Az Ujság, 1909. április/1 (7. évfolyam, 77-89. szám)

1909-04-01 / 77. szám

Csütörtök, 1909. április 1. s AZ ÚJSÁG tényezőleg. Az­ államvasutak hírlapi átalányait illetőleg megjegyzi, hogy a kormány azért járult a képviselőház erre vonatkozó határozatához, mert coercitiv hatást vár tőle az igények túl­­tengése ellenében. Teljes megszüntetését ezen pausáléknak nemigen lehet elérni, mert bizonyos hirdetések közzététele nemcsak az államvasutaknak, hanem az iparnak is érdekében áll, de törekedni kell arra, hogy ezek az átalányok ne váljanak burkolt szubvenc­ióvá az államvasutak üzemi érdekeitől távol álló public­isztikai szolgálatokért. Harkányi Frigyesnek szintén az átalányrendszerre és a nyugdíjak nagymérvű emelkedésére vonatkozó felszólalása után a bizottság mindenben hozzá­járult a zárszámadásokra vonatkozólag hozott határozatokhoz s észrevétel nélkül hitelesítette a bemutatott jelentéseket.­­ A Katolikus Népszövetség és a pápa. A Katolikus Népszövetség kormányzó tanácsa elhatározta, hogy terjedelmes jelentésben számol be a pápának a Népszövetség eddigi munkájáról és ennek számszerű eredményéről. A jelentést a tanács megbízásából Rakovszky István vezeté­sével Zboray Miklós alelnök, Ernszt Sándor vezér­­igazgató, Landducz Béla és Beniczky Ödön tanács­tagok fogják Rómában a húsvéti ünnepek alatt ünnepélyes audienczián átnyújtani.­­ A karánsebesi püspökválasztás. A karán­­sebesi görög-keleti egyházmegyében most folyt le a püspökválasztásra jogosult negyven világi és húsz egyházi zsinati tag választása. A mér­sékelt párt a szavazatoknak több mint felét nyerte el, holott eddig mindössze a szavazatok­nak hatodrészével volt a zsinaton képviselve. A választás eredménye után immár bizonyos, hogy az egyházmegye új püspöke a mérsékelt párt jelöltje, Olariu József dr. karánsebesi teoló­giai igazgató lesz.­­ Miklós Gyula nyilatkozata. Miklós Gyula volt borsodi főispán nyilatkozatot tett közzé, melyben a többi közt ezeket mondja : Már másodízben találkozom azzal a csúnya híreszteléssel, mintha én a Fejérváry-kormán­ytól 20.000 korona személyes jutalmat kaptam volna. Én a Fejérváry-kormánytól semmiféle jutalma­zást sem kaptam. 1905. év nyarán az akkori ellenzéki képviselők egy részének tudomásával, sőt helyeslésével megindult az úgynevezett béke­­akc­ió, melynek az volt a czélja, hogy Kossuth Ferencz a vitás katonai kérdések kikapcsolásával kár­a kis Iványinó­s villámgyorsasággal ismét kint volt a czipőből. A fésülködés volt a legkényesebb pont az egész öltözködési szertartásban, mert Katicza még nem igen értett a mesterséghez. De a kis Iványiné ezt is angyali türelemmel szenvedte végig. Most a kis kacsók ismét külön langyos vizbe lettek mártva, a fényes fogacskák fran­­czia fogpéppel megkefélve, s ezek után Iványi­­nénak már csak suhogó alsószoknyába kellett bújnia, mire egy az első szabóczég műhelyéből kikerült angol ruha megkoronázta a nagy művet. Gyönyörű kalap — sejtem, hogy óriási volt — könnyedén ránehezedett a csodás fri­zurára, nyolcz­­ kalap tű elejét vette minden leeshetőségnek, Iványiné felvette a világ leg­szebb sealskin-kabátját s begombolta keztyű­­jét. De most aztán igazán készen is volt a toalettjével. Egy negyedóra múlva, néhány perczc­el tizenkettő előtt, elhagyta a házat, s szoknyá­ját kissé emelgetve, apró léptekkel a Ferencziek­­terére iramodott s belépett a templomba. Csak a mikor már bebújt az első padok egyikébe s helyet foglalt az örökké szőke Töl­­gyessy grófné mellett, vette észre, hogy otthon felejtette imakönyvét. Ezt aztán megsúgta szomszédnőjének s mindketten neveztek a mulatságos esetnek. De aztán a kis Iványiné szépen letérdelt, összetett© apró kezét s gyönyörű kalapja kari­mája mögé rejtve kivánatos arczát, áhítattal imádkozott. Bizonyára arról az öreg­emberről sem feledkezett meg, a ki a Riviérán vagy Kairóban élt s véletlenül a férje volt, kérve az Úristent, tartsa még soká életben.... vállalja a kormányalakítást. Ez a hazafias moz­galom felhívások szétküldését tette szükségessé az egész országban. Ezek tényleges kiadásainak fedezésére szolgált a zárszámadásokban felemlí­tett 20.000 korona, mely azonban e czélra nem volt elégséges és a kiadásokra több száz koronát a sajátomból kellett ráfizetnem. Kossuth Ferencz késznek nyilatkozott arra, hogy 1905 szeptember havában egy előre megállapított napon Soltról Bécsbe jön, a­hol Goluchowski külügyminiszter általam erről az előzetes értesítést megkapta. A Goluchowskival megállapított találkozás elmaradt, mert Kossuth Ferencz gyengélkedésével sürgöny­ben indokolta elmaradását. Éne a nynatkozatra vonatkozólag Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter a Magyar Tu­dósítót annak kijelentésére hatalmazta fel, hogy a miniszter legjobb emlékezete szerint a nemzeti ellenállás idejében Miklós Gyula tényleg felkereste őt, még pedig azzal az állítással, hogy Goluchowski gróf volt külügyminiszterrel összeköttetésben áll és hogy Goluchowski Kossuth Ferenczczel beszélni szeretne. Kossuth Ferencz, a­ki akkor a vezérlő­­bizottság elnöke volt, nem tudván, hogy miről akarhat az akkori külügyminiszter vele értekezni, kérdést intézett ez iránt Goluchowskihoz, kitől azt a választ kapta, hogy bár a külügyminiszter vele bármikor igen szívesen találkozik, arra sen­kinek sem adott megbízást, hogy Kossuth Feren­­czet találkozásra felhívja. Ennek következtében ez a találkozás természetesen nem történt meg. Arról, hogy Miklós Gyula az országba leveleket küldött volna szét, Kossuth Ferencz kereskedelem­ügyi miniszternek semmi tudomása nincs és nem is volt. Is sitt akar? — Kerülgetik a válságot.­­— Mi lesz húsvét után ! Ez a kérdés foglal­koztatja, izgatja a politikai helyzet őrszemeit, a­nélkül, hogy csak valamelyes nyugvópontot is nyújtana a lázas elmével fölkorbácsolt talál­gatások, föltevések számára. Mert hiszen hogy államférfiakká kinevezett merész és kevésbé merészszájú egyes politikusok hogyan »nyilat­koznak«, az ma igazán nem használható a ki­bontakozás iránytűjéül. Kerülgetik a válságot. Bécsben, Budán és a kormány pártjaiban a legteljesebb tájékozat­lanság. Pozitív feleletet csak arra a kérdésre adhatni, hogy ki mit akar ! Még talán erre se, mert a nemzeti kormány és hívei pusztán abban voltak eddig következetesek, hogy nem azt adták, nem azt cselekedtek, a­mit ígértek. Eb­ben a tekintetben azonban nemcsak az ország­gal, de az uralkodóval szemben is elvhűeknek bizonyultak. A helyzet mai körvonalait néhány nyilat­kozattal próbáljuk megállapítani. Justh Gyula egy hírlapírónak ma ezeket mondotta : — A bankkérdés miatt a függetlenségi pártból senki sem fog kilépni, mert hiszen mi vagyunk a többség , mi is maradunk. Tévednek azok, a­kik azt hiszik, hogy a függetlenségi párt másnak adja a teret s ellenzékbe megy. Ellenzékbe azok mehet­nek, a­kik a közös bank föntartása mellett kardos­kodnak. Szívesen látjuk ellenzéken a közös bank imádóit, az úgynevezett komoly ellenzéket, bár én nemzeti érdekből óhajtanám, hogy valamennyien egy táborban legyünk. Az állambank Wekerle ötlete s bizonyos körülmények között meg lehetne csinálni. A protekc­iós kísérleteknek ellenálló igazgatóságra volna szükség, nehogy az állam vagyonát könnyelműen osztogassák. Leghelyesebb volna azonban a nemzeti bankot részvénytársasági alapon szervezni. Hiba volt Ausztriával a kartel­­bankról tárgyalni, a kormánynak mindjárt a leghatározottabban az önálló bank mellett kellett volna állást foglalnia. A fúzió csak úgy jöhet létre, ha a függetlenségi párt gazdasági programja­ja teljes egészében érvényesül. Ha ezt nem viszik be a kormányzati programaiba, akkor fúziót a füg­getlenségi párttal csinálni nem lehet! Ezek a kér­dések a húsvéti ünnepek után válnak aktuálisakká, a­midőn a banktárgyalások sikertelenségét Bécsben konstatálni fogják. Kállay Tamás, a függetlenségi bankcsoport tagja is nyilatkozik : „ A függetlenségi párt abszolút többségben van, semmi szüksége tehát arra, hogy a mások eszével és a mások érdekében csináljon politikát. Ha az önálló bank megcsinálása most elhárít­hatatlan akadályokba ütköznék­v­­­riumot kellene csinálni, akkor is a­­­ségi párt maga is kormányozni és s­zége arra, hogy a jó barátság miatt nat megoszsza a hatalmat. Annál kevésbé, mer párt maga intézi a választásokat, a hatvanhét­nek hírmondójuk sem marad. Ha ellenzékbe kény­­szerítenék az önálló bank híveit, legalább százan leszünk és csinálunk olyan ellenzéki harc­ot, a­milyet még nem látott a világ. Giesswein Sándor a néppárt álláspontjáról ezeket mondja:­­— Nézetem szerint a hosszú szünetet a fúzió előkészítése miatt adták, de állást csak akkor foglalhatunk, ha, majd ismerjük a fúzió programm­­ját. Ez a programm majd okot adhat esetleg a kiválásra. Közjogi kérdés aligha, hanem gazda­sági. De a bankkérdés nem. Ha az önálló bank nem lesz meg, ez még nem adhat okot a kiválásra. A választójog, az igen. A választói reform a leg­komolyabb választóvíz. Andrássy Gyula gróf tegnap nyilatkozott, ma Andrássy lapja szól a dologhoz a követ­kezőképpen : — A­mikor az egész nemzet hadállása az, hogy a kartelbank alapján tárgyalunk Ausztriá­val, jóravaló magyar ■politikus sem szóval, sem tettel nem gyöngítheti a mai magyar hadállás sánczát. Hogy míg Andrássyt ez a nagy szempont vezeti, a szeme átsiklik a mai helyzet kisszerűségén, az nem lepi meg saját táborát és nem lepheti meg az ország közvéleményét. Egy ország sorsát nem lehet a szerint ide-oda ránczigálni, hogy az igen tisztelt közönség unja-e már a színpad előterében ágáló hőstenort, vagy sem. A pisszegés vagy a taps csak tenoristákat izgat. Komoly államférfin és jó hazafi számára csak saját lelkiismerete szab tör­vényt. Most még csak a kormány egyik szócsövét veszszük ide : Wekerle állambank létesítésére nem gondol, sőt ilyennek megalkotását való­ságos veszedelemnek tartaná.« A kartelbank pedig, a­mire a kormány tagjai Kossuth Ferenczczel szolidaritást kö­töttek, ma már szinte megbukottnak tekint­hető. Az osztrák kormány, a­mint a magyar félhivatalosok is jelzik, nem fogadja el. A két kormány csak húsvét után kezdi meg a tár­gyalást a bank dolgában. Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter részt akar venni a bank­tárgyalásokban s húsvét utánra remélhető, hogy egészségi állapota javultával Bécsbe utaz­hassák. Április huszadikára vagy huszonkette­dikére gondolják azután a tárgyalás befejezé­sét és akkor dől el véglegesen, hogy miképpen oldhatják meg a ban­kkérdést. Vannak, a­kik jólértesültségre is hivat­kozva, a bankszabadalomnak 1917-ig való ideig­lenes meghosszabbítását várják. Bizonyos jel­szavas követelmény érvényesülhetne ennél a megoldásnál is, s akkor az alkotmány­párt, továbbá a függetlenségi tábornak mindenkép­pen kormánypárti és agrárius részei, egyesül­ten új koalíc­iós pártot alkotnának a nép­párttal. Ezekkel szemben a függetlenségi bank­csoport azt mondja, hogy a kartelbank bukása után Kossuthnak a király előtt az önálló bankra és függetlenségi párti minisztérium kinevezésére kell előterjesztést tennie. Leg­főképpen az utóbbira. Ha ezt az uralkodó mellőzni fogja, akkor a függetlenségi párt a bankszétválasztás kérdésével és a pártpro­­gramm többi hangzatos jelszavával ismét ki­tűzi a »nemzeti ellenállás« zászlaját, s ismét az uralkodóval állítják szembe az általuk ki­készített közvéleményt. «9 »• KÜLFÖLD. Ausztria- Magyarország Dreadnought-típusú csatahajókat épít. Londonból táviratozzák ne­künk . Az alsóházban Smith ügyvéd, Liverpool követe ma meginterpellálta a tengerészeti minisztert, hány Dreadnought-típusú csatahajót akar építeni Ausztria-Magyarország, minthogy itteni lapok a legutóbbi napokban az angol s a német vízi haderő összehasonlításakor gyak­ran említették az osztrák-magyar mon­archia ebbeli szándékát. A tengerészeti mi­niszter kijelentette, hogy Ausztria-Magyar­­ország szándékozik ugyan Dreadnought-típusú csatahajókat építeni, de eddig még nem hatá­rozta el magát reá. Az interpelláló a választ tudomásul vette.

Next