Az Ujság, 1909. március/2 (7. évfolyam, 64-76. szám)

1909-03-30 / 75. szám

16 Forrai Rózsi, a főherczegnő: Mészáros Giza.) Kez­dete fél 8 órakor. Király-Színház: Az elvált asszony. (Lisseveghe: Király, Jana: Ötvös G., Wander-Loo : Pálmay I., Deesteldonk: Szirmai, Wiesum: Csiszér, Serop: Papír, Martje: T. Harmath I.) Kezdete fél 8 órakor. Uránia: A franczia forradalom. Kezdete­k8 órakor. FŐVÁROS. (A főváros építkezései.) A Bárczy István pol­gármester által benyújtott építkezési programm ma került a pénzügyi bizottság elé. A megindult vitából arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az több napot fog igénybe venni, a­mit az ügy party fontosságára való tekintettel nem lehet rossz néven venni. Wildner Ödön tanácsjegyző ismerte­tése után csak Hárai Ferencz szólt ma a javas­lathoz, mint mindig nagy készültséggel és ala­possággal. Beszéde végén magasztalóan szólt a polgármesterről, ki e nagyszabású kezdeményezé­sével az egész törvényhatóság s az egész polgár­ság háláját és elismerését vívta ki. A pénzügyi bizottság erre zajosan megéljenezte Bárczy pol­gármestert. Heltai beszéde után a vita folytatá­sát holnapra halasztották. Heltai beszédét a következőkben ismertetjük : Azzal kezdi, hogy évtizedekre visszamenőleg nem ismer nagyobb és fontosabb kérdést, mint ezt. Nemcsak azért, mert 95 millióról van szó, hanem azért is, mert ez a 95 millió csak első részlete annak a sok milliónak, a­mely erre feltétlenül következni fog. A jelentés történeti részére nem akar kitérni, de kijelenti, hogy abban fény és árnyék nincs helyesen megosztva. Helyesen álla­pítja meg az előterjesztés, hogy Budapesten a lakásnyomor olyan mérvű, a­melyhez fogható Európa egy városában sincs, de ha ezt helyesen állapítja meg, ak­kor nem ártott volna arra is rámutatni, hogy daczára annak, hogy ilyen bajok vannak, a tisztes háztulajdonosoknak sem valami rózsás a helyzete. Ha a tisztes háztulajdonosok helyzetét lehetetlenné teszszük, akkor semmiféle intézkedés nem elegendő arra, hogy ilyen nagy­jelentőségű kérdést a magántevékenység háttérbe szorításával oldjunk meg. Áttért ezután arra a kérdésre, indokolt-e a lakásnyomorral szemben közhatósági tevékenység és nem habozik kijelen­teni, hogy ő ezt igenis indokoltnak tartja. A fő­kérdésre áttérve, kijelenti, hogy a programmnak az a része, a­mely a szükségbarakkokról, a barakk­termekről, a népszállókról és népotthonról szól, alul maradt azon, a­mit tenni kellett; majdnem ez a véleménye az előterjesztés hatodik részéről is, a­mely a fővárosi alkalmazottak lakásainak ren­dezésével foglalkozik. A­mi pedig az előterjesztés nyolc­adik részét, az iskolák építését illeti, az a véleménye, hogy az iskolák építése nem tartozik szorosan a lakásügy rendezésének kérdéséhez és csak annyiban áll ezzel vonatkozásban, hogy az új iskolák felépítése által néhány lakás felszabadul. A javaslatnak azt a részét sem tartja kielégítőnek, mely az éjjeli menhelyek felállításával foglal­kozik, mert azok felállításáról nem gondos­kodik kellő mértékben. A javaslatnak szerinte legfontosabb részére, a kislakásokra tér át. Össze­hasonlítja az előterjesztést a külföldi, különösen az angol viszonyokkal és megemlékezik a Kén­­utczai négy munkásházról, a­melyeknek építése 270.400 koronába került, és melyek 2,3%-ot jöve­delmeznek. Ezt azért állapítja meg, hogy a kis­lakások után várható bérjövedelemről szólhasson. Szerinte mindenekelőtt meg kell állapítani, mennyi az a hetibér, — mert hisz ezeknél a lakásoknál havi vagy negyedévi bérről szólni nem lehet — a­melyet egy budapesti szakképzett munkás fizet­het a nélkül, hogy egyéb életfeltételeit megron­tani volna kénytelen. Konstatálja, hogy a buda­pesti szakképzett munkások heti keresete átlag 24—28 korona közt mozog. Ebből maximálisan 4—5 koronát fordíthat lakbérre. És e helyen meg­elégedéssel konstatálja, hogy a Kén­ utczai munkás­házakban ez a bér van meghonosítva, de kijelenti, hogy ha e mellett a bér mellett az építendő kis­lakásoknál a fővárosnak a beszerzendő pénz árá­hoz képest 1% áldozatot kell hoznia, ezt ő huma­nitárius, közerkölcsi és közjótékonysági szempont­ból szó nélkül megengedhetőnek tartja. Sajnos azonban, hogy a programm szerint teljesen kilátás­talannak kell tekintenie azt, hogy a főváros ilyen feltételek mellett adhassa bérbe a létesítendő kis­lakásokat. Ezt a tételt számításokkal is igazolja. A városi tisztviselőlakások czéljaira — úgymond — eltekintve a svábhegyi építkezéstől, egy fillért sem hajlandó megszavazni. A tisztviselői lakások kérdése utópia, mert ha valamennyi tisztviselőt városi lakásokba akarnánk elhelyezni, ez a főváros részéről olyan érzékeny áldozatot követelne, a­melyet csak új pótadók kivetésével lehetne fedezni. A lakáshivatalhoz még elvileg sem járul hozzá. A tanács bármikor tehet előterjesztést hivatalok kreálására, ha azt hiszi, hogy erre szükség van. Azért tehát tegyen annak rendje és módja szerint részletes előterjesztést a közgyűlésnek. Helyesli az előterjesztésnek a telekvételről szóló részét. Kijelenti még, hogy a 14. pontban foglaltakat, a­melyek a konyhakertek létesítésére vonatkoz­nak, elfogadja és kéri a polgármestert, hogy az erre vonatkozó tanulmányokat úgy folytassa, hogy a munkálatok még ebben az évben meg­kezdhetők legyenek. Beszédét azzal végzi, hogy a polgármester elismerésre méltó munkát végzett és hálára tarthat igényt szocziálpolitikai szempont­ból nagyfontosságú javaslatáért, elsősorban pedig megérdemli a főváros szegényebb sorsú és munkás­­lakosságának elismerését. (Élénk helyeslés. Fel­kiáltások : Éljen Bárczy !) Heltai beszéde után a bizottság elhatározta, hogy" a lakásprogramja megvitatását holnap dél­előtt 10 órakor tartandó ülésében folytatja. (Uj tanítónői állások.) A pénzügyi bizottság mai ülésén megszavazta a­ szervezendő uj tanítónői állások költségeit. AZ ÚJSÁG Kedd, 1909. márczius 30. KÖZOKTATÁS. *** Evangélikus tanárok gyűlés®. Az Országos Ág. Hí­­v. Evang. Tanáregyesület ez évi közgyűlését április hó 14. és 15-én tartja meg Pozsonyban. *** A Polgári iskolai Tanárok Budapesti Kör® szombaton tartotta rendes havi ülését Ulle­rich Gyula elnöklete alatt. Az ülésen Keleti Adolf székesfőváros tanár tartott érdekes előadást Weszely Ödön dr.-nak A modern pedagógia útjain prímű nemrég megjelent nagy munkájáról. Kimutatta, hogy a mi szegény tanügyi irodalmunkban milyen fontos esemény ez a munka, mely pedagógusnak, szülőnek egyaránt nélkülözhetetlen olvasmánya lesz. Érdekesen fejtegette Weszely Ödön dr. könyve alapján,, hogy a pedagógia első­sorban a művelt­ség átszármaztatója. Méltatta a könyvnek néhány részét, a­mely a szocziálpedagógiával, jellemképzéssel, a tanítás módszerével, a kulturális munka szervezésével foglal­kozik. E könyvet a modern magyar pedagógiai irodalom alapvető munkájának tartja, a­mely nagy tudással, élve­zetes, szép magyarsággal van írva. Az előadást Weszely Ödön dr. egészítette ki néhány tanulságos rész előadá­sával. *** A miniszter köszönet®. A vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter Szatmárnémeti törvényhatósági joggal fel­ruházott város képviselőtestületének, Kádár Ambrus dr. pápai prelátus, szatmári kanonoknak, a szatmárnémeti kir. kat. főgimnázium építési czéljaira juttatott 12.000— 12.000 korona adományokért és Weszelovszky Béla szat­márnémeti építésznek ugyane czélra tett 1500 korona adományáért köszönetét nyilvánította. *** A tanfelü­gyelőségek köréből. A vallás- és közok­tatásügyi miniszter Papp Mihály központi szolgálatra be­rendelt állami elemi iskolai igazgató-tanítót ki­. segéd­­tanfelügyelővé nevezte ki és szolgálattételre továbbra is a központba rendelte. *** Kinevezés: A vallás- és közoktatásügyi minisz­ter Dudek János dr. czimz. apátot, ny. r. egyetemi tanárt a népiskolai ifjúsági könyvtárakat intéző bizottságba, az 1007. évtől kezdődő ötéves cziklus még hátralevő idejére rendes taggá nevezte ki. *** A Budapesti Tanítótestület elemi iskolai köre tegnap délután a központi városházán Taxner L. Árpád igazgató elnöklésével ülést tartott, a­melyen a tanköte­lesek összeírásáról és nyilvántartásáról, továbbá az igaz­gatói lakásoknak a budapesti elemi iskolákban való visszaállításáról tanácskozott. Az ülésen Bauer Mór dr. iskolaszéki tag, Moussong Géza, a Budapesti Tanítótestület elnöke, Ágotai Béla és Tratt­ler Károly­ szakfelügyelők is jelen voltak. A beiskoláztatás kérdésének előadója Hoffer Lajos osztálytanító, az Elemi Iskolai Kör alelnöke, az igazgatói lakásoké pedig Wlassák István igazgató-tanító volt. A beiskoláztatás kérdésében részben az előadó, részben pedig Ágotai Béla szakfelügyelő javaslatát fogadta el az ülés, kimondván, hogy a tankötelesek összeírását és állandó nyilvántartását elodázhatatlan szükségnek tartja, mert csak így szüntethető meg az a szomorú tény, hogy még Budapesten is vannak tankötelesek elég szép számmal, a­kik elemi iskolai oktatásban nem részesülnek. A tankötelesek összeírására a legalkalmasabb módnak azt tartja, hogy a háztulajdonosok a lakók gyem­ekeiről külön lajstromot készítsenek s ezt az illetékes elöljáró­sághoz beküldjék. Az elöljáróságoknál egy-egy kirendelt tisztviselő az iskolaköteleseket nyilvántartaná és a tan­kötelezettség betartása felett őrködnék. Az igazgató­­tanítói lakásoknak az elemi iskolákban való visszaállí­tására vonatkozólag az ülés az előadó javaslatát fogadta el, kimondván, hogy minden iskolában az igazgató-tanító­nak lakása legyen. igazságszolgáltatás. § Özvegy Novák Sándornét felmentették. A budapesti törvényszék ma folytatta és befejezte özvegy Kovák Sándornénak, a budapesti ügyvédi kamara elhunyt pénztárosa özvegyének bűnpörét. A feljelentő tudvalevőleg Novák egykori kliense Fechtig Nándor báró volt, a­ki azt panaszolta, hogy Novák Sándor dr. elsikkasztotta az ő vagyonát a melyet a kezelésére bízott. Az özvegy ellen az volt a gyanúja, hogy tudott arról, hogy férje az ő számára Czinkotán sikkasztott pénzből vett villát és hogy Novákné az ügyvédi kamara részéről férje ellen támasztott követelést olyan pénzből fizette, a­mely a hagyatékot illette meg. Szombaton késő estig kihallgatták a tanúkat és felolvasták az ira­tokat. Ma már a perbeszédekre került a sor. Böhm dl., ügyész rekapitulálván a főtárgyalás anyagát, kifejtette, hogy több gyanús momentumot észlelt, de perrendszerű bizonyítékot sem a sikkasztás, sem pedig az orgazdaság vádja tekintetében nem tudott megállapítani. Ezért mindkét vádat el­ejtette. Most már Fechtig báró jogi képviselője Héder Lajos dr. vette át a pótmagánvád képvise­letét és marasztaló ítéletet kért. Edvi Illés Károly dr. terjedelmes vádbeszédben erőtlenítette meg az elhangzott vádakat és felmentést indítványozott. A törvényszék özv. dr. Novák Sándornét fel­mentette úgy a sikkasztás, mint az orgazdaság vád­jával szemben. Az ítélet indokolásában a bíróság megállapította, hogy Novák Sándor csakugyan sik­kasztást követett el úgy az ügyvédi kamara, vala­mint Fechtig báró kárára. Az elsikkasztott össze­gekből vette a czinkotai villát, eme pénzeket he­lyezte el Ónody Iván névre. Azt azonban, hogy a vádlott nő tudott férjének sikkasztásairól, a bíróság bizonyítottnak nem találta. Az íté­let ellen a pót­­ma­gán vádló felebbezéssel élt. § Csalás telefon és távíró útján. Jüpiner Hugó­­johnsdorfi születésű ma­gánhivatalnok vala­mikor Friedler János csurgói lengyárosnál volt al­kalmazva. Később Budapesten állás nélkül lé­zengvén, az éppen Budapesten tartózkodott Fied­ler aláírásával táviratilag kért a czégtől négyszáz koronát egy budapesti szállóba. Ezt a pénzt fel is vette. Később telefonon próbált ugyanilyen üzel­meket elkövetni, de ebbe belebukott. A budapesti törvényszék ma tárgyalta csalási bűnpörét Füzesséry dr. elnökletével. A bíróság Jupinert elítélte négy havi fogházra és 60 korona pénzbüntetésre. És miután a boroszlói törvény­szék is érdeklődik ilyen csínyek miatt iránta, bün­tetésének elszenvedése után átadják őt a boroszlói államügyészségnek. § Pornográfia: A budapesti ügyészség pert in­dított Herczeg Géza hírlapíró ellen, a­ki a Fidibusz életlapban olyan karczolatokat irt, a­mely szemé­remsértő. A budapesti esküdtbíróság ma zárt tár­gyaláson tárgyalta a pert Zsitvay Leó curiai bíró elnökletével. Az esküdtbíróság a vádlottat nyolcz­­száz korona pénzbüntetésre ítélte. A vádlott semmi­ségi panaszt jelentett be.­­ A nagyszerb felségárulók pere. Zágrábból jelentik telefonon . A mai tárgyaláson Bekics vád­lott kihallgatása közben Pribicsevics Ádám több­ször közbeszólt, a­miért egy egész hétre kizárják a tárgyalóteremből. Az ügyész ezután a zágrábi Pokret 1908 május elsejei czikkét idézi, a mely­ben Pribicsevics Szvetozár beszédének egy része van reprodukálva, a mely szerint az összes szerbek meg vannak nyerve a szerb eszmének és csak az a kérdés, mely kultúra fog túlsúlyra vergődni, várjon a nyugati vagy a keleti-e és hogy az az állam, a­melyet azok a népek fognak megalapí­tani, a­melyek az osztrák-magyar monarchiában nem képesek érvényesülni, Horvátország vagy Szerbia nevet fogja-e viselni, az nem fontos. A vádlott e pont tekintetében épp úgy hallgat, mint az ügyész ama fejtegetéseire, hogy több szerb becsületsértési pert indított, mert horvátok­­nak nevezték őket. A Belgráddal való összeköt­tetés tekintetében a vádlott minden felvilágosí­tást megtagad. Ezután ifj. Zsifkovics Simont hall­gatták ki, a­ki a szerbség propagálójának mon­dotta magát. Szünet után folytatták Zsifkovics Simon vádlott kihallgatását, a­nélkül, hogy érdekesebb mozzanat felmerült volna. Délután 2 órakor a tárgyalás folytatását holnapra tűzték ki.­­ Az ügyvédi kamara behatási díjának utólagos felemelésére vonatkozólag hozott ha­tá­rozatot egyes ügy­védek magukra nézve sérelmesnek tekintik. Ezért kedden este nyolc­ órakor ez ügyben értekezletet tartanak a József­-körút és József­ utcza sarkán lévő Kör­vendéglőben.

Next