Az Ujság, 1910. július/1 (8. évfolyam, 156-167. szám)
1910-07-14 / 166. szám
Csütörtök, 1910. Július 14. AZ ÚJSÁG A MÁSIK : De ha az állam nem fizeti? AZ EGYIK : Akkor kifizeti az uram. A MÁSIK : És ha ő se akarja? AZ EGYIK : Akkor is akad, aki kifizeti. (Magában mosolyog) : S talán ez volna a legkellemesebb megoldás. A MÁSIK (sokáig hallgat) : Nagyon erkölcstelen vagy, édesem. De mindenesetre én is megnyitom a beruházási kölcsönt. Vulpes. Munkásmozgalmak a fővárosban. — Bajok a vasmű- és építőiparban. — (Saját tudósítónktól.) A vas- és fémmunkások ügyében ma a helyzet nem változott. A munkások szövetségének vezetői elmúlt éjjel a Thököly-út 56. szám alatt lévő helyiségükben megbeszélték a teendőket arra az eshetőségre, ha a gyárosok kimondják a kizárást. A munkások tanácskozása hajnali öt órakor ért véget. Határozatot nem hoztak, mert az a véleményük, hogy a gyárosok elállnak a kizárástól. Ma délután a kizárt rézművesek tanyáján megjelent az egyik bizalmi férfia a vasmunkásoknak és tudatta, hogy a rokonszakmák szolidaritására számíthatnak. Tanácskoztak ma délután a gyárosok is, akik titokban tartják határozatukat. Mégpedig azért, mert egyszerre, meglepetésszerűleg akarnak kirukkolni haditervükkel, amely a kizárásra vonatkozik. Mai tanácskozásukon — mint kiszivárgott hírek jelentik — szóba került azoknak a kis vasiparosoknak az ügye is, akik a gyárosok szövetségébe tartoznak. Az volt a kérdés, hogy várjon ezek munkásaira is kiterjesztessék a kizárás. A határozat az volt, hogy igen. Holnap délelőtt a gyárosok, plénuma elé terjesztik a kizárás ügyét. A javaslat, amelyet a munkaadók választmánya kidolgozott, az lesz, hogy részleges kizárással próbálják meg a munkások ellen megindítandó akciót. A munkásmozgalmak nagy bajt okoztak az építőiparban is. Egész sereg építkezésnél nem dolgoznak az asztalosok, lakatosok és egyéb munkások, minek következtében az építkezések kellő időben nem készülnek el és egy egész sereg már kiadott lakásba nem hurczolkodhatnak be augusztus 1-én a bérlők. Különösen nagy a baj a főváros építkezéseinél, ahol a lakatosok sztrájkolnak. Ez építkezéseknek augusztus 1-én készen kellett volna leírni, de a sztrájk miatt minden valószínűség szerint vagy nyolczszáz család nem hurczolkodhat be a lakásokba. Bárczy István dr. polgármester segített a dolgon. Radikálisan, sőt megfontolva a dolgot. Utasította a budapesti lakatosmestereket, hogy kizárólag a főváros építkezésein a munkát a sztrájkoló munkásokkal folytassák, mégpedig úgy, hogy őket a munkaadók munkásközvetítő intézetének mellőzésével igazolvány nélkül vegyék fel. Ez nem tetszett a magyar Építőiparosok Országos Szövetségének. Tegnap délután gyűlést tartott, amelyen a következőket határozta: 1. Memorandummal fordul a polgármesterhez, amelyben fölvilágosítja, hogy azzal, hogy a szakszervezetek hatalmi követelésének elfogadására akarja a mestereket kényszeríteni, rossz szolgálatot tesz az ügynek, mert ezzel csak új, nagyobb zavarokat idézne föl. Az építőiparosok ugyanis teljes elhatározással ragaszkodnak a munkaközvetítő intézményhez, amelynek révén sikerült nekik az építőiparban az anarchiát hosszú időre megszüntetni s a nyugodt munkálkodást biztosítani. 2. Küldöttségileg járulnak a belügyminiszterhez és panaszt tesznek a polgármester intézkedése ellen, amely egyenesen beleütközik az ipartörvénynek ama rendelkezésébe, hogy a munkálkodás feltételeit a munkás és a munkaadók közösen állapítják meg, illetéktelen beavatkozás mellőzésével. 3. Kimondta a tanács, hogy a különböző szakmabeli szövetségek végrehajtó bizottságainak kiküldötteivel sürgősen tárgyalni kívánja azt a kérdést, vájjon a polgármester sérelmes beavatkozása folytán nem merült-e föl szüksége annak, hogy Budapesten az építőipar összes ágazataiban megszüntettessék a munka. A polgármester intézkedése zavart csinált azonban a lakatosmesterek közt is. A zavar két okból támadt. Először is azért, mert ha a lakatosmesterek a polgármester utasításának eleget tesznek, az esetben olybá tűnik a dolog, mintha a sztrájkoló munkások győztek volna. Attól tartanak továbbá, hogy ez az eljárásuk a magánépíttetők rosszulását vonja maga után. A lakatosmesterek meghívták tehát a magánépíttetőket is és ezekkel együtt azt a határozatot hozták, hogy a polgármester utasítása úgy a lakatosmesterekre, mint a magánépíttetőkre kellemetlen. Sőt káros is, mert a sztrájkolók vérszemet kapva, a jövőben még hevesebben folytatni fogják akciójukat. A polgármester intézkedése olyan preczedensül szolgál, amely a jövőben az építőiparra válságos lehet. HÍREKe A hol minden alszik. — Látogatás a rákosi aviatikai telepen. — (Saját tudósítónktól.) Mintha a »nagy aviatikai meeting« megölt volna itt mindent. Azt az alig sarjadzó magyar aviatikát épp úgy, mint a nagyközönség érdeklődését. Mintha az a verseny, amit a magyar aviatika érdekében rendeztek, éppen a magyar aviatikát fojtotta volna meg. Alszik itt minden, alszik itt mindenki a poros, nagy rákosi téren, ahonnan kevés kivétellel elhordtak már mindent, ami a versenyre emlékeztetne, mindössze két nagy kapu faváza, a kis tribün gerendái juttatják az eszünkbe, hogy pár héttel ezelőtt színes, gyönyörű élet volt itt. No és a megszaporodott hangárok. Vagy tizenöt áll még, hogy meddig, az kétséges, mert az építő Wellisch-cég nemrégiben felszólította a hangárok lakóit, hogy huszonnégy óra alatt költözzenek ki, mert mindent lebontat. Igaz, hogy nem történt meg és azóta újra szóba se jött, de a telep megnőtt gárdája nem tudja, mikor kerül ki repülőgépével együtt a szabad ég alá. Egészen el vannak hanyagolva ezek az embeberek. Nemcsak az által az egyesület által, amely hivatva vola támogatásukra sietni, hanem a nagyközönségtől is. Ha azelőtt az volt a panasz, hogy a közönség miatt mozogni sem lehet, nemhogy repülni, ma meg azért keseregnek a telepesek, hogy senki sem érdeklődik a dolgaik iránt. Csak a kőbányai aranyifjuság, amely ott ereget sárkányokat a hangárok utczáin. (Csak Zsélyi volna itt!) Mindenütt kopácsolás, munkazaj. Hiszen sokan dolgoznak itt most. Reményekkel. De, tudja Isten, valami nagy álmosság nehezedik mindenre. A kedvetlenségnek valami szürke, egyhangú tónusa vonja be a hangárvárost. És nagyon megkapó dolog, épp azok egyikétől hallottam, aki a legszorgalmasabban dolgozik : — Hejh, csak Zsélyi volna itt közöttünk ! — Mi volna akkor? — Egészen másképp volna minden jó lelket öntene mindannyiunkba. Én nem tudom, mi volt az ő egyéniségében, de csodálatosan hatott reánk. Az a komoly, szótalan ember lelke volt az egész kolóniának. Igen, Zsélyi! Szegénynek Ott hever a szétroncsolt gépe alaktalan halomban, a tizenkilenczes számú hangárban. Ott találom meg a szerelőjét a szomszédban, Quasz Andrást. Beszélgetek vele. — Bizony, egészen tönkrement az a gép, nincs az a hatalom, amelyik úton összeállítsa — mondja. — Benn jártam nála, amikor távozóban volt a szanatóriumból. Hivatott magához. Ugyan ő maga ki szeretett volna jönni ide, de az édesanyja nem engedte. Az első kérdése az volt, milyen a gép és sehogy sem akarta elhinni, hogy annyira tönkrement. Akkor hitte csak el, amikor megmutattam neki ennek a roncsnak a fényképét. — Zsélyi úr — folytatta — most már egészen jól van. Már a szemei is meggyógyultak, jól lát. Nem sokáig marad már ő Dunaadonyban, hiszen megmondotta nekem : Quasz, új gépet építünk. És elmondotta a terveit is. Az új gép egészen olyan lesz, mint volt a régi, alig lesz rajta valami változás. Zsélyi úr szeptemberben már repülni akar. Repülni akar ... és elnézem ezt a roncsot, amelyből eddig még majdnem minden látogató elvitt magának egy kis emléket, egy kis fadarabot, vastöredéket. (A hangárok lakói.) Járom a várost. A kettős számú hangárban Horváth Ernő tanár, az aviatikai meeting magyar díjának nyertese, monoplánja terpeszkedik. — Már azt hittem — mondotta — hogy egészen elfelejtettek. Dolgozgatok. Amint látja, egy új gépet is készítek, mert bizony ezt a régit sok baleset érte a versenyek óta is. Többször repültem azóta és egyszer-kétszer baleset is ért. Bizony, nagyon elvesztettem a kedvem, mert elfogyott már minden pénzem. Rengetegül sokat tud felemészteni ez az aviatika. Most vidéki körútra megyek a gépemmel. Elmegyek Gyöngyösre, Egerbe, Miskolczra, Kassára, Nyíregyházára, Szatmárra és Nagybányára. Repülni nem fogok. Kiállítom a gépem és előadást tartok. Estefelé, amikor a szél elállott, Horváth tanár kihúzatta a gépét a mezőre,hogy a múltkori baleset okozta egyensúly-hibákat helyreállítsa. A tizennyolcas hangárban Király főmérnök nagy, saját modellű monoplánja épül nagy titokban. A közeli huszonegyesben egy szimpatikus fiatalember dolgozik. Nizalowski Czeslaw, egy budapesti elektrotechnikus. A gépe biplánnak készül, még csak a két szárnya van meg. A munkáját Szápáry Pál gróf finanszírozza, aki a szabadalmat is megvásárolta. A biplán, amely itt épül, csak tizedrésze annak, amit Nizalowski tervezett, de így is igen nagy. A felső szárnya tizenhét méter hosszú, az alsó valamivel kisebb. A szárnyakon sajátságos stabilizáló felületek vannak. Az aeroplánba Antoinette-motort szerelnek, amely nyolcz czilinderes és száz lóerős lesz. A repülőgépen három helkre lesz nagyon érdekesen elhelyezve. A legnagyobb, a három méteres fahelice függőlegesen a szárnyak elé kerül, a másik két kisebb alumíniumból készült, kanálalakú csavar pedig az alsó szárnyra erősítve vízszintesen fog forogni. Nizalowski igen nagy bizalommal néz a gép jövője elé. A tizes hangárban Tóth József és Tóth Kálmán kis Demoiselle-típusú repülőgépe vár a motorra. A két fiatal mechanikus egyike, Tóth József, Zsélyi mechanikusa volt , már ősz óta dolgozik a gépen. Minden készen van már, csak a motorhiány késlelteti őket, hogy próbát álljanak a gépükkel. A szomszédos hangárban van az aviatikai meeting kedvelt Efimoffjának biplánja a melyet Bitner Ernő vásárolt meg tőle. Most javítgatják. (Gazdátlan aeroplán.) A legérdekesebb mindenesetre a tizenkilenczes hangár. Egy fiatal cseh aviatikusé volt a versenyidőben. Jarisch lejött ide egy aeroplánnal és igen nagy bizalommal. Az aeroplánja sehogy sem akart felemelkedni, a reményei azon- 9