Az Ujság, 1911. február/1 (9. évfolyam, 27-39. szám)
1911-02-01 / 27. szám
Szerda, 1911. február 1. AZ ÚJSÁG -----------------------------------------------— (valuta, paritás, deviza) mazsoláját, de a prófunt azért mégis csak élvezhetetlen prófunt maradt. Miután Jaczkó néhány óra múlva belefáradt abba, hogy lehetőleg semmit se mondjon, Schuller Rezső szász képviselő kardoskodott a bankközösség érdekében tiszteletre méltóan rozsdás fegyverekkel. Közben Justh Gyula elkészült beszédének memorizálásával és belefogott beszédébe. Justh Gyulának sokfajta kvalitását készségesen el lehet ismerni, de leghívebb hívei sem állíthatják róla jólélekkel, hogy jó szónok. Igaz, hogy politikai vezér lehet valaki anélkül is, hogy Demosthenes dicsőségét el kellene homályosítania, de az is bizonyos, hogy a parlament üléstermében való szereplésre nem éppen az a legjobb képesítő, hogy az embernek minduntalan életveszélyesen megbotlik a nyelve, s hogy az egyes mondatok között olykor még véletlenségből sem akad összefüggés. Justh Gyula azzal kezdte, hogy szakszerűen nem akar a bankkérdéssel foglalkozni. Ezzel nem is gyanúsította senki. Aztán áttért a kérdés politikai oldalára, ami azt jelentette, hogy szenvedélyesen támadta a munkapártot azért, mert belement a kormányalakításba. Mennél hevesebb lett és mennél több útszéli kifejezéssel tarkította beszédét, annál jobban helyeselt a pártja — Kossuthék olykor hallgattak — és annál gyakrabban hangzott fel a jobboldalon a méltatlankodás zúgása. Huszár Károly néppárti képviselő azt a vidám kísérletet tette, hogy Justhot beugrassa abba, hogy Lukács Lászlóról leleplezésekkel álljon elő. Justh azonban erre nem mutatott hajlandóságot, sőt kissé ridegen intette le a bajkeverő néppárti képviselőt. Később belefáradt a szabad előadásba és hébe-korba áttért a kéziratból és a följegyzésekből való olvasásra. A munkapárti ifjúság igen szigorú kedvében volt és rossz néven vette az öreg úrtól, hogy olykor mankóra szorul. Türelmetlenül rászóltak, hogyne olvasson. Ebből az intelemből zenebona támadt. Munkapártiak és baloldaliak haragosan enyelegtek egymással. Beck Lajos Justh-párti hazafias kötelességének érezte, hogy a jobboldalra czélozva a parlamenti tisztességet emlegesse, mire Hencz Károlytól díjmentesen megkapta a tintatartólovag díszes czímét. Beszéde végén suta polémiába bocsátkozott Tisza István gróffal. Főképpen Tisza gróf legutóbbi aradi beszédével foglalkozott. A lényeget rosszul látta meg fanatizmustól elhomályosult szeme, a részleteket sok helyütt félreértette. Oly polémiát, amelyben az érvek erősségét a hangnak rekedt rikácsolása, az elmeélt pedig az izgatott ide-odaforgolódás pótolja, az olyan polémiát messze elkerüli a siker. Miután a szónok teljesen kifogyott a hangjából is, mondanivalójából is, határozati javaslattal fejezte be beszédét, annak kimondását kérve, hogy a Ház a kormány iránt nem viseltetik bizalommal. Justh párthívei tapsoltak és éljeneztek, de Kossuthék közül csak igen kevesen voltak hajlandók arra, hogy a maguk részéről is fokozzák az örömriadalmat. Az ülés hátralévő része már nem sokat adott. Justh János az elnök felszólítására tisztázta, hogy édesapja beszéde közben mit kiáltott a gúnyosan nevető Madarassy-Beck Gyula báró felé. Tisza István gróf jelezte, hogy talán már a szerdai ülésen válaszol Justh beszédére. Majd Madarassy-Beck Gyula báró tatákozott Justh Gyula ama vádja ellen, mely hazafiatlanságot olvasott az ő fejére. Justh Gyula békülékeny kedvében volt és mindjárt kijelentette, hogy képviselőtársát nem akarta megbántani. Ezzel a sablonos udvariaskodással véget ért az ülés. Részletes tudósításunk itt következik i_ *' (Jelentések.) Návay Lajos elnök : Bemutatja Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök átiratát, mely szerint az ez év első négy hónapjára megszavazott indemnitásról szóló törvényt a király szentesítette. Lévay Lajos báró: A pénzügyi bizottság jelentését terjeszti elő a statisztikai hivatal munkatervéről. Jankovich Béla : Ugyanerről a közgazdaság bizottság jelentését adja be. Pál Alfréd: Megköveti a Házat a január tizennyolczadiki ülésen használt és a Ház tekintélyét sértő inparlamentáris »kifejezéseiért, mert azóta beteg volt. (Helyeslés.) (A bankvita.) Jaczkó Pál: Gazdasági szempontból az önálló bank nemcsak felállítható, hanem egyenesen felállítandó. A bankbizottság előtt kiváló közgazdasági tekintélyek az önálló bank mellett nyilatkoztak. A közös bank teljesen magára hagyja Magyarországot és semmit se tesz a tekintetben, hogy Budapest devizapiaci legyen. Itt is Bécs féltékenysége érvényesül. Az önálló bank felállítása nem fog kamatlábemeléssel járni és Ausztria nem törekednék az ország megrontására, mert ezzel saját érdeke ellen vétene. Návay Lajos elnök : Az ülést öt perczre felfüggeszti. Jaczkó Pál (a szünet után): Madarassy- Eeck Gyula báró szerint a bizonyítási teher a függetlenségi pártot illeti. A munkapárt részéről nem is hoztak fel érveket az önálló jegybank ellen, csak aggályokat. A függetlenségi oldalról azonban bebizonyították, hogy a bankszabadalom meghosszabbítása az ország érdekeivel ellenkezik. Az önálló bank nemcsak kívánsága, de követelése a függetlenségi pártnak. Az átmeneti nehézségek 1917-ben is fenn fognak állani. Sőt talán szaporodnak is. Éppen ezért aki most nem akarja az önálló bankot, az ennek sokkal kevésbbé lesz hite 1917-ben. Nem fogadja el a javaslatot, hanem határozati javaslatot terjeszt be az iránt, hogy a bankszabadalom esetén az érezfedezetbe beszámítandó külföldi váltók mennyiségét határozzák meg. Schmner Rezső : Magyarország sokkal erősebben van kifejlődve politikai, mint gazdasági téren. Sőt gazdasági téren nagyon is hátra van. A rendes gazdasági körülmények közt fennálló minden gazdasági törvény halomra dől, amikor azt látjuk, hogy a földért kétszeres, háromszoros árt is megfizetnek. Ha megnehezítjük a kisiparosok helyzetét azáltal, hogy drágább kölcsönnel kényszerítjük őket dolgozni , akkor az ipar legnagyobb részét sújtjuk. A függetlenségi politikának árnyoldala az, hogy a reális értékek iránt nincs kellő érzéke. (Egy hang a baloldalon: Most is az önállt bankot akarjuk!) Az ilyen ideális politika csak úgy helyénvaló, ha gazdasági téren meg is lehet valósítani. Az önálló bank felállításának nehéz következményei lennének, s azt az erőkülönbséget amely Magyarország és a többi országok között fennáll, csak évtizedek munkájával egyensúlyozhatjuk. Ausztria magát mindig összbirodalmi génszép asszony. De ezt a tegnapi kényelmesen óvatos mamák dehogy mondták volna meg leányaiknak. A mai asszonyokat még nem tanította meg a mamájuk arra, hogyan kell férfit hódítani, nem mondotta nekik senki: úgy leszel boldog és úgy fogod a párod boldogítani, ha minél igézőbb tudsz lenni, úgy szerzel magadnak olyan férjet, amilyent csak akarsz és meg is tarthatod magadnak a hűségét, mert, leányom, a férfiak, ha maguk közt vannak, képesek elhitetni egymással, hogy azok a legnagyobb dolgok, amiket ők ott egymás rovására csinálnak, de ha megjelenik közöttük az asszonyi bűbáj, mindent elfelednek s a legnagyobbak is elvágódnak. A mai leánynak sem a mamája mondja ezt meg, s a mamák még holnap is kényelmesek lesznek. Hanem ő maga meglátja. Az élet egyre nyitottabb lesz s ma már egy eladó leány sok mindent meglát. Meglátja, hogy egy sikkes nő után, akinek ingerkedve libben bokán felül a szoknyája, megfordul az egész utcza férfinépe. Olvassa a különböző botránypörökből, hogy tizedrangu nők egész sereg férfit tartanak a legesztelenebb bódultságban, csak mert akarnak tetszeni. A nőnek csak akarni kell hódítani és biztos sikerrel hódít. Valóban szép nő mellől, aki azonban beérte szépségének passzív jelenlétével, igen sokszor hódította már el a férjet egy nem éppen szép, de tetszeni vágyó telivér asszony. Ezt látja a mai leány és megjegyzi magának a tételt : tetszeni igyekezzél, hódítani iparkodj ! De, kérem, ez még nem is minden. A mai asszonyokat még félteni kellett leánykorukban a legényektől, őket még jégcsap mivoltukban is hévvel ostromolták az urfiak, — őket rejtegette a mamájuk és mégis gyorsan férjhez mentek. Tizennyolcz éves kor volt a férjhezmenés átlagos kora. Ma a leány huszonkét éves korában is leány. Ma nem ostromolják. Drága a fészekrakás. Házasságképessé a férfi csak túl a harminczon lesz. A nyomorral bélelt szerelemből pedig a szerelem az, ami elszáll, s a nyomor az, ami megmarad. Szerelemképessé meg a férfi mégis már alig túl a húsz éven lesz. Tíz évig nem lehet tövises szívvel járkálni az aszfalton. De nem is kell. Mert az idők drágasága nemcsak a konfliktust hozza meg a nővel, hanem a kibontakozást is a nőkkel. Hajh, a drágaság kegyetlen őszinte rostája a nőnek. Az alja feltétlenül keresztülhull rajta. De csak a tisztességben alja ; a szépség maga már nem akad fönn a rostán. Hihetetlen méretekben gyarapodik a félvilági nők osztálya és sok köztük a szépség, hiszen rekrutálódásuk egyetlen feltétele a külső szépség. Jaj bizony, a szerelmi termelésnek megvan ez a kisiklása. S nemcsak a leányok szenvednek miatta, hanem az asszonyok is. Minden nő, aki nem látja be, hogy a szerelem nem maradhat most, hanem borrá kell válnia. A férfinak bor kell. Az ósdi ijedős nevelés pedig a nőben mesterségesen elzárja a mustot. Nincsen benne alkohol. Ez ma még a tisztességes asszony szerelme. A tisztességtelené meg merő alkohol, nem mustból lett, mesterséges ital. De hevít, sőt részegít. S bár a férfit fut szerelmi alkoholistává teszi, ne bántsátok érte, segítsetek a szerencsétlenen : a bor mámora hiányzik neki, nem az alkoholé, egy pohár gyöngy borért odaadná minden részegségét, amely ebben a kényszerű zülföldségében aljasitja. De bor nincsen ! Csak must, vagy alkohol. De im, előáll a mai leány, — bort akar mérni. Brávó ! Rájött arra, hogy egyedül a szerelmi termelés az igazi hivatása s hogy szerelmet termelni csak bort érdemes. Tisztességes, szemérmetes, *— de érzékien hóditó akar lenni. Egygyé akar lenni, de azt az egyet ő is akarja : nemcsak a felesége akar lenni az urának, hanem a szeretője is. Diadalmas, nyílt szemmel nézi a világot; bár mindent lát, nem riad vissza, — hisz ő lesz a győztes, mert a külső értékeken kívül megvan benne a tisztesség belső szépsége is, ami mellőzhetetlenül becsessé teszi. De a külső feltűnést már nem veti meg. Hatásosan öltözködik. A toalettje fontos neki. Ha istenek és istennők járnának köztünk, azok is divatos kosztümökben és jószabású öltözetekben flörtölnének egymással. Hogy a toalett drága ? Nohát, az a legnagyobb csalása a férfinak, amikor a felesége toalettjét sokalja. Hát a parádés demimonde miből öltözködik ? A fukar urak — bőkezűségéből! Abból az összegből, amelyet a férfi sajnál a feleségétől, — toalettet kap a szerető és mialatt otthon az asszonyé a megható sajnálkozás a nagygondű férj fölött, a hódító kellék már gondtalan órákat szerez a ravasznak. A toalett már sok utat tett tönkre, de nem a feleségé, hanem a szeretőé , mert ennek szívtelen, kapzsi a fényűzése, holott a feleségnek még a fényűzésében is szív lakozik. Nem kell sajnálni a férfit a toalett miatt! Nincsen pénze ? Szerezzen. Csak érdemes ? S ebben az országban csak nincsen már kifacsarva minden munka ! Vagy nincsen idő rá ? Sehol annyi kaszinó és kávéház, mint itten, sehol annyi lebzselés és tétlenkedés. Nem, a toalett miatt nem fog megbukni a mai leány ügye. A szép toalettet nem is anynyira a nő, mint inkább a férfi imádja, s elő is tudja teremteni annak a nőnek, akit borral itatja. "