Az Ujság, 1908. július/1 (6. évfolyam, 158-169. szám)

1908-07-10 / 165. szám

t és a költségek leszállítását követeli. A franczia­­orosz egyezmény hasznos a békének. Elnök fel­szólítja a szónokot, ne avatkozzék Oroszország belpolitikájába. Pichon külügyminiszter tiltako­zik a Laissières szenátor által az orosz belügyi politika tárgyában mondottak ellen, s ezután 282 szavazattal 1 ellenében megszavazták az uta­zás költségeire kért 400.000 frank hitelt. Pelletan, a pénzügyi bizottság elnöke, az ülés­szak meghosszabbítását ajánlja, mert a javaslat tárgyalása befejezendő. Caillaux pénzügyminisz­ter utalással arra, hogy az elnök távollétében nem lehet tárgyalni, továbbá nyár lévén, úgyis kevés képviselő volna jelen, nem helyesli a javaslatot. Pelletan javaslatát végül elvetik, mire az ülés véget ért. A szorb válság,­ ­ Belgrád­, július 9. A király nem fogadta el Velimirovics lemondását a kabinetalakításra vo­natkozó megbízásról. Milovanovics, a­kit a király tegnap fogadott, koalíc­iós kabinet alakítását java­solta, a­melynek feladata volna az apanázs nélküli költségvetés és az Ausztria-Magy­arországgal való kereskedelmi szerződés elintézése után új válasz­tásokat kiírni. A király ma az ifjú-radikális párt­vezéreket palotájába hívta meg. Kiszivárgott hírek szerint Ljuba Sztojanovics akként gondolta a­z ó-radikálisokkal való megegyezést elérhetőnek, hogy az ó-radikálisok a házszabályrevíziót az új ezkupszmnának engedjék át, a­mely esetben als ifjú­ radikálisok lemondanának két ó-radikális kép­viselői mandátum megsemmisítésére irányuló köve­teléseikről. Egyúttal kijelentette Sztojanovics, hogy ha Pasics tényleg óhajtja a kompromisszu­mot, pártklubja pedig nem követi őt, vonja le a konzekvenc­iákat ebből. Ebben az esetben hinni lehetne őszinteségében. Máskülönben nyilvánvaló volna, hogy az ó-radikálisok nem államérdekből, hanem csak pártérdekből vannak a kompromisszum ellen és a helyzet így is tiszta volna. Több órai tanácskozás után az ó-radikális párt meghívta klubjának választmányát, hogy az ifjú-radikáli­sokkal ismét lépjen tárgyalásba és legjobb belátása szerint kösse­­meg vele a kompromisszumot. Az ifjú-radikálisok szintén felhatalmazták delegátusaikat, hogy a párttal való előzetes tár­gyalások nélkül kössenek kompromisszumot az a-radikálisok megbízottaival. E határozat követ­keztében azt hiszik, hogy a kedden zátonyra futott kompromisszumot mégis megkötik, annál is inkább, mert a válság hosszadalmassága miatt az országban már feszült hangulat uralkodik. A türelmetlenség annál nagyobb, mert úgy a mezőgazdák, mint a kereskedők már biztosat szeretnének tudni a monarchiával kötött szer­ződést illetőleg. Belgrád, július 9. (Saját tudósítónk távirata.) A király parancsára, K­ir szerint, ismét megkezdik a tárgyalásokat az ifjú-radikálisok és az ó-radiká­lisok között. Péter király tegnap az ó-radikálisok vezérének kijelentette, hogy az ország érdekében áll, hogy létrejöjjön a megegyezés a két radikális csoport között. Az ó-radikálisokat a királytól ér­kezett üzenet szerfelett meglepte. Tegnap este érkezett klubjukba, a­hol éppen heves vita volt. Az üzenet hatása alatt az addig harczias hangulat­ban rögtön változás állott be. A klub felhatalmazta a bizottságot, hogy az ifjú-radikálisokkal való tárgyalásokat újból kezdje meg és esetleg fejezze is be. Péter király ma az ifjú-radikálisok vezéreit is kihallgatásra idézte, hogy a megegyezésnek megnyerje őket. A két fél delegáltjai ma este gyűl­tek össze. Azt hiszik, hogy holnapig meglesz a megegyezés és megalakítják a Velimirovics-kabi­­netet, hogy a királynak, a­ki országa sorsán any­­nyira aggódik, vasárnapi születésenapja alkal­mából kedveskedjenek ezzel. A paraguay-i forradalom. Rio de Janeiro, julius 9. Brazília hivatalosan elismerte Paraguay forradalmi kormányát. A Kongó-javaslat. Brüsszel, július 9. (Kamara.) A Kongó-javaslat tárgyalásának elnapolására vonatkozó javaslat tárgyalása sorén Sollaert miniszterelnök kijelenti hogy a kormány felelős az országnak a nemzeti függetlenségéért és ez okból óvakodni fog attól, hogy a külföldnek megengedi,etetn a kenezrrszió-­kat tegyenek, másrészről a külfölddel indult tár­gyalásokat folytatni kell, h­a ezek véget érnek. AZ ÚJSÁG Péntek, július 10, akkor a vonatkozó iratokat a kamara elé ter­jesztik. Több képviselő azt javasolja, hogy az Angliával folytatott tárgyalások befejezéséig füg­­geesszék fel a vitát. A miniszterelnök utalással arra, hogy a tárgyalások az annexió tervével nem állanak összefüggésbe, az elhalasztási indít­vány elvetését kéri. A javaslatot 70 szavazattal 60 ellenében elvetik. Az Estriesburg-fsör. — Távirati tudósítások. — Berlin, július 9. Az Eulenburg-perben tegnap tetőpontjához ért a bizonyítási eljárás. Miután a két fő terhelő tanút, Ernst h­alászmestert és Riedl tejkereskedőt kihallgatták,­­a többi tanú kihallgatása már keve­sebb időt fog igénybe venni és a bizonyítási el­járás sokkal gyorsabban fog haladni, sőt, mint a Lokalanzeiger-rel köztik, az sem lehetetlen, hogy a pert már a jövő hét közepén befejezhetik. A tegnapi tárgyaláson szóba került az a levél is, a­melyet Dorina h­erczeg a Pierson-ügyben Eulenburg herczeghez intézett és a­melyben töb­bek közt ezt írja : „ Egész egyszerűen olyan hazug fráter vagy, hogy bánt a lelkiismeret, hogy egy ilyen ficzkót a császár bizalmasabb környezetébe bevezettem. Hogy az egész levelet felolvasták-e, vagy pedig csak egyes részeit, még nem tudják. Kanzov elnök és Isenbiel főügyész kiemelte, hogy ez a levél nagyon jellemzi a vádlott igaz­ságszeretetét, a­melyet már a tárgyalás eddigi n­e­v­e is m­eg­­bízhatatlannak tüntetett föl. Eulenburg herczeg állítólag arra törekedett, hogy Vilmos császár személyét belevonja a dologba. Ezt azonban az elnök megakadályozta. Eulenburg nagyon éles szavakkal nyilatkozott Dolna grófról, a­kit a legirigyebb és legrosszabb hiszemű embernek mon­dott, majd tiltakozott az ellen, hogy a Pierson­­ügyet a tárgyalásba belevonják, miközben kijelen­tette, hogy ennek a bonyolult ügynek a tárgyalása nagyon sok időt venne igénybe és sok új tanú megidézését tenné szükségessé. Szóba került ez­után, hogy Dohna herczeget is meg kellene idézni, de még nem tudják, hogy a törvényszék erre nézve micsoda határozatot hozott. Sokat emle­gették Kistler udvari tanácsost, a ki Münchenben közlegény sorban katonáskodott, de jószerencsére összehozta őt Eulenburggal s katonai szolgálata után a herczeg komornyikja lett. Vele ment Bécsbe is s az osztrák császárvárosban a német nagy­­követségre került. Mikor a herczeg megvált a nagykövetségtől, Kistlert udvari tanácsossá nevez­tette ki Bajorországban, a hol a czimekre nagyon sokat adnak. Kistler udvari tanácsos hamarosan igazgatósági tagja lett egy nagy iparvállalatnak húszezer márka ért fizetéssel. Kistler volt az, a­ki Ernstet ismételten felkereste, és rá akarta bírni, hogy ne valljon Eulenburg ellen. A tegnapi tárgyalás után a déli szünet alatt két esküdt elbocsájtását kérte, de az elnök len­­­vükre beszélt, hogy maradjanak, mert ha így megy tovább a dolog, jóformán esküdt nélkül marad. A két esküdt erre elállt,attól a kérésétől, hogy elbocsássák őket. A védelem indítványt tett arra nézve, hogy a tárgyalást ma szakítsák félbe, de ezt a törvényszék nem fogadta el. Lehet azonban, hogy hétfőn nem tárgyalnak. A stahrenbergi polgármester kihallgatása az Eulersburg-per tegnapi tárgyalásán kis inczidenssel járt. A polgármester vallomása után a jegyző­könyv vezetője felemelkedett és azt kérdezte, hogy a tanú meg van-e esketve, mert az erre vonatkozó feljegyzés hiányzik a jegyzőkönyvből. Az államügyész nem emlékezett, az elnök nem emlékezett és a szavazóbírák se tudták, hogy a tanút megeskették-e ? Ekkor felállt egy esküdt és kijelentette, hogy ő az esketésnél minden tanút jól szemügyre szokott venni és világosan emlék­szik rá, hogy a tanút megeskették. Ezt a közlést megelégedéssel fogadták és a tanút elbocsátották. Bor­in, július 9. Isenbiel főállamügyész erre a következőket mondotta: — Roppantul sajnálom a tanút, a­miért ily lelki kínokban szenved ; sajnálom azt is, hogy azt a teljesen alaptalan félelmet táplálja, mintha itt bárki is bántani akarná. De feltétlenül szük­ségesnek tartom a jelenlétét s elbocsátásába csak abban az esetben egyezném bele, ha a vád­lott most kinyilatkoztatja, hogy mindaz igaz, a­mit Ernst itt vallott. Majd a vádlott felé fordult s igy szólt hozzá : — Könnyítsen a lelkén s tegyen töredelmes vallomást! A herczeg hallgat, a földre szegzi tekintetét s fejét rázza. Az elnök kéri Ernst tanút, szedje össze min­den erejét; szombaton nem lesz ülés s akkor hétfőig otthon maradhat. Ernst rosszullétének okát az orvosi vizsgálat a nagy lelki izgalmakban, honvágyban s gyer­mekei után való vágyódásában állapította meg. Kihallgattak még több építőmunkást, a­kik Riedllel együtt dolgoztak ; ezek a tanuk Riedl szavahihetőségéről vallottak. Kistler udvari tanácsos bejelentette az elnök­nek, hogy Ernst tanúi ellen hamis eskü miatt fel­jelentést tesz. Az elnök azonban nem fogadta el a feljelentést s utasította Kistlert, hogy később tegye meg. Ezután a vádlott két gazdasszonyát hallgat­ták ki. Gehrke, az egyik, a herczeget jóságos gazdának írja le s azt vallja, hogy a természet­­ellenes hajlamairól szóló híresztelésekről sohasem hallott. A másik házvezetőnő, Schönfeld, München­ben szolgált a herczegnél; nem tud arról, hogy gazdájánál feltűnő látogatások történtek volna. Schwulst Lajos berlini szabót hallgatták ki ezután. A nyolc­van esztendős tanú minden tar­tózkodás nélkül elmondotta, hogy 15 maga is homo­szexuális s Berlinben és Münchenben hasonló érzésű emberek társaságában sokszor fordult meg. Személyesen nem ismeri a vádlottat, de barátjai körében általánosan tudtak a herczeg homoszexuális hajlandóságairól. Több érdekes nyilatkozatot tett Lónyay grófról, a müncheni osztrák-magyar követ­ség egykori titkáráról. Elmondotta, hogy Lónyay gróf benső barátságban volt Eulenburg herczeg­­gel. Lónyay gróf a homoszexuálisok körében igen ismert személyiség volt. A tanú Lónyay grófot homoszexuálisok által látogatott lebujban ismerte meg. Azt nem tudja, hogy Eulenburg herczeg részt vett-e a müncheni osztrák-magyar követ­ségen rendezett homoszexuális teaestéken. A vádlott tagadja, hogy valaha is igénybe vett volna hajtóvadászatokon testőrulánusokat , mindig csak a környékbeli falvakból fogadott fel embereket. Igen beható kihallgatásnak vetették alá Lem­mel titkos igazságügyi tanácsost, a herczegnek sok éven át jogi tanácsosát. Többek között azt vallotta, hogy Hardennek a Zukunft­ban közölt észrevétele és különféle sajtóbeli támadások alap­ján két személy jelenlétében szóba hozta Eulen­­burg előtt az ügyet. A herczeg egészen megdöbbent s azt kérdezte, mit lehetne tenni ez ellen. A tanú előadta továbbá, hogy a herczeg kijelentette előtte, hogy minden homoszexuális cselekedett megvetésre méltó. A főügyész és a védő több kérdést intéztek még a tanúhoz, a­ki kijelentette, hogy egyáltalában semmit sem hallott Eulenburg homoszexuális hajlamairól, illetőleg cselekedeteiről. Ezután a tárgyalást délutáni négy órakor félbeszakították és folytatását holnap délelőtti tizenegy órára tűzték ki. Holnap Tresskov bűnügyi biztost, Ti­­ze bűn­ügyi rendőrt, Moltke Kuno grófot és Todeyn masz­­szőrt akarják kihallgatni. Ernst tanút keddig el­bocsátotta a bíróság. (Saját tudósítónk távirata.) A mai tárgyalás elején Ernst Janú arra kérte a bíróságot, engedje őt hazautazni. — Nem bírom itt tovább — mondotta. — Vissza akarok térni a családomhoz, látni akarom a gyermekeimet. Tönkre tesznek engem ezek az izgalmak.

Next