Az Ujság, 1908. november/2 (6. évfolyam, 275-286. szám)

1908-11-17 / 275. szám

Kedd, november 17. AZ ÚJSÁG­ ban vagy államokban van-e és mily bűncselekmény miatt még végrehajtásra váró ítélet, végül, hogy nem forognak-e fenn ránézve olyan körülmények, melyek folytán reá ■különös hátrány származnék abból, ha a tolonc­olás kö­vetkeztében hazájába vagy a közbeeső államba kerülne. Az elítéltnek válaszát jegyzőkönyvbe kell foglalni és a belügyminiszterhez kell további utasítás adása végett felterjeszteni. Ugyanígy kell eljárni azokkal a külföldiek­kel szemben, a­kik az országból való kiutasításra ítéltet­tek s e rendelet hatályba lépte napján már megkezdették főbüntetésük kitöltését.­­ Az annexiós bizottság. Az annexiós bizott­ság holnap délelőtt ülést tart, hogy előadót vá­­laszszon. Okolicsányi László, a bizottság új előadó jelöltje ma a képviselőház folyosóján ezeket mon­dotta : — A bizottság, a­mikor Visontai Soma elő­­adóságát kifogásolta, nem akart antiszemita érzel­meiről tanúságot tenni. A bizottság tagjai azon a véleményen vannak, hogy zsidó nem képviselheti a parlamentben a javaslatot. Az annektált országok népe, a­melyet a legélesebb vallási ellentétek három pártra osztanak, rossz szemmel nézné, ha ügyeiről a képviselőház egy vallási szempontokból önkéntelenül is elfogult képviselő előadása alapján határozna. A Házban, továbbá a javaslat tárgya­lása során hivatalosan is állást kell foglalni azok ellen a törekvések ellen, a­melyek Boszniát katali­zálni akarják. Az állásfoglalásnak alig lenne súlya, ha a katalizáló törekvések ellen zsidó vallású kép­viselő tiltakoznék. Okolicsányin kívül van már más előadó­jelölt is, Rakovszky Béla, a­ki a képviselőházban a szerb radikálisok mesterkedéseit és a nagyszerb propagandát leleplezte s idők során több külügyi kérdésben felszólalt.­­* Koalicziós értekezlet. A kormány szövet­séges pártjai holnap, kedden, délután öt órakor a függetlenségi párt közhelyiségében értekezletet tartanak. Az 1909. évi költségvetést tárgyalják. Ez­­ megvan. — A képviselőház ülése. —■ Ezen is túlestek, minden komoly és érdem­leges tárgyalás nélkül. Egyik-másik honatyá­nak ugyan akadt egy-két módosítása vagy indítványa a fővárosi törvény körül, de a­hogy a miniszter kimondotta, hogy nem fogadhatja el, máris sietett az indítványozó mindent visszavonni, főszerkesztő urakkal is. Íme, ezek a kapcsola­tok már egy olyan lánczolatot képviselnek, mely a társadalmi rétegek aljáról fel a csúcs­­tájékig vezet. S a rasszok szelleme a rikkancso­kon keresztül fel is jut a szellemi munkások eme, minden bizarrságot, minden nyárspolgár­­ellenest kedvelő eszmekörébe s innen kerül bele az általuk ellátott apró lapok hasábjaira. A­mi aztán azt az általános szétömlést jelenti, melyet már jeleztem. Egy járvány elterjedési okának és módjá­nak megismerése persze nem szünteti azért meg a baczillusok ártalmasságát. Hiába magyaráz­ható meg tehát a tolvajok szótárának ez a ked­vessége a kiközösítettek világának ősi vonzó­erejével, regényes hatásával, azért mégis ellen­szenvesek ezek, modort és ízlést rontó szó­­baczillusok. Mert kétségtelen, hogy ezek a szavak és szólásformák épp oly kevéssé illenek egy finomabb, magasabbrendű ember szellemi egyéniségéhez, a­miként a pocsolya-hoz semmi körülmények közt se válnék be parfümnek. Akár a szellemi, akár a vagyoni arisztokrá­­czia kapja fel tehát a bűnösök nyelvének ezeket a szállóigéit, mind a ketten arról tesznek bi­zonyságot, hogy szellemük és ízlésük rokon e szólásformák kreálóinak szellemével és ízlésé­vel. S míg ott lent, a szegénység és gyalázat ingoványában minden durvaság, minden kul­­turátlanság mentségül hívja a gazdasági nyo­mor sorvasztó és torzító kegyetlenségét, fent a jóllét vagy bőség világában kultivált csirkefogó­tónus az öntudatosan választott durvaság un­dorító hatását ébreszti. Urak és hölgyek, a­kik a zsebmetszők nyelvét tulajdonítják el, meg­érdemlik, hogy velük szemben mindenki a kö­vetkező elvet kövesse : »óvakodjunk a zseb­­metsző-utánzóktól!« Nagyon szolgálatkészek már a fiúk. Első­rendűen nevelt mamelukok. Polonyi Gézával egy kis malőr esett meg. Hogy, hogy nem, az irományai rendezése köz­ben eltévesztette a helyét, s beleült az igazság­ügyminiszteri bársonyszékbe. Mintha mi se tör­tént volna. És csudálatos, abszolúte semmit se vál­tozott se a parlament, se a kormány képe. Olyan ez a törvényhozás még ma is, mintha még Polónyi Géza volna az igazságügy­minisztere. Holnap pihennek a honatyák, hogy holnap­után aztán újabb erővel foghassanak hozzá a költségvetés tárgyalásához. Pihenni valamennyi pihen. De tárgyalni csak nagyon kevesen fognak. * A mai ülés lefolyásáról egyébként a követ­kező részletes tudósítást adjuk: (Jelentések.) Návay Lajos elnök megemlékszik a bánya­szerencsétlenségről s indítványozza, hogy a kép­viselőház kondoleáljon a német birodalmi tanács­nak, a­mit a Ház el is fogad ; bejelenti Olay Lajos képviselői mandátumáról való lemondását; be­mutatja Búza Barna jelentését, a bazini választás ügyében tartott vizsgálat felől. (A főváros fejlesztése.) Németh Imre : A főváros nem bírhatja tovább azokat a terheket, a­melyeket a közintézmények fokozódása ráró, már azért se, mert jövedelmei­nek felhasználásában korlátozva van. Nagy baj az is, hogy Budapestnek nincs egységes szabályo­zási terve. Nagyon kevés a híd is s a meglevők is rossz helyen vannak. A javaslatot elfogadja. Szebeny Antal: A javaslatot a fővárosra nézve határozottan hasznosnak tartja. Szerette volna, ha a javaslat alapján már a Boráros­ téren lehetett volna hidat építeni. Ez épp oly szükséges volna, mint az újpesti híd. A Csepelszigeten egy kereske­delmi kikötőt kellene létesíteni. A fővárosi bizott­sági tagválasztásokra vonatkozólag azt hiszi, hogy lehetetlen a jövő őszi választásokat már az új fővárosi törvény alapján rendezni, éppen ezért ez iránt valami törvénynovellát kellene készíteni. Hoitsy Pál előadó azt fejtegeti, hogy az állam a főváros számára igen nagy áldozatot hoz, ennyit még soha egy kormány se tett a fővárosért. Wekerle Sándor miniszterelnök : A felszólalá­sokból azt vette ki, hogy az állami közszolgálta­tásokat egyedül az államnak kellene végeznie. Ez helytelen fölfogás, mert hiszen az állam váro­sokból és községekből áll s ha az önkormányzatot fejlesztjük, feladatai is sokasodnak. Szó csak arról lehet, hogy a községek háztartása túl ne ter­heltessék. Erről a kormány gondoskodni akar, sőt ennek már nyoma van a jövő évi költségvetés­ben. A­mi az adminisztrác­iót illeti, beismeri, hogy nemcsak a gazdasági érdek, hanem magának az adminisztrác­iónak érdeke is megkívánja, hogy e tekintetben lényeges változtatások történjenek. A belügyminiszter már meg is ígérte a javaslat előterjesztését. Nem tudja, az új választás előtt kész lesz-e a törvény, törekedni fognak, hogy készen legyen. Szebeny kívánságára, a novelláris intézkedést illetőleg megjegyzi, hogy a választó­­jogi reformmal kapcsolatosan úgyis előterjesztést kell tennie a kormánynak a választási rendszer reformjáról, akkor majd lehet erről beszélni. A főváros fejlesztéséhez messzemenő kívánságokat fűznek, pedig a fejlődés közgazdaságunk emelé­sének kérdése. Ez pedig függ a világkonstellácziótól s a mi politikai viszonyainktól is. Ha a hitelviszo­nyok meg nem javulnak, a törvény jó hatása csak később fog jelentkezni. A kormány mindenesetre rajta lesz, hogy az építkezés feltételeit megjavítsa. A fővárosi alapról szólva, fölemlíti, hog az alap a múlt hónapban három millió háromszázezer korona készpénzből állt; ezt leginkább állami elő­legek teszik. Az alagút kérdésében a kormány a vámmentesség behozatalára törekszik s arra, hogy az alagutat a főváros vegye át, mint nyílt utat. A kormány e tárgyban már két­ bizottságot is kiküldött, de­­ a bizottság a munkálatot nem fo­gadta el, mert igen nagy költségeket a meghallga­tott szakértők nem tartottak szükségesnek. Polónyi­­nak azt ajánlja, hogy a hidalapot, melyet tegnap­­ olyan busásnak tartott az állam­ javára, vegye át a maga számlájára. Polónyi Géza: Átveszi, de hidvámszedési jogosultság mellett. Wekerle Sándor miniszterelnök : A hidalap aktívája 8 millió 211 ezer korona, passzívája tíz millió 311 ezer korona. A kormány mégis fog új hidat építeni. A hidak jövedelme a nyeremény­­kölcsön törlesztésére fordíttatik , 1910 után pedig a fővárosi alapé lesz A kormány e javaslattal jelentékeny áldozatot hoz a fővárosért, de ez arány­ban áll azzal a jövedelmi szolgáltatással, politikai és gazdasági értékkel, a­melyet a főváros jelent az államnak. A Ház a javaslatot általánosságban elfogadja s áttér a részletes tárgyalásra. Simkó József indítványozza, hogy a javaslat czímében a »fő- és székváros« kifejezést Székes­­fehérvár neve mintájára székesfővárosra javítsák ki. (Derültség.) Hoitsy Pál előadó elfogadja a módosítást. Wekerle Sándor miniszterelnök hozzájárul Simkó módosításához, nem a felhozott okból ugyan, hanem azért, mert régebbi törvényeink is székesfővárost említenek. A Ház elfogadja az indítványt. Polónyi Géza a második szakasznál nem tartja valószínűnek, hogy 1912-re mind a két fürdőt ki tudják építeni. Indítványozza, hogy a Rudas­fürdőt 1915-ig, a Sárosfürdőt 1912-ig építsék fel a korszerű igényeknek megfelelőleg. Kovács Pál nem helyeselné, ha a fürdők építését elhalasztanák. Indítványt is tesz, hogy a Sárosfürdő négy, a Rudas öt év alatt épüljön fel. Wekerle Sándor miniszterelnök pártolja Po­lónyi indítványát. A Ház is elfogadja. Polónyi Géza a harmadik szakasznál kérdi, mikor következik be a hídvám-mentességt és mennyi lesz az uj hídon a vám ? Wekerle Sándor miniszterelnök: A hidvám 1910. végéig le van kötve, ezért a vám megszün­tetésének kérdése nem aktuális. Vagy két hidat mentesíteni kell a vámtól. Az uj híd csak 1915-re lesz készen, addig a vámmentesség kérdése álta­lánosan rendezve lesz. Hódy Gyula : A törvényben kimondani kéri, hogy az új hidat a Boráros-téren kell építeni. Wekerle Sándor miniszterelnök : Ez óhajtandó volna, azonban a rögtön felburjánzó telekspeku- láczióra való tekintettel a kormány kezét nem volna jó megkötni. A Ház a szakaszt nem változtatja meg. Polónyi Géza a következő négy szakasznál a margitszigeti sporttelepek fejlesztését sürgeti; kívánatos volna, hogy a kormány a Margitsziget ellenértékéül megjelölt telkek értékére, előzetesen megállapodásra jusson József királyi herczeggel. Wekerle Sándor miniszterelnök: A sport­telepek elhelyezésében semmiféle változás sem lesz. A sziget alsó része lesz a sporttelep, közepe a füvészkert, felső része pedig ingyenes népkert. A kormány azt akarja, hogy a kerteket lehetőleg a főváros kezelje. Az évi kétszáztízezer korona amort­izácziót magának a szigetnek a jövedelme is fedezi. Elmondja a József királyi herczeggel való tárgyalás némely részletét; egyesek azzal mentek a királyi herczeghez, hogy a telkeket mód­­nélkül nagy értékben akarják átadni neki, viszont hírlapi közlemények azt állították, hogy a kor­mány nagyszabású ajándékot akar adni József királyi herczegnek. Ezzel szemben a valóság az, hogy a telkek értékét reálisan számították ki. (Élénk helyeslés.) A Ház a szakaszokat változatlanul elfogadja. Nagy György : A Ház nem tanácskozásképes ! (A padok lassan kint megtelnek, mert az elnökség becsöngeti a folyosót.) Polónyi Géza indítványozza, hogy az új házak adómentességének idejébe ne számítsák bele azt az időszakot, a­melyben sztrájk vagy munkás­­mozgalom hátráltatja az új házak lakhatóvá tételét. Indítványozza továbbá, hogy a toldalék­­épületek is adómentesek legyenek. A belváros és a Lipótváros számára megszabott harminca esz­­­­tendei adómentesség első szakát ne tizenöt, hanem , tizennyolc­ évben szabják meg, a második szak pedig ne tizenöt, hanem tizenkét év legyen. Iratait rendezve, Polónyi az igazságügyminiszteri­­ székbe ül, ír. Észrevéve magát, visszaül rendes helyére.) Ballagi Aladár : A fokozott adómentességet a Ferenczváros belső részére is kiterjesztené. Németh Imre hasonló indítványt tesz a Vízi­város dunaparti részére nézve. Múzsa Gyula: A Mester-utczára is kéri a­­ mentesség kiterjesztését. 3

Next