Az Ujság, 1910. november/1 (8. évfolyam, 259-271. szám)

1910-11-01 / 259. szám

Kedd, 1910. november 1. ________AZ ÚJSÁG________ viseletében érkezett Bécsbe, hogy a miniszter­­elnöknek a horvát választásokról jelentést tegyen. «_ A polgári perrendtartás. Ma délután a polgári perrendtartás reformja átesett az első erős retorján, a képviselőház igazságügyi bizottsága befejezte a javaslat tárgyalását. Székely Ferencz igazságügyminiszter nevéhez fűződik a régóta tervezett és várt újítás, a­melyről remélhető, hogy hamar törvényerőre emelik. A bizottságnak a perrendtartás dolgában ma volt a tizenötödik ülése. Erdély Sándor elnökölt. A kormány részéről jelen volt Székely Ferencz igazságügyi miniszter Bakonyi Gyula és Tőry Gábor államtitkárokkal. Plusz Sándor előadó elő­terjesztette a függőben hagyott szakaszok új szövegezését s az ezeknek megfelelő egyéb igazí­tásokat. A bizottság egyes pontoknál keletkezett kisebb viták után a módosításokat elfogadta. Nagyobb vitát csak a 222. §. okozott, mely koráb­ban elfogadott új intézkedés gyanánt 600 koronáig terjedhető bírságot szab a félre vagy képviselőjére, ha tudva nyilvánvalólag valótlan tényeket vagy tagadásokat terjeszt a bíró elé. Az új intézkedést a bizottság csaknem egyhangúlag elfogadta. Meg­jegyzendő, hogy a tárgyalások során ismételve érvényesültek a helyes magyarság szempontjai is. A javaslat végső szövege megállapíttatván, Darvas Fülöp meleg szavakban emlékezett meg a javaslat európai hírű alapvetőjének, Plász Sándornak érde­meiről és becses kodifikáló munkásságáról, egy­ben jegyzőkönyvi köszönetet indítványozott. Len­gyel Zoltán, a ma jelen volt egyetlen ellenzéki képviselő, a maga részéről ehhez őszinte elismeré­sével csatlakozott. A bizottság éljenzés közt em telte határozattá az indítványt. Végül Székely Ferencz igazságügyi miniszter köszönte meg a bizottságnak és jelenlevő minisztériumbeli munka­társainak a kitartó közreműködést. A bizottság ezután elhatározta, hogy Plósz Sándor előadó mellé Kenedi Géza és Várady Zsigmond bizottsági tagokat küldi ki pótelőadókul. A módosított javaslatot Plósz Sándor előadó a bizottság jelen­tésével a kép­viselőházna­k előreláthatólag szom­baton tartandó legközelebbi, ülésén fogja előter­jeszteni s igy annak tárgyalása november közepére várható. A megyei tisztviselők státusrendezése. A Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületének igazgató­tanácsa szombaton délután Fazekas Ágos­ton elnöklésével ülést tartott. A tárgysorozaton szerepelt a státusrendezés kérdése is, azzal, hogy a jövő évi költségvetésben nincs gondoskodás a státusrendezés fedezetéről, holott a miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy az »Andrássy Gyula gróf belügyminiszter által már elkészített javaslatot rövidesen törvényerőre fogja emeltetni«. Horváth József dr., az egyesület igazgatója azt hangoztatta, hogy az egyesületnek most már kötelessége a leg­erélyesebb agitácziót kifejteni. Az igazgat­ó­tanács erre elhatározta, hogy november közepére az egyesület nagy választ­mányát fogja összehívni, szerzett s azután a pénzével vakmerő és sze­rencsés színházi vállalkozásokba kezdett, a kontinensen ő az első, a­ki szerzőkkel, szín­házakkal és színészekkel olyan nagystílű ma­­nipulácziókat vitt véghez, a­minőkhöz csak a legnagyobb amerikai vállalkozók hadműve­letei hasonlíthatók. Ő »csinálta meg« Lehárt, Fall-t, ő tört be Párisba a Vig özvegygyel, ő rabolta ki Londont az osztrák operettel, az ujjai elnyúlnak Argentínáig, tantiémeket szed a sivatag lakóitól, ha egy színdarab szá­mára egy színház kell neki, h­át azt egyszerűen mindenestől megveszi,­­ megbukik egy ope­rettje ? Nevet rajta s adatja százszor, a­míg muszáj belódulni hozzá a publikumnak, a szín­házi üzletnél a legnagyobb tapasztalata van s azonfelül szinte csalhatatlan szimatja — és most tévedett. Tévedett, a­mikor azt hitte, hogy »A balga szűz« Berlinben és Németországban nagy sikert fog aratni, óriási spekulácziót épített rá, s nagyon sok pénzt fizetett érte Bataille­­nak, s íme, a darab Berlinben kegyetlenül megbukott. Sokkal jobban, mint a premiere után éreztük, annyira reménytelenül, hogy a színház, mely rá építette a szezonját s egy évig egyfolytában akarta játszani, rohanva készíti elő az uj darabot s a Terichte Judigfrau néhány előadás után lekerül a repertoire-ról. .. S a többi nyolcz nagy német városból is, a­hol a berlini premierrel egy napon volt a­ bemutató, csupa kedvezőtlen havettéri tudósítás érkezik, s a nagyobb helyeken: Frankfurtban, Hamburgban félsiker, a bukás. Nekünk a bukás után kényelmes és köny­­nyű dolog magyarázatokkal szolgálni. Persze, ez a színdarab Berlinben nem is arathatott sikert. A franczia és a német színműirodalom között pont egy világ fekszik. Az Ibsenen és Hauptmanon nevelkedett közönség mindig se­kélyesnek fogja érezni a francziák filozófiáját s gyermekesnek a módot, a­hogy a problémái­kat elintézik. A kritika meg egyenesen irtózik az olyan abszolúte kész színdaraboktól, mint a Bataille-é. Itt minden világos, sima és ki­mondott,­­ sehol egy hézag, a­mi mögött fekszik valami (hogy oda lehetne bújni és kikutatni, mi az), semmi homályosság (a­mit kitűnően lehetne megvilágosítani és pedig több oldalról). Semmi, a­mit magyarázni és fejte­getni lehetne, a­mit keressenek ők, a született megmagyarázók, az ilyen dolognál ? A franczia a színházban szórakozik, a német értékel, — és igaza van, ha »A balga szüz«-et az értékelés­nél gyengének találja. Azután a probléma, — hogy a herczegkisasszony szüzessége áldo­zatul esett — hát aztán ? Ez Berlinben nem probléma többé. S azután német színpadon nem is tudják játszani az ilyenfajta darabot, — ők majd mindent tudnak — de elegánsnak és előkelőnek lenni, — ha mindjárt színpadon is — ez részükre túl nehéz feladat. S azután Bertens, ez a rettenetes színésznő, a­kit a német kritika mindig az egekig emel, — nem, utólag világos, hogy itt nem lehetett siker. De hogy lehet az, hogy Slivinszky ezt előre nem tudta ? Egy ilyen nagy tétet el­veszteni ! Az ember a maga bőrén is sokszor tapasztalta, hogy milyen csupa bizonytalan­ság a színházi siker, — egy nagyszerű szerencse­­játék az egész — de mikor egy ilyen tapasztalt, öreg, mindent tudó üzletembert lát, a­kit még az ívás gőze sem szédített meg s még­sem volt képes a tényekkel számolni, akkor kez­dünk hitelt adni azoknak a homályos fejte­getéseknek, a­melyek a színjátszás misztikus és vallásos eredetéről beszélnek. A színdara­bok sorsa még ma is csak félig van a földi emberek kezében ... =*] Az unitáriusok és a Borromeus-encziklika. Kolozsvárról jelentik : A magyarországi unitárius egyház főtanácsa Kolozsvárott vasárnap kezdte meg évi rendes főtanácsi ülését Perencz József püspök és Petrichevich-Horváth Kálmán báró fő­­gondnok elnöklésével. A gyűlést megnyitó elnöki beszédben Ferencz József püspök büszkén muta­tott rá azokra a fényes ünnepségekre, melyek keretében folyó évi augusztus havában nemcsak a hazai, hanem az angol és amerikai unitáriusok is megünnepelték Dávid Ferencznek, az egyház alapí­tójának négyszázadik évfordulóját. A püspök ezután foglalkozott a Borromeus-encziklikával, mely az egész protestáns világ méltó felháborodását idézte elő és élesen elítélte és visszautasította ; a Ne temere után a Borromeus-encziklikát felháborító­nak mondotta és a római kúriát, melynek nagy része volt, hogy a pápa az encziklikát kibocsátotta, a legnagyobb rosszhiszeműséggel vádolta. Mind­a mellett, ismerve a római katolikus papság hazafi­­ságát és az egyház vezető férfiait, kik a felekezetek közti békét óhajtják, azt tanácsolja az egyházi főtanácsnak, ho­gy sajnálatát és megbotránkozá­sát fejezze ki a szóban lévő encziklika felett és abban a reformátorokra és a történelem meg­hamisítására szótt vádakat a leghatározottabban utasítsa vissza. A midőn a békeszeretetnek ezzel is jelét adja, kívánja, hogy résen legyenek az egy­házat és a vallást­ érintő minden támadással szem­ben. Ezután a Nagy Lajos püspökhelyettes el­halálozásával megüresedett főjegyző-püspökhelyet­­tesi állásra Boros György dr. teológiai dékánt vá­lasztották meg.­­* A választójog. Hódmezővásárhelyen a választó­jog ligája vasárnap délután népgyűlést rendezett, a­me­lyen elhatározták a liga fiókjának megalakulását. Rend­zavarás nem történt. Megvan a megoldás. (Khuen-Héderváry gróf, Bienerth báró, Lukács a királyné. A miniszterelnökök és pénzügyminisz­terek.) Egyik kormány se mondott le. A meg­oldás megvan, a magyar kormány álláspont­jának számbavehető győzelmi kilátásával. A két kormány tovább tárgyal. Röviden mondva — bécsi híradások szerint — ez a tegnapi és mai nap válság­eseménye. (Mert válság, az van, ha újból egyezkednek is. Csakhogy már most alighanem az osztrák kormány körül van.) Khuen-Héderváry gróf vasárnap reggel Bécsben, megérkezése után, Bienerth báróval egy óra hosszáig tárgyalt a készfizetésről. Dél­előtt tíz órakor Schönbrunnban a király ki­hallgatáson fogadta Khuen grófot, a­ki jelen­tést tett a készfizetés kérdésének állásáról és ezzel kapcsolatban a várható politikai hely­zetről is. A kormány köréből jövő hírek szerint az ötnegyedórás audienczia egyszerű infor­matív jellegű volt. Más hírek úgy szólnak, hogy a miniszterelnnök a magyar kormány lemondását is jelezte arra az esetre, ha a kérdés a magyar kormány szempontjainak megfelelő megoldást nem nyerhetne. Hogy a király mit felelt, erre nézve talán ab­ból a körülményből következtethetni leg­alaposabban, hogy, egyrészt, ez után nem sokára — délben egy órakor — Bienerth báró osztrák miniszterelnök is megjelent a király­nál, másrészt hogy Khuen-Héderváry gróf az ötnegyedórás kihallgatás után azonnal tele­fonált Budapestre Lukács László pénzügy­miniszternek, hogy jöjjön Bécsbe. Khuen-Héderváry gróf még a külügy­minisztériumba ment, értekezett Aehrenthal gróffal, azután az egész délutánt lakásán töl­tötte Hazai Samu honvédelmi miniszter tár­saságában. Lukács László vasárnap este tizedfél órakor Bécsbe érkezett, fölkereste Khuen- Héderváry grófot, késő éjjelig tanácskoztak s ma délelőtt is folytatták. Lukács László ma reggel értesítést ka­pott, hogy a király délután két órakor ki­hallgatáson fogadja. A királynak ma délután alkalma volt a tárgyalás mostani állásáról és­ a jövendő eshetőségekről Lukács Lászlótól is tájékozást szereznie. Az audienczia­ tovább tar­tott háromnegyed óránál. Lukács Lászlót az audienczia után Bilinski pénzügyminiszter várta. Már­­ voltaképpen külső jelenségek utat nyitottak annak a föltevésnek, hogy az a fe­szültség, a­mely a szakreferensek múlt heti tanácskozásának eredménytelensége és a ma­gyar kormány pénteki határozata folytán ke­letkezett, lényegesen csökkent. A magyar kormány egyik beavatottja így vázolta a helyzetet: " Most az osztrák kormány is rendbe akarja hozni ezt a kérdést, de azzal a föntartással, hogy a végleges elintézést későbbi időpontra halasztja. A magyar kormány ez ellen a legnagyobb határo­zottsággal tiltakozik és azt mondja, hogy ideigle­nes elintézést semmi szín alatt sem fogadhat el, hanem azt akarja, hogy a készfizetést minden irány­ban határozottan és állandóan intézzék el. Korona­­tanácskozásról ez idő szerint nincs szó. Az bizonyos, hogy a magyar kormány a kérdést nem csak a 3 . Alföldi szocziáldemokrata párt. Szegeden vasár­nap akkoit meg 500 küldöttel az alföldi kerületi szocziál­­demokrata­ párt. A népgyűlésen Achim András képviselő, Vadász Armand dr., Szabó Béla dr., Hollós József dr.,­ Buckinger Manó és Csizmadia Sándor beszéltek. A párt székhelyét Békéscsabáról Szegedre helyezik át. Titkárrá Jócsák Kálmánt választották meg. A párt azt is elhatá­rozta, hogy fogyasztási és termelő szövetkezeteket alakít. Rajki Sándor orosházi földműves indítványára kimon­dotta a gyűlés, hogy 1914-ben Dózsa György halálának négyszázados évfordulóján Dózsának szobrot állít­va erre a czélra országos gyűjtést indít.

Next