Az Ujság, 1909. december/1 (7. évfolyam, 284-296. szám)

1909-12-01 / 284. szám

Budapest, 1909. VII. évfolyam, 284. szám, Szerda, deczember 1. Előfizetési árak : Egész évre«­­ .. 28 k. — 1. Félévre______ 14 * — » Negyedévre .....« 7 » — » Egy hóra__... 2 » 40 » Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi Hát 54. sz. Telefon 56—16. KIADÓHIVATAL, Budapest, Rákóczi­ út 54. sz. Telefon 162—63 és 68—03. Megjelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után is. ROVÁS: Holmi minisztersztrájkról rebesgetnek az úgynevezett beavatottak, azok ugyanis, a­ki­ket a kormány fölhasznált oly dolgok híresz­telésére, a­melyekről nem tudnak semmit. Apponyi és Kossuth volnának a sztrájkolók, a­kik január elsején kijelentenék, hogy nem tekintik magukat minisztereknek, s noha a király nem mentette őket fel, egyszerűen nem végzik a miniszteri teendőket. — Ezt elvégre meg lehet tenni, a­hogy sztrájkoló szándék nélkül is a miniszter megteheti azt, hogy nem dolgozik. A válság eldőlte érdekében ez a lépés nem is czélszerűtlen, különösen ha az egész kabinet megteszi, Wekerlével egyetemben. De éppen azért nem hiszszük, hogy a miniszter urak csakugyan erre szánták volna magukat. Sokkal határozottabb lépés ez, semhogy tőlük kiternék. Ha a hír egyáltalán tőlük ered, inkább arra vall, hogy január elsejéig biztosra veszik, hogy meg lesznek már erősítve. * Fölötte megbölcsesedtek az urak, mert ime, fölfedezték a kalendáriumot. Most sütik ki, hogy november után következik deczember é- deczember után az exlex. Ezt nem lehetett tudni tavaszszal, nem lehetett tudni őszszel, ezt a tudomást meghozta a teli fagy. S mitst veszik számításba, hogy indemnity kell és in­demnity Justhék miatt nem kapható. A kalen­dáriumnak ez a késő számbav­étele különben nemcsak kormányok gyöngéje, hanem Justhék erőssége is. ők ugyanis biztosak abban, hogy rendületlen követelésük mellett, az 1910 végén fölállítandó önálló bank mellett legfölebb egy évig kell kitartaniuk. Ha 1910 deczemberéig nem engednek a bankból, akkor 1911 január­jában egyszerre kormányképesebbek lesznek, mint a kooperálók. Mert ezek akkor is kény­telenek katonai igényeket támasztani, ők azon­ban megszabadulnak minden terhelő fel­tételtől. A bankot 1911-re 1911-ben már nem követelhetik, katonai igényeik sohasem voltak,­­ kell-e ennél kényelmesebb helyzet ? S nem érdemes-e egy éven át semmit sem engedni, hogy azután semmi se legyen, a­miből engedni kellene ?* Kossuth Ferencz hivatalos lapja beállott a leleplezők közé. Természetesen Justhékról tudja, hogy Lukácsékkal világra szóló meg­lepetést készítenek. Justhékról mindent föl lehet tenni s Kossuthról is föltehető, hogy nem részesíti őket félhivatalos oltalomban. Lénye­gében azonban ez a leleplezés csak mint az idők jele érdekes. A­mikor mindenki jól tudja, mi történik az ellenfélnél és semmit arról, hogy mi történik az ő táborában, ez az idő röviden a füllentések korszakának mond­ható s arra vall, hogy valami rothad nem is valahol, hanem mindenütt. Tátrai emlék. Irta Szécsi Ferencz. A barometrum emelkedett, de az eső, az esett. Azaz hogy szakadt. Szakadatlanul sza­kadt. Az időjósló házikónak a tetejéről szinte czélzatosan csurgott nyakunkba a víz. És szinte még bőségesebben, mint a többi, kevésbé hiva­talos fedelekről. Ebben a kis kincstári alkot­mányban mindenféle, Göttingából ideszakadt tudományos készülékek dideregtek. Többnyire olyanok, a­mikbe rövidesen bele lehet őrülni. Ettől a veszélytől pedig csak az tudott mene­külni, a­ki nem törte a fejét a czifrább gépe­zeteken, hanem esernyőért szaladt, mikor »szép idő«-t jósolt a légsúlymérő és sétabotért ment, a mikor »eső «-re állt ez a legszimplábbik masina.* — Tessék elhinni, mindennek az az átko­zott, vén Lomnicz az oka ! — kiáltott fel a szállók elkeseredett direktora, miközben öklé­vel haragosan fenyegette meg a szürke felhő­­­­kárpitot, a­mely mögé egy hét óta konokul rejtőzött a bevádolt hegyóriás. — A Lomnicz ? Hogyan ? — Tessék csak megfigyelni. Hát nem szinte készakarva gyűjti össze mindenfelől a felle­geket, csak hogy esőt csináljon és rontsa a szezont ? Mintha csak meg volna érte fizetve . .. A keserű szó hatott. Gondolkozni kezdtem. Úristen, mi lehetetlen még a mai panaman világban ? ! Hátha például a balatoni fürdők csakugyan leprovíziózták az öreg Lomniczot, hogy minden nyáron pár heti fagyos esővel öntse nyakon a tátrai konkurrencziát ? . . . Meglehet, hogy a nemzetközi hálókocsik nagyérdemű társaságát is az a csúf gyanú bán­totta, úgy, hogy a gyönge tátrai üzletektől még a saját pompás ágyaiban sem tudott aludni. Szárnyas kereket is oldott a derék Waggon Lits és a magyar kincstár magas nya­kába sózta a lomniczi és csorbás szálló­ palo­tákat, boldogan, hogy a dologhoz ezentúl már semmi — bocsánat ! — nemzetköze. És beütött a kincstári »saját kezelés«, a­minek az áldásos hatásait sok mindenfélén lehe­tett rögtön észrevenni, így például azon is, hogy a tátra­lomniczi díszes fürdőépületben, július hó kellő közepén, csak fölvilágosítást lehetett kapni, de kádfürdőt, azt nem. A fölvilágosítás — a­miben, sajnos, nem bírtam megfürödni — abból állott, hogy a nagyméltóságú miniszté­rium még nem fejeztette be az átalakításokat. Fejcsóválva fogadtam az értesítést. Bezzeg könnyű a magas kormánynak. Ő már nyakig van a vízben. De mi lesz a közviszonyok sokat ígért koalíc­iós tisztábatételével, ha még azt is lehetetlenné teszik, hogy a m. kir. kincstári fürdő vendég legalább testileg purifikálódjék ? Ezt a kesergő kérdést pedig a magyar agrár­pápához, a kincstári Tátra-fürdők fő­­főgondviselőjéhez akartam intézni, de rögtön elállottam a szándékomtól, a­mikor arról ér­tesültem, hogy ő nagyméltósága Ó-Tátrafüre­­den kegyeskedik üdülni ; ez a gyógyhely tudni­illik magánvállalat és mint ilyen keményen versenyez az állami fürdőkkel. Nyomban el­hallgattam, mert a sapienti sat. * Hullott a­ köd és a szezon­ csak nem akart emelkedni. A szomorkodó pinczérek és a busuló czigányok a kakaslomniczi lóversenytéren ad­ták vissza a gavalléroknak a sovány keres­ményt. A lóversenyeket tehát úri pezsgőzés követte, kedvetlen kiszolgálással és szomorú muzsikával. De az ürességtől kongó Tátra-helyektől, szerencsére, nem maradt el a legkedvesebb vendég, a Humor. Kifeszítette esernyőjét ,is mosolygott. Jóízűen mosolygott azon, hogy az ó-tátrafüredi fürdőigazgatóság nem engedte meg, hogy telepén a tátralomniczi lóversenye­ket hirdető plakátumokat kifüggeszszék. Azon a helyen, a­hol a földmivelésügyi miniszter úr, a tátra-lomniczi kincstári fürdők mikádója, nya­ral. A Humornak kicsordult a könye a mulat­ságos esettől. Azon tűnődött, hogy milyen szép kázust csinált volna ebből a czifra dologból a mostani kormánypárt, mondjuk, a Tisza Ist­ván idejében . ..* Az előkelő világ fölényesen tette túl ma­­­gát a nagyközönség tömeges távolmaradásán. Golfozással, tenniszezéssel és galamblövészet­tel ütötte agyon az időt. És exkluzív tánczokat járt odafenn a lomniczi Palota-szállóban és azokban a bü- és művészekben gyönyörködött, a­kiket előbb a t. ez. demokráczián próbáltak ki odalenn a »Lomnicz-szálló«-ban. Igazán ked­vesek és milatságosak voltak ezek a kísérletek. Valahányszor csajjs, utazó hegedős, dalár vagy csepűrágó jelentkezett a Palota-szálló Olym­­pusán, a t. igazgatóság a földi régiókba, az alsó szállókhoz utasította az illetőt, hogy előbb ott ejtse meg a próbaprodukcziót és csak akkor nyitotta meg előtte az arisztokratikus hall-t, ha az »alsó« publikum vonagló füldobjai na­,­gyobb baj nélkül állották ki már a műélveze­tet és ha a pugris állkapcsok ki nem ficzamod­­tak az ásítástól.* A haza megmentése. Itthon, Magyarországon most készül a frázisok legdúsabb kivirágzása. A ha­zug jelszavak tábora kettéosztott, zengő frázisok és kongó frázisok törnek egy­másra, a­kik tegnap még hazafiaknak czímezték egymást, azok most már a hazaáruló szóval sem takarékoskodnak. Két nagy tábor áll már szemben egy­mással és még a harez elszántsága, a szembenállás dühe sem képes kicsikarni belőlük rideg és őszinte, egyszerű és be­csületes, békét és munkát hirdető sza­vakat. Itt is, ott is a piazát akarják bol­doggá tenni. A hazát... A német embernek, a német polgárnak, a német politikusnak is van hazája ; ennek a német hazának, a végre egységessé lett Németországnak a története is tele van szenvedéssel és dicsőséggel; és a német császár trón­beszédében, a­melylyel a birodalmi gyű­lést 1110 megnyitotta, mégis alig van egy­két szó a hazáról, a haza boldogításáról és dicsőségéről. Miről van szó ebben a trónbeszédben?­ A birodalmi biztosítási ügyről, a betegség ellen való biztosítás­ról és a hátramaradt családtagok biz­tosításáról. A háziiparról. Az állásközve­títésről. Vas­ut­akról és kereskedelmi szer­ződésekről. Ki beszél Magyarországon most efféle apróságokról ? Ilyen lappáliákról ? Ki gondol itt a biztosítás ügyére, háziiparra, vagy éppen az állásközvetítésnek a tör­vényhozás által való rendezésére ? Az aktív magyar politikusoknak mind a két tábora a haza megmentésével foglalkozik, és ha közöttük valaki arról próbálna szólni, hogy a biztosítási ügy rendezése van olyan fontos, mint akármelyik jel­szó, a­melyről ők veszekszenek, akkor vagy csendes megvetés, vagy hangos gyanúsítás némítaná el. A német császár is szereti a szónok­lás művészetét. De ennek a mindig éke­sen szóló uralkodónak az elméjét is any- Lapunk mai száma 28 oldal.

Next