Az Ujság, 1910. június/2 (8. évfolyam, 142-152. szám)
1910-06-16 / 142. szám
Csütörtök, 1910. június 16. AZ ÚJSÁG teendőket, így a képviselőházi elnökség betöltését is. A minisztertanács este kilenczkor ért véget. Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök legközelebb Bécsbe utazik, hogy kihallgatáson jelenjék meg a király előtt. A kormány, amint már jeleztük is, az indemnitást, azután az idei újonczlétszámot és a román szerződést szeretné az országgyűléssel mindenekelőtt elintéztetni. A Justh-párt azonban a feliratot akarja előbb tárgyaltatni s úgy látszik, ebben a szándékában más ellenzéki frakcziók is támogatni fogják. A kormány a népszámlálásra vonatkozó törvényjavaslatot is el akarná intéztetni a nyári szünet előtt. Ez azért sürgős, mert a nemzetközi egyezmény értelmében az idén kell a népszámlálásnak megtörténnie. A népszámlálásnál vagy harmincezer alkalmazott vagy megbízott működik közre. Ezeknek kineveztetése, kioktatása is időbe kerül. Amint értesülünk, a belügyminiszter a bevett kérdőpontokhoz egy külön kérdést is fűz, mégpedig a választójogi reform szempontjából. El akarja kerülni azt, hogy a választójogi reform megalkotása végett új népösszeírást kelljen rendeznie. A népszámlálás végrehajtásával a kereskedelmi minisztert bízzák meg. Apponyi Albert gróf a Justh-pártot ismét magára haragította azzal a Székelyhidon tett megjegyzésével, hogy a Justh-párt a függetlenségi törekvésekre veszedelmesebb, mint a munkapárt. Mi se természetesebb, mint hogy Apponyi gróf «sürgősen elferdíti azt, amit mondott. Ma két pótválasztás volt, mindkettőből a kormánypárt kapta a mandátumot. (A frankfurti milliók.) A Frankfurter Zeitung, amint jeleztük, »megbízható bécsi katonai forrásból« azt újságolta, hogy a magyarországi képviselőválasztásra kétszázhúsz gyalogzászlóaljat és százhatvannyolc lovasszázadot vezényeltek ki és hogy a kivezényelt katonaság hatnapos költségei kerek tizenhét millió koronára rúgtak. A kormány félhivatalosa erre a következő megjegyzéseket teszi: A magyarországi választáson összesen százkilenczvennégy gyalogzászlóalj és száztizennégy lovasszázad teljesített szolgálatot a belső rend fentartására. Annak, hogy az így is kétségkívül nagy katonai erőre volt szükség, nem a kormány az oka, hanem az a körülmény, hogy a törvényhatóságok központi választmányai a választási határidőnek első két napjára nem kevesebb, mint 380 választást tűztek ki. A kormányt azonban a választások nagy száma nem akadályozhatta meg annak a kötelességének teljesítésében, hogy oda, ahol szükségesnek mutatkozott, a közrend és belső békesség fentartása érdekében a kellő katonai erőről gondoskodjék. Nem felel meg az igazságnak az a híresztelés sem, mintha a kivezényelt katonaság költségei a magyar államot tizenhét millió koronányi többlettel terhelnék. A kivezényelt legénység ugyanis a kivezénylés folytán hat napon át tíz fillérnyi pótdijban, csekély étkezési többletben részesült s a beszállásolási költségek fejenként három fillérre rúgtak. Az összes költségek naponta 30— 40.000 koronában állapíthatók meg, amely összeg hat napon át számítva is, csakugyan messze mögötte marad a frankfurti lap tizenhét milliójának. A katonaság szállítási költségei a magyar kincstárt tényleg nem terhelik, mert hiszen az a kiadás az államvasutaknak jutott s igy csak elszámolási jellege van. (A védtörvény reformja.) Ma délelőtt tíz órakor a honvédelmi minisztérium palotájában katonai szaktanácskozmány ült össze, amelyen részt vettek a közös hadügyminisztérium képviseletében Hoffmann Hugó altábornagy, osztályfőnök, aki egyúttal elnökölt és Czapp Károly ezredes, az osztrák honvédelmi minisztérium képviseletében Meixner Ottó altábornagy és Reuter Ottó osztályfőnökök, a közös pénzügyminisztérium képviseletében Szalay László miniszteri tanácsos, a magyar miniszterelnökség képviseletében Skerlecz Iván báró miniszteri tanácsos, a magyar honvédelmi minisztérium részéről Paur Vilmos miniszteri tanácsos, Ferdinándy Geiza dr. osztálytanácsos és Szurmay Sándor ezredes. Részt vett továbbá a szaktanácskozáson a közös hadügyminisztérium és a két honvédelmi minisztérium számos szakelőadója. A szaktanácskozmány több napig fog tartani. Azokkal az újságközlésekkel szemben, amelyek szerint a szaktanácskozmányon a véderőtörvény revíziójának javaslatát véglegesen szövegeznék meg, illetékes helyről megállapítják, hogy e szaktanácskozmány tárgya a véderőtörvény revíziójának elkészítendő előadói tervezetéhez tett észrevételek és kívánságok átadása és a referendum vétele, amelyek a ma megnyílt tanácskozást megelőzően egy hónapon át a honvédelmi minisztérium szakelőadói közt folytatott szűkebb tanácskozások során felmerültek és formuláztattak. (A horvátok és a kormány.) Zágrábból jelentik : A horvát-szerb koalíció végrehajtó bizottsága tegnap kezdett tanácskozását ma fejezte be. A bizottság kimondotta, hogy a horvát képviselők a magyar országgyűlésen hajlandók a magyar kormányt támogatni és az indemnitást, az újonczjutalékot és a többi állami szükségleteket megszavazzák. Ezzel szemben egy másik zágrábi távirat azt mondja, hogy a horvát-szerb koalíció végrehajtó bizottságának mai ülésén sem történt érdemi határozat a közös országgyűlésen való állásfoglalás dolgában. A tanácskozást vasárnap folytatják. A jövő hét elején a képviselők Budapestre utaznak. (Apponyi korrigál.) A Magyar Tudósító közli: Egy nagyváradi jelentés nyomán a lapok azt írták, hogy Apponyi Albert gróf székelyhídi beszédében a Justh-párttal szemben a munkapárt mellett nyilatkozott és azt mondotta, hogy a Justh-párt politikája veszedelmesebb az országra, mint a leszerelő, térdet, fejet hajtó munkapárt. Ez a híradás téves, mert Apponyi mindenütt, ahol munkapárti és Justh-párti jelölt állott egymással szemben, a Justh-párti jelölt mellett volt és székelyhídi beszédében sem a munkapárt politikájának adott igazat a Justh-párt politikájával szemben, hanem csak azt mondta, hogy a függetlenségi eszméknek többet árthatnak a túlzók, mint az ellenségek. őszintén szólva, kételkedünk a korrektúra helyességében. Mert először azt a bizonyos »nagyváradi jelentést« Apponyiék szócsöve adta közre, másodszor mert a közzététel Apponyi tudtával történt. (Ujarad és Mezőcsáth.) Ma kezdődtek meg a pótválasztások. Ujaradon Kraushaar Károly munkapárti jelölt visszalépése folytán Filipp János munkapártit egyhangúlag megválasztottnak jelentették ki. Mezőcsáton Kubik Gyula Justh-párti és Melczer László munkapárti mérkőztek. Melczerre 943, Kubikra 788 szavazatot adtak le, s ezek szerint Melczer Lászlót választották meg 155 szótöbbséggel képviselővé. Holnap Mohácson, Székelyhidon, Kisjenőn, Peéren, holnapután Zentán és Sárkeresztúron választanak. Kisjenéről jelentik, hogy a pótválasztásra két század gyalogság, egy század huszárság és ötven csendőr odaérkezett. választás után.) A sárvári kerület munkapártja elhatározta, hogy Huszár Károly néppárti képviselő választását megpeticzionálja, mert Huszár — a sárvári munkapárt értesülése szerint — egyetlen választói névjegyzékbe sincs felvéve és így nem választható. Darányi megcáfoltatja azt a hírt, mintha vissza akarna vonulni az aktív politikától. A körmendi választás ellen való peticzióról ma az a hír érkezett, hogy a peticzió arra is hivatkozik, hogy Beck Lajos Justh-párti képviselő nyilvános beszédben kijelentette, hogy ő a Curiánál való befolyása révén kedvezően intézte el Nagysároslak község perét. Az ígéret után harmadnapra a kir. Curia kiadója állítólag sürgönyt intézett a nagysároslaki bíróhoz, amelyben tudatja, hogy a per Beck Lajos közbenjárására kedvezően intéztetett el. Ezzel a hírrel szemben egy laptudósító azt jelenti, hogy ez az állítás már csak azért sem felelhet meg a valóságnak, mert Nagysároslak községnek a legutolsó két esztendőben egyáltalában pere nem is volt a Curián, az is valótlan, hogy a királyi Curia kiadója bárminemű sürgönyt intézett volna a nagysároslaki bíróhoz. Beck Lajos is nyilatkozik, hogy a szóban forgó községben azt jelentette ki, hogy a perek miként való elintézése iránt ígéretet nem tehet. Nyitráról írják, hogy a választási küzdelem alatt a néppárt azzal izgatott, hogy a kormánypárti jelölt győzelme esetén visszaállítják a robotmunkát, szabad lesz a többnejűség, az egyházi javakat elkobozzák. Különösen Jávorka János privigyei, Fegyveres Vilmos németprónai és Czeizel handlovai segédlelkészek fejtettek ki nagy agitácziót. Jávorka a privigyei leányiskolában azt hirdette, hogy aki a munkapárti jelöltre szavaz, azt egyházi átokkal fogják sújtani. Griger Miklós plébános azt hirdette beszédében, hogy mielőtt bárki a kormány jelöltjére szavaz, menjen el a temetőbe, ott dúlja fel szüleinek sírját, tépje ki a keresztet, de mindez kis bűn ahhoz képest, ha a kormány jelöltjére szavaz. Griger ellen megtették a bünfenyítő feljelentést. Czeizel káplán nyíltan hirdette, hogy azokat, akik a munkapárti jelöltre szavaznak, agyon kellene ütni. A néppárti papok nyíltan hirdették, hogy az ellenjelöltre szavazók zöld vetését le kell kaszálni, teheneiknek pedig mérget kell beadni. Még most, a választás után két héttel is oly megrendült a közbiztonság, hogy csak a csendőrök fokozott ébersége óvja meg a lakosságot a felizgatott néppárt boszújától. Nagyváradról táviratozzák : Dóczi Imre dr., aki a székelyhídi kerületben gazdapárti programmal lépett fel, ma a nagyváradi törvényszéknél Fábry József és Klein Mór kortesei ellen sikkasztás miatt bűnvádi feljelentést tett. Dóczi azzal vádolja a korteseket, hogy a szavazók fuvardíjára adott 1300 koronát a kortesek saját czéljukra fordították. (Mandátumátvétel.) Kazy József földmivelésügyi államtitkár holnap reggel Sátoraljaújhelyre utazik, hogy választói közt megjelenjék. Az államtitkár ez alkalommal köszönetet fog mondani a választóknak a sátoraljaújhelyi képviselői mandátumért, amelyet neki már a fővárosban küldöttség nyújtott át. (A munkapárt köréből.) A mai minisztertanácsban történteket találgatták. Sokan tudni vélték, hogy a miniszterelnök ma állapodott meg a képviselőház elnöksé Paczák az egyik pár csizmát a jobb kezébe fogta a fülénél fogva, a másik párt a bal kezébe, s felemelte. A búcsúzó nap utolsó sugarai éppen a csizmákra vetődtek s csókolták, simogatták őket. Tánczoltak, czikáztak rajtuk. A csizmák pedig ragyogtak, fénylettek a napsütésben. Jó ideig nézte a kapitány a két pár csizmát, szótlanul, mozdulatlanul. Minél tovább nézte, annál jobban tágult a Paczák mellé. — Nem volnál te rossz fiú, dé — szólalt meg végre a kapitány — csak bánni kell veled tudni. Azzal sarkon fordult s kiment az istállóból. De azt a pár szót a Paczák szivében hagyta, a kinek a keble majd szétszakadt büszkeségében. Egy fél esztendejénél is több ideje szolgálta már a kapitányát, s az egész idő alatt nem volt része ennyi dicséretben. S most mindaz a rengeteg elismerés, ami abban a pár szóban rejlett, egyszerre jutott osztályrészéül. Büszke volt, büszkébb mint egy csatanyerő tábornok. Szeretettel, odaadással nézte a csizmákat. Simogatta, csókolgatta, szinte tovább puczulta őket a tekintetével. Nem volt már a szívében semmi keserűség, semmi harag, csak diadal és büszkeség. És akkor eszébe jutott a revolver. Rántott egyet a vállán : — Csak ökör is tud lenni az ember ! — mondta magában megvetően. Kivette a párna alól a revolvert, a nadrágja zsebébe dugta s azon gondolkozott, hogy csenje vissza minél előbb a gazdája íróasztalába ? A csizmák megmentették. 3