Az Ujság, 1908. november/2 (6. évfolyam, 275-286. szám)
1908-11-17 / 275. szám
Kedd, november 17. AZ ÚJSÁG ban vagy államokban van-e és mily bűncselekmény miatt még végrehajtásra váró ítélet, végül, hogy nem forognak-e fenn ránézve olyan körülmények, melyek folytán reá ■különös hátrány származnék abból, ha a toloncolás következtében hazájába vagy a közbeeső államba kerülne. Az elítéltnek válaszát jegyzőkönyvbe kell foglalni és a belügyminiszterhez kell további utasítás adása végett felterjeszteni. Ugyanígy kell eljárni azokkal a külföldiekkel szemben, akik az országból való kiutasításra ítéltettek s e rendelet hatályba lépte napján már megkezdették főbüntetésük kitöltését. Az annexiós bizottság. Az annexiós bizottság holnap délelőtt ülést tart, hogy előadót válaszszon. Okolicsányi László, a bizottság új előadó jelöltje ma a képviselőház folyosóján ezeket mondotta : — A bizottság, amikor Visontai Soma előadóságát kifogásolta, nem akart antiszemita érzelmeiről tanúságot tenni. A bizottság tagjai azon a véleményen vannak, hogy zsidó nem képviselheti a parlamentben a javaslatot. Az annektált országok népe, amelyet a legélesebb vallási ellentétek három pártra osztanak, rossz szemmel nézné, ha ügyeiről a képviselőház egy vallási szempontokból önkéntelenül is elfogult képviselő előadása alapján határozna. A Házban, továbbá a javaslat tárgyalása során hivatalosan is állást kell foglalni azok ellen a törekvések ellen, amelyek Boszniát katalizálni akarják. Az állásfoglalásnak alig lenne súlya, ha a katalizáló törekvések ellen zsidó vallású képviselő tiltakoznék. Okolicsányin kívül van már más előadójelölt is, Rakovszky Béla, aki a képviselőházban a szerb radikálisok mesterkedéseit és a nagyszerb propagandát leleplezte s idők során több külügyi kérdésben felszólalt.* Koalicziós értekezlet. A kormány szövetséges pártjai holnap, kedden, délután öt órakor a függetlenségi párt közhelyiségében értekezletet tartanak. Az 1909. évi költségvetést tárgyalják. Ez megvan. — A képviselőház ülése. —■ Ezen is túlestek, minden komoly és érdemleges tárgyalás nélkül. Egyik-másik honatyának ugyan akadt egy-két módosítása vagy indítványa a fővárosi törvény körül, de ahogy a miniszter kimondotta, hogy nem fogadhatja el, máris sietett az indítványozó mindent visszavonni, főszerkesztő urakkal is. Íme, ezek a kapcsolatok már egy olyan lánczolatot képviselnek, mely a társadalmi rétegek aljáról fel a csúcstájékig vezet. S a rasszok szelleme a rikkancsokon keresztül fel is jut a szellemi munkások eme, minden bizarrságot, minden nyárspolgárellenest kedvelő eszmekörébe s innen kerül bele az általuk ellátott apró lapok hasábjaira. Ami aztán azt az általános szétömlést jelenti, melyet már jeleztem. Egy járvány elterjedési okának és módjának megismerése persze nem szünteti azért meg a baczillusok ártalmasságát. Hiába magyarázható meg tehát a tolvajok szótárának ez a kedvessége a kiközösítettek világának ősi vonzóerejével, regényes hatásával, azért mégis ellenszenvesek ezek, modort és ízlést rontó szóbaczillusok. Mert kétségtelen, hogy ezek a szavak és szólásformák épp oly kevéssé illenek egy finomabb, magasabbrendű ember szellemi egyéniségéhez, amiként a pocsolya-hoz semmi körülmények közt se válnék be parfümnek. Akár a szellemi, akár a vagyoni arisztokráczia kapja fel tehát a bűnösök nyelvének ezeket a szállóigéit, mind a ketten arról tesznek bizonyságot, hogy szellemük és ízlésük rokon e szólásformák kreálóinak szellemével és ízlésével. S míg ott lent, a szegénység és gyalázat ingoványában minden durvaság, minden kulturátlanság mentségül hívja a gazdasági nyomor sorvasztó és torzító kegyetlenségét, fent a jóllét vagy bőség világában kultivált csirkefogótónus az öntudatosan választott durvaság undorító hatását ébreszti. Urak és hölgyek, akik a zsebmetszők nyelvét tulajdonítják el, megérdemlik, hogy velük szemben mindenki a következő elvet kövesse : »óvakodjunk a zsebmetsző-utánzóktól!« Nagyon szolgálatkészek már a fiúk. Elsőrendűen nevelt mamelukok. Polonyi Gézával egy kis malőr esett meg. Hogy, hogy nem, az irományai rendezése közben eltévesztette a helyét, s beleült az igazságügyminiszteri bársonyszékbe. Mintha mi se történt volna. És csudálatos, abszolúte semmit se változott se a parlament, se a kormány képe. Olyan ez a törvényhozás még ma is, mintha még Polónyi Géza volna az igazságügyminisztere. Holnap pihennek a honatyák, hogy holnapután aztán újabb erővel foghassanak hozzá a költségvetés tárgyalásához. Pihenni valamennyi pihen. De tárgyalni csak nagyon kevesen fognak. * A mai ülés lefolyásáról egyébként a következő részletes tudósítást adjuk: (Jelentések.) Návay Lajos elnök megemlékszik a bányaszerencsétlenségről s indítványozza, hogy a képviselőház kondoleáljon a német birodalmi tanácsnak, amit a Ház el is fogad ; bejelenti Olay Lajos képviselői mandátumáról való lemondását; bemutatja Búza Barna jelentését, a bazini választás ügyében tartott vizsgálat felől. (A főváros fejlesztése.) Németh Imre : A főváros nem bírhatja tovább azokat a terheket, amelyeket a közintézmények fokozódása ráró, már azért se, mert jövedelmeinek felhasználásában korlátozva van. Nagy baj az is, hogy Budapestnek nincs egységes szabályozási terve. Nagyon kevés a híd is s a meglevők is rossz helyen vannak. A javaslatot elfogadja. Szebeny Antal: A javaslatot a fővárosra nézve határozottan hasznosnak tartja. Szerette volna, ha a javaslat alapján már a Boráros téren lehetett volna hidat építeni. Ez épp oly szükséges volna, mint az újpesti híd. A Csepelszigeten egy kereskedelmi kikötőt kellene létesíteni. A fővárosi bizottsági tagválasztásokra vonatkozólag azt hiszi, hogy lehetetlen a jövő őszi választásokat már az új fővárosi törvény alapján rendezni, éppen ezért ez iránt valami törvénynovellát kellene készíteni. Hoitsy Pál előadó azt fejtegeti, hogy az állam a főváros számára igen nagy áldozatot hoz, ennyit még soha egy kormány se tett a fővárosért. Wekerle Sándor miniszterelnök : A felszólalásokból azt vette ki, hogy az állami közszolgáltatásokat egyedül az államnak kellene végeznie. Ez helytelen fölfogás, mert hiszen az állam városokból és községekből áll s ha az önkormányzatot fejlesztjük, feladatai is sokasodnak. Szó csak arról lehet, hogy a községek háztartása túl ne terheltessék. Erről a kormány gondoskodni akar, sőt ennek már nyoma van a jövő évi költségvetésben. Ami az adminisztrációt illeti, beismeri, hogy nemcsak a gazdasági érdek, hanem magának az adminisztrációnak érdeke is megkívánja, hogy e tekintetben lényeges változtatások történjenek. A belügyminiszter már meg is ígérte a javaslat előterjesztését. Nem tudja, az új választás előtt kész lesz-e a törvény, törekedni fognak, hogy készen legyen. Szebeny kívánságára, a novelláris intézkedést illetőleg megjegyzi, hogy a választójogi reformmal kapcsolatosan úgyis előterjesztést kell tennie a kormánynak a választási rendszer reformjáról, akkor majd lehet erről beszélni. A főváros fejlesztéséhez messzemenő kívánságokat fűznek, pedig a fejlődés közgazdaságunk emelésének kérdése. Ez pedig függ a világkonstellácziótól s a mi politikai viszonyainktól is. Ha a hitelviszonyok meg nem javulnak, a törvény jó hatása csak később fog jelentkezni. A kormány mindenesetre rajta lesz, hogy az építkezés feltételeit megjavítsa. A fővárosi alapról szólva, fölemlíti, hog az alap a múlt hónapban három millió háromszázezer korona készpénzből állt; ezt leginkább állami előlegek teszik. Az alagút kérdésében a kormány a vámmentesség behozatalára törekszik s arra, hogy az alagutat a főváros vegye át, mint nyílt utat. A kormány e tárgyban már két bizottságot is kiküldött, de a bizottság a munkálatot nem fogadta el, mert igen nagy költségeket a meghallgatott szakértők nem tartottak szükségesnek. Polónyinak azt ajánlja, hogy a hidalapot, melyet tegnap olyan busásnak tartott az állam javára, vegye át a maga számlájára. Polónyi Géza: Átveszi, de hidvámszedési jogosultság mellett. Wekerle Sándor miniszterelnök : A hidalap aktívája 8 millió 211 ezer korona, passzívája tíz millió 311 ezer korona. A kormány mégis fog új hidat építeni. A hidak jövedelme a nyereménykölcsön törlesztésére fordíttatik , 1910 után pedig a fővárosi alapé lesz A kormány e javaslattal jelentékeny áldozatot hoz a fővárosért, de ez arányban áll azzal a jövedelmi szolgáltatással, politikai és gazdasági értékkel, amelyet a főváros jelent az államnak. A Ház a javaslatot általánosságban elfogadja s áttér a részletes tárgyalásra. Simkó József indítványozza, hogy a javaslat czímében a »fő- és székváros« kifejezést Székesfehérvár neve mintájára székesfővárosra javítsák ki. (Derültség.) Hoitsy Pál előadó elfogadja a módosítást. Wekerle Sándor miniszterelnök hozzájárul Simkó módosításához, nem a felhozott okból ugyan, hanem azért, mert régebbi törvényeink is székesfővárost említenek. A Ház elfogadja az indítványt. Polónyi Géza a második szakasznál nem tartja valószínűnek, hogy 1912-re mind a két fürdőt ki tudják építeni. Indítványozza, hogy a Rudasfürdőt 1915-ig, a Sárosfürdőt 1912-ig építsék fel a korszerű igényeknek megfelelőleg. Kovács Pál nem helyeselné, ha a fürdők építését elhalasztanák. Indítványt is tesz, hogy a Sárosfürdő négy, a Rudas öt év alatt épüljön fel. Wekerle Sándor miniszterelnök pártolja Polónyi indítványát. A Ház is elfogadja. Polónyi Géza a harmadik szakasznál kérdi, mikor következik be a hídvám-mentességt és mennyi lesz az uj hídon a vám ? Wekerle Sándor miniszterelnök: A hidvám 1910. végéig le van kötve, ezért a vám megszüntetésének kérdése nem aktuális. Vagy két hidat mentesíteni kell a vámtól. Az uj híd csak 1915-re lesz készen, addig a vámmentesség kérdése általánosan rendezve lesz. Hódy Gyula : A törvényben kimondani kéri, hogy az új hidat a Boráros-téren kell építeni. Wekerle Sándor miniszterelnök : Ez óhajtandó volna, azonban a rögtön felburjánzó telekspeku- láczióra való tekintettel a kormány kezét nem volna jó megkötni. A Ház a szakaszt nem változtatja meg. Polónyi Géza a következő négy szakasznál a margitszigeti sporttelepek fejlesztését sürgeti; kívánatos volna, hogy a kormány a Margitsziget ellenértékéül megjelölt telkek értékére, előzetesen megállapodásra jusson József királyi herczeggel. Wekerle Sándor miniszterelnök: A sporttelepek elhelyezésében semmiféle változás sem lesz. A sziget alsó része lesz a sporttelep, közepe a füvészkert, felső része pedig ingyenes népkert. A kormány azt akarja, hogy a kerteket lehetőleg a főváros kezelje. Az évi kétszáztízezer korona amortizácziót magának a szigetnek a jövedelme is fedezi. Elmondja a József királyi herczeggel való tárgyalás némely részletét; egyesek azzal mentek a királyi herczeghez, hogy a telkeket módnélkül nagy értékben akarják átadni neki, viszont hírlapi közlemények azt állították, hogy a kormány nagyszabású ajándékot akar adni József királyi herczegnek. Ezzel szemben a valóság az, hogy a telkek értékét reálisan számították ki. (Élénk helyeslés.) A Ház a szakaszokat változatlanul elfogadja. Nagy György : A Ház nem tanácskozásképes ! (A padok lassan kint megtelnek, mert az elnökség becsöngeti a folyosót.) Polónyi Géza indítványozza, hogy az új házak adómentességének idejébe ne számítsák bele azt az időszakot, amelyben sztrájk vagy munkásmozgalom hátráltatja az új házak lakhatóvá tételét. Indítványozza továbbá, hogy a toldaléképületek is adómentesek legyenek. A belváros és a Lipótváros számára megszabott harminca esztendei adómentesség első szakát ne tizenöt, hanem , tizennyolc évben szabják meg, a második szak pedig ne tizenöt, hanem tizenkét év legyen. Iratait rendezve, Polónyi az igazságügyminiszteri székbe ül, ír. Észrevéve magát, visszaül rendes helyére.) Ballagi Aladár : A fokozott adómentességet a Ferenczváros belső részére is kiterjesztené. Németh Imre hasonló indítványt tesz a Víziváros dunaparti részére nézve. Múzsa Gyula: A Mester-utczára is kéri a mentesség kiterjesztését. 3