Az Ujság, 1908. október/2 (6. évfolyam, 248-261. szám)

1908-10-16 / 248. szám

Péntek, október 16. AZ ÚJSÁG terén segíthessünk. Én tehát a legjobb indulattal fogadom kérésüket és rajta leszek, hogy a belügy­miniszterrel egyetértejé", a­kit természetesen ebben a kérdésben a döntő szó illet, kérésüket lehetőleg teljesítsük. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter így válaszolt a küldöttségnek : — Az a két millió, a­mely a városok segé­lyezésére felvétetett, a pénzügyi kormány költség­­vetésébe illesztetett be, úgy­hogy arról, legalább az ügy mai stádiumában, nem rendelkezhetem, hanem csakis a pénzügyminiszterrel való közös elhatározás alapján. Elvi alapokra ennek meg­osztását alig lehet helyezni, mert nagyon is csekély ez az összeg ahhoz, hogy megoldja azt, a mi szemünk előtt lebegett. Ez egy részletfizetés, a­melynél többet mai pénzügyi helyzetünk mellett nem lehetett felvenni. De hogy ezt miként fogjuk felosztani, arra vonatkozólag ma még nyilatkozat­aikat nem tehetek. „­­ Közös miniszterek kihallgatáson. A király Schönaich Ferencz báró közös hadügyminisztert ma délután három órakor külön kihallgatáson fogadta. A hadügyminiszter a tábornoki karban történő előléptetésekre vonatkozó javaslatát ter­jesztette a király elé. Aerenthal báró külügy­miniszter szintén kihallgatáson volt ma délután. Montecuccoli tengerészeti parancsnokot is fogadta a király, hír szerint a tengerészeti előléptetések tárgyában.­­ A Reichsrath megnyitása. Bécsből jelen­tik. Az osztrák képviselőház legközelebbi ülését november tizedikére hívták össze.­­ A választójog. A kormány választójogi tervezetével szemben alakult ellenkoalíc­ióról ma Hodzsa Milán nemzetiségi képviselő nyilatkozik. Kijelenti, hogy az nemcsak fel nem bomlott, ha­nem néhány hét óta teljes működését fejti ki. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter ma este a delegáczió ülésezése alatt felkereste Wekerle Sándor miniszterelnököt. Wekerle Sándor miniszterelnök, Andrássy Gyula gróf belügyminiszter és Hadik János gróf belügyi államtitkár fél héttől nyolc­ óráig tanácskoztak együtt. A dolog feltűnést kel­tett a delegátusok között, azt beszélték, hogy a választójog sorsában kellett valami változásnak történnie, és pedig az uralkodó álláspontját ille­tőleg s erről tanácskoznak. A kormány köréből csak azt hangoztatják, hogy a javaslatot a kép­viselőház elé terjesztik, arról, hogy az előzetes Ervin : És miért nevezi ezt észházasság­­nnak ? Sok pénzt kap vele ? A kamarás: Pénzem elég van így is. Hanem szerető, hű, gondozó feleséget kapok, a­ki mellettem lesz akkor, a­mikor egy napon megrokkanok és nem tudok majd kilépni az ágyból. Mindig féltem ettől a pillanattól és érzem, hogy egyre közeledik. Ervin : Én ott kezdtem az életet. Tudom, hogy mi az, ha az ember nem tud egy helyről elmozdulni és folyton másokra van utalva, a­kiktől olyan szivességeket vár, a­miket pénzzel nem lehet megfizetni és a­mik csak akkor esnek jól, ha tiszta szívből jönnek. Én ismerem ezt az állapotot, a­mely fölér a házasélettel. És azt mondhatom, hogy ez száz­szor rosszabb, mint a házasság. Három év óta egy ápolónő van mellettem, a­ki maga a jóság, az odaadás, a gyöngédség. A kamarás (egyszerre figyelni kezd) : És ? Ervin: És mégis azt mondom, hogy a legjobb nő is félelmet kelt az emberben. Cso­dálni lehet az önfeláldozásukat, a­melylyel a betegápolásnak szentelik magukat, de az ember lassanként észreveszi, hogy titkos, önző czéljaik vannak, a­miket nem röstelnek, hanem a­mikre állandóan törekesznek. Talán szükségük is van erre, hogy jól végezhessék a dolgaikat. Nekem például folyton vigyáznom kellett, hogy az ápolónőt ne jogosítsam föl olyan reményre, a­mit nem akartam beváltani. Eleinte burkoltan, később már egészen nyíl­tan házassági ajánlatot tett. j. A kamarás : Ez nem igaz ! Ervin : Pedig igaz. Én nem szoktam ha­zudni, nagypapa. És alig várom azt az időt, a­mikor a nagypapa mellettem fog ülni egy karosszékben és beszélni fen az életről, a­me­lyet fenékig megismerhetett. Nekem az egyedül­lét nem tesz jót és már gyakran töprengtem rajta, hogy ne vegyem-e feleségül az ápolónőt. De attól féltem, hogy a­mint ezt megteszem, ezzel ő elérte a czélját és többé nem fogja sarkalni semmi az ambíczióját, így még remél mindig és annál odaadóbb, szolgálatkészebb. A kamarás : Ez nem igaz. Ervin : Én három év alatt kitanultam a nőket. Belelátok a lelkükbe. A kamarás : Nagyon rosszul látja őket, Ervin. Matild nem az a nő, a­ki önzésből tesz valamit. Én is három év óta kisérem figye­lemmel és mondhatom, hogy egy angyal nem lehet olyan jó, mint a­milyen jó ő önhöz. Ez hatott meg engem leginkább. Matild ama nők közé tartozik, a­kik azért születtek a vi­lágra, hogy jót tegyenek. És boldog lehet az a férfi, a­kinek ő a kezét nyújtja . . . Ervin (meglepetve) : Most már értem ... Tehát nagypapa őt akarja feleségül venni! A kamarás : Nos hát igen !... Talán ki­fogása van ellene ? Ervin: Ez a házasság könnyelműség, egyenesen őrültség volna. Gondoljon kamarási méltóságára, társadalmi összeköttetéseire, jó hírére. Ezt a házasságot minden erőmmel meg fogom akadályozni! A kamarás: A szívnek ön nem vethet gátat! Ervin : És mégis meg fogom mutatni! A kamarás : Mit akar tenni ? Ervin: Én fogom feleségül venni Ma­­tildot. A kamarás : Erről már alaposan lekésett. Matild tegnap óta a feleségem, szankczió megvan-e és milyen mértékben van meg, mélységesen hallgatnak. A románok közt az analfabéták oktatását első ízben Babes Emil dr. pendítette meg a nagy­szebeni metropolita lapjában s most a román lapok mind behatóan foglalkoznak e dologgal. A karán­­sebesi »Severinul«,­­Burdia Szilárd alkotmánypárti képviselő lapja czikksorozatot közöl, a­melyben felhívja a román »Astra« közművelődési egyesüle­tet, hogy szervezze a felnőttek oktatását, minden román faluban nyisson haladéktalanul tanfolyamot s taníttassa a felnőtteket írás-olvasásra, ne csak azért, hogy választói jogra tarthassanak igényt, hanem azért is, hogy a román nép előbbre jus­son. Szóval a románok között a túlzók részéről a »nemzet ellenségei« gyanánt h­íresztelt mérsékel­tek propagálják a nép művelődését. Temesvárott a munkásnép minden este utczai tüntetéseket, verekedéseket rendez. Ma este is nagy demon­­stráczió volt. Steiner, Hajdú és Dobroszláv kormánypárti képviselők lakása előtt.­­ A Ne temere ellen. Beszterczebányára írják, hogy a vármegye törvényhatósága ma Osztroluczky Miklós főispán elnöklésével ülést tartott, a­melyen a Ne temere pápai bullát tár­gyalták. A közgyűlés elfogadta Radvánszky Antal báró javaslatát, hogy a bulla ellen való orvoslásra az országgyűlést hívják fel.­­ Aerenthal Bécsben. Aerenthal báró külügyminisz­ter szombaton Budapestről Bécsbe utazik, s onnan hétfőn vagy kedden tér ismét vissza.­­ A szerzői jog revíziója. Berlinből táviratoz­­zák . A szerzői jog dolgában ülésező konferenczia mai második ülésén fölolvasták azt a táviratot, melylyel Vilmos császár a konferenczia üdvözlő táviratára válaszolt. Az ülés folyamán Körner dr. külügyminiszteri igazgató a berni iroda tiszt­viselői számára létesítendő nyugdíjalapra vonat­kozó indítványt okolta meg, a­melyet a plénum a bizottság elé utalt. Köhler dr. titkos igazságügyi ta­nácsos áttekintő ismertetést nyújt a szerzői jog történetéről. Oeterried dr. tanár ismertette a berni egyezmény rendszerét, tartalmát és előmunkálatait. Végül azt az óhaját fejezte ki, hogy a még hiányzó államok csatlakozzanak az unióhoz. Ezután a revideált berni egyezmény egyes határozmányairól megnyitották az általános vitát. Az egyes javasla­tokat részletes megvitatás végett a bizottsághoz utalták, a­melynek első ülését holnapra tűzték ki. A katonai költségek. — A magyar hadügyi bizottság ülése. — A magyar delegáczió hadügyi albizottsága ma délelőtt összeült s megszavazta a hadügyi költségvetést általában változatlanul. Estig végzett a katonai tárczának a delegáczió elé tartozó többi ügyiével, sőt a hadügyi költség­­vetés részleteiből is sokat letárgyalt. Komoly ellenvetés nem igen volt. Itt-ott felhangzott valami artikulálatlan panaszhang, a­miből az volt kivehető, hogy a hadsereg még a nem­zeti kormány idejében sem alkalmazkodik a magyar állameszme követelményeihez, pedig a hadsereg erejére hamar szükség lehet. A félkarú ember is az ujjait fájlalja időváltozás­kor. A hadügyminiszter szánta-bánta az esetet, kijelentette, hogy ő reméli a jogos kérdések megoldását, a­mit eddig a politikai viszonyok hátráltattak. — Helyes, helyes, — bólogatott a bizott­ság — reméljük, ezentúl másképp lesz , sza­vazzunk. Megújítottak egy csomó régi utasítást, ipari szállításról, tisztképzésről s más eséléről. Szabó István indítványára kimondották, hogy a magyarországi katonaiskolákban csak ma­gyarul tudó tanárok legyenek alkalmazhatók. Tisztázták a fizetésemelést, úgy hogy ennek megokolása most már még zavarosabb, mint eddig volt. Más külön följegyezni való nem igen történt. (Általánosságban megszavazzák.) Barabás Béla elnök az ülést megnyitja. Okolicsányi László előadó részletesen ismer­teti a hadsereg 1909. évi költségvetését. Az egyes tételek vizsgálata alapján arra a tapasztalatra jut, hogy a hadsereg fejlesztése tekintetében ebben a költségvetésben semmiféle kezdeményező lépés nem történik. Bizonyos aggodalommal tölthet el mindenkit az a körülmény, hogy hadseregünk ezen a téren stagnáczióra van kárhoztatva, de ez a je­lenlegi politikai helyzet következménye, mely a hadsereg fejlesztését egyelőre mindaddig kizárja, m­íg a hadsereg a maga berendezésében intézmény­­szerűleg nem alkalmazkodik a magyar állameszme követelményeihez. Zichy Miklós gróf örömmel konstatálja, hogy az albizottságot eddig megkímélték a német­nyelvű előterjesztéstől. Nem osztja az előadó néze­tét, hogy a hadseregben semmi fejlesztés nem tör­­történt. Okolicsányi László előadó : Hol történt fej­lesztés ? Zichy Miklós: A lovaknál. (Derültség.) Az előadó dicshimnuszt zengett arról, hogyan oldotta meg a hadügyminiszter a tiszti fizetésemelést. Erre még lesz megjegyzése. Életbevágó intézke­dések tényleg nem történtek, de 1906. óta folyto­nosan történtek apróbb, a hadsereg fejlesztésére irányuló intézkedések. Bakonyi Samu a költségvetést elfogadja ugyan, de ez nem érinti elvi álláspontját, melyet mint a függetlenségi párt tagja elfoglal, nem jelenti a függetlenségi programaitól való eltérést. A magyar nemzet mindenben megfelelt a megállapodásból folyó kötelezettségeinek, de ezzel szemben a másik részről nem tapasztalható oly mértékű közeledés, mely lehetségessé tette volna a kínos mozdulatlan­ságnak enyhítését, a­melyet a hadseregre vonat­kozólag az előadó is kimutatott. Rudnyánszky József báró minden fentartás nélkül megszavazza a hadügyi költségvetést. Ugron Gábor fejtegeti, hogy a dualizmus a hadseregben nem érvényesül. Nem akarja meg­bontani a hadsereg harczi készségét s ezért a foko­zatos átmenetnek a hive. A­mikor egész Európa új átalakulásban van, erős hadseregre van szükség; ebből a szempontból kifogásolja a hadsereg szel­lemének újabban ismét erősödő elzárkózottságát. Ha szükségessé válik a katonai erőnek érvényesí­tése, a magyar nemzet egy pillanatig sem fog ha­bozni, hogy a maga erejét a hadsereg mögé állítsa. Tartsa szem előtt a kormány a külügyi helyzet megítélésében, hogy a hadseregnek az a hivatása, hogy kéz legyen, a­mely azonnal sújt, midőn súj­tani kell. Bernáth Béla sajnálattal tapasztalja, hogy a közvélemény által hangosan kívánt és a törvény által biztosított nemzeti jogok mindeddig meg nem valósultak. Éppen a hadsereg harczképessége sürgeti a nemzeti gondolat végrehajtását,az egész .

Next