Az Ujság, 1910. május/2 (8. évfolyam, 116-128. szám)

1910-05-17 / 116. szám

Budapest, 1910. VIII. évfolyam. 116. szám. Előfizetési áralás Egész évre......... 28 k. — 1. Félévre ........ 1­1 » — » Negyedévre ..... 7 » — » Egy hóra ......... 2 » 40 » Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. AZ ÚJSÁG Kedd, május 17. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54.82. Telefon 56—16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi­ út 54. sz. Telefon 162—63 és 58—03. Megjelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után is. ROVÁS. A józsefvárosi lakomán Khuen-Héderváry végre kimondta a nagy szót. Diplomatikusan ugyan, de mégis kimondta : ne szőrszálhasogas­­sunk a jelzőkkel. Egyenlő vagy nem egyenlő ? Általános vagy nem általános ? A jelző mindegy, ha a lényeget nem jelzi. Már­pedig általános választójog, mely nemzeti korlátokat állít és csak kiterjesztett jog, mely elmegy a nemzeti érdek határáig , voltaképpen nem is különbözik egymástól másban, csak a jelzőben. Többet a miniszterelnök nem mert mondani, ennyit sem mondott, csak ennyit megértetett. Mert, úgy látszik, a legveszedelmesebb visszavonásnak ismerte föl, eltüntetni egy ellentétet ott, a­hol a felek ellentétet látni akarnak! * Pozsonyban közbeszólhatott, a József­városban szónokolhatott a különvéleményű egyszerű munkás, a­kit a jelölt programm­­beszéde nem elégített ki. Ha Pozsonyban ki­dobták volna, a Józsefvárosban meglincselték volna ezt a szegény embert, ha történetesen Justh-féle programmbeszéd nem elégíti ki. Azt mondták volna,­­ ha nem tartozik kö­zénk, minek jön ide ? S nem minden logika nélkül mondták volna ezt, mert ime a kőbányai munkapárti gyűlésen a függetlenségiek nagy számmal jelentek meg, nyilván az említett elv alapján. Denikre, Justhéknak nem is kell csendőr, hogy egy munkapárti gyűlést szét­zavarjanak, s nem félnek semmi ellenvélemény­től, — féljen az tőlük ! * Majláth püspök pásztorlevelében igen meg­­győzően fejtett ki mindent, a­mi a papi hivatás és politika közötti viszonyról egyáltalán ki­fejthető. A pap igenis politizáljon, sőt hasson is vezetőleg a népre, azaz : korteskedjék. Az ala­csony eszközöktől tartózkodjék, azaz : ne kor­teskedjék. A pap igenis pártpolitikát is csinál­jon s törekedjék az egyháznak és katoliczizmus­­nak kedvező politika győzelmére, azaz : a pap legyen néppárti. Ennélfogva minden jelölttől kérjenek becsületszót a katolikus érdekekre vo­natkozólag, s mivel mégsem minden jelölt nép­párti, tehát ne csak néppárti legyen a pap. Remek fejtegetések ezek, bizvást mondhatni róluk, hogy megfelelnek a legmagasabb ideál­nak : egy akol, egy pásztorlevél. tl mesemondó, tu­d és az országos Mikszáth-ünnepen felolvasta Kozma Andor. Egyszer volt, hol nem volt egy világszép nemzet, Emlegetik híven, a kik emlékeznek. Lelke, mint a földje csuda gazdag termő, S tele titokzattal, akár az őserdő. A mesetündérek lelkében tanyáztak, Lombos mesefákról dús gyümölcsöt ráztak . .. Ki még szép mesét mond, legyen mindig áldott, Babért a fejére, útjára virágot ! Egyszer volt egy nemzet... Itt volt s ma is itt De ritkább a tündér a ritkult csalitban. [van, Erdőn sok az irtás, a puszták feltörve, kivágva, kiszántva ős mesefák törzse. Fogytán a szépsége világszép nemzetnek, Kenyerükért küzdők csak haszonra vetnek . .. Ki még itt mesét mond, legyen mindig áldott, Babért a fejére, útjára virágot ! Még a magyar ég is szürkébb lett felettünk, Ki is ábrándultunk, meg is keseredtünk. Az élet prózája szétfosztá sok álmunk, Napról-napra inkább józanokká válunk ; Képzeletünk nem sző vigaszt nekünk többé, Tulipiros kedvünk oszlik borús köddé, — Ki ma is mesél itt, legyen mindig áldott, Babért a fejére, útjára virágot ! Mikor a hit megtört s kedvet szeg a kétség S korlátolt tudásnak gyújtogatja mécsét. Az istennyila ellen már a legjámbo­­rabb emberek se védekeznek csupán imádsággal. Franklin Benjámin óta a templomok tornyait is villámhárítóval látják el. Nagyon szép és megható, tán bölcs és mérsékelt államférfias tulajdon­ság a higgadtságban és belátásos hazafi­­ságban bízni, de hogy Magyarországon egy miniszterelnöknek egyéb terve ne lenne az obstrukc­ió mennykövei ellen, bajos elhinni, még akkor is, ha jóhiszemű­ségében kételkedni nem illik. Justh Gyula hetek óta hordja körül az országban a véres kardot s irtó hábo­rút hirdet az új kormány ellen. Pusztító fegyvernek az obstrukcziót jelöli meg s ahogy mi és a közvélemény ismerjük ez indulatos politikust, nincs okunk fe­nyegetőzését komolynak nem venni. Ön­ként tolul föl a kérdés: mi a szándéka a kormánynak ? Mivel akarja a parla­ment normális működésének lehetőségét biztosítani ? Khuen-Héderváry Károly S hol az ős lángelme világított hajdan, Már csak botorkálunk sok-sok sötét bajban — S nem az érző szívnek, de a sivár észnek Kimesterkélt dolga lett az uj költészet : Ki még szép mesét hoz, legyen mindig áldott, Babért a fejére, útjára virágot! Magyar mesemondó, bel szép fehér holló ! Szava a szivéből közvetlenül omló, S csodamód szövődik a szép színes szőnyeg Akár hímes pástja harmatos mezőnek. Mestersége semmi, minden csak a bája, Fáradt szemnek Isten gyönyörű csodája — Ki mesélni igy tud, legyen mindig áldott, Babért a fejére, útjára virágot ! S van ki így mesél még Isten adta módon ? És nem kérdi senki : uj-e ő vagy ódon ? És nem tudja senki, kitől is tanulta, Külföldre járt érte vagy a honi múltba ? Ki-ki csak azt vallja : úgy szép, a­hogy mondja, Könnyebb a szavától a lét nehéz gondja . .. Ki még igy mesélget, legyen mindig áldott, Babért a fejére, útjára virágot ! Betűit olvasva élő hangul hallom, Mintha ott hevernék árnyas, gyepes halmon, Vidám figyeléssel fel-fel könyökölnék, Reám mosolyogna nyájas magyar környék, S kedves mesemondóm vén fa alatt ülne, S némán sokan lesnék az igét körűle . . . E nagy mesemondó legyen mindig áldott, Babért a fejére, útjára virágot ! Hallgatjuk magyaros, gyönyörű tréfáit, Bennük mind a jóság, mit a jó szív áhit. Bizalom és obstrisbözié. gróf miniszterelnök erre a kérdésre, me­lyet a Pester Lloyd munkatársa intézett hozzá, szinte megdöbbentő optimizmus­sal válaszolt. Kijelentette, hogy a kor­mány a házszabálymódosítás kérdésével eddig nem foglalkozott, sőt a Ház össze­illése után sem szándékozik azzal foglal­kozni. S megtoldotta ezt a nyilatkozatát egy sereg reménységgel. Reméli, hogy a sürgős államszükségletek a bennük rejlő morális és politikai súlyok által föltétlen kötelességükké teszik az ellenzéki pártok­nak az újonczokat s a költségvetést meg­szavazni. Hisz — úgymond — be nem látható, mi haszna lehetne egy ellenzéki pártnak, halomra dönteni a parlamentáris élet összes törvényeit. S ha van párt az országban, mely az obstrukc­iót sport gyanánt, pusztán a kedélyek felizgatá­sára űzi, akkor a jövendő parlament túl­nyomó többsége — melyhez a miniszter­­elnök az ellenzék józanabb elemeit is sorozza — bizonyára mint egy ember fog szembeszállni ily merénylettel. »Sok­kal nagyobb a reménységem e többség józansága és hazafisága iránt, — igy vé­gezte a miniszterelnök — mint félelmem a kisebbségnek oly nagy garral hirdetett zsarnokságától. Ez a remény az, mely megerősíti a kormányt abban, hogy egy­előre a házszabállyal ne foglalkozzék.« Olvasván a miniszterelnök e remény- és bizalomteljes nyilatkozatait, szinte kedvünk kerekedik azt kérdeni, várjon át­­aludta-e Khuen-Héderváry gróf az utóbbi tíz esztendőt ? Nem érdekel most ben­nünket az a sajátszerű jelenség, hogy Tisza István gróf hirdeti a házszabály­reform sürgősségét, Khuen pedig azt , mikor a beszéde borongósra fordul, Minden ragyogó szem igaz könnye csordul. A mit mond : valónál igazabbnak tetsző, Szemünk előtt látjuk, mit a képzelet sző. Ki meséhez igy ért, legyen mindig áldott, Babért a fejére, útjára virágot ! Varázsló igéin zsongva-bongva éled A már-már belénkhalt igaz magyar élet. Alakok, a­kikre emlékezni vélünk. Jönnek-mennek, tesznek, játszódnak mivélünk. Szeretnek, csókolnak, csalódnak és csalnak. — De soha lelkünkből többé ki nem halnak. Ki magyar mesét mond, legyen mindig áldott, Babért a fejére, útjára virágot ! Emberek élednek, szépek, furcsák, torzak — S egész megyék, falvak, egy-egy egész korszak. S eszmék, bölcsességek nemes gúnyba rejtve, Aranyigazságok mély bányákból rejtve Mind, mind felcsillannak a szép meseszóban, Minden, mi fajunkban érdekes vagy jó van . .. Ki mesét mond reh n­c, legyen mindig áldott, Babért a fejére, útján virágot ! Te nagy mesemondó, Te Isten kegyeltje, Te, kiben oly teljes fajtánk igaz lelke, Te vigasztalása szürke, borús kornak, Kedvre derítője szomorú magyarnak, — Szereztél s szerezz még sok gyönyörűséget, Magunkat szeretjük, ha szeretünk Téged, Te magyar mesélő, Te légy mindig áldott, Babért a fejedre ! Utadra virágot ! Lapunk mai száma 32 oldal.

Next