Az Ujság, 1909. január/1 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1909-01-02 / 1. szám

______________________________ érte, de most hadd értse kiki, hogy meg fogja­ csinálni. S az elvek? Azokhoz ra­gaszkodtak, mikor a kiegyezést csinálták, s ragaszkodnak, mikor a pluralitást sza­vazzák meg. S ő is, a hivatott vezér, egy betűvel sem meri mondani, a bankot pedig megcsináljuk, különben ellenzékbe megyünk, hanem reméli, hogy találnak formulát, mely minden pártot kielégít. Hát hogyne találnának ! Ha másutt nem, kapnak egyet Széll Kálmántól, a­ki most úgyis telegrafáló kedvében van. Egyéb kérdésekről is van szó. Pél­dául a katonaiakról. Itt Wekerle már preczizül megmondja, hogy a terhek nö­velése szükséges és közel van, s csak ama bizonyos nemzeti kompenzácziókról, me­lyeket azelőtt magyar vezényleti nyelv­nek neveztek egészen konkrétul, kell most általános frázist megereszteni. Nem­zeti érdekeink és államnyelvünk érvé­­nyesítésére kell gondot fordítanunk. Te­hát érdekeinkre, mik nemcsak a hadsereg­ben nemzetiek, s államnyelvünkre, mely szintén nemcsak a hadseregben érvénye­­síthető, gondot fordítanak. Nem biztosí­tanak semmit, csak gondot fordítanak rá. Kossuth Ferencz ellenben a létszám­­emelés fölmer­ülését a nemzetközi helyzet­nek tulajdonítja. Tévedés, legalább is. Az annexió csak az idén októberben teremtett nemzetközi helyzetet, a létszámemelésről s vele a nemzeti lekenyerezésről már más­fél év előtt tárgyaltak s mozgalmaztak. S szintén nem tudni meg semmit abból, mit is tartanak ők elegendőnek, de ele­gendőnek fogják mondani azt, a­mit kapni fognak. S minekutána a kétértelmű oráku­lumokat illendő lelkességgel meghelye­selték s leéljenezték, a meggyőződéses hazafiak elmennek Justh Gyulához öklöt rázni és elégedetlenkedni. Az ember azt hinné, hogy álmodik, ha nem tudná, hogy komédiát lát. A­hogy az urak Justhnál lelkesedtek, úgy tett hajdanában az ellen­zék szemben a kormánynyal. Most így tesz a kormánypárt a kormány mellett. Vidéki színpadokon adják így a kevés­számú statiszták az egyik jelenetben a magyart, a másikban a törököt. S megint csak jellengző, hogy a férfiasabb maga­tartást ott látjuk, a­hol nincs meg a poli­tikai súly. Mert Justh Gyula nem mond­hat hivatalos nyilatkozatot, de a kemény magánnyilatkozatot is kipárnázza azzal, hogy a­mit mond, nem akar politizálás lenni. Az alkotmánypárt frázisokat sü­rgö­­nyöz szeretett vezérének és elnökének. Most ezek a jezsuiták, a­kik abból élnek, hogy színük nem üt el a rögtől, melyhez lapulnak. Lesz bank ? Akkor épp oly hazafiasok voltak, mint a függetlenségiek. Nem lesz ? Akkor amazok fogják meg az orrukat, nem ők, a­kik sohasem kíván­ták a külön bankot. Az ő madonnájuk Andrássy, s mivel ez a pluralitást tartja ölében, tehát a pluralitás a messiásuk. Ezekről igazán kár szót vesztegetni. Gerinczes, érthető, férfias megnyilat­kozást — sajnos — csak a néppártnál találunk, ősz elnökük joggal és becsülete­sen mutathat rá a kis párt nagy sikereire. Minek nekik most már jezsuitáskodni ? Nyíltan beszélhetnek, mert a világ, mely hallja őket, az ő képükhöz formálódott. Ezek legalább meg vannak elégedve ön­magukkal, s ha a többit nézzük, már nem is tartjuk olyan ijesztőnek a kiáltást: jön a néppárt! annak. E teljes sikernek közelsége még gondo­sabb s szorgalmasabb kísérletezésre sarkalta. Fokozatosan haladt a végső czél felé. Néhány hét múlva már olyankor is derengeni kezdett előtte az egyéni »Én«-nek érzete, mikor dermedtségbe merült testét ott hagyta a hálószobás pamlagon, s mint önmagának anyagtalan valója i­ószobájában dolgozott. Végre körülbelül századik önhipnózisa egész teljességében meghozta, a mire vágyott. A­mint teste tökéletesen megdermedt, egy­szerre úgy vette észre, hogy ő, a valóságos Táltos doktor, ott áll a pamlag mellett, s mint tárgyilagos szemlélő néz le a saját hulla­forma testére. Mintha csak az valaki másnak a teste volna, az ő énjétől teljesen idegen. Figyelmesen vizsgálta a sárga, viaszszerű arc­et, s csodásan könnyű, anyagtalan kezeivel végigsimította annak lehunyt szemeit. Majd a tetem kézcsuklóját fogta meg, mintha vala­mely betegének ütőerét tapintaná. E­közben feltűnt neki, hogy testi keze formára nézve anyagtalan kezével tökéletesen azonos, de emez mégis sokkal finomabbnak, aczélosabb­­nak és ügyesebb szerkezetűnek látszik. — És ez volnék én, ez a visszataszító, lelketlen kabaver ? —- monda magában Táltos doktor fölényesen, mialatt hosszan nézett le saját testére. — Szó sincs róla ! Az »Én«: én vagyok, a­ki itt állok teljes öntudattal. Betakarta a testet s elfordult tőle. Bátran, kíváncsian ment egy nagy tükör felé s bele­nézett. Ott látta magát benne egész alakjában, megszokott öltözetében, olyannak a minő szo­kott lenni. Mindössze is szebbnek, jellemzete­­sebbnek, nemesebbnek tűnt fel önmaga előtt, mint valaha. Szóval, eszményi, tökéletesített mása volt önmagának. Nagyon meg volt elégedve. Még egy szánó, megvető pillantást vetett az állig letakart, mozdulatlan testre, melynek undok halotti lárvája csak torz mása volt az ő lelkes, szép arczának, — aztán Táltos doktor igazi valója egy kis sétára indult a városba. Mulatságosnak találta, hogy a házmester, a­kire kapunyitás végett rácsöngetett, őt nem látta meg, bár ő attól féllépésnyire állt a lámpafényben. A csöngetésre előcsoszogó testi ember azt hitte, hogy az utczáról csöngetett be valaki. Ki is nyitotta a kaput, s a test nélküli ember ki is ment azon. Ekkor azonban a kapunyitó, senkit sem látván, káromkodásra fakadt, hogy minek tréfálkoznak vele, mit csöngetik őt fel hiábavalóan legjobb álmából a korhelyek. A testéből kiszállt Táltos doktor sétája kezdetén kitűnően érezte magát. Hogyne, hiszen összes erőinek birtokában volt, ellenben nem kellett nyolc­van kilós testi anyagát czi­­pelnie. Hatalmas, erélyes, könnyű léptekkel szelte keresztül-kasul a várost. Látott mindent és mindenkit, viszont ő, anyagtalan lévén, minden anyagi szemre nézve láttatlan maradt. De nem sok idő múlva egyre nagyobb fáradságot érzett s igen megérű­lt és megszom­jazott. Betért tehát egy zajos, fényes, zsúfolt vendéglőbe, s leült az egyetlen szabad székre, hogy pihenjen és rendeljen valamit. Csakhogy sem a pinczér, sem senki más nem látta őt s nem hallotta rendelését, noha ő szinte anyag­talan torka szakadtáig kiabált. Megharagudott, de egyben meg is békült, mihelyt eszébe jutott, hogy hiábavaló volna, ha kapna is valamit enni és inni. Mert a­mit kapna, az csak anyag lehetne — s hova tenné ő azt, mikor testi gyomrát otthon hagyta ? A vendéglőben szép, könnyelmű nők is bőven hemzsegtek. A test nélküli ember nagyon megkívánta kellemes barátságukat, noha testi állapotában már vagy tíz esztendeje nem törő­dött a női bájakkal. Most világos lett előtte, hogy a hiba kizárólag anyagainak elöregedé­sében volt. íme, a­mint erői kiszabadultak a rokkant lim­lomból, megint legény tudna lenni a talpán. De most meg az a baj, hogy test nélküli emberről a testi némberek képtelenek tudomást venni. Táltos doktor, visszaélve láttatlanságával, sorra ölelgett­e köz­ülök a Egé­szebbeket, de egyik sem érzett éppen semmit, még csak egy csiklandásnyit, egy leheletnyit sem nyájaskodásaiból. A test nélküli ember egyre jobban és jobban kezdte érteni az anyagi test nélkülözhetlen becsét. Csak most jött rá, hogy az ember test híján olyan, mint a láng, mely még lobog, de mely alól kifogyott a tüzelőfa. Mi lesz hamarosan a lángból, ha az anyagból nem kap újabb és újabb táplálékot ? Erői, melyeket most nem táplált szünet­lenül az anyag, mind rohamosabban hanyat­lottak. Ideje lesz hazasietni, s mielőbb egye­sülni megint az otromba, lenézett testtel, — gondola Táltos doktor. És egy kissé ijedten indult vissza oda, a­honnan jött. Már alig vonszolta lábait, mikor meglátta lakóházát. Annak kapuja éppen nyílott, s éppen az ő inasa rohant ki rajta, magából kir­kelve. Az izgatott legény a kiváncsi házmester­nek futtából kiabálta vissza a szomorú újságot, hogy a halottkémhez, meg a temetkezési vállalathoz szalad, mert gazdája, a nagyságos doktor úr, holtan fekszik a hálószobában. _________az ujság_________ Szombat, január 2. BELFÖLD. — Wekerle Bécsben. Wekerle Sándor minisz­terelnök a jövő hét első napjaiban Bécsbe utazik, hogy a bankszabadalom tárgyában az irányadó tényezőkkel értekezzék. Szőnyegen lesz a katonai kérdés is, a­melyet az osztrák keresztényszoczialis­­ták feszegetnek különös buzgólkodással. Schönaich hadügyminiszter tegnap megjelent Lueger dr. polgármesternél, tanácskoztak, a­mibe később bevonták Weisskirchner képviselőházi elnököt is. $3] Utóhang. A miskolczi függetlenségi pá­rt elnöksége és az északi kerület választóinak kül­döttsége tisztelgett ma Miskolczon Bizony Ákos képviselőnél. A küldöttség tagjai utalva a táma­dásokra, melyekben Bizonyt legutóbbi beszámolója alkalmából a függetlenségi párt némely orgánuma részesítette, bizalmukat és ragaszkodásukat fejez­ték ki. Bizony Ákos kijelentette, hogy az ellene intézett hírlapi támadás őt nem érintette, a sajtó némely részében újabban meghonosodott durva hangot elítéli. A bankügyben a legutóbbi függet­lenségi gyűlésen, mikor beszámolt, érdemileg nem nyilatkozott, csupán a helyzetet vázolta. Sohasem tartozott azok közé, a­kik a kormánynak akkor, a­midőn ilyen nagy horderejű kérdések megoldá­sával foglalkozva, tárgyalásokat folytat, ok nélkül nehézségeket okozzon. Úgy a bankkérdésben, mint minden más kérdésben a régi függetlenségi pro­gramai alapján áll.­­ Szentesített törvények. Az Országos Törvény­tárunk az év utolsó napján kiadott száma a következő újonan szentesített törvényeket teszi közzé. LI. t.-czikk. Az állami számvitelről szóló 1897. évi XX. törvényczikk 85. §-ának módosításáról. LII. t.-czikk. A magyar szent korona országainak az ipari tulajdon védelmére alakult nemzetközi Unió kötelékébe való belépésről. LIli. t.-czikk. Az iparban alkalmazott nők éjjeli munká­­inak tilalma iránt Bernben 1906. évi szeptember 26-án kötött nemzet­közi egyezmény beczikkelyezéséről. LIV. t.-czikk. A német birodalommal az ipari tulajdonjogok kölcsönös oltalma iránt 1898. évi november hó 17-én kötött egyez­mény beczikkelyezéséről. LV. t.-czikk. A kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyoknak az ő Felsége uralkodása alatt álló többi országokkal való szabályozása tárgyában Budapesten 1907. évi október hó 8-án kötött és az 1908. évi XII. törvényczikkba iktatott szerződés XVI-ik és XVII-ik czikkeinek kiegészítése iránt létrejött pótszerződés beczikkelyezéséről. LVI. t.-czikk. A kül­kereskedelmi és forgalmi viszonyok ideiglenes rendezé­séről. LVII. t.-czikk. A kereskedelmi üzlet átruházásáról.­­LVII. t.-czikk. A csekkről.­­ Jelölés. Koalíc­iós körökben terjesztett hírek szerint Szabó Kálmán elhunyt debreczeni képviselő mandátumára Dégenfeld József grófot fogják jelölni pártonkivü­li programmal. Sir szerint nem a katonai kérdésekről volt szó, hanem néhány bécsi katonai épület átalakításáról és a hadügyminisztérium palotájának újjáépí­téséről

Next