Az Ujság, 1910. július/1 (8. évfolyam, 156-167. szám)

1910-07-14 / 166. szám

Csütörtök, 1910. Julius 14. AZ ÚJSÁG 9 A MÁSIK : De ha az állam nem fizeti? AZ EGYIK : Akkor kifizeti az uram. A MÁSIK : És ha ő se akarja? AZ EGYIK : Akkor is akad, a ki kifizeti. (Magában mosolyog) : S talán ez volna a legkelle­mesebb megoldás. A MÁSIK (sokáig hallgat) : Nagyon erkölcs­telen vagy, édesem. De mindenesetre én is meg­nyitóm- a beruházási kölcsönt. Vulpes. Munkásmozgalmak a fővárosban. — Bajok a vasmű- és építőiparban. — (Saját tudósítónktól.) A vas- és fémmunkások ügyében ma a hely­zet nem változott. A munkások szövetségének vezetői elmúlt éjjel a Thököly-ut 56. szám alatt lévő helyiségükben megbeszélték a teendőket arra az eshetőségre, ha a gyárosok kimondják a kizárást. A munkások tanácskozása hajnali öt órakor ért véget. Határozatot nem hoztak, mert az a véleményük, hogy a gyárosok elállnak a kizárástól. Ma délután a kizárt rézművesek tanyáján megjelent az egyik bizalmiférfia a vasmunkások­nak és tudatta, . hogy a rokonszakmák szolidari­tására számíthatnak. Tanácskoztak ma délután a gyárosok is, a kik titokban tartják határozatukat. Még pedig azért, mert egyszerre, meglepetésszerüleg akarnak kirukkolni haditervükkel, a mely a kizárásra vo­natkozik. Mai tanácskozásukon — mint kiszivárgott hírek jelentik — szóba került azoknak a kis vas­iparosoknak az. ügye is, a; kik a gyárosok szövet­ségébe tartoznak. Az volt a kérdés, hogy vájjon ezek munkásaira is kiterjesztessók a kizárás. A határozat az volt, hogy igen. Holnap délelőtt a gyárosok, plénuma elé ter­jesztik a kizárás ügyét. A javaslat, a melyet a munkaadók választmánya kidolgozott, az lesz, hogy részleges kizárással próbálják meg a mun­kások ellen megindítandó akcziót. A munkásmozgalmak nagy bajt okoztak az építőiparban is. Egész sereg építkezésnél nem dol­goznak az asztalosok, lakatosok és egyéb mun­kások, minek következtében az építkezések kellő időben nem készülnek el és egy egész sereg már ki­adott lakásba nem hurczolkodhatnak be augusz­tus 1-én a bérlők. Különösen nagy a baj a főváros építkezései­nél, a hol a lakatosok sztrájkolnak. Ez építkezések­nek augusztus 1-én készen kellett volna leírni, de a sztrájk miatt minden valószínűség szerint vagy nyolczszáz család nem hurczolkodhat be a lakásokba. Bárczy István dr. polgármester segített a dolgon. Radikálisan, sőt megfontolva a dolgot. Utasította a budapesti lakatosmestereket, hogy kizárólag a főváros építkezésein a munkát a sztrájkoló munkásokkal folytassák, még pédig úgy, hogy őket a munkaadók munkásközvetitő intézetének mellőzésével igazolvány nélkül ve­gyék fel. Ez nem tetszett a magyar Epitöiparosok Országos Szövetségének. Tegnap délután gyűlést tartott, a melyen a következőket határozta: 1. Memorandummal fordul a polgármesterhez, a melyben fölvilágosítja, hogy azzal, hogy a szak- szervezetek hatalmi követelésének elfogadására akarja a mestereket kényszeríteni, rossz szolgá­latot tesz az ügynek, mert ezzel csak uj, nagyobb zavarokat idézne föl. Az építőiparosok ugyanis teljes elhatározással ragaszkodnak a munkaközve­títő intézményhez, a melynek révén sikerült nekik az építőiparban az anarchiát hosszú időre meg­szüntetni s a nyugodt munkálkodást biztosítani, 2. Küldöttségileg járulnak a belügyminiszter­hez és panaszt tesznek a polgármester intézkedése ellen, a mely egyenesen beleütközik az ipartörvény­nek ama rendelkezésébe, hogy a munkálkodás föl­tételeit a munkás és a munkaadók közösen állapít­ják meg, illetéktelen beavatkozás mellőzésével. 3. Kimondta a tanács, hogy a különböző szakmabeli szövetségek végrehajtó-bizottságainak kiküldötteivel sürgősen tárgyalni kívánja azt a kér­dést, vájjon a polgármester sérelmes beavatkozása folytán nem merült-e föl szüksége annak, hogy Budapesten az építőipar összes ágazataiban meg- szüntettessék a munka. A polgármester intézkedése zavart csinált azonban a lakatosmesterek közt is. A zavar két okból támadt. Először is azért, mert ha a lakatos- mesterek a polgármester utasításának eleget tesz­nek, az esetben olybá tűnik a dolog, mintha a sztrájkoló munkások győztek volna. Attól tarta­nak továbbá, hogy ez az eljárásuk a magánépit- tetők rosszalását vonja maga után. A lakatosmesterek méghivták tehát a magán- épittetőket is és ezekkel együtt azt a határozatot hozták, hogy a polgármester utasítása úgy a laka­tosmesterekre, mint a magánépittetőkre kellemet­len. Sőt káros is, mert a sztrájkolok vérszemet kapva, a jövőben még hevesebben folytatni fog­ják akcziójukat. A polgármester intézkedése olyan preczedensül szolgál, a mely a jövőben az építő­iparra válságos lehet. HIREKe A hol minden alszik. — Látogatás a rákosi aviatikái telepen. — (Saját tudósítónktól.) Mintha a »nagy aviatikái meeting« megölt volna itt mindent. Azt az alig sarjadzó magyar aviatikát épp úgy, mint a nagyközönség érdeklő­dését. Mintha az a verseny, a mit a magyar avia­tika érdekében rendeztek, éppen a magyar aviati­kát fojtotta volna meg. Alszik itt minden, alszik itt mindenki a poros, nagy rákosi téren, a hon­nan kevés kivétellel élhórdtak már mindent, a mi a versenyre emlékeztetne, mindössze két nagy kapu faváza, a kis tribün gerendái juttatják az eszünkbe, hogy pár héttel ezelőtt színes, gyö­nyörű élet volt itt. No és a megszaporodott han­gárok. Vagy tizenöt áll még, hogy meddig, az kétséges, mert az épitő Wellisch-czég nemrégiben felszólította a hangárok lakóit, hogy huszonnégy óra alatt költözzenek ki, mert mindent lebontat. Igaz, hogy nem történt meg és azóta újra szóba se jött, de a telep megnőtt gárdája nem tudja, mikor kerül ki repülőgépével együtt a szabad ég alá. Egészen el vannak hanyagolva ezek az embe- berek. Nemcsak az által az egyesület által, a mely hivatva vohia támogatásukra sietni, hanem a nagyközönségtől is. Ha azelőtt az volt a panasz, hogy a közönség miatt mozogni sem lehet, nem­hogy repülni, ma meg azért keseregnek a telepe­sek, hogy senki sem érdeklődik a dolgaik iránt. Csak a kőbányai aranyifjuság, a mely ott ereget sárkányokat a hangárok utczáin. (Csak Zsélyi volna itt!) Mindenütt kopácsolás, munkazaj. Hiszen so­kan dolgoznak itt most. Reményekkel. De, tudja Isten, valami nagy álmosság nehezedik mindenre. A kedvetlenségnek valami szürke, egyhangú tó­nusa vonja be a hangárvárost. És nagyon meg­kapó dolog, épp azok egyikétől hallottam, a ki a legszorgalmasabban dolgozik : — Hejh, csak Zsélyi volna itt közöttünk ! — Mi volna akkor? — Egészen másképp volna minden! ö lelket öntene mindannyiunkba. Én nem tudom, mi volt az ő egyéniségében, de csodálatosan hatott reánk. Az a komoly, szótalan ember lelke volt az egész kolóniának. Igen, Zsélyi! Szegénynek Ott hever a szét­roncsolt gépe alaktalan halomban, a tizenkilen- czes számú hangárban. Ott találom meg a szere­lőjét a szomszédban, Quasz Andrást. Beszél­getek vele. — Bizony, egészen tönkrement az a gép, nincs az a hatalom, a melyik újon összeállítsa — mondja. — Benn jártam nála, a mikor távozóban volt a szanatóriumból. Hivatott magához. Ugyan ő maga ki szeretett volna jönni ide, de az édesanyja nem engedte. Az első kérdése az volt, milyen a gép és sehogy sem akarta elhinni, hogy annyira tönkrement. Akkor hitte csak el, a mikor meg­mutattam neki ennek a roncsnak a fényképét. — Zsélyi ur — folytatta — most már egé­szen jól van. Már a szemei is meggyógyultak, jól lát. Nem sokáig marad már ő Dunaadonyban, hiszen megmondotta nékem : Quasz, uj gépet építünk. És elmondotta a terveit is. Az uj gép egészen olyan lesz, mint volt a régi, alig lesz rajta valami változás. Zsélyi ur szeptemberben már re­pülni akar. Repülni akar ... és elnézem ezt a roncsot, a melyből eddig még majdnem minden látogató elvitt magának egy kis emléket, egy kis fadara­bot, vastöredéket. (A hangárok lakói.) Járom a várost. A kettős számú hangárban Horváth Ernő tanár, az aviatikái meeting magyar dijának nyertese, monoplánja terpeszkedik. — Már azt hittem — mondotta — hogy egé­szen elfelejtettek. Dolgozgatok. A mint látja, egy uj gépet is készítek, mert bizony ezt a régit sok baleset érte a versenyek óta is. Többször repültem azóta és egyszer-kétszer baleset is ért. Bizony, nagyon elvesztettem a kedvem, mert elfogyott már minden pénzem. Rengetegül sokat tud felemészteni ez az aviatika. Most vidéki körútra megyek a gépemmel. Elmegyek Gyön­gyösre, Egerbe, Miskolczra, Kassára, Nyíregy­házára, Szatmárra és Nagybányára. Repülni nem fogok. Kiállítom a gépem és előadást tartok. Estefelé, a mikor a szél elállóit, Horváth tanár kihúzatta a gépét a mezőre,'hogy a múltkori bal­eset okozta egyensúly-hibákat helyreállítsa. A tizennyolczas hangárban Király főmérnök nagy, saját modcilü monoplánja épül nagy titok­ban. A közeli huszonegyesben egy szimpátikus fiatalember dolgozik. Nizalowski Czeslaw, egy budapesti elektrotechnikus. A gépe biplánnak készül, még csak a két szárnya van még. A munkáját Szápáry Pál gróf finanszírozza, a ki a szabadalmat is megvásárolta. A biplán, a mely itt épül, csak tizedrésze annak, a mit Nizalowski tervezett, de igy is igen nagy. A felső szárnya tizenhét méter hosszú, az alsó valamivel kisebb. A szárnya­kon sajátságos Stabilizáló felületek vannak. Az aeroplánba Antoinette-motort szerelnek, a mely nyolcz czilinderes és száz lóerős lesz. A repülő gépen három helice lesz nagyon érdekesen el­helyezve: A legnagyobb, a három méteres fahelice függőlegesen a szárnyak elé kerül, a másik két kisebb alumíniumból készült, kanálalaku csavar pedig az alsó szárnyra erősítve vízszintesen fog forogni. Nizalowski igen nagy bizalommal néz a gép jövője elé. A tizes hangárban Tóth József és Tóth Kálmán kis Demöiselle-tipusu repülőgépe vár a motorra. A két fiatal mechanikus egyike, Tóth József, Zsélyi mechanikusa volt ; már ősz óta dolgozik a gépen. Minden készen van már, csak a motor­hiány késlelteti őket. hogy próbát álljanak a gé­pükkel. A szomszédos hangárban van az aviatikái meeting kedvelt Efimoffjának biplánja a melyet Bitner Ernő vásárolt meg tőle. Most javítgatják. (Gazdátlan aeropldn.) A legérdekesebb mindenesetre a tizenkilen- czes hangár. Egy fiatal cseh aviatikusé volt a versenyidőben. Jarisch lejött ide egy aeroplánnal és igen nagy bizalommal. Az aeroplánja sehogy sem akart felemelkedni, a reményei azon-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék