Az Ujság, 1910. július/2 (8. évfolyam, 168-181. szám)

1910-07-16 / 168. szám

Szombat, 1910. július 16. ■KV fc, js TT 5? A AZ ÚJSÁG 3­ lődést Huszárnak végre azzal­­sikerült kierő­szakolnia, hogy a közbeszóló Rudnay Alajos prépostot a privigyei mandátum bitorlójának nevezte el. A néppárt néhány tagja torkasza­­kadtából helyeselte ezt a megállapítást, a munkapárt azonban még nagyobb zajjal igye­kezett megvédeni Rudnayt, a­ki tudvalévően a privigyei mandátumot elhódította a nép­párttól. Rudnay Alajos eleinte csak személyes kérdésben akart felszólalni, de ettől a szándé­kától eltérve, rendes beszédet mondott. Vissza­utasította a mandátumbitorlás vádját és a néppártra ráolvasta azokat az épületes vissza­éléseket, a­melyeket a választási küzdelem hevében a szónokkal szemben elkövettek. Hogy a néppárt nem a legbarátságosabban fogadta ezeket a támadásokat, szinte termé­szetes. Éppen olyan zajos ellentmondást tá­masztott a baloldalon Rudnaynak az a, talán akarata ellenére kelleténél jobban kiélezett kijelentése, hogy a megyék autonómiájának megcsonkítása előfeltétele a közigazgatás re­formjának. Ábrahám Dezső Justh-párti képviselő, úgy látszik, a régiségek szenvedélyes barátja.Pat­­togó hangon elmondott beszédében főképpen a nép barátját játszotta, de kosztümjének minden egyes darabja uraságoktól levetett ruha volt. Egyetlen új fordulattal, egyetlen új érv­vel nem próbálta gyérszámú hallgatóságának figyelmét megélénkíteni. Végül Lovászy Márton Justh-párti hossza­dalmas vezérczikket dörgött el. A nívótlan vezérczikk azonban csöppet sem válik jobbá, ha meg nem írják, hanem csupán elmondják. Részletes tudósításunk itt következik . (Jelentések.) Berzeviczy Albert elnök jelentést tesz a bíráló­bizottságok megalakulásáról s megesketi a bíráló­bizottsági tagok közül azokat, a­kik tegnap nem voltak a képviselőházban. Zichy János gróf közoktatásügyi miniszter az országos tanári és az országos tanítói nyugdíj­alapról terjeszt jelentést a Ház elé. Rosenberg Gyula a román szerződésről szóló közgazdasági bizottsági jelentést adja be. egyetem volt bonczoló­ teremmel és kórter­mekkel. 1733-ban megszerezte a telek nyugati ré­szét Grassalkovich Antal. Híres, nevezetes em­ber. Palotát emelt a telken, a mely sokáig, még az én ifjúkoromban is Grassalkovich­­pedota néven volt a régi Hatvani-utczában ismeretes. Abba telepítették a hetvenes évek elején a főpostát, azontúl aztán, mikor a postapalota fölépült, főkapitányság lett be­lőle. Ennek az udvarára terelte Splényi annak idején a Nemzeti Kaszinó ellen tüntetőket, a­kik között annyi eltolonczolandó elem volt elkeveredve. De még mielőtt ilyen hivatalos ház lett, előbb még 1851-ben Wodianer Móricz birtokába került, s 1868-ban az Iparbanké lett. Ez 167.000 forinton vette »osztrák érték­ben«. A telek akkor már csak hétszáztizen­­kilencz négyszögöl volt. De valójában ez csak a telekkönyv adata, mert az új felmérések hétszázharminczöt négyszögölet mutattak ki. Rómer hozzáteszi, hogy »ezen házhely öre ma ezer osztrák forint«, hát még ha a mai értékét tudná! Mint főposta-épület még mindig őrizte azokat a Grassalkovich által csináltatott mű­vészi kargazidákat a kapu két oldalán, me­lyeket aztán, mikor a házat lebontották és privát palotát építettek a helyére, Podma­­niczky Frigyes báró, a közmunkák tanácsának akkori alelnöke, megkímélés végett az új tulaj­donos figyelmébe ajánlott. Úgy tudom, hogy el is vitette egy vidéki kastélya díszítésére. íme, egynéhány ház rövid krónikája. De ki tudná valamennyiét ? Magyarország összes káptalanai nem volnának elegendők reá, hát még az én szegény fejem. Engem csak az vigasztal, hogy egy sincs közötte, a­mi az enyém... Papp Géza a népszámlálásra vonatkozó bizott­sági jelentést terjeszti elő. (A felirat.) Huszár Károly: A koalíczió bukását nem pártok, hanem az egész nemzet bukásának te­kinti. Az intelligenczia úgy viselkedett a választá­sokon, mint a mohácsi vész idején Szapolyai serege, összetett kezekkel nézte a nemzeti katasztrófát. A népet a kormány vesztegetései és a közigazga­tás terrorizmusa nyomta el. Podmaniczky Endre báró : Maga nem etetett ? Huszár Károly : Nem. Számoljunk el a válasz­tási költségről nyilvánosan, de mind a ketten ! Rudnay Alajos : Majd mi is beszélünk! Huszár Károly: A privigyei képviselő ne merjen itt beszélni. Berzeviczy Albert elnök kéri, hogy ne ragad­tassa el magát. (Zaj.) Huszár Károly: A munkapárt többséget szerzett, de olyan ellentétes fölfogású elemekből áll, hogy sokáig együtt nem maradhat. A régi szabadelvű pártnak a munkapárt csak egyszerű megújhodása. Negyven év alatt a szabadelvű párt se szocziális, se politikai, se közgazdasági téren jelentős dolgot nem alkotott. Különösen a munkás­kérdést hanyagolta el, ezzel a szocziális elégedet­lenséget halmozta föl a tömegekben. Az elégedet­lenséget ma már csak radikális választójogi reform­mal lehet elcsitítani. A maga részéről az egyenlő­ség és titkosság mellett híve a kötelező szavazásnak. Szükségesnek tartja a kétéves katonai szolgálat behozatalát. Rudnay Alajos: Előbb egy közbeszólásban olyasmit hallott, hogy ő csa­k bitorolja a privigyei mandátumot. (Felkiáltások a jobboldalon: Éljen Rudnay !)­­ Zboray Miklós : De hamar éljeneznek maguk ! Rudnay Alajos: Aktaszerűleg bizonyíthatja, hogy a néppárt milyen visszaéléseket követett el a választások alatt. A választások után egy nép­párti lap ez­t írta: Az illavai fogházban nincs annyi gazember együtt, mint a mungók között a magyar parlamentben. A választások előtt négy hívő meggyónt neki, de az ötödik sírva mondta, hogy azt beszélték, hogy az ő feloldozása érvénytelen. (Felkiáltások a jobboldalon : Botrány ! Gyalázat!) Zboray Miklós: Egy szó se igaz abból, a­mit mond ! (Nagy zaj.) Huszár Károly: Mesebeszéd az egész. Paphoz nem illik ilyeneket mondani! Berzeviczy Albert : Figyelmezteti a képvise­lőket, hogy hallgassák meg Rudnayt, már azért is, mert előbb őt megtámadták. Rudnay Alajos: Handlován a választások előtt egy 5—600 főnyi, asszonyokból és gyerme­kekből álló éretlen tömeg pornografikus képeket tartott eléje. Förster Aurél: Az asszonyok érettek voltak! ( Derültség.) Rudnay Alajos: Ennek az éretlen tüntetés­nek köszönheti a megválasztását. Ha a néppárt nem élt volna vissza a nép vallásos érzületével és nem izgatott volna, tizenhárom tagot sem szám­lálhatna. (Taps jobbfelől.) A liberalizmus a hala­dás hajtóereje, s a szabadelvű párt a gyümölcsöző munka pártja volt. A választói reformot és a köz­­igazgatás reformját egymástól elválaszthatatlan­nak tartja. A közigazgatás nem javítható meg másképpen, mint a megyei autonómia bizonyos fokú csonkításával. (Helyeslés jobbról, ellenmondás a baloldalon.) A többség a feliratot támogatja. Ábrahám Dezső: A munkapárt azzal kezdi a nemzeti munkát, hogy megdrágítja az életviszo­nyokat s éppen a szegény néposztályok számára szinte tűrhetetlenné teszi az állapotokat. (Fel­kiáltások : Hát a koalíczió mit csinált ?) Sümegi Vilmos : Kérdezzék meg Zichy Jánost vagy Návayt. Ábrahám Dezső: A só árának fölemelése, a gyufamonopólium mind­ezt bizonyítja. A ki­vándorlás ezért ölt olyan méreteket, mint soha ezelőtt. A nemzeti munkapárt nem hozott semmit. Lovászy Márton: De hozott, alkoholt! Ábrahám Dezső: A nemzetiségi kérdést nem lehet úgy megoldani, a­hogy Tisza István akarja, úgy csak elmérgesíteni lehet. A Justh-párt fel­iratát ajánlja. Lovászy Márton úgy látja, hogy a nemzeti munkapárt be akarja tetőzni azt a munkát, melyet a volt szabadelvű párt az alkotmányos élet bizto­sítékainak lerombolásával folytatott. A nemzet jogai a hadügyek, külügyek terén odavesztek, a miniszteri felelősség elvét kijátszották, az egyesü­lési jogot megnyirbálták, eltorzították, a sajtó­­szabadságot meg nem oltalmazták. A választási készül a költségvetés. (Kossuth és a beruházások. Justh Gyula és a só, Lukács László elutazott.) A minisztériumokban megindultak a jövő évi költségvetésre vonatkozó tárgyalások. A kereskedelmi minisztériumban tegnap kezd­ték meg­ Kálmán Gusztáv államtitkár elnököl a bizalmas értekezleteken, a­melyeken a tárc­a körébe eső bevételeket és kiadásokat részle­tenként tárgyalják. Ha ezzel végeztek, Hiero­­nymi Károly kereskedelmi miniszter revideálja az anyagot. Július végére minden minisztérium befejezi a munkát, s átküldi revízió végett a pénzügyminiszterhez. A Kossuth-párt ma este úgy határozott, hogy az állami beruházásokról és a pénztári készletek kiegészítéséről, továbbá a román kereskedelmi szerződésről, a népszámlálásról szóló törvényjavaslatokat megszavazza, az in­­demnitást és az újoncz­ javaslatot nem. A beruházási javaslatnál Mezőssy Béla mindenképpen a kormány és a tervezett ötszázhatvan milliós kölcsön ellen akarta a pártot sorakoztatni, de Kossuth közbevágott, hogy a beruházások jórészt még a koalicziós kormány idejéből valók és az itt preliminált összeg a koalicziós kormány egyik-másik kez­deményezésének fedezetére szolgál. A nap egyik érdekessége Justh Gyulának Lukács László pénzügyminiszterrel való talál­kozása, értekezése volt. Justh kereste fel a Házban a minisztert, informácziót kért tőle a só árának nálunk is több ízben említett emel­kedéséről. Lukács László pénzügyminiszter ma este két napra elutazott Budapestről Losonczra. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter pozsonyi és iglói mandátuma fölött holnap döntenek. (A só.) A függetlenségi pártkörben a só árának emel­kedése miatt hirdetett interpellácziós készülő­désre ma a kormány félhivatalosa ezeket írja: A só ára a törvényben meg van határozva. Ehhez a törvényben megállapított árhoz jön még a termelési költség átlaga, valamint a szállítási költség, a­mely a tör­­­­vényben meghatározott alapárhoz csatolva, a só eladási ára. A termelési költség átlagát, valamint a szállítási költ­séget minden évben júniusban szokták kiszámítani s július 1-én a pénzügyminiszter ezeknek hozzászámításával meg­állapítja a sónak az árát. Az előző kormány felemelte még a szállítási árat s azok a koalícziós kormány által törvényerőre emelkedett új drágább tarifák január­­ léptek életbe, úgy hogy a pénzügyi kormány, mely csak július 1-én regulálja a sónak az árát, január 1-től július 1-ig a ma felemelt tarifák következtében ráfizetett a sószállításra. Ehhez járul az a körülmény is, hogy a ter­melési költségek is tudvalévően az utóbbi időben lényege­sen megdrágultak. A pénzügyminisztérium július 1-én tényleg kiadott egy rendeletet, mely ily módon szabá­lyozza a só árát s ezek szerint a só kilogramom­ként 1 fillérrel drágult meg. (Széll Kálmán­­ csatlakozik.) Hová csatlakozik Széll Kálmán ? Apponyihoz, Polónyihoz vagy éppen Rakovszkyhoz ? Széll Kál­mán a kormánypárthoz csatlakozik. A kormány egyik félhivatalos laptudósítója ugyanis ma a kö­vetkező hírrel lepi meg az alkotmánypártiak sorsa miatt nyugtalankodásra hajlandó munkapárti ke­délyeket : " A pártonkívüli 67-es képviselőknek parla­menti helyzetéről az utóbbi időben különféle visszaélésekkel pedig teljes erkölcsi romlásba vitték az országot és a nemzeti társadalmat. Nem lát más módot ennek a helyzetnek megváltoztatására, mint az általános, egyenlő választójogot és a titkos szavazást. A nemzeti szupremác­iát a leg­radikálisabb reformtól sem félti. Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök beterjeszti a Horvátországgal való múlt évi pénz­ügyi elszámolásról s a múlt év utolsó és az idei költségvetés nélküli év első negyedében történt túlkiadásokról szóló jelentést. Návay Lajos ezeket a jelentéseket a Ház hozzájárulásával kiadja a zárszámadási bizott­ságnak s a tanácskozást berekeszti.

Next