Az Ujság, 1908. december/2 (6. évfolyam, 300-312. szám)

1908-12-16 / 300. szám

a jutott, hogy a tegnapi támadás után, a­mely­ben őt a miniszterelnök részesítette, legyen ügyelemmel az ő védekezésére is és tegye közzé. A miniszterelnök első­sorban az ő intenczióját gyanúsítja meg, mikor felforgatással vádolta. Ha egy miniszterelnök azzal védekezik, hogy poli­tikai reputácziójában megtámadja a volt igazság­ügyminisztert, akkor kiteszi magát annak, hogy a volt igazságügyminisztere viszont azt mutatja majd meg, hogy minő volt a miniszterelnök. Mikor a minap fölszólalt, intencziója nem más volt, mint a­mit Gaál Gaszton kifejezett. A küszöbön álló fúzióról beszélt, nem rejtett czéllal, hanem világo­san megmondva, hogy a bank elejtésével kombi­nált fúziónak ellensége. Azt mondta, hogy nem volna szerencsés dolog, ha a függetlenségi párt a vele ellenkező véleményen levő kisebbséggel egye­sülne. Csak zavaros helyzetet teremthet, ha a ka­binet egyes tagjai olyan fontos kérdésben, mint a jegybank, különböző véleményen vann­ak. Már­pedig Wekerle miniszterelnök nem híve az önálló banknak. Ezt elmondta Wekerle a pártvezéreknek, mondja el a Háznak is. Ha ő úgy akarna felelni, a­hogy a miniszterelnök beszéde megkívánná, akkor hivatalos titkokat kellene szellőztetnie. Ilyesmit ő nem akar. Megvádolta a miniszterelnök őt azzal, hogy az indiszkrécziót elitélte s most maga is ebbe a hibába esett, úgy látszik, a minisz­terelnök szerint a hivatali titoktartás az aktív minisztereket nem kötelezi, csak azokat, a­kiknek hivatala megszűnt, ő nem a paktum közzétételét, hanem a vele kapcsolatban közzétett valótlansá­gokat ítélte el. Az esetet magát a hivatali titokra való tekintetből nem mondhatja el; akkor történt a dolog, a­mikor ő egyszer Andrássyval Bécsbe utazott, hogy esetleg lemondjanak. A darabontok kegyelmi ügyének elintézéséről volt szó. Akkor olyat követeltek tőle, a­mire becsületbeli kötelesség­ből nem vállalkozhatott. Ha a miniszterelnök enge­­delmet eszközöl ki a királytól, hogy ő ezt az esetet elmondja, büszkén fog róla vallomást tenni az országnak. A manifesztum ügyében a miniszter­­elnök szerint az új minisztérium megállapodott abban, hogy manifesztumot nem bocsát ki, mert álláspontja benne van a trónbeszédben s a párt­vezérek nyilatkozatában. Csakhogy minden ország­­gyűlés trónbeszéddel kezdődik és ahhoz királyi hozzájárulás nem kell, hogy valaki elveit föntartsa. A paktum egyenesen arról szólt, hogy a miniszter­elnök előterjesztést tesz a királynak egy nemzeti jogainkat kidomborító manifesztum kibocsátá­sára. Az a manifesztum eddig ele nem készült el, tehát a paktum o pontja nincs végrehajtva. Ezt csak miniszteretanácsi határozattal lett volna szabad elejteni, ilyen határozat pedig nincs. Hogy ő nem vette volna bele a paktumba a magyar ve­zényszót, erre nézve bebizonyíthatja az ellenkezőt is, úgy hogy a miniszterelnök nem védekezhetik majd többé azzal, hogy a­mit Polónyi mond, nem igaz, mert Polónyi mondja. (Derültség.) Mert ő így szokott beszélni, az ő kabinetjének ilyen igazságügyminisztere volt, az ő kijelölése mellett. (Derültség.) Nem akarja Apponyit szembe állítani a kormánynyal. Apponyi Albert gróf közoktatási miniszter: Az nem is megy ! Polónyi Géza : Mégis meg kell említenie, hogy a kabinet-alakítási tanácskozásnál Apponyinak voltak aggályai a paktumnak a katonai kérdé­seket illető pontjára nézve és ezeket az aggályokat a királynak is tudomására hozták. A bécsi tár­gyalással őt, Polónyit bízták meg egy ízben, főleg az iránt, hogy tisztázza a helyzetet, váljon az alkotmánypárt és néppárt nem vehet-e részt a kormányalakításban. A vezérlő­ bizottság őt bízta meg, hogy tisztába hozza, igaz-e, hogy a király köti magát e két párt mellőzéséhez ? A független­ségi párt elnöke, Kossuth azzal bízta meg, hogy tájékozást szerezzen, milyen kabinet alakítható s mily feltétellel, kinek elnökletével ? Az első megbízásban tüstént eljárt s táviratilag közölte Pécsből, hogy a híresztelés nem igaz. A feltéte­leket Fejérváry közölte vele, ezek közt volt az a pont is, a­melyről ő azt hitte, hogy ez az a meg­állapodás, a­melyet Fejérváry Géza báró Kossuth Ferenczc­el még Budapesten megtárgyalt. Mikor Fejérvárytól a pontozatokat megkapta, telefonon nem adhatta le Budapestre Kossuthnak, mert a telefon rossz volt, táviratilag sem közölhette, mert sürgönyeit visszatartották. De megtudta a pontozatokat még Kossuth Ferencz előtt Wekerle S­ándor. (Derültség.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem igaz! Polónyi Géza : Egy tiszteletreméltó hírlapíró kisérte őt, a­kinek hálával is tartozik: Lenkey Gusztáv. Megkérte Lenkeyt, hogy Hertzka Tivadar útján juttassa a pontokat Wekerle tudomására. Wekerle Sándor Bécsbe ment, Polónyi várta a vasúton, a­hol Szterényi államtitkárral is talál­kozott . Wekerle azután a Fejérváry, Kossuth és Andrássy által megbeszélt tervezet alapján, mielőtt az kijavíttatott, már elvállalta a kabinetalakítást, ő azonban csak a kijavítás után vállalta el az igazságügyi tárczát. A kijavítást, a nemzeti jog felvételét Apponyi követelte. Polónyi feladata volt a Wekerle-kormány megalakítása, mikor sokan ezt meg akarták akadályozni, egy Szél- kabinet útjának egyengetése végett. Mikor Fejér­váry az első miniszteri listát átadta neki, tizenegy név volt rajta, köztük Tisza Istváné is. Lassankint két név maradt meg csak, Széll Kálmáné és We­­kerléé s végre is Wekerle kapta meg a megbízást a kabinetalakításra. Apponyi akkor sürgette a vezényszó felvételét, mikor miniszternek felkérték. Tehát a miniszterelnök állításai nem felelnek meg a valóságnak. (Nagy zaj.) A kiegyezési dologban sincs igaza a miniszterelnöknek; a status quo-hoz való ragaszkodás nagy érték lett volna az országra nézve. Teljességgel valótlan a miniszterelnöknek az az állítása, hogy ő, Polónyi kezdettől fogva ismerte Andrássy Gyula gróf álláspontját, hogy tudniillik neki titkosság és egyenlő jog nem kell. Neki, Polónyinak soha sem jutott eszébe, hogy inkorrektséggel vádolja meg Andrássyt (Derült­ség.), ő azt bizonyította, hogy Andrássy javas­latával a függetlenségi párt programmjából semmi sem fog megvalósulni. (Helyeslés.) A párt pro­­grammja az általános, egyenlő és titkos választói jog volt, ezt hirdette a párt 1896-ban az Ujvásár­­téren tartott népgyűlésen is. (Nagy zaj.) Egy miniszteri tanácskozásban ... Wekerle Sándor miniszterelnök: Csak beszél­getés volt ! Molnár Jenő: Csak jelekkel értették meg egymást. (Derültség.) Polónyi Géza. A miniszterelnöknek azt vála­szolja, hogy sok emlékezőképességet ismer, de hogy valamely emlékezőképesség abban exc­el­­láljon, hogy csupa olyan dologra emlékezzék, a­mi sohasem történt meg, az mégis csak rendkívüli dolog. Andrássy nyilatkozatáról, hogy tudniillik nem híve az általános választói jognak, ő mit sem tud, de ha igaz, a­mit erről Wekerle mond, akkor hogy vállalhatott Andrássy belügyi tárc­át olyan kabinetben, a­mely az általános választói jog alapján alakult? (Mozgás, nagy zaj.) Egyszer, mi­niszteri értekezésen, már a kormány megalakítása után, Kossuth vagy Apponyi megkérdezte And­rássy­t, milyen lesz a reform? Andrássy ekkor azt mondta, hogy plurális lesz. Ekkor őt a miniszter­­elnök az ablakfülkébe vonta és azt mondotta a miniszterelnök : »Azt próbálja meg !« (Nagy moz­gás, zaj.) A nemzetközi helyzet kérdésében a mi­niszterelnök azt állította, hogy Polónyi az ország ellenségeivel egyenlő állást foglal el. Hogyan? Magyarországnak csak egy ellensége van : Bécs. (Helyeslés a függetlenségi párt egy részén.) Az annexió összbirodalmi érdek­­­e felől talán csak szabad megmondani a függetlenségi párt régi álláspontját? A függetlenségi párt lobogója alatt szabad itt olyan politikát támogatni, a­­m­ely háborúba keverhet bennünket a testvér török nemzettel csak azért, hogy egy összbirodalmi tartomány legyen alakítható? Mikor Boszniában lázadás volt, a magyar képviselőházban Irányi, Thaly Kálmán, Szilágyi Dezső és Apponyi Albert gróf megtagadta a hadi operácziók költségeit. Árulás volt ez? Lehet, hogy mindezekben végre mégis csak Wekerlének lesz igaza. Senkinek sem adatott olyan fizikum, ha megfelelő lelki ereje lenne is, hogy a támadások olyan tömegét el­viselni tudja, a­minővel ő találkozik.''Évekig tartó botrányos hajsza után most baráti kéz, Wekerle keze akarja őt politikai reputácziójától megfosz­tani. (Mozgás.) Azzal akarta legyőzni, hogy reputácziójában akarta őt letiporni. A haverokért talán övé lesz a pálma, a földön túl. A bankról csak annyit, hogy a tárgyalások során 1,06 száza­lékot kért az osztrák a szerződési formuláért, a többi négytized százalékot a bankért kapta meg. A miniszterelnök azt a jogot, hogy mások fölött erkölcsbíráskodást gyakoroljon, nem tegnap vesz­tette el. Návay Lajos elnök tíz perczre felfüggeszti az ülést. (Apponyi védőbeszéde.) Apponyi Albert gróf közoktatásügyi miniszter : Polónyinak arra a vádjaira, hogy a miniszterelnök őt politikai reputácziójában akarja tönkretenni, azt feleli, hogy ez a vád minden körülmények között csodálatos volna, de leginkább az Polónyi minapi beszéde után. Ha Wekerle visszavág erre a beszédre, a­melynek czélja a politikai helyzet felforgatása volt, Polónyi nem játszhatja azt a szerepet, hogy őt békés csöndjében ártatlanul vette fel Wekerle beszéde. Polónyi a bécsi tanács­kozásokból olyan szerepet hozott ki magának, hogy az ő érdeme, hogy Wekerle miniszterelnök lett. Nos, ez az ország szerencséje volt, mert be kell ismerni, hogy senki a nehéz és bonyolult hely­zetben Wekerlénél nagyobb ügyességgel s a függet­lenségi párt iránt nagyobb lojalitással a kormány­zást nem teljesíthette volna. Wekerle áldozatot hozott, a­mikor dicsőséges múltja után elhagyta kényelmes helyzetét és aktív kormányzásra vállal­kozott. (Éljenzés és taps.) A bosnyák kérdésben Wekerle már tegnap kijelentette, hogy birodalmi tartományt nem engedünk csinálni Boszniából. Addig, míg egyikük is e miniszteri székeken ül, sem a függetlenségi, sem más szövetséges párt lobogója alatt nem történik olyasmi, a­mi a magyar állam szuverenitását és önállását csorbíthatná. (Taps.) Bonyolult nemzetközi helyzetben a leg­ékesebb ellenzéknek is meg kell tartani bizonyos mérsékletet s a­mi a bonyodalmakat illeti, ma be fogja bizonyítani, hogy azokat nem az annexió idézte elő, már azelőtt is megvoltak. A fúzióról szólva kijelentheti, hogy nincs szükség nagy erővel megakadályozni a pártok egyesülését. Ha valaki nem akarja támogatni a kormányt, helyes, ha ezt kimondja, de a gyanakvó támogatásból a kormány nem kér. (Derültség, tetszés.) A paktumnál neki a vezényszó-kikötés felvételében semmi különös ér­deme sincs, a kabinet tisztázni akarta a dolgot és tisztázta is. Apróságokra visszaemlékezni nem tud, arra azonban emlékszik jól, hogy mikor a nemzet válságos időket élt, kik voltak azok a férfiak, a­kik rendületlenül álltak ki a nemzet mellett. Az ezekkel való benső összeköttetésről nem szívesen mondana le, mert ha még egyszer nehéz idő jönne, nagy szükség volna arra, hogy kipróbált férfiak együtt legyenek. Az igazság az, hogy a paktum dolga nem is tartozik a Ház elé. A paktum azoknak a kötelezettségeknek foglalata, a­melyeket a kormány a királylyal, nem pedig a nemzettel szemben vállalt, a­melyek mellett a király hajlandó volt ezt a kormányt kinevezni. A nemzet csak a trónbeszéd és a kormánypro­­gram­m megvalósítását követelheti. A szavazati jog tárgyában éppen Kossuth Ferencz jelentette ki, hogy azért vállalkoztak kormányra, hogy ezt a nagy reformot a nemzet érdekében vihessék keresztül. Nem véletlenül, hanem alapos meg­vitatás eredményezte, hogy a trónbeszédbe csak az »általános« jelző jött bele. Polónyi azt mondja, hogy a pluralitás ellenkezik az általánossággal. Erről évekig is el lehetne vitatkozni, a­nélkül, hogy biztos eredményre lehetne jutni. Annyi azonban bizonyos, hogy Polónyi túlságosan nagy­jelentőségűnek látja a pluralitást, a­mikor azt hiszi, hogy a nagybirtok és nagytőke, valamint a hivatalnoksereg kezébe adja a választás jogát. Kettős szavazati joga lesz annak, a­ki húsz korona adót fizet, a­ki öt évig volt egy helyben cseléd , ezek közt a nagybirtokost és plutokratát igazán nehéz volna felfedezni. A hármas szavazatuaknak pedig csak tizennégy századrész százalékát teszik a nagybirtokosok és tőkések. A javaslattal ő, Apponyi, azonosítja magát, változtatni lehet majd rajta , azt a czélt azonban fenn kell tartani, hogy az ország sorsa az iskolázatlan tömegek kezébe ne kerüljön. A bankügyben Polónyi nincs helyesen tájékozódva, mert a kormány úgy kötötte meg a kiegyezést, hogy a függetlenségi pártnak az önálló bank megvalósítására az alkalmat teljesen fen­­tartotta. A függetlenségi párt szabad kezét a bankkérdésben megóvták s a kérdés döntését nem fogják halasztani odáig, hogy a külön bank fel­állításának időbeli, vagy közgazdasági nehézségei legyőzhetetlennné válhassanak. Más szóval, a kor­mány nem fogja azt megtenni, a­mit az előző kormány a vámkérdésben megcselekedett. (He­lyeslés.) Ugyanazok a vágyak, a­mik a független­ségi pártban megvannak, élnek a kormány szívé­ben is, csakhogy míg a képviselők nyíltan kifeje­zést adhatnak vágyaiknak, addig a minisztereknek egyre-másra nehézségeket kell legyőzniük. A füg­getlenségi pártnak is könnyebb lesz a helyzete, ha programmját úgyszólván európai hitelű férfiak közreműködésével valósíthatja meg. (Éljenzés és taps.) Kossuth Ferencz megbízásából bizalmat kér a kormány számára. (Helyeslés, éljenzés.) A füg­getlenségi párt a többséget elérte, mielőtt az idők teljessége elérkezett volna, hogy programmját megvalósíthatná. AZ ÚJSÁG Szerda, deczember 16.

Next