Az Ujság, 1911. április/2 (9. évfolyam, 90-102. szám)
1911-04-26 / 98. szám
Szerda, 1911. április 26. AZ ÚJSÁG — Megölte a mostohaapját. Tegnap este Erzsébetfalváról a fővárosba hozták Józsa Mátyás harmincznyolcz éves napszámost, akinek a fején veszedelmes sérülések voltak. A Szent Istvánkórházban akarták elhelyezni, de Józsa útközben meghalt. A halottat a törvényszéki orvostani intézetbe vitték. A rendőrség megállapította, hogy Józsát a mostohafia ütötte agyon, s erről az erzsébetfalvai csendőrséget is értesítette. A gyilkos ma reggel a főkapitányságon jelentkezett. Elmondotta, hogy Szőke Pál a neve, huszonegy éves czipész. Részeges ember, a mostohaapjával állandóan czivakodott. Tegnap este is részegen állított be szüleinek, Erzsébetfalván a Vörösmarty utcza 63. szám alatti lakására. Rövid szóváltás után mostohaapja megütötte, majd baltát ragadott rá, erre a baltát kivette mostohaapja kezéből s több csapást mért a fejére. A mikor látta, hogy Józsa Mátyás összeesik, elmenekült. Szőke Pál vallomásával szemben a csendőrség megállapította, hogy Szőke orozva támadta meg mostohaapját. Ágyban feküdt, aludt a mikor Szőke fejszével többször fejbevágta. A rendőrség a gyilkos fiút letartóztatta és átadta az erzsébetfalvai csendőrségnek. — Kigyulladt automobil. Glattfelder Jakab kocsigyártó automobilja, amelyet Késy János soffőr vezetett, ma délutánra Dologház utczában kigyulladt. A kivonult tűzoltóság hamarosan elfojtotta a lángokat. A sofőr a kezén könnyebb égési sebeket szenvedett. —A cseléd vádja. A rendőrség hamis vád büntette czímén letartóztatta Plescher Irma húsz éves cselédet. Plescher Irma 1909-ben egy államvasúti felügyelőnél szolgált. A leány azonban kellemetlenséget szerzett gazdájának. Asszonya nevében kölcsönöket vett fel, árukat csalt ki. Végül a felügyelő megunta a botrányokat és a cselédet elbocsátotta szolgálatából. Kevéssel utóbb a felügyelő feleségét a rendőrségre idézték, ahol közölték vele, hogy volt cselédje betöréses lopással vádolja. A Czuczor utcza 4. számú ház házmesternéjának, Majos Mihálynénak ugyanis a padlásról ellopták 30 koronát érő ágytollát, amiért a házmesterné ismeretlen tettes ellen a rendőrségen feljelentést tett. A nyomozó detektíveknek a házmesterne úgy adta elő a dolgot, hogy Plescher Irmát gyanúsítja a lopással. Plescher Ima kihallgatása során elmondotta, hogy nem ő volt a tolvaj, hanem az ő aszszonya, egy államvasúti felügyelő felesége. Plescher Irma elmondotta, hogy asszonya bevallotta neki a lopást és megeskettette, hogy senkinek sem szól róla. Majd egy nagyobb csomagot küldött vele a nővéréhez, aki egy előkelő tisztviselő felesége és a csomagért 16 koronát kapott és levelet is irt az asszonynak a nővére. A levelet el is olvasta. Arról van benne szó, hogy a tollat megkaptam és daczára annak, hogy van közte sok tarka is, megéri a 16 koronát. A cseléd vádjára megindult a bűnügyi eljárás, de az ügyész beszüntette, mert aggodalmasnak tartott Plescher Irma szavahihetőségét. A cseléd nem nyugodott meg, tovább vádaskodott. Ezúttal azzal vádolta meg asszonyát, hogy felöltöztette őt elegáns ruhába és kiküldte az utczára, hogy urakkal kössön viszonyt és a pénzen majd megosztozkodnak. Ebben az ügyben is megindította a rendőrség kerítés czimén az eljárást, de bizonyítékok hiányában beszüntették. A meghurczolt úriasszony most cselédje ellen fordult és hamis vád miatt feljelentette őt. Hónapokig nyomozott a rendőrség, míg az ügyben sikerült kideríteni az igazságot. A cseléd is megtört és bevallotta, hogy hamisan vádaskodott. Elmondotta, hogy a házmesterné bujtatta fel a vádaskodásra. Az aszszony ugyans a házmesteréket ki akarta tetetni, a házból, ezért a házmesterné boszut forralt ellene. A házmesterné eszelte ki a lopás históriáját és a kerítés vádját és 200 koronát ígért neki, ha az asszony ellen vall. A rendőrség beidézte most a házmesternét is, de ez tagadja a felbujtás vádját. Azt mondja, hogy Plescher Irma mániákus hazug és mig előbb az asszonyt, most őt akarja megvádolni. A rendőrség a házmesternét ezek után elbocsátotta, Plescher Irmát pedig letartóztatta. — Álhírlapirók. A Magy. Táv. Iroda kéri a következő hír közlését: Fazekas László és Schulhof Tibor urak megjelentek szerkesztőségünkben és kijelentették, hogy az a híresztelés, mintha ők mint álhírlapírók zsarolást követtek volna el, teljesen valótlan és hogy ellenséges szándékból terjesztették róluk ezt az alaptalan vádat. — Tűz egy festékgyárban. Ma éjjel a Remeteutcza 13. szám alatt lévő Mikláry Gyula és Társai vegyészeti festékgyárban a gépházban kéménytűz tört ki. A lehullott szikrák meggyújtották a gyár deszkakerítését. Szerencsére a tüzet hamarosan eloltották a gyárbeliek, mielőtt a tűzoltók kiérkeztek volna. — Royal Orfeum, VII., Erzsébet körút 31. Színházi és varieté műsor. Kezdete 81. órakor. — Megfuladt a rizsben. Fiuméból jelentik: Basso Henrik fiumei munkás az éjjel a rizshántológyárban több társával a rizslevezető készülékeknél dolgozott. Rövid pihenő alkalmával a levezető nyilasba feküdt és nyomban elaludt. A munka újabb megkezdésénél a többi munkás az alvó Bassót nem vette észre és nagymennyiségű hantolatlan rizst eresztettek le. A felébredt Basso kiáltani kezdett, mire a gépeket megállították és a rizstömeget lelapátolni kezdték. Tíz percz múlva ráakadtak Basso holttestére. A munkás halálát fuladás okozta. — Rendőri krónika. Elgázolások. Tegnap délután Szelenák dr. 41-es számú automobilja az Üllői út 26. számú ház előtt elütötte Barcsi Sándor postai levélgyűjtőt, aki háromkerekű tízcziklijével haladt az automobil előtt. Barcsi súlyos sérüléseket szenvedett. — A Külső Bécsi-uton Haller József kocsis téglával megrakott kocsijáról leesett. A kocsi alá került és a kerekek a derekán keresztülmentek. A szerencsétlen ember nyomban meghalt. Holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe vitték. — Tegnap este a Kerepesi-út és Hungária körút sarkán a 216-es számú helyiérdekű villamos kocsi elgázolta Kreszterheim Katalin hatvannyolc éves munkásnőt, aki súlyos sérüléseket szenvedett. A Rókus-kórházba vitték. — Balesetek. Tegnap délután a nyugati pályaudvar tizes számú raktára előtt Szóló Mihály harmincznyolcz éves fuvaroskocsis leesett a kocsijáról és súlyos sérüléseket szenvedett. Simon Gyula negyven éves kőmüvessegéd a Nap utcza 29. számú ház második emeletéről függő állványkötélen ereszkedett rá. A kötél közben elszakadt és Simon az utczára zuhant. Súlyos sérüléseket szenvedett. A Rókuskórházban ápolják. — A Népszinház-utcza 31. számú ház épitésénél Kovács Mihály harminczhárom éves napszámos a pinczébe zuhant. A Rókus-kórházba vitték. — Életuntak. Tegnap este Siska Gyula harminczhat éves szobafestő az Alsóerdősor utcza 28. számú házban lévő lakásán egy falba vert szögre felakasztotta magát. A szög a falból a súly alatt kiesett és Siska lezuhant. A zuhanásra figyelmessé lettek a szomszédok, az ajtót betörték és ott találták a földön eszméletlen állapotban Siskát. A mentőket hívták hozzá, akik eszméletre térítették. Az életuntat bevitték a VII. kerületi kapitányságra, ahol szavát vették, hogy nem kísérik meg többé az öngyilkosságot. A Szalkó Mária huszonkét éves utczai leány Szerecsen-utcza 3. számú lakásán sublimátoldatot ivott. A mentők a Rókus-kórházba szállították. — »Phosphatine Faliéres« a reve annak a világhírű tápszernek, melyet minden anya ismer. A gyermeknek az elválasztása pillanatától e tápszer legyen eledele, mert kellemes izüle könnyen emészthető. SZIHRAZ.IEME. * A berlini Deutsches Theater társasága ma a Vígszínházban Sven Lange tragikomédiáját, Sámson és Delilát mutatta be, mely darab nem igen tetszett nálunk. Figyelemmel hallgatták, egyes derültebb részletét nevetéssel is hálálták, de egészében véve nem mondhatjuk, hogy csak szerényebb mértékben is lelkesítette a közönséget. Tragikomédia ! Nem vagyunk hozzászokva a tragikomédiához , különösen ha e megjelölés alatt oly darabot értenek, mely bohózaté® szó kómikummal kezdődik és emberhalállal végződik. Az ily darabok elviseléséhez konvenczió szükséges, melybe a közönségnek előbb bele kell szoknia, mert különben idegenül érzi magát érintve általa. A szokott ízléssel mérve, csak azt mondatjuk, hogy a darab drámája szegényes, fanyar és bántóan durva; jellemfestő részei terjengősek és ezért unalmasak is; párbeszédei pedig póriasan szókimondók, némelykor annyira, hogy sértik az embert. Megjegyzendő, hogy ez az egész piszok beszéd egészen felesleges a darabban. Hatás nem volt, hacsak nem tekintjük ennek azt, hogy a hallgatók egyes percekben megbotránkoztak a hallottakon. Lehet azonban, hogy az, ami bennünket oly kellemetlenül érintett, ama bizonyos modernizmus, melyről oly sokat beszélnek. Ha ez igaz, akkor a modernizmus nem új. Mert a tengeri kikötők matróz-korcsmáiban régóta beszélik e modernizmust. És most törüljük meg a tollat, hogy ne maradjon benne semmi ebből a modernizmusból, melyről csak azt nem tudom, hogy miképp tűri meg a berlini rendőrség. * Küry Klára Aradon. Debreczeni zajos sikerű vendégszereplése után Kolozsvár, Nagyvárad és Arad várja vendégül Küry Klárát, a kiváló művésznőt. Értesítette az aradi színházat, hogy e hó 27-én megkezdi vendégszereplését. Csütörtökön a Muzsikusleány czimszerepét játszsza, pénteken az Erdészleány czimszerepét, szombaton Trenk báró főszerepét és vasárnap az Ingyenélők Sárikája- ban búcsúzik. * A Turul Rómában, Rómából jelentik, hogy a »Turul« dalegyesület hangversenye rendkívül fényes és sikerült lefolyású volt. A hangversenyt a Himnusz éneklésével nyitották meg, melyet a közönség állva hallgatott végig és lelkesedéssel fogadott. A hangverseny végén megismételték a Himnuszt, mire a közönség lelkesen nyilvánította tetszését és rokonszenvét Rómából táviratozzák. A Turul dalegyesület ma az anyakirályné palotájában rendezett garden partyn kétdalt énekelt, melyet nagy tetszéssel fogadtak. A garden partyn az olasz királyi pár, a svéd király és kísérete, a diplomácia tagjai, a franczia katonai misszió és a főnemesség számos tagja vett részt. * A plagizátorok. Megírtuk, hogy a német lapok plágium vádjával támadtak Karl Schönborra és kisütötték róla, hogy új darabját, Glaube und Heimatot nagy vonalakban előtte már más is, mások is megírták. Ebből az alkalomból német lapok vigasztalni próbálják Schönherrt, mondván, hogy Greene is plágiummal vádolta Shakespearet, Kleist és Nietzsche sem voltak nehézkesek, sőt Ibsen is állott már e súlyos irodalmi váddal megterheltem A kilenczvenes években Jules Lemaitre dokumentumokkal bizonyította, hogy Ibsen ideái már George Sand regényeiben és ifjabb Dumas színdarabjaiban is fel voltak dolgozva. George Brandes, Lemaitre leleplezésének hallatára levelet írt Ibsennek és azt ajánlotta neki, hogy védekezzék, ha tud. A nagy norvég költő e szíves felszólításra a következő választ küldte Brandés-nek : Én alulírott kijelentem hitemre és becsületemre, hogy sem ifjúságomban, sem azóta soha Georges Sandnak egy könyvét sem olvastam. Igaz, valaha le kellett volna fordítanom a Consuelo-t, no mihamar félretettem a könyvet, mert nem egy költő, hanem egy jelentéktelen dilettáns munkájának a benyomását tette. De ismétlem, csak néhány lapot olvastam el belőle és így nem lehetetlen, hogy tévedtem ... . Dumasnak éppenséggel semmit sem köszönhetek, ha csak azt nem, hogy megtanított rá, hogyan kell elkerülni azokat a szarvashibákat, melyek az ő drámáiban igen gyakoriak. Hálás köszönet, amiért ön nem átallott® a fáradtságot, hogy velem ezt a franczia bolondgombát közölje Ibsen. * Caruso Londonban. Mint Londonból jelentik : Caruso tegnap Newyorkból a Kaiser Wilhelm II. fedélzetén Londonba érkezett, úgy utazott, mint egy koronás uralkodó: egész lakosztályt foglalt le magának és titkárának. A hírlapírók egész zaja várta, hogy meginterveuálhassa. A hőstenor, amint kiszállott, csipkés zsebkendőt tartott ajka elé, hogy be ne lehelje a kikötőkben lévő hajók küldőiből kigomolygó füstöt és szénport. Helyette titkára beszélt. Elmondta, hogy ura a nyáron nem fog énekelni. Siet Firenzébe, ahol pompás nyaralót bérelt s ott csak hangjának ápolására fog gondolni. Az indiszpoziczió kerek negyedmilliójába került, de reméli, hogy novemberben már visszatérhet Newyorkba és megfelelhet szerződéses kötelezettségének. * A boldogság fátyla. A párisi Opera Comiqueban igen nagy sikerrel került színre Pena zenedrámája, melyet Clemenceau volt franczia miniszterelnök és köztársasági elnökjelölt szövegére, A boldogság fátyolára írt. A zene egészen eredeti és igen gazdag hangszerelésű. A bemutató közönsége lelkesen tapsolta Clemenceaut is, aki résztvett az utolsó próbákon és nem egy értékes tanácscsal segítette komponistáját. A boldogság fátyla, mint emlékezetes, néhány év előtt nagy tetszéssel került színre a Nemzeti Színházban is. * Az Operaházban holnap, szerdán, az eredetileg hirdetett Bolond helyett közbejött akadályok miatt a Parasztbecsület czímű népies opera és a Sylvia czímű ballet kerül színre. Az előbbiben Santuzzát — Haselbeck, Lolát — Hajduné, Luciát — N. Valent, Turiddát — Lunardi, Alfiót — Várady S. énekli. A Sylvia czímszerepét Nicsehy Emilia adja. Mindkét darabot ifj. Ábrányi Emil karmester vezényli. (Évi bérlet 76. szám, kezdete 7 órakor.) Csütörtökön harmadszor adják a Tesszát, Erlanger Frigyes drámai dalművét Szamosi, Szoyer, Környey, Rózsa, Payer, N. Válent, Váradi M., Gleviczky, Komár, Déri, Kertész Ödön közreműködésével. Az estét a Tánczegyveleggel egészítik ki. (Évi bérlet 77. szám. * A párisi színházi zenészek sztrájkja. A párisi színházi zenészek nincsenek megelégedve a fizetésükkel. Tegnapelőtt népes ülést tartottak, melyen résztvettek a nagy opera és az Opera Comique muzsikusai is. És kimondották, hogy ha jövedelmüket nem emelik, munkaidejüket pedig a legrövidebb időn belül nem szabályozzák, sztrájkba lépnek. A színházigazgatókat éppen ez idő tájt 11