Az Ujság, 1909. április/1 (7. évfolyam, 77-89. szám)
1909-04-01 / 77. szám
Csütörtök, 1909. április 1. s AZ ÚJSÁG tényezőleg. Az államvasutak hírlapi átalányait illetőleg megjegyzi, hogy a kormány azért járult a képviselőház erre vonatkozó határozatához, mert coercitiv hatást vár tőle az igények túltengése ellenében. Teljes megszüntetését ezen pausáléknak nemigen lehet elérni, mert bizonyos hirdetések közzététele nemcsak az államvasutaknak, hanem az iparnak is érdekében áll, de törekedni kell arra, hogy ezek az átalányok ne váljanak burkolt szubvencióvá az államvasutak üzemi érdekeitől távol álló publicisztikai szolgálatokért. Harkányi Frigyesnek szintén az átalányrendszerre és a nyugdíjak nagymérvű emelkedésére vonatkozó felszólalása után a bizottság mindenben hozzájárult a zárszámadásokra vonatkozólag hozott határozatokhoz s észrevétel nélkül hitelesítette a bemutatott jelentéseket. A Katolikus Népszövetség és a pápa. A Katolikus Népszövetség kormányzó tanácsa elhatározta, hogy terjedelmes jelentésben számol be a pápának a Népszövetség eddigi munkájáról és ennek számszerű eredményéről. A jelentést a tanács megbízásából Rakovszky István vezetésével Zboray Miklós alelnök, Ernszt Sándor vezérigazgató, Landducz Béla és Beniczky Ödön tanácstagok fogják Rómában a húsvéti ünnepek alatt ünnepélyes audienczián átnyújtani. A karánsebesi püspökválasztás. A karánsebesi görög-keleti egyházmegyében most folyt le a püspökválasztásra jogosult negyven világi és húsz egyházi zsinati tag választása. A mérsékelt párt a szavazatoknak több mint felét nyerte el, holott eddig mindössze a szavazatoknak hatodrészével volt a zsinaton képviselve. A választás eredménye után immár bizonyos, hogy az egyházmegye új püspöke a mérsékelt párt jelöltje, Olariu József dr. karánsebesi teológiai igazgató lesz. Miklós Gyula nyilatkozata. Miklós Gyula volt borsodi főispán nyilatkozatot tett közzé, melyben a többi közt ezeket mondja : Már másodízben találkozom azzal a csúnya híreszteléssel, mintha én a Fejérváry-kormánytól 20.000 korona személyes jutalmat kaptam volna. Én a Fejérváry-kormánytól semmiféle jutalmazást sem kaptam. 1905. év nyarán az akkori ellenzéki képviselők egy részének tudomásával, sőt helyeslésével megindult az úgynevezett békeakció, melynek az volt a czélja, hogy Kossuth Ferencz a vitás katonai kérdések kikapcsolásával kára kis Iványinós villámgyorsasággal ismét kint volt a czipőből. A fésülködés volt a legkényesebb pont az egész öltözködési szertartásban, mert Katicza még nem igen értett a mesterséghez. De a kis Iványiné ezt is angyali türelemmel szenvedte végig. Most a kis kacsók ismét külön langyos vizbe lettek mártva, a fényes fogacskák franczia fogpéppel megkefélve, s ezek után Iványinénak már csak suhogó alsószoknyába kellett bújnia, mire egy az első szabóczég műhelyéből kikerült angol ruha megkoronázta a nagy művet. Gyönyörű kalap — sejtem, hogy óriási volt — könnyedén ránehezedett a csodás frizurára, nyolcz kalap tű elejét vette minden leeshetőségnek, Iványiné felvette a világ legszebb sealskin-kabátját s begombolta keztyűjét. De most aztán igazán készen is volt a toalettjével. Egy negyedóra múlva, néhány perczcel tizenkettő előtt, elhagyta a házat, s szoknyáját kissé emelgetve, apró léptekkel a Ferencziekterére iramodott s belépett a templomba. Csak a mikor már bebújt az első padok egyikébe s helyet foglalt az örökké szőke Tölgyessy grófné mellett, vette észre, hogy otthon felejtette imakönyvét. Ezt aztán megsúgta szomszédnőjének s mindketten neveztek a mulatságos esetnek. De aztán a kis Iványiné szépen letérdelt, összetett© apró kezét s gyönyörű kalapja karimája mögé rejtve kivánatos arczát, áhítattal imádkozott. Bizonyára arról az öregemberről sem feledkezett meg, a ki a Riviérán vagy Kairóban élt s véletlenül a férje volt, kérve az Úristent, tartsa még soká életben.... vállalja a kormányalakítást. Ez a hazafias mozgalom felhívások szétküldését tette szükségessé az egész országban. Ezek tényleges kiadásainak fedezésére szolgált a zárszámadásokban felemlített 20.000 korona, mely azonban e czélra nem volt elégséges és a kiadásokra több száz koronát a sajátomból kellett ráfizetnem. Kossuth Ferencz késznek nyilatkozott arra, hogy 1905 szeptember havában egy előre megállapított napon Soltról Bécsbe jön, ahol Goluchowski külügyminiszter általam erről az előzetes értesítést megkapta. A Goluchowskival megállapított találkozás elmaradt, mert Kossuth Ferencz gyengélkedésével sürgönyben indokolta elmaradását. Éne a nynatkozatra vonatkozólag Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter a Magyar Tudósítót annak kijelentésére hatalmazta fel, hogy a miniszter legjobb emlékezete szerint a nemzeti ellenállás idejében Miklós Gyula tényleg felkereste őt, még pedig azzal az állítással, hogy Goluchowski gróf volt külügyminiszterrel összeköttetésben áll és hogy Goluchowski Kossuth Ferenczczel beszélni szeretne. Kossuth Ferencz, aki akkor a vezérlőbizottság elnöke volt, nem tudván, hogy miről akarhat az akkori külügyminiszter vele értekezni, kérdést intézett ez iránt Goluchowskihoz, kitől azt a választ kapta, hogy bár a külügyminiszter vele bármikor igen szívesen találkozik, arra senkinek sem adott megbízást, hogy Kossuth Ferenczet találkozásra felhívja. Ennek következtében ez a találkozás természetesen nem történt meg. Arról, hogy Miklós Gyula az országba leveleket küldött volna szét, Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszternek semmi tudomása nincs és nem is volt. Is sitt akar? — Kerülgetik a válságot.— Mi lesz húsvét után ! Ez a kérdés foglalkoztatja, izgatja a politikai helyzet őrszemeit, anélkül, hogy csak valamelyes nyugvópontot is nyújtana a lázas elmével fölkorbácsolt találgatások, föltevések számára. Mert hiszen hogy államférfiakká kinevezett merész és kevésbé merészszájú egyes politikusok hogyan »nyilatkoznak«, az ma igazán nem használható a kibontakozás iránytűjéül. Kerülgetik a válságot. Bécsben, Budán és a kormány pártjaiban a legteljesebb tájékozatlanság. Pozitív feleletet csak arra a kérdésre adhatni, hogy ki mit akar ! Még talán erre se, mert a nemzeti kormány és hívei pusztán abban voltak eddig következetesek, hogy nem azt adták, nem azt cselekedtek, amit ígértek. Ebben a tekintetben azonban nemcsak az országgal, de az uralkodóval szemben is elvhűeknek bizonyultak. A helyzet mai körvonalait néhány nyilatkozattal próbáljuk megállapítani. Justh Gyula egy hírlapírónak ma ezeket mondotta : — A bankkérdés miatt a függetlenségi pártból senki sem fog kilépni, mert hiszen mi vagyunk a többség , mi is maradunk. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a függetlenségi párt másnak adja a teret s ellenzékbe megy. Ellenzékbe azok mehetnek, akik a közös bank föntartása mellett kardoskodnak. Szívesen látjuk ellenzéken a közös bank imádóit, az úgynevezett komoly ellenzéket, bár én nemzeti érdekből óhajtanám, hogy valamennyien egy táborban legyünk. Az állambank Wekerle ötlete s bizonyos körülmények között meg lehetne csinálni. A protekciós kísérleteknek ellenálló igazgatóságra volna szükség, nehogy az állam vagyonát könnyelműen osztogassák. Leghelyesebb volna azonban a nemzeti bankot részvénytársasági alapon szervezni. Hiba volt Ausztriával a kartelbankról tárgyalni, a kormánynak mindjárt a leghatározottabban az önálló bank mellett kellett volna állást foglalnia. A fúzió csak úgy jöhet létre, ha a függetlenségi párt gazdasági programjaja teljes egészében érvényesül. Ha ezt nem viszik be a kormányzati programaiba, akkor fúziót a függetlenségi párttal csinálni nem lehet! Ezek a kérdések a húsvéti ünnepek után válnak aktuálisakká, amidőn a banktárgyalások sikertelenségét Bécsben konstatálni fogják. Kállay Tamás, a függetlenségi bankcsoport tagja is nyilatkozik : „ A függetlenségi párt abszolút többségben van, semmi szüksége tehát arra, hogy a mások eszével és a mások érdekében csináljon politikát. Ha az önálló bank megcsinálása most elháríthatatlan akadályokba ütköznékvriumot kellene csinálni, akkor is aségi párt maga is kormányozni és szége arra, hogy a jó barátság miatt nat megoszsza a hatalmat. Annál kevésbé, mer párt maga intézi a választásokat, a hatvanhétnek hírmondójuk sem marad. Ha ellenzékbe kényszerítenék az önálló bank híveit, legalább százan leszünk és csinálunk olyan ellenzéki harcot, amilyet még nem látott a világ. Giesswein Sándor a néppárt álláspontjáról ezeket mondja:— Nézetem szerint a hosszú szünetet a fúzió előkészítése miatt adták, de állást csak akkor foglalhatunk, ha, majd ismerjük a fúzió programmját. Ez a programm majd okot adhat esetleg a kiválásra. Közjogi kérdés aligha, hanem gazdasági. De a bankkérdés nem. Ha az önálló bank nem lesz meg, ez még nem adhat okot a kiválásra. A választójog, az igen. A választói reform a legkomolyabb választóvíz. Andrássy Gyula gróf tegnap nyilatkozott, ma Andrássy lapja szól a dologhoz a következőképpen : — Amikor az egész nemzet hadállása az, hogy a kartelbank alapján tárgyalunk Ausztriával, jóravaló magyar ■politikus sem szóval, sem tettel nem gyöngítheti a mai magyar hadállás sánczát. Hogy míg Andrássyt ez a nagy szempont vezeti, a szeme átsiklik a mai helyzet kisszerűségén, az nem lepi meg saját táborát és nem lepheti meg az ország közvéleményét. Egy ország sorsát nem lehet a szerint ide-oda ránczigálni, hogy az igen tisztelt közönség unja-e már a színpad előterében ágáló hőstenort, vagy sem. A pisszegés vagy a taps csak tenoristákat izgat. Komoly államférfin és jó hazafi számára csak saját lelkiismerete szab törvényt. Most még csak a kormány egyik szócsövét veszszük ide : Wekerle állambank létesítésére nem gondol, sőt ilyennek megalkotását valóságos veszedelemnek tartaná.« A kartelbank pedig, amire a kormány tagjai Kossuth Ferenczczel szolidaritást kötöttek, ma már szinte megbukottnak tekinthető. Az osztrák kormány, amint a magyar félhivatalosok is jelzik, nem fogadja el. A két kormány csak húsvét után kezdi meg a tárgyalást a bank dolgában. Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter részt akar venni a banktárgyalásokban s húsvét utánra remélhető, hogy egészségi állapota javultával Bécsbe utazhassák. Április huszadikára vagy huszonkettedikére gondolják azután a tárgyalás befejezését és akkor dől el véglegesen, hogy miképpen oldhatják meg a bankkérdést. Vannak, akik jólértesültségre is hivatkozva, a bankszabadalomnak 1917-ig való ideiglenes meghosszabbítását várják. Bizonyos jelszavas követelmény érvényesülhetne ennél a megoldásnál is, s akkor az alkotmánypárt, továbbá a függetlenségi tábornak mindenképpen kormánypárti és agrárius részei, egyesülten új koalíciós pártot alkotnának a néppárttal. Ezekkel szemben a függetlenségi bankcsoport azt mondja, hogy a kartelbank bukása után Kossuthnak a király előtt az önálló bankra és függetlenségi párti minisztérium kinevezésére kell előterjesztést tennie. Legfőképpen az utóbbira. Ha ezt az uralkodó mellőzni fogja, akkor a függetlenségi párt a bankszétválasztás kérdésével és a pártprogramm többi hangzatos jelszavával ismét kitűzi a »nemzeti ellenállás« zászlaját, s ismét az uralkodóval állítják szembe az általuk kikészített közvéleményt. «9 »• KÜLFÖLD. Ausztria- Magyarország Dreadnought-típusú csatahajókat épít. Londonból táviratozzák nekünk . Az alsóházban Smith ügyvéd, Liverpool követe ma meginterpellálta a tengerészeti minisztert, hány Dreadnought-típusú csatahajót akar építeni Ausztria-Magyarország, minthogy itteni lapok a legutóbbi napokban az angol s a német vízi haderő összehasonlításakor gyakran említették az osztrák-magyar monarchia ebbeli szándékát. A tengerészeti miniszter kijelentette, hogy Ausztria-Magyarország szándékozik ugyan Dreadnought-típusú csatahajókat építeni, de eddig még nem határozta el magát reá. Az interpelláló a választ tudomásul vette.