 24. , __________ MISEIL Képviselő-tanárok. A változatosság kedvéért a tudományegyetem mai ünnepies megnyitása során nemcsak a diákokra járt rá a rúd, hanem a tanárokra is. A lelépő rektor még a hallgatókkal bajlódott beszédében, még őket szapulta. Az új rektor, Török Aurél, nemesebb vadra czélzott. A tulajdon tanártársaival tűzött össze. Bátran kivágta, hogy az egyetemi tanárság egész embert kíván. Nem tudta eléggé kárhoztatni, hogy az egyetemi tanár az egyetemen kívül keresi az érvényesülés útját. És nehogy kollégája akadjon, aki félreérthesse, nyíltan megmondotta,, hogy a képviselő-tanárokra gondol. Kétségtelen, hogy az új rektor közelében ülő régi dékánok egyike, Kmety Károly kényelmetlenül feszenghetett a helyén és a pokolba kívánhatta a szókimondó rektort. De Kmetyék minden méltatlankodása nem változtat azon, hogy az öreg Török Aurél szavainak színigazságához csöpp kétség sem férhet. Évekkel ezelőtt egy egyetemi tanár a következőket mondotta nekem : — A legszebb és legnehezebb hivatás az egyetemi tanárság. A tudománynak a fiatalság agyába és lelkébe való átplántálása, a tudománynak önálló továbbfejlesztése, új tudós nemzedék fölnevelése, mind oly feladat, mely a legnagyobb ambíczióra is méltó, a legkeményebb erőt is próbára teszi. Annak az egyetemi tanárnak, aki megérdemli a nevét, mint tanítónak elsőrangúnak, mint tudósnak kiválónak kell lennie. Ha pedig az akar lenni és az is maradni, nem juthat az eszébe, nem is ér rá, hogy más is legyen. Éppen azért utálom azokat a tanárokat, akik képviselői mandátumra áhítoznak. A képviselő-tanár elhanyagolja a kötelességét. Nem törődik azzal, hogy pontosan megtartsa az előadásait. Előbbrevalónak véli a képviselőház üléseit. Van tanár, aki nyíltan megmondja, hogy aznap, amikor ülés van a Házban, elmarad az előadásról. A tudományával már nem törődik. A parlament folyosóin lődörög. Bizottsági üléseken fontoskodik. A klubban fecsérli el estéit. A választóinak kénytelen udvarolni és eképpen asztaltársaságok buzgó vendége leszi belőle. De utálom az ilyen kollégáimat! Ahelyett, hogy arra törekednének, hogy jó egyetemi tanárok legyenek, példaképül az ifjúságnak, hasznára a hazának, díszéül a tudománynak — utolsórangú politikusok lesznek belőlük, akik lemondanak minden lelki finomságról, minden szellemi előkelőségről, minden jellembeli tisztaságról, hogy tegeződhessenek a kegyelmes urakkal, éretlen közbeszólásokat hallathassanak és otromba kortesbeszédeket mondhassanak. És ugyanaz az ember, aki keserű pátosznál adta elő nekem ezeket a kétségtelen igazságokat, azóta szintén a képviselő-tanárok dísztelen sorába szegődött. Kitűnő történetíró volt, európai nívójú tudós, és dilettáns politikus lett belőle. Az egyetemen a legelsők között lehetne, — képviselősége óta nem publikált semmit — pártjában nem számít, csak számot szaporít. Ez a politikától (és milyen politikától!) megrontott tudós tanulságos iskolai példája annak, hogy mivé lesz az egyetemi tanár, ha a képviselőházban, a pártkörben és az asztaltársaságokban keresi az érvényesülést, mely számára sohasem lehet oly nagy és fényes, mint az az érvényesülés, melyet a katedra és a tudományos irodalom juttathat neki. Ha az egyetemnek csak állásra, de nem hivatásból tanárai és csupán hivatalból, de nem valósággal tudósai politikai pártoknak napidíj -átalányos bábui lesznek, az senkinek sem fáj. Igazi tanárokért és vérbeli tudósokért azonban kár. Oly kevés van belőlük, hogy az egyetem egyet sem ajándékozhat oda a képviselőháznak, ahol, sem a tanításuk, sem a tudományuk a kutyának sem kell. Az egyetemnek — ki merné Török Aurél igazát tagadni ? — egész emberekre van szüksége. Az egyetem érdekében, de egyes tudósoknak a maguk megtévedt ambíciója elleni megvédésére is ki kellene mondani az összeférhetetlenséget az egyetemi tanárság és a képviselőség között. Úgy lehet, hogy ebben az esetben a Kmetyek és a Sághyak a képviselőséget választanák. Bizony, a parlamentben sokkal alkalmasabb helyen is terpeszkedik a tudománytalanság, mint az egyetemi katedrán. Aegrotus, ’ C'SaLi — Időjárás. Hazánkban tegnap részben fel- vA* hős volt az idő és az f“l ~re- ország keleti felén szór- 'T\j\ i x\ rj S iványosan fordult elő I /A /j ) lecsapódás. Helyenként V Ni \y l \ v* 8 élénk szél is volt. A v S/ i ^ Yf 'y hőmérséklet az éjjel ll | tT''*”'”*] | v / erősen alászállt és mi| y/\ 1 | / 1 Atnimuma Tátrafüreden, U l \ vi meg Árvaváralján 3 C. / ' \ \ fok, a maximum pedig I \ Orsován 27 C. fok volt. I X Tegnap délután 1 óra V. körül igen gyenge föld- ~*~***^ rengést jeleztek a budapesti műszerek. — A maximum északnyugatról ismét Közép-Európa fölé került és hatása alatt a levegőnyomás keleten is emelkedett, ahonnan az alacsony nyomás északra húzódott vissza. Európában az idő túlnyomóan derült, esők csak a kontinens keleti felén fordultak elő és a hőmérséklet éjjel általában alacsony. Jóslat: Túlnyomóan derült, száraz, éjjel hűvös és nappal enyhe idő várható. — Személyi hirek: Pécsről táviratoztak: Frigyes királyi herczeg ma délután szarvasvadászatról jövet a gyorsvonattal elutazott. A kir. herczeg Kelenföld és Hegyeshalmon át egyenesen Bécsbe megy. Neje, Izabella kir. herczegnő négy leányával, valamint Salm és Panna herczegekkel, továbbá Tech herczeggel holnap éjjel gyorsított személyvonaton ugyanez irányban szintén Bécsbe utaznak. — Pozsonyból táviratoztak: Stefánia kir. herczegnő férjével, Lónyay Elemér gróffal ma innen hariset gróf látogatására Karvin melletti Zolcába utazott. — Szterényi József kereskedelemügyi államtitkár, fia és Ary Pál dr. titkár kíséretében ma este a fiumei gyorsvonattal elutazott a fővárosból, hogy megkezdje nyolcz napra terjedő szabadságát, amelyet tengeren fog tölteni. — Burián báró közös pénzügyminiszter ma Nyugat - Bosznián át hazaindult. — Uj titkos tanácsosok. A király Czernin Jenő gróf kamarásnak a titkos tanácsosi méltóságot adományozta. — Bécsből jelentik : ő felsége ma délelőtt Sill altábornagy, Steinsberg Móricz táborszernagy, krakói parancsnokló tábornok, Bindermann Rezső lovaglovassági tábornnok, merkensteini Mörk János táborszernagy, kassai parancsnokló tábornok és Winsor Antal lovag altábornagy, bosznia-herczegpyinai tartományi kormányfőnök és szerajevói parancsnokló tábornok titkos tanácsosi minőségükben letett esküjét kivette, majd az új titkos tanácsosokat az általános audiencziák során kihallgatáson fogadta. — József királyi herczeg veszedelemben, Gyertyánligetről táviratozzák. József királyi herczeg a máramarosmegyei gyertyánligeti bérelt kincstári vadászterületen szarvascserkészés közben szombaton délután fél négy órakor váratlanul közvetlen közelből egy közepes nagyságú, háromnégy éves himmedvével találkozott. A medve a királyi herczeg láttára rögtön visszaugrott a sűrűségbe, de ő fensége hirtelen lekapta fegyverét és nyolcz-tíz lépésnyi távolságról a medvére lőtt. A golyó a medvét lapoczkán találta, mire az azonnal támadott és két hatalmas ugrással a királyi herczeg mellett termett, aki újabb két lövéssel fogadta. A helyzet veszedelmét fokozta, hogy ezalatt a fegyver tartaléktölténye kifogyott, a kísérőül beosztott erdőőr fegyvere pedig csütörtököt mondott. A királyi herczeg azonban nem veszítette el lélekjelenlétét. Miközben két-három ugrást tett visszafelé, sikerült fegyverét újból megtöltenie és az üldöző medvét egy lépésnyi távolságról leterítenie. — Az isaszegi hősök emléke. Az isaszegi csatában elesett s jeltelen sírban pihenő hősök nyugvóhelyét kinn az isaszegi erdőben díszes márványemléktáblával jelölték a Máv istván-telki főműhelyének munkásai. A fehér márvány síremléket tegnap leplezték le az isaszegi erdőben. Az istvántelki főműhely ötszáz munkása, családostul együtt délelőtt tizedfél órakor érkezett meg Farkas István Máv. főmérnök vezetése alatt Isaszegre. Kinn a pályaudvaron a község elöljárósága élén Kalix Zsigmond községi jegyző és Tabony Imre bíró fogadták a vendégeket, akik ezután gyalogosan, czigányzene mellett vonultak fel a honvédsirokhoz. A Szózat eléneklése után Eller János, a Testvériség dal- és önképzőkör alelnöke üdvözölve a megjelent vendégeket, felkérte Hédervári Lehel képviselőt az ünnepi beszéd megtartására. Hédervári lelkes beszédben vázolta a szabadságharc ama jelentős epizódját, amely a győzelmes isaszegi csatához fűződik s hálás szavakkal adózott az elhunyt névtelen hősök emlékének. A beszéd után a Testvériség dalkör adta elő »Csak magyarok legyünk !« czímű dalt. Utána Farkas István főmérnök ismertette a síremlék keletkezésének történetét s az emléket Isaszeg község elöljáróságának gondjaira bízta. Az emléket a község nevében Kalix Zsigmond jegyző vette át lelkes beszéd kíséretében. A szép ünnepély a Himnusz eléneklésével ért véget. Az emlék felirata a következő : »Közadakozásból emelte a Máv. Testvériség dalköre az 1848/49. szabadságharczban elesett honvédek emlékének 1907.« A leleplezés alkalmával hatalmas koszorút tettek a sírra e felirattal: »Az istvántelki főműhely alkalmazottai kegyeletük jeléül az 1848/49-iki szabadságharcz névtelen hőseinek.« Az ünnepély után a vendégek kinn az erdőben zene mellett időztek délután két óráig, amikor vonaton visszatértek a fővárosba. — Megvakult festőművész. Egyik derék, kiváló festőművészünket, Zilzer Antalt, rettenetes katasztrófa érte. Életének virágjában, növekvő sikerei közben úgyszólván hirtelen megvakult mindkét szemére. Megvakult — fájdalom — oly alaposan, hogy soha többé vissza nem nyerheti szemevilágát, mert idegsorvadás vette el a látóképességét. A szegény művészre ráborult az örök éjszaka, ami egy festőnél kétszeres katasztrófa, mert egyszerre és örökre szakítania kell művészetével, ambícziójával, sikereivel s tehetetlen romként, mozdulatlanságra kárhoztatva kell végigélnie az életet. S a sajnálatra méltó művészt talán még a saját katasztrófájánál is jobban marczangolja az a tudat, hogy mi lesz most már szegény családjával s öt gyönyörű kis leányával, kiknek támasza s kenyérkeresője most egyszerre koldussá lett. Lehetetlen, hogy e szörnyű sors meg ne döbbentse a szerencsétlen művész kollégáit s valami módját ne ejtsék annak, hogy családját ebben a nagy csapásban legalább a nélkülözésektől mentsék meg. Zilzer ezelőtt három évvel szemhüdést kapott, de kezelőorvosa faradizálással hamarosan meggyógyította. Legutóbb Bánffy Dezső báró kisleányának arczképét festette meg s munka közben váratlanul rosszul lett. Ez a nyár elején történt és azonnal panaszkodott orvosának, aki Ranschburg Pál doktorhoz, a híres ideggyógyászhoz utasította. Ranschburg a művészt a tátrai hegyek közt fekvő Barlangligetre küldte. A gyönyörű vidék jótékonyan hatott lelkére, a tervek, ideák zaja fogamzott meg benne. Rajongással kereste fel a hegyvidék csodaszép tájait, élénk részt vett a társadalmi életben és Hohenlohe herczeg is szívesen elbeszélgetett vele. Ezt a reményteljes, gyögyörű állapotot szakította kíméletlenül félbe a sors. A művészt, aki az utóbbi időben egészen jól érezte magát, súlyos, kínzó fejgörcs támadta meg és ezzel együtt meggyöngült a látása is. Azonnal Ó Tátrafüredre ment az ott nyaraló Grósz Emil egyetemi tanárhoz, a neves szemorvoshoz. Grósz Emil megnyugtatta, hogy baja nem olyan súlyos és ajánlotta, időzzék még vagy három hetet Barlangligeten. De a jó levegő már nem használt semmit. Zilzer Antal állapota napról-napra rész, szabbra fordult, látása egyre hanyatlott, úgy hogy a kies fürdőhelyet otthagyva, feljött Budapestre. Itt Fejér Gyula háziorvosa kezelte és Grósz Emil, de segíteni már nem tudtak. A művész elvesztette a szemevilágát, ahogy az orvosok szeptember harmadikén megtartott konzíliumukon kimondották. Az orvosi bizonyítvány ezeket mondja a szomorú eseményről: 11