Az Ujság, 1909. május/1 (7. évfolyam, 103-113. szám)
1909-05-01 / 103. szám
Budapest, 1909. Előfizetési árak a Egész évre „ Félévre _ _ Negyedévre Egy hóra ... Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. • VII. árfolyam, 103. szám. /_____Szombat, május 1. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Telefon 56—16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Telefon 162-63 és 58 -03. megjelen hétfa kivételével minden nap, ünnep után is. ROVÁS. Az első nemzeti vívmányt most literálta be Wekerle azzal, hogy a király mégis Budapestre jön a válságoldásra. Igaz, ehhez a vívmányhoz is úgy jutott, hogy a koalícziós uralom alatt a király el is felejtette, hogy magyar válságokat magától értetődően Budapesten szokott elintézgetni. Azóta, hogy szeptember 23-án a nemzet vezéreit Bécsbe hívta, hogy ott összeszidja, megszokta, hogy ne ő jöjjön Budapestre. E koalíczió táplálta szokástól térítette el bizonyára nagy és önfeláldozó erőlködéssel Wekerle, s alighanem ez az utazás is lesz az egyetlen nemzeti ellenérték, melylyel a hozandó újabb áldozatokat meg fogják okolni. * Mit ? ők konventikulumokat tartanak ? Gyalázatos ráfogás. ők csak együtt ebédelnek, vacsorálnak, Justh Gyulánál találkoznak, s megbeszélik baráti együttlétben, mihez fogjanak, mit mondjanak, mit csináljanak, kit ne engedjenek szóhoz jutni, kit kell ledobni, kit kell ugratni! összeülnek ötvenen, összeülnek hetvenen, találkoznak tizen, huszan, sőt ketten, hárman is, de nem tartanak konventikulumokat. ők egységesek, minden csoport külön egységes, s ha értekezletre gyűlnek össze, akkor megint egységesen letagadják, hogy külön csoportokban szoktak gondolkodni. S mégis konventikulumokat emlegetnek ? Ez már szemtelenség !* ötszáz millió túlkiadás a hadügyiekben : sok. Ezt már csak a tiszta függetlenségi párt fogja megszavazni, mert ha nem tiszta függetlenségi kabinetet neveznének ki, akkor összecsapnák a kezüket: hallatlan gazdálkodás, így kifosztani a szegény országot! De ha őket nevezik ki, akkor újabb bizonyságát adják majd, hogy van érzékük a külügyi helyzet iránt, s tudnak áldozatokat is hozni. Ha a hadügyi kiadások csakugyan olyan nagyok, akkor Justhéknak egészen nyert ügyük van. De ha az is igaz, hogy a létszámot a duplájára akarják emelni, akkor már mérget lehet rá venni, hogy más, mint tisztán függetlenségi kabinet erre nem lesz képes. KOBOZ KRÓNIKÁJA. * S Dicső a társadalomtudomány ! Mind érti ezt : ur, hölgy, kövér, sovány. Hetenként más e tudománynak dolga. E héten épp a cselédügyet oldja. Nekem ez ügyhöz nincs eszem elég. Hírből tudom csak, mi a rossz cseléd. Ha jó a gazda : a cseléd család — S nincs semmi baj, vagy ritkán legalább. Megfoghatatlan, hogy ma annyi szó-dús Modern úr- és urhölgy-szocziológus Cselédügyekben mit tanácskozik. Nem érdekel, — keressünk más mozit! Van más, — de lám, az is cselédi kérdés . Az állam-konyhán fuccs az egyetértés Az eddig engedelmes hű cselédek Nem tálalák fel jól a bankebédet S uruk, a felség felmondott nekik. Ez fáj nagyon, mert jól fizetnek itt S felette díszes a libéria, h Tekintély benne az emberfia. Hát persze, mind a félfaczér cseléd Buzog most, hogy s mint mentse meg helyét. Mind pendülének egy húron idáig, De most felhányják egymásnak hibáit ; Mert magamentő sose’ hímez-hámoz, Az kipked-kapkod minden szalmaszálhoz, S ha társát közben orron is veri, Én Istenem, az örök emberi! Szegény fel- és lemondott ügyvivők Dehogy akarnak tovamenni ők! Még egy se’ hajhász néphegyet kaczérul, Mert még nem érez teljesen faczérul; Még mind a felség jobb kedvére les : A felmondás tán mégse’ végleges ? — »A rongy kartell miatt én menjek el ? Hisz az testemnek s lelkemnek se kell ! Kossuth hóbortja csak e kotyvalék, £11 voltaképpen ellene valók.« Egyik rész így beszél, viszont a másik Hibásul szidja Wekerlét s Andrássyt. — »S még ő felsége meggondolja, tán, Hogy nálam jobbat nem kap ezután. Mert más volt, hej, a régi jó időben, Mikor még szolgálatba én szegődtem ! . . . De, jaj, a már czapringolt anyag Mind romlott, hűtlen, zsebelő, hanyag. — Szóval, nagy ok van azt reménylenem, Hogy maradok a régi helyemen.« S én hiszem is, hogy e sokféle mentség Meghozza mindnek a remélt szerencsét. Csupán a bankügy nem marad a színen, De ők igen. Maul halten — weiter dienen! Bár lenne így !... Ha így lesz, a cseléd Mind még hivebben szolgál, mint elébb, Mert elrúgván a végső elvi dolgot, Lesz lelke könnyű, hálás, büszke, boldog. És a haza ? — Az teng tovább szegény, De az sem veszt rajt ; mert, úgy vélem én, Izgalmasabbak a már telt hegyek És mindig jobban csípnek a j Egyek. * De, ha nem így lesz ? Ha komoly bukásuk ? — Azt is kiáltjuk. Volt nagyobb is másutt. A hatalom-düh álnok bestiáját Szultáni trónról is leránczigálják. Történik még a földön néha szép is. Tud zsarnokot még elcsapni a nép is. No zsarnok, dies irae dies illa ! . . . S a megtorlás ? — Szép tengerparti villa. Megy a bukott nagyúr, de vele megy Gyönyörű három húri tizenegy S két euukli, (annyi hölgyhöz nem kevés ?) — Ah, irigylésreméltó bünhődés ! Nálunk szegény kis ügyvivők ha buknak, Nem ilyen ,sínjetel indulnak majd útnak ; Nem köll ezeknek már tizenegy hűn, Csak nyugdíj s egy-egy hivatal, de úri ! Csak őszintén. A rendező urak ne ragaszkodjanak az eredeti konczeptushoz, mert ebből baj lehet. Tudjuk, helyes is volt, hogy a válság induljon meg s bizonyos körút után érjen vissza az eredeti szituáczióhoz. A körút csak arra való volt, hogy közben az önálló bank követelését szép szerivel potyogtassák el azok, akik restelték azt kerülő nélkül megtenni. Igen ám, de közben a pártok összevesztek s a függetlenségi párt fölvetette magának a kérdést: mert ne vigyem a firmát teljesen a magam neve alatt! Jó lett volna, ha minden marad a régiben, de még jobb, ha a függetlenségi párt csakugyan a maga szakállára dolgozik. Persze, mi nem az érdekelt urak, hanem az objektív politikai helyzet szempontjából beszélünk. Ebből a szempontból a nőzés az volt, elpotyogtatni az önálló bankot. Minden egyéb mellékes. Nos, a függetlenségi párt erre kész. Mi közünk ahhoz, mi vezeti erre ? A hatalmi önzés ? Hát a koalíciót nem ez vezetné ? Kész valóság, hogy a függetlenségi párt az abszolút többség, s mint ilyen kvalifikált arra, hogy a kormányt átvegye. Akadálya volna ennek az önálló bankhoz való ragaszkodás. Egy okkal több, hogy messziről se csinálnak nehézséget Justhéknak. Mert ha ők a kizárólagos kormányalakítást akarják, akkor velük szemben hiábavaló minden erőltetése valamely más tervnek. Mihelyt nem az történik, amit ők akarnak, akkor rendületlenül ragaszkodnak az önálló bankhoz s ezzel a népszerűséget is megszerzik, mert ime, milyen hősileg védik a nemzet jogát Bécscsel szemben. Az önálló bank az övék épp úgy, ahogy a magyar vezényszó a koaliczióé volt. Akárki képtelet volt megállani velök szemben magyar vezényszó nélkül, de ők kitűnően tudtak boldogulni magyar vezényszó nélkül, síát szakasztott ez a helyzet most is, csakhogy a program ii az önálló bank s a zsaroló a magában való függetlenségi párt. Veszedelem az országra, csak abból lehet, hogy a függetlenségi pártot ki nem elégítik s ez az ismert koalicziós recipe szerint a jelszavát konfliktusok, válságok és rezisztencziák szítására használja. Hát mért ne elégítsük ki ? Oly fontos az, hogy az egész koaliczió ne csinálja meg az önálló bankot ? Olyan baj az, ha a függetlenségi párt egymagában nem csinálja meg ? A magunk részéről abszolúte nem aggódunk, hogy a tiszta függetlenségi kabinet nem épp oly buzgó Lapunk mai száma 72 oldal. A vallomás. írta Biró Lajos. Domokos türelmetlenül várta a vonatot. Félórával előbb jött ki, mint kellett volna ; az utczák tele voltak szeptemberi napsugárral , a lakása ablakait, amikor eljött, kinyitotta és a lakás is tele volt friss dunai levegővel és virágszaggal, szerette volna a feleségét már karonfogni, kivinni a kormos, fülledt csarnokból a csillogó utczára, azután kocsiba ültetni és repülni vele haza az illatos, tiszta, kedves lakásba. Boszankodva, türelmetlenül és vágyakozástól idegesen sétált. Végre jött a vonat. Domokos megállt és gyors pillantással futotta végig a kocsikat. Az egyik ajtóban kék fátyolos szalmakalapot pillantott meg, a szalmakalap alatt a felesége fekete haját és fehér arczát. Odasietett, a kezét nyújtotta az asszonynak, az asszony leszállott. Domokos megölelte és megcsókolta, a kezét szorította és le kellett győznie magát, hogy az asszonyt újra meg újra magához ne szorítsa és meg ne csókolja. Az asszony kibontakozott a karjából és egy zavarodott mozdulatot tett hátrafelé.