Az Ujság, 1909. december/1 (7. évfolyam, 284-296. szám)

1909-12-10 / 292. szám

­ A pártkör az Andrássy-út 19. szám alá köl­tözik, Kossuth ma délután Zlinszky István ház­nagy társaságában megnézte az új helyiséget. Az alkotmánypárt körében megfordult An­­drássy Gyula gróf, Darányi Ignácz, Jekelfalussy Lajos ; a helyzetre nézve újat nem mondott egyik sem. Návay Lajos felgyógyult s ma Budapestre érkezett. A jövő hétfőn a képviselőház elnöksége már most együttesen tiszteleghet a király előtt. Gyürky Viktor és Gyürky László grófok a párt­körből kiléptek; hir szerint a Justh-párthoz csat­lakoznak. A függetlenségi pártkörben a külügyminiszter­nek a magyar válságba való beavatkozását kri­tizálta : Bakonyi Samu, Batthyány Tivadar gróf, Holló Lajos, Leszkay Gyula. Holnap mozgalmat indítanak a párttagok közül néhányan a képviselő­ház sürgős összehivatása és a bankbizottsági jelen­tés tárgyaltatása végett. Justh Gyula Budapestre érkezett. (Félhivatalos szenzáczió.) Hála istennek, a kormány szócsövei is szen­­záczióhajhászatra adják magukat és teljes erővel közreműködnek abban, hogy a válság unalmas krónikája némi elevenséget, mondjuk szenzácziós részleteket nyerjen. Ma az egyik félhivatalos a következő jelentést tette közzé : Aradról táviratozzék : Barabás Béla ország­gyűlési képviselő kedden este, Justh Gyula szerdán délben, Tisza István gróf pedig nejével együtt szerdán este Aradra érkeztek. Hír szerint Tisza István gróf és neje csütörtök estig marad Aradon. Ha ennél csak valamivel mond többet a félhivatalos, már semmit se mond. E szűkszavú­ságával azonban annyit beszél, hogy a legtürel­mesebb politikai helyzet-fantázia is megbokroso­dik tőle. Képviselők, politikusok hamarosan egész kötetre való kombinácziót fűztek a hírhez. Minden föltevés arról szólott, hogy Tisza István gróf Justh Gyulával és Barabás Bélával értekezik Aradon. A valóság pedig ez : Tisza István gróf útjának semmiféle politikai czélja nem volt. Tisza István gróf a feleségével együtt a fiát, ifjabb Tisza István grófot ment látogatni, a ki huszárönkéntes Aradon. A látogatás váratlanul történt; az ifjú Tisza nem is volt Aradon és csak ma reggel érkezett haza. Tisza István gróf ma délelőtt Urbán Iván nyugalmazott főispánnál tett látogatást. Délben fogadta az Aradi Közlöny szerkesztőjét. Az aktuális politikai ese­ményekről a volt miniszterelnök nem nyilatkozott. Mikor a hírlapíró megemlítette, mennyire igazol­ták az események Tisza István grófot, Tisza így szólt: — Őszintén és szívből sajnálom, hogy igazol­tak. Vajha igazolatlanul maradtam volna ! Tisza István gróf elmondotta azután, hogy a legutóbbi napokban Zsukon volt, a­hol sporttal töltötte az idejét. Régi szembajáról megjegyezte, hogy egyik szemén teljesen jól lát, a másik pedig annyira javult, hogy mihamarabb operáczió alá vetheti magát. Tisza István gróf ma délután is meglátogatta fiát önkéntes társai között. Holnap reggel utazik vissza Gesztre. Justh Gyula szintén családi látogatásra érke­zett Aradra, Barabás Béla pedig, úgy látszik azért, hogy Justh Gyulával találkozzék. Ez a találkozás tegnap, szerdán délután az aradi jótékony nő­egyesület estélyén meg is történt. A teaasztalnál Justh Gyula és Barabás Béla egymás mellé kerül­tek és halk hangon hosszasan beszélgettek. Barabás Béla egy újságírónak a következőket mondotta : — Valóság, hogy békét akarok közvetíteni a két függetlenségi párt között. Kibontakozási tervet készítettem, a­melyet memorandumba foglaltam, s a memorandumot a kormány elé terjesztettem, a­mely azt tárgyalja is. Többet nem mondhatok. Justh Gyula így szólott egy vele beszélgető újságíróhoz : — Taktikai kérdésekről nem kívánok ugyan nyilatkozni, de annyit mondhatok, hogy százötven főnyi ellenzékkel szemben nem lehet kormányozni. Ha indemnitást kérnek, ez az ellenzék a szigorí­tott házszabály alkalmazása esetén is sikerrel ellentállhat, a­nélkül hogy az obstrukc­ió fegy­veréhez nyúlna. KÜLFÖLD. Balkánfélszigeti szövetség. Az ifjú-törökök soviniszta és túlságosan c­entralizáló politikája Maczedóniában előmozdítja a délszláv szövet­séget, a­melyet Oroszország védnöksége alatt sem igen tudnak nyélbe ütni Bolgárország, Mon­tenegro és Szerbia. A maczedoszerbek és maczedo­­bolgárok újabban erősen közelednek egymáshoz, megosztják érdekköreiket és támogatják egymást az ifjú­törökök egységesítő törekvéseivel szemben, így a maczedobolgár alkotmányos kluboknak az új egyesületi törvény értelmében történő bezárása miatt az eddigi szalonikai központi iroda tagjai az összes bizalmi férfiakat titkos értekezletre hívták meg, hogy a maczedoszláv nemzeti érdekek védelméről tanácskozzanak és határozzanak. E konferencziára több szerb del­gátust is meghívtak. A maczedoszlávok ezen mozgalma nem marad hatás nélkül Konstantinápolyban, a­hol újból fölmerül az a régi terv, hogy a délszlávok esetleges szövetségével török-görög-román szövetséget kel­lene szembeállítani. Erre a szándékra vall mai konstantinápolyi jelentésünk, a­mely szerint Ah­med Riza, a képviselőház elnöke görög kép­viselőknek azt mondotta, hogy képviselők élén Athénbe szándékozik utazni, hogy ott lépéseket tegyen török-görög szövetség és a krétai kérdés barátságos elintézése érdekében. Olasz kormányválság. Sonnino, úgy látszik, fölülmúlja önmagát; első miniszterelnöksége még száz napig tartott, második miniszterelnöksége már meghal, mielőtt megszületett volna. Több napi fáradozással összesen csak négy tárczát tudott elhelyezni; Martini, Finacchiaro-Aprile és Credaro visszautasító választ adtak, Luzzati, Di Nava, Guicciardini haboznak. Sonnino ennek folytán tegnap közölte a királylyal, hogy nem tudja megalakítani a kabinetet és kérte, hogy mentse föl megbízása alól. A király erre Sacchit hivatta, a­miből azt következtetik, hogy radikális kabinet összeállításával fog kísérlet történni. Sacchi pártja (44) sem nagyobb, mint Sonninóé (42), így valószínű, hogy ő sem fogja legyőzhetni a pártviszonyokban rejlő nehézségeket. Ebben az esetben, római jelentésünk szerint, két lehetőség állhat elő. Az egyik az, hogy Sonnino radikális szellemben lényegesen módosítja politikai pro­­grammját, a másik pedig az, hogy Giolitti vissza­vonja lemondását és a képviselőházban fölveti a bizalmi kérdést. Róma, deczember 9. Míg ma egy lap azt írta, hogy Sonnino visszaadta kabinetalakítási meg­bízatását, mert Martini Credero és Finocchiaro Aprne képviselők vonakodtak belépni a kormányba, a mai esti lapok azt jelentik, hogy a tárgyalásnak más politikusokkal való befejezése közel van. A Giornale D'Italia hosszabb czikkben ismer­teti Sonnino nézeteit. Sonnino széles liberális konczentráczió alapján szándékozik kormányt ala­kítani, hogy megvalósítsa messzire menő reform­tervét a közoktatásügy, adó és forgalom terén, Délolaszország fejlesztésében, a szocziális törvény­­hozás, valamint a földbirtokok és erdőbirtokok dolgában. E programm fölött a liberális párt három frak­ciója közt, melyeknek elsejét Son­nino, másodikét Salandra és Bertolo, a harmadikat pedig Daneo Luzzatti és Rudini képviselik, meg­állapodás jött létre. A negyedik frakc­iót Martini és Finocchiaro képviselték volna, de ezekkel nem jött létre megállapodás, mert Sonnino a szigorú semlegesség politikáját követeli, hogy egyesít­hesse a különböző frakc­iókat. Martini és Fi­nocchiaro határozottan antiklerikális politikát kö­veteltek. Angol liberálisok és konzervatívok harcza. Az öreg és beteg Joe Chamberlain lapjában közzé­tett vámtarifareform-tervezet áll ma az angol választási harcz gyypontjában. A konzervatív lapok közül a »Morningpost« és a »Standard« foglalkoznak azzal. Szerintük a séma érdekes, de helyt nem álló. Hiányzik belőle az utalás arra, hogy egyéb élelmiszerek vámjáért ellenszolgál­tatásképp a tea és a czukor vámja mérsékeltetni fog. A liberális lapok a sémát mértékadónak találják és azt mondják, hogy hálásak ezen »élelmiszerköltségvetés« közzétételéért, a­melylyel a birminghami extrém tarifareformerek nyomást akartak gyakorolni Balfourra, a­ki most alig kerülheti ki nézeteinek kifejtését az élelmiszerek megadóztatásáról, így nyomul előtérbe a konzer­­vatív-unionisták imperialista választási jelszava : a véd vámos tarifareform. A korteskedésben eddig a liberálisok vezetnek, élükön Lloyd­ George kincs­tári kanc­ellárral (pénzügyminiszterrel) és Chur­chill kereskedelmi miniszterrel, a­kik fáradhatat­lanul utaznak és beszélnek. Tegnap este tíz mi­niszter és Lyttleton volt miniszter mondtak beszédeket. Camperdowne lord és Kesteven lord beszédeikben védelmezték a költségvetés felsőházi visszavetését. Kesteven lord azon megjegyzését, hogy Angliát belülről a szocziálistá­k, kívülről a németek fenyegetik, gúnyos nevetéssel fogadták, mire Kesteven lord felkiáltott: »Önök nem fog­nak nekem hinni, míg a németek szuronyaikat az önök testébe nem döfik.« Ez a színtelhasogat­ó megjegyzés újabb derültséget keltett. Winston Churchill kereskedelmi miniszter a minap Manchesterben érdekes beszédet tartott. A termen kívül nem állott rendőri kirendeltség, de nem tolongtak a suffragettek sem, a­kik a nagy tetszéssel fogadott beszédet megzavarták volna. A talány egyszerű megoldása abban áll, hogy Shutterworth lord az ülés előtt megegyezett miss Ganthorpevel, a Women's Social and Political Union manchesteri titkárával, hogy Churchill beszéde végén három kérdést intézhet a kereske­delmi miniszterhez. Ez meg is történt. Churchill e kérdésekre azt válaszolta, hogy ő mindig a nők szavazati joga mellett foglalt állást és még ma is ez az álláspontja, az utóbbi időben azonban né­hány susrragett békebontó törekvése miatt ez a meggyőződése jelentékenyen megcsappant. Arra a kérdésre, vájjon Churchill hajlandó volna-e azoknak az asszonyoknak viselt dolgaik miatt meg­­bocsájtani, a miniszter azt válaszolta, hogy ő min­dig kész megbocsájtani és felejteni és addig nem távozik állásából, a­míg a nők szavazati jogot nem nyernek. A terem egyik falán ez a femrás volt olvas­ható : »A király, az alkotmány, a nép.« Churchill ebből a felírásból merítette beszédének bevezeté­sét. A lelkesedés akkor hágott tetőpontjára, a­mikor Churchill azt fejtegette, hogy az angol ki­vitel november hónapban 85 millió koronával haladta túl a múlt év novemberének kivitelét. A növekedésből 21 millió a gyapotárukra esik (ebből Manchester produkál legtöbbet) — folytatta Churchill, mire a jelenlévők még nagyobb tombolásban törtek ki és kalapjaikat lengették. Ugyanez a jelenet ismétlődött meg akkor, a­mikor Churchill azt mondotta, hogy Manchester hitele nagyobb, mint Németországé és hogy Liver­pool hitele Olaszország hitele felett áll. A keletázsiai helyzet. Ez idő szerint a kelet­ázsiai helyzet foglalkoztatja legélénkebben az orosz közvéleményt. Ellenőrizhetetlen forrásokból izgató hírek kerülnek forgalomba, a­melyek el akarják hitetni az oroszokkal, hogy Japán új háborúra készül Oroszország ellen. Tegnap azt jelentették, hogy Japán tavaszszal el akarja foglalni Szakhalin szigetet és Kamcsatkát, ma pedig Japán szándékairól a következőket sür­gönyzik lapunknak Pétervárról: A japán kormány most azon dolgozik, hogy Koreát elválaszthatatlanul bekebelezze Japánba. Kokovcev pénzügyminiszternek a kelet-ázsiai hely­zetről nyert pesszimisztikus benyomását Szolypin miniszterelnök is osztja. Csirikin, az Amur-terület képviselője, a duma folyosóján újságíróknak azt mondta, hogy a japánok nagy veszedelemmel fe­nyegetik Oroszország keletázsiai birtokait. A Kíná­val határos orosz birtokokon még soha sem űzték a kémkedést annyira, mint most és egészen kétség­telen, hogy a japánok sietni fognak Vladivosztokot A­Z ÚJSÁG Péntek, 1909. deczember 18. Ma este Justh Budapesten a nála járt képvi­selőknek és újságíróknak azt mondotta, hogy ő Barabással egészen közömbös dolgokról beszélt, kibontakozásról vagy más aktuális politikai kér­désről egyetlen szót se váltott.

Next