Az Ujság, 1909. május/1 (7. évfolyam, 103-113. szám)
1909-05-01 / 103. szám
, de az csak természetes, hogy holmi basibuzok politikai viselkedésért nem vállalhat felelősséget. Igazán naivság volna azt hinnünk, hogy a basibuzok politikáról való sor közötti megemlékezés nem a szóban forgó konventikulumos csoportra, hanem a koaliczió hatvanheteseire vagy éppen a koalíczión kívül állókra vonatkozik. Egyik Andrássy-úti vendéglőben délután két órakor társasebéd volt, melyen a függetlenségi pártnak ötven-hatvan tagja volt jelen. Ott voltak Justh Gyula, a Ház elnöke, Hoitsy Pál, Sághy Gyula és Holló Lajos alelnökök is. — Ez az ebéd ?— mondotta az egyik jelen volt — semmi egyéb, mint tüntetés a szolidaritás mellett. Ma a párt teljesen egységes, ezt demonstráljuk. A függetlenségi pártnak kell a kormányt átvennie. Más megoldás nincs. Ezt kívánja a parlamentarizmus és az alkotmányosság. És hogy senki tévedésben ne legyen, Kossuth Ferencz is velünk van ! Hogy Kossuth velük van, azt ők hirdetik ! hirdetik pedig azért, mert remélik, hogy vezérüket a kenyértörésnél ismét terrorizálhatják. Hoitsy Pál ottlétére hivatkoznak, mint bizonyítékra. Ez is a külvilágnak szól, mert ők valamennyien tudják, hogy Hoitsy az ő vállalatukban ezidejűleg nem üzlettárs, hanem főkönyvelő. Holló Lajosék három nappal ezelőtt azt hirdették, hogy készek mindennek elébe helyezni a választói reformot ; a bankkérdésben beérik az előkészítés előkészítésével; minden reményüket a rosszul informált király jobb informálásába vetik és mindezért cserébe nem kérnek egyebet, mint a függetlenségi többség kizárólagos kormányzását. Ma Holló Lajos egy újságíróval beszélgetve körülbelül ezeket mondotta: — A további pártszövetkezésnek minden erkölcsi alapja hiányzik. Feltétlenül szét kell válniok a pártoknak s azután kormányozzon az, a melyik a hatalmat magához tudja ragadni. Mivel azonban a negyvennyolczas párté a nemzet bizalma, ez a párt van túlnyomó többségben, elérkezett a tiszta negyvennyolczas kormány megalakulásának ideje. Ennek a kormánynak első feladata csak az önálló bank kérdésének megoldása lehet. Ezzel azonban úgyszólvánpárhuzamosan meg lehet csinálni a választói reformot. A bankügy alig szorul előkészítésre s mihamarább a parlament elé kerülhet. A választói reformot elő kell készíteni, amíg a képviselőház tárgyalhatja. Már ez a körülmény is a mellett szól, hogy a bankkal kell foglalkozni előbb. Hogy a korona akaratán megakad az önálló bank, ezzel az eshetőséggel nem szabad törődnie a kormánynak. A király a szentesítést megtagadhatja, ahhoz alkotmányos joga van. Az nem hihető, hogy a főrendek a nemzet óhaja elé akadályt gördítenének, annál kevésbé, mert a korona már 1905-ben fölajánlottaFejérváry útján a gazdasági önálló,ságot, de az akkori kormánynyal a koalíczió nem állhatott szóba. Szóval, ma ismét kell az önálló bank, vagy legalább az, hogy ezt a szentesítés megtagadásának tudatában is tárgyaltathassák a képviselőházzal. Mivelhogy ők rendületlenek. A Holló-csoport különben Apponyi Albert grófnak valami memorandumot is adott át, a mely a kibontakozás módjairól szól. Ezt Apponyi gróf megcáfoltatja , hogy ő semmiféle olyan írást át nem venne, a mi Kossuth Ferencz magatartását érintheti. (A pártkörök.) A függetlenségi pártkörben ma este Justh Gyula megismételte eddig ismeretes kijelentéseit a függetlenségi párt kormányátvétele dolgában, fejtegette, hogy a parlamentarizmus követelményei ki is zárnak minden más megoldást, végül hogy elérkezett az ideje annak, hogy a függetlenségi párt a maga lábára álljon és a koalíczióból kiváljék. Apponyi Albert gróf a Fejérváry-kormány idejében volt audiencziákról és az új török mozgalomról beszélt, kijelentve, hogy ő most, míg ügyvezető, nem politizál. A váczi kerületet Kállay Frigyesnek szánták, de ez a jelöltséged nem fogadja el, mert attól tart, hogy semsokára megint választás alá kerüühet. Most már alighanem Deésy államtitkárt fogják jelölni. Folényi Géza a Sas-körben holnap beszédet mond a politikai helyzetről s a függetlenségi pártkörben úgy tudják, fulmináns támadásokat intéz Andrássy és az alkotmánypárt ellen. Az alkotmánypárt körében megjelent Andrássy Gyula gróf és Jekelfalussy Lajos miniszter, Szterényi, Bolgár államtitkár s a beszélgetés veleje az volt, hogy várakoznak. A balpártnak szenzácziója van : Thoroczkay Viktor báró az »új alakulás, az egységes alapon álló pártok tömörülése« érdekében kilépett a pártból s lemondott a képviselőház telepítő-bizottságában a balpárt bizalmából nyert helyéről. E tárgyban levelet írt Szappanos István pártelnöknek és Justh Gyula képviselőházi elnöknek. A párt tagjai közül hárman-négyen a függetlenségi párthoz csatlakoznak, mihelyt ez kormányra jut. (Románok.) A Lumina mai számában foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a román nemzetiségi vezérek a mostani súlyos válság alatt Luegerrel kaczérkodnak és paktálnak. A Lumina ezt élesen elitéli és emlékezteti a románokat Janku sírjára. Ott abban a sírban pihen egy román ember, aki összefogott az osztrákkal a magyar ellen és volt alkalma megismerkedni a híres osztrák háladatossággal. Felhívja a lap a román népet, tartson a magyarokkal, mert csak az ország összes népeinek összetartása biztosíthatja boldogulásukat. Domokos ekkor felállott, kiegyenesedett. Az egész teste kinyúlt és magasabb lett. A homlokát összeránczolta, a szeme villogott és az ajka reszketett a dühtől. — Miért ? — kérdezte felcsattanó hangon. — Miért ? — kérdezte még egyszer kiáltva. — Olyan korán van — dadogta gyáván és megrémülten az asszony. — Miért ? — kiáltotta újra illemokos. — Miért nem akarsz te velem egyedül maradni ? Miért menekülsz te előlem ! Mi bajod van neked ! Az asszony dideregve hajtotta le a fejét. Jancsi felugrott a székéről, kínzott arccal elfordult és lassan a szoba faláig hátrált, ott visszafordult és remegve nézett Domokosra. Az asszony felemelte a fejét és egy gyors pillantást vetett rá, azután újra lehajtotta a fejét. Domokos az asszonyt nézte, azután az öcscséhez fordult, azután visszafordult az asszonyhoz. — Mi bajod van neked ! — kiáltotta még egyszer. — Mi bajotok van nektek ! Mit titkoltok ti én előttem ! Az asszonyból ekkor sikoltó, hangos zokogás buggyant fel. A fejét a kezébe hajtotta és az egész teste rázkódott a zokogástól. Jancsi az ajkába harapott és eltorzult arczcal nézett rá. Domokos elhülve bámulta őket. A dühe egy másodpercz alatt elszállott, nagy, hideg félelmet érzett, érezte, hogy elsápad és nem tudott megszólalni. Néhány lépést járkált, amikor Jancsi felé közeledett, a fiú rémülten és elfehéredve kapta fel a kezét, amikor az asszony elé jutott, az asszony riadtan és sápadtan kapta fel a fejét. Domokos ekkor leült, hallgatott egy ideig, azután összeszedte minden erejét és nagyon nyugodtan, halkan, csendesen megszólalt : — Féltek ti én tőlem ? Az asszony nem válaszolt, Jancsi sem. Domokos megismételte a kérdést még nyugodtabban, gyöngéden : — Féltek ti én tőlem ? Az asszony félig felemelte a fejét és a kezei között suttogta ki: — Igen. Jancsi eltorzult arccal állott és nem válaszolt. Domokos várt egy kicsit, a szíve zakatolt, a melle zúgott, a lelkében, a mellében, az egész testében kavargott és égett egy nagy ijedelem, egy nagy fájdalom, egy borzasztó düh. Összeszorította a fogát, legyűrte az ordítani és tombolni akaró fájdalmát és haragját és csendesen mondta : — Miért féltek tőlem ? Ne féljetek tőlem. Volt okotok valaha rá, hogy tőlem féljetek ? Én soha nem voltam kemény vagy rideg hozzátok. Ne féljetek tőlem. Az asszony nem válaszolt, Jancsi elfordult és odatámasztotta a falhoz a homlokát. — Mondjátok el, — szólalt meg csendesen és nagy erőfeszítéssel Domokos — mi történt. Az asszony njakán ekkor újra egy sikoltozó zokogás tört ki. Domokos előrehajolt, feléje hajolt, az asszony egy rándulással térdre vetette magát és ott volt a lábainál. Domokos várt rá, hogy szóljon, az asszony azonban nyögve zokogott és nem szólt. Domokos ekkor lehajolt hozzá és nagy erőfeszítéssel és olyan halkan, hogy alig lehetett hallani, suttogta neki: — Vétettél ellenem ? — Igen — zokogta az asszony. Domokos felemelte a fejét. — Ti ketten vétettetek ellenem ? — kérdezte hangosabban. Jancsinak rángatódzott az arcza a fájdalomtól. Az asszony zokogott: — Igen. Domokos ekkor felkelt és kiment a szobából. Átment két szobán és levetette magát egy díványra. Úgy érezte, mintha nagy ütések döngenének a mellén, a szive fájdalmasan rángatózott és a szemei égtek a könyektől, amelyeket halálos erőlködéssel szorított vissza. Sötét volt, csendesen és mozdulatlanul feküdt arczczal lefelé. Mozdulatlanul feküdt egy negyedóráig. Akkor megrázta magát, mereven felállott és visszament a másik kettőhöz. Az asszony ott térdelt a földön, úgy ahogyan ott hagyta. Jancsi nekitámasztotta a fejét a falnak és sirt. Domokos leült. — Most, — mondta rekedten és remegve •— nyugodtan .. . nyugodtan ... akarok . . . veletek . . . beszélni. . . Elfulladt a hangja. Összeszedte az erejét és újra megszólalt : — Mondjátok el, mi történt. Jancsi ekkor felkapta a fejét, megrázkódott, megfordult és odalépett eléje. — Én vagyok mindennek az oka — mondta hebegve és sírva. — Én vagyok. Egyedül találtam Vilmát. Az utolsó napon ... Az utolsó estén ... Az elutazása előtt. . . Gazember voltam ... Én vagyok az oka . . . Jobban szeretlek téged, mint az apánkat. . . Mégis gazember voltam ... Az életemmel fizetek meg érte . .. Én már holnap ... én már egy óra múlva . . . nem leszek ... nem lesz . .. én eltűnök ... AZ ÚJSÁG Szombat, 1909. május 1. Az uj rend Törökországban A nagy események után a hétköznapi munka , a berendezkedés következik. Első feladat a kormány megalakítása, ami meglehetősen érthetetlen nehézségekkel jár. Igazán meglepő, hogy az ifjú-török bizottságnak nem volt kész miniszteri listája ; az előrelátásnak ez a hiánya az új rend polgári elemeit még az eddiginél is hátrányosabb világításba állítja a katonai elemekkel szemben. Már egyes reformokról is van szó, amelyek között legfontosabb az általános védkötelezettség. Ennnek megvalósítása azonban aligha fog könnyen menni, V. Mehemed szultán, Konstantinápoly, április 30. (Saját tudósítónk távirata.) A nagykövetségekkel képviselt valamennyi udvarhoz a legközelebbi időben külön küldöttségek mennek s bejelentik a trónváltozást az illető államfőknek. Mindegyik küldöttség az uj szultán sajátkezű levelét viszi magával. Konstantinápoly, április 30. (Saját tudósítónk távirata.) V. Mehemed, szultán tegnap a kabinetet igen szives fogadásban részesítette. — Igepi liberális ember vagyok — mondotta a szultán.— Semmit sem fogok az önök tanácsa nélkül tenni. Magam is nyílt ember lévén, az önök részéről is elvárom, a teljes nyíltságot