Az Ujság, 1908. szeptember/1 (6. évfolyam, 214-221. szám)

1908-09-06 / 214. szám

Budapest, 1908. EISfizetési k­&ks Egész évre _ JTt, 28 k. — » Félévre _ _ „ 14 » — » Negyedévre „ _ . 7 » — » Egy tóra _ „ 2 » 40 * Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. ,1' h C VI. évfolyam. 214. szám. Of 1 ) nt Vasárnap, szeptember 6. . .......................... . , ■ ...-------------------- G'l, V.* * * r * II- '-----------------------------------------­AZ ÚJSÁG JS SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 04.32. Telelőn 56—16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákócziért 54. sz. Telelőn 64—01—02—03. Megjelen hétfő MvStelS vol­t minden nap, ünnep után ír.­­ ROVÁS. A horvátok nem mennek el az inter­parlamentáris konferencziára. Kár ! — mond­ják megkönnyebbülten a magyarok, a­kik ki­mennek oda. Heteken keresztül szinte félre­verték a harangokat : Jézus, a horvátok az interparlamentáris konferencziára készülődnek ! Egy hangjuk sem volt a bátor önbizalom szá­mára : mi is ott leszünk ! Most ellenben egész nótát is tudnak erről. De elvertük volna őket ! Valamikor, rosszabb időben, ilyesmikkel az osztrákot és a labanczot csúfoltuk, nagyobbára költött esetekkel, most a kuruczokat kell a való esetekkel így jellemezni. * •­­Még mindig nem engednek a bankügy­ből ! A bankügy rendezése nélkül nincs fúzió, kiáltják rendületlenül a függetlenségiek. Ren­dületlenül és ravaszul, mert azzal, hogy a bankügyben nem engednek, voltaképpen azt jelzik, hogy minden egyéb ügyben már enged­tek. Sajátságos negyvennyolc­as és vezér­bizottsági politika az, mely az elvhűség, a politikai kitartás kvintesszencziájának a bank­ügyhöz való ragaszkodást teszi meg. Hát a lobbi semmi ? Perszonál­unió, külön had­sereg, külön külügy már nem függetlenségi politika ? A nemzeti küzdelem megindultával e derék emberek egy rossz gombból indultak ki, hogy Széll Kálmánnak nem engedik meg a póttartalékosok behívását, s ehhez varrták a további fejlemények egész kabátját. Most a bankügy kell nekik. A kabátból a gomb. * A választóreformból a kormánysajtó még mindig nem győz eleget kitalálni. S a­mit ki­talál, azt a társak sorra átveszik és hozzá­teszik, hogy ez csak kombináczió. Aztán tár­gyalják, mondván, hogy ez a kormány terve. S Andrássy hallgat és tárgyal a főispánokkal a kerületek beosztásáról. S az ellenkoalíczió­­beliek mindent lekritizálnak s nemzeti had­járatot indítanak Andrássy tervezete ellen. A beavatottak pedig januárra halasztják a tárgyalást, mert addig a sajtó hadd barát­­koztassa meg a publikumot a javaslattal. Addig pedig titokban kell tartani a javaslatot, hogy a publikumot ne izgathassák a javaslat ellen. Ugyebár, a sok össze-vissza beszédnek semmi értelme ? De azért mégis a grand kabi­net politikája és taktikája. KOBOZ KRÓNIKÁJA. No gyerekek, vége a jó időknek. Iskola, vörheny, kanyaró kezdődnek. Algebra, mértan, költészettan, hittan. Hatféle nyelvtan, — szóval, minden itt van. Jön a latin remekirókban dívó Accusativus cu­m infinitivo, A szecska-módra szételemzett éposz, S a jellemképző Cornelius Nepos. Az antik hősök biográfiája Hasson modern kor magoló fiára. — Majd akkor itt is, úgy reméljük, sok lesz A Miltiades, Cimon, Themistocles. S tán lenne is, csak e modern diákság Né látná uj kor hősinek vívását. De olvas lapot is — és abba’ sok van, Mire nincs »jellem« a­ klasszikusokban. • Hallhatja aztán lelkes kis tanártul, Hogy így-úgy — et si fr­actus illabatur, A justus tenax férfi mégse’ hitvány : Gúnynyal mosolyg a padban a tanítvány A legeslegfőbb hon-tanár beszéde, Apponyié jut akkor épp eszébe, A mely szerint : a justus tenax férfi Ma okosan kerülő útra tér ki. Hősködni s elszelelni — mai napság Ez az okosság s honfi-férfiasság. Előbb hős szájjal kell a hont tüzelni, Utóbb bölcs szájjal le­szenteltvizelni. Hétfőn jön a király. Nem a szive hozza, nem a magyar haza vonzza. El­végre olykor jönnie kell és most magyar földön lesznek a hadgyakorlatok s Buda­pesten székelnek majd a delegácziók. Tehát jön és itt lesz vagy négy hétig. Hódolattal üdvözöljük. Nem a mi kenyerünk, hogy a sorok közé rejtsük mondanivalónkat. "Nyíltan, becsületesen, nem telhetik örömünk e királyi látogatásban. A szívünk tele van keserűséggel, a gondolatunk pesszimisz­­tikus. De a keserűség nem a király sze­mélye ellen fordul, nem is az ő hideg­sége ellen, melylyel a kegyvesztett Ma­gyarországot fölkeresi, mikor el nem ke­rülheti. Ferencz József ma is az a minta­király, a ki volt, mikor a magyar szív melegségét melegséggel viszonozta. Mikor szintén nem állandóan tartózkodott itt, Előbb a népet meredeknek vinni, Utóbb kerülő útra visszahívni. Hirdetni elvet, de előbb se’ hinni, Utóbb se’ nyiltan, s mégis visszaszívni. Előbb királytól jussát elperelni, Utóbb császárnak csúful leszerelni, Hont meredeknek futtatni — s nem futni kerülő úton bársonyszékbe jutni. Legfőbb közoktatónk és többi társa Példával oktat ily klassziczitásra. S mit antik szálból fon a sok tanárka, Ministerük­et így nyesi, mint Párka. A nebuló, mi nagy az antikokban, Mind butaságul nézi le titokban. Vagy tán egyéb a bátor szókimondás ?­­• Bújhatna Gesztre ma Epamm­ondás ! ... ^ Ki tréfából sem hazudik soha, Ma olyan államférfi ostoba. A legnagyobbnak is becset az ad, Hogy tréfából sem szólna igazat. S a legkisebb is, ha dicsőült apja Örökét bécsi zálogházba csapja. S fenntartott elvről szólni mégsem átall: Nagy s szent ma, csupa — zálogczédulákkal. Ilyen az élet iskolája már itt. Taníthat könyvbül sok tanár akármit, Nagyobb urakra többet ád a gyermek, S képződnek egyre a magyar modernek. Elvek, adott szó, — nektek ’esés jóestét! Egyenes úton járni kész nevetség. Kerülő úton bujkálni okosság, Mert nagyra vitték mind, kik ezt tapossák. A király, de gyakrabban, s mindig a szíve hozta közénk, nem az elkerülhetetlenség. Sze­retet és tisztelet bőven vár itt reá, csak látni nem fogja és hinni nem fog benne. S arról is meg lehetünk győződve, hogy magyar alattvalóira ugyanazzal az ural­kodói kötelesség­szerűséggel gondol, mint régebben, mikor a magyar nemzet még a mosolyáról ismert királyára, nemcsak a lakájai k­vréjéről. Szó sincs róla, a nemzet és királya között az érzelmi vi­szony nem változott meg, csak meg­lazult. Kiesett belőle az intimitás, az egyérzésűek közvetetlensége. Ezt mint politikai szimptóm­át emel­jük ki. Ez is a koalíc­ió műve. A király elidegenedett tőlünk, mert a nemzeti küzdelem után a mai nemzeti kormány­ban kell Magyarország népét látnia. Mit is tarthat erről a kormányról s rend­szeréről ? Lám, lám ! Míg csak vezérlő­­bizottság voltak, az országban nem le­hetett rendet és nyugodalmat szerezni magyar vezérszó és önálló vámterület nélkül. A király az ellenkezőt vitatta velük szemben. S alig hogy kinevezést kaptak, hatalomhoz és konczokhoz ju­tottak, kisült, hogy senkinek sem kell a magyar vezényszó, legkevésbé nekik. Mint vélekedjék nem a király, hanem akárki az ilyen emberekről ? S mint arról a nemzetről, melyre ráfogták, hogy a zsaroló Rabagasok e nemzet legderekabb­jai ? Ha mi ismerjük és megvetjük a krí­zissé élesedett nemzeti konfliktus gyors elsimítását puszta miniszteri tárczák ado­mányozásával, mennyivel jogosabb éles-Még fizikában is csal az elmélet. Uj lejtő-törvényt hirdet a közélet . Lejtőre jutván elvei nagy urnák, önérdeke­ mind fölfelé gurulnak. E rém-okos példákon nevelődnek Reményei a nemzeti jövőnek. Az iskolai tananyag még ódon. De e miatt már csöppet sem aggódom. Nagy fuzió-terv jelzi, íme, már azt : Magyart magyartól az elv el nem választ. Hol semmi elv nincs, mind szétoszla köddé, Ott elvkülömbség nem gyújt harczra többé. S egész magyarság egyre jobban s jobban Egységessé lesz egy piszok akolban. Csak etetésért bég majd, mint a birkák — S le fogják vágni, kik máig csak nyírták Lapunk mai száma 54 oldal. K. Ln$f§dsi©sz Idillid®!. Irta Hg. F. A korfui fogadó előcsarnokában gépírásos hirdetés van kiragasztva, mely poroszosan katonás nyelven tudatja az utazó emberiség­gel, hogy »das Kaiserliche Lustschlosz Ach­il­­leien« naponta 11 órától 5 óráig, egy drachma belépődíj lefizetése mellett, megtekinthető. A kastély portása nyomtatott belépőjegyet is ad az embernek. És ezzel le is hámlott az Achil­­leionról a titokzatos és gyöngéd varázs, mely Erzsébet királyné idejében körülvette. Boldo­gult királynénk idejében természetesen nem szedtek belépődíjat. Volt idő, mikor egyáltalá­ban senkinek sem engedték meg a kastél

Next