Az Ujság, 1908. február/2 (6. évfolyam, 42-52. szám)

1908-02-16 / 42. szám

4­0 kér Bosznia részére a törvényhozás és a közigaz­gatás terén s inti a kormányt, hogy a három fele­kezet között ne szítsa az antagonizmust. Burián István báró közös pénzügyminiszter felel a felhozott észrevételekre. Hogy az osztrák kormányzat Boszniában germanizálna és szemben állana a boszniai népek nemzetiségi követelményei­vel, az nem felel meg a valóságnak. A hivatalnoki kar 83%-a szlávnyelvű, a fenmaradó 17% pedig német, magyar, olasz, román. Hogy’ a hivatalnoki kar elzüllött, megromlott elemekből áll, ez a 25 év előtti időre vonatkozólag talán megállhatna, mert akkor onnan kellett vennünk a hivatalnoki kart, a­honnan jelentkeztek, azonban ma már a bosnyák hivatalnoki kar válogatott elemekből áll és rendszeresen kitűnő elemekkel egészítik ki. A közigazgatás hosszabb idő óta oda törekszik, hogy a bosnyák honosokat is bevonja a hivatali kar kiegészítésébe; minden bosnyák honos, a­ki felmutatja a hivatalba lépésre megállapított fel­tételeket, a szolgálatra okvetlenül felveendő, s most már 125 főiskolai képzettséggel bíró bosnyák van állami alkalmazásban. A német nyelv tudása nincs kötelezőleg kimondva, de az alkalmaztatás után egy év alatt köteles a hivatalnok az ottani nyelvet megtanulni. Boszniában azon hatalmi és kormányzati alapon működünk, a­melyet ott átvettünk ; teljes, abszolút állami központosított hatalom volt ez, s feladatunk csak az lehetett, hogy olyan viszonyokat teremtsünk, a­melyek megengedték, hogy e rideg abszolutizmusról le­térjünk és átmehessünk egy modernebb kormány­zási alapra. A járási képviseleteket most szerve­zik. Felülről kezdeni az alkotmányosság teljes behozatalát nem volna helyes. Illetékes fórumot annak megítélésére, hogy mikor érett meg egy nép az alkotmányosságra, még senki sem ismert el. Bosznia államjogi viszonyából és három felekeze­­tének kivalitásából nagy­ nehézségek támadnak, de azért minden irányban halad az ország fejlesz­tése, azonban megfelelő körültekintéssel és óva­tossággal. Az a vád, mintha a kormányzati böl­­cseség Boszniában abban állana, hogy az egyik felekezetet kijátszszák a másik ellen, alaptalan. Boszniában, mikor valamely felekezethez tartozó emberrel beszél közdolgokról, mindig oda kéri a többi felekezetek képviselőit is. A bosnyák kato­naság elhelyezésére neki befolyása nincs, de az elhelyezésben ezélzatot nem találhatni. A bosnyák katonák Bécsben, Budapesten és Gráczban voltak eddig, most Triesztbe mennek. Boszniának és Her­­czegovinának a monarchiával való köteléke fel­oldhatatlan és annak is kell lennie, de ennek ki­alakítása annyi mindenféle tényezőtől függ, hogy abba a közös pénzügyminiszter a maga részéről való behatást mellőzheti. Bosznia és Hercze­­govina autonomizálását ő is szükségesnek tartja, s ezt már a bosnyákoknak is tudomására hozta, s a differenczia csak annyi, hogy a bosnyákok mindenáron siettetni akarják a reformot. A­mi a sajtó­viszonyokat illeti, természetes, hogy a­míg sajtótörvény nem volt, nem volt lehet­séges a sajtóper, mert preventív c­enzúrával dol­goztak, mikor aztán a múlt évben a meglehetősen liberális sajtótörvény életbe lépett, a jórészt éppen az iskola padjairól hazakerült, részben nagyon tehetséges írók és hírlapírók nagyon is belemar­koltak az új szabadságjogba , ez részben termé­szetes, de ezzel szemben nincs más mód, mint hogy a törvényt a maga teljes szigorával alkalmazzák. A szerajevói tüntetés a készülő városi statútumra vonatkozott. E tüntetésben az az óhaj jutott ki­fejezésre, hogy választói joggal csakis a főváros polgárai bírjanak, nem pedig a monarchiának ott lakó honosai. E nézet fölött azonban napi­rendre fogunk térni. A közgazdasági kérdésekkel bővebben foglalkozik, mint a politikai kérdések­kel, mert ezeket aktuálisabbaknak és hasznosab­baknak tartja. Boszniában létesülő minden gyár­ipari vállalatnak örvend, de semmiképpen sem tartja üdvösnek, hogy ott gyáripart mestersége­sen létesítsenek, vagy pedig melegágyban nevelje­nek. Ha új gyáriparra vállalkoznak, a kormányzat fő szempontja mindig az, hogy meg tud-e a gyár természetszerűleg és a helyi segédforrásokból élni, mert a bosnyák kormány semminemű rendkívüli kedvezményt nem engedélyez. A városi bánya rész­vénytársasági alapon áll, a részvények egy része a bosnyák kormány kezében van , de most a kor­mány, hogy a szerajevói pályaudvar kibővítésére pénzhez jusson s ne legyen kénytelen a költséget Ausztriától és Magyarországtól kérni, eladja a részvényeket. Zboray Miklós: Majd visszaveszik. Burián István báró közös pénzügyminiszter: Az üzlet tényleges létrejötte iránt való tárgyaláso­kat azonban még nem kezdték meg, tehát e tekin­tetben a kormánynak szabad keze van. Az a pénz­intézet, a­melylyel első­sorban, mint a legjobb ajánlattevővel érintkezésbe léptek, kötelezettsé­get vállalt, hogy az üzletben magyar vállalatot is részesít. A czukortermelést illetőleg a surtaxe-ban Boszniát ért sérelem ügyében, a­mely 12.000 czukor­­répa-termelő érdekeit érinti, ha már az 1908-iki állapoton nem is tudnak változtatni, remélhető­leg 1909-re meglesz az orvoslás. Egyetemi ösztön­díjakat Budapestre is adnak, adományozásukat nem kötik olyan feltételhez, a­mely szerint ezt csakis Bécsben, vagy csakis Zágrábban lehet élvezni, eddig azonban csak kevesen jelentkeztek Budapestre; a középiskolákban a magyar nyelv­nek relativ kötelező tanulását ugyan már behoz­ták, — a középiskolába lépő tanuló köteles válasz­tani a német és a magyar nyelv közt — ezen válasz­tásánál megmaradni a középiskola egész tartama alatt, — de ennek eredménye a magyar főiskolá­kon csak később mutatkozhatik. A delegáczió ezután a költségvetést úgy álta­lánosságban, mint részleteiben minden további vita nélkül elfogadta. Barabás Béla elnök felhatalmazást kért, hogy a legközelebbi egyeztető albizottsági ülés határnap­ját megállapíthassa és az országos bizottság ülését annak idején egybehívhassa, a­mihez hozzájárultak; ezután hitelesítették a mai ülés jegyzőkönyvét. (Az osztrákok.) Az osztrák hadügyi bizottságnak a hadsereg­­szállítások ügyében kiküldött albizottsága ma fejezte be tanácskozásait. Határozati javaslatot fogadott el az iránt, hogy a hadsereg részére szükséges szállítások tekintetében a kvótaarányt szigorúan tartsák be, a hadtest­parancsnokságok szervezzenek árjegyző és ármegállapító bizottsá­gokat , hogy ott, a­hol mezőgazdasági szövetke­zetek vannak, a szállításokat ezekre bízzák ; hogy az osztrák mezőgazdaságnak a szállításokban kvótaszerű rendezését a földművelési minisztérium ellenőrizze; hogy a hadsereg részére szükséges fehérnemű szállításánál a szállításra csak oly c­égeket bízzanak meg, a­melyek bizonyítani tudják, hogy hazai kendert megfelelő mértékben szerezhetnek be. nyalka követ tisztelgő látogatást tesz nála, a honvédruha motívumaiból szépen stilizált finom öltözetben. A vizitet aztán csak hosszú évek után adhatta vissza, mikor ő jelent meg Andrássynál audienczián a miniszterelnöki pa­lotában, megköszönni, hogy a hazatérését ki­eszközölte. Mind roppant érdekes, lebilincselő apró­ságok ezek, de én már nem bírtam tovább. — Tábornok úr, tudom, mi az Hiedelem, de engedje meg, hogy leülhessek. — Semmi kifogásom ellene. Egyikünk se c­eremóniamester. Most már leültem (ah, micsoda élvezet ez is, ha sokáig nélkülözzük) s fölélénkülve foly­tattam : — Engedje meg egyszersmind, hogy fel­használva ezeket a perczeket, én tehessek egy kérdést, mert a­mi a történelmi tetteket illeti, azok mindenkor hozzáférhetők. — Tessék. — Mondjon valamit a gyermekkoráról. Miben nyilvánult például az ön katonai talen­tuma, mielőtt katonává lett volna ? — Semmiben. Nem akartam én soha ka­tona lenni. Nem is gondoltam rá. Pap akartam lenni, de sokan voltunk s apámnak nem volt költsége, hogy taníttasson, ezért kerültem a­ katonaiskolába. — Az mindegy. A tény mégis az, hogy nagy katonai genie, s ennek valahogy már gyermekkorában is mutatkoznia kellett. Görgei elmosolyodott és szinte elpirult zavarában. — Nem volt én bennem semmi katonai genre — háritá el szerényen. — Az csak mese, magyar legenda, mint annyi más. Rendet tar­tottam a katonáim közt, ez az egész, és a ficzkók derekasan viselték magukat néhányszor. A többi lári-fári. — Az lehetetlen — feleltem. — Maguk a külföldi szakértők is elismerik, hogy az ön bányavárosi hadjárata a modern hadi tudomány legmagasabb nívóján áll. Engedelmet kérek, de annyit én is tudok, hogy a Simonyi óbesterek és a Moltkék között meg tudjam húzni az el­választó vonalat. Az »üsd-vágd«-metódussal lehet talán csinálni egy-két bravúrstiklit, de bányai hadjáratot nem. Görgei láthatólag kényelmetlenül érezte magát, mint a­ki sarokba lett szorítva és nem tud kisiklani; fejét behúzta a vállapocskái közé és olyat roppantott a Virginiáján, hogy két helyen is eltört. — Hja, hát az úgy volt, hogy biz én eleinte semmit sem értettem a hadi tudomá­nyokhoz, — mondá lassan, vontatottan, újból a Virginiák közt kotorászva, míg megválasztá a hatodikat (más ember már rég nikotin­mérgezésben feküdt volna) , hanem mikor önálló vezetéssel bíztak meg (Pista tudná, hogy mikor), tanácsot kértem a szakértő törzstiszt­jeimtől. Ezek össze-vissza beszéltek, tanácsol­tak, s nekem csak azt kellett eltalálni, melyik közülök a legokosabb. Mindjárt észrevettem, hogy Bayer tud legtöbbet, tehát ő rá hall­gattam. Bayert nagyon szerettem, de ő meg a bort szerette nagyon, minélfogva vigyáznom kellett s terveinek minden részlete felől szög­­rül-végrül kikérdeztem, miért van ez így, vagy úgy, mig megértettem, beletanultam, s egy idő múlva már nem is kellett­ Bayert meg­kérdezni. — Hiszen ez az — kiáltottam fel diadal­masan. — Nekem ugyan hiába magyarázta volna Bayer. Ez mutatja, hogy a nagy katona ott lakott önben, s ez mint a giliszta, kikivánkozik valahogy az emberből. Tisza Kálmán már gyermekkorában országgyűlésdit játszott Nagyváradon a Dőry-fiúkkal, Jókait pedig hátulgombolós korában nyomja a rop­pant fantázia, melyből azok a szép mesék fognak majdan kihasadni. A fejét rázta, hogy semmit sem tud ka­tonai képességének valamelyes előfutárjáról, miközben látszott, hogy erősen elgondolkozik, egyik szemhéját lehúzta a szemére (hogy job­ban lássa vele a múltat), a homlokán dndoro­­dás támadt, meg szállt, szállt képzelete a múl­takba, emberfeletti szenvedéseken, diadalmas AZ UJSAS Vasárnap, február 16. (Ebéd a külügyminiszternél.) Bécsből jelentik : Acrenthal-Lexa Alajos báró külügyminiszter és neje a delegátusok tiszteletére ma este nyolcz órakor ebédet adtak. Ezen az ebé­den a magyar delegátusok közül résztvettek : Bakonyi Samu, Bernáth Béla, Buzáth Ferencz, Edelsheim-Gyulai Lipót gróf, Harkányi István báró, Hosszú Vazul, Kmety Károly, Miklós Ödön, Pallavicini Ede őrgróf, Szabó István, Szemere Miklós, Tomisics György, Zboray Miklós, Zichy Ágost gróf és Zichy Miklós gróf. (Itthon.) Wekerle Sándor miniszterelnök Ábrányi Kor­nél, a miniszterelnöki sajtóiroda főnöke és titkárja, Bárczy István eh­, kíséretében ma este visszaérke­zett Budapestre. Hazaérkeztek a delegátusok is, csak azok maradtak Bécsben, a­kik a külügy­miniszter ebédjére hivatalosak. A delegáczió tagjai az egyeztető és a záróülésekre a jövő hét végén utaznak ismét Bécsbe.

Next