Az Ujság, 1911. február/2 (9. évfolyam, 40-50. szám)
1911-02-21 / 44. szám
10 I T—n—rrT' ttT — Nincs hely a haldoklók számára. Nem először beszélünk a kórház-mizériákról. Szóba hozzuk, ahányszor csak alkalom adódik rája. Sőt alkalom nélkül is, mert ez a nyomorúság ennek a városnak a legnagyobb nyomorúsága. Tele vagyunk kórházakkal és nincs egyetlenegy kórházunk. Most pláne már ott tartunk, hogy a haldoklókat nem tudjuk elhelyezni. Tegnap is a szó szoros értelmében a halálig hurczoltak a mentők egy beteget, egyet pedig kénytelenek voltak otthagyni a szükségbarakkban, ahol meg is halt, mert egy kórházban sincs hely a betegek számára. Tegnap délután az Izabella-utcza sarkán hirtelen rosszul lett és összeesett Laczkovits Róza hatvan éves asszony. A mentőket hívták hozzá s ezek végigjárták vele a főváros minden kórházát, de a beteget sehol sem vették fel és pedig azzal a megokolással, hogy a kórházban nincs hely. A mentők végül bevitték az öregasszonyt a főkapitányságra s miután a rendőrorvos megállapította, hogy nagyon súlyos beteg, a tolonczkórházban helyezték el, ahol ma reggel meghalt a szerencsétlen. Kevéssel utóbb a Váczi-út 15. számú szükséglakásba hívták ki a mentőket, ahol Szikhár Ignácz napszámos lett rosszul. A mentők ezt a beteget sem tudták elhelyezni a kórházakban, otthon hagyták tehát a lakásban, ahol reggelre meghalt. Holttestét a halál okának megállapítás végett törvényszéki orvostani intézetbe szállították. Nem teszünk hozzá egy szót sem a száraz rendőri jelentéshez, csak így mondjuk el a maga rideg, felháborító voltában és kérdezzük, hogy mi lesz ennek az állapotnak a vége. És hogy tartható-e még ez az állapot ? Most! Amikor az egész világot a pestis réme fenyegeti! — Leitner Henrik meghalt. Budapest éjjeli életének egyik közismert tipikus alakja halt meg tegnap. Az elhunyt, Leitner Henrik, a Folies Caprice egykori megalapítója. Leitner fiatal éveiben gyémántkereskedő volt és mint ilyen beutazta nemcsak Európát, de Amerikát is. Mester volt a billiárdozás terén és egy alkalommal tízezer koronát nyert Londonban egy passzionátus angol milliomostól. A nyolczvanas évek elején visszajött Budapestre és itt megalapította a Folies Capricet, amelynek első helyisége, a mai központi városháza Gerlóczy utczai részén volt. A Folies Capriceból Leitner milliomos lehetett volna, de a kártya és a turf tönkretette. Tavaly megvált Leitner a Folies Caprice-tól. Kifizette adósságait és a megmaradt 60.000 koronával új spekuláczióba fogott. Egy zürichi pénzintézettel szerződést kötött Budapesten felállítandó bukméker-irodára, amelynek ő lett volna a vezetője. De ez a terve nem sikerült. A 60.000 koronát is elnyelte fényűző életmódja, a kártya és a turf. Az utóbbi időben már nélkülözések közt élt. Damjanichutcza 1. szám alatt halt meg, temetése holnap délután három órakor lesz. — Köztársasági mozgalom Bulgáriában. A szófiai Balkanska Tribuna jelenti, hogy Tirnovo koronázó városban nagy szocziáldemokrata gyűlést tartottak, amelyen demokratikus köztársaság szervezése mellett foglaltak állást. Hasonló tüntetés folyt le Bulgária több más városában is. — A san remói sakkverseny San Remóból táviratozza tudósítónk. A sakkverseny tizedik, utolsóelőtti fordulóján Gunsberg nyert Pinkerton ellen, Rossell legyőzte Rétit, Schewe nyert Biase ellen. Forgács és Lowtzky között a játék remis lett, míg a Przepiorka—Kostics parti, utóbbinak jobb állásban, félben maradt. Fahrni szabad volt. A verseny állása: Fahrni, Lowtzky 7, Forgács 6, Przepiorka 4% (1), Gunsberg 4% (1), Rosseli 4%, Kostics 4 (2), Réti 3%, Biase 1, Pinkerton 0. — Az eleven fáklya. Keszthelyről jelentik : Sármelléken Major Vendel földbirtokos házánál nagy szerencsétlenség történt. Tizennégy éves nevelt leánya, Anna, reggel hat órakor szobafűtéssel volt elfoglalva. Egy kipattant szikrától szoknyája tüzet fogott és mire segítség jött, teljesen lángokban állott. A leány teljesen összeégett. Beszállították a keszthelyi kórházba, hol rettenetes szenvedések között meghalt. — A békemozgalom Magyarországon. Nagy és előkelő közönség jelenlétében tartotta meg vasárnap délután felolvasó-gyűlését a Magyar Béke Egyesület. A felolvasó-ülést Giesswein Sándor dr. pápai prelátus, országgyűlési képviselő, elnök nyitotta meg. Utána Cooper Oakley angol nyelven ismertette a külföldi békemozgalmat. Beregi Oszkár, a Nemzeti Színház tagja költeményeket mondott el. Kemény Ferencz dr. a béke eszméjéről tartott igen érdekes előadást. — Kitüntetett hirlaptisztviselők. A hivatalos lap vasárnapi száma közli, hogy a király Lublin Ernő lapkiadó hivatali hivatalnoknak a koronás arany érdemkeresztet és Hülle Oszvald szedő és korrektornak az arany érdemkeresztet adományozta, negyvenkét éves becsületes, buzgó munkát jutalmazott a királyi kegy. A kitüntetteket vasárnap délelőtt a Pester Lloyd-palota dísztermében ünnepelték a szerkesztőség és kiadóhivatal tagjai. A kitüntetéseket Singer Zsigmond főszerkesztő nyújtotta át lendületes meleg hangú szép beszéd kíséretében. Az Újságkiadók Otthona szerdán, e hó 22-ikén, este saját helyiségében társas vacsorát rendez Löblin Ernőnek, a Pester Lloyd kiadóhivatali tisztviselőjének tiszteletére. — A pestis. Pitervárról írják, hogy hír szerint Lacahallangban pestisjárvány tört ki. Irkuczkból sürgönyzik, hogy ma kezdődött meg a pestis behurczolása ellen teendő intézkedések ügyében összehívott tanácskozás, melyen Malinovszky egészségügyi főfelügyelő elnököl. A tanácskozáson a keletszibériai, Amur- és khetkinai vasúttársaságok képviselői is résztvettek. Tokióból sürgönyzik, hogy a leghíresebb japán bakteriológussal, a pestisbaczillus fölfedezőjével beszélt egy újságíró, aki előtt a hírneves tudós részletes fölvilágosítást adott a pestis keletkezéséről, egyes fázisairól és arról a módról, amelylyel lehetséges legyőzni e rettenetes betegséget. Az interviú egy kis szalonban történt, amaz intézet kis szalonjában, amelyet a japán kormány építtetett 1892-ben a tudósnak, hogy tanulmányait és kísérletezéseit megkönnyítse. Kitasato most ötvenöt éves, Berlinben Koch tanítványa volt. Kitasato igen ragaszkodik tanárához és erre mutat az is, hogy az intézet minden szobájában ott függ Koch Róbert képe. Kitasato 1894-ben vált világhírűvé, amikor hónapokon keresztül tartott kísérletezések után Hongkongban fölfedezte a pestis mikrobáit. E fölfedezés következménye a pestis szérumának elkészítése, amelyet már 1894-ben jó eredménynyel használtak. 1909-ben Kitasato tanárt rendkívüli sikereiért Vilmos császár a vörös sas-renddel tüntette ki. Arra a kérdésre, vájjon a bubopestis baczillusai különböznek-e a tüdőpestis baczillusaitól, a tudós határozott hangon tagadólag válaszolt : »úgy Toyota dr., aki most tért vissza Karbinból, mint én, minden kétséget kizáró módon állapítottuk meg, hogy a kétfajta pestis baczillusai teljesen azonosak«. Egy további kérdésre kijelentette Kitasato, hogy a mostani tüdőpestis nagyarányú terjedése semmi kapcsolatban nincs a patkányokkal. A mandzsuriai pestis terjedéséről ezt a magyarázatot adta : — Egy torbagan szőrének érintésével egy vadász megkapta a pestist. A baczillusok a szájon keresztül jutottak a gégébe és innen a tüdőbe. Ez a vadász azután Karbinba ment és a kínai negyedben egy túlzsúfolt szállóban lakott. Rajta észlelték első ízben a pestis tüneteit, akkorra persze kilélegzésével igen megfertőzte a levegőt. A baromi mód összezsúfoltan élő emberek között természetesen roppant gyorsan terjedt a pestis. Hiszen elég a pestissel való megfertőzésre, ha belehelnek az ember arczába. Ilyen módon könnyű megérteni, mint terjedhetett oly veszedelmes gyorsasággal a pestis. Annak oka, hogy miért kizárt az, hogy a patkánynak szerepe lett volna a pestisjárvány terjesztésében, igen egyszerű : a pestisbeteg patkány a kórt tudvalévően a bolhák útján terjeszti. A bolha csípésével oltja az emberekbe a pestist. Ilyen körülmények között terjedhet a kiütéses pestis, de az teljesen kizárt, hogy a bolhacsípések révén a tüdő inficziálódjék. Ezután megdöbbentően pesszimisztikus mód nyilatkozott a pestis tovaterjedéséről. Ezeket mondotta : — Abban a véleményben vagyok, hogy a pestis hihetetlen gyorsasággal terjed keletkezése környékén és irtózatosak lesznek a pusztításai. A világon ma nincsen egyetlen olyan hely, amely annyira alkalmas lenne a pestis terjesztésére, mint Kina. A tizenharmadik és a tizennegyedik században a pestis miatt Európa lakosságának negyedrésze pusztult el és Kina egészségügyi viszonyai ma semmivel sem fejlettebbek, mint a minő az akkori Európáé volt. Tehát mi igazolja, hogy Kinát a pestis most nem fogja éppen annyira megtizedelni, mint megtizedelte hatszáz év előtt Európát? Kitasato kijelentette, hogy a pestistől Japán mentes marad. »Azt ugyan nem garantálhatjuk, hogy hajókon nem hurczolják be hozzánk a pestist, de higiéniai berendezkedésünk annyira tökéletes, hogy én magamra vállalom a felelősséget, hogy a tüdőpestist egy hónap alatt kiűzöm Japánból.« — Körözött forradalmárok. Kaliforniában a los angelesi grófság vizsgálóbírája körözvényben értesítette a budapesti főkapitányságot, hogy onnan megszökött három forradalmár, akik a Times épületét szétrombolták. A kézrekerítőjük 25.000 dollár jutalmat kap. A körözött emberek : Schmidt M. A. (Pearl F. A.) németamerikai, a körözvény szerint súly 190 font, harmincöt éves, egyik szeme szürke, a másik szeme hiányzik s helyében üvegszem van. Schmidt kicsike atléta termetű, beszéd közben ajkait görcsösen összenyomja, a ház körül szorgalmas, büszkén dicsekszik azzal, hogy főzni tud. Mindenhez ért, a nőknek nagy barátja, beszéd közben ezeket a szavakat használja : Wiegelh és Lanzmann. 2. Caplan Dávid (Moris Willian, Cap Willian). Orosz zsidó, arczszíne sárgás, a mexikói fajhoz hasonlít. Súlya 180 font, 39—42 éves. 3. Britse J. B. volt tejkereskedő, házaló, nyomdász, újságíró. Amerikai, SÜSS éves, a fülei elállók, szemei zöldes szürkék, tüdő vészes benyomását kelti, idegesen czigarettázik, a nőket nagyon szereti és állandóan tündéreknek nevezi őket. A rendőrség megtette a szükséges intézkedéseket. — Nagy tűzvész Szegeden. Vasárnap éjszaka óriási tűzvész pusztított Szegeden. Körülbelül éjfél tájban kigyuladt az államvasutak rókusi kocsijavító műhelye. A tűzoltók, akik éppen a pályaudvaron oltottak egy kisebb tüzet, gyorsan elvágtattak a rókusi gépműhelyekhez, ahol a tűz már javában pusztított. Alig félóra alatt majdnem az egész város lakossága ott tolongott a lángtenger körül. A kiváncsiakat a negyvenhatodik gyalogezred kirendeltsége szorította vissza a veszedelmes helyről. De így is csak nagy nehezen tudták a rendet föntartani. A kivonult rendőrök és katonák sorfalát is többször áttörte az óriás néptömeg. A tűz olyan gyorsan terjedt, hogy alig egy negyedóra múlva a kocsijavító csarnok mellékhelyiségeire, a mérnöki irodára, a kárpitos-, fényező- és a bádogos-műhelyre is átcsapott. A mellékhelyiségeket csak egy vékony fal választotta el a csarnoktól. A nagy hőségtől ez a fal megrepedt s a réseken keresztül szabad utat talált a tűz. A kocsijavitó-csarnokban öt vágány van. A síneken tizennégy vasúti kocsi állott a tűz keletkezésekor. Tegnap délelőtt, a vasárnapi munkaszünet ellenére, tizenegy óráig dolgoztak a munkások a kocsijavító-műhelyben. Igen sürgős munka volt s ezt kellett elvégezniük. A tűz keletkezését Kovács István éjjeli őr vette észre. Kevés idővel éjfél előtt megkerülte a kocsicsarnokot és észrevette, hogy a kárpitos osztályból füstoszlop tör a magasba. Azonnal föllármázta az őrséget, amely minimax-szal akarta a tüzet elfojtani. De még mielőtt a minimaxot használhatták volna, óriás dördüléssel fölrobbant a kocsiosztályban levő gáztartó, amely a levegőbe röpítette a csarnok palafedelét és egy pillanat alatt lángba borította az egész épületet. A cseppfolyós gáztartó, amelyben kétszázötven légkörnyomása sűrített gáz volt, olyan dördüléssel robbant föl, hogy az alvó emberek riadtan szaladtak az utczára, mert azt hitték, hogy földrengés van. A tűz olyan erővel pusztított, hogy még a padozat is elégett. A mérnöki osztályban elégtek az összes rajzok és géprészek, a kárpitos osztályban mind az a holmi, amivel a vasúti kocsik üléseit párnázzák, a bádogos osztályban is elpusztult minden, úgyszintén a fényezőműhelyben is. Az oltást nagyon megnehezítette a fényezőműhelyben minduntalan fölrobbanó benzin. Ott ugyanis tizenöt hatalmas benzintartó volt. A vasúti kocsik közül öt darab égett el, a többit az állomásfőnök több elszánt munkás segítségével kimentette. A géprészek azonban mind elpusztultak. Két óráig éjszaka hatalmas lángolással égett a kocsijavítócsarnok. Két óra után megeredt az eső, mely aztán hathatósan előmozdította a tűzoltók munkáját. A kár több mint félmillió korona, s azonkívül több mint négyszáz munkáscsalád kenyér nélkül is maradt. — Elpusztult vashid. Krakóból táviratozzák, hogy tegnap este a Visztulán horgonyzó két hajót az ár neki dobott az újonnan épített vashíd gerendázatának, amely az erős lökéstől megrendült és részben elpusztult. A vashidnak középső íve a vízbe esett. A kár jelentékeny. A Fővárosi Orfeum, Nagymező-utcza 17. íz kezdete 8 órakor. AZ ÚJSÁG Kedd, 1911. február 21