Az Ujság, 1911. április/2 (9. évfolyam, 90-102. szám)

1911-04-26 / 98. szám

Szerda, 1911. április 26. AZ ÚJSÁG — Megölte a mostohaapját. Tegnap este Er­­zsébetfalváról a fővárosba hozták Józsa Mátyás harmincznyolcz éves napszámost, a­kinek a fején veszedelmes sérülések voltak. A Szent István­­kórházban akarták elhelyezni, de Józsa útközben meghalt. A halottat a törvényszéki orvostani inté­zetbe vitték. A rendőrség megállapította, hogy Józsát a mostohafia ütötte agyon, s erről az erzsé­­betfalvai csendőrséget is értesítette. A gyilkos ma reggel a főkapitányságon jelentkezett. Elmon­dotta, hogy Szőke Pál a neve, huszonegy éves czipész. Részeges ember, a mostohaapjával állan­dóan czivakodott. Tegnap este is részegen állított be szüleinek, Erzsébetfalván a Vörösmarty­ utcza 63. szám alatti lakására. Rövid szóváltás után mostohaapja megütötte, majd baltát ragadott rá, erre a baltát kivette mostohaapja kezéből s több csapást mért a fejére. A mikor látta, hogy Józsa Mátyás összeesik, elmenekült. Szőke Pál vallo­másával szemben a csendőrség megállapította, hogy Szőke orozva támadta meg mostohaapját. Ágyban feküdt, aludt a mikor Szőke fejszével többször fejbevágta. A rendőrség a gyilkos fiút letartóztatta és átadta az erzsébetfalvai csendőr­ségnek. — Kigyulladt automobil. Glattfelder Jakab kocsi­gyártó automobilja, a­melyet Késy János soffőr vezetett, ma délutánra Dologház­ utczában kigyulladt. A kivonult tűzoltóság hamarosan elfojtotta a lángokat. A sofőr a kezén könnyebb égési sebeket szenvedett. —­A cseléd vádja. A rendőrség hamis vád bün­tette czímén letartóztatta Plescher Irma húsz éves cselédet. Plescher Irma 1909-ben egy államvasúti felügyelőnél szolgált. A leány azonban kellemet­lenséget szerzett gazdájának. Asszonya nevében kölcsönöket vett fel, árukat csalt ki. Végül a fel­ügyelő megunta a botrányokat és a cselédet elbo­csátotta szolgálatából. Kevéssel utóbb a felügyelő feleségét a rendőrségre idézték, a­hol közölték vele, hogy volt cselédje betöréses lopással vádolja. A Czuczor­ utcza 4. számú ház házmesternéjának, Majos Mihálynénak ugyanis a padlásról ellopták 30 koronát érő ágytollát, a­miért a házmesterné isme­retlen tettes ellen a rendőrségen feljelentést tett. A nyomozó detektíveknek a h­ázmesterne úgy adta elő a dolgot, hogy Plescher Irmát gyanúsítja a lopással. Plescher Im­a kihallgatása során elmon­dotta, hogy nem ő volt a tolvaj, hanem az ő asz­­szonya, egy államvasúti felügyelő felesége. Plescher Irma elmondotta, hogy asszonya bevallotta neki a lopást és megeskettette, hogy senkinek sem szól róla. Majd egy nagyobb csomagot küldött vele a nővéréhez, a­ki egy előkelő tisztviselő felesége és a csomagért 16 koronát kapott és levelet is irt az asszonynak a nővére. A levelet el is olvasta. Arról van benne szó, hogy a tollat megkaptam és daczára annak, hogy van közte sok tarka is, megéri a 16 koro­nát. A cseléd vádjára megindult a bűnügyi eljárás, de az ügyész beszüntette, mert aggodalmas­nak tartott Plescher Irma szavahihetőségét. A cseléd nem nyugodott meg, tovább vádaskodott. Ezúttal azzal vádolta meg asszonyát, hogy felöl­töztette őt elegáns ruhába és kiküldte az utczára, hogy urakkal kössön viszonyt és a pénzen majd megosztozkodnak. Ebben az ügyben is megindí­­totta a rendőrség kerítés czimén az eljárást, de bizonyítékok hiányában beszüntették. A meg­­hurczolt úriasszony most cselédje ellen fordult és hamis vád miatt feljelentette őt. Hónapokig nyo­mozott a rendőrség, míg az ügyben sikerült kiderí­teni az igazságot. A cseléd is megtört és bevallotta, hogy hamisan vádaskodott. Elmondotta, hogy a házmesterné bujtatta fel a vádaskodásra. Az asz­­szony ugyans a házmesteréket ki akarta tetetni, a házból, ezért a házmesterné boszut forralt el­lene. A házmesterné eszelte ki a lopás históriáját és a kerítés vádját és 200 koronát ígért neki, ha az asszony ellen vall. A rendőrség beidézte most a házmesternét is, de ez tagadja a felbujtás vádját. Azt mondja, hogy Plescher Irma mániákus hazug és mig előbb az asszonyt, most őt akarja meg­vádolni. A rendőrség a házmesternét ezek után el­bocsátotta, Plescher Irmát pedig letartóztatta. — Álhírlapirók. A Magy. Táv. Iroda kéri a következő hír közlését: Fazekas László és Schulhof Tibor urak meg­jelentek szerkesztőségünkben és kijelentették, hogy az­ a híresztelés, mintha ők mint álhírlapírók zsarolást követ­tek volna el, teljesen valótlan és hogy ellenséges szándék­ból terjesztették róluk ezt az alaptalan vádat. — Tűz egy festékgyárban. Ma éjjel a Remete­­utcza 13. szám alatt lévő Mikláry Gyula és Társai vegyészeti festékgyárban a gépházban kéménytűz tört ki. A lehullott szikrák meggyújtották a gyár deszkakerítését. Szerencsére a tüzet hamarosan eloltották a gyárbeliek, mielőtt a tűzoltók kiérkez­tek volna. — Royal Orfeum, VII., Erzsébet körút 31. Szín­házi és varieté műsor. Kezdete 81­. órakor. — Megfuladt a rizsben. Fiuméból jelentik: Basso Henrik fiumei munkás az éjjel a rizshántoló­gyárban több társával a rizslevezető készülékek­nél dolgozott. Rövid pihenő alkalmával a levezető nyilasba feküdt és nyomban elaludt. A munka újabb megkezdésénél a többi munkás az alvó Bassót nem vette észre és nagymennyiségű hantolatlan rizst eresztettek le. A felébredt Basso kiáltani kezdett, mire a gépeket megállították és a rizstömeget lela­pátolni kezdték. Tíz percz múlva ráakadtak Basso holttestére. A munkás halálát fuladás okozta. — Rendőri krónika. Elgázolások. Tegnap délután Szelenák d­r. 41-es számú automobilja az Üllői­ út 26. számú ház előtt elütötte Barcsi Sándor postai levélgyűj­tőt, a­ki háromkerekű tízcziklijével haladt az automobil előtt. Barcsi súlyos sérüléseket szenvedett. — A Külső Bécsi-uton Haller József kocsis téglával megrakott kocsi­járól leesett. A kocsi alá került és a kerekek a derekán keresztülmentek. A szerencsétlen ember nyomban meg­halt. Holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe vitték. — Tegnap este a Kerepesi-út és Hungária­ körút sarkán a 216-es számú helyiérdekű villamos kocsi elgázolta Kresz­­terheim Katalin hatvannyolc­ éves munkásnőt, a­ki súlyos sérüléseket szenvedett. A Rókus-kórházba vitték. — Bal­esetek. Tegnap délután a nyugati pályaudvar tizes számú raktára előtt Szóló Mihály harmincznyolcz éves fuvaros­­kocsis leesett a kocsijáról és súlyos sérüléseket szenvedett.­­ Simon Gyula negyven éves kőmüvessegéd a Nap­ utcza 29. számú ház második emeletéről függő állványkötélen ereszkedett rá. A kötél közben elszakadt és Simon az utczára zuhant. Súlyos sérüléseket szenvedett. A Rókus­­kórházban ápolják. — A Népszinház-utcza 31. számú ház épitésénél Kovács Mihály harminc­zhárom éves nap­számos a pinczébe zuhant. A Rókus-kórházba vitték. — Életuntak. Tegnap este Siska Gyula harminczhat éves szobafestő az Alsóerdősor­ utcza 28. számú házban lévő lakásán egy falba vert szögre felakasztotta magát. A szög a falból a súly alatt kiesett és Siska lezuhant. A zuha­násra figyelmessé lettek a szomszédok, az ajtót betörték és ott találták a földön eszméletlen állapotban Siskát. A mentőket hívták hozzá, a­kik eszméletre térítették. Az életuntat bevitték a VII. kerületi kapitányságra, a­hol szavát vették, hogy nem kí­séri­k meg többé az ön­gyilkosságot. A Szalkó Mária huszonkét éves utczai leány Szerecsen-utcza 3. számú lakásán sublimátoldatot ivott. A mentők a Rókus-kórházba szállították. — »Phosphatine Faliéres« a reve annak a világhírű tápszernek, melyet minden anya ismer. A gyermeknek az elválasztása pillanatától e tápszer legyen eledele, mert kellemes izü­le könnyen emészthető. SZIHRAZ.­IEME. * A berlini Deutsches Theater társasága ma a Vígszínházban Sven Lange tragikomédiáját, Sám­son és Delilát mutatta be, mely darab nem igen tetszett nálunk. Figyelemmel hallgatták, egyes derültebb részletét nevetéssel is hálálták, de egé­szében véve nem mondhatjuk, hogy csak szeré­nyebb mértékben is lelkesítette a közönséget. Tragikomédia ! Nem vagyunk hozzászokva a tragi­komédiához , különösen ha e megjelölés alatt oly darabot értenek, mely bohózaté® szó kómikummal kezdődik és emberhalállal végződik. Az ily darabok elviseléséhez konvenczió szükséges, melybe a kö­zönségnek előbb bele kell szoknia, mert különben idegenül érzi magát érintve általa. A szokott ízlés­sel mérve, csak azt mondatjuk, hogy a darab drámája szegényes, fanyar és bántóan durva; jellemfestő részei terjengősek és ezért unalmasak is; párbeszédei pedig póriasan szókimondók, némelykor annyira, hogy sértik az embert. Meg­jegyzendő, hogy ez az egész piszok beszéd egészen felesleges a darabban. Hatás nem volt, hacsak nem tekintjük ennek azt, hogy a hallgatók egyes perc­ekben megbotránkoztak a hallottakon. Lehet azonban, hogy az, a­mi bennünket oly kellemetlenül érintett, ama bizonyos modernizmus, melyről oly sokat beszélnek. Ha ez igaz, akkor a modernizmus nem új. Mert a tengeri kikötők matróz-korcsmáiban régóta beszélik e moderniz­must. És most törüljük meg a tollat, hogy ne ma­radjon benne semmi ebből a modernizmusból, mely­ről csak azt nem tudom, hogy miképp tűri meg a berlini rendőrség. * Küry Klára Aradon. Debreczeni zajos sikerű vendégszereplése után Kolozsvár, Nagyvárad és Arad várja vendégül Küry Klárát, a kiváló művész­nőt. Értesítette az aradi színházat, hogy e hó 27-én megkezdi vendégszereplését. Csütörtökön a Muzsikusleány czimszerepét játszsza, pénteken az Erdészleány czimszerepét, szombaton Trenk báró főszerepét és vasárnap az Ingyenélők Sárikája-­­ ban búcsúzik.­­ * A Turul Rómában, Rómából jelentik, hogy a »Turul« dalegyesület hangversenye rendkívül fényes és sikerült lefolyású volt. A hangversenyt a Himnusz éneklésével nyitották meg, melyet a közönség állva hallgatott végig és lelkesedéssel fogadott. A hangverseny végén megismételték a Himnuszt, mire a közönség lelkesen nyilvánította tetszését és rokonszenvét­ Rómából táviratozzák. A Turul dalegyesület ma az anyakirályné palotájában rendezett garden partyn kétdalt énekelt, melyet nagy tetszéssel fogadtak. A garden partyn az olasz királyi pár, a svéd király és kísérete, a diplomácia tagjai, a franczia katonai misszió és a főnemesség számos tagja vett részt. * A plagizátorok. Megírtuk, hogy a német lapok plágium vádjával támadtak Karl Schön­­borra és kisütötték róla, hogy új darabját, Glaube und Heimatot nagy vonalakban előtte már más is, mások is megírták. Ebből az alkalomból német lapok vigasztalni próbálják Schönherrt, mond­ván, hogy Greene is plágiummal vádolta Shakes­­pearet, Kleist és Nietzsche sem voltak nehézkesek, sőt Ibsen is állott már e súlyos irodalmi váddal megterheltem A kilenczvenes években Jules Le­­maitre dokumentumokkal bizonyította, hogy Ibsen ideái már George Sand regényeiben és ifjabb Dumas színdarabjaiban is fel voltak dolgozva. George Brandes, Lemaitre leleplezésének halla­tára levelet írt Ibsen­nek és azt ajánlotta neki, hogy védekezzék, ha tud. A nagy norvég költő e szíves felszólításra a következő választ küldte Brandés-nek : Én alulírott kijelentem hitemre és becsüle­temre, hogy sem if­júságomban, sem azóta soha Geor­ges Sandnak egy könyvét sem olvastam. Igaz, valaha le kellett volna fordítanom a Consuelo-t, no mihamar félretettem a könyvet, mert nem egy költő, hanem egy jelentéktelen dilettáns munkájának a benyomását tette. De ismétlem, csak néhány lapot olvastam el belőle és így nem lehetetlen, hogy tévedtem ... . Dumasnak éppenséggel semmit sem köszönhe­tek, ha csak azt nem, hogy megtanított rá, hogyan kell elkerülni azokat a szarvashibákat, melyek az ő drámáiban igen gyakoriak. Hálás köszönet, a­miért ön nem átallott® a fá­radtságot, hogy velem ezt a franczia bolondgombát közölje­­ Ibsen. * Caruso Londonban. Mint Londonból jelentik : Caruso tegnap Newyorkból a Kaiser Wilhelm II. fedélzetén Londonba érkezett, úgy utazott, mint egy koronás uralkodó: egész lakosztályt foglalt le magának és titkárának. A hírlapírók egész zaja várta, hogy meginterveuálhassa. A hőstenor, a­mint kiszállott, csipkés zsebkendőt tartott ajka elé, hogy be ne lehelje a kikötőkben lévő hajók küldőiből kigomolygó füstöt és szénport. Helyette titkára beszélt. Elmondta, hogy ura a nyáron nem fog énekelni. Siet Firenzébe, a­hol pompás nyaralót bérelt s ott csak hangjának ápolására fog gon­dolni. Az indiszpoziczió kerek negyedmilliójába került, de reméli, hogy novemberben már vissza­térhet Newyorkba és megfelelhet szerződéses köte­lezettségének. * A boldogság fátyla. A párisi Opera Comique­­ban igen nagy sikerrel került színre Pena zene­­drámája, melyet Clemenceau volt franczia mi­niszterelnök és köztársasági elnökjelölt szövegére, A boldogság fátyolára írt. A zene egészen eredeti és igen gazdag hangszerelésű. A bemutató közön­sége lelkesen tapsolta Clemenceaut is, a­ki részt­­vett az utolsó próbákon és nem egy értékes ta­nácscsal segítette komponistáját. A boldogság fátyla, mint emlékezetes, néhány év előtt nagy tetszéssel került színre a Nemzeti Színházban is. * Az Operaházban holnap, szerdán, az eredetileg hirdetett Bolond helyett közbejött akadályok miatt a Parasztbecsület czímű népies opera és a Sylvia czímű ballet kerül színre. Az előbbiben Santuzzát — Haselbeck, Lolát — Hajduné, Luciát — N. Valent, Turiddát — Lunardi, Alfiót — Várady S. énekli. A Sylvia czímszere­pét Nicsehy Emilia adja. Mindkét darabot ifj. Ábrányi Emil karmester vezényli. (Évi bérlet 76. szám, kezdete 7 órakor.) Csütörtökön harmadszor adják a Tesszát, Erlanger Frigyes drámai dalművét Szamosi, Szoyer, Környey, Rózsa, Payer, N. Válent, Váradi M., Gleviczky, Komár, Déri, Kertész Ödön közreműködésével. Az estét a Tánczegyveleggel egészítik ki. (Évi bérlet 77. szám. * A párisi színházi zenészek sztrájkja. A párisi színházi zenészek nincsenek megelégedve a fize­tésükkel. Tegnapelőtt népes ülést tartottak, me­lyen résztvettek a nagy opera és az Opera Comique muzsikusai is. És kimondották, hogy ha jövedel­müket nem emelik, munkaidejüket pedig a leg­rövidebb időn belül nem szabályozzák, sztrájkba lépnek. A színházigazgatókat éppen ez idő tájt 11

Next