Az Ujság, 1910. május/2 (8. évfolyam, 116-128. szám)
1910-05-17 / 116. szám
Budapest, 1910. VIII. évfolyam. 116. szám. Előfizetési áralás Egész évre......... 28 k. — 1. Félévre ........ 11 » — » Negyedévre ..... 7 » — » Egy hóra ......... 2 » 40 » Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. AZ ÚJSÁG Kedd, május 17. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54.82. Telefon 56—16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi út 54. sz. Telefon 162—63 és 58—03. Megjelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után is. ROVÁS. A józsefvárosi lakomán Khuen-Héderváry végre kimondta a nagy szót. Diplomatikusan ugyan, de mégis kimondta : ne szőrszálhasogassunk a jelzőkkel. Egyenlő vagy nem egyenlő ? Általános vagy nem általános ? A jelző mindegy, ha a lényeget nem jelzi. Márpedig általános választójog, mely nemzeti korlátokat állít és csak kiterjesztett jog, mely elmegy a nemzeti érdek határáig , voltaképpen nem is különbözik egymástól másban, csak a jelzőben. Többet a miniszterelnök nem mert mondani, ennyit sem mondott, csak ennyit megértetett. Mert, úgy látszik, a legveszedelmesebb visszavonásnak ismerte föl, eltüntetni egy ellentétet ott, ahol a felek ellentétet látni akarnak! * Pozsonyban közbeszólhatott, a Józsefvárosban szónokolhatott a különvéleményű egyszerű munkás, akit a jelölt programmbeszéde nem elégített ki. Ha Pozsonyban kidobták volna, a Józsefvárosban meglincselték volna ezt a szegény embert, ha történetesen Justh-féle programmbeszéd nem elégíti ki. Azt mondták volna, ha nem tartozik közénk, minek jön ide ? S nem minden logika nélkül mondták volna ezt, mert ime a kőbányai munkapárti gyűlésen a függetlenségiek nagy számmal jelentek meg, nyilván az említett elv alapján. Denikre, Justhéknak nem is kell csendőr, hogy egy munkapárti gyűlést szétzavarjanak, s nem félnek semmi ellenvéleménytől, — féljen az tőlük ! * Majláth püspök pásztorlevelében igen meggyőzően fejtett ki mindent, ami a papi hivatás és politika közötti viszonyról egyáltalán kifejthető. A pap igenis politizáljon, sőt hasson is vezetőleg a népre, azaz : korteskedjék. Az alacsony eszközöktől tartózkodjék, azaz : ne korteskedjék. A pap igenis pártpolitikát is csináljon s törekedjék az egyháznak és katoliczizmusnak kedvező politika győzelmére, azaz : a pap legyen néppárti. Ennélfogva minden jelölttől kérjenek becsületszót a katolikus érdekekre vonatkozólag, s mivel mégsem minden jelölt néppárti, tehát ne csak néppárti legyen a pap. Remek fejtegetések ezek, bizvást mondhatni róluk, hogy megfelelnek a legmagasabb ideálnak : egy akol, egy pásztorlevél. tl mesemondó, tud és az országos Mikszáth-ünnepen felolvasta Kozma Andor. Egyszer volt, hol nem volt egy világszép nemzet, Emlegetik híven, a kik emlékeznek. Lelke, mint a földje csuda gazdag termő, S tele titokzattal, akár az őserdő. A mesetündérek lelkében tanyáztak, Lombos mesefákról dús gyümölcsöt ráztak . .. Ki még szép mesét mond, legyen mindig áldott, Babért a fejére, útjára virágot ! Egyszer volt egy nemzet... Itt volt s ma is itt De ritkább a tündér a ritkult csalitban. [van, Erdőn sok az irtás, a puszták feltörve, kivágva, kiszántva ős mesefák törzse. Fogytán a szépsége világszép nemzetnek, Kenyerükért küzdők csak haszonra vetnek . .. Ki még itt mesét mond, legyen mindig áldott, Babért a fejére, útjára virágot ! Még a magyar ég is szürkébb lett felettünk, Ki is ábrándultunk, meg is keseredtünk. Az élet prózája szétfosztá sok álmunk, Napról-napra inkább józanokká válunk ; Képzeletünk nem sző vigaszt nekünk többé, Tulipiros kedvünk oszlik borús köddé, — Ki ma is mesél itt, legyen mindig áldott, Babért a fejére, útjára virágot ! Mikor a hit megtört s kedvet szeg a kétség S korlátolt tudásnak gyújtogatja mécsét. Az istennyila ellen már a legjámborabb emberek se védekeznek csupán imádsággal. Franklin Benjámin óta a templomok tornyait is villámhárítóval látják el. Nagyon szép és megható, tán bölcs és mérsékelt államférfias tulajdonság a higgadtságban és belátásos hazafiságban bízni, de hogy Magyarországon egy miniszterelnöknek egyéb terve ne lenne az obstrukció mennykövei ellen, bajos elhinni, még akkor is, ha jóhiszeműségében kételkedni nem illik. Justh Gyula hetek óta hordja körül az országban a véres kardot s irtó háborút hirdet az új kormány ellen. Pusztító fegyvernek az obstrukcziót jelöli meg s ahogy mi és a közvélemény ismerjük ez indulatos politikust, nincs okunk fenyegetőzését komolynak nem venni. Önként tolul föl a kérdés: mi a szándéka a kormánynak ? Mivel akarja a parlament normális működésének lehetőségét biztosítani ? Khuen-Héderváry Károly S hol az ős lángelme világított hajdan, Már csak botorkálunk sok-sok sötét bajban — S nem az érző szívnek, de a sivár észnek Kimesterkélt dolga lett az uj költészet : Ki még szép mesét hoz, legyen mindig áldott, Babért a fejére, útjára virágot! Magyar mesemondó, bel szép fehér holló ! Szava a szivéből közvetlenül omló, S csodamód szövődik a szép színes szőnyeg Akár hímes pástja harmatos mezőnek. Mestersége semmi, minden csak a bája, Fáradt szemnek Isten gyönyörű csodája — Ki mesélni igy tud, legyen mindig áldott, Babért a fejére, útjára virágot ! S van ki így mesél még Isten adta módon ? És nem kérdi senki : uj-e ő vagy ódon ? És nem tudja senki, kitől is tanulta, Külföldre járt érte vagy a honi múltba ? Ki-ki csak azt vallja : úgy szép, ahogy mondja, Könnyebb a szavától a lét nehéz gondja . .. Ki még igy mesélget, legyen mindig áldott, Babért a fejére, útjára virágot ! Betűit olvasva élő hangul hallom, Mintha ott hevernék árnyas, gyepes halmon, Vidám figyeléssel fel-fel könyökölnék, Reám mosolyogna nyájas magyar környék, S kedves mesemondóm vén fa alatt ülne, S némán sokan lesnék az igét körűle . . . E nagy mesemondó legyen mindig áldott, Babért a fejére, útjára virágot ! Hallgatjuk magyaros, gyönyörű tréfáit, Bennük mind a jóság, mit a jó szív áhit. Bizalom és obstrisbözié. gróf miniszterelnök erre a kérdésre, melyet a Pester Lloyd munkatársa intézett hozzá, szinte megdöbbentő optimizmussal válaszolt. Kijelentette, hogy a kormány a házszabálymódosítás kérdésével eddig nem foglalkozott, sőt a Ház összeillése után sem szándékozik azzal foglalkozni. S megtoldotta ezt a nyilatkozatát egy sereg reménységgel. Reméli, hogy a sürgős államszükségletek a bennük rejlő morális és politikai súlyok által föltétlen kötelességükké teszik az ellenzéki pártoknak az újonczokat s a költségvetést megszavazni. Hisz — úgymond — be nem látható, mi haszna lehetne egy ellenzéki pártnak, halomra dönteni a parlamentáris élet összes törvényeit. S ha van párt az országban, mely az obstrukciót sport gyanánt, pusztán a kedélyek felizgatására űzi, akkor a jövendő parlament túlnyomó többsége — melyhez a miniszterelnök az ellenzék józanabb elemeit is sorozza — bizonyára mint egy ember fog szembeszállni ily merénylettel. »Sokkal nagyobb a reménységem e többség józansága és hazafisága iránt, — igy végezte a miniszterelnök — mint félelmem a kisebbségnek oly nagy garral hirdetett zsarnokságától. Ez a remény az, mely megerősíti a kormányt abban, hogy egyelőre a házszabállyal ne foglalkozzék.« Olvasván a miniszterelnök e remény- és bizalomteljes nyilatkozatait, szinte kedvünk kerekedik azt kérdeni, várjon átaludta-e Khuen-Héderváry gróf az utóbbi tíz esztendőt ? Nem érdekel most bennünket az a sajátszerű jelenség, hogy Tisza István gróf hirdeti a házszabályreform sürgősségét, Khuen pedig azt , mikor a beszéde borongósra fordul, Minden ragyogó szem igaz könnye csordul. A mit mond : valónál igazabbnak tetsző, Szemünk előtt látjuk, mit a képzelet sző. Ki meséhez igy ért, legyen mindig áldott, Babért a fejére, útjára virágot ! Varázsló igéin zsongva-bongva éled A már-már belénkhalt igaz magyar élet. Alakok, akikre emlékezni vélünk. Jönnek-mennek, tesznek, játszódnak mivélünk. Szeretnek, csókolnak, csalódnak és csalnak. — De soha lelkünkből többé ki nem halnak. Ki magyar mesét mond, legyen mindig áldott, Babért a fejére, útjára virágot ! Emberek élednek, szépek, furcsák, torzak — S egész megyék, falvak, egy-egy egész korszak. S eszmék, bölcsességek nemes gúnyba rejtve, Aranyigazságok mély bányákból rejtve Mind, mind felcsillannak a szép meseszóban, Minden, mi fajunkban érdekes vagy jó van . .. Ki mesét mond reh nc, legyen mindig áldott, Babért a fejére, útján virágot ! Te nagy mesemondó, Te Isten kegyeltje, Te, kiben oly teljes fajtánk igaz lelke, Te vigasztalása szürke, borús kornak, Kedvre derítője szomorú magyarnak, — Szereztél s szerezz még sok gyönyörűséget, Magunkat szeretjük, ha szeretünk Téged, Te magyar mesélő, Te légy mindig áldott, Babért a fejedre ! Utadra virágot ! Lapunk mai száma 32 oldal.