Az Ujság, 1908. július/1 (6. évfolyam, 158-169. szám)
1908-07-10 / 165. szám
, Irma és Osakovics Etel gyári leányok. A Rókuskórház halottaskamrájából fogják eltemetni őket. A sebesültek közt van három súlyosan sebesült. Ezek : Bálint Jolán, tizenkilencz esztendős, aki leugrott ; Krátky Mariska, szintén leugrott; ennek jobb szeme körül látszanak súlyos zúzódások s megsérült a medenczecsontja is; végül Kohn Margit, tizennégy esztendős. Ez az emeleten letépte magáról az égő ruhát, aztán leugrott. A homlokán van egy zúzott sebe és a koponyáján korona nagyságú horpadása. Van még több sérült is, de ezeknek sebesülése könnyebb természetű. Otthon ápolják őket. A kórházban levő három súlyosan sebesült állapota most kielégítő, s ha bajuk nem komplikálódik, előbb-utóbb felépülnek. ^Iré* n Kráthy Mariska így mondotta el szerencsétlenségét a kórházban : — A vasalóműhelyben dolgoztam, midőn kitört a tűz. Hirtelen nagy lármát hallottam és füst tódult a műhelybe, mely a gyár második emeletén volt. Menekülni akartam, de a kijárat be volt zárva. A hátulsó lépcső felé sem mehettem, mert nekirohanok a lángnak. Kénytelen voltam kiugorni az ablakon, a ponyvára, melyet kifeszítettek az utczán. Mindenre jól emlékezem , hogyan zúgott körülöttem a szél, mikor lezuhantam, s hogy az emberek rosszul fogták a ponyvát, nem jól feszítették ki, mert mikor beleestem,leejtettek a földre, belevertem a szememet a kövezetbe és jobb lábam is nagyon megsebesült. (A tüzvizsgálat.) A hatóság tűzvizsgáló-bizottsága ma délelőtt tizenegy órakor járta be a gyárat. A bizottság tagjai voltak : Kiss Ferencz hetedik kerületi elöljáró, Emnőd József helyettes-elöljáró, Kégl Árpád főmérnök, Nagy Géza kerületi mérnök, Keller János mérnök, Madrovits Ede fővárosi vegyész, Janicsek tűzfelügyelő és Sajó Sándor rendőrtanácsos. A bizottságot Kováts dr., a gyár igazgatója vezette végig a katasztrófa helyén. Sok szemtanút meghallgattak, déli egy óráig vizsgálódtak, de a tűz keletkezésének okát teljes biztossággal nem bírták megállapítani, csak annyi kétségtelen, hogy a benzin gyuladt meg. A bizottság azonban mindent egybevetve, a következő feltevést fogadta el a tűz keletkezése okára és módjára vonatkozólag : Valamelyik, a benzinmosó-műhelybe tisztítás végett felvitt ruhadarabnak a zsebében egy szál gyújtó volt. Amikor ezt a ruhát forgatták, a gyújtó kiseett a zsebből, le a műhely talajára, amelyen mindig el van öntve egy kis benzin. Valószínű, hogy erre a gyújtóra, amelyet senki sem látott, a szoknyatisztítás végett ott időző két leány egyike, vagy Csakovics Etel vagy Kovács Margit rálépett. A gyújtó a tiprástól lángra kapott, meggyújtotta a földön elcsöpögtetett benzint. Mindebből még nem származott volna katasztrófa. A két munkás, Mózesi Imre és Kristyár János egy nyitott edényben benzint hozott az alsó nagy tartókból, hogy beletöltse a mosógépbe. A láng belekapott ebbe a benzinnel telt edénybe, amely szintén lángra lobbant, mire a két munkás rémületében eldobta. Aztán menekülni akartak. Kristyár megcsúszott, elesett és odaveszett a lángözönben. Mózesi, bár a ruhája égett, felszaladt a padlásra, belevetette magát egy víztartóba, aztán visszajött, hogy megmentse a társát. De már elkésett. Erre aztán a háztetőre menekült. Mulasztásnak tekinthető, hogy az a körülbelül tizenöt literes edény, amelyben a munkások a benzint hozták, nyitott és nem zárt edény volt. A bizottság megállapította azt is, hogy az udvar felől a harmadik emeleten a főlépcsőre szolgáló faajtó csakugyan zárva volt. Délután négy órakor a bírói szakértői szemlét tartották meg a gyárban. (Mózesi László vallomása.) Tudósítónk már ma közölte beszélgetését Mózesi László előmunkással, a szerencsétlenség főtanújával, ki szinte csodamódra menekült meg a halálból. Mózesi ma kimerítő vallomást tett a kihallgatást vezető Becker Ádám rendőrfogalmazó előtt. — Fél tizenkét órakor — mondotta Mózesi — Kristyár Andrással együtt dolgoztam a harmadik emeleti mosóhelyiségben. Ott volt két munkáslány is: Kovács Irma és Osakovics Etel. Ezeknek valami dolguk akadt a mosókamrában. Kristyánral a egy benzintartályt fogtam kezemben, mert meg akartuk tölteni a mosógépet.Éppen felmentünk a géphez vezető néhány lépcsőfokon, amikor észrevettem, hogy a leányok lába alatt tűz támadt. Nem valami nagy tűz, mindössze néhány arasznyi benzinlángot láttam. Kristyár annyira megijedt, hogy kiejtette a kezéből az edényt s a benzin szétfolyt. Egy másodpercz múlva óriási robbanás hallatszott, s az egész mosókamra, melynek levegője amúgy is tele volt benzinpárával, lángokban állott. — Az én ruhámat is megcsapta a láng és tüzet fogott. Kristyánt azonban szempillantás alatt elborították a lángok. Lerogyott a géphez vezető lépcsőre és ülő helyzetben égett el. Halálordítását még akkor is hallottam, amikor a lángok elől a víztartályokhoz rohantam. Beleugortam az egyik kádba, azután egy zsákot szereztem, azt a vízbe mártottam és visszasiettem az égő mosókamrába. Már ekkorra a két leány elmenekült és a szegény Kristyán szénné égett. Még volt annyi időm, hogy gyorsan kinyissam a vízcsapokat, azután elmenekültem a padlás felé. Nézetem szerint a tüzet egy gyufa lángra lobbanása okozta. Nagyon gyakran megtörtént már, hogy a tisztításra adott ruhadarabokból, illetőleg ezek zsebeiből, egy-két gyufaszál kiesett és, miután ráléptek, meggyuladt, így történhetett most is, mert arra határozottan visszaemlékszem, hogy az egyik leány talpa alatt kis lángot láttam. Különben ez nem az első eset és három héttel ezelőtt is keletkezett tűz a mosókamrában, mégpedig hasonló módon, melyet azonban gyorsan eloltottak. A többi tanú majd azt vallja, hogy robbanást hallottak, azután füstszagot éreztek és lángokat láttak. A hátulsó lépcsőn nem tudtak lemenekülni, mert a tűz elzárta előlük. Erre a főkijárat felé tartottak, az pedig az igazgatóság rendeletére le volt lakatolva, így tehát csak az ablakon keresztül vezetett ki az út a veszedelemből. (A gyárban.) A Kovald-gyárban, most említettük, már megkezdődött a munka. Csak fenn a negyedik emeleten tátongnak kormoson a kiégett benzinmosó műhely ablakai. A gyár előtt a Szövetség utczában ma délelőtt is sok nép ücsörgött, különösen az alatt az idő alatt, míg benn a tűzvizsgáló-bizottság működött, hogy kiderítse a katasztrófa okát. * Általános feltűnést kelt, hogy a pusztulás, noha több ezer liter benzinkészlet volt a gyárban, épületben és vagyonban aránylag kismértékű volt. Ez a helyszínén megjelent Szterényi államtitkárnak is feltűnt. — Úgy látszik, — mondta Kováidnak, — hogy a Hentze-féle robbanásmentes tartályok vetettek gátat a veszedelemnek. — Valóban, még ez a szerencse ebben a borzalomban, — felelte Kovásd, — s amint láthatja exczellencziád, ezek a tartályok, melyeket a Magyar Fémlemezipar rt. szállított, még a tűzben is sértetlenek maradtak. E beszélgetés kapcsán az elöljáróság és a tűzoltóság vezetői energikusan hangoztatták, hogy a robbanóanyagok tartását véglegesen szabályozni kell, mert pár korona többkiadás megtakarításáért lehetetlen az emberek életét martalékul dobni. AZ ÚJSÁG Péntek, Julius 10. Főmunkatársak: HERCZEG FERENCZ, KENEDI GÉZA, KÓBOR TAMÁS, KOZMA ANDOR, MIKSZÁTH KÁLMÁN. 1938 július 1-ével új előfizetést nyitottunk lapunkra. Előfizetési ára a magyar korona országaiba, Ausztriába és a megszállott tartományokba. Julius hónapra .... 2 K 40 fill. Julius 1-től szept. 30-ig 7 „ — ,„ „ „ decz. 31-ig 14 „ — „ Francziaország, Belgium, Svájcz, Spanyolország, Olaszország, Dánia, Skandinávia és a balkán államok területére . Egy hónapra ...... 5 frank ( 5 kor.) ■Negyedévre.......... 15 frank (15 kor.) A német birodalom államainak területére: Egy hónapra ...... 3 márka (3.60 kor.) Negyedévre ...... 9 márka (10.80 kor.) O gyász és öröm. Több-e a gyász, mint az öröm ? Erre a kérdésre igyekszik válaszolni egy amerikai statisztikus. A bölcs férfiú hosszú esztendők számadatait hányta garmadába, amelyből aztán kigereblyézte a maga kis eredményeit. Megállapította, hogy Amerikában hétperczenként temetnek halottat, de kétperczenként hallatszik egy-egy újszülött gyermek visítása. Nyolczóránként akad oly gazficzkó, aki valamilyen gonoszság elkövetésére tesz kísérletet, tizenkétóránként történik gyilkosság, de három, perezenként elcsíp a rendőrség egy-egy gyanús alakot. Tizenkét és egynegyed óránként — ez az egynegyed óra megható pontosságra vall! — választanak el egy-egy házaspárt, ellenben már huszonötperczenként kötnek egy-egy házasságot. Az amerikai statisztikus csak azt látja, hogy több a születés, mint a halál, a fogdmegek jobban működnek, mint a gyilkosok, a házasságok gyakoribbak, mint a válópörök. És mivel a számok ezt vallják, a statisztikus leveti pápaszemét, félrecsapja kalapját, féllábán tánczol és dühösen hirdeti, hogy ebben a földi létben több az öröm, mint a gyász. Pedig a kérdés eldöntése korántsem oly egyszerű, mint az amerikai statisztikus gondolja. Tömérdek filozófus kereste már a helyes feleletet, de még senki sem tudta meggyőzni a világot arról, hogy az ő válasza a helyes. Számok szembeállításával lehetetlenség elintézni a harapós problémát. Mérésekkel egyáltalán nem jutunk közelebb a czélhoz, mert sem az öröm, sem a fájdalom megmérésére nincsen alkalmas hosszúsági, űr- vagy súlymértékünk. Ki volna oly botor, hogy meg merné becsülni a földön bizonyos pillanatban meglevő öröm vagy gyász egész tömegét ? Az amerikai statisztikus módszere semmit sem ér. Még az sem bizonyos, hogy a számadatai helyesek és pontosak. De ki irigyli tőle a pontosságot ! Még azt is elismerem, hogy a számain a legszigorúbb ellenőrzés sem találna kivetni valót. De mit csináljak a számaival ? Menthetetlenül nema számok, sem az örömről, sem a gyászról igaz dolgokat nem árulnak el. Hétperczenként hal meg egy ember, kétperczenként születik egy, tehát már a halállal és a születéssel is kapcsolatban majdnem háromszor akkora az öröm, mint a gyász. Ez a statisztikusnak a bolond beszéde. Pedig nem minden halál gyász, és nem minden születés öröm. Aztán meg sem a gyász, mely halálból fakad, sem az öröm, amit születések vernek föl, nem mindig és nem mindenütt egyforma. Egyetlenegy ember halála olykor nagyobb gyászt szül, mint a mekkora öröm kaczag száz születés nyomában. És nem ritkán százan halnak meg, a kikért annyi könyet sem sajtol a szemekből a fájdalom, mint a hánynyal egyetlen embernek a születését üdvözli az öröm. Éppen olyan meddő erőlködés a házasságkötésekre és az elválásokra való hivatkozás. Sokkal több az új frigy, mint a régieknek a felbomlása. Ez igaz, de nem igaz az, hogy ennélfogva a két nemnek egymáshoz való viszonyában is többnek kell lennie az örömnekmint agyásznak. Nem szólok arról, hogy sok házasság a legfeketébb gyász az egyik félre, olykor mind a kettőre, sok válás pedig a legnagyobb öröm. Az egyszerűsítés kedvéért napfénynek mondok minden házasságot, éjszakának minden válást. De az egyes esetek még így sem bújtathatók egyforma köntösbe. Könynyen elképzelhetni, hogy egyetlen házasság néha annyi örömöt áraszt széjjel, amely fölér tíz válás keserűségével, de viszont egyetlen válás annyi bajt okozhat, amihez mérve száz házasságkötés langyos öröme is elenyésző csekélység. Roppantul gyerekesen könnyíti meg magának feladatát az a jámbor, aki csak szimplán egymás mellé rakja az eseteket és igy szól: egy halál — egy gyászegység ; egy születés — egy örömegység ; tíz halál — tíz gyászegység, ugyanakkor húsz születés — húsz örömegység, tehát több az öröm. Az amerikai statisztikus pedig így tréfál komolyan és szánalmas együgyűségnél egyebet nem tud kisütni. Azt megállapíthatom, hogy a születések