Az Ujság, 1909. május/1 (7. évfolyam, 103-113. szám)
1909-05-01 / 103. szám
Szombat, 1909. május 1. AZ ÚJSÁG — Jókai sírja. A Jókai-sír rendbehozatalára Gzinczár Adolfné Gyuláról 10.— koronát küldött. — A bájáni találkozó. Nápolyból sürgönyzik lapunknak, hogy az angol és az olasz királyi pár az orosz özvegy czárné, Viktória herczegnő és az aostai herczeg Tittoni külügyminiszter kíséretében automobilkirándulást tettek Rozzuoliba és Camaldoliba, ahonnan tegnap este 6 óra felé tértek vissza. Az olasz király és királyné az aosztai herczeggel és Tittoni külügyminiszterrel, valamint egyéb kíséretükkel este 8 óra 30 perckor a Viktoria and Albert yacht fedélzetére mentek, ahol tiszteletükre ebédet adott az angol királyi pár. Az olasz és angol hajók pompásan ki voltak világítva. Az ebéd után az olasz király és királyné, valamint az aosztai herczeg szívélyesen elbúcsúztak az angol királyi pártól, azután automobilon Nápolyba mentek, ahonnan Tittoni kíséretében éjfélkor Rómába utaztak. Az angol királyi pár ma délelőtt Nápolyba érkezett. — Zászlószentelés. A III. kerületi óbudai főgimnázium május 1i-án délelőtt 9 órakor zászlószentelési és felavatási ünnepélyt tart, melyen az összes budapesti középiskolák tanártestülete és tanulóifjúsága képviseltetni fogja magát. — Egy híres jezsuita páter esete. Az olasz szoczialisták lapja, a római Avanti híre szerint Carlo Rimeri páter, az »Unita Cattolica" czimű klerikális újság főmunkatársa, kilépett szerzetéből. A hit óriási meglepetést keltett, mert Kimeri páter a jezsuita rend legharcziasabb tagjai közé tartozott. Kivált a modernizmus mozgalmának volt elkeseredett üldözője. Csak nemrég jelent meg egy vastag könyve a római Szent Péter templomról s az első pápákról; a kötet javarészben heves polémia Semeria páterrel, a modernista eszmék egyik legismertebb terjesztőjével. A könyvet keményen ebitálta egy másik pap, don Bonaiuti, jeles történetíró, akit modernista meggyőződései miatt távolítottak el az Apollinare-akadémia tanári székéből. A bírálat fonalán polémia fejlődött Rinieri és Bonaiuti között, amely még nem ért véget. Csak a minap jelent meg Rinierinek egy támadó czikke Remeria és Bonaiuti ellen az »Unita Cattolicá«ban, a Vatikánnak firenzei orgánumában. Hogy ilyen előzmények után miért lépett ki Rinieri a rendjéből, senki sem tudja. A jezsuiták magát a kilépés hírét is titkolták, ameddig lehetett s most, hogy a hir kipattant, még inkább begombolkoznak. -- Május elsején töltötte be Eiser Ede fűszer- és gyarmatáru nagykereskedő rég negyvenéves fennállásának jubileumát. Ezt a ritka alkalmat a cég alkalmazottai ünneppé avatták, melynek keretében művészi kivitelű albumot nyújtottak át az érdemes főnöknek, a czég jelenlegi tulajdonosának, Nándor és Nándornak. — Éjjel a főkapitányságon. Néhány héttel ezelőtt történt meg a főkapitányságon a következő eset. Tudvalevőleg a főkapitányságon délután két órától másnap reggeli nyolc óráig egy tanácsos vagy kapitány, egy fogalmazó és egy segédfogalmazó őrködik a közbiztonságra és intézkedik sürgős ügyekben. Egy éjjel Domonkos rendőrfogalmazó, Peregriny János segédjével egyedül volt az inspekcziós szobában. Több aktát intéztek le, míg a tanácsos valami vasúti balesetnél járt. Egy órára járt az idő, mikor egy jól öltözött külsejű ember lépett be. Lehetett negyvenöt év körüli és első pillanatra is meglátszott rajta, hogy intelligens ember. Arra a kérdésre, hogy mit akar, halkan bemutatkozott és lassú hangon mondta : — Azért jöttem ide, hogy megkérdezzem, milyen az eljárás az elmebetegeknek a tébolydába való szállításánál ? — Miért kérdezi ezt ? — Azért kérdezem, mert nekem van egy nagyon szegény férfirokonom. Ez megőrült. A nap bizonyos szakában rájön az őrület és olyankor ellenállhatatlan vágya támad, hogy gyilkoljon. Családja, ifjú felesége és gyerekei ilyenkor nagy veszélyben forognak. Nagy, éles kést tart fiókjában, melyet az őrület perezeiben ki akar venni. Eddig még tudta tartóztatni magát, de előbbutóbb bekövetkezhetik a baj. Ha az őrület elhagyja — rendesen egy-két óra leforgása alatt — akkor a legjózanabb ember. Hivatásának él és rémülettel emlékszik vissza a kellemetlen órákra. Eddig az órák csak nappal voltak. Tegnap azonban éjjel is jelentkeztek és ma éjjel is... — Hozza be a beteget — szólt közbe Domonkos rendőrfogalmazó — majd megvizsgáltatom a rendőrorvossal... — Kérem, igen. De előbb tudni szeretném, Domonkos megnyugtatta. Nem kell tartani semmitől sem. A betegekkel a lehető leghumánusabban bánnak. Az éjjeli látogató mélyen felsóhajtott. — Akkor jól van. Most már nem félek. Az a beteg én vagyok ! A rendőrfogalmazó már előbb észrevette, hogy ennek az embernek a kelvonásai mily dúltak. A vallomásra meglepődött ugyan, de azért nyomban becsöngette a rendőrt. A beteg ennek láttára reszketni kezdett, de az utóbb belépett rendőrorvos megnyugtatta. Először megmotozták a szerencsétlent és az alsó kabátja alatt találtak egy nagy konyhakést. A rendőrorvos aztán több kérdést intézett hozzá, melyekre pontos választ adott. A meglepetés azonban csak akkor következett, amikor kiderült, hogy az illető jónevű ferenczvárosi orvos. A szerencsétlent bevitték a lipótmezei tébelydába, hol még most is sínylődik. — Hóviharok Amerikában, Newyorkból táviratozzék . Az Egyesült Államok keleti és északnyugati részeiben hóviharok dühöngenek. — Felvétel a székelykereszturi állami tanitóképzőintézetbe. A székelykereszturi állami elemi iskolai tanitóképző-intézetnél az 1909—10. tanévre az I. évfolyamba felvétetik 30 növendék. Ezek részére több ingyenes, féldijas, egészfizetéses és ösztöndíjas kedvezmény van remiszeresítve. Egész ellátásért, havi huszonnyolc korona, féldíjas kedvezmény mellett havi tizennégy korona fizetendő. A kedvezményeket a középiskola vagy polgári iskola IV. osztályát, végzett kitűnő és jeles előmenetelő növendékeknek fogják adományozni. A pályázati kérvények szabályszerűen felszerelve folyó évi május 01-ig az intézeti igazgatósághoz nyújtandók be. — Kortesvers és sírfelirat 1720-ból. Lapunk egy jó barátja két verset küldött be hozzánk. Az egyik kortes vers, a másik sírvers ; mindkettőt 1720-ban készítették. Érdekeseknek találjuk s itt adjuk közre őket. A kortesver.■- találóan igy szól: És a közvélemény A karmint tartsa bár ; Van paraszt, van néhol És elegáns szamár A sirvers a következő : Egy telivér bölcs hűlt pora nyugszik ez árva gödörben, A kit az önfeledés szelleme sírba takart. Messze határok ölén a távol lenge ködében Hős fia egyre vonit tátija gyászesetén. Ah ! de ezen leverő gyászhangok méla morajjá, Mint a vonagló mécs fényje, enyészni siet. Nem hat el a sírig, szél, orkán hordja üvöltve Szárnyain a megtört ária tompa neszét. Itt is egész környék bőg, nyávog üvöltve, vonítva, És ide hord sok ezer macskatövis koszorút. Hogy mit az életben készült étvágygyal óhajtott: Holta után közelebb lelje a bájcsemegét. Jámbor utas ! kullogj e tüskefödötte halomhoz, ti mondd, hogy a benn feküvőt béke döczögje körül. A versek szerzője ismeretlen, csak azt tudni róla, hogy heves megyei ember volt. — A fekete kéz. Newyorkból táviratozzák . Egy bérházat, melyben olaszok laktak, a fekete kéz felgyújtott, mert a lakók vonakodtak 1000 dollárt fizetni. Nyolcz személy, köztük öt gyermek a lángokban lelte halálát. — Vasúti tolvajbanda Péterváron. A pétervári rendőrség, mint lapunknak táviratozzák, nyomára jutott egy messzire szétágazó tolvajbandának, amely már évek óta nagy lopásokat követett el a moszkva-kaukázusi vonalon. A bandának nem kevesebb mint négyszáz tagja van, kik közül kétszázhúszat már letartóztattak, köztük két mérnököt, sok vasúti hivatalnokot és husz nőt. A vasútigazgatóságnak kártérítésül már százmillió rubelt kellett a lopásokkal megkárosított szállítók számára kifizetnie. Az asszonyoknak főképp az volt a feladatuk, hogy kipuhatolják, kik adnak fel értékes holmit. A letartóztatott tolvajok lakásán nagy tömegben találtak lopott holmit. — Kirendelés. Az igazságügym miniszter Horváth Lajos devecseri járásbírósági jegyzőt a devecseri járásbíróság mellett alkalmazott ügyészségi megbízottnak állandó helyettesévé rendelte ki. — Tolsztoj ellen. Torinóban a minap egy LouiseCrumeyrolle nevű nő halt meg, aki hoszszabb ideig élt Jasznája-Bolyánában mint Tolsztoj egyik fiának nevelőnője. Crumeyrollenének egy barátnője, Canci asszony most közzéteszi barátnője emlékiratait. Ezek az írások egyáltalán nem kímélik a nagy orosz írót. — A mikor Jasznaja-Polyánában éltem, — beszéli Crumeyrollené — a grófnak nagyszámú szolgája volt, akikkel a mi felfogásunk szerint jól, az orosz szokásokhoz képest túlságosan jól bánt. A ház ma azonban nem ő volt, hanem a grófné, aki rendkívül erélyes nő, parancsoló modorú, azonfelül fösvény. Viszont Tolsztoj nagy pénzszóró. Mindenféle haszontalanságra költötte el irodalmi munkásságának jövedelmét, a grófné pedig zajos jeleneteket rögtönzött e miatt, még idegenek jelenlétében is. Nemes érzésű ember létére is vak düh fogta el néha Tolsztojt. Olyankor brutális lett. Magam láttam egyszer, amint félig agyonütött egy parasztasszonyt, mert nem teljesítette pontosan valami kívánságát. Igaz, hogy ilyenkor hetekig mélyen bánkódott eljárásán. Templomba soha be nem tette a lábát , soha nem imádkozott, sőt mint házassági tanú, vagy koma, se lépte át soha templomnak a küszöbét. Egyszer egy nászmenettel mégis elment a templomnak kapujáig, de ott sarkon fordult és a jelen voltak nagy megbotránkozására, visszafelé indult. — Egy vinczeilér gyilkossága. Mezőkövesdről írják, hogy véres eset izgatja Nagykövesd zemplénmegyei község lakosságát. Barna József uradalmi vinczeilér, a ki Windischgrätz Lajos herczeg nagykövesdi birtokán van szolgálatban, három lövéssel agyonlőtt egy munkást a szőlőhegyen, mert az abbahagyta munkáját s a vinczellér támadása ellen karót ragadott a kezébe. Barna József napok óta elégedetlen volt Somplik József munkással s ezt az elégedetlenségét naponként korholó szavakkal ki is fejezte. Szerdán délelőtt is durva káromkodással támadt rá, s kivette kezéből a kapát, állítólag azért, mert nem jól állt a kapa lapja a nyelén. A kapát azután a földhöz verte s ily módon össze-vissza görbítette. A munkás csendesen bement a faluba, hogy új kapát hozzon magának. Közben bement a szőlő felügyelőhöz is és jelentést tett neki Barna vinczellér brutális viselkedéséről, azután visszatért a szőlőhegyre. A visszatérő munkást Barna József durva szitkokkal fogadta s szemrehányást tett neki a hosszú távolmaradásért. Beszéde közben a vinczellér karót ragadt a kezébe. A munkás látván a fenyegető helyzetet, szintén karót fogott a kezébe, hogy az esetleges ütések ellen megvédelmezze magát. Erre pár pillanat múlva dulakodás támadt a vinczellér és a munkás között. Dulakodás közben a vinczellér hirtelen revolvert rántott elő a zsebéből s háromszor rálőtt Somplik Józsefre. Mind a három golyó talált s munkás holtan zuhant a földre. Csakhamar megérkeztek a véres esetről értesített csendőrök, akik letartóztatták a gyilkos vinezellért. Tettét nem is tagadta. Éppen a gyilkosság napján délután temették Szabó István tizenkilenc éves munkást, akit szintén a vinczellér áldozatának tartanak. Ez a fiatal munkás, aki négytagú családjának fentartója volt, állítólag a szőllőhegyen tanúsított brutális bánásmód és megfeszített munka következtében betegedett meg néhány héttel ezelőtt. — Meglincselt gyilkosok. Londonból sürgönyzik lapunknak , Oklahoma amerikai városban tegnap négy amerikait, akik azzal a váddal terhelten kerültek börtönbe, hogy meggyilkoltak egy Robitt Alfréd nevű dúsgazdag marhakereskedőt, a töpreg kiszabadított fogságukból, végighurcrolta őket az utczán s végül felakasztotta őket egy magtárnak a gerendáira. A négy gyilkos nem volt közönséges gonosztevő : egyikük, egy Miller nevű ember, milliomos volt s a társai is mind százezrekkel rendelkeztek. Oklahoma polgárai crmen ezért attól tartottak, hogy megtalálják vesztegetni a bíróságot s olcsó áron menekülnek megérdemlett büntetésüktől. Hogy ez igy ne történjék, ők maguk szolgáltattak igazságot. Vagy száz, mindenre elszánt fiatalember összeállt és megrohanta a börtön épületét. A kapu nem sokáig állott ellen rohamuknak. Azt az egy szál őrt, aki a kapu mögött vigyázott, főbe ütötték, hogy elkábult bele. Erre azután kiránczigálták zárkájukból a négy gyilkost s elburezolták őket a törvényszék épületénél udvarára. Ott valósággal törvényt ültek fölöttük. Megkérdezték tőlük, hogy mért gyilkolták meg Bobitt-ot. A gyilkosok egyike, valami West nevű, herkulesi izomzatú és dörgő hangú fiatalember válaszolt a kérdésre a társai nevében is : — Ha csak ez a bajotok, várhattok a válaszunkra Ítéletnapjáig. Jobb lesz, ha addig is elmentek a pokolba ! Csak volna revolver a kezem ügyében, megmutatnám, hogy nem félek tőletek, akárhányan vagytok is. De így is megnyugtathatlak benneteket, hogy olyan könnyen el nem bántok velünk. Mire vártok ? öljetek meg bennünket. Abban bizonyosak lehettek, hogy egy szót ki nem kényszeríttek belőlünk. Az ítélkezők végre belátták, hogy jó szóval semmire sem mennek. Erre hurkot vetettek a négy elitéltnek nyakába. Miller az ingmelléből kivett egy gyémántgombot s arra kérte hóhérait, hogy juttassák el a feleségéhez, Texasba. Nagyon ütik, nem venk-e a beteget . Nem adnak rejk'fogszerzubbonyt 1 ‘ 13