Az Ujság, 1909. május/1 (7. évfolyam, 103-113. szám)

1909-05-01 / 103. szám

, de az csak természetes, hogy holmi basibuzok politikai viselkedésért nem vállalhat felelősséget. Igazán naivság volna azt hinnünk, hogy a basibuzok politikáról való sor közötti megemlé­kezés nem a szóban forgó konventikulumos cso­portra, hanem a koaliczió hatvanheteseire vagy éppen a koalíczión kívül állókra vonatkozik. Egyik Andrássy-úti vendéglőben délután két órakor társasebéd volt, melyen a függetlenségi pártnak ötven-hat­van tagja volt jelen. Ott voltak Justh Gyula, a Ház elnöke, Hoitsy Pál, Sághy Gyula és Holló Lajos alelnökök is. — Ez az ebéd ?— mondotta az egyik jelen volt — semmi egyéb, mint tüntetés a szolidaritás mel­lett. Ma a párt teljesen egységes, ezt demonstráljuk. A függetlenségi pártnak kell a kormányt átvennie. Más megoldás nincs. Ezt kívánja a parlamen­­tarizmus és az alkotmányosság. És hogy senki tévedésben ne legyen, Kossuth Ferencz is velünk van ! Hogy Kossuth velük van, azt ők hirdetik ! hirdetik pedig azért, mert remélik, hogy vezérüket a kenyértörésnél ismét terrorizálhatják. Hoitsy Pál ottlétére hivatkoznak, mint bizonyítékra. Ez is a külvilágnak szól, mert ők valamennyien tudják, hogy Hoitsy az ő vállalatukban ezidejűleg nem üzlettárs, hanem főkönyvelő. Holló Lajosék három nappal ezelőtt azt hirdették, hogy készek mindennek elébe helyezni a választói reformot ; a bankkérdésben beérik az előkészítés előkészítésével; minden reményü­ket a rosszul informált király jobb informálásába vetik és mindezért cserébe nem kérnek egyebet, mint a függetlenségi többség kizárólagos kormány­zását. Ma Holló Lajos egy újságíróval beszélgetve körülbelül ezeket mondotta: — A további pártszövetkezésnek minden erkölcsi alapja hiányzik. Feltétlenül szét kell válniok a pártoknak s azután kormányozzon az, a melyik a hatalmat magához tudja ragadni. Mivel azonban a negyvennyolczas párté a nemzet bizalma, ez a párt van túlnyomó többségben, elérkezett a tiszta negyvennyolczas kormány megalakulásának ideje. Ennek a kormánynak első feladata csak az önálló bank kérdésének megoldása lehet. Ezzel azonban úgyszólván­­pár­­huzamosan meg lehet csinálni a választói reformot. A bankügy alig szorul előkészítésre s mihamarább a parlament elé kerülhet. A választói reformot elő kell készíteni, a­míg a képviselőház tárgyal­hatja. Már ez a körülmény is a mellett szól, hogy a bankkal kell foglalkozni előbb. Hogy a korona akaratán megakad az önálló bank, ezzel az eshető­séggel nem szabad törődnie a kormánynak. A király a szentesítést megtagadhatja, ahhoz al­kotmányos joga van. Az nem hihető, hogy a főrendek a nemzet óhaja elé akadályt gördítené­nek, annál kevésbé, mert a korona már 1905-ben fölajánlotta­­Fejérváry útján a gazdasági önálló­,­ságot, de az akkori kormánynyal a koalíczió nem állhatott szóba. Szóval, ma ismét kell az önálló bank, vagy legalább az, hogy ezt a szentesítés megtagadásá­nak tudatában is tárgyaltathassák a képviselő­házzal. Mivelhogy ők rendületlenek. A Holló-csoport különben Apponyi Albert grófnak valami memorandumot is adott át, a mely a kibontakozás módjairól szól. Ezt Apponyi gróf megc­áfoltatja , hogy ő semmiféle olyan írást át nem venne, a mi Kossuth Ferencz magatar­tását érintheti. (A pártkörök.) A függetlenségi pártkörben ma este Justh Gyula megismételte eddig ismeretes kijelenté­seit a függetlenségi párt kormányátvétele dol­gában, fejtegette, hogy a parlamentarizmus követelményei ki is zárnak minden más meg­oldást, végül hogy elérkezett az ideje annak, hogy a függetlenségi párt a maga lábára áll­jon és a koalíczióból kiváljék. Apponyi Albert gróf a Fejérváry-kormány idejében volt audien­­cziákról és az új török mozgalomról beszélt, kijelentve, hogy ő most, míg ügyvezető, nem politizál. A váczi kerületet Kállay Frigyesnek szánták, de ez a jelöltséged nem fogadja el, mert attól tart, hogy semsokára megint válasz­tás alá kerüühet. Most már alighanem Deésy államtitkárt fogják jelölni. Folényi Géza a Sas-körben holnap beszédet mond a politikai helyzetről s a függetlenségi pártkörben úgy tudják, fulmináns támadásokat intéz Andrássy és az alkotmánypárt ellen. Az alkotmánypárt körében megjelent Andrássy Gyula gróf és Jekelfalussy Lajos miniszter, Szterényi, Bolgár államtitkár s a beszélgetés veleje az volt, hogy várakoznak. A balpártnak szenzácziója van : Thorocz­­kay Viktor báró az »új alakulás, az egységes alapon álló pártok tömörülése« érdekében ki­lépett a pártból s lemondott a képviselőház telepítő-bizottságában a balpárt bizalmából nyert helyéről. E tárgyban levelet írt Szappa­nos István pártelnöknek és Justh Gyula kép­viselőházi elnöknek. A párt tagjai közül hár­­man-négyen a függetlenségi párthoz csatla­koznak, mihelyt ez kormányra jut. (Románok.) A Lumina mai számában foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a román nemzetiségi vezérek a mostani súlyos válság alatt Luegerrel kaczér­­kodnak és paktálnak. A Lumina ezt élesen elitéli és emlékezteti a románokat Janku sír­jára. Ott abban a sírban pihen egy román ember, a­ki összefogott az osztrákkal a magyar ellen és volt alkalma megismerkedni a híres osztrák háladatossággal. Felhívja a lap a román népet, tartson a magyarokkal, mert csak az ország összes népeinek összetartása biztosíthatja boldogulásukat. Domokos ekkor felállott, kiegyenesedett. Az egész teste kinyúlt és magasabb lett. A homlokát összeránczolta, a szeme villogott és az ajka reszketett a dühtől. — Miért ? — kérdezte felcsattanó han­gon. — Miért ? — kérdezte még egyszer kiáltva. — Olyan korán van — dadogta gyáván és megrémülten az asszony. — Miért ? — kiáltotta újra illemokos. — Miért nem akarsz te velem egyedül maradni ? Miért menekülsz te előlem ! Mi bajod van neked ! Az asszony dideregve hajtotta le a fejét. Jancsi felugrott a székéről, kínzott arc­c­al elfordult és lassan a szoba faláig hátrált, ott visszafordult és remegve nézett Domokosra. Az asszony felemelte a fejét és egy gyors pillan­tást vetett rá, azután újra lehajtotta a fejét. Domokos az asszonyt nézte, azután az öcscsé­­hez fordult, azután visszafordult az asszonyhoz. — Mi bajod van neked ! — kiáltotta még egyszer. — Mi bajotok van nektek ! Mit titkoltok ti én előttem ! Az asszonyból ekkor sikoltó, hangos zoko­gás buggyant fel. A fejét a kezébe hajtotta és az egész teste rázkódott a zokogástól. Jancsi az ajkába harapott és eltorzult arczc­al né­zett rá. Domokos elhülve bámulta őket. A dühe egy másodpercz alatt elszállott, nagy, hideg félelmet érzett, érezte, hogy elsápad és nem tudott megszólalni. Néhány lépést járkált, a­mikor Jancsi felé közeledett, a fiú rémülten és elfehéredve kapta fel a kezét, a­mikor az asszony elé jutott, az asszony riadtan és sápadtan kapta fel a fejét. Domokos ekkor leült, hallgatott egy ideig, azután összeszedte minden erejét és nagyon nyugodtan, halkan, csendesen megszólalt : — Féltek ti én tőlem ? Az asszony nem válaszolt, Jancsi sem. Domokos megismételte a kérdést még nyugod­­tabban, gyöngéden : — Féltek ti én tőlem ? Az asszony félig felemelte a fejét és a kezei között suttogta ki: — Igen. Jancsi eltorzult arc­c­al állott és nem válaszolt. Domokos várt egy kicsit, a szíve zakatolt, a melle zúgott, a lelkében, a mellé­ben, az egész testében kavargott és égett egy nagy ijedelem, egy nagy fájdalom, egy borzasztó düh. Összeszorította a fogát, legyűrte az ordí­tani és tombolni akaró fájdalmát és haragját és csendesen mondta : — Miért féltek tőlem ? Ne féljetek tőlem. Volt okotok valaha rá, hogy tőlem féljetek ? Én soha nem voltam kemény vagy rideg hozzá­tok. Ne féljetek tőlem. Az asszony nem válaszolt, Jancsi elfor­dult és odatámasztotta a falhoz a homlokát. — Mondjátok el, — szólalt meg csende­sen és nagy erőfeszítéssel Domokos — mi történt. Az asszony njakán ekkor újra egy sikol­tozó zokogás tört ki. Domokos előrehajolt, feléje hajolt, az asszony egy rándulással térdre vetette magát és ott volt a lábainál. Domokos várt rá, hogy szóljon, az asszony azonban nyögve zokogott és nem szólt. Domokos ekkor lehajolt hozzá és nagy erőfeszítéssel és olyan halkan, hogy alig lehetett hallani, suttogta neki: — Vétettél ellenem ? — Igen — zokogta az asszony. Domokos felemelte a fejét. — Ti ketten vétettetek ellenem ? — kér­dezte hangosabban. Jancsinak rángatódzott az arcza a fájda­lomtól. Az asszony zokogott: — Igen. Domokos ekkor felkelt és kiment a szo­bából. Átment két szobán és levetette magát egy díványra. Úgy érezte, mintha nagy ütések döngenének a mellén, a szive fájdalmasan rángatózott és a szemei égtek a könyektől, a­melyeket halálos erőlködéssel szorított vissza. Sötét volt, csendesen és mozdulatlanul feküdt arczczal lefelé. Mozdulatlanul feküdt egy negyedóráig. Akkor megrázta magát, mereven felállott és visszament a másik kettőhöz. Az asszony ott térdelt a földön, úgy a­hogyan ott hagyta. Jancsi nekitámasztotta a fejét a falnak és sirt. Domokos leült. — Most, — mondta rekedten és re­megve •— nyugodtan .. . nyugodtan ... aka­rok . . . veletek . . . beszélni. . . Elfulladt a hangja. Összeszedte az erejét és újra megszólalt : — Mondjátok el, mi történt. Jancsi ekkor felkapta a fejét, megrázkó­dott, megfordult és odalépett eléje. — Én vagyok mindennek az oka — mondta hebegve és sírva. — Én vagyok. Egyedül találtam Vilmát. Az utolsó napon ... Az utolsó estén ... Az elutazása előtt. . . Gazember vol­tam ... Én vagyok az oka . . . Jobban szeretlek téged, mint az apánkat. . . Mégis gazember voltam ... Az életemmel fizetek meg érte . .. Én már holnap ... én már egy óra múlva . . . nem leszek ... nem lesz . .. én eltűnök ... AZ ÚJSÁG Szombat, 1909. május 1. Az uj rend Törökországban A nagy események után a hétköznapi munka , a berendezkedés következik. Első fel­adat a kormány megalakítása, a­mi meglehe­tősen érthetetlen nehézségekkel jár. Igazán meg­lepő, hogy az ifjú-török bizottságnak nem volt kész miniszteri listája ; az előrelátásnak ez a hiánya az új rend polgári elemeit még az eddi­ginél is hátrányosabb világításba állítja a ka­tonai elemekkel szemben. Már egyes reformok­ról is van szó, a­melyek között legfontosabb az általános védkötelezettség. Ennnek megvaló­sítása azonban aligha fog könnyen menni, V. Mehem­ed szultán, Konstantinápoly, április 30. (Saját tudósítónk távirata.) A nagykövetségekkel képviselt valamennyi udvarhoz a legközelebbi időben külön küldött­ségek mennek s bejelentik a trónváltozást az illető államfőknek. Mindegyik küldöttség az uj szultán sajátkezű levelét viszi magával. Konstantinápoly, április 30. (Saját tudósítónk távirata.) V. Mehem­ed, szultán tegnap a kabinetet igen szives fogadásban részesítette. — Igepi liberális ember vagyok — mondotta a szultán.­— Semm­it sem fogok az önök tanácsa nélkül tenni. Magam­ is nyílt ember lévén, az önök részéről is elvárom, a teljes nyíltságot

Next