Az Ujság, 1911. szeptember/1 (9. évfolyam, 207-219. szám)

1911-09-01 / 207. szám

Péntek, 1991. szeptember 1. AZ ÚJSÁG vei, a többit a pénzügyi és közigazgatási bizottság­nak is ki akarja adatni. Berzeviczy Albert elnök jelenti, hogy húsznál többen névszerinti szavazást, ugyanennyien a szavazás elhalasztását kérték, így intézkedik. Bemutatja a sátoraljaújhelyi, a zombori, komá­romi, nagykőrösi, a tolnai és szabadkai népgyűlé­­sek feliratát az általános szavazatjog mellett és a katonai javaslatok ellen­ ajánlja, hogy ezek a tárgyalás alatt levő javaslattal együtt nyerjenek elintézést. Mádi-Kovács János : A feliratok bizottsági tárgyaltatását indítványozza. Berzeviczy Albert elnök: Húsznál többen a névszerinti szavazást s ennek elhalasztását kér­ték ; elrendeli a kiskunmajsai felirat felett tegnap­ról mára maradt szavazást, 10 ellen 110 szóval mel­lőzik az ellenzéki indítványt, a többi szavazási indítványokat pedig visszavonják. (A véderő-reform.) Antal Géza engedélyt kér a Háztól, hogy visszatérhessen arra a közbeszólására, mely miatt annak idején Tisza Kálmán gróf árpádi beszéde kapcsán az ellenzék annyira felháborodott. (A Ház megadja.) Ő akkor csak annyit mondott, hogy a többség a tisztességes vitától nem idegen­kedik. Az ellenzék e­miatt zárt üléseket provokált, s azt hangoztatta, hogy nem enged semmiféle tárgyalást, míg a sérelem nem reparáltatik. A fenyegetőzésből semmi se lett. Meggondolták a dolgot, s öt nap múlva mindent elfelejtettek. . Csuzy Pál: Kikapcsolták. (Zaj.) Antal Géza : Ez az inczidens jellemző az ellen­zékre, a­mely mindent ürügyül használ fel a tech­nikai obstrukczióra, s örökös ellentmondásokból él. Ott volt a koalícziós küzdelem. Nem a magyar vezényszóért indult-e ez meg és nem kapcsolták-e ki ezt is? Az 1908-iki obstruc­zió ellen, a­melyet annak idején a balpárt folytatott, Justh Gyula valósággal háborgott. Justh egy makói beszédében azt mondotta akkor, hogy a helyzetből nincs más kibontakozás, mint a házszabályok revíziója. (Nagy derültség a jobboldalon. Állandó zaj balról.) Bakonyi Samu : Egyebet is mondott! Antal Géza: Ugyanekkor történt, hogy a folyosón emlékeztették Justhot, hogy három évvel ezelőtt foglalta el az elnöki széket, s most az év­fordulót a házszabályre­vízióval akarja megünne­pelni. »Nem is ünnepelhetném méltóbban«, mon­dotta Justh Gyula ekkor. (Nagy derültség jobbról. Felkiáltások balfelöl: Ez komédia !) Horváth Gyula : Ez is mutatja, milyen tisz­tességes ember Justh! (Állandó zaj.) Ercsey Péter: Csak rossz politikus .(Derült­ség a jobboldalon.) * • képei után felébred. A drámaíró ugyanezt a vigasztalan körforgást mutatja. Az emberiség sorsa nála is az a hullám, mely dagad, aztán lesimul. Láthatjuk, minő hatást tehetett ez a költemény Madáchra, mert az Ember tra­gédiájá­n érezni lehet. De a monológ még nem ért véget. Milyen a befejezés ? Művészi biztossággal egészíti ki a kezdet ünnepélyes nyugalmát. A látszólag nyugalmas kezdetből félelmesen nagyszerű ké­pekben bontakozik ki a lét vigasztalan perspek­tívája. Azt hihetnők, hogy az »Irtóztató, irtóztató !« felkiáltás után nem is lehet fo­kozni a megdöbbentő látványt. A költőnek van még ereje hozzá. Egy hasonlat az egész, de minő hasonlat! Kit még meg nem szállott e gondolat, • Nem fázott az soha, Nem tudja még , mi a hideg ? E gondolathoz képest Meleg napsugár a kígyó, Mely keblünkön jégcsap gyanánt Vérfagylalón végigcsúszik, Aztán nyakunkra tekerőzik, S torkunkra fojtja a lélekzetet... Petőfi huszonnégy éves volt, mikor e köl­teményt irta. Ekkor lett nagykorú. A huszon­négy éves ifjú képes volt versenyre kelni a brit szellemóriás Hamlet-monológjával. A filo­zófia és költészet olyan csodás harmóniában egyesül itt, hogy mását csak éppen Petőfinél találjuk. Vájjon minő alkotásokat hozott volna létre ez a nagy szellem, ha több évig élhetett volna ? Antal Géza : Justh Gyula azt is mondotta 1908-iki makói beszédében, hogy ő köztudomás szerint mindig ellensége volt az obstrukcziónak, s hivatkozott arra is, hogy ő egy izben másfélórás beszédben óvta ettől a pártot. (Folytonos derültség a jobboldalon. Nagy zaj a baloldalon.) Bocsánat, azt hittem, hogy ha én ugyanazt mondom, a­mit Justh Gyula mondott, Justh és önök lesznek az elsők, a­kik mint elvtársat, üdvözölnek. (Taps a jobboldalon.) Bakonyi Samu : Ez nem programm! Antal Géza: Idézi Andrássy kassai levelét, melylyel elitélte a Justh-párt viselkedését, arra hivatkozva, hogy e párt buktatta meg a koalcziót, és azzal fenyegetődzik, hogy az esetleges többség ellen a parlamentben forradalom eszközeivel, az obstrukc­ióval is érvényesíti akaratát, s óva intette tőlük a kassaiakat. Kozma Andor : Nagyon bölcs beszéd volt ez ! Antal Géza : Apponyi Albert a jászberényiek­hez intézett levelében a legsúlyosabb szavakkal nyilatkozik a Justh-párt felfogásáról, az obstruk­­c­ióról, így nyilatkozott halasi beszédében is s azt mondta, sohase lesz olyan harezmodornak a szószólója, mely a parlament működését lehetet­lenné teszi. Justh János : Azért beszélt úgy, mert nem tudta, hogy milyen lesz a választás! (Úgy van­ a baloldalon.) Lovászy Márton : Hát kövessék Andrássyt! Holló Lajos : Tisztességes választást! Barabás Béla: Vegyék le a napirendről a véderőjavaslatokat, akkor nem obstruálunk! Antal Géza : Kossuth Ferencz 1908-ban Czeg­­léden a többek közt ezeket mondta : »Az ország ki van téve annak, hogy akármilyen czélért egy czím alatt összeverődhetik húsz ember és tönkre­teheti az országot azzal, hogy hónapokig, sőt évekig elhalaszthassa még a magyar törvényhozás működését is­. (Derültség. Felkiáltások a jobb- és baloldalon: Éljen Kossuth!) Mikosevics Kanut: Ez az igaz ! Lovászy Márton: A zentaiak mit üzentek, Kanut ? (Egy hang jobbról: Hát Kristóffy ?) Mikosevics Kanut: Majd megmondom! Sümegi Vilmos : Ott ülnek ! (Felkiáltások a jobboldalon: Hol ?) Justh János : Rudnay ott ül­ önökkel! Rudnay Béla : Nagyon sokat emlegeti a ne­vemet ! (Zaj.) Antal Géza : Miért veszi tőle rossz néven ezek után az ellenzék, ha elítéli az obstrukcziót. Csodál­kozik Kossuth és Apponyi mostani viselkedésén, a­kik az obstrukcziót most helyeslik. Reméli, hogy még meggondolják a dolgot. Zlinszky István : Hiába fütyülnek, nem ejt­jük ki a sajtot! Rosenberg Gyula : Polónyiból nincs idézet ? Polónyi Géza : Pápai szentelt viz ez a beszéd. (Zaj.) Antal Géza : Hogy a kormány a nyári szünet idején is tárgyaltatja a katonai javaslatokat, ezért a Justh-pártot terheli a felelősség. (Felkiáltások a baloldalon: Jó vicct !) Ez a párt akadályoz meg minden hasznos munkát a Házban, mely az ország gazdasági és szoc­iális bajain segíthetne. Hock János : A katonai javaslat majd segít ezeken a bajokon. Antal Géza : A 68-iki országgyűlés ugyancsak a nyári hónapokban foglalkozott a véderőtörvény­­nyel, pedig akkor különb szellemi munkát végzett a Ház, mint ma az ellenzék. (Derültség a jobb­oldalon.) A koalíczió idején Wekerle­s Kossuth több ízben elismerte a véderőreform szükségét, s ezt akkori kijelentéseik igazolják. Zlinszky István : Nemzeti engedmények elle­nében ! Antal Géza : Az 1910-iki választáson ugyanaz a közhangulat adott többséget a mostani kor­­mánynak, a­mely 1906-ban a koalícziótól a király­­lyal való békés megegyezést várta. Azt, hogy a katonai kérdésre e választáson a nemzetet meg ne kérdezték volna, egyrészt a miniszterelnök, más­részt Apponyi és Kossuth akkori nyilatkozatai c­áfolják meg. Justh Gyula a századnyelvet és Andrássy indítványát porhintésnek nevezte. (De­rültség a jobboldalon.) És kivivták-e a koalícziós kormány alatt azt a bizonyos századnyelvet? Apponyi Albert gróf: Nem , azért el is men­tünk ! Miskolczy Imre: Más oka is volt annak ! Bakonyi Samu : Hát a készfizetéseket meg­hozták ? Antal Géza : Ha a koalíc­iónak egyéb ér­deme nem lett volna, mint az, hogy azokat, a­kik ma az ész politikája alapján akarják vinni az or­szágot, nem illetik többé a hazafiatlanság vád­jával, ez az egy érdem is elég a koalicziónak. (Öt perc a szünet után.) A koaliczió 1906-ban el­ismerte, hogy a király a haderőre vonatkozó fel­ségjogot, bármiként ítélkezik is a nemzet, továbbra is úgy gyakorolhatja, a­mint addig tette. (Mozgás a baloldalon.) Apponyi azt mondta akkor, hogy a parlamenti többség tehetetlenebbnek bizonyult, mint az az előtt volt kisebbség, mert a kisebbség legalább kierőszakolta a kilenczes bizottsági meg­állapodásokat. A hadsereg szellemét ne a közös­ségnek tulajdonítsák, hanem annak, hogy a had­sereg mindenütt a konzervatív erőt képviseli, a polgárság pedig a progresszív erőt. 1904-től 1909-ig a katonai kiadások háromszázkilenczvenegy millióról hatszázh­uszonhárom millióra emelkedtek. A mostani javaslatok sem foglalnak magukban nagyobb tehernövekedést. Követelik, hogy a koa­­lícziós kormány valósítsa meg. Ez olyan, mintha a vagyon bukott, hitelét vesztett kereskedő azt követelné attól, a­ki az üzletet újra megvette, hogy fizesse ki az ő tartozásait is. (Derültség.) Az ellenzék összekapcsolja a védőerőreformot a választói jog dolgával. Pedig a katonai javas­latokat éppen azért kellene a választói reform előtt elintézni, hogy ezután megtörténhessék az egész­séges pártalakulás a választói jog különböző fel­fogása alapján. (Helyeslés a jobboldalon.) A mai pártalakulások minden tekintetben egészségtele­nek, olyanok harc­olnak együtt, a­kik a nemzeti ellentállás idején halálos ellenségei voltak egy­másnak. (Felkiáltások jobbról: Justhék együtt vannak Kristóffyékkal! Nagy zaj a baloldalon.) Lovászy Márton : Hát tessék szétbomolni! Láng Mihály báró : Majd önök után ! Antal Géza : Mikor Justh Gyula a Tattersall­­ban a szoczialistáknak szónokolt, elfelejtette egy régebbi beszédét, melyben úgy nyilatkozott, hogy nagyon meg kell fontolni a választói jog dolgát (Derültség a jobboldalon.) és panaszkodott, hogy a munkások nem háromszinü lobogó alatt ünne­pelnek s nem a nemzeti himnuszt énekük. (Nagy derültség a jobboldalon.) Természetellenes párt­­alakulás a mai, mikor olyanokkal szövetkeznek, a­kiket az előtt hazátlan bitangoknak neveztek !, Lovászy Márton : Ott van Rudnay, oda tessék beszélni! (Nagy zaj.) , Antal Géza : Nagyon érti a Justh-pártot... Lovászy :Hont...Perczel-párt! Ábrahám Dezső: Nem oly szégyen Justhy Gyulát követni, mint Perczelt.­ (Zaj.) Antal Géza : A függetlenségi párt megcsap­pant erejét oly párttal való szövetkezéssel akarja pótolni, a­mely pártnak a maga elvéhez való ra­gaszkodása annak bizonyos nimbust ad. (Taps a jobboldalon.) Mert az elvhez való ragaszkodás min­dig elismerésre méltó. (Egy hang a szélsőbalolda­­lon : Rudnay mondja!) Rudnay Béla : Joggal mondom, meg is szen­vedtem érte! Antal Géza : Ha a mostani pártkeretek meg­szűnnek, akkor Kossuth, Apponyi és Andrássy is jobban fölhasználhatja azt a nagy erkölcsi erőt, a­melylyel rendelkeznek. (Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) Csak igy lehet a király és a nemzet közt az egyetértést helyreállítani. Szilágyi Dezső milleniumi beszédéből czitál, mely ezt az össz­hangot dicsőíti s ebben keresi a nemzet erejét. (Fölkiáltások balról: Olvassa föl a chlopyi parancsot. A nyomort és szenvedést! Nagy zaj !) Abban a meg­győződésben van, hogy a katonai javaslatok a nemzetet ismét nagggyá és erőssé teszik s ezért elfogadja a reformot. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps a jobboldalon. A szónokot a munkapárt töme­gesen üdvözli.) Mikosevics Kanut válaszolni akar Lovászy­­nak arra a közbeszólására, hogy mit üzentek neki Zentáról. Héderváry Lehel: Meglátjátok, most leteszi a mandátumot! (Nagy derültség.) Fráter Lóránt: Azt nem teszi. Az nagyon drága volt neki! (Derültség.) Mikosevics Kanut: Egy népgyülés még sen­kinek sem adott mandátumot. Ezt Héderváry Lehel is tudja. A zentai gyűlést különféle választó­­jogi felfogású ellenzéki képviselők vezették s az onnan jövő kritikát visszautasítja. Justh Gyula: A házszabályok czímén szólva kijelenti, hogy Antal támadásaira majd a vita során fog válaszolni. Egyelőre csak annyit állapít meg, hogy politikai pályáján három obstrukczióban vett részt. Az obstrukcziót egyetlen esetben hely­telenítette, Széll Kálmán alatt, az indemnitás tár­gyában. Inkonzekvencziát tehát nem lehet a szemére vetni. Antal Géza jobb szerette volna, ha Justh ki- 3

Next