Az Ujság, 1909. január/1 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1909-01-02 / 1. szám

Budapest, 1909. VII. évfolyam, 1. szám. Szombat, január 2. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. esi Telefon 86—16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54. ss. Telefon 64—01—02*68. Megjelen­het, kivételével minden nap, Ünnep után is. Előfizetési árak 3 Egész évre - 28 k. — 1. Félévre ......... 14 * — * Negyedévre ... .„ 7 » — * Egy hóra * ..... 2 » 40 » Egyes szám­ára helyben és vidéken 10 fillér. A test nélküli ember. Irta Andronicus. Táltos doktor, valameddig csak tudott, józan materialista volt. De mikor már tapasz­talt is, az lett fanatikus meggyőződésévé, hogy az anyag igen alárendelt valami. Nem forrása, hanem csak eszköze, úgyszólván játéktárgya a felsőbbséges erőknek. Táltos dok­tor ebből kiindulva arra következtetett, hogy az ember testének anyaga nélkül is valósággal megvan, egyénileg létezik. A­mint hogy például megvan a táviratozásra felhasznált villamos­ság a drót nélkül is, melyen rendszerint vezetni szokás. Marconi találmánya megmutatta már az új utat, mely az anyagok és erők egymáshoz való viszonyának kutatóit a meddő materializ­mus zsákutczájából kiszabadíthatja. Táltos doktor tehát idővel azt a problé­mát tűzte maga elé megoldandó feladatul, hogy a test nélküli embert a testtől elkülönöznie sikerüljön. Temérdek hipnotikai kísérlete rávezette a helyes nyomra. A hipnotikus álom bizonyság, hogy a test anyaga bizonyos fokig időlegesen megfosztható amaz erőktől, melyek az embert teszik, s ezek az erők mégis egyénileg tovább­működnek. E mellett kétségtelen tapasztalati tény, hogy egy és ugyanazon médium több és több hipnotizálás után, egy és ugyanazon hipnotizálójának mindjobban és jobban hatalma alá kerül. Úgyszólván belegyakorlódik a csodá­latos műveletbe ; hovatovább egyre könnyeb­ben esik dermedésbe, s szellemi képességei, saját testétől függetlenül, egyre készsége­­ebben s ügyesebben szolgálják a hipnotizáló s karatét. a—„---------------------------------------------------------­Hova lehetne fejleszteni a hipnózist foly­tonos, következetes gyakorlással ? Várjon a századik vagy az ezredik kísérlet nem hozná-e meg azt az eredményt, hogy a médium mint teljes egyén válna ki testéből ? De Táltos doktor belátta, hogy e kís­ér­­­leteket másokkal a végtelenségig sohasem folytathatja. Az ő akarata médiumainak egyéni benső mivoltában nem lévén avatott, azokban, a válságos művelet alatt, akaratlanul halálos nagy károkat tehet. Ellenben — igy gondola Ták­os doktor — a­agam benső mivolta a magam akarata előtt nem idegen s nem lehet titok. Magam­mal bizonyára óvatosabban s tökéletesebben tudok elbánni. S mégha nem is : legfeljebb öngyilkos leszek, de nem gyilkos. Ettől fogva rendszeresen, napról-napra az önhipnotizálásban gyakorolta magát. Örömmel látta, hogy voltaképp csakis ez az igazi, egészséges hipnózis. Ezzel nem jár olyan kóros, kloroform-részegségszerű állapot, a minőbe az idegen médiumok szoktak esni. De hisz ez természetes,­­ mert a magunk akarata magunknak illetékes törvényes ura és parancsolója, míg másokat csak mint rájuk támadó, erőszakos zsarnok, kábítással nyű­göz le. Táltos doktor már a tizenötödik önhipno­tizálás alkalmával elérte, hogy mialatt testileg dermedt állapotban feküdt, testétől elkülön­­zött valója egy teljes új fejezetet írt »A test nélküli ember« czímű tudományos művéhez. Hálószobája pamlagán épp abban a helyzetben ébredt fel, a­melyben magát hipnotizálta volt, s friss kéziratát mégis ott találta másik szobá­jában az íróasztalon. Holott egyáltalán nem emlékezett rá, hogy álmában kijött volna fekvőhelyéről, vagy hogy bármikor is foglal­kozott volna azokkal az egészen új gondola­tokkal, melyek meglepő értelmesen és szépen voltak a rejtelmes eredetű kéziratban kifejezve. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy a test anyagában a szellemi erőknek s különö­sen az emlékezetnek valamely különleges gátjai vannak. Az ember valósággal jelentéke­nyen többet tud, mint a­mennyire testi álla­potában eszmélni képes. Innen van az, hogy a nagy tehetségek legkitűnőbb szellemi alko­tásai látszólag öntudatlanok. Elhatározta, hogy legközelebbi hipnotikus álmában erős autoszuggesztióval rákényszeríti testetlen valóját, hogy emlékezzék a kéz,irat keletkezésére, s vessen papírra arra vonatkozó feljegyzéseket. S íme, másnap reggel már leolvashatta testi szemeivel egy, az íróasztalán heverő papírszeletről, hogy okoskodása helyes volt. A testi anyag börtönéből kiszabadult valója tudatta, hogy csakugyan egészen öntudatos munkával szerkesztette volt ama fejezetet, s annak minden szavára ma is emlékszik. A jegy­zetek végén Táltos doktor részére néhány sornyi biztatás is volt, hogy csak folytassa bát­ran kísérleteit. A fejlődés folytonos és gyors — igy szóltak e toldaléksorok — s nincs már messze az idő, mikor a testtől legnehezebben elkülönülő egyéni érzés, az »En« érzése, szintén képes lesz a többi erőkkel együtt az anyagból kiválni. Táltos doktor megértette, hogy a­mint ez az előre jelzett stádium bekövetkezik, meg lesz oldva a nagy probléma. Ő test nélküli valóját épp oly világosan fogja egyéni énjéül felfogni, mint a­hogy eddig testi valóját érzi a ROVÁS. A tömegsztrájk nem volt teljes, de ne ámítsuk magunkat , mégis hatalmas erő meg­nyilatkozása volt. Csak éretlenség vásottul ki­­gúnyolni a szoczialistákat, a­miért nem­ tűzzel­­vassal robogtak végig a városon. A­mi a teg­napi napon mutatkozott, az megmutatta, hogy a munkával a munkások parancsolnak s nem a kormány, sem a polgári társadalom. Tehát a kormány ne idézzen föl ilyen erőket, ha nem képes a maga nagyobb erejét vele szem­ben fölvonultatni. Nem azt következtetjük a tegnapi sztrájkból, hogy hajtsunk térdet­­fejet a szoczializmus előtt, hanem ha kezün­ket becsületes és jogos küzdelemben ráemeljük, akkor ez a kéz legyen erős és csapásait irá­­nyítsa igazi államférfii meggondoltság. Ahhoz ez az osztályharcz sokkal nagyobbszerű, sem­hogy holmi közigazgatási inczidensek pattant­­sák ki s zúdítsák nyakunkba, mikor legkevésbé sem várjuk.* Bizony Ákost lecsapták az újévi szónok­lástól, mivel Miskolczon honárulóan világosan beszélt. Ne kompromittálja ez a bankellenes hazafi a bankos hazafiakat azzal, hogy az ő szájából kapja a kormány a függetlenségi párt üdvözletét. S helyébe tették Csizmazia Endrét, a­ki már nem kompromittálja a pártot. Ő sem mondta ugyan, hogy a banknak meg kell lennie, de viszont Miskolczon azt sem mondta, hogy a banknak nem kell meglennie. Tehát hihető az ő részéről, hogy a­mikor az előbbit nem mondja, ezzel nem az utóbbit akarja mondani. Az ő gratulácziójával már meg lehetnek elégedve az önálló bank harcrosai, mert meg lehetett vele elégedve W­ekerle is, a közös bank készítője. Érdekes, hogy az alkotmánypárt, a­hol pedig a legrutinosabb és legedzettebb komé­diások vannak, az újévi színjátéknál nem mer egymás szemébe nézni. Az egész czéczót írás­ban és telegrammban végzik. Nem attól fél­nek, hogy hajba kapnának, csak attól, hogy nem állják meg nevetés nélkül. Hogy ők min­dennel meg vannak elégedve,a­mikor rajtuk kívül mindenkit utálnak ? Hogy Széli nagyon örül az Andrássy bölcseségének , Andrássy nagyra tartja a Szék­ét, s hogy a párt egyiküket sem ejtené le szívesen a pajzsáról, azt igazán könnyebb komoly képpel megsürgönyözni, mint élőszóval megmondani. Újévi orákulumok. A politikai nóvumok nem készültek el, tehát a politikusok úgy tesznek, mintha nem is akarták volna őket megteremteni. Elhangzottak az üdvözlő beszédek, s el a kormánynyilatkozatok, minden válto­zásnak bejelentése nélkül s nyomtalanul, mint a vízre mért csapás. Hogy mégis foglalkozunk velük, annak oka egyszerű , mert még ilyesmikkel is kell foglalkozni. Másrészről a különböző pontokon el­hangzó nyilatkozatok az egymással való egyezésükben épp úgy, mint eltéréseik­ben, híven jellemzik a helyzet és az em­berek hazug voltát. S helyesen látni eze­ket a hazugságokat szintén valami, noha nem sok. Wekerlét azzal üdvözlik, hogy meg kell teremteni a gazdasági és állami ön­állóságot. Jól beszéltél, felel Wekerle, egészen úgy vélekedem én is. Aztán ki­fejti e nézetnek ellenkezőjét, s nagyo­kat suhint ama kicsinyes következetes­ségre, mely a gyakorlati politikának út­ját szegi. Ilyen süti tett kivonatát az ország ámításának még a koalíczió sem produ­kált sokat. Egyfelől elhitetik az ország­gal, hogy irgalmatlanul ragaszkodnak programmjuk maradványaihoz: ezt az üd­vözlő beszédben teszik. Másfelől a kor­mánynyilatkozat részben a határozott és világos kijelentések kerülésével, részben az ellenkezőknek óvatos és meg nem fog­ható körülírásában megadja a honatyák­nak az instrukc­iót: kiabáljatok, de csön­desen. A függetlenségi párt rendületlenül ragaszkodik a bankhoz, de Wekerle sze­rint mindenek előtt a kormánynak ön­magával kell megegyezésre jutnia. Mi­ben ? Minek ? Hiszen az önálló bankhoz rendületlenül ragaszkodnak ! Aztán tár­gyalnia kell az osztrák kormánynyal. Ez csak formalitás, melynek nem eredmé­nye, hanem adott feladata az önálló bank. • Kossuth Ferencz viszont mint párt­vezér beszél, de mint miniszter diktál a pártvezérnek. A bankról egyszerűen ki­jelenti, hogy már megmondta, mint véle­kedik a bankról. Igazán megmondta ? Dehogy. Az a nyilatkozat, melyre hivat­kozik, csak annyit mond, hogy a függet­lenségi párt hű marad elveihez és küz­deni fog az önálló bankért. Küzdeni fog Lapunk mai száma 80 oldal.

Next