Az Ujság, 1909. augusztus/2 (7. évfolyam, 194-205. szám)

1909-08-17 / 194. szám

Budapest, 1909. Kedd, augusztus 17 VII. évfolyam, 194. szám. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Telefon 56—16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Telefon 162—63 és 58—03. Meg­jelen hétfő ki­vételével minden nap, ünnep után is« Előfizetési árak | Egész évre _ _ ... 28 k. — f. Félévre „ ...... 14 * — » Negyedévre „ 7 » — » Egy hóra „„.... 2­­­40 » Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. ROVÁS. Wekerle nem megy Ischlbe. Ő felségének amúgy is sok dolga van, minek terhelje ő is referádájával ? Ezt a valóban gyöngéd föl­fogást tolmácsolja a félhivatalos s csak azt sajnáljuk, hogy öreg királyunkat Ausztria ré­széről nem környékezi ugyanolyan gyöngéd kímélet. Mert az osztrák miniszterek bizony mennek Ischlbe s elvégzik ott dolgukat, kí­méletlenül. Sőt augusztus 18-án gratulálni is mennek, a mi mint puszta hódolat igazán fö­lösleges megterhelése a pihenő felségnek. S ezer szerencse, hogy a gyöngéd kímélet érzelme megfogamzott Wekerlében, mert ő is úgy ter­­velte, hogy megy Ischlbe, míg — hogy, hogy nem — éppen kellő időben eszébe jutott, hogy minek is terhelje ő felségét ? Ám jó tettért jót ne várj, a helyzet olyan, hogy némi gyanakvással fölvethető a kérdés : hátha Wekerle nem mondta, hanem hallotta, hogy ő felségét magyar ügyekkel ne fáraszsza, mert eléggé el van foglalva osztrákokkal ? * Minden attól függ, hogy hogyan nézzük. Valamikor a katolikus legényegyletek ugyan­azt a szép és tiszteletreméltó missziót töltöt­ték be, mint most s a kormányok mégis csak azt látták bennük, hogy felekezeti szempontok szerint tömörítik a munkásokat, a­mi a nem­zeti konszolidáczió érdekéből nem kívánatos. Ez igaz is, de éppenséggel nem von le semmit a katolikus legényegyletek szép jelentőségéből, mely világszerte el van ismerve. Ma azonban Szterényi József Kalocsán úgy nézi ezt a szép felekezeti intézményt, hogy sikeresen ellentáll a szoczialista tévtanoknak. Ez is igaz és igaz volt régebben is, csak akkor nem ezt nézték, most pedig csak ezt nézik. Az idő változik s a hatalmi tényezők eltolásával a nézőszempon­tok is változnak. Mint vezető államférfiu, mint luczidus fő Szterényi József ennek tudatában van s ezért ment Kalocsára, holott öt év előtt nem ment volna s ezért fejtette ki a katolikus legényegyletek jelentőségét antiszocziálista ala­pon s nem a régi liberális nemzeti alapon. * Duvaj bánhelyettes csak utazik, egyre ren­dületlenül s mindenütt jól fogadják, éljenzik és sehol sem hajigálják meg. Ha az a terve, hogy ilyen módon végigmegy egész Horvát­országon s igy mindenütt elszedi a koaliczió elől a népszerűséget, akkor hovatovább a hor­­vát bonyodalom sikerrel meg lesz oldva. De ha Duvaj még annál is okosabb, mint a mi­lyennek látszik s utazása körét csak a garan­­tirozott jó fogadtatások keretébe szorítja s például nem megy el Kninbe, a­hol Rauch bárót megszalasztották, akkor a horvát bo­nyodalom nem lesz megoldva, de azért Cuvaj az okos ember marad. A vénáéi. Irta Kálnoki Izidor. I. A megérkezés előtt. A férj (feleségéhez­, a­ki ebéd után még egy őszi baraczkot hámoz) : Van még valami, drá­gám ? Vagy meggyujtsam a feketekávés gép alatt a spirituszt ? A feleség : Meggyújthatod. Még egy tur­­kesztán-dinnye volna ugyan, de azt okosabb lesz vacsora után megenni. Úgyis elhízunk mind a ketten a sok evéstől. A férj: Igazad van, hát főzzünk kávét. Apropos, mit is akartam csak mondani ? Jó lett előkerestetni a nagyobbik kávésgépet. Es­tére már az kell. A feleség : A nagyobbik gép ? Ugyan mi­nek neked a nagyobbik gép ? A férj. Hiszen már mondtam. Vagy nem mondtam . Vendégünk lesz. Egy-két hétre vendégünk lesz. A vendégszobát is rendbe kell hozni estig. * A feleség : Igazán szeretetreméltó ember vagy, ideálja a figyelmességnek és udvarias­ságnak. Azt, hogy vendéget hívtál egy­-két hétre, úgy mondod meg nekem, hogy elő kell vétetni a nagyobb kávésgépet. Hát akkor csak süsd meg a vendégedet, nekem nem kell. Én bemegyek Pestre egy hétre. Vagy elutazom az anyámhoz. Vagy, lefekszem és­­beteg leszek egy hétig. Tudom Istenem, hogy megszökik akkor a vendéged. Különben ki az a vendég, mi az a vendég, miféle vendég . A férj . Egy barátom. Egy régi jó bará­tom és igen kedves emberem. Derék, előkelő, jóra való úriember. Megállj, hogy is hívják csak ? Ejnye nő. Vágó Feri, hát persze hogy Vágó f­eri. Bizonyosan már sokszor emle­gettem. A feleség: Soha. A hírét se hallottam soha. És ki ő, mi ő, s merre van hazája­! A férj : Mondom, hogy jó barátom. Ille­tőleg kedves ismerősöm. Azaz hogy klub­társam. Beszélgetni szoktunk a klubban, kár­tyázni szoktunk, mulatni szoktunk együtt. Igen előzékeny, igen elmés, roppant finom modorú ember. És gavallér. A feleség . De hogy jutott eszedbe, hogy meghívd 2 Egy klubbeli ismerőst nem hív meg az ember mindjárt egy-két hétre. A férj : Már miért ne, a­mikor rokon­szenves, derék ember 2 Aztán úgy volt, hogy a vasúton találkoztunk. Kérdeztem, hogy hová utazik. Azt mondta, nem tudja. Megunta Pestet, hát elmegy egy-két hétre. Valahová, a­hol éppen szép vidékre akad és jó társa­ságra. Meghívtam hozzánk. Most szemleúton van. Kikeres valami kellemes fészket. Azt mondtam neki, jöjjön ki estére, s ha elég szép neki e vidék és elég jó a társaság, maradjon nálunk egy-két hétig. Ennyi az egész. A feleség. Köszönöm. Éppen elég. Egy ismeretlen vadállatot hozol a nyakamra, eset­leg egy szélhámos, kóbor lovagot, egy kártyás, csavargó lumpot, a­kinek a nevet se tudod, a­kit az utczáról szedsz fel, a­ki esetleg egy jött-ment sehonnai is lehet. A férj : Te ugyan szépen gondolkodnl az én klubbeli barátaimról. Oda csak gentleman embereket vesznek fel. Ott a legutolsó is úri­ember. S ha nem jutott eszembe­­rögtön a neve, az nem az ő hibája, csak az­ én agya­­lágyultságom. Én jótállok neked, hogy na­gyon kellemes vendég lesz, hogy neked is meg fog tetszeni, s te is azt fogod mondani, hogy derék, kiváló úriember. A feleség. Én semmi esetre se fogom mondani. Az én szememben az nem lehet soha derék, kiváló úriember, a­ki ilyen módon hi­vatja meg magát két heti vendégségre. Ha a ház úrnőjét nem ismeri valaki, az nem állíthat be egyszerre úgy, hogy két hétig nálatok maradok. A férj . De hiszen nem biztos, hogy két hétig marad, ő csak eljön, s itt lesz. És to­vább utazik, a­mikor jól esik neki. Talán két nap múlva, talán tíz nap múlva. A feleség : Úgy ? így aztán még czifrább a dolog. Hát az ipse, hogy is hívják csak 2 .. . A férj: Hisz az imént mondtam csak. Izé, no .. . Verő Feri... Pesze hogy Verő Feri. A feleség: Előbb Vágót mondtál. Vágó Ferit. A férj: Vágót mondtam ? Hát akkor Vágónak hívják a Verőt. Azaz Verőnek hívják a Vágót. Különben minek kérdezel annyit, ha már tudod. Hát persze hogy Vágó Feri. A feleség. Jó, jó. Most már tisztában vagyok a helyzettel. Te bolond fővel, könnyel­műen beleestél valamiféle ostobaságba. Meg­hívtad ezt a Verő-Vágót vagy Vágó-Verőt, a­kiről azt se tudod, hogy kicsoda, micsoda. S ez most eljön és két hétig a nyakunkon akar élősködni. Nos, hát nem fog. Majd gondom lesz rá, hogy olyan utálatos legyek, olyan kellemetlen és kiállhatatlan, hogy a te bará­tod urad egy-két napon belül hanyatt-homlok menekülni fog innen. — * Byzanc és Sztambul. Megölték Kussziszt, a szereszi görög konzulság titkárát. Ez a gyilkosság, a­melyet különösen súlyossá tesz, hogy a konzuli tisztviselők a nemzetközi jog vé­delme alatt állanak, élesen megvilágo­­sítja a görög-török viszálykodást. Egész Európa Krétára függeszti szemét, a diplo­­máczia a krétai kérdés rendezésén fára­dozik, pedig ez csak tünete a mélyen gyökerező bajnak. A figyelmes olvasó az athéni kormány és a Fényes Kapu jegyzékében észreveheti ennek a bajnak : a kiegyenlíthetetlen ozmán-hellén ellen­tétnek a visszatükröződését. Törökország a néhai byzanczi császárság helyén ül. A görögök történetüknek legsötétebb kor­szakában sem feledkeztek meg arról, hogy az ő hatalmuk letörésével került a félhold a Zsófia-bazilikára. Engesztel­hetetlen gyülöség, a hatalom visszaszer­zésének kiirthatatlan vágya született eb­ből a visszaemlékezésből. A­míg a görögök politikailag halottak voltak, a görög ki­rályság megalkotása előtt (1821), addig egyedül egyházaik segítségével dolgoztak nagyravágyó terveik előkészítésén. Afanar a görög-keleti egyház patriarchátusa világi környezetével vallásilag kezében tartotta az egész Balkán-félszigetet, sőt Oláh­ország és Moldova trónjaira fejedelme­ket is ültetett. Keresztény tanító és pap a balkánfélszigeti vilajetekben valamennyi görög volt, egészen addig, a­míg Románia, Szerbia, Bolgárország, Bosznia-Herczeg­­ovina fel nem szabadultak a török ura­lom alól és valamennyien a népesség el­­görögösítésén munkálkodtak, hogy Nagy­­görögország, a hajdani byzanczi császár­ság feltámasztásához alkalmassá tegyék a talajt. Innen van annak lehetősége, hogy még ma is komoly tudományos vitatkozások folynak arról, hogy egyes balkánfélszigeti népfajok görögök-e, avagy elgörögösített románok, illetőleg szlávok-e ? A szabaddá tett országokból kiszorulván, a görögök fokozott erővel vetették magukat Törökország megma­radt európai tartományaira. A nagyszámú görög iskolák a pánhellén szellem meleg­ágyai, a görög papok, tanítók, kereske­dők, intellektuálisok, konzulok a pán- Lapunk mai száma 28 oldal

Next