Az Ujság, 1910. október/1 (8. évfolyam, 233-245. szám)

1910-10-13 / 243. szám

Csütörtök, 1910. október 13. AZ U­JSÁG — A szerajevói magyarok és október 6-ika. A szerajevói magyarság október 6-án a következő táviratot küldötte Aradra : Tisza István gróf a nagyméltósága, Arad. Mi alulírottak, Szerajevóban élő magyarok, őszinte rész­véttel egyesülünk Arad és a haza gyászában s lelkünk­ben átérezve mindazt, a mi nagyméltóságod ajkán át ma milliók szivét megdobogtatja, hazafiai mély tisz­telettel üdvözöljük nagyméltóságodat. (Következik mintegy száz aláírás.) Erre a táviratra Tisza István gróf a követ­kező választ küldötte Feichtinger Elek osztály­főnökhöz : Geszt, október 9. A Szerajevóban élő honfitársaim nevében kifejezett szíves üdvözléséért hálás köszönetet mondok és kérem, szíveskedjék legjobb köszönetemet tisztelt megbízóinak is tolmácsolni. Ki­váló­­tisz­telettel vagyok őszinte híve Tisza s. k. A szerajevói magyarság lelkes örömmel fo­gadta Tisza válaszát, azt kinyomtatja és emlékül megtartja.­­ Az amerikai erdőégés­ Washingtonból táv­iratozzék . A legutóbbi minnesotai jelentések sze­rint mintegy ezer ember vesztette el életét a lángokban, illetve eltűnt. A tűztől pusztított terület 2500 négyszögmértföldet tesz ki. Az erdő­égések már 13 községet elpusztítottak.­­ A hűtőipari kongresszus tagjai Budapesten. A tegnap befejeződött bécsi nemzetközi hűtőipari kongresszus vendégei közül ma este mintegy két­százan Budapestre érkeztek, hogy megtekintsék a magyar főváros nevezetességeit és az itteni hűtő­ipari berendezéseket. A vendégeket különvonat hozta Bécsből s fél nyolcz órakor érkeztek meg a nyugati pályaudvarra, a­hol a magyar hűtőipari egyesületek küldöttsége Balsai Lajos miniszteri tanácsos, elnökkel, Küszler Henrik és Rock István alelnökökkel s Kelemen Nándor titkárral az élén, továbbá nagyszámú érdeklődő közönség várta őket. Az érkezők között a kongresszusnak franczia, északamerikai, argentínai, német és orosz ven­dégei voltak különösen nagy számmal; meg­érkezett a többi közt Lebon volt franczia gyarmat­ügyi miniszter, Linde titkos tanácsos,­ müncheni egyetemi tanár, Kreutzbruck udvari tanácsos, az osztrák kereskedelmi kormány képviselője, Wen­­drich tábornok, volt orosz hadügyminiszter, De­nisov és Schmidt orosz kormánytanácsosok, Lo­­verdo, a nemzetközi hűtőipari egyesülés főtitkára, Zaborszky, a bécsi kongresszus főbiztosa és mások. Az érkezőket a magyar hűtőipari egyesület nevében Ballai Lajos elnök üdvözölte franczia és német nyelven : — Boldog vagyok, hogy magyar földön üdvö­zölhetem önöket. Valamennyiüket nyílt szívvel köszöntöm, a­mint ez már Magyarországon szokás. (Zajos vive- és hoch-kiált­ások?) s azt kérem, hogy­­ vessenek jóakaratú pillantást a mi intézményeinkre, érezzék magukat olyan jól, mint odahaza s óhajtom, hogy távozzanak körünkből a legjobb benyomá­sokkal. (Lelkes tetszés.) A vendégek ezután, a­kiknek nagyrésze fele­ségét is magával hozta, szállásukra tértek, este kilencz órakor pedig a társaság megjelent a Magyar Hűtőipari Egyesületnek a Lipótvárosi Kaszinóban rendezett fogadóestély­én. Az estélyen az érkezőket Ballai Lajos elnök, a kaszinó alelnöke fogadta, a hölgy bizottság nevében pedig dr. Brauner Alfrédné és Küszler Nóra virágokat nyújtottak át a hölgy­vendégeknek. Megjelent az estélyen a külföldi vendégeken és a magyar Hűtőipari Egyesület tag­jain kívül a földmi­velésügyi kormány képviseleté­ben Kazy József államtitkár, a főváros részéről Melly Béla árvaszéki elnök és Bolkusházy Lajos tanácsos, Payer Tibor és Kósa Zsigmond miniszteri tanácsosok, Németh József és Sterbán János mi­niszteri osztálytanácsosok, Gaál Tibor fiumei kor­mányzó-helyettes, Kailinger József, Thék Endre udvari tanácsos, Szájbély Kálmán államvasúti igazgató, Szilassy Zoltán országgyűlési képviselő, Rubinek Gyula, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgatója, Lázár Pál műegyetemi tanár s még számosan. A vendégek először a kaszinó helyiségeit te­kintették meg. El voltak ragadtatva a pazar be­rendezéstől és hosszasan szemlélték a fényárban úszó termeket. Azután vacsorához ültek, vacsora közben Bachó karmester vezetésével az első hon­védezred zenekara játszott. Az estély résztvevői sokáig maradtak együtt a legjobb hangulatban s a külföldi vendégek jóval éjfél után tértek szál­lásaikra. -- Fővárosi Orfeum, Nagymező­ utcza 17 Kezdete este 8 órakor* — A szabadkai dráma elítéltjei. A törvény­széki épület ma délelőtt olyan volt, mint egy el­hagyott régi várrom. Csend honolt benne, népte­­lenség okozta a nagy csendet. Más évben is sokkal kevesebb ember jár az épületben zsidó nagy ünne­peken és az azt megelőző napon, de a mai nagy csendnek egyéb oka is van. Valamelyes reakc­iója ez a napokon át dúlt és immár megszűnt lázas érdeklődésnek. Valahányszor a törvényszéken egy­­egy nagy ügyet befejeznek, az a sok ember, a­ki napokon és éjjeleken át ellepte a folyosókat, hűt­lenül elhagyja azt a helyet, a­hová egyelőre semmi érdeklődés nem vonzza őt mindaddig, a­míg ismét valamelyik nagy ügy nem kerül terítékre. A hat napig tartott bű­­per három elítéltje a mai éjszakát nyugodtan töltötte czellájában, sőt Jánosi még humorizált is. A­mikor levezették a fogházba, így szólt: — No, ez bizony drága szerelem volt. Vajta sem tombolt olyan nagy mértékben, mint a­hogyan az üldözött ártatlanság szokott. Úgy látszik, hogy elitéltetését várta. Sőt abba­ bele is törődnék már, hogy egy ideig az állam lenn­e a kosztadója. De sokalja a nyolcz esztendőt. Az volt a terve, hogy felmentése esetén, avagy rövidebb ideig tartó büntetése után az orfeumok­ban fogná magát produkálni. A tanuk között ugyanis a volt hódmezővásárhelyi főkapitány, a­ki egyébként terhelő tanú volt, kiállított Voj­táról egy bizonyítványt, a­melyben elismerte, hogy Vojta főleg azért volt közkedveltségű egyén Vásár­helyen, mert kitűnően hegedült. Vojtát ez a kri­tika ilyen barátságtalan részről büszkévé tette és ezért mondotta, hogy ő Budapesten is szeretne mint hegedűművész konczertezni. Igazán önzet­len ambíc­ió, mert hiszen Budapesten a konczertek után a városi szegény­ alap javára befizetendő dí­jakat nem maga a konczertező kezeli. Még csak annyit konstatálunk, hogy az es­küdtek verdiktje nagyban és egészben megnyug­tató hatást keltett. A nagy meghurczoltatás után a bűnhődés mérvét megfelelőnek tartja a közönség. Igaz, hogy az emberek mosolyogtak azon, hogy miképpen lehet valakit az előre meg nem fontolt bűncselekményre felbujtani, de hát az esküdtek nem tartoznak számadással senkinek és őket nem feszélyezi a jogi kritika. A­kinek neve tetszik, tegyen róla. A fődolog, hogy túl vannak rajta és most már a mindennapi foglalkozásuk után néz­hetnek. Mert az igazság kiszolgálásából megélni bizony nem lehet. A vádlottak elítélése kapcsán sok embert gon­dolkodóba ejtett az a kérdés, hogy most már Haverda Mária tovább is pretentálhatja-e anyai örökségét, a­melyre egyébként már évek óta aspirál egy halmaz uzsorás, a­ki a jó reménység­ben ellátta »Mariskát« apró és nagy pénzzel. E magánjogi kérdés tárgyában Gaal Vilmos dr. táblai biró egy nála járt újságírónak a következő véle­ményt mondotta: — A­ki az örökhagyó személye ellen olyan cselekedetet követ el, mely a vérségi kapcsolat alapját sérti, az érdemetlenné válik az örökhagyó után való öröklésre. Állandó felső bírósági jog­­gyakorlat az, hogy a szülő halálát okozó szándékos cselekedet a legsúlyosabb érdemetlenségi ok. Ha tehát Haverda Mária ellen a tegnap kimondott büntető ítélet jogerőre emelkedik, akkor Haverda Mária érdemetlenné vált az anyja hagyatéká­nak öröklésére. Természetesen ezt az érdemetlen­­­séget oly valakinek kell érvényesíteni Haverda Mária ellenében, a­ki Haverda Mária nem létében Haverda Boldizsárné örököse lenne. Az így érvé­nyesített érdemetlenség azzal a jogkövetkezmény­nyel jár, hogy az érdemetlen örökös kiesik az örök­lés sorrendjéből. Ha tehát Haverda Boldizsárné nem hagyott hátra végrendeletet, akkor Haverda Máriának az öröklés sorrendjéből való kiesésével örökölni fog Haverda Máriának Jarmatzky Sán­dorral való házasságából származott kis­fia, vagyis Haverda Boldizsárné unokája. S pedig azért, mert leszármazók törvényes örökösödése esetében h­a gyermek nincs, a mivel egyenlő értékű, ha a gyermek érdemetlen, az unoka lép a gyermek helyébe. Ha Haverda Boldizsárnénak volna érvé­nyes végrendelete, melyben nem leányáról, vagy unokájáról, hanem másokról gondoskodott, akkor is az érdemetlen Haverda Mária kiesvén az öröklés rendjéből, a helyébe lépő gyermeke, örökhagyó unokája köteles részhez való igényét érvényesít­heti, a­mely a jelen esetben a hagyatéki vagyon fele, mert Haverda Mária anyjának egyetlen gyer­meke. A hitelezők természetesen nem kapnak az érdemetlenségi ok érvényesítése esetében sem­mit, mert ők csak arra a reménybeli vagyonra sze­rezhettek biztosítást, a­mely majd Haverda Máriára anyja után örökségképpen száll. Ilyen örökség azonban az érdemetlen Haverda Máriát nem illeti. — Feszty Árpád gyásza. Feszty Árpádot, a kiváló festőművészt súlyos csapás érte : édes­apja, martosi Feszty Szilveszter, komárommegyei föld­­birtokos tegnap Budapesten meghalt. Feszty Szil­veszter nagy kárt ért — kilenczvenkét esztendős korában halt meg — és mindenki által szeretett vezető tagja volt Komárommegye társadalmának. A szabadságharczot, mint nemzetőr küzdötte végig s egész életében tüzes, hajthatatlan meggyőződésű férfi volt. Halálának oka végelgyengülés. Az el­hunytat Feszty Árpádon kivül leánya, özv. Mátray Gizella és többi fiai, Feszty Gyula műépítész, Feszty Lajos ügyvéd, földbirtokos és Feszty Béla volt országgyűlési képviselő, Feszty Lajosné, szül. Burián Ella, Feszty Gyuláné, szül. Weiswasser Lujza, Feszty Árpádné, szül. Jókai Róza, Feszty Béláné szül. Csepy Ilona menyei, valamint nagy­számú, előkelő rokonság gyászolja. A beszentelés után Ógyallára szállítják a holttestet s ott temetik el csütörtök délután három órakor római katolikus szertartás szerint a családi sírboltba. — Száznégy éves ember. Sátoraljaújhelyről írják : Radocziner Simon füzesséri kisbirtokos a minap száznégy éves korában meghalt. Radocziner 1806-ban született és haláláig jó egészségnek ör­vendett. Néhány nap előtt csöndesen elszenderült. Hátramaradottjai közül egyik fia túl van a hetve­nen, unokái negyven-ötven évesek. — A mester-utczai halott. Jelentettük már, hogy a Hungána-körút és Mester­ utcza sarkán egy fiatal­ember holttestét találták, a­melyen külső sérülés nyomai voltak. A rendőrorvos a holttest nyakán zsinegből eredő fojtogatás nyomait vette észre és hátán ütések nyomait találta. Minthogy a fiatal­emberen kabát és mellény nem volt s kék ingben hevert az utczán, az a gyanú merült fel, hogy hátulról hurkot dobtak a nyakába, megfoj­tották és azután elrabolták a ruháját. Még az éjszaka megállapították, hogy a fiatal­ember Manda József munkátlan csavargó, a­ki október 10-én szabadult ki a tolonczházból. A rendőrség egész éjszaka nyomozott és reggelre megállapí­totta, hogy nem történt rablógyilkosság. Jelent­kezett ugyanis Győri III. Lajos 1845-ös számú rendőr, a­ki elmondotta, hogy tegnap este a Hun­­gária­ úton kocsin ülve látta a kék­ inges fiatal­em­bert, a­ki harmadmagával igyekezett Erzsébetfalva felé. A társaság egyik tagját, Lavranov Antalt, Hornyák erzsébetfalvai nagyfuvaros munkafel­vigyázóját ismeri. A rendőrség még az éjszaka ki­nyomozta Lavranov Antalt, a­ki elmondotta, hogy Manda Józseffel, Wagner Lőrincz kocsissal és Mül­ler Ferencz napszámossal tegnap délutántól késő­­ estig mulattak. Lavranov a társaságot meghívta Erzsébetfalvára, hogy ott folytassák a mulatságot, de ekkor már részegek voltak. Útközben Manda, a­ki erőszakos természetű ember, összeveszett Wagnerrel és verekedni kezdtek. Erre Mandát le­dobták a kocsiról és botokkal néhányat ráütöttek. Látták, hogy Manda lebukik, ott hagyták és tovább hajtattak. A rendőrség a nyomozás során meg­állapította, hogy Mandát a halál tényleg vere­kedés közben érte. A három támadót letartóz­tatták. — Sztrájk. Londonból jelentik: A hajógyáro­sok és kazánkovácsok képviselői mai értekezletén megállapodás jött létre, a­mely véget vet a hajógyári általános kizárásnak. — A feministák és az alkoholizmus. A Good­ Templar Rend budapesti ‚»Haladás«-páholya étért a Rend vala­mennyi páholyának, hogy támogassák az absztinenc­ia érdekében a feminista mozgalmat, mert az alkoholizmus megfékezését tőlük várja egyrészt azért, mivel a nők különböző gazdasági és pszichológiai okok miatt nem rabjai az alkoholizmusnak, másrészt azért, mert az al­koholizmus minden átkát ők érzik a legjobban, végül azért, mert külföldön is ők dolgoztak a legbuzgóbban az absztinenc­ia megvalósítása érdekében. A Rend páho­lyai hozzájárultak az­ átirathoz, a­melyet a Haladás­­páholy a napokban juttatott el a Feministák Egyesületé­hez azzal a felhívással, hogy a nőmozgalom híveitől el­várja, miszerint az alkoholizmus leküzdésére a maga érdekében is minden lehetőt elkövessen. 11

Next