Az Ujság, 1909. október/1 (7. évfolyam, 232-244. szám)
1909-10-06 / 236. szám
14 jára. E területen harminckét kis lakást fognak építeni. Az építéssel már meg is bíztak egy vállalkozót. Egyúttal utasította a tanács a mérnöki hivatalt, hogy a telekrendezési, csatornázási, vízvezetéki, légszeszberendezési és kerítési munkát saját hatáskörében sürgősen végeztesse el. (Bérbeadó telkek.) A VI. kerületi elöljáróság közhírré teszi, hogy a főváros tulajdonában levő, a Váczi-út és a Frangepán-utcza sarkán fekvő 475, a Frangepán-utczában lévő 300 és 400, végül az Angyalföld-utcza és a Taksony-utcza sarkán levő 600 négyszögöl területű telket 1909 november 1-től kezdve bérbeadja. Az ajánlatokat október 15-én déli tizenkét óráig kell beadni a VI. kerületi elöljáróságnál. Az ajánlatban meg kell jelölni a bérösszeget és azt, hogy milyen czélra kívánják a telket használni. (Szemere Miklós és a főváros.) A fővárosnak a Lovaregylettel kötött szerződése a versenytér használatára vonatkozólag 1912-ben lejár. A fővárosi bizottsági tagok között mozgalom indult meg abban az irányban, hogy a szerződés meghosszabbítását — Szemere Miklós javaslata értelmében — ahhoz a feltételhez kössék, hogy a versenytét nemzetközi versenyek számára is megnyittassék. TUDOMÁNY, IRODALOM. (-) Tengeren, tengeren túl. Irta Pásztor Árpád. Tengeren, tengeren túl... az első pillanatra azt hiszi az ember, hogy meséket, talán éppen csodás tündérmeséket foglal magában ez a könyv, amely előttünk fekszik, de alig lapoz benne néhányat, világossá válik, hogy az elbeszélések, melyeknek ilyen sokat sejtető, fantáziát izgató czímet adott a szerzőjük, éppen nem meséli, hanem az élet, hogy úgy mondjuk , a legkegyetlenebb élet papírra vetett képei. Pásztor Árpád poéta, igazi vérbeli poéta, akinek már sokszor méltattuk nem közönséges tehetségét. Ez új könyvében Pásztor nem a költő többé — vagy ha az is, legfeljebb a leírásokban, a dolgok kiszínezésében, gyönyörű előadásában az — hanem komor, élesszemű megfigyelője az élet komoly, sokszor halálosan komoly, szomorú igazságainak. Fiatal ember még-és mégis Sok tapasztalás és a tapasztalások nyomán egy érett ember mindig igazságos ítélkezése szól hozzánk. Tengeren, tengeren túl... sok-sok szerencsétlen család elszomorító története, talán tragédiája. Nekünk sokszorosan is szomorú, mert a kikről szól, magyarok, testvéreink, akiket ezerszámra visznek el közülünk a nagy, félelmetes Conard-hajók. A nemzeti szerencsétlenségről, Amerikába vándorolt és vándorló magyarokról szól a könyv s erőt vesz rajtunk a fájdalom, ha olvassuk történetüket, miképpen pusztulnak el idegen, kapzsi emberek karmai között, idegen földön, elsíratlanul. Az író egymásután elvonultatja szemünk előtt a derék kék mándlis, szűk nadrágos, nagy csizmás magyar paraszt-típus után a különböző idegenbe került züllött exisztencziákat, a »Dr. Pollák« czimü elbeszélésben a sikkasztó, Newyorkba kiszökött s tönkrejutott sikkasztó budapesti pénztárost, a »György gróf haláláéban a koldussorra jutott tékozló magyar mágnást, a ki öngyilkossá lesz Amerikában, utolsó perezében is visszasírva az áldott hazai földet. »Mariéban egy egészséges, pirospozsgás magyar cselédleányt rajzol meg, aki a maga fiatalságának erejével idegenben is boldogul egy ideig, végül ő is elbukik. Kiemelkedő részei a könyvnek az »Ellis Islandon« czímű rajz, amelyben az amerikai magyar kolónia életmódját írja le erős vonásokkal, a »Morris Rosenfeldnél« czímű czikk, amelyben a világhírű zsargonköltővé lett szabólegénynél tett látogatását, »Az örök dal«, melyben egy megható szerelmi történetet, »A könyvvásár«, amelyben egy speciálisan érdekes amerikai könyvárverést, »A Newyork Herald«, amelyben a világ ezen legnagyobb lapjának szerkesztői műhelyében folyó munkát írja le a szerző. És valamennyi leirása sötét, de a tárgyhoz pompásan illő színeivel hosszú időre tanyát ver emlékezetünkben. Egy pillanatra el nem lankadó érdeklődéssel végigolvasván a kötetét, azzal a benyomással búcsúzunk el tőle, hogy Pásztor Árpádnak éppen olyan értékes a művészi prózája, mint a már sokszor méltatott finom és egyéni költészete. (h. r.) (-) Kazinczy születésének százötvenedik évfordulója. Kassáról írják, hogy az ottani Kazinczy- kör október 24-én, vasárnap, délelőtt irodalmi ün AS ÚJSÁG Szerda, 1909. október 6. neppel üli meg a magyar nyelv nagy reformátora, az eszméiért mártiromságot szenvedett Kazinczy Ferencz születésének százötvenedik évfordulóját. Az ünnep műsora a következő : Szózat. Énekli a Kassai Zenekedvelők Dalegyesülete. Üdvözlő beszéd. Mondja Takács Menyhért dr., a kassai Kazinczy-Kör elnöke. Ünnepi beszéd. Kazinczy Ferenczről. Elmondja Berzeviczy Albert dr., a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a kassai Kazinczy- Kör dísztagja. Himnusz Kazinczy Ferencz százados ünnepén. Pályadíjnyertes óda. Kazinczy születésének századik évfordulójára irta Tompa Mihály Szavalja Komjáthy János, a kassai nemzeti színház igazgatója. Kazinczy Ferencz kassai működése. Irta és felolvassa Horváth Balázs dr., főgimnáziumi igazgató, a kassai Kazinczy-kör rendes tagja. Dalszentháromság, Lányitól. Énekli a kassai Zenekedvelők Dalegyesülete. IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS. § A Curia másodelnökének üdvözlése. Abból az alkalomból, hogy Bernáth Géza dr.-t, a Curia másodelnökét a király az igazságszolgáltatás terén szerzett érdemei elismeréséül a Ferencz József-rend nagykeresztjével tüntette ki, ma délelőtt a Curia összes tanácsai, valamint a koronaügyészség tagjai testületileg felkeresték és üdvözölték. Bernáth Géza másodelnök meghatottan köszönte meg a szívélyes üdvözlést. § »Mikor a revolver csütörtököt mond.« Geguss Dániel dr. budapesti rendőrkapitány, a »Közbiztonság« rendőri szaklap felelős szerkesztője lapjának 1908. október 18-iki számában »A mikor a revolver csütörtököt mond« czimű czikkében kellőleg méltatta a fővárosban hétfői napokon megjelenni szokott »Napló« czímű újságnyomtatvány kriminál-zsurnalisztikai működését. A lap szerkesztőjét czikkében foglalkozásnélküli kétes exisztencziának nevezte, Erdész Zsigmond kiadóról pedig azt írta, hogy fehérnemű-vigész. Elnevezte őket hitvány parazitáknak, akik megfejik, megadóztatják az emberi gyengeséget. A közlemény miatt Erdész Zsigmond hat rendbeli becsületsértés és négy rendbeli rágalmazás sajtóvétsége miatt feljelentést tett Geguss Dániel rendőrkapitány ellen. A lefolytatott vizsgálat után vádiratot is adott ellene. A vádirat ellen Geguss védője, Tarján Mihály dr. kifogásokat adott be. Ma kellett volna a kifogásokat tárgyalni. Erre azonban nem került a sor, mert Erdész Zsigmond időközben jónak látta sajtópanaszát visszavonni, amire a vádtanács a további eljárást Geguss rendőrkapitány ellen megszüntette. Kegyetlen apagyilkosok. Kecskemétről jelentik :üjkécske községben ez év április 15-én Baranyó Imre 61 éves jómódú gazdát fiai, Bárányó Károly és Baranyó Balázs a tanyájuk istállójában megfojtották s holttestét elásták a szőlőben. A gyilkosok négy nap múlva kiásták atyjuk holttestét, hazavitték, a kemenezében elégették, hamvait a trágya közé keverték és hajnalban a dohányföldön beszántották. Ma tárgyalta az itteni esküdtszék a két apagyilkos bünperét, kik tettüket beismerték és azzal védekeztek, hogy atyjuk szigorú volt hozzájuk. Az esküdtszék Baranyó Károlyt és Baranyó Balázst a szándékos emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek s ezért a bíróság mindkettőt 15—15 évi fegyházbüntetésre ítélte. A vádlottak megnyugodtak az ítéletben. § A pécskai vasúti szerencsétlenség. Aradról jelentik : A múlt évben Pécskán történt vasúti szerencsétlenségért, melynél hat személy meghalt, Szabó Márton váltóőrt vádolta az ügyészség gondatlanságból történt katasztrófa okozása czímén. Szabó ügyét ma tárgyalta az itteni bíróság. A tárgyalás során számos tanút hallgattak ki, kik valamennyien Szabó Márton ellen vallottak, bár ő mindvégig tagadott. A bíróság Szabót négy évi fogházbüntetéssel sújtotta. § Vallás elleni izgatás. Zólyomból jelentik lapunknak : Nagyszalatna községben ez 1908. évben megüresedett evangélikus papi állást ideiglenesen Makay Péter segédlelkészszel töltötték be. A magyar nemzetiségű és érzelmű lelkészt az egyházközségnek jórészt tót földmivesekből álló, pánszláv érzelmű része nem szívesen látta, annyira, hogy az istentiszteletek alkalmával állandóan zajongtak, rendetlenkedtek, sőt névtelen levelekben lelövéssel fenyegették. Ez év április tizennyolczadikán éppen prédikácziójába kezdett Makay, mikor adott jelre mintegy negyven-ötven hivő nagy robajjal felállott és nevetgélve, csúfondáros taglejtésekkel hagyta el a templomot. A tetteseket csakhamar kinyomozták és negyvenhárom felbujtó és tettes ellen bűnvádi feljelentést tett Szende László nagyszalatnai főszolgabíró. A zólyomi kártörvényszék ma tárgyalta az ügyet és vallás elleni izgatásra való felbujtás miatt Medveczky Lajos dr. zólyomi ügyvédet egy évi fogságra és 1800 korona pénzbüntetésre ítélte, nyolcz vádlottat, jobbára földmiveseket, fejenként 7 havi fogházra és tizenkilenczet 14—14 napi fogházra és 50 korona pénzbüntetésre. A vád képviselője — Medveczky Lajos dr.-t kivéve, aki a büntetés maximumát kapta — súlyosbításért felebbezett, az elitéltek pedig, akiket a fenti büntetéseken kívül az összes bűnügyi és rabtartási költségekben is elmarasztalták, szintén felebbeztek. § A részeg ember támadói. Április 25-én éjjel a nagyfuvaros-utczai Kisvigadó-vendéglőben Horváth Antal 19 éves, lopás miatt négyszer büntetett csavargó, Szepesi János 18 éves napszámos, Brandl István, lopás miatt kétszer büntetett 18 éves napszámos és a vele egykorú Katonai Árpád mázolósegéd észrevették, hogy Borbély József iparos részeg fővel távozik a vendéglőból. A társaság elhatározta, hogy Borbély Józsefet útközben kifosztják. A Fecske utczában Brandl István pénzváltás ürügye alatt útját állotta a kiszemelt áldozatnak, akit aztán Horváth Antal, Szepesi János és Patonai Árpád megfosztottak 8 korona készpénzétől és két zálogcédulájától. A kifosztott Borbély József segélykiáltásaira előkerült rendőr a támadók közül Horváthot elfogta, társait pedig a rendőrség később kerítette kézre. A budapesti esküdtbíróság Mikovich bíró elnökletével ma vonta felelősségre a támadókat rablás bűntettéért. A vádlottak beismerő vallomást tettek. Az esküdtbíróság az esküdtek marasztaló verdiktje alapján Horváth Antalt két és félévi, Szepesi Jánost egy évi, Brandl Istvánt egy és fél évi, Patonai Árpádot pedig két évi börtönre ítélte. Az ítélet jogerős. ---- Günther Antal beiktatása a Curián. — Saját tudósítónktól. — A Curia ma délelőtt tartott ülésén iktatták be ünnepélyesen Günther Antalt, a Curia új elnökét. A Curia gyönyörű dísztermét teljesen megtöltötték a curiai birák, a koronaügyészség tagjai és a curiai tanácsjegyzők. A teljes ülést Bernáth Géza v. b. t. t. másodelnök vezette. A jegyzőkönyvet Noszlopy Antal dr. törvényszéki bíró, tanácsjegyző irta. Bernáth Géza másodelnök megnyitotta a teljes ülést, amelynek egyetlen tárgya a Curia új elnökének eskütétele. Felkérte Somogyi Mihály dr. bírót az erre vonatkozó iratok felolvasására. Somogyi Mihály dr. felolvasta ezután Günther Antalnak, mint volt igazságügyminiszternek leiratát, amelyben köszönetét fejezi ki a Curia támogatásáért. Felolvasták ezután az új elnök kinevezéséről szóló legfelsőbb királyi kéziratot. A felolvasott iratokat a Curia örvendetes tudomásul vette. Ezután, az eddigi gyakorlatnak megfelelően, az új elnököt küldöttségileg hívták meg a teljes ülésre. A küldöttség tagjai voltak Vágó Mór vezetése alatt: Pecháta Endre és Illés Jenő curiai bírák. Amíg a küldöttség távozott, a teljes ülést a másodelnök felfüggesztette. Günther Antalt, amikor néhány perccel utóbb fekete szalonöltönyben a terembe lépett, felállással és éljenzéssel üdvözölték. Bernáth Géza másodelnök felolvasta az eskümintát, mire Günther Antal letette a hivatali esküt. Az eskü letétele után Bernáth Géza melegen üdvözölte az új elnököt. — Exczellencziád — úgymond — hosszú jogászi pályája, ő felsége a királynak és a magyar királyi kormánynak e kinevezésben megnyilatkozott bizalma biztosíték jövendő működésére nézve. De e mellett biztosíték az is, hogy Exczellencziád előbbi munkakörében, mint a magyar igazságügy főfelügyelője, közvetetlen tapasztalatot szerzett a királyi Curiáról, ennek szervezetéről, régi és értékes hagyományairól, előnyeiről, hiányairól és ekképpen bölcsen tudja mindazt, amit megbecsülve föntartani, emelni és ápolni és mi az, amit pótolni, vagy helyettesíteni kell; mint hosszú időn át hivatásos jogvédő pedig bölcs tapasztalatokat szerzett, amelyek itt az igazságszolgáltatás egyetemleges érdekeinek előmozdítására szolgálandanak. De reménységgel is néz a Curia Nagyméltóságod működése elé: igazságügyminiszterségének kezdete ugyanis összeesik azzal a korszakkal, amikor a bíróság roskadt a régi hátralék súlya alatt és e mellett a törvényhozás még újabb törvények végrehajtásával, vagyis újabb terhekkel bízta meg. Ám, igaz, hogy ugyancsak a törvényhozás bölcsesége, éppen Exczellencziád kezdeményezése alapján sok terhet vett le a bíróság vállairól, de a ma már elért kibontakozás elsősorban mégis a testület fáradhatatlan, odaadó, lelkes működésének az eredménye. Excellencziád előtt az imént említett munkaköréből kifolyólag ez a tény ismeretes ; ebből merítjük azt a reménységet, hogy Magy-