Az Ujság, 1910. június/2 (8. évfolyam, 142-152. szám)

1910-06-16 / 142. szám

Csütörtök, 1910. június 16. AZ ÚJSÁG teendőket, így a képviselőházi elnökség be­töltését is. A minisztertanács este kilenczkor ért véget. Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök leg­közelebb Bécsbe utazik, hogy kihallgatáson jelenjék meg a király előtt. A kormány, a­mint már jeleztük is, az indemnitást, azután az idei újonczlétszámot és a román szerződést szeretné az országgyűléssel mindenekelőtt elintéztetni. A Justh-párt azon­ban a feliratot akarja előbb tárgyaltatni s úgy látszik, ebben a szándékában más ellenzéki frakcziók is támogatni fogják. A kormány a népszámlálásra vonatkozó törvényjavaslatot is el akarná intéztetni a nyári szünet előtt. Ez azért sürgős, mert a nemzetközi egyezmény értelmében az idén kell a népszámlálásnak megtörténnie. A népszámlálásnál vagy har­­minc­ezer alkalmazott vagy megbízott műkö­dik közre. Ezeknek kineveztetése, kioktatása is időbe kerül. A­mint értesülünk, a belügy­miniszter a bevett kérdőpontokhoz egy külön kérdést is fűz, még­pedig a választójogi reform szempontjából. El akarja kerülni azt, hogy a választójogi reform megalkotása végett új népösszeírást kelljen rendeznie. A népszám­lálás végrehajtásával a kereskedelmi minisztert bízzák meg. Apponyi Albert gróf a Justh-pártot ismét magára haragította azzal a Székelyhidon tett megjegyzésével, hogy a Justh-párt a függet­lenségi törekvésekre veszedelmesebb, mint a munkapárt. Mi se természetesebb, mint hogy Apponyi gróf «sürgősen elferdíti azt, a­mit mondott. Ma két pótválasztás volt, mindkettőből a kormánypárt kapta a mandátumot. (A frankfurti milliók.) A Frankfurter Zeitung, a­mint jeleztük, »meg­bízható bécsi katonai forrásból« azt újságolta, hogy a magyarországi képviselőválasztásra kétszázhúsz gyalogzászlóaljat és százhatvannyolc­ lovasszázadot vezényeltek ki és hogy a kivezényelt katonaság hatnapos költségei kerek tizenhét millió koronára rúgtak. A kormány félhivatalosa erre a következő megjegyzéseket teszi: A magyarországi választáson összesen száz­­kilenczvennégy gyalogzászlóalj és száztizennégy lovas­század teljesített szolgálatot a belső rend fentartá­­sára. Annak, hogy az így is kétségkívül nagy katonai erőre volt szükség, nem a kormány az oka, hanem az a körülmény, hogy a törvényhatóságok központi választmányai a választási határidőnek első két napjára nem kevesebb, mint 380 válasz­tást tűztek ki. A kormányt azonban a választá­sok nagy száma nem akadályozhatta meg annak a kötelességének teljesítésében, hogy oda, a­hol szükségesnek mutatkozott, a közrend és belső békesség fentartása érdekében a kellő katonai erő­ről gondoskodjék. Nem felel meg az igazságnak az a híresztelés sem, mintha a kivezényelt katonaság költségei a magyar államot tizenhét millió koronányi többlettel terhelnék. A kivezényelt legénység ugyanis a kivezénylés folytán hat napon át tíz fillérnyi pótdijban, csekély étkezési többletben ré­szesült s a beszállásolási költségek fejenként három fillérre rúgtak. Az összes költségek naponta 30— 40.000 koronában állapíthatók meg, a­mely összeg hat napon át számítva is, csakugyan messze mö­götte marad a frankfurti lap tizenhét milliójának. A katonaság szállítási költségei a magyar kincs­tárt tényleg nem terhelik, mert hiszen az a kiadás az államvasutaknak jutott s igy csak elszámolási jellege van. (A védtörvény reformja.) Ma délelőtt tíz órakor a honvédelmi minisz­térium palotájában katonai szaktanácskozmány ült össze, a­melyen részt vettek a közös hadügy­minisztérium képviseletében Hoffmann Hugó al­tábornagy, osztályfőnök, a­ki egyúttal elnökölt és Czapp Károly ezredes, az osztrák honvédelmi minisztérium képviseletében Meixner Ottó al­tábornagy és Reuter Ottó osztályfőnökök, a közös pénzügyminisztérium képviseletében Szalay László miniszteri tanácsos, a magyar miniszter­­elnökség képviseletében Skerlecz Iván báró mi­niszteri tanácsos, a magyar honvédelmi minisz­térium részéről Paur Vilmos miniszteri tanácsos, Ferdinándy Geiza dr. osztálytanácsos és Szurmay Sándor ezredes. Részt vett továbbá a szaktanács­kozáson a közös hadügyminisztérium és a két honvédelmi minisztérium számos szakelőadója. A szaktanácskozmány több napig fog tartani. Azok­kal az újságközlésekkel szemben, a­melyek sze­rint a szaktanácskozmányon a véderőtörvény revíziójának javaslatát véglegesen szövegeznék meg, illetékes helyről megállapítják, hogy e szak­tanácskozmány tárgya a véderőtörvény revíziójá­nak elkészítendő előadói tervezetéhez tett észre­vételek és kívánságok átadása és a­ referendum vétele, a­melyek a ma megnyílt tanácskozást megelőzően egy hónapon át a honvédelmi minisz­térium szakelőadói közt folytatott szűkebb ta­nácskozások során felmerültek és formuláztattak. (A horvátok és a kormány.) Zágrábból jelentik : A horvát-szerb koalíc­ió végrehajtó­ bizottsága tegnap kezdett tanácskozá­sát ma fejezte be. A bizottság kimondotta, hogy a horvát képviselők a magyar országgyűlésen haj­landók a magyar kormányt támogatni és az indemnitást, az újonczjutalékot és a többi állami szükségleteket megszavazzák. Ezzel szemben egy másik zágrábi távirat azt mondja, hogy a horvát-szerb koalíc­ió végrehajtó bizottságának mai ülésén sem történt érdemi határozat a közös országgyűlésen való állásfoglalás dolgában. A tanácskozást vasárnap folytatják. A jövő hét elején a képviselők Budapestre utaznak. (Apponyi korrigál.) A Magyar Tudósító közli: Egy nagyváradi jelentés nyomán a lapok azt írták, hogy Apponyi Albert gróf székelyhídi beszédében a Justh-párt­­tal szemben a munkapárt mellett nyilatkozott és azt mondotta, hogy a Justh-párt politikája veszedel­mesebb az országra, mint a leszerelő, térdet, fejet hajtó munkapárt. Ez a híradás téves, mert Apponyi mindenütt, a­hol munkapárti és Justh-párti jelölt állott egymással szemben, a Justh-párti jelölt mel­lett volt és székelyhídi beszédében sem a munka­párt politikájának adott igazat a Justh-párt poli­tikájával szemben, hanem csak azt mondta, hogy a függetlenségi eszméknek többet árthatnak a túlzók, mint az ellenségek. őszintén szólva, kételkedünk a korrektúra helyességében. Mert először azt a bizonyos »nagy­váradi jelentést« Apponyiék szócsöve adta közre, másodszor mert a közzététel Apponyi tudtával történt. (Ujarad és Mezőcsáth.) Ma kezdődtek meg a pótválasztások. Uj­­aradon Kraushaar Károly munkapárti jelölt vissza­lépése folytán Filipp János munkapártit egy­hangúlag megválasztottnak jelentették ki. Mező­­csát­on Kubik Gyula Justh-párti és Melczer László munkapárti mérkőztek. Melczerre 943, Kubikra 788 szavazatot adtak le, s ezek szerint Melczer Lászlót választották meg 155 szótöbbséggel kép­viselővé. Holnap Mohácson, Székelyhidon, Kisjenőn, Peéren, holnapután Zentán és Sárkeresztúron vá­lasztanak. Kis­jenéről jelentik, hogy a pótválasztásra két század gyalogság, egy század huszárság és ötven csendőr odaérkezett. v­­álasztás után.) A sárvári kerület munkapártja elhatározta, hogy Huszár Károly néppárti képviselő válasz­tását megpeticzionálja, mert Huszár — a sárvári munkapárt értesülése szerint — egyetlen választói névjegyzékbe sincs felvéve és így nem választható. Darányi megc­áfoltatja azt a hírt, mintha vissza akarna vonulni az aktív politikától. A körmendi választás ellen való peticzióról ma az a hír érkezett, hogy a peticzió arra is hivat­kozik, hogy Beck Lajos Justh-párti képviselő nyil­vános beszédben kijelentette, hogy ő a Curiánál való befolyása révén kedvezően intézte­ el Nagy­­sároslak község perét. Az ígéret után harmadnapra a kir. Curia kiadója állítólag sürgönyt intézett a nagysároslaki bíróhoz, a­melyben tudatja, hogy a per Beck Lajos közbenjárására kedvezően intéz­­tetett el. Ezzel a hírrel szemben egy laptudósító azt jelenti, hogy ez az állítás már csak azért sem felelhet meg a valóságnak, mert Nagysároslak községnek a legutolsó két esztendőben egyáltalában pere nem is volt a Curián, az is valótlan, hogy a királyi Curia kiadója bárminemű sürgönyt intézett volna a nagysároslaki bíróhoz. Beck Lajos is nyilatkozik, hogy a szóban forgó községben azt jelen­tette ki, hogy a perek miként való elintézése iránt ígéretet nem tehet. Nyitráról írják, hogy a választási küzdelem alatt a néppárt azzal izgatott, hogy a kormány­­párti jelölt győzelme esetén visszaállítják a robot­munkát, szabad lesz a többnejűség, az egyházi javakat elkobozzák. Különösen Jávorka János privigyei, Fegyveres Vilmos németprónai és Czeizel handlovai segédlelkészek fejtettek ki nagy agitá­­cziót. Jávorka a privigyei leányiskolában azt hir­dette, hogy a­ki a munkapárti jelöltre szavaz, azt egyházi átokkal fogják sújtani. Griger Miklós plé­bános azt hirdette beszédében, hogy mielőtt bárki a kormány jelöltjére szavaz, menjen el a temetőbe, ott dúlja fel szüleinek sírját, tépje ki a keresztet, de mindez kis bűn ahhoz képest, ha a kormány jelöltjére szavaz. Griger ellen megtették a bün­­fenyítő feljelentést. Czeizel káplán nyíltan hirdette, hogy azokat, a­kik a munkapárti jelöltre szavaz­nak, agyon kellene ütni. A néppárti papok nyíltan hirdették, hogy az ellenjelöltre szavazók zöld veté­sét le kell kaszálni, teheneiknek pedig mérget kell beadni. Még most, a választás után két héttel is oly megrendült a közbiztonság, hogy csak a csend­őrök fokozott ébersége óvja­ meg a lakosságot a felizgatott néppárt boszújától. Nagyváradról táviratozzák : Dóczi Imre dr., a­ki a székelyhídi kerületben gazdapárti program­mal lépett fel, ma a nagyváradi törvényszéknél Fábry József és Klein Mór kortesei ellen sikkasz­tás miatt bűnvádi feljelentést tett. Dóczi azzal vádolja a korteseket, hogy a szavazók fuvardíjára adott 1300 koronát a kortesek saját czéljukra for­­dították. (Mandátumátvétel.) Kazy József földmivelésügyi államtitkár hol­nap reggel Sátoraljaújhelyre utazik, hogy választói közt megjelenjék. Az államtitkár ez alkalommal köszönetet fog mondani a választóknak a sátoralja­újhelyi képviselői mandátumért, a­melyet neki már a fővárosban küldöttség nyújtott át. (A munkapárt köréből.) A mai minisztertanácsban történteket­­ találgatták. Sokan tudni vélték, hogy a miniszter­­elnök ma állapodott meg a képviselőház elnöksé­ Paczák az egyik pár csizmát a jobb ke­zébe fogta a fülénél fogva, a másik párt a bal kezébe, s felemelte. A búcsúzó nap utolsó sugarai éppen a csizmákra vetődtek s csókol­ták, simogatták őket. Tánczoltak, czikáztak rajtuk. A csizmák pedig ragyogtak, fénylet­tek a napsütésben. Jó ideig nézte a kapitány a két pár csiz­mát, szótlanul, mozdulatlanul. Minél tovább nézte, annál jobban tágult a Paczák mellé. — Nem volnál te rossz fiú, dé — szólalt meg végre a kapitány — csak bánni kell veled tudni. Azzal sarkon fordult s kiment az istállóból. De azt a pár szót a Paczák szivében hagyta, a kinek a keble majd szétszakadt büszke­ségében. Egy fél esztendejénél is több ideje szol­gálta már a kapitányát, s az egész idő alatt nem volt része ennyi dicséretben. S most mind­az a rengeteg elismerés, a­mi abban a pár szó­ban rejlett, egyszerre jutott osztályrészéül. Büszke volt, büszkébb mint egy csatanyerő tábornok. Szeretettel, odaadással nézte a csiz­mákat. Simogatta, csókolgatta, szinte tovább puczulta őket a tekintetével. Nem volt már a szívében semmi keserűség, semmi harag, csak diadal és büszkeség. És akkor eszébe jutott a revolver. Rán­tott egyet a vállán : — Csak ökör is tud lenni az ember ! — mondta magában megvetően. Kivette a párna alól a revolvert, a nad­rágja zsebébe dugta s azon gondolkozott, hogy csenje vissza minél előbb a gazdája íróaszta­lába ? A csizmák megmentették. 3

Next