Az Ujság, 1910. március/2 (8. évfolyam, 63-76. szám)

1910-03-16 / 63. szám

Szerda, 1910. márczius 16. AZ ÚJSÁG­ ­ja a BHippi pályaudvaron pedig nagy közönség s Bethlen Balázs gróf vezetésével Szolnokdobokamegye hatvan­­tagú küldöttsége fogadta. Üdvözlő beszédet Schrei­ber Ferencz beszterczei polgármester mondott. A bevonulást lovasbandérium nyitotta meg. A me­gyei közgyűlésen Lámi Godofréd alispán elnökölt, a ki Lázár Alfréd volt főispánt meleghangú beszéd­ben búcsúztatta el. Az uj főispánt küldöttség hívta meg. Fejérváry Jenő letette az esküt s beköszöntő beszédet mondott, mire a bizottsági tagok nemzeti­ségek szerint üdvözölték. Közgyűlés után tisztel­gések voltak az új főispánnál. Komárom megye márczius huszonegyedikén rendkívüli közgyűlést tart, a­melyen Beniczky Lajos főispán installácziójának napját állapítja meg. Szombathely : Székely Ferencz igazságügymi­niszter, a nemzeti munkapárt jelöltje, április má­­sodikán tartja programmbeszédét. (A nemzeti munkapárt programmja.) A nemzeti munkapártnak a részletes párt­programra kidolgozására kiküldött kilenczes bizottsága Csáky Albin gróf elnöklésével ülést tartott. Azt tárgyalták, hogy a programra ölelje fel az államélet egész területén tervbe vett összes reformokat és tervezéseket. A bi­zottság e végből fölkérte a kormány vala­mennyi tagját, hogy készítsék el az egyes resszortok munkaprogrammját; ezeknek a munkaterveknek beérkezte után fogja a ki­lenczes bizottság a párt munkaprogrammját a szakminiszterek terveinek fölhasználásával elkészíteni. A bizottság előadójává előrelátha­tólag Tisza István grófot fogják felkérni. (Kristóffy József röpirata.) Az úgynevezett darabont-kormány volt bel­ügyminisztere , Kristóffy József, a­ki még számot tart aktív politikai szerepre, vagy legalább az abba való beleszólásra . A választójogi harcz czím alatt polemikus politikai iratot adott közre. Az irat politikai fejtegetésébe vagy c­áfolatába nem kívá­nunk belebocsáj­tkozni, s így annak egyszerűen csak gondolatvázát adjuk. Az egész tulajdonképpen Tisza István gróf Január 24-iki hires főrendiházbeli beszédének kriti­kája. Tisza személye iránt több helyütt illő tiszte­lettel nyilatkozik és másban sem téved le a szemé­lyes invektivák, vagy túlságos politikai szenvedé­lyességek területére. Okfejtése az egykori Fejér­­váry-kormány választási tervének (általános, köz­vetlen, titkos választási jog) védelméből áll. Ezt részben gyakorlati okokkal, részben azonban a »történeti materializmus« elméleti okaival végzi. Szerinte az általános választási jogot már Deák Ferencz hirdette a városokra nézve. A független­ségi párt csak azután vette programmjába és végig hirdette is. A Fejérváry-kormány nem kapkodás­ból és nem is az­­du tezár­óla vette föl, mivel rég megérett és szükséges reformnak tartotta. A Bánffitól számított tíz éves parlamentáris krízis­nek is az általános választójog hiánya az oka. Ezt a krízist sem Tisza gróf nem volt képes november 18-án orvosolni, sem pedig a koalíc­ió. Az úgy­nevezett nemzeti engedmények sem képesek erre. Egyedül csak az általános választási jog, a­mely Ausztriában sem ártott, sőt az osztrák politika szolgálatába fogta az eddig kifelé húzó jogtalan tömegeket is. Magyarországon ennek hiánya a parlamentarizmus elzüllésére fog vezetni. A ki­­vándorlási adatok is azt mutatják, hogy a gazda­sági aspirác­ióknak helyet kell adni itthon, a parla­mentben. A nemzetiségek kifelé gravitác­ióját is ez szüntette meg Ausztriában és nálunk is ez szün­tetné meg. A mai rendszer mellett a magyar választók egyre fogynak, ellenben az általános választójog a magyar faj politikai erejét emelné, sőt a mai viszonyok közt a magyar állam nemzeti jellegének föntartása végett is szükséges. Az asszi­­m­ácziót rá lehetne akkor bízni a gazdasági érde­kek »vegybontó hatására«. Nem is volna az a sötétbe való ugrás, mivel már harminc­ év óta anachronizmusban élünk. Néhány ezer ipari mun­kás fölvétele a jog keretébe azonban hatástalan, mivel a széles népréteg a paraszt-proletárságból, a Nincsetlen Jánosokból áll. Nem dúlná föl e jog a nemzeti szervezetet sem. Az arisztokrácziát meghagyná, de véget vetne az oligarchiának az államhatalom gyakorlásában. És második föl­szabadítása lenne a magyar népnek. Hogy a vár­megye és községi igazgatás államosítását is meg­kívánná, bizonyos. De a vármegye úgyis elavult intézmény. A reform a polgárság nagy fölemel­kedésével, s ezzel a nemzeti munka roppant föl­lendülésével járna. A szoczializmus maga is kény­telen volna nemzeti alapra helyezkedni, kivált, ha az új jog az írás-olvasás kautélájához köttetnék. A szavazás titkossága pedig kormányzati érdek. Szerinte új haladásra van szükség, mivel a libera­­lizmus haladási eszméi kimerültek, s az ország holt­pontra jutott. A 82 lapra terjedő h­at­ára 1 korona. (Pártkörök.) A Kossuth-pártkör ma csöndes volt, márczius tizenötödike alkalmából a képviselők nagy része vidéken jár. Szombaton pártértekezlet lesz. A függetlenségi párt körében a képviselőház hétfői ülésére szóló tervezgetésekről beszéltek, így arról, hogy nem lehetne-e megakadályozni a királyi leiratok kihirdetését és tudomásul vételét. Justh Gyula holnap érkezik haza s szombaton vagy vasárnap pártértekezletet tartanak. Thaly Ferencz, az igmándi kerület képviselője kilépett a pártból, mert a választójog dolgában nem ért egyet a pártelnökséggel. Kilépett a pártból Bárczay Sándor szikszói képviselő is s bejelentette, hogy ő egyelőre teljesen visszavonul a politikától. A Nemzeti Társaskörben leginkább a jelölések voltak szóban ; a nemzeti munkapárt végrehajtó­bizottsága ma este Dániel Ernő báró elnöklete alatt értekezett; a jelölések dolgában azonban ma is csak a beérkezett informácziókat tárgyalta s érdemleg majd csak az országgyűlés feloszlatása után tárgyal. Tisza István gróf ma este Nagyváradra utazott. (Pártszervezés.) Kölesd. A nemzeti munkapárt Sztankovánszky János elnöklete alatt megalakult. Az alakuló gyű­lésen Gyimóthy Jenő, Borzé-Kovács József fej­tegették a párt programmját. Ujverbász. A nemzeti munkapárt megalakult, elnök Mank Adolf lett. Monor. A Kossuth-párt a márczius tizen­­ötödiki emlékünneppel összekapcsolta a maga pártalakító gyűlését. A­mikor az ünnepély szó­noka beszédét befejezte, Förster Aurél pártelnök, meg sem várva, hogy a dalárda a Himnuszt el­énekelje, felállott az emelvényre s megnyitotta a pártgyűlést. A Justh-párt azonban, a­melynek Szemere Huba a jelöltje, zászlók alatt megjelent a téren s a Kossuth-pártgyülés folytatását meg­akasztotta. A két párt emberei folytonosan élje­nezték és abczugolták a jelölteket mindaddig, a­mig a csendőrök az egymással szembenálló pártok közé férkőztek s azokat elválasztották egymástól. Erre azután a Kossuth-párt szónokai megpróbálták beszédeik elmondását, a beszédekből azonban az ellentáborbeliek szakadatlan lármája miatt alig lehetett valamit hallani s mindössze annyi volt kivehető az egyik szónok szavaiból, hogy Kossuth Ferencz a kerület Kossuth-párti kép­viselőj­­ölt­jéül Förster Aurélt ajánlja, a­kit a Kossuth-párt a Justh-pártiak folytontartó lármája között kép­viselőjelöltül ki is kiáltott. Förster Aurél ezután beszédet mondott, a nagy lárma miatt csak rövi­den. Megválasztották még a pártelnökséget és a végrehajtó­ bizottságot s a pártgyűlés végeztével a csendőrség gondoskodott arról, hogy a tömeg rendzavarás nélkül oszoljon szét. Kula. A nemzeti munkapárt Récsei Ede dr. elnöklete alatt megalakult; pártelnökké Deák Béla ügyvédet választották meg s táviratiiag üdvözölték Vojnics István bárót. (Budapest.) II. kerület. Márczius tizenötödike alkalmá­ból a budai Vigadóban a kerület országgyűlési képviselője beszámolót mondott. Kifejtette, hogy felette sajnálatosnak tartja a párt kettészakadását, ha most a veszély pillanatában az egyesülés elé mesterséges akadályokat gördítenének, az aka­dály ugyanis most csak mesterséges lehet, mert az önálló bank követelése, a­mely miatt az elválás történt, mind a kettőnek közös programmja. Szebeny Antal, Chillány Mihály beszéltek ezután. VII. kerület: Eötvös Károly ma egy újságíró­nak a többek között ezeket mondotta : — Ehrlich elmegy Khuenhez, hogy anga­­zsálja magát Márkusért. Khuen megígérte ezt. Khuentől magától tudom, a­kit ezáltal a legna­gyobb zavarba hoztak. Itt volt Márkus nálam. Beszélt mindenféléről, de hogy nem lép fel ellenem, azt elfelejtette megmondani. Ellenben bizonyosan tudom, hogy Márkus szombaton Khuennél járt és kérte tőle a kerületet. Ehrlichtől viszont azt hallom, hogy Khuen erőszakolja Márkust a je­löltség elfogadására. Az én sejtelmem az, hogy Tisza István keze működik a játékban. Ha sej­telmem valóra válik, rögtön kilépek a munkapártból és leszek továbbra is független ember, a­ki voltam. Az Ehrlich—Morzsányi párt ma este tar­totta jelölő értekezletét az Erzsébetvárosi Kör nagytermében, mely egészen megtelt. Az értekezletet Morzsányi Károly nyitotta meg. Azzal kezdte, hogy támogatni kell azt a kor­mányt, mely az ország nyugalmát helyre akarja állítani. Nem akarta most összehívni az értekez­letet, de egy frakc­ió már megkezdte a mozgoló­dást a kerületben s ezért nekünk is meg kell moz­dulnunk. Ehrlich Gusztáv felemlíti, hogy egy töredék már megkezdte a választási heczetet. Nekünk a feladatunk a megfelelő jelöltet megtalálni. El­mondta, hogy beszéltek Szterényivel, Eötvössel, a­kit igen tisztel. Szterényi azonban kijelentette, hogy ő Brassóban kíván fellépni. Eötvös már január 1-én kijelentette, hogy nem kíván többé politikával foglalkozni, ő e napokban maga is ki­jelentette, hogy Eötvösnek nincs többsége a kerü­letben. Kijelentette Eötvös, hogy ő ezt maga is tudja. Maga is csak azt kívánta, hogy alkalmas férfiú legyen az utódja, kinek van ideje a polgárok érdekében eljárni. Végre találtunk egy férfiút, a­ki a legalkalmasabb a kerület képviselőségének elvállalására. Ez Márkus József. (Élénk éljenzés.) Ő az egyetlen ember, a­ki a kerülethez legméltóbb. De ha van valaki, a­ki alkalmasabb jelöltet tud ajánlani, ő aláveti magát a többség akaratának. (Felkiáltások : Éljen Márkus József !) Ezután felolvasták Szterényi József levelét, melyben kijelenti, hogy csak Brassó mandátu­mát fogadja el. Felolvasták aztán Eötvös Károly válaszát, midőn nála a küldöttség járt a jelöltetés érdeké­ben. E válaszban kijelenti, hogy az irodalomnak kíván élni, s nem vállalja el a jelöltséget. Morzsányi Károly bejelenti, hogy a húsvéti ünnepek után választói nagygyűlést fog összehívni, melyen két indítványt fognak előterjeszteni. Elő­ször kimondják a munkapárt megalakítását, má­sodszor jelölni fogják Márkus Józsefet. (Élénk éljenzés.) Márkus kijelentette, hogy ha a nagy­gyűlés jelöli, a jelöltséget elfogadja. Ezt a jelölt­séget a kormány is szívesen látja s örömmel fo­gadja. Benedek Dezső a hetedik kerületi polgári kaszinó nevében csatlakozását jelenti ki. Lajta Béla annak kimondását kívánja, hogy a kerület az általános, egyenlő és titkos választói jogot kívánja. Morzsányi Károly: Ez korai. Ne menjünk részletekbe. Ehrlich Gusztáv figyelmezteti Lajtát, hogy Márkus három év előtt is az általános egyenlő titkos választójog mellett nyilatkozott. A jelenlevők erre átalakultak végrehajtó­bizottsággá. Ezzel az értekezlet véget ért. (A nemzetiségek.) A nemzetiségi párt márczius huszonegyedikén értekezletet tart. A román nemzetiségi párti kép­viselők külön tanácskoznak s előkészítik a román országos választói konferencziát, a­melyet április elején Nagyszebenben tartanak. Goldis László, a radnai kerület román nem­zetiségi képviselője beszámolót és programm­­beszédet mondott Ménesen. Beszédében kifejtette, hogy helytelennek tartja Tisza István grófnak azt a törekvését, hogy a nemzetiségi pártok be­olvadjanak a magyarok táborába. A szerb radikális­ párt végrehajtó­ bizottsága Zomborban tartott ülésén elhatározta, hogy a következő kerületekben állít jelöltet: Török­becsén, Nagykikindán, Ozorán, Törökkanizsán, Fehértemplomban, Titelben, Kölpényben és Bács­­tóvárosban. Ezekben a függetlenségi párt a szerb radikális jelöltekre szavaz. A többi délmagyar­­országi kerületekben a szerb radikálisok a Justh­­párt jelöltjeit fogják támogatni. A mérsékelt románok egyelőre lemondtak arról, hogy külön pártot alakítsanak. Ennek oka az, hogy Tisza István gróf kijelentette, hogy mérsé­kelt párt alakítását sem tartja elfogadhatónak és 3

Next