Az Ujság, 1907. október (5. évfolyam, 233-244. szám)

1907-10-06 / 238. szám

Vasárnap, október 6. AZ ÚJSÁG Neuman László czég Budapest, Kálvin-tér 2. sz. értesíti mélyen tisztelt vevőit és a hölgy közönséget, hogy Kosztom-ruhák elkészítéséhez ez idényben a legmo­dernebb kelme a zsolnai posztógyár által készített Amazon-posztó, a­mely fekete és tegeb­of színben már évek óta előnyösen ismert a hölgyközönség körében. Az Amazon -posztó kizárólag Neuman László czégnél, ez idényben 40 legújabb 3£Ünái*nyarai­­ban kapható. 7161 Szembeötlő előnyei e minőségnek Esőpecsét ellen avatott, te­hát vízfoltot nem kap. Rendkívül puha, omlós, te­hát a mostani új ruha­­tagonok feldolgozásához legjobban érvényesül. Nem gyúródik. Legelsőrendű magyar gyap­júból készült magyar gyárt­mány. A cség kötelességből fel­tűnően olcsón árusítja. NEUMAN LÁSZLÓ czég a szokott készséggel felajánlja az ARIAZOBO­­FESZTO, valamint a legdivatosabb angol és franczia kosztüm és egyéb újdonságai mintagyüjteményeinek bérmentes megküldését. Miért nem mennek férjhez a lányok? — Válaszok. — Minek nekem feleség, a­míg másnak van? _~C ' Agglegény. A mai fiatalemberek azt szeretnék, ha a leánynak — pénzén kivül — az a vonzó tulajdonsága is volna, hogy: szép is legyen, jó is legyen, rossz is legyen ! Ilyen pedig, ha volna, kéne ? Szegény fiatalemberek maguk se tudják, mit akarnak ! Ilus. Sok leány felfogása szerint a derék becsületes mes­terember nem illik a »Társadalomba«, a hivatalnok fize­tése pedig oly szerény, hogy sem selyem öltözékre, sem nagy, tollas kalapra nem telik belőle. A három jómadár. Manapság, ha egy nagyobb fizetésű fiatalember nő­sülni akar, akkor nem tudja, mennyiért adja el magát. Mert ma nincs szerelem. Ma a pénz a szerelem. És ha a pénz elfogy, a nő mehet haza újra pénzért és ha nem hoz, hát Isten veled, szépen maradj otthon. Egy kisebb fizetésű fiatalember tudja, hogy nem lehet megélni a mai drágaságban. Minek tegyek egy nőt, vagy egy családot szerencsétlenné, minek döntsem szegénységbe. Ma nincs úgy, mint régebben, hogy a leány egy pár száz forint hozományt kapott és mégis több vagyonra tettek szert, mint ma, a gazdag nősülés után. A pénz elfogy, a szere­lem nem volt meg. Az asszony egy pár gyerekkel mehet haza. Az okos leányok azt mondják, inkább vén leány maradok, mintsem elvált asszony legyek. Is Egy kis leány. Már hetek óta figyelemmel kisérem a feleleteket, de alig-alig akad közötte olyan, a­melyik csak meg is közelíti a valóságot. A legtöbbje azt veti okul, hogy a leányok flörtölnek, cziczomázzák magukat, sétálni járnak. Bár ráérnének. A felsőbb és az alsóbb néposztály leányai nagyon kevés kivétellel férjhez mennek. Itt csak a pol­gári osztályról van szó. Ezekben a családokban az apa nehezen tudja családját eltartani, tehát kénytelenek állásba menni. Itt már megdől az az álláspont, hogy semmittevéssel töltjük időnket. Sajnos, itt nem érünk rá sem cziczomázni, sem flörtölni, sem sétálni. Örülünk a vasárnapnak, hogy egy kissé pihenhetünk. De még akkor sem lehet. A­mit egész héten elszakítunk, bepisz­­kolunk, elhanyagolunk, ilyenkor kell rendbehozni. A mi kis időnk köznap, délben, este marad, akkor otthon segí­teni kell, mosni, vasalni, sütni, takarítani. Egyszóval megküzdünk a létfentartásért, segítünk a háztartásban, de mivel a sétaútról hiányzom, az ördög sem vesz észre,­­így szépen hoppon maradunk. Ha pedig a leány nem megy állásba, akkor, mivel cselédre nem igen telik, a vállára szakad az egész háztartás gondja. Mert a húgom jó leány, édesanyját kíméli. Azt tartjuk, eleget kínlódott, a­míg bennünket felnevelt. Ráfér a pihenés. De biz ezeket a leányokat sem veszik észre. Miért ? Mert szintén hiány­zanak a sétaútról. Évek óta figyelem, hogy a­melyik leány flörtöl, sétál, az hamarabb főkötő alá jut. Azért az okos, életrevaló leány ez utóbbi módot követi. Mert a férfiak nem tudják, hogy legtöbbnyire üres, czifra bábot szeretnek, csak a mézeshetek után jönnek rá. Akkor veszik észre, hogy az édes nem tud főzni (mert ilyenkor már a gyomor szerelmes), takarítani, de még parancsolni sem, ha esetleg cselédre is telik. Alig megfordítva, az okos fiatalember úgy nősül, hogy anyja vagy nővére által a leányt a háztartásban megfigyelteti és csak azután veszi el. Míg ez nem lesz, addig mi dolgosak szépen itthon maradunk. Egy már majdnem vén leány. Csakis azért nem.­ mert nem úgy tesznek, mint menyasszonyom tette.- Ő kérte meg engemet, a mire én igent mondottam azonnal. Próbálják meg a mai leányok s biztosítom, hogy férjhez mennek. Városunkban ez a harmadik eset s még a többi jön. Anchor de Villé. Pesti ember létemre a bajnak okát abban látom, hogy a hölgyek között (s főleg a fővárosi hölgyek között) nagyon sokan varrnak, a­kiknek úgynevezett »»elveik« vannak. Már­pedig a férfiak a szakálas asszonytól, vagy a nem tiszta asztalkendőtől sem borzadnak annyira, mint az ilyen »elvekkel« dicsekedő s magukat »nem tuczat­­leányok«-nak nevező hölgyektől. Ilyen elvek például, a miket az én kedves anyósom vall s leányai is osztanak, hogy: »úriasszony nem főz.« »A ki azt akarja, hogy a felesége értsen a háztartáshoz, ne úri leányt keressen feleségül, hanem egy szakácsnőt«. «»A­ férj a hivatalában legyen ur, odahaza az asszony parancsoljon!« » Délelőtti séta nélkülözhetelen s pótolhatatlan az asszonynak.« »Uri asszony délelőtt az esküvőket vagy a mű­zárlatokat nézi.« »Az igazi urhölgy télen korcsolyázik, tavaszszal tennisze­­zik s azután nyaralással üdíti fel magát a fáradalmak­tól«; »A légváltozás jót tesz« stb., stb. Sajnos, ezeket a modern elveket vallják a mai hölgyek közül sokan, s ha ilyen­ a túlnyomó többség, ugyan kinek volna kedve megházasodni s ezeknek az elveknek a megvalósítását “a maga rovására elősegíteni? Mihelyt a leányokban keve­sebb lesz az »elv«, s több a nőiesség, mihelyt háziasabban gondolkoznak és el tudják magukat foglalni az otthoni háziteendőkkel, mihelyt a női hivatással járó szelíd enge­dékenység és sokszor a lemondás nagy s nehéz gondolata is át tudja őket hatni: a férjhezmenetel útját minden hozomány és más egyéb előnyök nélkül is meg fogják találni. Mert egy önérzetes és igazi férfi hozomány nélkül is meg tudja őket becsülni. Akkor aztán nem lesz annyira aktuális ez a körkérdés, mint most. De hát ehhez talán­­ az anyósok is hozzájárulnának. .. Egy anyós által elgyötört férfi A leányok azért nem mennek férjhez, mert egy általában létezik házasság, vagy mert olyan a házasság­a milyen. Mikor ugyanis még nem létezett házasság akkor minden leány férjhez ment. Ezzel korántsert akarom azt mondani, hogy a házasságra nincsen szükség Hive vagyok a szabad szerelemnek olyan értelemben hogy a házasság formáját kell megváltoztatni. A formáját Tehát nem is a lényeget. Mert itt a forma hozná meg a lényeges változást. Persze ilyen­­társadalomfelforgató­ eszmékkel nem foglalkoznak az urak, hanem inkább lelenczházakat csinálnak, hogy saját házasságtörésül gyümölcseivel bizonyságot nyújtsanak a mai házasságot immormális voltáról. Nem a keserűség beszél belőlem mert én nagyon boldog asszony vagyok. Én soha sert is leszek boldogtalan, mert mindig túlteszem magam az erkölcsdivatokon.­ Sőt a törvényeken is. Mert ismeret olyan törvényhozó urakat is, a­kik a szószékről aranyos­szájjal kiszórják a prostitúcziót és lenézik a törvénytelen gyermekeket, de nekik féltuc­at olyan gyermekük van, a­kik csak az anyjuk nevét viselhetik. Lám, ezért nem mennek férjhez a leányok­ ?)" Szilágyi Józsefnél Nagyon helyes K.­ G. B. állítása.- A hozományhiány, a háziatlan nevelés, nagy igény, drágaság és egyéb gyenge kifogások csak kibúvók. Hogy a férfiak nem nősülnek annak egyedüli oka a kokottoknak ijesztően szaporodó száma, kik vámpírként szív­ják ki a férfiak egészségét, erejét s blazirttá teszik őket a házasság iránt. Ezek oka­ annak is, hogy a férfiak fülig vannak adósságban, mit — ha esetleg még­is megnősülnek —­ a menyasszonyuk hozományából fizetnek ki. E fonák állapot lesz országunk romlása, mert csak oly országban lehet egészséges társa­dalom, melynek alapját a józan házasélet teszi. Sokban segíthetne e bajon a kormány, a hatóság, ha a gombaként szaporodó szeparés üzletek számát, szabadságát korlá­tozná és oly férfiakat részesítene előnyben, kik meg­nősülnek, nem reflektálva hozományra. De ki törődik ezzel ott, a­hol mindenki csak a dinom-dánomnak él! Wagner Ferencznél Annak az oka, hogy mai nap a leányoknak csak csekély hányada megy férjhez, szerény véleményem szerint részint a leányokban, részint a férfiakban, részint az életkörülményekben rejlik. A leányokban azért, mert kétféle életükben : a társasági és családi életben az előbbit becsülik többre. Vágyaik netovábbja az ünnepeltetés, a hódolat, körülrajongás. Ezt hajhásszák szüntelenül s ez által lesznek tán szellemsziporkázók, de a mellett léhák, felületesek, üres lelküek. S ez az oka annak, hogy még családi életükben is, a­hol pedig háziasaknak, szerények­nek s — mi tűrés-tagadás — jó gazdasszonyoknak kellene lenniök, szintén csak társadalmi életet élnek: a köteles­ségeket csak a társadalmi kötelezettség színében ismerik, a dolgot pedig csak mint időbeosztást. Természetes, hogy az ily leányok köréből nem igen választunk magunk­nak feleséget, pedig, sajnos, a mai leányok legnagyobb része ezek közé tartozik. De hibásak a férfiak is, a­kik ma­ blazirtságból egyáltalán nem érzik a családi élet hiányát, azaz hogy nem akarják ezt önmagukkal érez­tetni, vagy túlságos igényeiknél fogva teljesíthetetlen követeléssel állnak elő. S végül hibás az élet is, mely a maga durva, prózai beosztásával elsősorban is abból kivon sokat, a­miből soha sem sok a sok­­ pénzt! Komoly ifjú. Miért? Hát,csak azért, mert: nagy a kínálat, kevés a kereslet! _ EPJ nemzetgazda. 37

Next