Az Ujság, 1911. április/2 (9. évfolyam, 90-102. szám)
1911-04-20 / 93. szám
Csütörtök, 1911. április 20. AZ UJSArt nyári mulatóhelye. Az Angol Park a Városligetben, a Herminaut 61—65. szám alatti óriási területen van és a pazar látványosságok egész sorozatát foglalja magában. Kora délutántól kezdve késő éjjelig fog mulatni Budapest népe: az amerikai magas vasúton, a csodakeréken, az alpesi faluban, az elvarázsolt kastélyban, a ródlipályán. Kitűnő kávéház és vendéglő, figyelem és előzékenység fogja ide vonzani a közönséget. A Jancsics-rétiek hajléktalansága. (Forrongás a barakklakók közt ! — Saját tudósítónktól. — Emlékezetes még, hogy múlt esztendőben télviz idején mintegy nyolcvan kilakoltatott munkáscsalád a Janescies-réten tábort ütött és napokig, esőben, hóban és szélviharban a szabad ég alatt tanyázott. A boldogtalanok nyomorúságos helyzete városszerte mély részvétet keltett, a jószívü emberek megsajnálták őket és mindenki, aki csak tehette,tőle telhetőleg támogatta a hajléktalan családokat. A pékek szekérszámra küldtek kenyeret nekik, a vendéglősök egyéb ételt és italt, a szénkereskedők tüzelőanyagot stb. Hat napi szabadban való tanyázás után a hatóságok elhelyezték a boldogtalanokat a váczi úti szükséglakásokba, ahol aztán meghúzódtak a tél hidege elől. A barakkokat 1892-ben, a kolerajárvány alkalmából építették. Amidőn az epidémia megszűnt, átalakították és állandó lakhatásra rendezték be az épületeket. A fővárosnak szegényügyi szabályrendelete mindössze három hónapot engedélyez a barakkokban való lakásra és megköveteli, hogy az odainternált ez idő alatt gondoskodjék hajlékról egyebütt, mert a három hónap elmúltával ki kell költözködnie a szükséglakásból. A Jancsics-rét szánandó hajléktalanjai közel öt hónapig laktak a barakkokban, mert velük kivételt tettek a város intéző férfiai. Most azonban, a meleg idő beálltával a tanács megelégelte az irányukban tanúsított engedékenységét és intézkedéseket tett, hogy elhagyják a barakkokat. Tegnap reggel ugyanis Eszláry Sándor hatodik kerületi elöljáró hivatalos írásban szólította fel a barakklakókat, hogy május hónap elsején költözzenek ki. Ha e felszólításnak eleget nem tesznek, akkor május tizenötödikén karhatalommal távolítják el őket. Öt hónap alatt— mondja az elöljárói írás — elegendő idejük volt lakás után nézni. Az elöljáró üzenete nagy konsternácziót keltett a szerencsétlen emberek között. Már tegnap délután sürgős értekezletet hívtak egybe és ma este a Váczi-úton a Horváth-féri vendéglőben gyűlést tartottak, amelyen a szocziáldemokrata párt részéről Silberstein Dezső ott beszédet mond és azt javasolta, hogy holnap, csütörtökön, délelőtt, vonuljon egy küldöttségük Bárczy István dr. polgármester elé és kérje fel őt, hogy semmisítse meg Eszláry elöljáró, illetve a tanács kilakoltatási végzését. Kérjük meg a polgármestert, — fejezte be szavait a szónok — hogy legalább augusztusig maradhassanak meg a nyomorúságos viskókban, majd a nyár derekáig valahogy szerzünk hajlékot magunknak. Silberstein javaslatát egyhangúlag elfogadták, mire még Vargha Pál barakklakó beszélt. — Semmi kilátásunk sincsen, — harsogta — hogy a főváros által épített házakban lakásokat kapjunk. Oda csak a bukjel-szoknyás méltóságos és nagyságos asszonyok szolgahada juthat be. — Nekem is van határozati javaslatom — fejezte be szavait. — A király budai palotájának istállói üresen állanak. A fejedelmi paripák Bécsben vannak. Folyamodjunk a kabinetirodához, engedjék meg nekünk, hogy ő felsége istállóiban lakhassunk, a mig annak lakói az osztrák császárvárosban, lesznek. Vargha Pál ajánlatát az egybegyűltek hangos éljenzéssel elfogadták. Holnap délelőtt a barakklakók aláírják a folyamodványt és elküldik a kabinetirodának. E helyütt említjük meg, hogy ma este a házberuzsora miatt újabb tüntetés volt a fővárosban. Az István-út és Murányi-utcza sarkán mintegy négyszáz főnyi tömeg verődött össze és lármásat tüntetett a háziurak ellen. Az utczán tüzet raktak és elégettek egy bábut, amely egy háziúr karikatúrája volt. A lármázok Székely László rendőrtisztviselőt, aki csendre intette őket, kővel megdobálták. A hajigálók egyikét, Garbanics Fülöp húsz éves géphimzőt letartóztatták. A tüntetőket , lovasrendőrök oszlatták széjjel. " I 'tt SZÍNHÁZ, zene. * Liszt-ünnepély. A győri filharmóniai társaság Liszt Ferencz emlékezetének szentelte idei utolsó hangversenyét. A zenekar Franek Gábor székesegyházi karnagy vezénylete alatt a negyedik Magyar rapszódiát, a Gaudeamus igitur czímű humoreszket és a Les preludes-öt adta elő, míg Forstmeyer Rezső csellón játszotta el a Romance oubliée-t. A nagyszámú közönség nagyon melegen ünnepelte a szereplőket. ■ * Bemutató előadás a Nemzeti Színházban. E héten, pénteken, mutatja be a Nemzeti Színház Wied Gusztáv négyfelvonásos szatirikus vígjátékát, amelynek czíme 2 x 2 , 5 és amelynek nyilvános főpróbája a sajtó meghívott képviselői előtt holnap, csütörtökön délelőtt fél tizenegy órakor lesz. A rendkívül mulatságos és eredeti újdonságban D. Ligeti Juliska, Helvey Laura, Aczél Ilona, Vízvári Mariska, Nagy Ibolya, K. Gerő Lina, Keczeri Irén, Gabányi Árpád, Rózsahegyi Kálmán, Kürthy György, Kovács Mihály, Mészáros Alajos, Náday Béla, Rajnai Gábor, Hajdú József, Bónis Lajos, Bartos Gyula és Mészáros játszanak, és e héten még szombaton és vasárnap este is színre kerül * Színészházasság. Fehér Vilmos, a dunántúli szinikerület igazgatója, feleségül vette saját társulatának szubrett-primadonnáját, Polcry Iluát. Az esküvő Csáktornyán volt. * A királyfiak. Ez a czime Humperdinck legújabb háromfelvonásos meseoperájának, amelyet tegnap mutattak be a frankfurti operában. Voltaképpen nem egészen új a Királyfiak czímű meseopera, mert — mint annak idején megírtuk — évekkel ezelőtt melodráma alakjában ugyanez már a közönség elé került. Ámde Humperdinck alkalmasnak találta azt háromfelvonásos operává átdolgozni és így ebben az uj alakjában történt tegnapi bemutatója ugyancsak nagy sikerrel járt. Gyönyörű az uj meseopera előjátéka, bájos, finom és könnyed a muzsikája, hangszerelése is mesteri. A szereplőknek is bőven kijutott a sikerből. * Az új pozsonyi színtársulat. Polgár Károly, a pozsonyi színház jövendő igazgatója, kit lelkes szeretettel várnak új hajlékaiba: Pozsonyba, Kaposvárra és esztendőre Fiuméba, erősen szervezi új társulatát, amelylyel szeptember elsején egy hónapra Kaposvárra vonul, hogy az ottani uj színházat fölavassa. Pozsony város új direktorának messzemenő nagy tervei vannak és eddigi működése és a nemzetiségi vidékeken elért nagy diadalai arra engednek következtetni, hogy azok az uj kerület kissé mostoha sorsra jutott színházi életét ismét pezsgésbe hozzák. Az újonan szervezett nagy testület jelentékenyebb erői a következők : Kaim Malvin, koloratúr énekesnő, akit az olmützi operaháztól szerződtetett Polgári Szécsi Magda, a fővárosban nagyon megkedvelt bájos, szubrett primadonna, továbbá Tisza Carola, Mezey Margit Pásztor Ferike és Somogyi Erzsike énekesnők, Sz. Rosos Gizella, a kiváló drámai hősnő. A férfiak között ott van Mihályi Ernő, a kitűnő tenonsta, Sarkadi Vilmos, Bérczy Gyula, Palásthy Sándor, Remete Géza, Somogyi Károly, Szomory Miklós a Magyar Színházból előnyösen ismert drámai színész és rendező. Karmesterei Andor Zsigmond és Fischer Károly. Polgár Károly főként az operák és operettek előadására fekteti a fősulyt és az előadó művészeken kívül harminchat tagú kórust szerződtetett. A pozsonyi szezont a Hunyady László operával kezdi meg és műsorán lesz állandóan a Mignon, Faust, Bohémek, Carmen, Aida, Tosca, Hegyek alján, Hoffmaim meséi stb. opera is. Állandó vendégei lesznek Márkus Emma, Gál Gyula, Beregi Oszkár a Nemzeti Színház művészei és az operaház művészgárdájából is többen. A pozsonyi sorozatos operaelőadások idején drámai együttesével télen Kaposvárott szándékozik előadásokat tartani, ahol eddig csupán, nyáron játszottak. Jelentékenyebb programmpontja az igazgatónak, hogy eredeti — a fővárosi színpadoktól független — drámai és operettbemutatókat is tartson. Polgár Károly színtársulata szeptemberig a délvidéken játszik , — ez idő szerint Nagybecskereken — s a kerület közönsége alig tud megválni az általánosan megkedvelt művészigazgatótól és derék gárdájától. * Hirlapi kacsa. Ez a czíme O’Donnelné Tarnóczy Malvin háromfelvonásos bohózatújdonságának, amely e hó 25-én kerül bemutatóra a népligeti színkörben. A bohózat szerzője sokszép sikerre tekinthet vissza, melyeket évekkel ezelőtt aratott népszínműveivel. Most, hosszabb hallgatás után, újra tollat fogott és a beavatottak szerint új műve is meghozza számára a megérdemelt sikert. * Az Operaházban holnap, csütörtökön A zsirlónőt adják, melyben Dömötör Ilona (Recha), Hajduné (a herczegnő), Lunardi (Eleázár), Venczell (a bibornok), Székelyhidy dr. (a herczeg), Rózsa (Ruggiero), Mihályi (Alberti), Ney B. (a kérőid), továbbá Pallai, Sebesi, Brada és Smeraldi a főszereplők. Vezényel Szikla Adolf karmester, rendező Alszeghy Kálmán főrendező. (Évi bérlet 72. szám.) Pénteken olcsó helyáru népszerű előadásul színre kerül a palazzók Szoyer, Déri, Dalnoki, Szemere, Kertész Ödön, Kárpát és Juhász közreműködésével. Ugyanezen az estén felelevenítik Delibes Sylvia czímű hallétjét, a fő női szerepben Nirschy Emíliával. (Bérletszünet 26. szám.) * Magyar színházi törvények Ausztriában. A színházak világában is megvannak azok a törvények, amelyek betartásától függ a színház sorsa. De ezek a törvények ,idők folyásával reformra szorulnak, mint ahogy Bécsben is ankéteztek a napokban Ofner Gyula dr. osztrák képviselő elnöklése alatt a császárváros legkiválóbb színészei és színházi szakemberei, hogy módosítsák az elavult színházi törvényeket. Ez alkalommal élénk eszmecserét folytattak azon a törvénytervezeten, amelyet Roboz Elek, az Országos Magyar Színészegyesület főtisztviselője küldött Bécsbe és ajánlott elfogadásra. Roboz tervezete, amely teljesen modern, nagyon tetszett a bécsieknek és valószínű is, hogy azt változatlanul elfogadják. * Kisszinház. A Császár (Napoleon) czímmel előadott darabjával nagy sikert aratott a Kisszinház. Az érdekes darab fényes kiállítása, Bogár Gizi, Iványi Dezső és az egész személyzet összevágó játéka meghozta a nagy sikert. A darab naponta színre kerül. * Judic Anna első és utolsó fellépte. Érdekes visszaemlékezéseket írt Jules Claretie a francziák hírneves művésznőjének, a napokban elhunyt Judic Annának első és utolsó felléptéről. A Gymnase-színházban A nagy kisasszonyokat, Gondinet egy vidám bohózatát adták, — írja Claretic — amelynek egyik jelenetében lépett először színpadra a nagy Judit. Volt a darabban egy tiltott gyümölcsök czímű jelenet, amelyben egy csomó kiváncsi leányka valami öreg nagybácsi könyvtárában tilos könyvek után kutatott. Az akkori színésznők legszebbjei vettek részt ebben a jelenetben, de valamennyinek a szépségét elhomályosította Judic Anna Madonnaarcza, akit pályatársnői éppen hódító szépsége miatt gyűlöltek. Judic Anna csendesen, nagy szerényen húzódott meg egy sarokban és szépséges szemeit örökké Chaumont Celine-re, a színház dédelgetett primadonnájára szegezte. De nemcsak nézte, hanem hallgatta is a művésznőt, aki bűbájosan adta elő chansonjait. Tőle tanult legtöbbet Judit s amint hazaért és szerét tehette, szerény szobácskájában hangját, gesztusait, taglejtését utánozta. Egy szép napon aztán megkérte Judit Anna az énekesnő férjét, Lefort Györgyöt, aki szintén a Gymnase-nál volt, hogy írna az ő szántára is egy olyan csinos dalocskát, mint aminőt a felesége énekelt. Lefort ugyanis nemcsak színész volt, hanem egyúttal komponista is, azonfelül kedves, jó kolléga, aki készségesen megírta Annának a kívánt dalocskát. Azóta rég elfeledték a dalocskát is és megfeledkeztek írójáról is, csupán Judit Anna emléke él még, aki ezzel a dallal vetette meg nagy hírnevének alapját. Amikor ezzel a dalocskával a közönség elé lépett az addig ismeretlen Judic Anna, és előadta azt, egyszeriben elbájolta, megrészegítette egész Harist. Első fellépte egyúttal első diadala volt. Utoljára a Theatre Varietés-ben lépett fel a nagy Judic, egy jótékony ezéltal rendezett vevőben, amelynek ő volt a központja. Egykori dalait énekelte. Arcza még mindig szép volt, mosolygása fiatalos. Amikor azonban bölcsődalát énekelte, amint őt édesanyja a bölcsőben ringatta, mosolyában a régmúlt idők eltűnte fölött érzett keserű fájdalom tükröződött vissza. * Színtársulatok állomáshelyei, híúsvét vasárnapján a vidéki színtársulatok a következő állomásokon működtek : Balla Kálmán Győr, Erdélyi Miklós Nagyvárad, Farkas Ferencz dr. Ungvár, Fehér Károly Kézdivásárhely, Fehér Vilmos Alsólendva, Kalász Alfréd Mezőberény, Heves Béla Szafmnál, Hídvégi Ernő Fogaras, Kiss Árpád Oravicza, Kolozsvári Nemzeti Színház Kolozsvár, Komjáthy János Kassa, Kövesi Albert Újvidék, Könyves Jenő Marczali, Krasznay Ernő Szilágycséb, Krecsányi Irínnez Temesvár, Krémer Sándor Szabadka, Kunhegyi Miklós Segesvár, Lászlód V. Bódog Kiskőrös, özvegy Makó Lajosné Szeged, Mariházy Miklós Szolnok, Mezey Béla Veszprém, Mezei Kálmán Eperjes, Miklósi Gábor Jászberény, Molnár Gyula Magyaróvár, Nádasi József Kőszeg, Palágyi Lajos Miskolcz, Polgár Károly Nagybecskerek, Rácz Dezső Breznóbánya, Szabados László Pápa, Szabó Ferencz Zsolna, Szalkay Lajos Liptószentmiklós, Szendrei Mihály Arad, Szilágyi Dezső Déva, Zilahy Gyula Debreczen, a