Az Ujság, 1907. december (5. évfolyam, 285-297. szám)
1907-12-01 / 285. szám
Cu, Budapest, 1907. V. évfolyam, 285. szám. Vasárnap, deczember 1. - ■ ■ ................ ....................---------------- .......|JT-|1-|| . - I- - I,- | - - | ■ | -- -I - - | ■ ■ | n | j^hu u. ■| ■ - -ITTT .III —t Előfizetési árak: I ——————■ ^ ...................n in i m II II m—m ROVÁS. Wekerle úr ideges. A szegény embernek nincs elég nagy többsége. Minduntalan akad egy-egy ember, egy senki, aki véletlenül mandátumtulajdonos, aki kellemetlenkedik, szónokol, sőt kritizál. Ez tűrhetetlen. Valamikor, réges-régen ez volt a normális milienje minden miniszterelnöknek, s Wekerle Sándor is jól érezte magát. Delaj, azóta változtak az idők és változott Wekerle. A nemzeti küzdelem félként bajnokai ma is csatára és győzelemre készen állanak, hanem az ellenségtől valósággal irtóznak. Idegesek lesznek, ha csak a csákóját is meglátják. Amíg csak horvátok ellenkeztek, a dolog járta, mert úgy festött, mintha nem az ellenzéki szó, hanem a magyartalan szó váltaná ki az intolerancziát. De íme, a magyar ellenzék még ezt a fikciót sem respektálják. Nyíltan ki kell mutatni, hogy a szólásszabadság és kisebbségi jogok lelkes védői nem tűrnek sem szabad szót, sem kisebbségi véleményt. Hát ki vagy te ? — fakadt ki Wekerle Farkasházyval szemben. Hát persze, hogy kicsoda Wekerle, azt nem is kell kérdezni. * Különös, hogy akik két-három órán át tudnak a kiegyezés ellen beszélni, azok mesésen tájékozatlanok, semmiről halvány sejtelmük sincs. Ellenben akik igenre tátott szájjal ülnek, azok mesésen tájékozva vannak, s mindenről a legalaposabb tudásuk van. Nem azért, mert hallgatnak, hanem mert készek igent mondani. Olykor ezek sorából is fel-feláll egy komoly úr és bődületesen vádakat mond, amiből csak úgy ordít a közhely és a sejtetemnek is teljes hiánya. Ezeknek azonban aszakértő miniszterek nyájasan bólogatnak, helyeselnek, s eszük ágában sincs elismerni, hogy a javaslatot csakis a javaslat teljes ignorálása mellett szavazzák meg. Ha Szterényi, vagy Wekerle abszolúte tudatlanná óhajt válni, csak menjen át az ellenzékbe. * A nagy obstrukcziótól ne tessék nagyon tartani. A rendszerek változnak, de a vakácziókat mindenkor szeretik. S szeretik most is és karácsony szent hetét nem fogják feláldozni a háromórás beszédek tulajdonosai sem. Akármik legyünk, ha a karácsonyi vakáció meg nem szüntet horvát obstrukciót, magyar alapos vitát, nemzetiségi kapcráskodást. Nem lesz szükség sem külön paktumra, sem horvát országgyűlésre, sem a nemzetiségiek megvásárlására sajtókörök beszüntetésével. Deczember huszonnegyediké reg fog oldani, habár ideiglenesen, mindent, ami ma megoldhatatlan. Aztán, úgy lehet, megint lesznek megoldhatatlan problémák, húsvétig. Mert arra valók a vakácziók. KOBOZ KRÓNIKÁJA. * S Nézem e honnak Herculesét: Iszonyú bunkója a pénzügy, Ezt ki nem adja kezéből. Mérve, de nem mérve, Vésztek munkákat Vállala ő vndoran. Nem maga őserejében Volt a bizalma szilárd, — Csak gyöngéit a népnek És a vezéri nagyoknak Ismeri ő, de nagyon. Paupertas magna meretrix, — Be a mérése alapja. Mindenki szegény e hazában. Még az is, a kit ezer meg ezer hold, S tengernyi cselédség főuraként Bámul a népi alázat. Mert az is irigy, emészti a becsvágy, Trón közelébe törekszik — S kész daczza ezért, de azonképp : Kész a daczát is eladni ezért. S koldus a dús pénz-ember is itt, — Száz ágbogy érdek s rongy hiúság Hajtja hatalmasok ajtaihoz Üzletekért és rangczimekért, S bárkinek, aki ilyeket adhat, Párthive elvtelenül. • Hát a szegény kis urak !. . . Jó magyarok Werbőczy fajából, Ős hagyományuk a büszke kuruczság, De jaj ! — angol bőrbekecsükben .Elhelyezést epedő váltó S nem a pénz duzzasztja a tárczát. Ellentállani Bécsnek Századok óta erényük, — S mennyi vagyonba került ez ! Ám, ha vagyon fogy , fogy az erény. Nemrég balsikerüen Álltának ellent, — s törve kudarcztól, Minden jó nekik immár, Minden, — jaj, csak a harcz ne ! Szégyenük magukat, Nem fér büszke hegyükbe, A mi keserves igaz, — S szent ma nekik a hazugság, Mely a czudar elesést letagadva, Nemzeti frázissal Törli a sárt a farukról. Mindenki szegény itt, még a szegény is. Az sem mehet már Amerikába, Kifogyott már ott is a dollár. Most a csalódott árva menekvők Ezrei jönnek vissza kenyérért. Vállvetve a honmaradott nyomorékkal, im. e szegénység fogja viselni S magasabbra emelni a kvótát, Herculesünk Eurystheus urnak, A ki Bécsben a Burgban időzik, Munkaparancsait elfogadá. »Megy minden e honban, — szólt az erős — Én, Felség, értem a módját.« S érti valóban eddigelé. Első csudadolga sikert ért . A negyvennyolczas Geryon Marháit hajtja el előbb, És pedig úgy, hogy a lágy Geryon Maga is vele megy nagy örömmel. Ott fityeg, ott totyog a kis öreg Csordája előtt, s a vezéri kolompot Büszkén önmaga rázza. Ez nagy munka vala. De csak egy még, — most jön a többi. Herculesünk nekivág,’ Üstöke izzad, izma dagad, Dolgozik egyre s nem fogy a munka, —■ Nézi a naptárt, nézi az órát, Eurystheus úr is sürgeti már : »Elcsapom önt, nagy Herculesem, Ha szuszog s nem végez azonnal.« Herculesünknek szíve szorong; — Ámde nagy eszmét szülhet a szükség, S szül, ime, ő neki is. Valahány végezni valója Van még : veszi egybe s begyűri Egy szakaszos törvénybe lógott, így, ha csak egy sikerűl is : Mind sikerűlt az erősnek. S Eurystheus urnák trónja előtt Diadaljeleit ha lerakja : Sírjon a hon, de díszítse fel őt Kolchis aranyszínű gyapja ! Köd. A kiegyezést új esztendeig tető alá kell hozni. Meglesz. A függetlenségi párt türelmetlenül várja, hogy végre megszabaduljon a lidércznyomástól, s mindent el fog követni, hogy kötelességét teljesítse. A hogy skrupulus nélkül keresztülgázolt elvein és egész múltján, le fog tiporni minden akadályt, mely a kiegyezés megszavazásának útját állja. Aki rálépett az egyszakaszos törvénycsinálás kétségbeejtő expediensére, annak — preczedens ide, preczedens oda — már minden mindegy. Valamivel több a törvénycsavarásból, az erőszakból és a terrorból, nem igen háborgatja a lelkiismereteket. És az ellenzék ? Az egyszerűen nincs. A horvátokat kinevezik lázadóknak. Rendben van. De a magyarok ? A tegnapelőtti ellenfelek és a tegnapi jóbarátok ? Azok meg hazaárulók, mert a horvát obstrukciót támogatják. Mennyire igaza volt Oxenstiernának: kevés ész kell a világ kormányzásához ! A koalíció egész kormányzati tudása abból áll, hogy a nemzet egyedül jogos képviselőjének hirdeti magát, amiből következik, hogy e kormánynak minden rendű és rangú ellenzője nemzetellenes, hogy ne mondjuk, hazaáruló. Aki az ellenzék jogaira és szükségességére appellál, hazaáruló ; aki múltjukat hánytorgatja, hazaáruló ; aki cselekedeteiket kritizálja, hazaáruló. Nem tartjuk a függetlenségi pártot sem oly vaknak, sem oly süketnek, hogy ne látná és hallaná, mint éled fel a nemzet mind szélesebb rétegeiben a csalódottság érzete ; mint terjed és tör ki itt is, ott is az elégületlenség, s hogy fordulnak el a függetlenségi párttól a függetlenségi emberek. De süketnek és vaknak kell magát tetetnie, hogy fentarthassa önámítását. Amíg a mandátum kezükben lesz, hazaáruló lesz maga a nemzet is, ha ellenük fordul. ■% Azt meg már éppenséggel nem tűrik, hogy valaki lelkiismeretükben vájkáljon- Sándor Pál, aki ma előránczigálta rejte- Lapunk mai száma 64 oldal. »Getzeßdämmerung.« írta Herczeg Ferencz. Egyik jóbarátom egy Götzendämmerung czímű német könyvet adott a kezembe, melyben az író toll egyik névtelen routinier-ja, egy elszomorítóan vérszegény, de a mellett megdöbbentően arrogáns elbeszélés keretében, megjövendöli a magyar nemzetiségi politika és vele a magyar állameszme végleges alkonyát. Óh Istenem, hiszen igaz, hogy nekünk mostanában száz a bajunk meg a gondunk ! De az is bizonyos, hogy mélységes nemzeti nyomorúságunk közepett jogunk van hozzá.