Az Ujság, 1909. május/1 (7. évfolyam, 103-113. szám)

1909-05-01 / 103. szám

2 ..............---■—*­------------------------— készséggel fogja a bécsi parancsokat tel­jesíteni, mint a koalíc­ió. Az lehetséges, hogy kevesebb Kossuth-szobrot emeltet, de az ki van zárva, hogy több nehézséget csináljon akár a közös kormánynak, akár a reakc­iónak. Legyünk csak őszinték. A bank­­trükk sikerült. Hónapokkal ezelőtt ki­fejtettük, hogy mire való s hogy egé­szen rendben van. Ha a korona esetleg szabadulni akar a függetlenségi politiká­tól, egészen a függetlenségi politikusokra kell támaszkodnia. A mostani politikai morál mellett s azokkal szemben, a­kik most a morált emlegetik, a zsarolási tak­tika egészen jogosult, mert az összes pártok már fölszentelték. A bankkérdés, vagy más nemzeti kérdés mindig csak arra való lándzsa, hogy a másikat vele a nyeregből kivesse. He ha ki van vetve, akkor bolond, a­ki a lándzsára ül, mikor nyeregbe ülhet. Szeptember 23-ika előtt Holló Lajos elkiáltotta magát: nyereg­ben vagyunk. Nem tévedett. A szeptem­ber 23-iki öt kemény pontosat csak­ugyan kormányzati programmá lett. de a nyereg csak egy emberi alapra való és hárman termettek rajta. Most lenne iga­zán nyeregben, ha a többi lefordul s ők a győzedelmes lándzsájukat leteszik a haza oltárára, mint annak idején a ma­gyar vezényszót. Hogy folyton az önálló bankot em­legetik még most is, mikor már nyíltan csak a hatalomra aspirálnak, az leg­­fölebb olyan hiba, mely nekik árthat, de nem az országnak. De hát ez az ő dolguk. Félünk, hogy híján lesznek a kellő átmeneteknek, ha az utolsó óráig folyton 1910-et emlegetnek, a­mikor is az önálló banknak meg kell lennie. Ezt azonban csak úgy gondoljuk, mert ők jobban értenek az ilyesmihez, mint mi, s lehet, hogy egészen jól számítják ki a­ hangulatokat is, az időpontokat is. A fő az­, hogy van mód a nagyobb bajok és­— Igen, igen — mondotta Domokos. — A holmid ! — Nem, — válaszolta az asszony — nem, hanem ... Domokos felnézett a kocsi ajtajára; az ajtóban egy karcsú, magas fiatalember jelent meg az asszony kézitáskájával a kezében. — Jancsi! — kiáltotta Domokos meg­lepetve és örömmel. A fiatalember leszállt és a földre tette a kézitáskát. Domokos odalépett hozzá, meg­ölelte és megcsókolta, azután még egyszer magához szorította és gyöngéden megvere­gette a hátát. —­ Jancsi, — mondta neki melegen — Jancsikám, de örülök, hogy itt vagy. Kedves Jankó! . . . Ez aztán a meglepetés. Most kettős örömem van. Hogy kerülsz te ide ? — Szabadságon voltam. Lovranában talál­koztam Vilmával. Fel kellett jönnöm Buda­pestre. Hát együtt jöttünk fel. — Bravó! — mondta Domokos. — Most itt maradsz vagy két hétig. — Csak két napig. Sok a munka otthon. — De kár ! . . . Indultak kifelé. Az asszony podgyászára várni kellett egy kicsit, azalatt beszélgettek . Domokos azután elindult a kocsijuk felé, az asszony és a fiú hallgatva mentek utána. Domokos felsegítette az asszonyt a kocsiba, azután előre akarta ereszteni az öcscsát. Jancsi azonban nem mozdult, megállott és zavaro­dottan mondta: — Kérlek ... én nem megyek ... vele­tek ... — Miért ? — kérdezte Domokos csodál­kozva, kerülésére, s minden esetben meg van a lehetőség, hogy egy tiszta függetlenségi kabinet kinevezésével minden bankbonyo­dalomtól szabadulnak. A veszedelem most már nem is ebben van, hanem a többi koalíc­iós pártok kapaszkodásában. A­kik ször­nyen lenézik a függetlenségi pártot, mert hatalomra törtet, de maguk a ló söré­nyébe is kapaszkodnak, csakhogy gya­log ne járjanak. Most már csak a hat­vanhetesek csinálhatnak bajt, ha félre nem állanak, hanem mindenáron ők akar­ják a hazát megmenteni. Semmi szükség erre, még abban az esetben sem, ha a korona ezúttal is ragaszkodnék egy hat­vanhetes bizalmi emberhez. Ezt literál­­hatják hatvanhetes pártok nélkül is. Itt van Wekerle, a­ki még most is két nyeregben ül, s ha szükséges, úgy élére, vagy beléje áll a függetlenségi kabinet­nek, hogy Justhék benne lássák az ön­álló bankgarancziát, a korona pedig a hatvanhetes éjjeli­őrt. Személyi és pártbeli dulakodás a koncz körül az egész s ez nagyon meg­nyugtató. S ha nem csinálnak nekik ne­hézségeket, a válság néhány nap alatt meg van oldva. AZ ÚJSÁG Szóiibat, 1909. május­ 1. QO BELFÖLD.­ ­ Széll Kálmán összeférhetetlensége. A kép­viselőim összeférhetetlenségi állandó bizottsága, május tizenharmadikán ülést tart, a­melyen folytatja a Széll Kálmán ellen tett összeférhetet­lenségi bejelentés tárgyalását. — Félmilliárdos katonai költség. A bécsi Zeit a »legilletékesebb« helyről nyert értesítés alapján írja, hogy a haditengerészet vezetősége a jövő őszszel ötven-hatvan millió koronát kér az új hadihajók költségeinek negyedrésze fejében. Ehhez jön még a hadsereg vezetőségének 450 millió koronára rugó túlkiadása, a­mely összegnek egyik részét azok a kiadások alkotják, a­melyeket a tüzérség szükségleteire, tábori konyhákra, fel­szerelésekre, távíróra már részben az 1909. évi — Hotelbe megyek . . . Nem akarok ter­het­ekre lenni . . . — Micsoda ostobaság ez — mondta Do­mokos. — Még csak az kellene, hogy ezt a két napot se nálunk töltsd. — Sok emberrel van dolgom . . . Nem ter­helhetlek .. . — Ott a vendégszoba. Éppen rád vár. Ott annyi embert fogadhatsz, a­mennyit csak akarsz. Jancsi szólni akart valamit, vonakodva emelte fel a kezét, Domokos azonban meg­ragadta a kezénél fogva és beletolta a kocsiba. Ő maga is beült, intett a kocsisnak és a kocsi gyors trappban indult hazafelé. Az utc­a tele volt napsugárral; enyhe, langyos, tiszta szep­temberi idő volt. Domokosnak dagadt­a, melle a jókedvtől és az örömtől. Az egész után haza­felé ő beszélt; elmondta,, milyen rossz volt harmadfél hónapot a felesége nélkül töltenie ; kérdezősködött az asszony nyaralásáról ; kér­dezősködött, az öcscse dolgairól; azután elhall­gatott egy kicsit, mosolyogva nézett maga elé és újra megszólalt : — De jókedvem vak­! De boldog vagyok ! De szép az élet! Itt vagytok mind a ketten !... Ti kettőtöket, szeretlek legjobban a világon . . . Jancsi, Jankókám, fiam, régen nem láttalak már . . . A fiú bágyadtan mosolygott , az asszony is mosolygott , a kérdésekre buzgón válaszol­tak, azután elhallgattak és nézték a házakat, a­melyek között a kocsi elrobogott. Végre haza­értek. Domokos beküldte az öcscsét a vendég­szobába, azután bekísérte a feleségét a szo­bájába. Az asszony ledobta a köpönyegét, levetette a kalapját és készült átöltözködni. Domokos ekkor mosolyogva odalépett hozzá és megfogta a kezét.­­ — Vilma ! Drágám ! — mondta melegen. Az asszony átengedte neki a kezét, azután átengedte a derekát az ölelésének, azután az­ ajkát a csókjának. Domokos hevesen, szomja­san, hosszan megcsókolta a száját, az asszony azonban kibontakozott az öleléséből. — Meg akarok mosdani — mondta a sietve. — Jó — válaszolta Domokos engedé­kenyen. — Olyan piszkos lesz az ember az után mondta az asszony gyorsan és elfordított fejjel. Domokos intett és az asszony bement a fürdőszobába. Egy félóra múlva jött ki. Ekkorra egészen átöltözködött. Domokos jókedvűen ment elébe, megfogta a kezét és megcsókolta­ az arczát. Az asszony arcza friss volt, puha és­ illatos. Domokos a nyakát akarta megcsókolni,­ az asszony azonban ekkor kibontakozott a­­ karjából. — Menjünk, kérlek, —­ mondta — ebé­­j­delni. Jancsi már bizonyosan vár ránk. Domokos még egyszer megcsókolta az­­ asszony arczát, azután bementek az ebédlőbe. Jancsi már ott volt, fel és alá járkált és az ajtó­­i nyilas zajára riadtan fordult hátra.­­ — Mit, gondolkozol, Jankó ? — kiáltotta Domokos jókedvűen. —Ne busulj, fiú. Nagyon szép ám az élet.­­ A fiú mosolygott. Az asszony leült az asztalfőre és csengetett. A két férfi is leült az asztalhoz. Hozták az ebédet. Domokos farkasa étvágygyal evett. — Végre megint tudok jóízűen enni —­ mondta nevetve. — A­míg egyedül voltam,­ étvágyam se volt már, költségvetésbe felvettek, de a déli határ meg­­védésére használtak. A második csoportban a csapatszállításokra, továbbá a délvidékre vitt csa­patok ellátására és felemelt zsoldjára fordított összegek vannak. • Új államtitkárok. A hivatalos lap mai­­ száma jelenti, hogy a király a pénzügyminisz-­­­tériumban Kupecz Ödön államtitkári czímmel , és jelleggel felruházott miniszteri tanácsost állam-­­­titkárrá nevezte ki, Papp Elek miniszteri taná­csosnak pedig az államtitkári czimet és jelleget , adományozta.­­ Polónyi, Wekerle, Andrássy, — Hogy készül a kibontakozás? — Wekerle Sándor miniszterelnök ma dél­előtt meglátogatta Kossuth Ferencz kereske-­­ delmi minisztert és másfél óra hosszat tanács­­kozott vele a kibontakozásról. A király a jövő­­ kedden Budapestre érkezik — a szoczialisták ’ kivonulnak eléje — akkorra a helyzet tisz­tázására ez idejűleg hivatott kormánytagok-­ nak tisztában kell lenniök egymással is, párt­jaikkal is. Idők során úgy élére állították a dolgot, hogy a mai rezsim változatlan fen­n tartása szinte kinnrekedt a lehetőségek köré­ből. Úgy látszik Bécs se tartja tovább. Paktumban és trónbeszédben egyaránt kimondották, — hirdetik a bécsiek — hogy az általános választói jog megalkotandó és semmi-­­ féle más kérdés közbevetésével a megoldás el nem odázható. S íme, közbevetették a bank­kérdést. Bécs ebből azt következteti, hogy a koalíczióval nem lehet megegyezni, a koalíczió megbízhatatlan, nem tartja be ígéreteit. Függetlenségi, vagy alkotmánypárti kor­mányalakítás kísérlete forog leginkább szóban s vannak, a­kik csak az utóbbit várják. Arra a­ nem éppen alaptalan feltevésre alapítják ezek a reményeiket, hogy a koalíc­ió megbízhatatlan voltát a függetlenségi párt okozta és hogy ezt az uralkodó környezetében épp olyan jól tudják,­ mint a kormány hatvanhetesei. Kossuth kör­­­nyezetéből nagyon hangoztatják most az ősz-­­szét­art­ás szükségét. Ez azonban nem azt jelenti.

Next