Az Ujság, 1909. december/1 (7. évfolyam, 284-296. szám)
1909-12-10 / 292. szám
A pártkör az Andrássy-út 19. szám alá költözik, Kossuth ma délután Zlinszky István háznagy társaságában megnézte az új helyiséget. Az alkotmánypárt körében megfordult Andrássy Gyula gróf, Darányi Ignácz, Jekelfalussy Lajos ; a helyzetre nézve újat nem mondott egyik sem. Návay Lajos felgyógyult s ma Budapestre érkezett. A jövő hétfőn a képviselőház elnöksége már most együttesen tiszteleghet a király előtt. Gyürky Viktor és Gyürky László grófok a pártkörből kiléptek; hir szerint a Justh-párthoz csatlakoznak. A függetlenségi pártkörben a külügyminiszternek a magyar válságba való beavatkozását kritizálta : Bakonyi Samu, Batthyány Tivadar gróf, Holló Lajos, Leszkay Gyula. Holnap mozgalmat indítanak a párttagok közül néhányan a képviselőház sürgős összehivatása és a bankbizottsági jelentés tárgyaltatása végett. Justh Gyula Budapestre érkezett. (Félhivatalos szenzáczió.) Hála istennek, a kormány szócsövei is szenzáczióhajhászatra adják magukat és teljes erővel közreműködnek abban, hogy a válság unalmas krónikája némi elevenséget, mondjuk szenzácziós részleteket nyerjen. Ma az egyik félhivatalos a következő jelentést tette közzé : Aradról táviratozzék : Barabás Béla országgyűlési képviselő kedden este, Justh Gyula szerdán délben, Tisza István gróf pedig nejével együtt szerdán este Aradra érkeztek. Hír szerint Tisza István gróf és neje csütörtök estig marad Aradon. Ha ennél csak valamivel mond többet a félhivatalos, már semmit se mond. E szűkszavúságával azonban annyit beszél, hogy a legtürelmesebb politikai helyzet-fantázia is megbokrosodik tőle. Képviselők, politikusok hamarosan egész kötetre való kombinácziót fűztek a hírhez. Minden föltevés arról szólott, hogy Tisza István gróf Justh Gyulával és Barabás Bélával értekezik Aradon. A valóság pedig ez : Tisza István gróf útjának semmiféle politikai czélja nem volt. Tisza István gróf a feleségével együtt a fiát, ifjabb Tisza István grófot ment látogatni, a ki huszárönkéntes Aradon. A látogatás váratlanul történt; az ifjú Tisza nem is volt Aradon és csak ma reggel érkezett haza. Tisza István gróf ma délelőtt Urbán Iván nyugalmazott főispánnál tett látogatást. Délben fogadta az Aradi Közlöny szerkesztőjét. Az aktuális politikai eseményekről a volt miniszterelnök nem nyilatkozott. Mikor a hírlapíró megemlítette, mennyire igazolták az események Tisza István grófot, Tisza így szólt: — Őszintén és szívből sajnálom, hogy igazoltak. Vajha igazolatlanul maradtam volna ! Tisza István gróf elmondotta azután, hogy a legutóbbi napokban Zsukon volt, ahol sporttal töltötte az idejét. Régi szembajáról megjegyezte, hogy egyik szemén teljesen jól lát, a másik pedig annyira javult, hogy mihamarabb operáczió alá vetheti magát. Tisza István gróf ma délután is meglátogatta fiát önkéntes társai között. Holnap reggel utazik vissza Gesztre. Justh Gyula szintén családi látogatásra érkezett Aradra, Barabás Béla pedig, úgy látszik azért, hogy Justh Gyulával találkozzék. Ez a találkozás tegnap, szerdán délután az aradi jótékony nőegyesület estélyén meg is történt. A teaasztalnál Justh Gyula és Barabás Béla egymás mellé kerültek és halk hangon hosszasan beszélgettek. Barabás Béla egy újságírónak a következőket mondotta : — Valóság, hogy békét akarok közvetíteni a két függetlenségi párt között. Kibontakozási tervet készítettem, amelyet memorandumba foglaltam, s a memorandumot a kormány elé terjesztettem, amely azt tárgyalja is. Többet nem mondhatok. Justh Gyula így szólott egy vele beszélgető újságíróhoz : — Taktikai kérdésekről nem kívánok ugyan nyilatkozni, de annyit mondhatok, hogy százötven főnyi ellenzékkel szemben nem lehet kormányozni. Ha indemnitást kérnek, ez az ellenzék a szigorított házszabály alkalmazása esetén is sikerrel ellentállhat, anélkül hogy az obstrukció fegyveréhez nyúlna. KÜLFÖLD. Balkánfélszigeti szövetség. Az ifjú-törökök soviniszta és túlságosan centralizáló politikája Maczedóniában előmozdítja a délszláv szövetséget, amelyet Oroszország védnöksége alatt sem igen tudnak nyélbe ütni Bolgárország, Montenegro és Szerbia. A maczedoszerbek és maczedobolgárok újabban erősen közelednek egymáshoz, megosztják érdekköreiket és támogatják egymást az ifjútörökök egységesítő törekvéseivel szemben, így a maczedobolgár alkotmányos kluboknak az új egyesületi törvény értelmében történő bezárása miatt az eddigi szalonikai központi iroda tagjai az összes bizalmi férfiakat titkos értekezletre hívták meg, hogy a maczedoszláv nemzeti érdekek védelméről tanácskozzanak és határozzanak. E konferencziára több szerb delgátust is meghívtak. A maczedoszlávok ezen mozgalma nem marad hatás nélkül Konstantinápolyban, ahol újból fölmerül az a régi terv, hogy a délszlávok esetleges szövetségével török-görög-román szövetséget kellene szembeállítani. Erre a szándékra vall mai konstantinápolyi jelentésünk, amely szerint Ahmed Riza, a képviselőház elnöke görög képviselőknek azt mondotta, hogy képviselők élén Athénbe szándékozik utazni, hogy ott lépéseket tegyen török-görög szövetség és a krétai kérdés barátságos elintézése érdekében. Olasz kormányválság. Sonnino, úgy látszik, fölülmúlja önmagát; első miniszterelnöksége még száz napig tartott, második miniszterelnöksége már meghal, mielőtt megszületett volna. Több napi fáradozással összesen csak négy tárczát tudott elhelyezni; Martini, Finacchiaro-Aprile és Credaro visszautasító választ adtak, Luzzati, Di Nava, Guicciardini haboznak. Sonnino ennek folytán tegnap közölte a királylyal, hogy nem tudja megalakítani a kabinetet és kérte, hogy mentse föl megbízása alól. A király erre Sacchit hivatta, amiből azt következtetik, hogy radikális kabinet összeállításával fog kísérlet történni. Sacchi pártja (44) sem nagyobb, mint Sonninóé (42), így valószínű, hogy ő sem fogja legyőzhetni a pártviszonyokban rejlő nehézségeket. Ebben az esetben, római jelentésünk szerint, két lehetőség állhat elő. Az egyik az, hogy Sonnino radikális szellemben lényegesen módosítja politikai programmját, a másik pedig az, hogy Giolitti visszavonja lemondását és a képviselőházban fölveti a bizalmi kérdést. Róma, deczember 9. Míg ma egy lap azt írta, hogy Sonnino visszaadta kabinetalakítási megbízatását, mert Martini Credero és Finocchiaro Aprne képviselők vonakodtak belépni a kormányba, a mai esti lapok azt jelentik, hogy a tárgyalásnak más politikusokkal való befejezése közel van. A Giornale D'Italia hosszabb czikkben ismerteti Sonnino nézeteit. Sonnino széles liberális konczentráczió alapján szándékozik kormányt alakítani, hogy megvalósítsa messzire menő reformtervét a közoktatásügy, adó és forgalom terén, Délolaszország fejlesztésében, a szocziális törvényhozás, valamint a földbirtokok és erdőbirtokok dolgában. E programm fölött a liberális párt három frakciója közt, melyeknek elsejét Sonnino, másodikét Salandra és Bertolo, a harmadikat pedig Daneo Luzzatti és Rudini képviselik, megállapodás jött létre. A negyedik frakciót Martini és Finocchiaro képviselték volna, de ezekkel nem jött létre megállapodás, mert Sonnino a szigorú semlegesség politikáját követeli, hogy egyesíthesse a különböző frakciókat. Martini és Finocchiaro határozottan antiklerikális politikát követeltek. Angol liberálisok és konzervatívok harcza. Az öreg és beteg Joe Chamberlain lapjában közzétett vámtarifareform-tervezet áll ma az angol választási harcz gyypontjában. A konzervatív lapok közül a »Morningpost« és a »Standard« foglalkoznak azzal. Szerintük a séma érdekes, de helyt nem álló. Hiányzik belőle az utalás arra, hogy egyéb élelmiszerek vámjáért ellenszolgáltatásképp a tea és a czukor vámja mérsékeltetni fog. A liberális lapok a sémát mértékadónak találják és azt mondják, hogy hálásak ezen »élelmiszerköltségvetés« közzétételéért, amelylyel a birminghami extrém tarifareformerek nyomást akartak gyakorolni Balfourra, aki most alig kerülheti ki nézeteinek kifejtését az élelmiszerek megadóztatásáról, így nyomul előtérbe a konzervatív-unionisták imperialista választási jelszava : a véd vámos tarifareform. A korteskedésben eddig a liberálisok vezetnek, élükön Lloyd George kincstári kancellárral (pénzügyminiszterrel) és Churchill kereskedelmi miniszterrel, akik fáradhatatlanul utaznak és beszélnek. Tegnap este tíz miniszter és Lyttleton volt miniszter mondtak beszédeket. Camperdowne lord és Kesteven lord beszédeikben védelmezték a költségvetés felsőházi visszavetését. Kesteven lord azon megjegyzését, hogy Angliát belülről a szocziálisták, kívülről a németek fenyegetik, gúnyos nevetéssel fogadták, mire Kesteven lord felkiáltott: »Önök nem fognak nekem hinni, míg a németek szuronyaikat az önök testébe nem döfik.« Ez a színtelhasogató megjegyzés újabb derültséget keltett. Winston Churchill kereskedelmi miniszter a minap Manchesterben érdekes beszédet tartott. A termen kívül nem állott rendőri kirendeltség, de nem tolongtak a suffragettek sem, akik a nagy tetszéssel fogadott beszédet megzavarták volna. A talány egyszerű megoldása abban áll, hogy Shutterworth lord az ülés előtt megegyezett miss Ganthorpevel, a Women's Social and Political Union manchesteri titkárával, hogy Churchill beszéde végén három kérdést intézhet a kereskedelmi miniszterhez. Ez meg is történt. Churchill e kérdésekre azt válaszolta, hogy ő mindig a nők szavazati joga mellett foglalt állást és még ma is ez az álláspontja, az utóbbi időben azonban néhány susrragett békebontó törekvése miatt ez a meggyőződése jelentékenyen megcsappant. Arra a kérdésre, vájjon Churchill hajlandó volna-e azoknak az asszonyoknak viselt dolgaik miatt megbocsájtani, a miniszter azt válaszolta, hogy ő mindig kész megbocsájtani és felejteni és addig nem távozik állásából, amíg a nők szavazati jogot nem nyernek. A terem egyik falán ez a femrás volt olvasható : »A király, az alkotmány, a nép.« Churchill ebből a felírásból merítette beszédének bevezetését. A lelkesedés akkor hágott tetőpontjára, amikor Churchill azt fejtegette, hogy az angol kivitel november hónapban 85 millió koronával haladta túl a múlt év novemberének kivitelét. A növekedésből 21 millió a gyapotárukra esik (ebből Manchester produkál legtöbbet) — folytatta Churchill, mire a jelenlévők még nagyobb tombolásban törtek ki és kalapjaikat lengették. Ugyanez a jelenet ismétlődött meg akkor, amikor Churchill azt mondotta, hogy Manchester hitele nagyobb, mint Németországé és hogy Liverpool hitele Olaszország hitele felett áll. A keletázsiai helyzet. Ez idő szerint a keletázsiai helyzet foglalkoztatja legélénkebben az orosz közvéleményt. Ellenőrizhetetlen forrásokból izgató hírek kerülnek forgalomba, amelyek el akarják hitetni az oroszokkal, hogy Japán új háborúra készül Oroszország ellen. Tegnap azt jelentették, hogy Japán tavaszszal el akarja foglalni Szakhalin szigetet és Kamcsatkát, ma pedig Japán szándékairól a következőket sürgönyzik lapunknak Pétervárról: A japán kormány most azon dolgozik, hogy Koreát elválaszthatatlanul bekebelezze Japánba. Kokovcev pénzügyminiszternek a kelet-ázsiai helyzetről nyert pesszimisztikus benyomását Szolypin miniszterelnök is osztja. Csirikin, az Amur-terület képviselője, a duma folyosóján újságíróknak azt mondta, hogy a japánok nagy veszedelemmel fenyegetik Oroszország keletázsiai birtokait. A Kínával határos orosz birtokokon még soha sem űzték a kémkedést annyira, mint most és egészen kétségtelen, hogy a japánok sietni fognak Vladivosztokot AZ ÚJSÁG Péntek, 1909. deczember 18. Ma este Justh Budapesten a nála járt képviselőknek és újságíróknak azt mondotta, hogy ő Barabással egészen közömbös dolgokról beszélt, kibontakozásról vagy más aktuális politikai kérdésről egyetlen szót se váltott.