Az Ujság, 1909. május/1 (7. évfolyam, 103-113. szám)
1909-05-01 / 103. szám
2 ..............---■—*------------------------— készséggel fogja a bécsi parancsokat teljesíteni, mint a koalíció. Az lehetséges, hogy kevesebb Kossuth-szobrot emeltet, de az ki van zárva, hogy több nehézséget csináljon akár a közös kormánynak, akár a reakciónak. Legyünk csak őszinték. A banktrükk sikerült. Hónapokkal ezelőtt kifejtettük, hogy mire való s hogy egészen rendben van. Ha a korona esetleg szabadulni akar a függetlenségi politikától, egészen a függetlenségi politikusokra kell támaszkodnia. A mostani politikai morál mellett s azokkal szemben, akik most a morált emlegetik, a zsarolási taktika egészen jogosult, mert az összes pártok már fölszentelték. A bankkérdés, vagy más nemzeti kérdés mindig csak arra való lándzsa, hogy a másikat vele a nyeregből kivesse. He ha ki van vetve, akkor bolond, aki a lándzsára ül, mikor nyeregbe ülhet. Szeptember 23-ika előtt Holló Lajos elkiáltotta magát: nyeregben vagyunk. Nem tévedett. A szeptember 23-iki öt kemény pontosat csakugyan kormányzati programmá lett. de a nyereg csak egy emberi alapra való és hárman termettek rajta. Most lenne igazán nyeregben, ha a többi lefordul s ők a győzedelmes lándzsájukat leteszik a haza oltárára, mint annak idején a magyar vezényszót. Hogy folyton az önálló bankot emlegetik még most is, mikor már nyíltan csak a hatalomra aspirálnak, az legfölebb olyan hiba, mely nekik árthat, de nem az országnak. De hát ez az ő dolguk. Félünk, hogy híján lesznek a kellő átmeneteknek, ha az utolsó óráig folyton 1910-et emlegetnek, amikor is az önálló banknak meg kell lennie. Ezt azonban csak úgy gondoljuk, mert ők jobban értenek az ilyesmihez, mint mi, s lehet, hogy egészen jól számítják ki a hangulatokat is, az időpontokat is. A fő az, hogy van mód a nagyobb bajok és— Igen, igen — mondotta Domokos. — A holmid ! — Nem, — válaszolta az asszony — nem, hanem ... Domokos felnézett a kocsi ajtajára; az ajtóban egy karcsú, magas fiatalember jelent meg az asszony kézitáskájával a kezében. — Jancsi! — kiáltotta Domokos meglepetve és örömmel. A fiatalember leszállt és a földre tette a kézitáskát. Domokos odalépett hozzá, megölelte és megcsókolta, azután még egyszer magához szorította és gyöngéden megveregette a hátát. — Jancsi, — mondta neki melegen — Jancsikám, de örülök, hogy itt vagy. Kedves Jankó! . . . Ez aztán a meglepetés. Most kettős örömem van. Hogy kerülsz te ide ? — Szabadságon voltam. Lovranában találkoztam Vilmával. Fel kellett jönnöm Budapestre. Hát együtt jöttünk fel. — Bravó! — mondta Domokos. — Most itt maradsz vagy két hétig. — Csak két napig. Sok a munka otthon. — De kár ! . . . Indultak kifelé. Az asszony podgyászára várni kellett egy kicsit, azalatt beszélgettek . Domokos azután elindult a kocsijuk felé, az asszony és a fiú hallgatva mentek utána. Domokos felsegítette az asszonyt a kocsiba, azután előre akarta ereszteni az öcscsát. Jancsi azonban nem mozdult, megállott és zavarodottan mondta: — Kérlek ... én nem megyek ... veletek ... — Miért ? — kérdezte Domokos csodálkozva, kerülésére, s minden esetben meg van a lehetőség, hogy egy tiszta függetlenségi kabinet kinevezésével minden bankbonyodalomtól szabadulnak. A veszedelem most már nem is ebben van, hanem a többi koalíciós pártok kapaszkodásában. Akik szörnyen lenézik a függetlenségi pártot, mert hatalomra törtet, de maguk a ló sörényébe is kapaszkodnak, csakhogy gyalog ne járjanak. Most már csak a hatvanhetesek csinálhatnak bajt, ha félre nem állanak, hanem mindenáron ők akarják a hazát megmenteni. Semmi szükség erre, még abban az esetben sem, ha a korona ezúttal is ragaszkodnék egy hatvanhetes bizalmi emberhez. Ezt literálhatják hatvanhetes pártok nélkül is. Itt van Wekerle, aki még most is két nyeregben ül, s ha szükséges, úgy élére, vagy beléje áll a függetlenségi kabinetnek, hogy Justhék benne lássák az önálló bankgarancziát, a korona pedig a hatvanhetes éjjeliőrt. Személyi és pártbeli dulakodás a koncz körül az egész s ez nagyon megnyugtató. S ha nem csinálnak nekik nehézségeket, a válság néhány nap alatt meg van oldva. AZ ÚJSÁG Szóiibat, 1909. május 1. QO BELFÖLD. Széll Kálmán összeférhetetlensége. A képviselőim összeférhetetlenségi állandó bizottsága, május tizenharmadikán ülést tart, amelyen folytatja a Széll Kálmán ellen tett összeférhetetlenségi bejelentés tárgyalását. — Félmilliárdos katonai költség. A bécsi Zeit a »legilletékesebb« helyről nyert értesítés alapján írja, hogy a haditengerészet vezetősége a jövő őszszel ötven-hatvan millió koronát kér az új hadihajók költségeinek negyedrésze fejében. Ehhez jön még a hadsereg vezetőségének 450 millió koronára rugó túlkiadása, amely összegnek egyik részét azok a kiadások alkotják, amelyeket a tüzérség szükségleteire, tábori konyhákra, felszerelésekre, távíróra már részben az 1909. évi — Hotelbe megyek . . . Nem akarok terhetekre lenni . . . — Micsoda ostobaság ez — mondta Domokos. — Még csak az kellene, hogy ezt a két napot se nálunk töltsd. — Sok emberrel van dolgom . . . Nem terhelhetlek .. . — Ott a vendégszoba. Éppen rád vár. Ott annyi embert fogadhatsz, amennyit csak akarsz. Jancsi szólni akart valamit, vonakodva emelte fel a kezét, Domokos azonban megragadta a kezénél fogva és beletolta a kocsiba. Ő maga is beült, intett a kocsisnak és a kocsi gyors trappban indult hazafelé. Az utca tele volt napsugárral; enyhe, langyos, tiszta szeptemberi idő volt. Domokosnak dagadta, melle a jókedvtől és az örömtől. Az egész után hazafelé ő beszélt; elmondta,, milyen rossz volt harmadfél hónapot a felesége nélkül töltenie ; kérdezősködött az asszony nyaralásáról ; kérdezősködött, az öcscse dolgairól; azután elhallgatott egy kicsit, mosolyogva nézett maga elé és újra megszólalt : — De jókedvem vak! De boldog vagyok ! De szép az élet! Itt vagytok mind a ketten !... Ti kettőtöket, szeretlek legjobban a világon . . . Jancsi, Jankókám, fiam, régen nem láttalak már . . . A fiú bágyadtan mosolygott , az asszony is mosolygott , a kérdésekre buzgón válaszoltak, azután elhallgattak és nézték a házakat, amelyek között a kocsi elrobogott. Végre hazaértek. Domokos beküldte az öcscsét a vendégszobába, azután bekísérte a feleségét a szobájába. Az asszony ledobta a köpönyegét, levetette a kalapját és készült átöltözködni. Domokos ekkor mosolyogva odalépett hozzá és megfogta a kezét. — Vilma ! Drágám ! — mondta melegen. Az asszony átengedte neki a kezét, azután átengedte a derekát az ölelésének, azután az ajkát a csókjának. Domokos hevesen, szomjasan, hosszan megcsókolta a száját, az asszony azonban kibontakozott az öleléséből. — Meg akarok mosdani — mondta a sietve. — Jó — válaszolta Domokos engedékenyen. — Olyan piszkos lesz az ember az után mondta az asszony gyorsan és elfordított fejjel. Domokos intett és az asszony bement a fürdőszobába. Egy félóra múlva jött ki. Ekkorra egészen átöltözködött. Domokos jókedvűen ment elébe, megfogta a kezét és megcsókolta az arczát. Az asszony arcza friss volt, puha és illatos. Domokos a nyakát akarta megcsókolni, az asszony azonban ekkor kibontakozott a karjából. — Menjünk, kérlek, — mondta — ebéjdelni. Jancsi már bizonyosan vár ránk. Domokos még egyszer megcsókolta az asszony arczát, azután bementek az ebédlőbe. Jancsi már ott volt, fel és alá járkált és az ajtói nyilas zajára riadtan fordult hátra. — Mit, gondolkozol, Jankó ? — kiáltotta Domokos jókedvűen. —Ne busulj, fiú. Nagyon szép ám az élet. A fiú mosolygott. Az asszony leült az asztalfőre és csengetett. A két férfi is leült az asztalhoz. Hozták az ebédet. Domokos farkasa étvágygyal evett. — Végre megint tudok jóízűen enni — mondta nevetve. — Amíg egyedül voltam, étvágyam se volt már, költségvetésbe felvettek, de a déli határ megvédésére használtak. A második csoportban a csapatszállításokra, továbbá a délvidékre vitt csapatok ellátására és felemelt zsoldjára fordított összegek vannak. • Új államtitkárok. A hivatalos lap mai száma jelenti, hogy a király a pénzügyminisz-tériumban Kupecz Ödön államtitkári czímmel , és jelleggel felruházott miniszteri tanácsost állam-titkárrá nevezte ki, Papp Elek miniszteri tanácsosnak pedig az államtitkári czimet és jelleget , adományozta. Polónyi, Wekerle, Andrássy, — Hogy készül a kibontakozás? — Wekerle Sándor miniszterelnök ma délelőtt meglátogatta Kossuth Ferencz kereske- delmi minisztert és másfél óra hosszat tanácskozott vele a kibontakozásról. A király a jövő kedden Budapestre érkezik — a szoczialisták ’ kivonulnak eléje — akkorra a helyzet tisztázására ez idejűleg hivatott kormánytagok- nak tisztában kell lenniök egymással is, pártjaikkal is. Idők során úgy élére állították a dolgot, hogy a mai rezsim változatlan fenn tartása szinte kinnrekedt a lehetőségek köréből. Úgy látszik Bécs se tartja tovább. Paktumban és trónbeszédben egyaránt kimondották, — hirdetik a bécsiek — hogy az általános választói jog megalkotandó és semmi- féle más kérdés közbevetésével a megoldás el nem odázható. S íme, közbevetették a bankkérdést. Bécs ebből azt következteti, hogy a koalíczióval nem lehet megegyezni, a koalíczió megbízhatatlan, nem tartja be ígéreteit. Függetlenségi, vagy alkotmánypárti kormányalakítás kísérlete forog leginkább szóban s vannak, akik csak az utóbbit várják. Arra a nem éppen alaptalan feltevésre alapítják ezek a reményeiket, hogy a koalíció megbízhatatlan voltát a függetlenségi párt okozta és hogy ezt az uralkodó környezetében épp olyan jól tudják, mint a kormány hatvanhetesei. Kossuth környezetéből nagyon hangoztatják most az ősz-szétartás szükségét. Ez azonban nem azt jelenti.