Az Ujság, 1911. április/2 (9. évfolyam, 90-102. szám)

1911-04-20 / 93. szám

Csütörtök, 1911. április 20. AZ UJSArt nyári mulatóhelye. Az Angol Park a Városligetben, a Hermina­ut 61—65. szám alatti óriási területen van és a pazar látványosságok egész sorozatát foglalja magában. Kora délutántól kezdve késő éjjelig fog mulatni Budapest népe: az amerikai magas vasúton, a csodakeréken, az alpesi faluban, az elvarázsolt kastélyban, a ródlipályán. Kitűnő kávéház és vendéglő, figyelem és előzékenység fogja ide vonzani a közönséget. A Jancsics-rétiek hajléktalansága. (Forrongás a barakklakók közt ! —­ Saját tudósítónktól. — Emlékezetes még, hogy múlt esztendőben tél­­v­iz idején mintegy nyolc­va­n kilakoltatott munkás­­család a Janescies-réten tábort ütött és napokig, esőben, hóban és szélviharban a szabad ég alatt tanyázott. A boldogtalanok nyomorúságos hely­zete városszerte mély részvétet keltett, a jószívü emberek­ megsajnálták őket és mindenki, a­ki csak tehette,­­tőle telhetőleg támogatta a hajléktalan családokat. A pékek szekérszámra küldtek kenyeret nekik, a vendéglősök egyéb ételt és italt, a szén­kereskedők tüzelőanyagot stb. Hat napi szabadban való tanyázás után a hatóságok elhelyezték a bol­dogtalanokat a váczi­ úti szükséglakásokba, a­hol aztán meghúzódtak a tél hidege elől. A barakkokat 1892-ben, a kolerajárvány al­kalmából építették. A­midőn az epidémia meg­szűnt, átalakították és állandó lakhatásra rendez­ték be az épületeket. A fővárosnak szegényügyi szabályrendelete mindössze három hónapot engedélyez a barakkok­ban való lakásra és megköveteli, hogy az oda­internált ez idő alatt gondoskodjék hajlékról egyebütt, mert a három hónap elmúltával ki kell költözködnie a szükséglakásból. A Jancsics-rét szánandó hajléktalanjai közel öt hónapig laktak a barakkokban, mert velük kivételt tettek a város intéző férfiai. Most azon­ban, a meleg idő beálltával a tanács megelégelte az irányukban tanúsított engedékenységét és in­tézkedéseket tett, hogy elhagyják a barakkokat. Tegnap reggel ugyanis Eszláry Sándor hato­dik kerületi elöljáró hivatalos írásban szólította fel a barakklakókat, hogy május hónap elsején költöz­zenek ki. Ha e felszólításnak eleget nem tesznek, akkor május tizenötödikén karhatalommal távolít­­ják el őket. Öt hónap alatt—­ mondja az elöljárói írás — elegendő idejük volt lakás után nézni. Az elöljáró üzenete nagy konsternácziót kel­tett a szerencsétlen emberek között. Már tegnap délután sürgős értekezletet hívtak egybe és ma este a Váczi-úton a Horváth-féri vendéglőben gyű­lést tartottak, a­melyen a szocziáldemokrata párt részéről Silberstein Dezső ott beszédet mond és azt javasolta, hogy holnap, csütörtökön, délelőtt, vo­nuljon egy küldöttségük Bárczy István dr. polgár­mester elé és kérje fel őt, hogy semmisítse meg Eszláry elöljáró, illetve a tanács kilakolt­atási végzését. Kérjük meg a­ polgármestert, — fejezte be szavait a szónok — hogy legalább augusztusig maradhassanak meg a nyomorúságos viskókban, majd a nyár derekáig valahogy szerzünk hajlékot magunknak. Silberstein javaslatát egyhangúlag elfogad­ták, mire m­ég Vargha Pál barakklakó beszélt. — Semmi kilátásunk sincsen, — harsogta — hogy a főváros által épített házakban lakásokat kapjunk. Oda csak a bukjel-szoknyás méltóságos és nagyságos asszonyok szolgahada juthat be. — Nekem is van határozati javaslatom — fejezte be szavait. — A király budai palotájának istállói üresen állanak. A fejedelmi paripák Bécs­­ben vannak. Folyamodjunk a kabinetirodához, engedjék meg nekünk, hogy ő felsége istállóiban lakhassunk, a m­ig annak lakói az osztrák császár­városban, lesznek. Vargha Pál ajánlatát az egybegyűltek hangos éljenzéssel elfogadták. Holnap délelőtt a barakk­lakók aláírják a folyamodványt és elküldik a kabinetirodának. E helyütt említjük meg, hogy ma este a ház­­beruzsora miatt újabb tüntetés volt a fővárosban. Az István-út és Murányi-utcza sarkán mintegy négyszáz főnyi tömeg verődött össze és lármásat­ tüntetett a háziurak ellen. Az utczán tüzet raktak és elégettek egy bábut, a­mely egy háziúr kari­katúrája volt. A lármázok Székely László rendőr­­tisztviselőt, a­ki csendre intette őket, kővel megdobálták. A hajigálók egyikét, Garbanics Fülöp húsz éves géphimzőt letartóztatták. A tüntetőket , lovasrendőrök oszlatták széjjel. " I 't­t SZÍNHÁZ, zene. * Liszt-ünnepély. A győri filharmóniai társa­ság Liszt Ferencz emlékezetének szentelte idei utolsó hangversenyét. A zenekar Franek Gábor székesegyházi karnagy vezénylete alatt a negyedik Magyar rapszódiát, a Gaudeamus igitur czímű humoreszket és a Les preludes-öt adta elő, míg Forstmeyer Rezső csellón játszotta el a Romance oubliée-t. A nagyszámú közönség nagyon melegen ünnepelte a szereplőket. ■ * Bemutató előadás a Nemzeti Színházban. E héten, pénteken, mutatja be a Nemzeti Színház Wied Gusztáv négyfelvonásos szatirikus vígjáté­­kát, a­melynek czím­e 2 x 2 , 5 és a­melynek nyilvános főpróbája a sajtó meghívott képviselői előtt holnap, csütörtökön délelőtt fél tizenegy órakor lesz. A rendkívül mulatságos és eredeti újdonságban D. Ligeti Juliska, Helvey Laura, Aczél Ilona, Vízvári Mariska, Nagy Ibolya, K. Gerő Lina, Keczeri Irén, Gabányi Árpád, Rózsa­hegyi Kálmán, Kü­rthy György, Kovács Mihály, Mészáros Alajos, Náday Béla, Rajnai Gábor, Hajdú József, Bónis Lajos, Bartos Gyula és Mé­száros játszanak, és e héten még szombaton és vasárnap este is színre kerül * Színészházasság. Fehér Vilmos, a dunántúli szinikerület igazgatója, feleségül vette saját társu­latának szubrett-primadonnáját, Polcry Iluát. Az esküvő Csáktornyán volt. * A királyfiak. Ez a czime Humperdinck leg­újabb h­áromfelvonásos meseoperájának, a­melyet tegnap mutattak be a frankfurti operában. Volta­képpen nem egészen új a Királyfiak czímű mese­­opera, mert — mint annak idején megírtuk — évekkel ezelőtt melodráma alakjában ugyanez már a közönség elé került. Ámde Humperdinck alkal­masnak találta azt h­áromfelvonásos operává át­dolgozni és így ebben az uj alakjában történt teg­napi bemutatója ugyancsak nagy sikerrel járt. Gyönyörű az uj meseopera előjátéka, bájos, finom és könnyed a muzsikája, hangszerelése is mesteri. A szereplőknek is bőven kijutott a si­kerből. * Az új pozsonyi színtársulat. Polgár Károly, a pozsonyi színház jövendő igazgatója, kit lelkes szeretettel várnak új hajlékaiba: Pozsonyba, Kaposvárra és esztendőre Fiuméba, erősen szer­vezi új társulatát, a­melylyel szeptember elsején egy hónapra Kaposvárra vonul, hogy az ottani uj színházat fölavassa. Pozsony város új direktorának messzemenő nagy tervei vannak és eddigi műkö­dése és a nemzetiségi vidékeken elért nagy diadalai arra engednek következtetni, hogy azok az uj kerület kissé mostoha sorsra jutott színházi éle­tét ismét pezsgésbe hozzák. Az újonan szervezett nagy testület jelentékenyebb erői a következők : Kaim Malvin, koloratúr énekesnő, a­kit az olmützi operaháztól szerződtetett Polgár­­i Szécsi Magda, a fővárosban nagyon megkedvelt bájos, szubrett primadonna, továbbá Tisza Carola, Mezey Margit Pásztor Ferike és Somogyi Erzsike énekesnők, Sz. Rosos Gizella, a kiváló drámai hősnő. A férfiak között ott van Mihályi Ernő, a kitűnő tenonsta, Sarkadi Vilmos, Bérczy Gyula, Palást­hy Sándor, Remete­ Géza, Somogyi Károly, Szomory Miklós a Magyar Színházból előnyösen ismert drámai színész és rendező. Karmesterei Andor Zsigmond és Fischer Károly. Polgár Károly főként az operák és operettek előadására fekteti a fősulyt és az elő­adó művészeken kívül harminc­hat tagú kórust szerződtetett. A pozsonyi szezont a Hunyady László operával kezdi meg és műsorán lesz állan­dóan a Mignon, Faust, Bohémek, Carmen, Aida, Tosca, Hegyek alján, Hoffm­aim meséi stb. opera is. Állandó vendégei lesznek Márkus Emma, Gál Gyula, Beregi Oszkár a Nemzeti Színház m­űvé­­szei és az operaház művészgárdájából is többen. A pozsonyi sorozatos operaelőadások idején drámai együttesével télen Kaposvárott szándékozik elő­adásokat tartani, a­hol eddig csupán, nyáron ját­szottak. Jelentékenyebb programmpontja az igaz­gatónak, hogy eredeti — a fővárosi színpadoktól független — drámai és operettbemutatókat is tartson. Polgár Károly színtársulata szeptemberig a délvidéken játszik , — ez idő szerint Nagybecske­­reken — s a kerület közönsége alig tud megválni az általánosan megkedvelt művészigazgatótól és derék gárdájától. * Hirlapi kacsa. Ez a czíme O’Donnelné Tar­­nóczy Malvin h­áromfelvonásos bohózatújdonságá­­nak, a­mely e hó 25-én kerül bemutatóra a nép­ligeti­ színkörben. A bohózat szerzője sok­­szép si­kerre tekinthet vissza, melyeket évekkel ezelőtt aratott népszínműveivel. Most, hosszabb hallga­tás után, újra tollat fogott és a beavatottak sze­rint új műve is meghozza számára a megérdemelt sikert. * Az Operaházban holnap, csütörtökön A zsirlónőt adják, melyben Dömötör Ilona (Recha), Hajduné (a herczegnő), Lunardi (Eleázár), Venczell (a bibornok), Székelyhidy dr. (a herczeg), Rózsa (Ruggiero), Mihályi (Alberti), Ney B. (a kérőid), továbbá Pallai, Sebesi, Brada és Smeraldi a főszereplők. Vezényel Szikla Adolf karmester, rendező Alszeghy Kálmán főrendező. (Évi bérlet 72. szám.) Pénteken olcsó helyáru népszerű elő­adásul színre kerül a palazzók Szoyer, Déri, Dalnoki, Szemere, Kertész Ödön, Kárpát és Juhász közreműködé­sével. Ugyanezen az estén felelevenítik Delibes Sylvia czímű hallétjét, a fő női szerepben Nirschy Emíliával. (Bérletszünet 26. szám.) * Magyar színházi törvények Ausztriában. A színházak világában is megvannak azok a törvé­nyek, a­melyek betartásától függ a színház sorsa. De ezek a törvények ,idők folyásával reformra szo­rulnak, mint a­hogy Bécsben is ankéteztek a napok­ban Ofner Gyula dr. osztrák képviselő elnöklése alatt a császárváros legkiválóbb színészei és szín­házi szakemberei, hogy módosítsák az elavult színházi törvényeket. Ez alkalommal élénk eszme­cserét folytattak azon a törvénytervezeten, a­me­lyet Roboz Elek, az Országos Magyar Színész­­egyesület főtisztviselője küldött Bécsbe és ajánlott elfogadásra. Roboz tervezete, a­mely teljesen mo­dern, nagyon tetszett a bécsieknek és valószínű is, hogy azt változatlanul elfogadják. * Kisszinház. A Császár (Napoleon) czímmel elő­adott darabjával nagy sikert aratott a Kisszinház. Az érdekes darab fényes kiállítása, Bogár Gizi, Iványi Dezső és az egész személyzet összevágó játéka meghozta a nagy sikert. A darab naponta színre kerül. * Judic Anna első és utolsó fellépte. Érdekes visszaemlékezéseket írt Jules Claretie a fran­­cziák hírneves művésznőjének, a napokban el­hunyt Judic Annának első és utolsó felléptéről. A Gymnase-színházban A nagy kisasszonyokat, Gondinet egy vidám bohózatát adták, — írja Claretic — a­melynek egyik jelenetében lépett először színpadra a nagy Judit. Volt a darabban egy tiltott gyümölcsök czímű jelenet, a­melyben egy csomó kiváncsi leányka valami öreg nagy­bácsi könyvtárában tilos könyvek után kutatott. Az akkori színésznők legszebbjei vettek részt ebben a jelenetben, de valamennyinek a szépsé­gét elhomályosította Judic Anna Madonna­­arcza, a­kit pályatársnői éppen hódí­tó szépsége miatt gyűlöltek. Judic Anna csendesen, nagy szerényen húzódott meg egy sarokban és szép­séges szemeit örökké Chaumont Celine-re, a szín­ház dédelgetett primadonnájára szegezte. De nemcsak nézte, hanem hallgatta is a művésznőt, a­ki bűbájosan adta elő chansonjait. Tőle tanult legtöbbet Judit s a­mint hazaért és szerét tehette, szerény szobácskájában hangját, gesztusait, tag­lejtését utánozta. Egy szép napon aztán megkérte Judit Anna az énekesnő férjét, Lefort Györgyöt, a­ki szintén a Gymnase-nál volt, hogy írna az ő szántára is egy olyan csinos dalocskát, mint a­minőt a felesége énekelt. Lefort ugyanis nem­csak színész volt, hanem egyúttal komponista is, azonfelül kedves, jó kolléga, a­ki készségesen megírta Annának a kívánt dalocskát. Azóta rég elfeledték a dalocskát is és megfeledkeztek írójáról is, csupán Judit Anna emléke él még, a­ki ezzel a dallal vetette meg nagy hírnevének alapját. A­mikor ezzel a dalocskával a közönség elé lépett az addig ismeretlen Judic Anna, és előadta azt, egyszeriben elbájolta, megrészegítette egész Harist. Első fellépte egyúttal első diadala volt. Utoljára a Theatre Varietés-ben lépett fel a nagy Judic, egy jótékony ezéltal rendezett ve­vő­ben, a­melynek ő volt a központja. Egykori dalait énekelte. Arcza még mindig szép volt, mosolygása fiatalos. A­mikor azonban bölcsődalát énekelte, a­mint őt édesanyja a bölcsőben ringatta, mosolyá­ban a régmúlt idők eltűnte fölött érzett keserű fájdalom tükröződött vissza. * Színtársulatok állomáshelyei, híúsvét vasárnapján a vidéki színtársulatok a következő állomásokon működ­tek : Balla Kálmán Győr, Erdélyi Miklós Nagyvárad, Farkas Ferencz dr. Ungvár, Fehér Károly Kézdivásár­­hely, Fehér Vilmos Alsólendva, Kalász Alfréd Mező­­berény, Heves Béla Szafmnál­, Hídvégi Ernő Fogaras, Kiss Árpád Oravicza, Kolozsvári Nemzeti Színház Kolozs­vár, Komjáthy János Kassa, Kövesi Albert Újvidék, Könyves Jenő Marczali, Krasznay Ernő Szilágycséb­, Krecsányi Irínnez Temesvár, Krémer Sándor Szabadka, Kunhegyi Miklós Segesvár, Lászlód V. Bódog Kiskőrös, özvegy Makó Lajosné Szeged, Mariházy Miklós Szolnok, Mezey Béla Veszprém, Mezei Kálmán Eperjes, Miklósi Gábor Jászberény, Molnár Gyula Magyaróvár, Nádasi József Kőszeg, Palágyi Lajos Miskolcz, Polgár Károly Nagy­becskerek, Rácz Dezső Breznóbánya, Szabados László Pápa, Szabó Ferencz Zsolna, Szalkay Lajos Liptó­­szentmiklós, Szendrei Mihály Arad, Szilágyi Dezső Déva, Zilahy Gyula Debreczen, a

Next